Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
1980. FEBRUÁR 10., VASÁRNAP mrcrET W K/imati Faházban pihennek a hajók Mit csinálnak télen a vizi úttörők? Tényleg: mit is csinálhatnak télen a vízi úttörők? Nos, a válasz csak látszólag egyszerű, hogy tudniillik a jó időre várnak. De nézzük inkább a részleteket! Kopogós-ropogósra fagyott 6 hó & kiskuniacházi Munkácsy általános iskola előtt. Vasárnap van, reggel 9 tájt. A gyerékek némelyike jó fél órája toporog a bejárat előtt, Gulyás tanár bácsit várva. S amikor a mutató a kilences számra ugrik, megérkezik Gulyás László biológia-gyakorla- iti szakos nevelő, akit ez a ■hosszú titulus illet meg: a 3455. számú Munkácsy Mihály úttörőcsapat Ister vízi úttörő flottillájának parancsnoka. Lekászálódik a kerékpárról, dermedt kézzel előhalássza a kulcsokat, kinyitja a kaput, kezdődhet a foglalkozás ... Von mit tanulni Ma harminc perc gimnasztika, a többi két és fél órában pedig kötélkezelési ismeretek, tudnivalók a hajókról — ez a program. Amíg a gyerekek a < tornateremben foglalatoskodnak, a parancsnok sorolja: — A flottilla tagjainak száma félszáz, igaz, főként ilyenkor télen, lemorzsolódnak nc- hányan. Hét felnőtt, tíz ifivezető, a többiek úttörők, felső tagozatosok. Az ifik mindegyike saját nevelés, a flottilla múltja 19 éves idén. Három fa- és két műanyag őrsi hajó — mindegyik 12 személyes —, valamint négy 4 személyes műanyag kenu, Ezek most az iskola gyakorlókertjében álló faházban pihennek. Korai lenne még a mosás, lakkozás, csak március közepén szállnak vízre, s október végéig tart a szezon. A két időpont között? Előkerül egy papírlap: Hajózási szabályzat, táborozás és túrázás; 'árvizek' élővilága, elsősegélynyújtás, vízrajzi, ismeretek, kötélkezelés, evezési ismeretek, vízi járművek, tájékozódási gyakorlat, hajózási és úttörőtörténet, a víz és az ember kapcsolata — van mit tanulni. Hogy tudnak-e úszni? Hajóparancsnok csak jól úszó, gyakorlott, 14 évesnél idősebb lehet, aki ismeri a hajótípust és a vízterületet. Az utasnak, ha nem biztos úszó, kötelező a mentőmellény vagy -öv viselése. Most a flottilla hat újonca még gyenge úszónak számít, de majd tavasszal... Téli teendő a sátrak, a tábori felszerelés karbantartása is. Baj van az egyenruhával: csak a sapkát lehet kapni, a többit maguk készítik. Szándékolt borulás Kopognak. Répás Ferenc jön. Szabó. Tíz sötétkék-fehér csíkos gallért hozott. — A fiam. Feri is vízi úttörő, hatodik osztályba jár. ö kért meg, varrjam fel a csíkokat. Persze, tudok evezni én is. igaz, három-négy éve nem ültem csónakban. Feri a flottillában tanulta meg az evezést, tavaly már részt vett a győri túrán. Nem, nem féltem a víztől a gyereket. — Akad szülő, aki aggódva jön kérdezni: csak nem visz- szük' vízre a kisfiát, kisláA Duna-túra közben, Szentendrén a flottilla nyát? A parancsnok válasza mindig ez: De bizony! Eddig szerencsére nem volt egyetlen baleset, borulás sem — kopogja le az asztalon Gulyás László —, leszámítva persze, a borulási gyakorlatot. Tavaly elterjedt a faluban, hogy a vízi úttörők többet vannak a vízben, mint a felszínén. Csak annyi történt, hogy a gyerekekkel az önmentést gyakoroltuk. Fehér Mónika, a ráckevei Ady Endre Gimnáziumba jár, elsős. Ifivezető. Ö sem jött üres kézzel: — Decemberben volt a születésnapom, varrógépet . kaptam ajándékba'. Most tanulom a kezelését — mondja és kicsomagolja a maga készítette karlapokat. Fehér paszománynyal szegett kék filc, rajta a vízi úttörők jelvénye; horgony, evezők, s az Előre! feliratos lobogó. Mi a szapoly? Helyére kerül a medicinlabda, a súlyzó, a gumikötél. Megtelik a tanterem. A gyerekek sorolják, milyen csónaktípusokat használnak a vízi úttörők, milyen felszerelési tárgyak tartoznak ezekhez. Az újoncok nem tudják még, hogy a szapoly a felesleges vís kimérésére szolgáló alkalmatosság. S azt sem, hogy néhány ujjnyi víz a hajó alján inkább használ, mint árt. Azután lazításnak' gitárszó és dal: Jaj, de szép a matróz, párja nincsen... Meg csatakiáltás is, teli torokból: Evező — villa, evező — húzd meg, húzd meg — nehéz, nehéz, nehéz! Kácser Magdi hetedikes. Kezében kötáldarab, azzal .kísérletezik, hogy egy szék lábára hurkolja. Sikerül. — Hogy hányféle csomót tudok kötni? Szorítónyolcast, farkascsatot, sátorfeszítőt, halászcsomót, horgászcsomót, kun csomót, azután kötélrö- vidítőt, kötélvégösszekötőt és kettőscsomót. Sváb Andrea ugyancsak hetedikbe jár, ő folytatja: — A kun csomó a legnehezebb, hajdanán ezzel kötötték ki a lovakat. Tökéletesen biztosít, mégis egyetlen mozdulattal kioldható. Igen, megtanultam evezni, úszni is, táborban is voltam. Májusban Dunaújvárosba mentünk, nyáron Győrbe, szeptemberben pedig Pesterzsébetig húztunk fel a Dunán. Mind a k.etten eljutot- tunlk a dömsödi vízi úttörő őrsvezetőképző táborba is. A A Márna legénysége ezúttal épp a vízen Fehér László felvételei túra és a táborban töltött idő között csak egyetlen napig voltunk otthon ... Csáklyás lehet — A legnagyobb élményem a tábori avatás volt — így Kácser Magdi. — Először is bekenték az arcomat — nátha ellen — valami krémmel, ami öt perccel később csípni kezdett. Azután át kellett kúsznom két mentőövön, úgy hogy ne érjek hozzá egyikhez se. Közben persze jól nyakon öntöttek. A harmadik próbái nyugodtan végigvárni, amíg Neptun és Poszeidon alkudozik. Kettőt sóztak rám, volt, aki többet kapott. Végül a hűtés: bekötött szemmel egy lavór vízbe ültettek, azért lavórba. mert azinap hideg volt a Duna. De nem bántam... Idán már csáklyás leszek. Az ötödikesek a hajósinasok, a hatodikosok az evezősök. Aki hetedikes, az csáklyás lehet, és a nyolcadikos matróz, ö már kormányozhat is. ★ A flottilla tagjai most készülődnek. A víziúttörő-pró- bát rövidesen leteszik, azután jön az avatás. No, nem a tábori, hanem a hivatalos. Es készülődnek másként is. Vásárhelyi Zsolt ebben az évben lép elő evezőssé; — Az a legjobb, hogy vízitúrákra megyünk, hogy sokféle tájat látunk. Télen pedig az, hogy a nyarat várjuk. Lemossuk majd a hajót, újralakkozzuk. Vasvári G. Pál Dunavarsány hosszú távú terve Egy község a jövőjét keresi Elképzelésüket a közösség valósítja meg Az ötletről egy évvel ezelőtt hallottam először. A dunavar- sányi Petőfi Termelőszövetkezet és a dolgozóit adó három község: Dunaharaszti, Dunavarsány és Taksony vezetői akkor kötötték meg közös m nkájukat megalapozó szerződésüket, s akkor újságolták a varsányi vezetők; megvan az első közös munka ötlete, készül Dunavarsány hosszú távú terve. A legnagyobb lehetőség Most itt van a terv, kilencven oldalon, stencilezetten. Címe — Dunavarsány nagyközség 15 éves távlati fejlesztési terve, 1980—1995. — keveset árul el a kilencven oldal lényegéből. Egy község a jövőjét keresi. — Amikor; látótávolságba került az ötödik ötéves terv vége, és mind gyakrabban elővett bennünket a hatodik tervidőszak előkészítésének gondolata, akkor határoztuk el, hogy az új ciklus feladatainak meghatározásával egy- időben, pontosabban azt megalapozva ki kellene dolgoznunk a község hosszú távú fejlesztésének irányait — tájékoztat dr. Kovács Istvánná, a dunavarsányi nagyközségi közös tanács elnöke. — Egy olyan távlati elképzelést akartunk kidolgozni, amely a község eddigi fejlődését, jelenlegi helyzetét és várható változásait figyelembe véve határozza meg Dunavarsány és a két társközség jövőjét. — Volt előiskolájuk a terv- készítésbeú? — Ez volt a legnagyobb gondunk, hogy nem. Saját utunkat jártuk, amikor feltérképeztük, a községet. Bizonyos adatok „rendelkezésünkre álltak, de több területen is úttörő vizsgálódásra volt szükség. Például azoknak a táblázatoknak az elkészítésénél, amelyek a születési— halálozási arányszámokat tartalmazzák. Ebben a munkában orvosaink vállaltak oroszlánrészt, de nem volt a község életének olyan felelőse, akinek ne akadt volna dolga a felmérésénél. Ezeknek az ismereteknek a birtokában kértük fel a termelőszövetkezet szakembereit: dolgozzák ki hosszú távú elképzelésüket. A szövetkezet vezetői csak az első pillanatban csodálkoztak a varsányi tanács újabb, s minden eddiginél meglepőbb kérésén. Nem kellett őket sokáig győzködni, hogy belássák: a nagyközség jövője — a téesz jövője is. — A múlt év áprilisában kezdtük a munkát — mondja Molnár Sándor, a Petőfi Tsz gépészmérnöke, a fejlesztési bizottság tagja —, szeptemberben pedig már a bizottság elé terjeszthettük az első változatot. Több órás vitát hozott az első széles körű megbeszélés, s bár munkánkat bírálták, nem bántuk; érvek és ellenérvek összecsapása nyomán formálódott tovább elképzelésünk. A mostani újabb, egyben utolsó találkozáson az egyetértés volt a beszélgetés alaphangja, s ua van is javítanivaló, a terv a bizottságban elfogadásra talált. — Mit jelent ez a hatalmas társadalmi munka önöknek, a terv készítőinek? — A legnagyobb lehetőséget: magunk alakíthatjuk a magunk jövőjét. Keret a munkához Csak szemelvényekben is nehéz lenne bemutatni a dokumentum tartalmát. Oldalakba telik, míg kirajzolódik előttünk a három község — Dunavarsány, Délegyháza, Majosháza — jelene. Utak ál- i lapota, gyermekintézmények' helyzete, eljáró és otthon maradó munkásság adatai a jelen tükrét tartják elénk. Születések és halálozások várha tó alakulása, elmenők és otthon maradni vágyók számának valószínűsége, gazdálkodási egységek kiszámítható fejlődése, az emberi szükség- letek-igények alakulása alapján körvonalazza a terv az elkövetkező ijizenöt év legfontosabb tennivalóit. Az út, a járda állandó munkát jelem majd; iskola, óvoda, bölcsőde gondja mellett íme az újabb: az öregek otthonának sürgető kérdése; vízre lesz szükség mindhárom községben; az itt élőknek is emberi környezet kell; a levegő és a vizek tisztaságának védelme, parkok építése ezért kapott hangsúlyos helyet az elképzelésben. — Olyan tervet akartunk készíteni — jegyzi meg Tóth Sándor, a Petőfi Tsz mérnöke —, amely jó keretet ad a munkához, s amelynek alapján megszabhatjuk a tervidőszakok. ezen belül minden- év feladatait. — Szép dolgot cselekedtünk, amikor ezt a tervet letettük az asztalra — szól Rovó Sándor, a községi-termelŐ- szövetkezeti pártbizottság tagja. — De végtére is minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Iránymutatás az utódoknak Ehhez a megvalósításhoz kapott felajánlásokat a legutóbbi munkaértekezleten a nagyközségi tanács vezetése. — Bizottsági ülés tárnája lesz a terv — közölte Komáromi István, a KISZ termelőszövetkezeti-nagyközségi bizottságának titkára. — Megvitatjuk az elképzelést és megkeressük, hogy mi, fiatalok, mit tudnánk tenni. Egyet máris felajánlhatok: vállaljuk évente egy park megépítését. Kovács Antal, a termelőszövetkezeti és a nagyközségi pártbizottság titkára: — Azt akarjuk, hogy a nagyközség területén működő és a lakosság életében érdekelt valamennyi szervezet, a természetesen a lakosság, megtalálja a maga munkáját a terv nyomán. Hasznos, ígéretes feladatot vállalt a bizottság, amikor kidolgozta ezt az elképzelést. Megalapoztuk saját további munkánkat és irányt mutattunk utódainknak. Major Árvácska A felelőtlenség távolságai A HATALMAS termetű korcs vad ugatással fogadja az idegent. Istvánma. jor négylábú őréinek nem vagyok szimpatikus. A valamikor szebb napokat is láthatott épület ajtajában először a családfő jelenik meg, majd az asszony és a két gyerek. A háziak beljebb invitálják a melegedni vágyót. A szoba — egyben konyha is — közepém széles, vetett ágy. A sarokban álló tűzhely körül gyerekholmik száradnák. Gazdáik gámberedett kezeiket melengetik a pattogó tűz. lángjánál. — Most érkeztek haza az iskolából — mosolyodilk el az asszony és széket készít nekem is. — Hová járnak? Hiszen ameddig a szem ellát, ez az egyetlen épület a környéken. — Be a faluba, Hermádra. Nyolc kilométer naponta — simít végig tekintetével a kócos fejeken. — A kisebbik hétéves, a nagyobbik tíz. Ilyenkor télen esek gyalog tudnak bejárná. — Mióta élnek itt? — Én itt is születtem — szól az asz- szony —, de nem mondanám, hogy ez életem álma. Már csak a gyerekek miatt sem. Sajnálom szegényeket ilyenkor télen a hóban, fagyban. — Távol vannak mindentől és mindenkitől. Kié a major? — A dabasi Fehér Akác Tsz tulajdona, oda fizetjük a lakbért is. Éppen most emelték, hogy a fene enné meg. Jó volna faluban lakni — mondja a férj —, kértem is a vezetőséget, de nem adnak lakást. — Mennyi a lakbér? — Ki lehet éppen bírni, de nem sok segítséget kapánk a major fenntartásához. Látja, hogy néz itt ki minden? Érv ásott kutunk van, de annak se vállalja senki a kitisztítását. — Nem sok jószáguk van. Miből étnek? — A téesz javítóműhelyében vagyoK betanított munkás — támaszkodik az ajtófélfáinak az ember. — Ma nem dolgozik? — Elromlott a kismotorom, mag nagy a hó is. — A gyerekei el tudnak gyalogolni a faluig? ■— Igém, igen... csak hát... nem megyek mindennap. — Mit szolnak ehhez a műhelyben? Lehet, hogy esetleg emiatt nem támogatják a laikáskéreimét? Csend. — Én rafiát kötök — veszi át a szót a törékeny asszony. — Hétszáz forintot kapok érts. Most talán több is lesz. — Gondoltam, elmegyek más helyre dolgozná, ahol több a pénz — sodorgat- ja cigarettáját a férfi —, csak attól félek, hogy még ezt a házat is elveszik. De meddig lakjunk még itt? — A faluban még tévé is van — bátorodik fel a kisebbik legeny a tűzhely mellett —, meg én úgyis pék akarok lenni. — Tanulni szeretsz-e? — Megmutassam, hogy tudok számolni meg írni? — fordul felém. — A nagymamánál karácsonykor néztük a tévét, az jó lenne, azt szeretném — tekintete a petróleumlámpára téved. — Ülj már nyugton — inti öccsét az idősebb. •— ö meg autószerelő lesz, mert azt mondogatja mindig. Az jó szakma, jól lehet keresni, ha megbecsüli magát — veti közbe az asszony. A hirtelen beállt csendet zsebrádió recsegő hangja töri meg, híreket mond: valahol tüntetnek ..., földrengés volt... szerződést írtak alá..., küldöttség utazott a világ másik végére ... Senki sem figyel oda. Hiszen innen még a falu is messze esik. Elköszönök, a ház véréig kísérnek. KESERŰ SZÁJÍZZEL, tehetetlennek érzem magam egy ideig, aztán ... A dabasi Fehér Akác Tsz szerelőműhelyének főnöke, Kerepesi János rámcsodálkozilk: — Nem ismerem ezt a nevet. Én egy éve vagyok itt, de nem ismerem. Talán valaki azok közül, akik régebben dblgoznak a telepen. Mindjárt megkérdezem. — Nékem volt a beosztottam — mondja Prauda Gábor szervizvezető. — Volt? — Igen. Nem tudjuk, most mi lehet vele, mert már egy éve nincs hír felőle. — Talán, ha meglátogatnák... Isme. rik a körülményeit? — Én igen. Nézze, ide sem tiszta munkakönyvvel jött, de ez nem számított. Késeibb egyre többször hiányzott. Nem tudtuk mi van vele, meg közénk is tartozott, gondoltam, megkeresem otthon, hátha beteg. Kimentem, de nem találtam otthon, csak a feleségét, ö meg azt hitte, hogy jár dolgozni, mert otthonról eljött. Valóban siralmas állapotokat láttam ott kint a tanyán, de nem tudunk segíteni, mert azóta sem volt dolgozná. Felelőtlen ember az kérem, hiszen ott van a két kisgyerek is ... A munkaügyi osztály előadója, Túrosán L ászióné: — 1978 augusztusa óta nem dolgozik rendszeresen, egy éve pedig sehogy sem. Felszólítottuk, hogy jöjjön és vegye át a munkakönyvét. Csak visszaírt, hogy küldjük el postán. Sajnos nem tehetjük, mert szerszámtartozása is van. Az asszonykát és a két gyereket sajnáljuk. Éppen három hete járt itt a feleség. haladékot kért a lakbérhátralékna. ■ Természetesen megadtuk, annak ellenére, hogy már 1700 forintra rúgott. Mi nem tehetünk értük egyebet, elnézőek vagyunk az emberségesség határáig. A FELESÉG rafiát kötöz, a két gyerek kilométereket gyalogol naponta, hogy pók, autószerelő lehessen. Távol van innen a falu. így mondta a családfő. akinek nagy a hó, gyakran el- romlik a kismotor ... Távolságok. A felelőtlenség távolságai. Térben, időben egyaránt. Talán rendbe kellene rakni a motort, gazda ... Látó János
