Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

%/ÜdaD 1980. JANUÁR 23., SZERDA A TÉMÁRA VISSZATÉRVE Nemcsak áru: kultúrahordozó EGY SZERZŐDÉS EREDMÉNYEI NAGYKŐRÖSÖN Tavaly, október 28-án, a la- I púnkban Nemcsak áru: kul- j túra címmel megjelent írás a falu könyveflátásával foglal- kyrzott. beszélgetünk Drucker Tiborral, a Könyvértékesítési Vállalat igazgatójával a szö­vetkezeti könyvterjesztés hely­zetéről, egyebeik között arról, milyen szemléletváltozás » kel­lenne e téren. A gazdasági sza­bályzórendszerek ugyanis nem könyvre szabottak! A könyv forgási sebességét ugyanannyi­ban határozzák meg, mint az alapvető élelmiszerekét, azon­kívül eszközigényessége, kész­letezése ugyancsak meglehető­sen gazdaságtalan. Ám mind­ezen hátrányokat az adott, a könyvet árusító boltot üzemel­tető ÁFÉSZ más árucikkein bepótolhatja, különösen azért, mert összforgalmának elenyé­sző százaléka származik csak könyvkereskedés bőL Mifident és időben A szemléletváltozás alapja, hagy az ÁFÉSZ-ek felismer­jék: a könyv nemcsak áru, hanem kultúrahordozó is, és mint ilyen, terjesztése politi­kai feladat. A Könyvértékesí­tő Vállalat igazgatója akkor el­mondta : ezt a feladatot a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ felmérte és helyesen oldotta meg. Szerződés kötöttek egy­mással a környék lakóinak jobb könyvellátásáért. A megállapodás tavaly jú­liusban kelt. így most, fél év után, már hasznáról és ered­ményeiről is beszámolhatunk. Horváth Dénes, a Könyvér­tékesítő Vállalat szövetkezeti tőosztályának vezetője: — Júliustól saját gépkocsink szállítja a nagykőrösi boltnak az újdonságokat, illetve az utánrendeléseket. A rossz postai kézbesítés miatt a köny­vek több héttel később érkez­tek a városba, mint például Ceglédre, Kecskemétre, hogy a- fővárosról ne is beszéljünk. Igyekeztünk annyi kötetet szállítani egy-egy kiadvány­ból, amennyit a bolt kért és pótrendeléseiket is maradék­talanul kielégítettük. Elláttuk őket megíelelő propaganda- anyaggal. Szemelvények a Nagykőrös és Vidéke ÁFÉSZ nemrégiben készült vizsgálati jelentéséből, mely a könyvesbolt munkáját értékeli: Az üzlet az átlagkészletét az előző év hasonló időszakához képes (a szerződés alapján. A szerk.) 1979- április 1. és no­vember 30. között 461 ezer fo­rinttal növelte. A forgalom 551 ezer forinttal nőtt. A munka­helyi könyvterjesztés mintegy 95 százalékkal ért el magasabb forgalmat. Novemberben 50 százalékkal több könyvet ad­tak el, mint 1978 novemberé­ben. A készlet igen magas és a forgási sebesség is lassult. Nem rossz üzlet Horváth Dénes: — Ez utóbbi „hibák” — té­nyek. Ám megállapodásunk lé­nyegét fedik: az ÁFÉSZ vál­lalta az ebből fakadó — tegyük hozzá: átmeneti — hátrányo­kat. Sőt: egy új dolgozóval há­romra növelték a könyvesbol­tosok számát. Ez nem ment a termelékenység rovására, el­lenkezőleg: az egy főre jutó forgalom növekedett, havonta már csaknem 130 ezer forint, lényegesen nagyobb az orszá­gos átlagnál. Visszatérve a nagy készletre: igazi könyv­terjesztés csak megfelelő áru­alappal képzelhető el. Azzal, hogy ne csak a megjelenés he­tében legyen kapható egy-egy klasszikus irodalmi alkotás, alapvető szakkönyv, sikeres hanglemez. És még valami. J Nem kell szemérmesen elhall­gatni, ha már üzletről beszé­lünk — a könyv nem rossz üz­let. Árrése magas, magyarán: szép haszon van rajta. Részlet az ÁFÉSZ felméré­séből: A forgalom ugrásszerűen nőtt. Már november végére 9 százalékkal több könyvet, hanglemezt adtak el, mint 1978. december 31-ig. További re­kord várható. MOZIMŰSOR JANüAB 24-TÖL 30-IG ABONY GYÁL 24—27: A vasálarcos férfi 24—25: Buffalo Bill 28—30: Konvoj* és az indiánok* ABONY, Mese 26—27: Magánvélemény 28—29 : 2x2 néha 5 26*—291 A vad hattyúk MONOR ABONY, Művész 24—27: Ostrom (du.) 26—29: Düh** 24—27: Bizalom* (este) BUDAÖRS 28—30: Mágnás Miska 24—27: Nick Carter, NAGYKÖRÖS, A. J. a szuperdetektlv* 24—27: Konvoj* 28—30: Sebességláz* 28—30: Orvosság a félelem CEGLÉD, Szabadság ellen (du.) 28—30: őszi szonáta* (este) 24—27: Orvosság a félelem ellen (tlu.) PIL1SVORÖSVÁR 24—27: őszi szonáta* (este) 24—25: Allegro barbaro* 28—30: Bombasiker (du,) 26—27: A szökés 28—30: Bizalom* (este) 28—29: Nem fáj a feje CEGLÉD. Mese a harkálynak 24—30: Szarvacska, maxíócska POMAZ CEGLÉD, Művész 24—25: Huckleberry Finn és a csirkefogók 24—30: Csillagos perc 26—27: A javíthatatlan DABAS 28—30: Az inkák kincse 25—26: Don Quijote RÁCKEVE újra lovagol I—n. 24—25: Üdülők« 28—29: A utolsó valcer 26—27: A blokád folytatása DUNAHÁRASZTI I—II. 28—29: Kalózok Jamaicában 24—25: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb SZENTENDRE szerelmét.. ?• 24—27: Hahó, a tenger (du.) 2G—27: Üdülők« 24—27: Hogyan felejtsük el 28—29: A blokád folytatása életünk legnagyobb I—II. szerelmét... ?• (este) DUNAKESZI V Cs 38—30: Üdülők« 24—25: Hajókkal a bástyák SZIGETSZENTMIKLÓS ellen 24—25: A reménység szele (du.) 26—27: A tanú 24—25: A blokád folytatása 28—30 r Ajándék ez a nap* I—II. (este) DUNAKESZI. J. A. 26—29: Mentsd meg Zapatát (du.) 24: Hajókkal a bástyák 26—29: A jó, a rossz és a csúf ellen I—II.** 27: A tanú 28: Meghívás egy gyilkos TAPIÓSZELE vacsorára* ÉRD 24—25: Papucs és rózsa I—n. 26—27: Az asszony, aki énekel 28—29: A burzsoázia 24—25: Rafferty és a lányok* diszkrét bája** 27: Rafferty és a lányok* VÁC, Kultúr 28—29: Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb 24—27: A vasálarcos férfi szerelmét. , . ?* 28—30: Az égigérő fű (du.)' FÓT 28—30: A szabadság fantomja** (este) 24—25: Volt egyszer egy vadnyugat I—II. VÁC, Művelődési Központ 26—27: Ajándék ez a nap* 25: Fedora 28—29: Az első kísértés** 26: A királyért GÖDÖLLŐ és a hazáért* 27: Dundiorr és társai 24—27: Légy jó mindhalálig (du.) VECSÉS 24—27: \ szabadság fantomja** 24—27: SebességlAz* 28—30: Nick Carter, 28—30: Ruszalka meséje (du.) a szuperdetektlv* 28—30: Hogyan felejtsük el • 14 éven aluliaknak életünk legnagyobb nem ajánljuk. szerelmét. . . ?* (este) •* Csak 16 éven felülieknek. Répás József, a bolt vezető­je, régi szakember: — Lett is rekord. A szerző­désnek köszönhetően 1979-et 3 millió 810 ezer forinttal zár­tuk. Az előző évben 2 millió 860 ezer volt a forgalmunk. Tehát csaknem egymilliót rak­tunk rá. Idejében és megfelelő könyveket kaptunk, ez a lé­nyeg. Jó kapcsolatunk alakult ki a Könyvértékesítővel és az ÁFÉSZ-szal is. Bíznak szakér­telmükben, tudják, annyi könyvet, lemezt rendelünk, amennyire » igény van. Vá­sárlóink pedig vannak, egyre többen. Az ingázók is vissza­szoktak, látván, hogy ugyan­annyi itt az olvasnivaló, mint Pesten vagy Kecskeméten. Már ott tartunk, hogy Ceglédről is ide térnek be a vásárlók: ná­lunk megkapták az ott hiába keresett könyvet. Ám legfőbb örömünk: olyanok lettek ve­vőink, akár itt a boltban, akár az üzemekben, akik azelőtt nem a könyvesboltba hordták a pénzt. Csak együtt lehet Tiszteletben tartva minden gazdaságossági számítást, kósz- letnormát, forgási sebességet, termelékenységet — legfonto­sabb ez az öröm és annak oka: az új olvasók. Nem tudjuk, képes lenne-e a Könyvértéke­sítő az ország Összes, könyvet is árusító ÁFÉSZ-ét hasonlóan kiemelt ellátásban részesítem, de tudjuk, nemcsak rajtuk mú­lik a falusi könyvterjesztés fellendítése. A nagykőrösi ÁFÉSZ-hez hasonlóan, kezde­ményezőkész, áldozatvállaló, nemcsak üzletben, hanem kultúrában gondolkozó keres­kedőkre is szükség van szer­te az országban. A. Gy. Szovjet vendégrendező Dráma Leninről Ojabb bemutatókat készíte­nek elő a fővárosi színházak a szovjet dráma ez évadban zajló szemléjére. Grigorij Szpektor, a Moszkvai Kamara Opera rendezője állítja szín­padra Sztrelnyikovnak, a klasszikus orosz operett egyik népszerű mesterének A rab nő — a magyar előadásban Violetta — című nagyoperett­jét a Fővárosi Operettszínház­ban. A vendégrendező hétfőn érkezett Budapestre, s kedden már megkezdte a próbák irá­nyítását. Lilia Talankina moszkvai koreográfus és ba­lettmester is közreműködik a produkció létrehozásában: ja­nuár végétől koreografálja és tanítja az operett táncszámait. A romantikus történetet ket­tős szereposztásban viszik színre, a címszerepet Gallai Judit és Tiboldi Mária játssza felváltva. A bemutató március 7-én lesz. A Thália Színházban kortárs szerző Mihalij Satrov: Égszín­kék lovak vörös füvön című művét mutatják be. A Lenin­ről szóló darab — a szerző műfaji meghatározása szerint drámakísérlet — magyar elő­adása különbözik majd a moszkvai Komszomol szíruház- belitől, szövege rövidebb, ze­néje gazdagabb lesz. A rende­ző Kővári Katalin a szerző­vel együtt alakította ki a da­rab magyar változatát ezek­ben a napokban Moszkvában. A próbákat február 6-án kez­dik. Lenin alakját Szabó Gyula személyesíti meg. Viktor Rozov: A siketfajd fészke című művét is február elejétől próbálják a Játékszín­ben. A mai témájú — Moszk­vában játszódó — történetet Benedek Árpád fordította ma­gyarra és ő rendezi. RÁDIÓFIGYELŐ SE ÉRTED, SE ELLENED címmel Szabó Orsolya doku­mentumjátéka hangzott el a Kádiószínház műsorán (vasár­nap, Kossuth). A szerző, Sza­bó Orsolya elnyerte a kritiku­sok 1979. évi díját. A doku­mentumjáték főszereplője egy 1973-as kormányhatározat volt. A kormányhatározat az 1973-ban fölépült szamosközi nagygát által körülzárt öt fa­lu, Nagygéc, Komlódtótfalu, Garbolc, Nagyhódos és Kishó­dos további sorsáról döntött. Mivel ezt a területet a jövő­ben víztárolásra akarják fel­használni, s a vidék amúgy is árvízveszélyes, ezért a ha­tározat értelmében a területet szanálni kell, s 1973-tól építé­si és fejlesztési tilalmat ren­deltek eL Ugyanakkor a határozat a vidék 341 házában élő 1352 lakosának áttelepülését bizo­nyos kedvezvényekkel támo­gatja. (150 ezer Ft kamat- mestes hitel, ingyen telek, a volt telek zártkertként való további használata.) A látszólag körültekintően megfogalmazott kormányhatá­rozat azonban igen éles konf­liktushelyzetet teremtett az érintett öt faluban. Mint az Szabó Orsolyának a vidék lakosaival és az illetékes szervek képviselőivel folyta­tott beszélgetéseiből kiderült, a konfliktusoknak két oka van. Az egyik az, hogy az embe­rek nem akarnak megválni az esetleg hosszú évek alatt fá­radságos munkával megépített házuktól, s már csak azért sem, mert a határozat által biztosított kedvezmények szá­mukra korántsem tűnnek igazságosnak vagy méltá­nyosnak. A másik problémát az épí­tési tilalom ellenére újonnan felépített házak jelentik. Eze­ket ugyanis jog szerint a ható­ságoknak le kéne bontaniuk, ám ezt a pattanásig feszült közhangulat úgyszólván lehe­tetlenné teszi. A közhangulatra az a jel­lemző, hogy az itt élő emberek ügy érzik, az állami szervek az ö fejük felett és meghall­gatásuk nélkül döntöttek. ELFELEJTETTÜK? cím­mel a századeleji budapesti pszichológiai iskoláról hall­hattunk beszélgetést (Petőfi), melyben Binét Ágnes, Buda Béla, Nemes Lívia és Linczé- nyi Adorján pszichológusok vettek részt. A műsor két szempontból is' érdekesnek és hasznosnak bi­zonyult. Egyrészt emlékezte­tett arra a tízes években Bu­dapesten kialakult pszicho­analitikus iskolára, amelynek képviselői ' Sigmund Freud eredményeit továbbfejlesztve ve és népszerűsítve nemzetkö­zi hírnévre'és tekintélyre tet­tek szert. Másrészt sajátos aktualitást adott a műsornak az a tény, hogy a budapesti iskola egyik ma is élő, kiemelkedő képvi­selője, Hermann Imre most ünnepelte hetvenedik születés­napját. Miközben a résztvevők Her­mann Imre tudományos mun­kásságáról és eredményeiről képet adtak, különös tekintet­tel a Hermann által felfede­zett, úgynevezett megkapasz- kodási ösztönre, egyúttal nyíl­tan vagy kevésbé nyíltan ar­ra is utaltak, hogy ez a kiváló tudós talán mindmáig nem ré­szesült az őt jogosan megille­tő elismerésben. Ahogt azt Buda Béla a be­szélgetés végén megjegyezte, itt volna az ideje, hogy kiad­ják végre összegyűjtött mun­káit, ami nemcsak e kiemel­kedő tudományos életmű elis­merését jelentené, hanem a hazai tudományos életnek is nagy eseménye volna. Péter László ZENEI PANORAMA Fii vósötöskoncert Nílll gjakon a zeneiroda-' loiíioan a lúvósötösre kompo­nált zene, s ennek szoros kö­vetkezményeként, ritka a fú­vósötös kamaraegyüttes. Ezért azután a Magyar Fúvósötös estjeit élénk érdeklődés előzi meg. A ma már nemzetközi hírű'együttes 1962-ben alakult, és még abban az évben Géni­ben második díjat nyert, 1965- bén pedig elsők lettek a buda­pesti nemzetközi fúvósverse­nyen. A Liszt-díjas kamaraze­nekar tagjai: Lapos Attila (fu­vola), Tarjáni Ferenc (kürt), Pongrácz Péter (oboa), Ditt­rich Tibor (klarinét) és Füle- mile Tibor (fagott). . A váci zeneiskolában meg­tartott koncertjük első száma Danzi F-d'úr fúvósötöse volt. A cseh születésű Antonin Reicha után, aki huszonnégy fúvósötöst komponált, Franz Danzi (1763—1826) a második, akit ez a hangszerösszeállítás inspirált. A korunkban szinte teljesen ismeretlen zeneszerző Mannheimben született, s ez már magában véve is sokat mondó adat. A németországi Mannheim fejedelmi udvará­ban működő muzsikusok ugyanis stüust teremtettek — a mannheimi iskolát, amely jelentős szelepet játszott a bé­csi klasszicizmus kialakulásá­ban. Danzi tizennyolc éves ko­rától csellistaként a fejedelmi udvar zenekarában játszott. Szépen ívelő pályájának fő állomása a stuttgarti konzer- vatóriuüi igazgatói széke volt. Itt kezdett kísérletezni a fú­vósötösök hangzásának, tech­nikai lehetőségeinek kihaszná­lásával. Danzi már a bécsi klasszikusok követője, sőt, mi­vel a fiatal Weber barátja, érezhető az ő hatása is a zené­jében, és — korához képest újszerűén — a rormamtika fejé mutat művészete. Ai F-dúr fúvósötös négyté­teles kamaramű. Az első rész szonátaforma, könnyen felis­merhető, jól. tagolt fő, .mellék és zárótémával. Weber hatását tükrözi az operaáriaszerű, las­sú második tétel. Az érdeke­sen megkomponált menüett közben sajátos kombinációk­ban szólalnak meg a hangsze­relt, majd a Rondo díszes ze­nei anyagával ér véget a mű. A viszonylag szürkébbre si­került kezdet után szépen ki­dolgozott harmadik tételt és nagy technikai tudást bizonyí­tó befejező részt hallottunk a Magyar FúvósötöstőL Mozart Esz-dúr zongoraötö­se kuriózumnak számít a zene birodalmában. Egyedül Bee­thovennél látunk később erre példát (Esz-dúr zöngorakvin- tett. Op. 16). Mozart 1784, március 30-án komponálta és másnap egy új zongoraverseny és három szimfóniája társaságában be is mutatta ezt az alkotását. Ap­jának így irt róla: ... én ma­gam is úgy vélem, ez a leg­jobb müvem, amit életemben leírtam. Szerettem volna, ha Maga is hallhatja... És mi­lyen szépen játszották... Zongorára, óboára, klarinét­ra, kürtre és fagottra szánta a háromtételes kamaramuzsi­kát. A tételek: Largo — Al­legro moderato, Larghetto,• Rondo ps Allegretto. Az első tételt hatalmas ívű és erejű largo vezeti be, ahol a tutti forte hangzása és a zongora finom, halk szólama egy-egy ütemen belül változatosan tölti ki egy miniatűr koncert kereteit. A Larghettóban a főtételt a zongora indítja gyors, hajlékony, érzékeny té­mával, majd az oboa és a fa­ISKOLAKIALLITAS Grafikák az aulában Neves szegedi festőművész, Pataki Ferenc kiállítása nyílt meg a múlt héten Dunake­szin, a 4-es számú .általános iskola gúlájában. A 22 fest­ményből, grafikából álló tár­latot máris tetszéssel fogadta a közönség. A dunakeszi iskola aulájá­ban ezúttal már másodszor mutatkoznak be képzőművé­szek, hiszen az első kiállítást a Dunakeszi művészeti napok idején rendezték meg itt. A tanintézet folytatni kívánja a sorozatot, legközelebb az őszi hónapokra terveznek képző- művészeti bemutatót. Pataki Ferenc kiállítása ja­nuár 31-ig tart nyitva, s min­dennap 8-tól 18 óráig tekint­hető meg. gott kettőse következik a kürt kísérete felett. A fúvóshang­szerek bensőséges beszédét a zárórondo egyszerű, kedves témája követi, amelyet előbb a zongora mutat be, majd át­veszik, saját zenei formájukra alakítják a fúvós hangszerek. Drámai kontrasztot nyújt a mű párhuzamos moll hangne­mében (c-moll) felhangzó epi­zód. A rondó felfokozott ira­mú befejezése előtt a zongora kadenciája búcsúzik. Remekművet hallhattunk nagyon szép ■ előadásban. A zongorát a SZOT művészeti díjas Katona Ágnes szólaltat­ta meg, aki az Országos Fil­harmónia Szólistájaként rend­szeresen szerepel hazai és kül­földi pódiumokon egyaránt. Az előadásból egyértelműen kitűnt, hogy Mozart közel áll egyéniségéhez, zenei világá­hoz, ’ teljesen azonosulni tud a mű szellemével. Jó tempó- és arányérzékkel játszotta végig a szólamot. Főleg a második tétel lágy indítása és a Rondo szélesen kibontott befejező ré­sze volt megragadó. A fúvó­sok biztosították a tökéletes összjátókot és együttműkö­dést, s mindazt az erőt, ener­giát, amelyet Mozartnál az Esz-dúr hangnem kifejez. Az est második felében hu­szadik századi zeneszerzők műveit játszotta a Magyar Fú­vósötös. Paul Hindemith (1895—1963) Kis kamarazene című darabját (Op. 24. Nr. 2) 1922-ben, huszonhét évesen komponálta. Életének ebben az időszakában- a frankfurti opera hangversenymestere, kí­sérletező kedve már halkuló- ban van, hangja líraivá válik. Míg kezdetben szembefordul a XIX. századi zenével, gúnyos, hangos a muzsikája, a húszas évek elejétől erősen hat rá Johann Sebastian Bach és a barokk zene. Élete vége félé pedig egyre konzervatívabb, egyre általánosabb a művé­szetében a -mondanivaló és a forma egyaránt, bár mindvé­gig megmarad tréfás, szati­rikus hangja. A Kis kamarazene öttételes. Az első rész széles dallamívei, a valzer lüktetésű második tó­tel sok formai játéka, vala­mint a változatos és változó összeállításban, de mindig négy hangszeren felhangzó zenéje, a spanyol hatást tük­röző, gondolatébresztő harma­dik részt, az ezt követő rövid fantáziakép, s végül az impro­vizációs befejezés, ahol min­den hangszer szólisztikus lehe­tőséget kap — szinte jazz- hatást kiváltva, egészen a szellemes végső lezárásig — próba elé állítja mind az öt zenészt. Hatásában érdekes, elgondólkoztató összképet nyújt. Egy művön belül több­ször kell a zenészeknek stílust váltaniuk, s mindenkinek ön­állóan is, együtt is bizonyíta­nia. A Magyar Fúvósötösnek ez sikerült. A mai magyar fúvószenét reprezentálta a koncért befeje­ző száma, Hidas Frigyes II. fúvósötöse. A darab alcíme Lo svago) a szórakoztatásra utal egyértelműen; a szerző való­színűleg a ma már más, kese­rűbb vagy túlzottan feledtető tartalmat kapót divertimento helyett választotta. A gyors és lasfeú tételek váltakoztatásával a hajdani szvitek gondűző változatosságát idézi fel, és erre a fúvósötös nagyszerű le­hetőséget nyújt. Az öt tétel: Allegretto gio- coso, Andantlno, Vivace, Sos- tenuto, Vivace már címében is utal belső tartalmára. A három gyors között két las­súbb rész következik, de a ritmikai történés ezekben is érdekes és mozgalmás. Az egész darab mindvégig igen erős jazzhatást mutat, lehető­séget adva hajlékony, simuló hangú oboaszólóra, majd a klarinét kap szólisztikus szere- * pet a ritmus érzékeltetésére és a háttérből a többi hangszer felelget sziporkázó, pergő iramban. A címnek megfele­lően válóban kellemesen szó­rakoztat, felvillanyoz a zene­szám; hallgatók és zenészek számára egyaránt kikapcsoló­dás. Hajós Anna »

Next

/
Thumbnails
Contents