Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
Vízvezeték az út alatt A Középmagyarországi Közmű- cs Mélyépítő Vállalat dolgozói készítik Gödöllőn a művelődési központ vízellátását biztosító 150 milliméteres nyomóvezetéket. Képünkön: a Boda János szocialista brigád tagjai az Ady Endre sétány alatti vezetéket kötik be. Barcza Zsolt felvétele Népfront bízott ság Mindenkit érdeklő terv Társadalmi munka, olvasótábor összeállították a Hazafias Népfront városi bizottságának és elnökségének idei munkatervét, amelyben sok érdekes, a város valamennyi lakóját érintő téma szerepel. A bizottság a szokásos szakszervezeti kérdéseken kívül megtárgyalta a XII. pártkongresz- szus, a városi és a megyei pártértekezletek határozataiból fakadó legfontosabb népfrontos feladatokat. Ismertetik a város általános rendezési tervét, és ősszel a testületi ülés napirendjén szerepel Gödöllő VI. ötéves terve is. Érthetően többször visszatérnek az országgyűlési és tanácsi választásokból adódó feladatokra. Az elnökség havonta ülésezik, s a bizottság munkatervében ismertetett témakörökön kívül megbeszélik a többi között a társadalmi munkaakciók tapasztalatait, az olvasótáborok tevékenységét. Tájékoztató hangzik el a városi kertbarátkor működéséről, a városi természet- és környezetvédelmi bizottság eredményeiről. Értékelik a szülői munkaközösségek, a Hazafias Népfront gödöllői körzeti bizottságainak munkáját. Zárszámadás Túrán Alkalmazkodva az új feltételekhez Minden tekintetben tanulsá- > gos esztendőt zárt a túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet. Amíg tegnap a túrái Bartók ■ Béla művelődési házban a nagytermet, sőt még az udvart is zsúfolásig megtöltő tagság Lévai Ferenc elnök beszámolóját hallgatta, s velük együtt két kedves vendég is: J. A. Tabares, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövete és M. A. Reguero, a követség tanácsosa, addig dr. Várkonyi Józsefet, a termelő- szövetkezet állattenyésztési főágazatvezetőjét faggattuk, hogyan sikerült az elmúlt esztendő? A piacra figyelve — Nehéz év volt, de jó gazdasági eredményeket hozott — summázta a zárszámadás lényegét a főágazatveze- tő, majd részletes magyarázatba fogott. — A nehézséget a május eleji sok-sok eső, majd a hosszú hetekig tartó aszály jelentette, ami rányomta bélyegét az egész növénytermesztésre. Hogy csak egy példát mondjak: nagy kiesés volt a búza terméshozamában. — Hogyan sikerült mégis jó eredményeket elérni? — A tagság, a dolgozók, a vezetők egyeztették elképzeléseiket, azonnal reagáltunk a nehézségekre s igyekeztünk minél rugalmasabban alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Árgus szemekkel figyeltük a piaci keresletet s mihelyt az időjárás lehetővé tette, mindenkit azokra a munkahelyekre irányítottunk. ahol a leghaszncsabban dolgozhattak. Amikor például megtudtuk, hogy a hüvelyes borsó iránt nagy a kereslet a pesti piacon, másnap már az állattenyésztésből is mentek szedni a hirtelen értékesebbé vált növényt. De ugyanígy volt a paradicsom vagy az alma esetében is. Megtudtuk azt is, hogy nemcsak a növénytermesztésben összpontosították az erőket. Most folyik egy 728 helyes tehenészeti telep építése, ami körülbelül 50 millió forintba kerül. Hogy az építkezés ne csússzon, a különösebb szakértelmet nem kívánó munkákba még az adminisztrátorok, a mérnökök, a közgazdászok is besegítettek. A kedvező mérleg azonban nem elsősorban a társadalmi munkának köszönhető, hanem éppen az új jelenségekre figyelő, a jól alkalmazkodó tervezésnek, szervezésnek, a gyors tetteknek. Jó iskola volt — Jó iskola volt 1979 a következő évekre. Rákényszerültünk arra, hogy takarékoskodjunk az anyaggal, az energiával s hogy elsőrendű szempont legyen munkánkban a gazdaságosság. Kevesebb