Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

li y&w | Ä ■ piCMK1 VII. .ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1980. JANUÁR 25., PÉNTEK » * Isaszegi Lignifer Együttműködés, megtakarítás Jócskán növekedett a ter­melés, sikerült tartani a ko­rábban elért nyereséghánya­dot, 5 százalékkal emelték a bérszínvonalat. A "termelési többlet majdnem teljes egé­szében a termelékenyebb munkának köszönhető. Dur­ván így foglalhatjuk össze az isaszegi Lignifer szövetkezet múlt évi tevékenységét. Az adatok mit sem árulnak el az ötszázas közösség min­dennapjaiból. munkájuk fejlő­déséről. változásáról, körülmé­nyeik alakulásáról sem beszél­nek. Holott szüntelenül vál­toznak, fejlődnek, alakulnak. A folyamatot egyetlen szóba sűríthetjük: alkalmazkodnak. Gyorsan és rugalmasan a pia­ci igényekhez, az állandóan szigorodó minőségi követelmé­nyekhez. Folyamatosan ké­szenlétben vannak, ‘hogy a le­hető legtöbb esélyüket való­sággá váltsák. A kis üzem másképp nem bpldogulhat. Súly és mérték Most például egy nyugatné­met céggel akarnak társulni, amely cég mosogatógépeket gyárt. Ezekhez készítenének az jsaszegiek kosarat, kiegészítő berendezést. Ha megvalósul a kooperáció, a kiszállított al­katrészek ellentételeként, ér­téküknek megfelelő mennyisé­gű mosogatógépet vásárolhat az ország. Importhelyettesítés, ' deviza­megtakarítás — e fogalmak­kal napról napra találkozunk, A vázolt együttműködés a té­tel gyakorlati megvalósításá­nak egyik módja. Értéke és mértéke évente 300—400 ezer dollár. Ennyi deviza népgaz­dasági súlyát firtatni nem ér­demes. A nagyságrendet a szö­vetkezet méreteihez kell vi­szonyítani, az évi 130 millió forintos termelési értékhez. Sikerült a végére jutni ta­valy egy elhúzódó , beruházás­nak is. A Lignifer 'az utóbbi időben kórházi berendezéseket is gyárt, egy részük közvet­lenül, mások közvetve szol­gálják a gyógyítást. Közös vo­násuk, hogy a világ legna­gyobb országaiban is kis szé­riában készülnek az effajta berendezések, a 400—500 da­rabos sorozat már nagynak számit. A, másik: igen kényes eszközök, hiszen a gyógyítás szigorú követelményeinek kell megfelelniük. Anyaguk pél­dául különleges rozsdamentes acél, amelynek megmunkálása sem történhet' a hagyományos módon. Egymillió dollár Egyebek között olyan gépek­re volt szükségük, amelyekkel neb idegen anyaggal hegesz­tők össze a lemezeket, nem ke­letkezik varrat, nem színező- dik el. A munkafolyamat első része valamivel hosszabb az új készülékkel, de mivel több utóművelet, egyebek között ‘a csiszolás, elmarad, összességé­ben gazdaságosabb megoldás. Az automatikus állításról, s a csíramentes felületről nem is szólva. Az utóbbi olyan alapkövetelmény, melynek tel­jesítése nélkül el sem Réprél- hető ilyen berendezés gyártá­sa. / Ezeknek a kardiológiai, bak­teriológiai és étkezési berende­zéseknek a hazai gyártásával már milliós nagyságrendű a devizamegtakarítás. Ebben az esztendőben várhatóan éppen egymillió dollár. * Az alkalmazkodás igénye nemcsak a szövetkezettel, mint egésszel, hanem tagjaival szemben is fölmerül. Az úi, magasabb színvonalú gépek, eszközök a kezelőktől is töb­bet követelnek a régebbieknél, vagyis egyszerűbbeknél. Ilyen ez a svájci cég által szállított hegesztőkészülékek, s ilyen az elektronika is, amely szintén megtalálható az isaszegiek há­za táján. Általánosan megfo­galmazva: a Lignifer arra tö­rekszik, hogy mind a magyar, mind a külföldi partnercégek­től nagy munkaigényű eleme­ket. alkatrészeket kapjanak gyártásra. Meghatározó szerep Áttörésről számolhatunk be az ötvös- és díszműrészleget illetően. Piaci áttörésről. Az idei esztendőben jelennek meg először termékeikkel a szocia­lista országok közül Csehszlo­vákiában. S eljutottak Európa északi államaiba is, Svédor­szágba és Norvégiába. Két Pest megyei faluban, Isaszegen és Taksonyban, va­lamint a fővárosban találha­tók telepei a Lignifernek, s van vagy 250 bedolgozója. A manapság sokat emlegetett háttéripar része a szövetkezet. Nem tartják elsődleges felada­tuknak önálló gyártmányok kivitelezését, hanem főképpen a kooperációt. Tudva, hogy a biztos hátország nemcsak a hadviselésben, hanem az ipari termelésben is óriási jelentő­ségű. S hg így tekintjük, a kis üzemeknek, az isaszegiek- hek is, meghatározó a szere­pük. K. P. — Több mint nyolcszáz mé­teren készült új beíonlapos járda Galgiahévíaan. Ä Vörös Hadsereg utcában lakók teljes egészében társadalmi munká­ban készítették el a gyalog­údat, amelyhez a községi ta­nács adott betonlapokat és más anyagot. Ifjúsági törvény Pályakezdők az Árammérőgyárban Társasház-épílési akciói kezdenek Az ifjúsági törvény rendel­kezéseinek megfelelően a két évvel ezelőtti ifjúsági parla­menten olyan intézkedési tér­ést fogadtak el, amely részlete­sen maghatározza a gyár ve­zetésének, a társadalmi szer­vezeteknek: hogyan törődje­nek a fiatalokloal. A többi kö­zött a pályakezdő szakembe­rek beilleszkedését is nyomon kell 'követni, s az nem csak a fiatalok érdeke, a gyáré is. A fiatalok elmondhatják véle­ményüket, javaslataikat, a munka irányítói pedig hasznos információkhoz jutnak, fel- használásukkal nem csak a munkahelyi hangulat Javítha­tó, hanem a termelési ered­mények is. Oná/ló elemzés Az Árammérőgyárban a kö­zelmúltban ismét elbeszélget­tek a pályakezdő fiatalokkal, ha sorra vesszük -a kérdése­ket, a bevezető igazságához nem férhet kétség. A képzett­ségüknek és a képessegeiknek megfelelő munkát végeznek-e fiataloík? Díjazásuk arány­ban áll-e teljesítményükkel, felkészültségükkel? Milyen munkakörülmények között dol­goznak? Továbbképzésük, szakmai és politikai fejlődé­sük feltételei adottak-e? Csu­pa izgalmas kérdés. És a vá­laszok? A beszélgetés során kide­rült, hogy egy-egy kivételtől eltekintve a felsőfokú végzett­séggel rendelkező fiatalok elé­gedettek, mert munkakörük megfelel iskolázottságuknak. Érdekes viszont, hogy rétegen­ként különböző mértékben: a műszakiak közül egyre többen kapnak nagyobb önállóságot igénylő feladatokat. Kevésbé érzik ezt a köz­gazdászok, akik elmondták, hogy sok az adminisztráció­juk, kevés a lehetőségük az önálló elemzésekre. Elgondol­kodtató észrevétel volt az is, hogy ,a munkakörökkel kap­csolatos feladatok elsajátítá­sára több-kevesebb időre van szükség, van ahol elegendő erre egy-két hónán, másutt több év kell hozzá. S ezt ok­vetlenül figyelembe kell ven­ni a követelményrendszer ki­dolgozásaikor. Segítenek az idősek Figyelmeztető az általános vélemény: a fiatal szalamun- kások úgy érzik, hogy jelen­legi munkájuknál többre ké­pesek. Nem sok örömöt talál­nak a régi, elavult gépek ja- vítgatásáoan, szívesebben is­merkednének meg a korszerű, nagyobb teljesítményű beren­dezéseikkel, javításuk, karban­tartásuk szabályaival. Más területen a monotan, ismétlő­dő, fárasztó műveletekre pa­naszkodtak, s azt nehezmé­nyezték, hogy szakmájukat alig tudják használni. Kedvező, hogy a gyár idő­sebb dolgozói támogatják a fiatalokat, segítik őket a gya­korlati szaktudás elsajátításá­ban. De azt sem lehet elhall­gatni, hogy ritkán ugyan, de előfordul a szakmai féltékeny­ség is. A bérek vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy a fiatal műszakiak, közgazdá­szok elégedetlenek a fizeté­sükkel, amelynek átlaga 3 ezer 300 forint, valamivel többet, négyezer forintot tartanának reálisnak iskolai végzettségük­höz, 30 év körüli életkoruk­hoz. A szakközépiskolát, illet­ve szakmunkásképző iskolát végzettek elégedettebbek, az ő átlagkeresetük két és fél, háromezer forint A beszélgetéseken szóba ke­rült a pályakezdési segély is, amit megemeltek és így a fő­iskolásoknak 5 ezer forintot, az egyetemet végzetteknek pe­dig 8 ezer forintot adnak, s cserébe három, illetve öt évet kell eltölteni a vállalatnál. Ezt a cserét meglehetőáen igaz­ságtalannak tartották a fiata­lok, s felszólalásuk után a gyár most két, illetve három évre köt velük szerződést a segély ellenében. Elvileg 2 ezer forintnyi segélyt kaphat-' nánaii a kezdő szakmunkásak is, természetesen ugyancsak szerződésben, de ezzel idáig még nem éltek a gyárban. Fontos kérdés a fiatalok számára a továbbtanulási le­hetőség. Erről egyértelműen pozitív kép rajzolódott ki: a gyár minden támogatást meg­ad, legfeljebb a munkaidő­kedvezményeknél adódhatnak problémák, a kis létszám és a műszakbeosztás miatt. Nehézségek árán A fiatal szakfmmkások meg­lehetősen tájékozatlanok, s ez igazolódott a beszélgetéseken is. Nagy részük nem ismeri az érdekvédelmi fórumokat, az ifjúsági versenymozgalmaikat, sőt azt5 sem tudják, hogy hol intézhetik például a tovább­Gyermekeknek való Művészet és gyakorlati nevelés Ma nyilik meg a kiállítás Kiállítás nyílik ma délután Gödöllőn, a helytörténeti gyűj­teményben Gyermekeknek va­ló címmel. Mit takar e furcsa, befejezetlen jelige, mire szá­míthatnak a kiállítás megnyi­tójára érkező vendégek,1 a tár­lat majdani látogatói? A meg­hívón a cím alatt tömören, rö­viden ott a magyarázat is: á gödöllői művésztelep gyermek­tárgyú alkotásaiból. Torontóiból Még mielőtt kedvcsináló be- harangozót adnánk, halgassuk meg Polónyi Pétert, a helytör­téneti gyűjtemény vezetőjét: — Két év alatt másodszor rendezünk olyan kiállítást, a járási-városi Petőfi Művelő­dési Házzal közösen, amely az egykori, Európa-szerte híres gödöllői művésztelep alkotói­nak munkáit mutatja be. A tavalyelőtti. első tárlat a haj­dan virágzó szövőműhelyből kikerült szőnyegekkel ismer­tette meg a látogatókat. Az akkori ,és mostani kiállítást is Mixes Ildikó, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze, a szecesszió kiváló ismerője ren­dezte, ő készítette a forgató- könyveket, válogatta a tárgya­kat. Bár lapunk hasábjain is többször foglalkoztunk már a gödöllői művészteleppel, nem árt, ha felidézzük a legfon­tosabb tudnivalókat. A század második évében költözött Gö­döllőre Kőrösföi Kriesch Ala­dár, a századforduló magyar művészetének egyik legjelen­tősebb alkotója, s rövidesen ide telepítette a Torontál me­gyei szövőműhelyt is. Később a városba ' került • Párizsból Belmonte Leo, majd Nagy Sándor, és felesége Kriesqh Laura, Frey Rózsa és Vilma, Undi Karla és Mária Boér Lenke, Zichy István később pedig Remsey Jenő, aki ma is itt, a városban él és alkot. Áz akkori Magyarországon egyedülálló művésztelep lakói természetesen nemcsak sző­nyegszövéssel foglalkoztak, páratlanul sokoldalú művé­szeti tevékenységet folytattak. Ennek bizonyítéka a mostani kiállítás is, amelynek invitá­ló ismertetőjén így fogalmaz Mikes Ildikó: Gödöllőn, a mű­vésztelep tagjai a vidéki, egy­szerű, népi környezettel és a természettel bensőséges kap­csolatban látták megvalósít­hatónak életeszményüket. A művésztelep tagjainak csalá­dias életet élő közösségében, bensőséges légkörben a gyer­mekekkel való törődés is na­gyobb figyelmet kapott. Sok­oldalú művészeti tevékenysé­gükben jelentős helyet foglal el a gyermekek számára ter­vezett mindennemű alkotás. Valójában senki rajtuk kívül Magyarországon ilyen követ­kezetesen, ilyen átgondoltan jiem foglalkozott a gyermek­művészettel. ' Újjáéledő hagyomány Ebből ad ízelítőt a kiállí­tás, bemutatja á mesekönyv - illusztrációkat, a korabeli ter­veket, gyermekszobákat, játé­kokat, iskolai tantermeket, sőt gyermekruhákat, művészi, s ugyanakkor nagyon gyakorla­tias, a neveléshez, a tanítás­hoz, az élettel való mégismer- tetéshez oly alkalmas formá­ban. De nemcsak a két kiállítás mutatja, hogy a városban a nagyszerű hagyomány értő és lelkes őrzőkre, sőt újjáélesz- tőkre talált. A helytörténeti gyűjtemény például már 200 ezer forintért vásárolt Kőrös­fői-, Nagy- és Remsey-műve- ket, festményeket, szőnyege­ket. Jelentős fotódokumentá­ciós és más anyagot sikerült összegyűjteni a művészektől, a leszármazóktól, a pályatársak­tól, s nem utolsósorban az egy­kori szövőműhely ma is élő munkásnőitől. De még csak a hagyomány­őrzésről szóltunk. A helytör­téneti gyűjtemény, a művelő­dési ház, de mondhatjuk, hogy a város, lehetőséget adott ar­ra is, hogy felelevenítsék a hírneves szövőműhely munká­ját, ma szakkör működik, ame­lyet Remsey Jenő unokája, Remsey Flóra vezet nagy hozzáértéssel. Rá, s a hagyo­mányok újraalkotóira, a Gö­döllőn élő Vidák István és Nagy Mária népművészekre, Szekeres Erzsébet iparművész­CIRKUSZOS. MESÉSKÖNYVlLLUSZTRÁdö. tan­3U.UST&ATiort POUR ott UVRK PB COfffMW A kiállításon látható: Cirkuszos mesekönyv illusztráció. re, s másokra, nemhogy köz- művelődési múzeumot, de amint Polónyi Péter mondta, várat is nyugadtan lehetne építeni. Mintaját$zótér A mostani kiállítás is bizo­nyítja: építik ezt a várat, amelynek egyik alapkövét a mai tárlat megnyitója, Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója tette le, eredeti öt­letével: legyen Gödöllőn köz­pontja a gyermekek művészeti nevelésének, az ezzel kapcso­latos emlékeknek. A lehetősé­gek adottak, s éppen a mű­vésztelep hagyománya a ta­lapzat. E nagyszabású terv része­ként mintajátszóteret tervez­nek a városban, s máris meg­valósult egy másik ötlet: a játéknapoké, amelyeket a Pe­tőfi Művelődési Házban tar­tanak egyre nagyobb sikerrel. Szadán, a tavaly megnyílt nyári táborokban pedig nem­csak pedagógusokat készítenek fel a gyermekek művészeti ne­velésére, hanem kisiskolások is ifjak is próbálgatják itt fan­táziájukat, ügyességüket. S még egy ráadás, amely­nél vonzóbb hívogató nem is kell a mai megnyitóra: a hí­res ' Remsey-féle bábszínház, amelyet a képzőművész-család különböző nemzedékű tagjai készítették a felszabadulás után, hamarosan rekonstruál­va fogadja az érdeklődőket a. helytörténeti gyűjteményben A megnyitón ebből láthatunk előzetest: Remsey Iván mu­tatja be a bábuk egy részét, s beszél a vállalkozásról. Gáti Zoltán tanulásukat. Azon éppenséggel lehetne vitatkozni, hogy ezért ki a hibás, mindenesetre job­ban kellene élni a propaganda lehetőségeivel. A pályakezdő fiatalok nagy többségét érinti a kedvezőtlen lakáshelyzet. Koruknál fogva azok közé tartoznak, akik csak nágy nehézségek árán juthat­nak családi otthonhoz. S ha egy kedvező lehetőség kínál­kozik; lakásproblémájuk meg­oldása érdekében még akkor is kilépnek a gyárból, ha má­sutt nem a képzettségüknek megfelelő munkát kapnak. Eaért az Árammérőgyárban lehetőséget .kívánnak teremte­ni arra, hogy a fiatalok is. könnyebben juthassanak la­káshoz: társasház-akciót szer­veznek az idén. Fördős Gábor Gimnázium Szalagavató Szalagavató ünnepséget és bált rendez február 16-án, szombaton az Agrártudományi Egyetem ebédlőjében, a Tö­rök Ignác Gimnázium és Óvó­női Szakiközépiskola. Az in­tézet volt tanítványait árra 'kérik, hogy előre szerezzék be a meghívókat a gimná­ziumban, mert a helyszínen nem lesz jegyárusítás. Jegyzet Gikszer I t gye, ezt nem fogja ) kipoentírozni, kért mosolyogva a taggyű­lés levezető elnöke, a sza­vazatszámlálás röpke szü­netében. Nem, dehogy, vá­laszoltam, s még mielőtt bővebb magyarázatot ad­tam volna, valaki odajött, megakadtunk. Aztán kö­vetkezett az eredményhir­detés, s a dolog elfelejtő­dött. Azóta több hasonló eseményen ott lehettem, s egyszer-kétszer megismét­lődött a hol tréfás, hol ko­molykodó, hol barátságo­san felszólító félmondat: ezt nem kell ám bevenni. Miről van szó? Egy kis baklövésről, formai mellé­fogásról. A fiatal levezető elnök, akinek még nehezé­re esik nagyobb hallgatóság előtt szerepelni, elfelejtette megkérdezni, van-e valaki­nek más javaslata, akkor állt föl -ismét, amikor a titkár mulasztását a fülébe súgta. Máskor nem mutat­ták be a szavázóurnát, bi­zonyítva, hogy valóban üres. Ilyen és hasonló kis zökkenőkről van szó. Ame­lyeket minden esetben helyrehoztak, fntndig akadt aki szólt, intett, kacsintott, amiből a tévedő megtud­ta, valami nem stimmel. Ebből következik a ma­gyarázat is, hogy tudniillik nem azért nem tesszük szó­vá, mert nem akarunk sen­kit sem kipellengérezni, nem is azért, mert nem tu lajdonítunk jelentősége eme apróságoknak. Ügy vélekedünk, hogy akik mindennap helytállnak a munkapad mellett, akik fe­lelősen nyilvánítanak véle­ményt országos kérdések­ben, azoktól nem vehetjük zokon, ha ilyen apró for­mai hibákat követnek el. Vagyis gikszert. Megesfk ilyesmi mindenütt,,' s ha okoznak is egy-két kínos percet, nem ez a döntő. Hanem a munka, a tett. Annyit még az egészhez: jó dolog, hogy ezeket a kis melléfogásokat minden esetben egy-egy tréfás megjegyzéssel oldják fel, bizonyítva, valóban közös­ségek tanácskoznak ezek­ben a napokban, melyek­nek tagjai komoly dolgos tárgyalásakor is megenged­hetik maguknak az oldot­tabb megnyilvánulást —r —c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents