Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

1980. JANUAR 29., KEDD 5 ftp Magyar—szovjet együttműködés Vendég Szaratovból: Korotkov mérnök Pjotr Ivanovics Korotkov mérnök annak a szovjet szak­értőcsoportnak a vezetője, amelynek közreműködésével a közelmúltban fejeződött be Százhalombattán a gázolaj- kén-mentesítő II üzem beruhá­zása. Közútjaink tisztább leve­gőjét szolgálva, a gépkocsik korrózióját csökkentve, itt tá- volítják el a gázolajból a kén­tartalmú vegyületek nagy ré­szét. Az üzemeltetők biztató­nak tartják a próbaüzem ta­pasztalatait. Túl a hatodik ikszen, az em­ber meggondolja, váálaljor.-e új feladatot Korotkov mérnök másfél évtizedes igazgatói munka után érkezett Százha­lombattára, s tervei szerint ha­zatérése után sem szándékozik pihenni. Jól jön ugyan a há- romhónapos szabadság, de már várja a novopolocki felsőfokú technikum tanári katedrája. Aki együtt nőtt fel a szov­jethatalommal, alaposan kijár­ta az élet iskoláját. Írni, olvas­ni ugyan később tanult meg a szövőgyári munka mellett — a hatéves Szaratov területi le­génykét annak idején nem Íratták be az iskolába—.utána viszont tíz év töretlen, kemény tanulás következett, melyre a kőolaj-feldolgozó szakon szer­zett diploma tette fel a koro­nát 1940-et mutatott ekkor a naptár. Egy év sorkatonai szol­gálat után a II. világháború pokla következet. Leszerelése után szakmája első vonalában kapott munkát. Az országnak olajfinomítókra volt szüksége, ezek beruházásán dolgozott az Uraitól Moszkva környékéig több városban. Novopolockban várta vezetői munka. Tizen­négy éves munkája során az 1—2 millió tonna nyersolaj fel­dolgozására alkalmas üzem óriási kombináttá nőtt. A ter­melés irányítása mellett, azzal párhuzamosan, ötezer-hatszáz ember ügyes-bajos dolgát in­tézte. Százhalombattán más jelle­gű feladat várta, ebből is igye­kezett szakmailag profitálni. Megfigyelte az általa jól is­mert üzemek építésének, üze­meltetésének helyi tapasztala­tait, összevetette korábbi is­mereteivel. Humora és őszintesége a ké­nyes kérdések feszegetésénél sem hagyja cserben. — Van-e munkaintenzitási különbség a két országban? — Magam is meglepődöm, de a tények makacs dolgok: látom a Szovjetunióban és Ma­gyarországon is hasonló a helyzet. Itt is, ott is felüti fe­jét időnként még a lazaság, mégis felépülnek az üzemek. Nyilván nem a semmiből. A munkások nálunk is, itt is tud­nak dolgozni. De a termelé­kenység nemcsak tőlük függ, attól is, hogyan szervezik meg a munkát, miként látják el anyaggal, s persze, milyen a bérezés. A DKV-nál minden­esetre alkotó, gondolkodó, di­namikus vezető- és munkás­gárdával dolgozhattam együtt. Pjotr Ivanovics Korotkov és szocialista nagyüzemünk' útjai a közeljövőben szétválnak. A szovjet szakértőcsoport veze­tőjét, munkatársait százhalom­battai barátaik emlékezetébe vési közös alkotásuk. Zimányi László Kontakta Fényszabályozó villanykapcsolók ötletes és energiatakarékos villanykapcsolók gyártását kezdik meg a Kontakta alkat­részgyárban. Az új termékcsa­lád minden bizonnyal legnép­szerűbb tagja a lényszabályo­zós kapcsoló lesz, mellyel vál­toztatni lehet a villanyégők fényerősségét, ezzel jelentős energia takarítható meg. A Kontakta gyár szakembe­rei a napokban fejezik be az új termékek végső fejlesztési munkáit, a műhelyekben pe­dig már készítik a tömeggyár­táshoz szükséges szerszámo­kat. A fényszabályozós kapcsoló iránt külföldi cégek is érdek­lődnek. Ugyancsak az energia­takarékosságot szolgálja a ter­mékcsalád másik tagja, a vi­lágító kapcsoló. A Kontakta gyár tervezői nemcsak hasznosságra, hanem esztétikus formára is töreked­nek új termékeik kidolgozásá­nál. Ennek jegyében például a hagyományos kapcsolókat és csatlakozókat egy ízléses kül­sejű kis dobozszerű szekrény­kébe építik, amely a falra szerelhető. A többféle méret­ben és színben készülő doboz gyakorlatilag az elosztókat, T- dugókat helyettesítheti majd a háztartásokban. A Kontaktéban úgy tervezik, hogy júniusban megkezdődik a sorozatgyártás és év végére már a hazai boltokban is kap­ható lesz valamennyi termék. Tatárszentgyörgyi délelőtt Bár lassan, de fejlődünk A havat szitává lyukasztó eső otthon tartja az embere­ket. Bár a szelídebb hétköz­nap délelőttökön sincsenek sokkal többen a tatárszent- györgyi utcákon. A munkába igyekvők többsége már reggel öt órakor fölszáll a fővárosba tartó hét busz valamelyikére: négyszáz tatárszentgyörgyi férfi és nő keresi Budapesten a kenyerét. Az idősek — az 1883 lelket számláló település hatvan százaléka — azonban otthon maradnak. A gyerekek szintén, az iskolások, akiket a falu egyetlen emeletes házá­ban két műszakban okítanak, valamint a helyi üzemek munkásai, a bolti eladók és természetesen a tanácsi dolgo­zók. , Az elnökasszony A Margitka! így emlegetik a községben az elnökasszonyt. — Nincs ezen semmi csodál­kozni való — magyarázza Krizsán László, a tatárszent­györgyi tanács elnöke. — Itt mindenki ismer mindenkit. A hivatalos ügyfélfogadás is in- káb családias beszélgetéshez hasonlítható. Gondjaink in­kább abból erednek, hogy pél­dául a községfejlesztési alap mindössze 95 ezer forint évente. Nagyon nagy körülte­kintésre van szükség, hogy a legszükségesebbekre jusson belőle. Még az a szerencsénk, hogy az emberek erősen ösz­Közel egymillió tonna plusz szén Helytállnak a bányászok A szénbányászok helytállá­sának, áldozatkészségének eredménye, hogy munkával töltött szabadnapjaikon tavaly 920 ezer tonna szénnel — 15 napi átlagtermeléssel — já­rultak hozzá a terv teljesíté­séhez és 460 ezer tormás túl­teljesítésével pedig jelentős importmegtakarításhoz. Az idén előirányzott 25,5 millió tonna hazai szén felszínre ho­zásában sem nélkülözheti az ország azt az energiát, amit a szabadnapi termeléssel adhat­nak. A kőolaj- és földgázbányá- szok Is növelik erőfeszíté­seiket, hogy a kimerülő szén­hidrogén-mezők kiesésének pótlásával, másodlagos ter­melési eljárásokkal megaka­dályozzák a termelés csök­kentését, fenntartsák az előző évi szintet. A SZÉK halkan felsóhajtott, amint odébb rakta. A hamutál szélesen elvigyorodorí, amikor tisztára törölte képét A padló pedig csak úgy ragyogott örö­mében, hogy ismét fényes lett. Az ajtó fehéren köszönt vissza, a kilincs pedig csendesen csi- kordult, amikor utoljára be­csukódott mögötte az ajtó. Egyedül a szemétkosár nem tudott méltóképpen elköszönni tőle. Érezte, hogy most, utoljá­ra is rá haragudott Annuska, a takarítónő. Pedig ha tudná! ö volt a bútorok között min­dig a leghálásabb, hiszen ő viselte a legnagyobb terhet itt, az irodában. Néha ki sem lát­szott az elhasznált, összegyűrt, eldobált papírokból, cigaretta- végekből. Alig várta, hogy An­nuska esténként megszabadít­sa a sok hulladéktól. És mégis! Öt szívlelte legkevésbé, ezt érezte mindig. El is pana­szolta bánatát a többieknek, miután Annuska szigorú tekin­tetével még utoljára végig­pásztázta az irodát, hogy el­lenőrizze, helyén van-e, rend­jén van-e minden. Olyankor csak néhány pilla­natig tartott a csend, csak ad­dig, amíg elhangzott az éjjeli portás szokásos kérdése: ugye, holnap is jössz, Annus? Ezután halík zsongás kezdődön az irodában. Beszélt a szőnyeg, a tükör, az asztal és a szék. Szóhoz jutott itt valamennyi bútordarab. Megvitatták az eseményeket, és dicsérték a jó szerencséjüket, amely Annus- kával hozta össze őket. Mert hallottak olyan irodákról is, ahol nemhogy naponta, de he­tente sem törölték le a port a polcokról, s nem mosták le az íróasztalról a foltokat, a sze­métkosarat is csak hébe-hóba ürítették. Minderről ebben az irodában csak hallomásból tudtak, mert egyszer-egyszer, amikor értekezlet miaitt a má­A bútorok búcsúja si'k irodából átkerült hozzájuk néhány szék, olyankor se vé­ge, se hossza nem volt a pa­naszáradatnak. ELMONDTAK, hogy őket egy öreg fotel tartja rettegés­ben. Azt beszélik róla, hogy múltjára való tekintettel ki­emelték. Most az osztályvezető ül benne, valaha az igazgatóé voít. Még azt is mesélték a pletykás székek, hogy a fotel képzettsége szerint valójában nem is felel meg funkciójának, de mindenki szemet huny fe­lette, hiszen már abban a kor­ban van, amikor helyének és helyzetének megfelelően kell vele bánni. Ezeknél a panaszáradatoknál a szemétkosár csak sóhajto­zott. De hűsége nagyobb volt a bánatánál, és most így utólag örült, hogy nem beszélt feles­legesen. Hiszen ki is érthetné mag őt? Ki tudná átérezni fáj­dalmát? Talán a tükör, aki mindenkire csak mosolyog? Vagy az írógép? Akit szüntele­nül ütnek-vemek, s ő csak rója gépiesen a sorokat. Az íróasztal is csak kényelmesen elterül, ahelyett, hogy inkább azzal törődne, hogyan dönte­nek fölötte. így azután a sze­métkosár csak hallgat és figyel. Azt persze nem tagadhatja, előfordult, hogy majdnem el­árulta magát. Ma, amikor An-/ nuskáit búcsúztatták, rendkí­vüli nap volt. Már abból is gondolta, hogy alig volt benne egy kevés szemét, s mégis ki­ürítették. Az íróasztalra pedig abrosz és virág került. Nem tudták eleinte mire vélni a dolgot, míg végül meghallot­ták, hogy Annusba dolgo­zik itt utoljára. Nyugdíjba megy. SZEGÉNY szemétkosár, majdnem elsírta magát, csak a büszkesége tartotta vissza. De azt azért látta, hogy a padló egyre sötétebbé vált, s a csillár sem ragyogott olyan fényesen, mint eddig. Még a szekrény is vigasztalhatatlan volt. Pedig neki volt a legkevesebb oka a panaszra. Öt gyakran látogat­ták az iroda dolgozói, hiszen az iratok mögött mindig lapult ott valami a polcon. A szemét­kosár az üres üvegekről tudta, hiszen némelyik odakerült hoz­zá. A szomszéd iroda székei is átjöttek a nagy napra. Egy­szer csak halk moraj futott át a szobán, amikor a nagyfőnök kérésére a régi fotel is átke­rült. Ki is húzta a hátát, amennyire csak lehetett, hogy kellőképpen simogassa főnö­két. És a bútorok az irodában nem tudták, hogy most kire figyeljenek. Annuskára-e, aki olyan furcsa volt számukra ünneplőben, vagy pedig a nagy hatalmú fotelre, amelynek kí­méletlenségéről már annyit hallottak. Annuskát utoljára látják, de a fotelt most látták először. Az ünnepi beszéd a szokásos volt. Olyannyira, hogy még maga a szemétkosár is elcso­dálkozott, milyen ismerősek e szavak, Néhány szó i múltról, ecsetelve a nehézségeket, az­után az eddig megtett útról, s végül néhány szóban Annuska munkájáról. A vendégszékek gúnyosan nyikorogtak: hiába vágtatok fel annyira Annuská- val, most kiderült, hogy neki sem jár más, mint Rózsikénak, aki köztudottan nagyon ha­nyag teremtés volt. Mégis — m jegyezték meg a vendégek — náluk ugyanígy búcsúztatták Rézsikát, még a jutalom és a jelvény is ugyanaz volt. A szemétkosárban megroppant valami e csúfondáros szavak hallatán. Ö még fiatal volt, lel­kes és naiv, nem akarta elhin­ni ezeket az ostoba rágalma­kat. Csak a fotel volt neki is gya­nús. Ahogy odafonódott a ve­zetője derekára, melegítette, dédelgette, valóban elhitte ró­la, hogy hatalma van a töb­biek fölött. És ezt a hatalmat, már számára sem volt kétsé­ges, hogy kinek köszönheti. A BÚCSÚZTATÓ után, mint ahogy ez lenini szokott, előke­rültek a szekrényből az italok is. Most mindenki ihatott, igaz, Annuska csak úgy illendőség­ből kortyolt egy cseppnyi italt, azután csak csendben üldögélt. De látszott, máris nehezére esik a tétlenség, amikor egyre nagyobb lett a zűrzavar, és egyre több hamu hullott az elő­ző napon oly gondosan felfé­nyesített padlóra. A nagyfőhök egyre jobban felengedett. Többször emelte poharát az ünnepeltre, és gyak­ran megfogta a fotel karját. Egyszer, amint rápillantott, felkacagott, és megrázta a fo­telt. A többiek lesunyt fejjel, nevetve helyeseltek. Csak a szemétkosár nem. AZ ÜNNEPLÉS befejeződött. Mindenki sietett haza. Ám a bútorok legnagyobb megdöb­benésére Annuska megvárta, amíg mindenki elmegy, kezébe vette a porrongyot, és takarí­tani kezdett. A szék felsóhaj­tott, a hamutál elmosolyodott, a padló újból ragyogott, csali egyvalaki, a szemétkosár nem tudott méltóképpen elköszönni Kiborult. Szalai Mária szetartanak. Előfordult, hogy hét végén egy kilométernyi járda épült meg. Amikor híre ment az akciónak, aki csak tudott, jött segíteni. A „megszállott" Megszállott ember hírében áll Kocsis Ferenc. Másfél év alatt mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkával — testvére és fia segítségé­vel — erdei parkot alakított ki. A falut ölelő erdőből 2 hektárnyit csípett ki, kosár-, kézi-, valamint labdarúgópá­lyát. épített, hintát készített a gyerekeknek, erdei padokat és asztalokat állított fel, sőt. nem lebecsülendő előrelátással, még azokról a bizonyos mellékhe­lyiségekről sem feledkezett meg. A parkot tavaly augusztus 20-án avatták, Azt mesélik, amikor elmentek segíteni ne­ki, iszonyú méregbe gurult és azt mondta: ha eddig egyedül csináltam, már úgyis akarom befej ezni 1 Hová menjünk? Csuda jó kedve van. Az biz­tos, hogy az alkoholtól, de hogy mennyitől, azt már ne­héz lenne kideríteni, a bácsi­ka ugyanis rendületlenül fi­zetni akar: két korsót, és ugyanennyi felest. A kocsmában egyébként ke­vesebben vannak, mint más falvakban, így délidőben. Pe­dig 5,40-ért már kapni egy korsó sört és a féldéci szat­mári szilvát is alig 11 forin­tért mérik. A vezető, Benná- rik István azt mondja: napon­ta 7 liter tömény és körülbe­lül 1 hektó sör fogy el. A konyhában most csak ötven emberre főznek, de előfordul, hpgy háromszor ennyi az elő­fizető.’ A legtöbb háznál most vágják a disznót, ezért választják kevesebben a ven­déglői kosztot. A belső helvi- ségben csak néhány asszony eszik, a textilüzemből járnak át ide. — Világnak futok — kiált fel Kocsis Erzsébet, amikor meghallja a cukrászda szót. — Ugye, milyen sokat mérgelőd­tünk már miatta? — kérdezi igazolást keresve a textil­üzem kivarró részlegében dol­gozó lányokat, aszonyokat. Aztán ömlik belőle a szó: — táncolni szeretnénk, de hová menjünk? A kocsmába? A múltkor betértünk néhányan egy félórára, anyám másnap már tudta. Volt mit hallgat­nom! A klubban elromlott a fűtés, de ha jó, akkor sem olyan igazi, mint egy presszó! — Nehéz a lányoknak férj­hez menni — magyarázza Jóri Miklósné irodavezető. — Hol ismerkedjenek? Bár üzemünk három szocialista brigádjának híre nem légből kapott, sze­retnek is köztünk lenni a lá­nyok, de az lenne az igazi, ha lenne hol szórakozniuk. Szidják a boltot Még mindig a búcsú a leg­nagyobb esemény Tatárszent- györgyön. Október húszadiká­ra, Vendel napjára esik. Olyankor az egész falu meg­mozdul: kívül-belül rendbe teszik a házakat, a nyári konyhát is — ami errefelé még nagy divat, s a tiszta­szobát szintén —. bár az már csak mutatóban akad. Búcsú­kor a főtéren — melvet leg­inkább a piactér név illetne meg,- ha ugyan lenne a falu­ban piac — sátrak sorakoz­nak. körhintát, hajóhintát és legalább tíz céllövöldét állí­tanak fel a vásározók. Olyan­kor a kocsmában a szokásos napi 1 hektó sör helyett 6 hektót vernek csapra, és a na­pot nagy báli mulatság zárja A faluban a legtöbben a boltot szidják. — Tudok róla — mondja Kucsákné Kollár Mária, a ve­gyesbolt vezetőhelyettese. — És ki a hibás? — Mi is' — hangzik a meg­lepő válasz. — Főleg a ta­pasztalatlanságunk. Nemrégen vagyunk itt. Mindent azonban nem lehet ránk fogni. Hogy igazát bizonyítsa, már sorolja is azokat az árukat, melyeket hiába rendelnek. Mosóport, vattát, hypót, üdítő italokat. Igaz, most ott van a pultokon a mosópor, de med­dig? Az asszonyok a faluban joggal berzenkednek, két hé­tig egyáltalán nem lehetett kapni. A textilüzembéliek úgy segítettek magukan, hogy Ze- lenka Péterné csoportvezető hivatalos útjait anyagbeszer­zéssel kötötte össze; mosóport hozott és húst, de ez utóbbit csak azoknak, akik előre meg­rendelték. Mert a húsboltban csupán csütörtökön és pénte­ken van áru. Kiterjedt tanyavilág A könyvtár csak délután nyit ki. Egy régi dolgozója sze­rint 150 olvasója van. A jég­veremszerű épület másik szárnyában levő klubszobában Szlama lmréné általános isko­lai tanítónő előkészítőre várja a gyerekeket. Eddig ketten ér­keztek meg. A hatalmas sze­mű kisfiú a telepről jött, on­nan, ahol ezelőtt nyolc évvel még 45 putri volt, ma már csak tíz, de ezeket a legnehe­zebb felszámolni. Az előkészítőre összesen hat gyerek jár. Egyikőjük lehet, hogy nem tud eljönni ebben a cudar időben. A Tatárszent- györgy körüli kiterjedt tanya­világ — a 107 tanyából mind­össze 31 lakatlan — egyik há­za az otthona. Ugrásnyira a megyehatár Alig ugrásnyira innen: me­gyehatár. A legközelebbi tele­pülés Ladánybene, már Bács- Kiskun megyéhez tartozik. Ha nagyon elkereserednek az em­berek, gyakran mondogatják, jobb lenne a szomszédos me­gyéhez tartozni. Ennek ellené­re az utóbbi időben szűnőben az elvándorlás, sőt, már van­nak visszaköltözők is. — Csak sikerülne megnyitni azt az áhított cukrászdát — sóhajt az elnökasszony —, talán a fiatalabbak is elégedettebbek lennének. Minden reményünk a dabasi áfészben van. Arra kértem őket, támogassák azt az embert, aki presszót szeret­ne berendezni a házában. Most kap az iskola központi fűtést. A 400 ezer forintnyi járási támogatást a Fővárosi Szerelőipari Vállalat munká­sai — ahol sok tatárszent­györgyi dolgozik — társadal­mi munkával kerekítik ki annyira, hogy elég legyen a pénz. Legközelebbi tervünk az óvoda bővítése, szeretnénk ha 25 gyerekkel több járhatna oda. Ha lassan is, de fejlődünk, nem toporgunk egy helyben. Koffán Éva Kiváló minőségű homok kapható homokbányánkból, géppel felrakva, Kossuth Mg. Szakszövetkezet Vasad. Nyitvatartás hétköznap 7—16 óráig, szombaton 7—12 óráig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents