Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-24 / 19. szám
xMitw 1980. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK Milliárcfokat termelő társulások A tsz ek és a népgazdaság közös érdekeit szolgálják A társulások szerepét, jelentőségét akár üzemi tévé-, kenység kereteként, akár eszközé tcsoporlosí tási leh etős égként ugyanúgy hiba lenne túlértékelni, mint leibecs ülni. A mezőgazdasági termelés alapvető egysége továbbra is az önálló gazdálkodásra alkalmas vállalat, illetve szövetkezet. Az elkövetkezendő időben azonban a megnő vékádéit méretek ellenére is tovább nő a szövetkezetek egymásra utaltsága, az együttműködés jelentősége. A társulás azonban nem lehet csak cél, hanem eszköz, melynek rendeltetése az alapító és a népgazdaság érdekeinek együttes szolgálata — állapította meg összegzésül tegnapi ülésén a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Pest megyei Területi Szövetségének elnöksége. Az ötödé itt ta'c.ható A tanácskozáson megvitatott beszámolóból kitűnt, hogy Pest megye a gazdasági együttműködések területén országosan is kiemelkedő helyet foglal el, mivel az összes önálló jogi személyként nyilvántartott társulás csaknem ötödé itt található, s az ezek keretiében foglalkoztatott 18 ezer dolgozó termelte meg az összes árbevétel felét. A szövetséghez tavaly 28 társulás tartozott. Az országos jelentőségűek közé számít az Építőipari Társulások Egyesülése (ÉPTE), melynek szinte valamennyi mezőgazdasági építőipari szervezet tagja, s jelentős a koordináló szerepe. Ugyanígy hét megye területéin működő tejfeldolgozó üzemek munkáját hangolja össze a TSZTEJ Egyesülés, s úgyszintén a megyehatáron túlra is kiterjed a Mezőgazdasági Ügyvitelszecve- zési Iroda (MÜSZI) és a TSZKER vállalatok tevékenysége. S ma már közismertek az olyan rövidítések, mint a MEZÉPSZER, az ÉGSZÖV, a BUDATEJ vagy a BOSCOOP — mcíyek egy-egy megyei szövetkezeti közös vállalatot jelentenek. Továbbra is tartalék Jelenleg a beruházási esz-* közök beszűkülése további közös vállalatok alapítására nemigen ösztönöz,. megnőtt viszont az érdeklődés az egyszerűbb társulások iránt. Amíg 1976-ban 41 egyszerű gazdasági együttműködés (EGE), illetve egyszerű társulás (ET) és négy termelési rendszer működött, melynek Pest megyei szövetkezetek voltak a gesztorai, addig tavaly már 62 gazdasági társaság (GT) és hét termelési rendszer tevékenykedik, melyekben 35 megyei tsz látja el a képviselet, illetve a rendszergazda feladatait. A Fő figyelem a minőségre A tartalékok mozgósítására ösztönöznek i Az új gazdasági szabályozók várhatóan mozgásba hozzák majd a mezőgazdasági termelés tartalékait is. A kihasználatlan lehetőségek feltárásával még a ' legjobban szervezett üzemekben is tovább lehet lépni a fejlődésben, viszont az éddiginél tudatosabban kell megtervezni a gazdálkodás egész folyamatát — mpndotta Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tegnap azon a sajtótájékoztatón, amelyen á mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemek bevételeinek várható alakulását s növelésük lehetőségeit elemezte. Emlékeztetett arra, hogy még a rosszabb évjáratokhoz tartozó 1979-es esztendőben is sikerült teljesíteni a mezőgazdaság külkereskedelmi előirányzatait, amelyeket tavaly, afc év elején egyesek túlzónak tartottak és kétkedve fogadtak. Idén a fő figyelmet a minőség javítására és -ezzel kapcsolatban a fajlagos árbevétel növelésére kell fordítani. Az új szabályozók ismeretében minden egyes cikknél elemezni kell a termelés gazdaságosságát. Nem minden termék szállítható ugyanis jövedelmezően és vállalati döntési körbe tartozik, hogy némelyikük előállítását — mérlegelés után — esetleg vlsszaszorítják-e az- zai, hogy helyettük más területen kezdeményeznek kifizetődő termelést. Az új szabályozók ismeretében egyértelmű: tartós veszteségből csak a termékszerkezet módosításával lehet kilábolni. A feldolgozás fokát egyes termékeknél rugalmasabban kell megváltoztatni. Amennyiben a piaci értékítélet ezt kívánja meg, akkor még csökkenteni is lehet a feldolgozás mértékét. , A miniszterhelyettes kifejtette: mindinkább meg kell követelni, hogy a kereskedelmi partnerek a korábbinál konkrétabban fogalmazzák meg igényeiket a termelőknek. A forgalmazók a változó ösz- szetételű és speciális követelményeket támasztó megrendeléseket — megfelelő piackutatás után — egyértelműbben jelezzék a termelőknek. A folyamat elősegítésére a többi között külkereskedelmi irodákat nyitnak. A kiegészítő tevékenység az üzemek életében a szó szoros értelmében nem számít valamiféle mellékes, elhanyagolandó tevékenységnek. Eddig is fontos volt a mezőgazdaság fejlődésében ez a bevételkiegészítő lehetőség, amelynek a továbbiakban is helye van a jövedelmi források pótlásánál. A jó szándékú kezdeményezések nemcsak a bevételeket növelik, hanem ily módon közvetve elősegítik a mezőgazda- sági alaptevékenység kiteljesedését is. A 1 kiegészítő tevékenységet mindenekelőtt a kedvezőtlen adottságú tsz-ek- ben kell bővíteni. A miniszterhelyettes végül kifejtette: a gazdaságokban egyebek között a műtrágyafelhasználásnál, az állategészségügyi helyzet javításánál, jobb takarmánygazdálkodásban, az épületkihasználásban és még sok egyéb területen a veszteségek csökkentésével is lehetőség nyílik az üzemi bevételek fokozására. megyei közös gazdaságok többsége — 80-ból 76 — részt vesz valamilyen együttműködésben, sőt például az ácsai Vörös Október Tsz tíz gazdasági társaság gesztora. A társulások — amint az elnökség megállapította — tavaly eredményes évet zártak: több mint 5 milliárdos termelési értéket, s ebből 750 milliós nyereséget termeltek. Az eredményükből csaknem 230 milliót térítettek vissza az alapítóknak,' segítve ezzel gazdálkodásuk hatékonyságát, növelve fejlesztési lehetőségeiket. Már a XI. pártkongresszus dokumentumában is szerepelt a különböző együttműködési fonnák fejlesztése, mint a mezőgazdaság kiaknázható tartaléka. Az idén életbelépett új szabályozók erősen korlátozzák a fejlesztési forrásokat — amint az elnökségi ülés felszólalói is elmondták —, számos problémát vetnek föl, feszültséget teremtenek. Mindezek ellenére a jelenleg is eredményesen működők támogatása mellett ösztönözni kell az olyan új társulások megalakítását, melyek az üzemek és a népgazdaság érdekeit egyaránt szolgálják. Szervezetten, együtt A növénytermesztésben a termelési rendszerek megfelelően betöltik integráló szerepüket. Viszont célszerű a termelők és a feldolgozók szervezett együttműködése o szőlő- és gyümölcstelepítésben. Az állattenyésztési ágazatban a meglevő telepek bővítésére ajánlatos társulások létrehozása. Az élelmiszer-feldolgozás gyarapítása ilyen keretek között az ellátásban játszott növekvő szerepe miatt indokolt. Ugyancsak hasznát látnák a tsz erdőgazdaságok egy- egy járásra „ kiterjedő együtt- rhűköcíási szervezet létrehozásának. A szolgáltatás területén elsősorban a gépjavítás gazdaságosabbá tételében, az alkatrészhiány pótlásában és a szakosodásban játszhatnak nagyobb szerepet a társulások. A takarmánykeverő üzemek kihasználtságát is javítanák a nagyobb, jobb hatásfokkal dolgozó berendezések megvásárlásáról létrehozott együttműködési formák. Az ipari és építőipari részlegekre pedig — épp az alaotevékenység kiegészítése, fejlesztése érdekében —- még hosszú ideig szükség lesz. M. J. SÍ&ffsgressMsssiéi kongresszusig fJJ Rá kellett jönnünk valamire A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésén mérleget készített a XI. kongresszus óta végzett munkáról, s megjelölte a párt további feladatait. A tanácskozáson elhangzott előadói beszédében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára megállapította: „... mivel a dotáció összevissza kuszálja, és így végső soron elmossa a tiszta képet, nehezen ítélhető meg, hogy népgazdaságikig melyik termék hasznos és szükséges, és melyik nem... nemcsak az árkérdéseket kell tovább tanulmányozni, nemcsak azt szükséges alaposan megvizsgálni: mit, hogyan kell ezen a területen javítani, hanem bérrendszerünket is.” Következetes érvényesítés Meghökkentő végeredményre vezet tek azok a gazdaságossági számítások, amelyeket i978-oan készített több, a megyében működő vállalat. Kiderült: ahány számítási metódus, annyiféle változata az igennek és a nemnek, azaz — amint azt az érintett gyárak egyikének igazgatója megfogalmazta — úgy látszott, a gazdaságosság vagy a veszteség azon múlik, a szoba négy sarka közül éppen melyikben állnak az elemzők. Ez persze nem lehet igaz, valami vagy gazdaságos, vagy nem, de ennek megállapítása szinte lehetetlennek tűnt az elvonások és támogatások bonyolult — nevén. nevezve: már áttekinthetetlen — rendszerében. Elkerülhetetlenné vált egy un. kritériumrendszer kidolgozása, ami lehetővé teszi az egységes elvi alapokon és módszerekkel történő elemzést. Ez megtörtént, ha késedelmesebben is, mint kellett volna. Egyre erőteljesebb belső és külső hatások nyomán rá kellett jönnünk arra, hogy a megváltozott nemzetközi értékviszonyok alapján teljes hazai termelési és termékszerkezetünk s nem kevésbé telje'sít- ményrendszerünk új sorrendeket fölállító felülvizsgálatra szorul. Ennek a máig sem befejezett — sőt, soha be nem fejezhető, mert a nemzetközi tapasztalatokkal folytonosan befolyásolt — vizsgálódásnak egyik következménye a termelői árak 1980. jianuár elsejétől történt átfogó módosítása, illetve az 1979. júliusi fogyasztói áremelés. S következménye, mégpedig elsődlegesként, a szabályozó rendszer újjáalaMyoméua ierwek Wásoff Háromszáz tonna papíron A váci nyomda jó gazdasági évet zárt. A készülő mérleg adatai árról tanúskodnak, hogy túlteljesítették tervüket. Tavaly mintegy 24 millió forintos bruttó termelési értéket értek el, a tervezettnél mintegy 2 millió 200 ezer forinttal többet, A kongresszusi felajánlásaikat időarányosan sikerült teljesíteniük, sőt helyenként túlteljesítették azt. így az idei évet •is, érthetően bizakodva kezdik. A megváltozott gazdasági környezet, az új termelői árak bevezetése természetesen módosította az év terveit, s az idén csak 3 százalékos többlet haszonra számítanak. Ennek megfelelően a termelési értéktervüket is mintegy 2,5— 3 millió forinttal csökkentik. A tavalyihoz hasonlóan az idén is mintegy 300 tonna papírt dolgoznak majd fel. Az üzemi és ügyviteli nyomtatványok készítésével foglalkozó nyomdában mint azt Nagy Sándor igazgató elmondta — jelenleg jó munkakörülmények között dolgoznak, 1977 novembere óta a mostani épületben. Azelőtt egy elhanyagolt és nyomdának alkalmatlan, volt kolostorépületben dolgoztak. A vállalat vezetése egy százalékos termelésfejlesztést tervez az idén. Ezt azonban nem műszaki fejlesztéssel, hanem a hatékonyság és termelékenység növelésével akarják elérni. Bevezették a teljesítményhez kötött bértömeggazdálkodást és tavaly óta 97-ről 92-re csökkentették a létszámot. Az üzemben nincs fluktuáció, hiszen a jó munkakörülmények, s az hogy minden szombat szabad (?!) nagy vonzóerőt gyakorol a munkásokra. A nyomda jelenleg nem képes műszaki fejlesztésre. A pár éve felvett 7 millió forintos bankhitel visszafizetése a legnagyobb gondjuk, most évente csaknem 1 millió forintot kell törleszteniük, így a fejlesztési alap igen kismértékben gyarapodik, jelenleg csak felújításra és a meglevő gépek karbantartására futja erejükből. K. A. E. Ofszetgépeken dolgoznak a váci nyomdászok Barcza Zsolt felvétele kilósa; az 1968-as gazdasági reform elveinek következetes érvényesítése. Felelőtlen jósolgatás lenne ma azt találgatni, a januártól érvényes szabályozók miiként alakítják a megye termelő- egységeinek helyzetét, rangsorát, gazdálkodási eredményét. Az azonban bizonyos, hogy másként, mint eddig, s meglepő helycserékre is fölkészülhetünk. Kérdés, mennyiben vannak fölkészülve erre maguk a tsrmelőhelyi közösségek? Hiszen, emlékezzünk csak — nem volt olyan régen —, a fogyasztói áraik részbeni emelését — mert ahhoz, hogy teljes körben igazodjanak az áraik a ráfordításokhoz, valójában 24—28 százalékos fogyasztói áremelést kellett volna végrehajtani tavaly júliusban! — sokan úgy fogadták, mint jogaik csorbítását. Azaz értetlenül, fölkészületlenül, nem tudva, hogy éveken át ténylegesen „megelőlegezett” életszínvonalon éltünk, s mert teljesítmányein'k egyre kevésbé adtak reményt ennek a megelőlegezésnek a jogosságára, álljt kellett mondani. S ez az állj azért is elkerülhetetlenné vált, mert széles körben sokasodtak a figyelmeztető jelek; a fogyasztói árak több területen pazarláshoz, a takarékosság elemi lehetőségeinek mellőzéséhez vezetnek, éppen azzal, amit egy ideig nagy pozitívumnak fogtunk fel, az állami kiegészítésekkel. Talán nem túlzás annak a megállapításinak a helyeslése, hogy a legutóbbi másfél, két esztendőben fogyasztóként többet ikellett megtanulnunk a közgazdasági viszonyokból, mint korábban másfél, két évtized alatt. S kétségtelen: nehezen tanulunk! A megyében élő csialádok fogyasztási szerkezetében például aránytalanul bővítette részes edését az élvezeti cikkek csoportja — növekedése a két kongresszus közötti időben háromszor olyan gyors volt, mint például a ruházkodási kiadásoké — ugyanakkor az energiaköltségek — bár a népgazdaság terhei itt egyre nehezebbek lettek — folyamatosan csökkenő hányadot képviseltek. Hatalmas iramban nőtt az olaj, a gáz iránti kereslet, s az egy háztartásra jutó villamosener- gia-felhasználás négy év alatt több mint ötven százalékkal lett nagyobb! Hiányzott a hátország Nem önmagának a keresletnek, a fölhasználásnak a növekedésié okozott gondot, hanem az: hiányzott ennek a termelésbeni fedezete, hátországa. Ahogy arra vonatkozóan is figyelmeztető jelek sorakoztak, nem győzzük, nem bírjuk a termelő és nem termelő területek fejlesztési, beruházási igényeit kielégíteni, s nem azért, mert valamilyen rejtélyes központi akarat most ezt így diktálja, hanem azért, mert a nemzeti jövedelem növekedése — egyre szerényebb mértékű növekedése — nem teremt rá fedezetet. Erre a fölismerésre, s a nyomában hozott intézkedéseiére vezethető vissza, hogy a megyében több olyan beruházás, amely eredetileg az 1976 és 1980 közötti időszakra kér ült be á tervekbe, áthelyeződött. az 1981-től kezdődő hatodik ötéves tervbe. Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a XII. kongresszusra így szólnak erről: „A beruházási tevékenységben minden eddiginél nagyobb tervszerűségre van szükség. Fokozottabb összhangot kell teremteni a társadalmi, gazdasági célok, valamint a rendelkezésre álló anyagi eszközök és beruházási kava- citások között. A népgazdasági érdekek elsődlegessége dl apján mind a termelő, mind a nem termelő beruházásokat rangsorolni kell.” Ennek ismeretében értékelhetjük igazán azt a tényt, hogy a megye tanácsai idén összesen 1.4 milliárd forintot for- J díthatnak fejlesztési kiadások- i ra, közöttük olyan célokra, mint a kerepes tárcsái kórház bővítése, 1075 óvodai hely kialakítása, 130 általános iskolai tanterem megépítése, 664 célcsoportos lakás tető alá hozása. Amiben markánsan mutatkozik meg az az 1975-ös állásfoglalás,'melyet a Pest megyei pártértekezlet tett, amikor kimondta: a kommunális fejlesztéseknél vitathatatlan . elsőbbséget kell kapnia az alapellátásnak, a lakosság széles körének életkörülményeit javító fejlesztéseknek. Ezárt foglal el változatlanul fő helyet a megye tanácsainak költségvetési "ki adásai között az egészségügyi ellátás és áz oktatás — folyamatosan növekvő kiadási tételekkel! Idén például tizenhét százalékkal nagyobb az az összeg, mely az egészségügyi és szociális kiadások költségvetési fedezetét szolgálja, mint volt 1979-ben. Nem agitációs fogás, hanem a tények rögzítése csupán annak megállapítása: a népgazdaság ismeretes gondjai ellenére is mindennapjaink egy sor dolgában következetesen haladunk előre, nem itt akarunk s nem így takarékoskodni. Az azonban kétségtelen; ezeken a területeken is a továbbiakban csak akkor tudjuk megtartani a fejlesztés folyamatosságát, ha ehhez a termelésben létrehozzuk a szükséges új értékek többletét. A lakosság összes befizetései ugyanis idén a megyében — s ebben benne van minden, az adótól az illetékekig — . 647 millió forintot képviselnek, szemben a költségvetési kiadások 3,7 milliárd forintos összegével. S ez a közbevetés azért szükséges, azért nyomatékos, mert sokakban él a tévhit, s gyakran hangot is kap; az adókból gazdálkodik, fejleszt a tanács ...! Ha pedig én fizetem az adót, akkor a tanácsnak kutya kötelessége... A lakosság adóiból és más befizetéseiből a megyében az általános iskolákat nem lehetne fenntartani, nemhogy egyetlen új tantermet is építeni! S akkor még hol van a többi terület?! Valójában a hetvenes évtized volt az, amikor alapvetően tömegek életkörülményei változtak mag, s nemcsak egyes társadalmi osztályoké, rétegeké. Soha nem épült annyi lakás a megyében, mint egy-egy év alatt a XI. kongresszus után — bár hozzátesszük: az állami lakásépítés aránya a megyén belül még mindig alacsony az országos átlaghoz képest —, hiszen a kongresz- szius évében, 1975-ben 9660 új otthonba költözhettek be a boldog tulajdonosok vagy bérlők, s az azt követő esztendőkben a teljesítmény a 8300 darabos szint felett stabilizálódott. Ami annyit tesz, hogy most egy év alatt épül lakájok akkora csoportja, amekkorához korábban — nem is a felszabadulás előtt, hanem az ötvenes években — öt teljes esztendő kellett. Az edtf’Cíi?knél jobban Holnapunk félreérthetetlen teendőit így summázzák az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a XII. kongresszusra: „Az életszínvonal megszilárdításának, további alapvető feltétele, hogy az éd- digieknél jobban oldjuk meg a gazdasági építőmunka feladatait. Ezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvének következetés érvényesítése: « jövedelmekben jobban fejeződjék ki a végzett munka minősége és mennyisége, társadalmi hasznossága. A társadalmi juttatások jobban igazodjanak a szociális körülményekhez. elsősorban az idősek, a többgyermekes családok és a családalavító fiatalok helyzetét javítsák. Az életkörülményeket közvetlenül befolyásoló beruházások továbbra is növekedjenek.” Mészáros Ottó Következik: NEMCSAK KENYÉRREL KELL ELLÁTNI