tömegtakarmányt, abrakot etettünk fel, vigyáztunk arra, hogy a növényvédő szereket olyan időpontban szórjuk ki, amikor a legkedvezőbben hasznosul. S ezek csak kiragadott példák. A közgazdasági szemléletre az is jellemző, hogy évente felülvizsgálják egész termelésüket, sorrendbe állítják a növényeket, értékelik az állattenyésztés részeredményeit. Ha valamiről bebizonyosodik, hogy nem eléggé gazdaságos, visszafogják s csak azokat az ágazatokat fejlesztik, amelyek hasznosak. — A tejtermelésünk il978ban 25, tavaly 17 százalékkal növekedett, egy liter tej szűkített önköltsége 4 forint 60 fillér. Tavaly kezdtük a kecsketenyésztést, amelyről beigazolódott, hogy érdemes vele foglalkozni. Ugyanakkor a hízóbikák tenyésztése nem gazdaságos. Az előbbit fejlesztjük, az utóbbit nem. Az IFA-szer- viz is gazdaságos, a megyén túlról is érkeznek megrendelések. S vajon mit jelent ez jövedelemben a tagoknak, az alkalmazottaknak? Évek óta 15 százalékos nyereségrészesedést fizetett a gazdaság, s ezt a mostani zárszámadáson sem kellett lejjebb adni. S jövőre? A főágazatvezető ismeri a lehetőségeket. Az új szabályzókat ismertették valamennyi dolgozóval, a főágazatvezetők részletes tervet állítottak ösz- sze területükről az új szabályzók ismeretében. — összességében nehéz feladatok előtt állunk, de az alapjaink jók, termékszerkezetünk megfelelő és tovább javítható. Ha mindenki helytáll, akkor még a nyereségünk sem csökken jelentősen. Differenciált bérezés De ahogy már az idén, úgy jövőre sem egyformán jut a pénzből. A termelőszövetkezetben már korábban is teljesítménybért alkalmaztak, ahol csak lehetett, 1979-ben pedig már az év elején kihirdették, hogy a nyereség nagyobb részét kapják azok, akik jobban, többet dolgoznak. Az idén tovább differenciálnak: s Újabb helyi bemutató Viszik a menyasszony ágyát Amikor a zsámboki művelődési ház színpadán a zsámboki asszonyok ajkán felhangzott az Asztalomon három tányér pogácsa című ■ népdal és ezzel megkezdődött a IV. Gal- ga menti népművészeti találkozó itteni helyi bemutatója, a zsűri tagjai, Keszler Mária, a Népművelési Intézet munkatársa, Győré Zoltán zeneszerző és Kiss Pál István járási közművelődési felügyelő — elégedetten néztek egymásra. Kellék, de eredeti Zsámbok ismét kitesz magáért — állapították meg, s ez a műsor elején tett kijelentés a csaknem kétórás műsor ideje alatt semmit sem változott. Győré Béláné művelődési- ház-igazgató, aki a zsámboki népi együttesnek is vezetője, szeretettel köszöntötte a műsorra érkezetteket, aztán bejelentette az együttes új számát, amelynek címe: Viszik a rruenyasszony ágyát. — A játék minden pillanata igyekszik visszaadni az eredeti szokást, nem változtattunk a hagyományon semmit, nem törekedtünk színpadi hatásra, vigváztunk, ne legyen a játékban semmi idegen, semmi mesterkéltség — magyarázta Gyö- réné. Szétnyílt a függöny. A színpadon vetett ágy, tulipános láda. Igaz, most színpadi kellékek, ám mégis eredetiek. A zsámboki falumúzeum anyagából valók. A tornyosra vetett ágy alatt szakajtó. Első látásra zavaróan hat, de a játék során kiderül, nem véletlenül tették az ágy lábához. Amikor a kérők megérkeznek, s az ágyra, a fészekre alkudoznak, a szalmával bélelt szakajtót adják a násznagy kezébe. Játszanak a színpadon a zsámbokiak, s én hallom a zsűrit. — Profik, noha igazi amatőrök, eredetiek, minden mozdulatuk kifejező. Közben én is megfogalmazom a véleményemet. Játékuk tzrmésze ■ tességében jelen van a hagyományhoz, mint ősi jusshoz való ragaszkodás érzése, s ez teszi mozdulataikat, szavaikat, táncukat és dalaikat igazzá. Balázs István úgy mozog a színpadon, mintha a lakodalmas. ház udvarán tenné. A ház asszonya — amikor az ágyért átveszi a kialkudott hatvan aranypengőt, a már igazában, az életben is elmondott szavakat ismétli a színpadon: — Elvittétek házam örömét, vigyétek hát házam díszét is! Akár éjjel is Kezdődik a lányok, menyecskék párnatánca, s nemcsak a színpad, de az előtere is benépesül. Kell a hely a játékhoz, s amikor kínálják a nézőket rétessel, pampuskával, már mi is részesei vagyunk a játéknak, s nehéz ülve maradnunk, érezzük, jobb lenne táncra perdülni és együtt járni a csárdást frissen vagy komótosan, ahogy vérmérsékletük szerint az együttes fiatalabb és idősebb tagjai. Hosszan tartana a taps, az elismerés, de Győré Béláné igazgatónő máris új műsorszámokat jelent be, miközben kér is. — Azt kérem, akinek eszébe jut valamilyen régi dal, valamilyen régi játék, az keressen fel, s én lejegyzem. Hogy mikor? Teljesen mindegy. Én éjjel-nappal mindig rendelkezésre állok, hogy megmentsük Zsámbok hagyományait, értékeit. És, hogy milyen gazdag ez a hagyomány azt az idős és fiatal asszonyok éneke egyaránt bizonyítja. Amerikába szakadt férjet sirat az egyik nóta: — Barna menyecske fehér meszelt szobája / Három évig lesz fekete gyászba. Aztán a leégett ó-hatvani cukorgyárat siratják az énekkel. — Már ezért a dalért, ennek a szövegnek a megismeréséért érdemes volt Zsámbokra jönni — súgja Győré Zoltán zeneszerző —, s én magamban azt kérdezem, hol mikor, a napnak melyik szakában jegyezte fel ezt a dalt Györéné, akinek megszámlálhatatlanul sok órája, munkája, de ugyanannyi élménye és öröme kapcsolódik ehhez a népes együtteshez. Györéné szerény asszony. A falu tanító' nénijének vallja magát, aki megy az iskolából kikerült gyerekek után, fogja « \ a felnőttek kezét, hogy közösen és együtt munkálkodva tegyenek valami szépet minden zsámboki kedvére és örö-t mére. Remény a gálaműsorban A Téli esték- című összeállításukról nagyon sokat kellene és lehetne írni. Szabó Géza éjjeliőr, ahogyan végigment a színpadon, s közben énekelte: Tizet ütött már az óra — nem érezte a színpadot, amint mi sem éreztük, hogy Szabó Géza most alakít. Az éjjeliőrrel találkoztunk a harminc-negyven évvel ezelőtti falu főutcáján. S még valakiről kell szólni a népes szereplőgárdából. A 85 éves Dudás János bácsi verbunkja legényesen friss és katonásain kemény volt. Dongott a színpad a talpa alatt. — Ügy jártam ma este — mondta —, mint hetven évvel ezelőtt az Ördög, a' Vilmos vagy a Strauss-féle kocsmák udvarán járták legény kori cimboráim. Ezernyi élmény, színes hatás, a látottak gazdagságának értékelése után a zsűri dönt, s az eredmény alapján ott lesz a IV. Galga menti nép- művészeti találkozó szakági bemutatóján a zsámboki népi együttes Viszik a menyasszony ágyát című népi játékával, ott lesz a pávakör a két dalcsokrával, s ott énekel szólistaként, a legfiatalabb nemzedéket képviselő tizennégy éves Tóth Márta is. Biztosan nem lesz kisebb a sikerük, mint volt ezen a délutánon, s ezért remélhetik, ott lesznek a május 11-i gálaműsoron is. , r. m. ez nem öncél, hanem a gazdaságosság, a sokat emlegetett hatékonyság szolgálatában áll. S ez egyben, kell-e külön mondani, a szövetkezet egész tagságának s a nagyobb közösségeknek is szolgálata. Hiszen ebből élünk. A beszámoló a nagyteremben hasonlóan fogalmazta meg a tanulságokat, a feladatokat. A vezetőség összegzése után a bizottságok is beszámoltak a munkáról. A nőbizottság, az ellenőrző- és a döntőbizottság jelentéséből kiderült: a munkakörülmények, a Szociális helyzet is javult tavaly s a háztáji és kisegítő gazdaságoknak is nagyobb segítséget adott a szövetkezet. Végsősoron pedig ez is gyarapította a közös vagyont, amely a tavaiyi alapokon az idén és az elkövetkező esztendőkben sem kell, hogy csökkenjen. G. Z. — A Dinamit-együttes ad koncertet ma, szombat este 7 órakor Kartalon, a művelődési Házban. Utána Mr. Disco zenéjére táncolhatnak a fiatalok. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn, Erdőkertesen, Isa- szegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon 10-én, vasárnap: dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Domony- ban, Galgahévízen, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vác- egresen, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon: dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Egresi u. 7/a. Szombati jegyzet Ismétlés Nem csodálnám, ha ez a jegyzet ismétlésnek hatna, ha témája visszaköszönt volna már akár ezen, akár a többi oldalon, esetleg más nyilvános eszmefuttatásban, netán baráti beszélgetéseken, disputákon. Az agresszióra, az erőszakra, a fenyegetésre, az erőfitogtatásra nemcsak korunk, de az emberiség egész történelme megany- nyi példával szolgál. Olyannyira, hogy már-már hozzászoktunk a terrorcselekményekhez; izgalmas, pikáns szórakozásunkká váltak a televízió képernyője előtt, a rádió hangszórója mellett, fanyar adalékul szolgálnak reggelink mellé a napi sajtóban. Az emberrablások, a gépeltérítések, a bűnözés szenzációi érzéketlenné tesznek bennünket, . érdeklődéssel olvassuk, nézzük a döbbenetes sorokat, képkockákat. De amiről kevesebbet esik szó, a mindennapi agresszivitás is feloldódik találkozásainkban. s már- már úgy élünk vele együtt, mint adottsággal, sajátos feltételrendszerrel. Itt van például a közlekedés, a csúcsforgalom megannyit szidott emberprése; a zsúfoltságig telt autóbuszok, HÉV-vagonok. De a bevásárlást is említhetném, a délutáni sor- banállóst a pénztárak előtt, az acsarkodást a kenyeres vagy húsos pultoknál, esetleg a piacon vagy a zöldségesnél. Külön téma lehetne a gyalogosok és az autósok ellentéte, de sorjázhatnánk az elrettentő eseteket a mozielőadások atrocitásaitól a telefonig: mind-mind olyan helyzet, amelyben akarva-akaratla- nul megnyilvánul agresz- szivitásunk. Már akinek van, de talán nem tévedek, ha végig többes számban fogalmazok. A legutóbbi, a telefon egyébként nagyszerű terepe az amatőr pszichológiai megfigyeléseknek, aki nem rest. szórakozásból egy egész kis gyűjteményre tehet szept az agresszió példatárából. csak arra kell ügyelni, hogy az ártatlan vizsgálódás nehogy komolyra forduljon, s maga a vizsgáztató is megbukjon a vizsgán. Mert azt mindannyian tudjuk, akik ebben a városban, de akár a járás községeiben telefon után nyúltunk már, hogy e látszólag egyszerű szerkezet nemkívánatos helyzetekbe sodorhat bennünket. Egy esetet emelek ki, amely mint az állatorvosi beteg ló végigskálázza a hétköznapi telefonos agresszió minden válfaját. Tárcsázunk, egyszer, kétszer, háromszor, s ha ezalatt bejön a központ, nincs semmi baj. időben vamunk. De ha negyedszer, ötödször, sokadszor is hiába csengetünk vagy várakozunk, máris feltöltődtünk elegendő agresszív energiával ahhoz, hogy durván szóljunk bele a kagylóba: no végre ... Eztán jön a kapcsolás, ha jön, mert sajnos e logikus eredményt m,a még nem tarthatjuk tipikusnak. Sokszor előfordul, hogy egyszerre ketten kanjuk meg ugyanazt a számot. Az agresszl- vabbia ebből nem csinál gondot magának, miután közölte, hogy ezt és ezt a címet kérte, úgv folytatja. mintha egyedül lenne a világon, természetes hangnemben kéreti a hívottat, beszél, beszél, nehogy a másik is szóhoz jusson, Pedig 6 is vanyon jól tudja, hogv a másikat is súitia az emberi vagy népi tévedés. S ha nem talál párjára, avőzedelmesen aratja le agressziója gyümölcsét. Meg sem fordul a fejében, hogy ez egy olyan helyzet, amiben egyenrangú feleknek kellene valamilyen módon iaazsáaot tenni. Mondjuk megegyezni. udvariasan, eaumásra figyelve türelemmel. Hogy ne a hétköznapok agressziójával ériünk együtt, hanem békében egymással. Gáti Zoltán