Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

A Monori Mezőgép érdi gyárában az esztendőre terve­zett 140 millió forintnyi termelési értéknek több mint felét baromfiipari berendezések teszik ki, amelyekből sokat szál­lítanak egyebek közt Iránba, az NDK-ba, de hazai felhaszná­lásra például a sárvári, a kecskeméti baromfifeldolgozónak Is. Húsipari, vágóhídi gépeik Bajára, Szekszárdra és Szom­bathelyre kerülnek ebben az évben. Képünkön: az érdi műhelycsarnokban forrázókádat sze­relnek össze, a Kecskemétre szállítandó baromfifeldolgozó sorhoz. Száz méter bosszai&odás Tudom: a város útjai­nak túlnyomó többsége csak évszázadokkal ezelőtt érdemelte ki az út nevét, akkor ugyanis, amikor Mac Adam mérnök úr még nem dolgozta ki útboritási mód­szerét, és a beton, aszfalt is ismeretlen fogalom volt. Tudom: az, hogy jelen­leg nyáron pvos. téJen havas, de télen-nyáron egyformán kátyús, árkok szabdalta a terep a leg­több utcában — nem mai, nem új jelenség. Tudom azt is, hogy hiá­ba ismert ez a gond hosz- szú évek óta minden il­letékes előtt, hiába pana­szolják az érintett lakók minden elképzelhető -"és el- * képzelhetetlen fórumon, teljes megoldás azonnal és mindenhol — nem vár­ható. Tudom, mindehhez geteg időre és még pénzre van szükség. Node. Nem tudom, hogy elvileg már beton kockakő fedi az utat miért járhatatlan az mé­gis? ren­több ahol vagy Nem tudom, hogy a Diósdi út két vasútállomás közti és körüli szakasz, beleértve a sorompók köz­ti részt is, miért emlékez­tet (hosszú-hosszú idő óta) háborús zárótűzzel fel­robbantott vidékre. Nem tudom, hogy hány gépkocsi lengéscsillapító­ja,' tengelye tört szét, gu­mija repedt meg errefelé? Nem tudom, hogy a kar­bantartás a MÁV, a KPM vagy a tanács feladata-e? Nem tudom mindezt, de — miért is érdekel? Alig 100—150 méterről van ugyanis szó. Ám — lévén a város kellős kö­zepén, ott, ahol nemcsak valamennyi érdi megfor­dul néha, hanem átutazók ezrei naponta —. az ügy túlnő azon a pár tucat méteren. Laikus lévén, túlozni nem akarok, de alig hi­szem, hogy horribilis költ­séget, nagy, ídőtrabló be­ruházást igényelne a mun­ka. Csak már el kellene kezdeni. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. 1980. FEBRUÁR 10., VASÁRNAP Milliók — fejlesztésre Víz, villany, lakás, ABC-áruház Misit mindent, Érd idei fej­lesztését, annak irányait is alapvetően meghatározzák a népgazdaság helyzetéből adó­dó reális, az új szabályozók diktálta takarékosabb lehető­ségek. Megyénk legfiatalabb, ám legnagyobb városa azonban igencsak sajátos képet mutat s tatisztikailag. Még mint nagy­község tervezte ugyanis 1980. évi beruházásait, és akkor mindössze 30 millió bevétellel számolt. A városi rang —nem titok — jelentős anyagiakkal is jár, ennek alapján mintegy 100 millió forintot fordíthat­nak idén fejlesztésre. Az ösz- szeg hatalmas, bár alacso­nyabb a tavalyinál — ez már az új körülményekből adódó szükségszerűség. A csökkenés természetesen nem jelenti az alapvető fejlesztési célok fel­adását. Mi hát az, ami idén meg­valósul, és mi szenved — hangsúlyozzuk: ideiglenesen — halasztást? Kezdjük az utób­biakkal. Csak jövőre tudnak hozzákezdeni a lakótelep VIII. és IX. háztömbjének építésé­hez, ez 105 OTP-lakást jelent. Ugyancsak 1981-ben kezdik a lakótele­pi 16 tantermes iskola, a 100 személyes óvoda és a 60 apróságot fogadó böl­csőde építését. És mire költi a város az idei 100 millióit? Felsorolni sok lenne,, meg néhol nem is túl látványos a feladat." A városi tanács ugyanis — a pártbizottság igen hathatós támogatásával — ál­landóan és folyamatosan ké­szíti egy-egy földrajzi vagy gazdasági terület fejlesztési, beruházási tervet. Teszi ezt azért, hogy amint a megfelelő pénz rendelkezésére áll, már ne kelljen tervraj zokra, doku­mentációkra várni, kezdődhes­sen maga az építkezés. A fej­lesztésre szánt összegek egy hányadét tehát a tervek elő­készítésére. kidolgozására for­dítják. Például a regionális Igazáért, környezetéért $ (Pribék Rozália, az MSZMP érdi városi bizottságának tit- kára: — Példakép — ez a fogalom manapság frázisnak tűnik. Am, ha igazi, jó pártmunkásról írna. pécsváradi Andrásnét javasolom. Az Érdi Ruhaipari Szövetkezet pártszervezetének titkára. Olyan ember, aki tud mozgósítani, lelkesíteni jó célért, olyan, aki nem a kibúvót keresi, hanem megcsinálja azt, amit kell. Jó közösségben dolgozik, a csupa nő családias hangulatot teremt, és ez nem kis részben az ő érdeme. Nem, nem vagyok elfogult. Aki családanyaként» előbb szakmunkásképzőn. majd technikumban, legutóbb a Marxizmus—-Leninizmus Esti Egyete­men tanult, mert érzi, hogy feladatainak csak így tud eleget tenni: aki a városi pártbizottság tagjaként, egy másik alapszerv instruktoraként naponta nem nyolc de tíz. tizenkét órát dol­gozik: akit tisztelnek és szeretne]' főnökei és beosztottjai —. az megérdemli nemcsak a Munka Érdemrend bronz fokozatát, ha­nem a felsőfokú jelzőket is.) H átárazott. komoly asszony Pécsváradi Andrásné. Az ÉRUSZ szalagvezetője. — Hogyan kell pártalapszer- vezetet alapítani? — Mindenekelőtt meg kell ienődni: miért nincs egy csak­nem 100 embert foglalkoztató üzemben raitam. az újonnan iöttön kívül egyetlen párttag sem? Amikor ugyanis 1972- ben ide kerültem, ez volt a helvzet. Lakóterületi pártalap- szervnek lettem tagja, hama­rosan az — akkor még — nagy­községi pártbizottságé is. Ám nem hagyott nyugodni az it­teni állapot, és a gazdasági ve­zetés szintén igényelte a poli­tikai támogatást. Amikor 1975- ben ebbe az új. korszerű épü­letbe költöztünk, új emberek is jöttek, köztük öt párttag. Az akkoriban megalakult KISZ- szervezetből is a párt soraiba léptk hárman. Amikor röDgvű- lésen bejelentettük: megala­kult a szövetkezeti alapszerv -r kitört a taos. Nem akartam titkár lenni, de részben formai okokból — csak nekem volt magasabbak a szakma országos átlagánál. De mert már koráb­ban bevezettük az egyéni nor­ma szerinti bérezést — hajtani kell a nagyobb pénzért. — Gond tehát semmi? — Akad. Nincs elég dolgo­zónk. Ez főleg azért érthetet­len, mert az ötvenezres város­ból rengetegen Pestre i árnak munkába, holott helyben is megtalálhatnák számításukat. Többen azért léptek ki. misrt féli 7-kor kezdünk, de az érdi iskolákba a gyerekeket csak fél 8-kor engedik be. Hiáha weklaimáltun!k# hiába javasol­tunk: nyugdíjas pedagógusok talán vállalnák a reggeli fel­ügyeletet — nincs megoldás. A mama inkább otthon marad, hiszen a gyerek nem fagyos- kodhat hajnalban az utcáin. — Most választották ismét titkárrá, küldött, a városi párt- értekezleten. Miről szólna ott? — Nő lévén, nők között dol­gozva — női gondról: az ellá­tásról. Ügy érzem, politikai kérdés, hogy asszonyaink nem mindig iutnák alapvető élel­miszerekhez. mert mikor befe­jezik a. munkát, az érdi. több­nyire kicsi, kétszemélyes élel­miszerboltok jó része bezárt Amelyik nyitva van, például az autóbusz-pályaudvari ABC — túlzsúfolt, az eladók túlter­heltek, hiszen nemcsak a he­lyieket. de a környékbeli, mun­kából hazatérő embereket is nekik kell kiszolgálni. A friss kenvér nem folyamatosan ér­kezik. és aki száraz zsemlét evett este. az reggel, itt. az üzemben is nyugtalan. vízmű parkvárosi részének, közműfejlesztéseknek, szociá­lis és kommunális létesítmé­nyeknek térveire. Ami pedig nem terv már, hanem valóság: Idén újabb két épülettel gyarapodik a lakótelep. Ugyanitt 160 négyzetméte­res, FORFA-elemekből ké­szült ABC-t építenek. A szakorvosi rendelőintézet korszerű röntgenépülettel bő­vül. Az Aradi utcában befeje­ződik a 60 gyereket váró böl­csőde építése. A László téri óvoda 100 apróságot fogad már az idén, A kicsit nagyobbak­nak április 4-én adják át a 8. sz. általános iskola 13 új tan­termét és a tornatermet. Az 5. síz. iskola is 4 tan- és egy tornateremmel bővül. Újtele­pen elkészül, az újabb négy­gyei immár 8 tantermesre nö­vekedett, torfa iskola. Több kilométer villanyhálózatot épí­tenek, javul némileg a vízel­látás és az utak állapota is. Mindezekre a pénz adott, kivitelező is van, s nem hi­ányzik a lakosság támogatása sem. Bár a fejlesztés bevéte­leinek aránya lehetne jobb is. A 100 millió forint jó ré­sze ugyanis megyei, illetve állami forrásból származik. A város saját bevételei alig 7 százalékát adják a teljes ősz- szegnek. A tanács már meg­tette a lépéseket olyan mód­szerek kidolgozására, melyek­kel ezt az összeget növelni le­het. Teljességre nem törekedhet­tünk. A város gondj.ainak eny­hítését ugyanis csak az eddi­giekhez hasonló, folyamatos és tervszerű munka teszi lehetővé. A hosszú évek alatt összegyűlt bajok megoldása nem megy egyik napról ,a másikra. Érd lakóira vár éppen ennek meg­értése. elismerése és türelmes segítése. Kedves Olvasó! a jelenik meg először lapunk városi külön­kiadása, az Érdi Hírlap. Az MSZMP Pest megyei Végrehajtó Bizottságának határozata nyomán, a Köz­ponti Bizottság illetékes osztályainak támogatásával, ezentúl minden héten egy teljes oldalon számolunk be a fejlődő, de emellett sok gonddal küszködő fiatal város mindennapjairól. Meghatározó jelentőségű esemény a település életé­ben a mai, az első városi pártértekezlet. Ezt azzal is hangsúlyozni kívántuk, hogy e napon vehetik kéz­be először az olvasók e különkiadást. Egyébként az Érdi Hírlap ezentúl mindig szerdán jelenik meg, leg­közelebb február 20-án. Ezúton is köszöntjük va­lamennyi régi és új olva­sónkat, a város minden la­kóját, és bízunk benne, hogy megszeretik, s rövide­sen magukénak érzik majd a hetente jelentkező Érdi Hírlapot. Látják az igyekezetét Fórumokon a közösségért — ön hány fórumon vett részt, hivatalból? — Kettőn, a központin és a tartalmát ismerem — mondja Paróczainé Takács Erika, a parkvárosin. De valamennyi városi tanács jogi előadója. — Hány találkozó volt ösz- szesen? — Hetet szérvezett a városi pártbizottság, a Hazafias Nép­front helyi bizottsága és a ta­nács az elmúlt hónapokban. Érd különböző kerületeiben, Ófaluban, Érdldgeten meg a többiben számoltak be a ta­nács illetékesei az elvégzett munkáról, tervekről. Egy kérdés, öt válasz lit jeient önnek a város? Kántor Jánosné, betanított munkás: — Szülőhelyemet. Itt nőttem fel, Ligeten, idejött a férjem, itt tanul a gyerek. Gyerekko­ri barátom majd mindenki a környéken, de sajnos, alig ta­lálkozom velük. Mire _ Pestről, a munkából hazaérek, vár a háztartás, örülök, ha vasár­nap sétálgatunk egy kicsit. Nem, itt sehol sem kereshet­nék annyit, mint az Április 4. Gépgyárban, így hát buszo­som. Ha volna jól fizető, ne­kem való munka... Schmidt Péter, kőműves: — Nekem sok munkát. Én fordítva ingázom. Pestről já­rok ki ide, meg Törökbálintra, Dióséra. Sokan építkeznek, messzi vidékről is, közel akar­nak lenni a fővároshoz, ha már ott nem lehet. lakáshoz jutni. Szaporodnak, a házak, még vakolatlanok, de már laknak bennük, hosszabbod­nak az' utcák, mintha húznák őket. Hiába mondja a helyi hatoság: vízre, villanyra egye­lőre ne számítsanak — csak építkeznek. Azután mennek más hatósághoz, az atyaisten­hez: hol a víz, a huszadik szá­zadban, ilyen állapot? Antal László, tanár: — A város számunkra még csak a lakótelep. Tavaly nyá­ron költöztünk ide, ismerke­dünk. De ha kinézek az ab­lakon, falut látok, járda nél­küli utcákat, gyümölcsfás ott­honokat. Ez a néhány panel­épület, ami a lakótelep — már valódi város. Minden városi, emeletesházi gonddal. Hogy az ablakok nem zárhatók ren­desen; hogy néhányan olyan hangosan élnek a lakásaik­ban mintha senki sem lenne rajtuk kívül az épületben; hogv koromsötét van a telep utcáin, mert az építők, mint akik jól végezték dolgukat, odébb mentek, a közvilágítást még nem szerelték fel. Csaba Ignác, autóbusz-veze­tő: — Megannyi ismeretlen is­merőst. Reggel, délután sok száz embeirt a kocsin, innen a Kosztolányi térre, onnan visz- saa. Sokukat évek óta hoaom- viszem. A sofőrülés nincs el­zárva az utastértől. Hallom a panaszokat: megint Pestről ei- freiem a hyst, tegnap ismét nem volt víz, otthon kell ma­radnom ősztől, ha a gyereket nem veszik fel az óvodába. T. Angelika, IV. osztályos ta­nuló: — Érd. Mintegy 46 ezer la­kosú város, Budapesttől dél­nyugatra terül el. Folyóvizei a Banta-patak és a Duna. Egyik legrégibb műemléke a török­kori minaret, amelyhez ha­sonló az országban csak Eger­ben és Pécsett van. Tessék? Nem, nem láttam még. A kör­nyezetismeretből mondtam el a leckét... — Kiknek, hogyan? — Nemrégen dolgozom itt, így csak hallomásból tudóm, • hogy pár éve ilyen rendezvé­nyekre jó, ha tízen, húszán összejöttek. Most? Száz, száz­ötven ember volt kíváncsi szűkebb környezete sorsára, a városi, központi fórumon pedig vagy háromszázan vettek részt. A legbiztatóbb — legalábbis számomra — az, hogy a fel­szólalók türelmesek, megér- tőek voltak. Átgondolt javas­latokat mondtak el. nem köve­telőztek és elfogadták a meg­alapozott válaszokat. Sőt, se­gítségüket is felajánlották. Társadalmi munkát, szevre- zést. Parkvárosban Tóth Lász­ló és Galambos Endréné ve­zetésével egy szeméttelepből játszóteret varázsoltak a kör­nyékbeliek, különböző válla­latok adtak homokot, betont, de még játékeszközöket is. Mindez saját kezdeményezés, akárcsak Mocsári Károlyi, a 93. számú körzet tanácstagjáé, aki megszervezte: a lakosok elegyengették, rendbehozták az utat, járdát. Valkai Péter a kisiparosok segítségét aján­lotta fel. » — Szinte ' mindenütt el­mondták a felszólalók: érzik 8 tanács munkáját, látják igye­kezetét az ófalui felszíni víz elvezetésének megoldására; a parkvárosi világítás, járda ki­építésére, a többi kerület ba­jainak orvoslására. Érzik, lát­ják, de azt is tudják: a város vezetői, a hivatal — nem bol­dogul egyedül. Ezért van hát a majd mindenütt felajánlott segítség. Kell a jó könyv A tyúk vagy a tojás? Apró pavilon a buszpálya­udvarnál. Rajta felirat: Könyv. De Varga Mihályné hanglemezt is árul. — Mennyit? — Tavalyi könyv- és le­mezforgalmunk 680 ezer fo­rint volt. — Érden majdnem 50 ez­ren laknak, ez az egyetlen könyvesbolt... — Nem is merem kiszámol­ni, mennyi könyv jut egy emberre. , — Oka? — A főváros és Százhalom­batta. _ I, — Sokan Pesten veszik meg az olvasnivalót, Így a fenti arány, már lényegesen ked­vezőbb. Ráadásul ez nem is ónálló üzlet, hanem a százha­lombattai Művelt Nép-bolt jutalékos pavilonja. Tőlük ka­pom a könyveket. — Eleget? — Figyeljen. öt perc alatt hárman jön­nek a boltba. Egy fiatalem­ber épületek villanyszerelésé-­vei kapcsolatos szakkönyvet venne — nincs. A Művészet Világa sorozatból valami? Nine s. Ausztria útikönyv? Nincs. Fejkendős néni a Kétéltű embert 'kéri, a Del­fin-könyvek közül, mindjárt kettőt is vesz, de a Jane Eyre-t hiába keresi. öszes, magas férfi német—magyar szótár után tudakozódik — nincs. — Lehet, hogy a sok nincs miatt kevés a forgalom? — Elképzelhető, hiszen alig kapunk újdonságot, egy-egy könyvből 20—25 darabot, de van, amelyikből semmit. Ám a helyzet fordítottja is való­színűsíthető: azért hiányos az ellátásunk, mert sajnos, na­gyobb érdeklődésre nem szá­míthatok Vagyis mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Az oldalt í ta: Andai György Fotó: Koppány György » (Pribék Rozália: — Lelkiismeretes és őszinte. Igazáért, mun­katársaiért, szűkebb és tágabb környezete érdekeiért dolgozik, önzetlenül. Több kellene, hozzá hasonló. Bár tudom, a példa­kép szó szinte frázis lett mára ...) hároméves tagságom —. rész­ben a bizalmat elfogadva — mégis vállaltam. — Mi az, amit öt év után eredményként könyvelhet el? — Az egység. Kitűnő mun­kakapcsolatunk van a szövet­kezeti vezetőkkel, teljes össz­hangban cselekszünk, erre pe­dig most nagy szükség van. — Miért? — A gazdasági feladatok végrehajtása, azok segítése — ebben látom .alapszervünk fő célját. Ez egy korszerű, gépe­sített. jól prosperáló szövetke­zet. Ideiében végrehajtottuk a termékszerkezet-váltást. ke­lendő cikkeket gyártunk. Jó részét a Szovjetunióba, extra méretű, bélelt női ruhákat az NSZK-ba. kis szériában blúzo­kat, szoknyákat, ruhákat az OKISZ-nak. Minőségi munkát végzünk, a nagyon igényes nyugatnémet partner sem rek­lamált még soha. Szén eredmé­nyeink vannak, iól fizetünk, 14—15 forintos órabéreink

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents