Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

;Hii5iSKäSSS&äBä&^ Az új körülményekhez igazodva Beszélgetés Dobi Ferenccel, a MEDOSZ főtitkárával , A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete a MEDOSZ, taglétszámát tekintve a negyedik legnagyobb hazai szak- szervezet. Olyan területen szervezi, képviseli és mozgósítja az embere­ket, amelynek alakulása nagyon közvetlenül és érzékenyein érinti az ország egész lakosságát. Elegendő az élelmiszerellátásra utalni, ami min­denekelőtt a mezőgazdasági terme­léstől függ. Az erdészet tevékenysé­gének jelentősége szintén közismert, csakúgy, mint a vízügy területén dolgozóké. Az ágazatokat összefogó szakszer­vezet főtitkárával, Dobi Ferenccel beszélgettünk a munka tapasztala­tairól, az elkövetkezendő időszak néhány fontosabb tennivalójáról: — A mezőgazdaság, az erdészet, a vízügy, a szakmai képzés, a ku­tatás egész sor sajátos vonást mu­tat, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Éppen ezért a MEDOSZ mun­kája is sokszínű. Ebbe az irányba hat az a tény is, hogy 350 ezres tagságunkon belül az értelmiségiek száma 70 ezer. • Az állami vállalatok, intézmé­nyek mellett az utóbbi időben kiter­jedt a MEDOSZ tevékenysége a me­zőgazdasági termelőszövetkezetekre is. A tsz-ek nem tudták ellátni a tag­ság érdekvédelmét? — Nem erről van szó. A mező- gazdasági szövetkezetek, mint tár­sadalmi intézmények természetesen jól ellátják azokat a feladatokat, amelyeket tagságuk az alapszabály­ban rögzített. A mezőgazdasági szö­vetkezetekben azonban a tagokon kívül szép számmal dolgoznak al­kalmazottak is, akiknek természe­tesen1 irtások a stövetkéééten belüli jogaik, mint a tagoknak, s más az érdekvédelmük is. Ilyen szempont­ból ők általában hátrányosabb helyzetben voltak. Sok mezőgazdasági szövetkezetben nagyon is jelentős a melléküzemi, ipari tevékenység. Az alkalmazottak többsége ezekben az ágazatokban dolgozik. Közülük sokan azelőtt is szakszervezeti tagok voltak, s a termelőszövetkezetbe kerülve keres­ték a tagságok fenntartásának le­hetőségét. Azokban a közös gazda­ságokban, amelyek a jók közé tar­toznak úgy emlegetik a szakszerve­zeti tevékenységet, mint ami kife­jezetten segíti a termelés emberi kérdéseinek megoldását, s maguk a szövetkezeti vezetők is szorgalmaz­zák az alkalmazottak szakszervezet­be szervezését. Ma már több mint hatszáz termelőszövetkezetben van szakszervezeti alapszervezet, kap­csolataik jók a szövetkezeti vezetés­sel. • A szakszervezetek — a maguk eszközeivel — segítik a termelésfej­lesztést is. A gazdálkodás jövő évi szabályozói már ismertek. Ezek szin­tén tükrözik, hogy sok tekintetben új körülmények között dolgozik népgaz­daságunk. Mire ösztönzi tagságát a megváltozott körülmények között a MEDOSZ? — Mindig is igyekeztünk mesz- szebb látni a napi feladatoknál. Na­gyon jól tudjuk, hogy népi álla­munkban a termelésnek és a gaz­dálkodásnak a követelményekhez igazítása végső soron a dolgozók ér­dekeit szolgálja.. Elosztani csak azt lehet, mit megtermelünk. S ez nem­csak a termékekre vonatkozik, ha­nem az értékre is. A nyereséges ter­melés ad módot, lehetőséget a na­gyobb keresetre, a magasabb élet- színvonalra, a veszteséges, a ^ráfi­zetéses nem. Magától értetődő kö­vetelmény tehát üzemi, ágazati és országos szinten egyaránt, hogy le­gyen nyereséges a termelés. Ha a nemzetközi piac követelményeit nézzük — ahol is a nyersanyag, az energia jelentős hányadát vásárol­juk, s késztermékeink számottevő részét eladjuk — akkor látjuk, hogy az ottani változások szamunkra előnytelenül alakultak. • Ma már ezt nemcsak a gazda­sági vezetők ismerik fel, hanem mind nagyobb számban a Kétkezi dolgozók is. A változtatáshoz azonban nem elég a felismerés. Mit tesznek a szak- szervezeti munkában azért, hogy a — Az egyik legfontosabbnak azt tartjuk, hoigy ne általánosságokban beszéljünk a feladatokról, hanem minden munkahelyen a lehető leg­pontosabban értékeljék azit, hogy mit tesznek, miért, s miként lehet­ne másként, jobban. Egy állatte­nyésztő telepen, ahol a sertéshús kilogrammjának termeléséhez öt kilogramm vagy még több takar­mányt használnak fel, nyilvánvalóan azon kell gondolkodni, hogy miként lehet ezen gyorsan változtatni, ki­nek mi a teendője a változtatásért. Azzal azonban mindenki tisztában van, hogy elsősorban munkával, tettekkel lehet jobb a gazdálkodás. Az is érthető, hogy ki-ki a saját munkahelyén teheti a legtöbbet azért, hogy országos céljaink a me­zőgazdaságban is megvalósuljanak. Ebben kell segítenie minden mun­kahelyen a szakszervezetnek. Har­mincezer tisztségviselőnk zöme a termelő munkahelyeken tevékeny­kedik. Példájuk, szavuk óriási erő lehet. Az is nyilvánvaló, hogy mielőtt a termelőhelyen a munkás cselekszik, a vezetőknek kell tisztázniuk: mi­kor, mit tartanak a gazdálkodás szempontjából a legjobbnak. Az üzem. és munkaszervezés nyitott kérdéseire élsősorhan nekik kell válaszolniuk. Az irányítás szerve­zetlenségéből származó bajokat a munkás — mégoly nagy szorgalom esetén is — legfeljebb enyhítheti. • Sokat tett a MEDOSZ az elmúlt években a munkaverseny szervezé- fejlesztéséért. Vannak ezen a téren séért, a szocialista brigádmozgalom további elgondolásaik? — A mezőgazdaságban gyakor­latilag befejeződtek az idei szántó­földi -munkák. A tervkészítés ke­rült előtérbe. A kiformálódó tervek — amelyek igazodnak a szabályo­zók változásához — egész sor új feladatot jelölnek meg. A párt XII. kongresszusa tiszteletére kibontako­zott munkaversenyben ezeket az új feladatokat is figyelembe kell venni. A munkaköri kötelesség teljesí­tése nem lehet felajánlás témája. Ezt mindenkinek kötelessége telje­síteni — 'a felajánláshoz valami pluszt kell nyújtani. Meggondolan­dó az is, hogy a brigádokban azo­kat, akik egyénileg többet teljesítet­tek, miként lehetne jobban megbe­csülni anyagilag is, erkölcsileg is. Olyan érdekeltségi viszonyokat kell teremteni, hogy a legjobbakat a többiek szinte maguktól kövessék. Akit jogos vagy vélt panasza köt le, az addig — legalábbis gondolat­ban — nem foglalkozik mással, mint panaszával. Így aztán a pa­naszos szó meghallgatása, megvá­laszolása, orvoslása — bármily kis ügy is lesz az. nagy jelentőségű, mert utat nyithat a közösség szá­mára fontosabb kérdésekhez. • Soknak, vagy kevésnek tartja azokat az ütközéseket, amelyek a gazdasági vezetés és a szakszervezet között előfordulnak? — Tapasztalataim szerint felső szinttől az üzemig jó a szakszerve­zet és a gazdasági vezetés kapcso­lata. Elvi alapon kiformálódott az az együttműködés, amely sok kö­zös gond megoldásának volt már a forrása. Így ütközések csak eléggé elvétve adódnak. Ha azt nézem, hogy az élet mennyi bonyolult kérdést vet fel, akkor azt sem bánnám, ha több lenne a valódi, tartalmas, lényeges kérdésekkel foglalkozó vita. Persze a vitát önmagáért felesleges kivál­tani. A tisztázásnak azonban jó eszköze az alkotó vita, amit tudni kell értelmesen lezárni is. Elképzelhető, hogy a szabályozás szigorúbb körülményei között né­hány vállalatnál ezután gyakrabban adódnak ütközési pontok a gazda­sági vezetés és szakszervezeti szer­veink között. Ezektől azonban nem kell félni. Nekünk is tudnunk kell. hogy a szabályozók változásai azt a célt szolgálják, hogy az ország kö­zössége sikeresebben haladhasson gazdasági, társadalmi céljaink eléré­se felé. Figyelemmel kell lenni a közösség érdekének védelmére, mert a jó közösségi érdekvédelem teremt alapot az egyéni érdekvédelem szá­mára. Einhcr a természetben A téli erdő mindennapi világa Kellemes séta a friss levegőn Az erdő a természet egy darabja, s az ember hajlamos arra, hogy titokzatosnak tartsa. Csakhogy a természet szép. önfeledten gyö­nyörködünk benne, s közben eszünk­be sem jut, hogy aiz ember a ter­mészetben, a tájban kemény mun­kával jelen van. Benne él. A ter­mészet szelíd. Búzatáblákat ringat az ölén. A természet kegyetlen. A pusztító ár falukat, településeket sodor el. A mai metropolis’ minden természeti veszedelemtől megvédi az embert, de a mindennapok ve. szélytelenségét kényszerhelyzetek sorával, fizikai és lelki szorongá­sokkal kénytelen megfizetni. Mindig munkaidő Az erdész távol él a várostól, a községtől. A papréti erdészház Pi- lisszentlászlótól hat, Visegrádiéi tíz, és Szentendrétől ugyancsak tíz ki­lométerre fekszik, bent az erdőben, amiért felelős, 880 hektár. Ö az er­dő ura. A háza is olyan. Tömör, kőfalú. Odabent más világ van. A szoba sarkában terpeszkedő téglából rakott kályhában pattog a tűz. Kabát­gomboló meleg. A kitömött egerész­ölyv sárga szemeivel, mintha fi­gyelne. Na igen, a ház gazdája nincs itthon. Hogy is lenne? Az udvaron két osztrák rendszámú autó. Vadászok. Az erdész velük van. „Hej — gondolom magamban — ez aztán az élet. Ha úgy gondolja, kapja a távcsöves golyós, vagy a 16-os sörétes puskát, és uzsgyi...” Gondolataimat kimondom hango­san is, ám a felesége elképed. Még a kitömött szalonka is, mintha föl­jebb kapná gőgös, kényes csőrét — ekkora tájékozatlanság hallatára. — Az erdész — mondja a fele­ség — négyféle munkát végez 5—30 ember segítségével. — Aha — mondom. — És m ettől, meddig tart a munkaideje? Az asszony ismét csodálkozva néz rám. — Mettől meddig? ... Ugyan már. Nem városi ember az uram. Itt nincs mettől, meddig. Itt mindig munkaidő van. Éjjel is, nappal is. Mikor, hoigy kívánja meg a szük­ség. Mondom, négyféle munka, meg a ráadás. Az erdőművelés: csemete­ültetés, ápolás, tisztítás, gyérítés, véghasználat. — Aha — bököm ki ismét. — Várjon — mondja az asszony. — Folytatom. A vadászat. Vaddisz­nó, szarvas, őz, muflon. Most vad­disznóra menték. Aztán: fahasmá- lat. Kivágás. Irtás. Választékolás. Felvételezés. Szállítás. November­ben, decemberben például 3000 köb­méter fát kellett kitermelni. Aztán a parkerdő. Létesítmények kialakí­tása, tűzrakóhelyek kijelölése, kiépí­tése, esőbeállók kihelyezése... a madárvilág védelme, vadetetés ... Odakint az udvaron az éles, fa­gyos, levegő az arcomba mar. Már ideíelé is valami hiányérzetem volt, de csak most jöttem rá az okára. A Zsuzsi. A házhoz szelídí­tett őztehén. Nincs sehol. Ügy tű­nik, elbitangolt, talán, De lehet, hogy szelídségét vad emberek ki­használták ... Suhan a fejsze Amott, a hegyoldalról tompa puf­fanások, kemény csattanások pattan­nak felém. Favágók lehetnék... A kis irtáson a ledöntött törzse­ket tisztítják. Ezüstösen villan a fejsze, majd lecsap. Villan, és le­csap. Érkezéseimre abbamarad a munka. Kérdő tekintetek. Mondom, hogy ki vagyok. Bólo­gatnak. ök is mondják. Pára száll szájukból. Látják, hogy fázom. Bólogatnak. Odamutatnak a kis tűzrakásra. Melegedjek. A csontke- ményre fagyott, száraz gallyakból most vetettek rá egy nyalábbal, vi­dáman pattog a tűz. Melegszem. Ok meg dolgoznak. Villan a fejsze, hul­lik az ág. Látom, rávernek. A völgyből már dohoig a Zil. Felfelé kapaszkodik. Jön a letisztított fá­ért. A bsnzinrpotoros fűrész fogai, mint kés a puha vajba, úgy me­rülnek bele a 40 centiméter átmé­rőjű rönkökbe. Megjött a teherautó is. Szűkszavú aggyonisten. és rako­dás. A tűz elhamvadt. Hóval szór­ják be a zsarátnokot. Aztán mond­ják, levisznek Visegrádra — ha akarom... Tervszerű üzem A Pilisi Parkerdőgazdaság köz­ponti épülete. Belül a sok-sok íz­léses faburkolat, árasztja magából az erdő világát. Két beszélgető­partnerem akadt. Az egyik: Dala László erdőmémölc, főelőadó. Ö úgy szemléli az erdőt, ahogy egy mérnök csak szemlélheti: tudomá­nyosan. Térképet tant elém, s azon mutatja: Visegrádi erdészet 4500 hektár, Szentendrei erdészet 4900 hektár, Pilisszentk ereszti erdészet 4350 hektár, Ráckevei erdészet 2300 hektár. És sorolja tovább a Komá­rom megyére eső erdészeteket is. — Láttam a favágókat — mesé­lem.-— Sok gally maradt ott... — Helyes! — válaszol az erdő- mémök. — Ott is kell maradnia. Legyen mit rágcsálni a vadnak. In­kább azt, mint a fiatalos erdő haj­tásait ... Itt minden reális. Az okozatnak kézenfekvő oka van. Innen szemlél­ve az erdő tervszerű üzem. Kintről nézve persze, egészen más ... Másik beszélgetőpartnerem, Kál- lay György területrendezési előadó. De nem a területrendezésről beszél a szakállas fiatalember, hanem a madárvilágról. Csupa érdekes dol­gokról hallok... a csúszka, fejjel lefelé közlekedik a fa törzsén. A pintyfélék, a cinkék. Aztán arról, hogy telente 100—150 mázsa elesé- get szórnak szét a pilisi madárvilág falánk tagjainak. A nagytestű, ma­darakról. A nagyraigadozó fajról, ölyvekről, törpesasokról. A büsz­ke kerecsensólymokról. A gatyás ölyvről. Egy-egy ilyen királyi ma­dár eszmei ériéke 10 ezer forint. Aztán ki gondolta volna, mit tart még számon Kállay György? — A múlt héten — meséli — ide­látogatott egy halászsas... most meg -hollókat telepítünk... És mondja, mondja a madarak tudományos neveit, biológiai saját­ságukat. Az tud csak így beszélni, aki nagyon szereti azt, amit csi­nál ... Lassan véget ér a nap. Ideje menni. Az autó motorja megnyug­tatóan duruzsol a 11-es úton. Be­sötétedik. Lámpát kell gyújtani. Vajon a vadászok visszatértek-e már a papréti erdészházba ? Zsákmány- nyál? A leterílett vadkannal? Hát a favágók? Otthon melegednek a tűz mellett, vagy a vendéglőben mesél­nek egymásnak az óriás fákról? Akár így, akár úgy, holnap új nap. Éles, kristálytiszta levegő... én meg már közeledem a város felé. Érzem a kipufogó gázok lepedő­két ... KARÁCSONYI ISTVÁN felismerést tettek kövessék? ALMÁSI ISTVÁN Xüzrevalé lesz beiéi«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents