Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
%Mtiav 1980. FEBRUAR 10., VASÄRNAP Vita a színházban A Thália Színház és közönsége folytatja a ' vitát a család, a társadalom felelősségéről. A színház legközelebb február 15-én, majd 29-ém március 6-án és 20-án adja elő Borenich Péter: Pesti történet című dokumentumjáté- kát, amelyet február 5-én mutatott be — studióproduk- cióként — a Fáklya klubban. Mindegyik előadás után beszélgetésre hívja a közönséget ». szerző, a rádió riportere,- aki valóságos történetet tárt a közvélemény elé: a mozgás- képtelenné vált, anyát hol az egyik, hol a másik kórházban ápolták, mert három leánya nem gondozta. A színpadi műben maga is szerepel, az élet krónikásaként kérdezi az anya leányait, . kezelőorvosát, a szomszédasszonyt, s megrendítő tényeket, statisztikai adatokat közöl. Kazimir Károly igazgató az első vita sikere, a nagy érdeklődés láttán úgy döntött, hogy színházuk a jövőben is helyet ad ennek a műfajnak. ORSZÁGOS NEPTANCOS KONFERENCIA Nemzeti kultúránk ápolói Országos konferencián vesznek részt az amatőr táncmozgalom képviselői. A Kertészeti Egyetemen tegnap kezdődött kétnapos tanácskozáson megvitatják a néptáncmozgalom helyzetét, továbbfejlesztésének lehetőségeit és megválasztják az amatőr néptáncosok országos tanácsát. A beszámolók tanúsága szerint az utóbbi években fokozódott a fiatalok érdeklődése a néptánc iránt. Az amatőr néptáncmozgalom mintegy 20 ezer tagja közül több mint 15 ezer tizenéves, a legidősebbek életkora sem haladja meg a 35 évet. A társadalom minden osztálya és rétege szinte azonos arányban képviselteti magát a félezernél több táncegyüttesben. Általános iskolai tanulók és főiskolai hallgatók csakúgy, mint munkások, mezőgazdasági dolgozók és értelmiségiek lelkesen ápolják néptánchagyományainkat, nemzeti kultúránk értékeit. A hagyományőrző együttesek zöme a helyi néptánckincs megőrzésére vállalkozott. Ezek vezetői zömmel falusi tanítók, akik feltárták és tanítják a népi táncokat, de legtöbbjük megöregedett, átadná helyét a fiatalabbaknak. Ugyanakkor kevés az erre felkészült szakember. A balettintézetben hivatásos táncművészeket képeznek. Az amatőr mozgalom oktatóival csupán a Népművelési Intézet foglalkozik, ez azonban nem pótolhatja az intézményes oktatást. Ma táncház- és néptáncprogramra kerül sor és plenáris ülésen vitatják meg az amatőr néptáncosok országos tanácsa szervezeti és működési szabályzatának tervezetét, majd megválasztják a tanács tagjait. Gyermekekről — gyermekeknek A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP HAGYOMÁNYAINAK FOLYTATÁSA Tavaly, a nemzetközi gyermekévben sok szó hangzott el a legfiatalabb korosztályok szociális, egészségügyi helyzetéről, a felnőttek tennivalóiról. Arról is, persze, hogy a nevelést nem helyettesíthetik az anyagiak, hogy a gyermek és a világa a gyermek és a szülő .kapcsolatának bensőségessé válásában milyen nagy szerepe van egyrészt az értő figyelemnek, másrészt az életkori sajátosságoknak megfelelő játékoknak, művészeti alkotásoknak. Mescillusztrációk A legfontosabb mindenesetre-a felnőtt és a gyermek közötti ' mély, baráti kapcsolat. Undi Mariska, aki a század első évtizededben részt, vett a gödöllői művésztelep ■ munkájában, Körösfői Kriesch Aladár festőművészről írja: Az ő bensőséges, szép családi életük pedig egy új dologra tanított meg, arra, hogy még a művészet sem cél magában, hanem a nagy cél: egy nagy érzésekkel, nagy emberi ideálokért való küzdéssel teli élet, amelynek talajából kifejlődhet aztán a művészet. Ne gondoljunk most a századfordulós irodalmi művek kissé túlzóan is alkalmazott stilisztikai eszközeire — gondoljunk inkább arra, hogy a magyar szecesszió gödöllői művészeinek életét valóban ez a bensős ág esség jellemezte, hogy elsősorban az erkölcs, szeretet volt a jelszavuk, akkor is, ha kollégákról, barátokról — s akkor is, amikor a gyerekekről volt szó. Sokat törődtek a legfiata- labbakkal — s igyekeztek nem kívülről figyelni őket, hanem belehelyezkedni világukba. Ezt bizonyítja legalábbis az a kiállítás, amelyet néhány nappal ezelőtt a gödöllői helytörténeti gyűjteményben Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója nyitott meg. Gyerekeknek való — ez a bemutató címe, s ez nem egyszerűen az apróságok számára készült műveket jelent, hanem olyanokat, amelyek gyermekek inspirációjára, szinte spontán módon készültek. Az üveges tárlóban elhelyezett rajzok bizonyítják: vázlatok ezek, amelyek a napi munka közben vagy után e-gy beszélgetés, egy mozdulat hatására kerültek papírra. Ez persze még csak a szemléletmódra utal, s nem a művészi színvonalra. A vázlatokból azonban meseillusztrációk, faliszőnyegek jöttek létre. Nagy Sándorné Kriesch Laura rajzai a szecessziós könyvillusztrációnak szép példái: részletezőek, de nem zsúfoltak, színgazdagok, de sosem hivalkodóan színesek, s az indázó növényi d.szek között a legkülönbözőbb léptékű figurák rajzolják újra a gyermek és az állatok, a gyermek Perzsa herceg (Remsey Iván bábja 1948-ban készült). és az életre kelt játékok bensőséges kapcsolatát. Bábszínház Természetesen nemcsak rajzok, képek születtek ebben a témában Gödöllőn. Hajdani, rég megsemmisült gyer- mekszoba-berandezést is láthatunk, amely Nagy Sándor és Troczkai Vígand Ede tervei szerint készült, de gondosán színezett apró matyó figurákat is, amelyeket Juhász Árpád, a Mezőkövesd-vidéki népművészet • rajongója és jó ismerője, a Maionyay-féle A magyar nép művészete című munka egyik illusztrátora fából faragott ki. Nem tarthatjuk hát túlzásnak Mikes Ildikónak, a kiállítás rendezőjének a katalógusba írt megállapításait: Az Iparművészeti Társulat számos pályázatot írt ki gyermekszobák, iskolai tantermek berendezésére, gyermekjátékok, / sőt, gyermekruhák tervezésére is, melynek pályamunkáit kiállításokon mutatták be. E kiállításokon a legrangosabb művészi alkotások többnyire a gödöllői művésztelep tagjaitól származtak. A helytörténeti gyűjtemény kiállítótermében függ most néhány hétig Körösfői Kriesch Aladár gobelinje; a Bábszínház. Az aprócska és az idősebb nézők lélegzetvisszafojtva figyelik a Vitéz László történetét játszó bábokat, s úgy tűnik, mintha egyikük kiabálással is segítené a mese hősét. Éppen úgy, ahogyan a mai gyermekek- teszik, s éppen úgy, ahogy azok tehették, akik részt vettek a kiállítás megnyitóján rendezett bábbemutatón. Mert volt ilyen is: Remsey Iván festőművész egy rögtönzött történet előadásával mutatta be az egykori, előbb az édesapa, Remsey Jenő műtermében, majd nyilvánosan is előadásokat tort* háhc^.'nházat. Az előbbi időszak még a harmincas évek közepére esett, a második a negyvenes-ötvenes évek fordulójára. Ekkoriban, a Népművelési Intézet támogatásával itthon és külföldön is elismert munkát végeztek a Remsey-testvérek és barátaik. Gyönyörködtetni és tanítani — ez a jelmondat állt a plakátjukon, s kedves figuráik — Tóbiás bácsi, a Primadonna, a Kínai, a Néger, s az első insprációt adó Podrecca mester műsorából átvett figura, Liszt Ferenc — sok emberrel ismertették meg a főleg Olaszországban és Nyugat- Európában elterjedt marionett-játékot. Nem zárt kapuk Kátszáz ember vett részt a kiállítás megnyitóján — igen gyakran a reprezentatív műcsarnoki kiállítások vernisszá- zsaira sem gyűlnek össze eny- nyien. A szám a hagyományok iránti érdeklődést — sőt, a hagyományok továbbél tetőse iránti igényt jelzi. Az érdeklődők persze nem zárt kapukon döngetnek, hiszen — ahogyan a megnyitó is hangsúlyozta — a gödöllői hely- történeti gyűjtemény arra törekszik, hogy a gondozáson túl* folytassa is a hagyományokat. Valóban úgy gondolják, hogy a múlt művészeti értékeinek, közművelődési hagyományainak folytatása a jövőt szolgálja. P. Szabó Ernő A GÖDI KÍSÉRLET Megoldás a konténerklub ? — Mit tudnak róla? — kérdezgetem az esti vonaton utazókat, s nyomukba szegődöm az állomás felől hazatartóknak is. — Szabadidő-konténer? Még mit ki nem találnak! Nem, még nem hallottunk róla. A népművelőknek valóban sok fejtörtést okoz, hogyan kelthetnék fel az emberek érdeklődését vonzó, érdekes formákkal, programokkal. Joguk, és egy kicsit rá is kényszerülnek a kísérletezésre, ami egyúttal kockázatvállalást jelent. Mert közben naponta kérdik szorongva önmagüktól, vajon sikerül-e. Az új mindig szokatlan. s a külső szemlélők meglehetősen szkeptikusak. Van ennek értelme? Mozgatható „falak” A gödi József Attila Művelődési Házról a legnagyobb rosszindulattal sem lehet azt állítani, hogy nincsenek látogatói. A közművelődés kereteit a községi könyvtáron kívül a kertbarátok és a nők klubja, a felnőtt és az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör, az amatőr színjátszó csoport, a szabás-varrás és a gyerekek balett-tanfolyama jelenti. Igaz, hogy mindez még kevés azokhoz a szükségletekhez képest, amelyeket más, az agglomerációs övezetben fekvő községekhez hasonlóan Gödön is ki kellene elégíteni. Ha lehetne. Ennek azonban határt szab az idő is, aminek jó részét elvonja a község lakosságának 80 százalékától a bejáró életforma, az utazás, no meg az ezzel járó fáradtság. Az itt működő csoportok csak szoros terembeosztással valósíthatják meg programjaikat, mivel a könyvtáron kívül a művelődési ház mindössze két kis szobából áll, középen egy kisméretű színpaddal rendelkező, 160 négyzetméternyi nagyteremből. A falak mentén vászonfüggöny mögött Dexion-Salgó típusú, fémvázas, mozdítható, görgős állványok sorakoznak. Ahány állvány, annyiféle foglalkozás kellékeit tárolja, s aszerint, hogy a klubnap vendégei mi iránt érdeklődnek, a nagyterem pillanatok alatt több részre osztható; varrószobává, hangversenyteremmé vagy éppen napközi otthonos óvodává alakítható. A kísérletezők két nagyon fontos kérdésre szeretnének választ kapni, s majdan tapasztalataikat közreadni. Az egyik, hogy a kis alapterületű falusi művelődési házakban, miként lehet a leggazdaságosabban kihasználni a szűkös helyet, minél több igényt kielégíteni, sőt újabbakat ébreszteni. Másként legfontosabb törekvésünk, a bejáró dolgozók művelődési lehetőségének megteremtése, igényeik felkeltése, szokásaik megfigyelése. Hogy magukénak érezzék Az építési konténerben családi ház-típusterveket tárolnak, s aki az amatőr tervezéshez érezne kedvet, itt erre a célra is találhat megfelelő eszközöket. A stúdiókonténer kívánság szerint szolgáltat komoly vagy könnyűzenét. A kézműves foglalkozásokhoz szabásvarrás mintákat, különféle szerszámokat és agyagformákat tárolnak, de meg lehet itt tanulni a makramékészítést is. Az információs konténer tájékoztatja a vendégeket az alaptérben, vagyis a teremben igénybe vehető lehetőségekről, a gödi kispirosok szolgáltatásairól, s jogi tanácsokat is adnak. ha valaki igényli. Ehhez csatlakozik még a diatár, amelyben az itt megtanulható kézműves munkafolyamatok fényképfelvételeit tartják. A játékkonténer nemcsak a gyerekek számára készült, de ma még ők használják a leggyakrabban. A hétfő, péntek és szombat esti klubfoglalkozásokon Huszár József, az animátor, ahogy a klubvezetőt nevezik, nyújt segítséget a felszerelések kezeléséhez. A kísérlet 1978 végén kezdődött. A művelődési ház költségvetéséből 35 ezer forintot költöttek a felszerelésekre, a NéDművelési Intézet pedig 33 ezer forinttal támogatta a kezdeménvezést. A szerelési munkákat jórészt társadalmi munkában végezték a KISZ- tagok, az OVIT és a gödi tsz fiatal iái. Nemcsak anyagi okokból kérte ezt tőlük a művelődési ház vezetősége, hanem azért, hogy később magukénak érezzék, amit alkottak. — És annak érzik? I — Idő kell hozzá, hogy az I emberek lassan megszokjak — j íogalmazott óvatosan Földi Lajosne tanácselnök. — A tanácsülés júliusDan vonja meg a proDálkozás mérlegét, értékeli a tapasztalatokat. A koncepció kidolgozója, Mátyus Tamás, a művelődési ház előadója nem titkolja, hogy ma meg inkább csak az iskolások élnek itt a kialakított lehetőségekkel. Akiknek szánták, a bejárók, a legkevésbé. Pedig hangos kocsival hirdették a településen, ismertették a művelődési házban folytatott tüdőszűrő vizsgálatok alkalmával, s plakátok hirdetik faluszerte. Hiába. Ügy van, ahogy az elnöknö mondta. Kitartó, szívós munkával lehet csak eredményt elérni. Mátyus Tamás bízik abban, hogy végül az emberek megszokják. megkedvelik ezt a formát. Vállalva a kockázatot — Vajon a makramékészítés, netén az agyagmintázás vagy akár a szabás-varrás a bejárók elsődleges művelődési igénye, illetve szükséglete? — kérdeztem kissé kétkedve látogatásom alkalmával. — Ezen lehet vitatkozni, de egyelőre nem az a lényeg, hogy mondjuk, varrni jönnek, hanem az, hogy az emberek kapcsolatba kerüljenek egymással és velünk. Vagyis ide kell szoktatni őket, valami hasznos időtöltést, hobbilehetőséget kell biztosítani számukra. Az előadó az év második felében könyvben összegezi a gyakorlati tapasztalatokat Kérdés, vajon a gyakorlat igazolja-e kezdeményezését, amelyhez jószándékú opponensekre is szüksége van. De vállalja, mert valakinek mindig vállalnia kell a kockázatot. Akkor is, ha netán kudarccal végződik. Kovács T. István ÚJ TANÉVRE - ÚJ TANKÖNYVEK A maci ír, olvas... Egy sor új, a következő tanévtől érvényes iskolai tanT könyv nyomdai előkészítésén dolgoznak a Tankönyvkiadó Vállalatnál. A legapróbbak, az írással-olvasással éppen hogy ismerkedők, az általános iskolák első osztályosai például négy részből álló, új abc-s könyvet kapnak. Az első félévben használják maid A maci ír, A maci olvas című könyveket, a második félév tanulnivalóit pedig A maci TV-FIGYELŐ Siker II. Első jelentkezése után máris az országos érdeklődés középpontjába került Vitray Tamás legújabb műsora. a Siker. (Közbevetőleg mondva, egyre többen emlegetik. miszerint a Szabadság térről már három adás röppen szét: az 1. műsor, a 2. műsor, no meg Vitray.) Elsősorban azért dicsérték a szóban forgó vállalkozást, mert a súlyosabb gondokkal terhelt világunkban végre olyan embereket ismertet meg a nézőkkel, akik igenis képesek az eredményes cselekvésre: ragyogó ötleteik vannak és az erő sem hiányzik belőlük ezeknek az ötleteknek a megvalósításához. Mindemellett jó leleménynek tűnt, hogy a kamerák elé ültetett vendégek teljesítményének értékelésére gazdasági életünk három kiválóságát kérték fel — igaz. ők a vártnál kevesebbszer szólhattak. Nem csoda hát. hogy a péntek esti Siker Il-t nagyon vártuk! Megeshet, talán éppen a túlzott várakozás miatt erezni nem kis csalódást, de persze azért is. mert ez az egész bemutatósdi amúgy mindenestül a sorozatnyitó színvonala alatt maradt. Hát először is az az imént emlegetett zsűri... A néző joggal várta, hogy az a három vendég újra megjelenik és nemcsak egyet-egyet szól s majd szavaz, hanem rákérdez, belekérdez — egyszóval a maga nagy gazdaságpolitikai meg egyéb tapasztalatának birtokában minősíti a látottakat, hallottakat. Ez az eleven, a helyszínen születő ítélkezés elmaradt, s jött helyette az ősöreg fogás, a föl a kagylót, aztán csak úgy tárcsázni. A másik zavaró körülmény pedig az volt, hogy ebben az újabb hetven percben nem is annyira sikeres embereket láthattunk, hanem inkább olyanokat, akik a maguk sikerére még inkább csak várnak. Mert lássuk csak! A jászberényi főorvos ugyan megcsinálta már azt a gyomorvizsgáló. -gyógyító osztályt, de az, hogy az a rengeteg drága műszer a helyén is marad, még egyelőre nem biztos. A szombathelyi faforgácstö- mítők ugyan megterveztettél: és fel is építették azt az emeletes csodaházat, de használhatósága felől még egyáltalán nem bizonyosodtak meg. Azok a súlyosan testi hibás fiatalok ugyan tényleg ügyesen rajzolnak, ám azt hinni — pláne elhitetni — róluk, hogy valaha is az igazi képzőművészek sorába emelkedhetnek, nagy tévedés volna ... No, de ne is soroljuk tovább! A fentiekből is kitetszhet, hogy ezek a második csapatba besorolt sikeremberek inkább — nehéz emberek. Egyelőre még a gyürkőzés, mintsem a beérkezés állapotában hadakoznak mindazzal, ami emberi gáncsként vagy dologi akadályként visszafog- ia igyekezetüket. Hát úgy nagyjából ennyit erről a Vitray-shawról, amelynek az egy hónap múlva esedékes folytatása remélhetőleg majd jobban a címe szerint igazodik. Kell) ér. Ritkán látni olyan egyszerű és tiszta képsort, mint amilyen a péntek délutáni Perpetuum mobilében a kenyérsütés ősi szertartását ismertette meg az ifjú nézőkkel. Noha egy természettudományos összeállításban kapott helyet, mégis messze több lett. mint holmi mozgóképes adatsor, s úgy pergett le a bizonyára megpárásodott szemek előtt, mint valami modern kori tisztelgés az ősi mesterfogások előtt. Nem volt ebben a néhány percben semmi etűdös formajáték, semmi túlfotózás, rá- rendezés, hanem csak az a folyamat rögzítődött méltóságo- san. ahogyan a lisztből kisül az a — s ezt se feledjük! — jó két hétig is falatozgatható kenyér. Derék egy munka volt... Akácz László mesél és a Feladatlapok című, képekben gazdag könyvek tartalmazzák. Az 1980—81-es tanévben új matematika, ének-zene, anyanyelvi és olvasókönyveket kapnak az általános iskolák harmadik osztályosai, s ugyancsak kicserélik az ötödik osztályos irodalom, történelem. a hetedik osztályos matematika és a nyolcadik osztályos fizika, kémia tankönyveket is. Ezenkívül a nemzetiségi iskoláknak 42, továbbá a kisegítő iskoláknak egy, a siketeknek és a foglalkoztató iskoláknak pedig három-háromféle új tankönyv készül az elkövetkezendő hónapokban. A gimnáziumok második osztályosainak szóló tankönyvek nagy részét is újak váltják fel. Szeptembertől friss kiadású könyvekből tanulják a magyar irodalmat, a matematikát, a történelmet, a földrajzi és az ének-zenét. Megváltozik az orosz, az angol, a francia, a német, az olasz, a spanyol és a latin nyelvkönyvek, valamint a hozzájuk tartozó nyelvi feladatlapok tananyaga is. A nemzetiségi középiskolák második osztályosai számára ugyancsak új tartalommal jelennek meg a szlovák, a szerb-horvát és a romin nyelvkönyvek. A szakközépiskolák harmadik osztályosainak előírt tananyag is megért a felújításra. A vállalat főiskolai és egyetemi tankönyvkiadási tervének készítésekor arra törekedett, hogy a több hallgatónak szóló alaptárgyakból jelentessen meg újabb könyveket. Szeptembertől vehetik kezükbe a diákok Hajdú Tibor— Siklós András Magyarország története V. című kötetét. A magyar irodalmi szöveggyűjtemény két új kötete pedig segítséget nyújt a hallgatóknak a nehezen hozzáférhető iratok és életművek összegyűjtésével.
