Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
Gondolatokból épített híd Ki volt Umrao Siiréh? Századunk magyar kultúrájának sajátos vonása, hogy minden világtáj irányában tájékozódott, nem maradt elszigetelt. Ennek az egyetemes figyelemnek az előzményei Jelky András. Körösi Csorna Sándor, Raguig Antal munkásságához fűződnek. Művelődéstörténetünk joggal tartja Párizst az újabb idők iránytűjének, hiszen Ady költészetét és festészetünk irányait is módosította, új törekvésekre ösztönözte. A vizsgálódás azonban nem terjedt ki minden farelején Umrao Singh Indiába invitálta, aki ugyan nem élt a lehetőséggel, viszont fiatal horgásztársa, Beck István Umrao Singh közbenjárásával jutott ki 1929-ben Szumátrába. Neki köszönhető az is, hogy Baktay Ervin — aki felesége testvére volt — Indiába utazott, és Körösi Csorna Sándor nyomdokain haladva, küldetést teljesítve, India-fejezettel — könyvek egész sorával és nagyszabású gyűjteménnyel — gazdagította XX. századi kultúránkat. Idegenben Mészáros Géza festménye rásra. Az utóbbi évtizedeikben művészetünkre nemcsak a párizsi forrás hatott Rejtve bár, de létezik Af- rika-fejezete, Amerika-részlete, Öceánia-kutaitása, utóbbi Bíró Lajos gyűjtése révén. India-iránya is adott, Umrao Singh kezdeményezésének jóvoltából. Barátságot erjesztő kovászként Sardar Umrao Singh szikh főnemes Indiában született és Oxfordban végezte tanulmányait. Chiantamani Vyas indiai f estő adatai szerint apja, Háry Singh szikh katonai parancsnok volt angolbarát, így és ezért kapott címet birtokot Később Nehru azárt kel Umrao Singh leánya, Amrita Sher-Gil védelmére — akinek Bombayban nyílt fsstőkiál- lítása az 1930-as években —, hogy A Magányos nő. Umrao Singh rajza. a nagyapák vétkéért nem büntethető az unoka. Mindez csupán adalék. A lényeg, hogy Umrao Singh nagy műveltségre tett szert könyveket írt, festett, inspirált, magyar verseket fordított szellemi ezermesterként. Indiai környezetéből kiszakadva, először Angliába, később, az 1910-es években Magyarországra, Dunaha- rasztira került felesége, Gottesmann Antónia jóvoltából. 1914-től 1921-ig éltek a Laffert-kúrián. illetve a Szepesi-villában. Gondolatokból épített hidat eszmék és világtájak között, barátságot erjesztő kovász szerepét töltötte be. jó mágnes volt, amely nemcsak vonzotta az összefüggéseket, hanem jó szándékká is alakította. Az angol, magyar és indiai művelődéstörténet elemeit egyeztette. Két lánya volt — Indira és Amrita. Utóbbi Amrita Sher-Gil néven a modem indiai festészet egyik nagy alakja. első rajzait Dunaharasztin készítette. Indira fia szintén festő lett később Indiában. Umrao Singh haraszti tevékenysége rendkívül sokoldalúnak bizonyult. Beck István jegyezte fel róla: sokat horgászott a Kis-Dunán, és 1920-ban egy akkor készülő magyar film együk néma szereplője volt, melyet a haraszti Luttenberger-hídnál forgattak, az alsó faluban. Kapcsolatot tartott Lóth Ila filmszínésznővel, aki az akkoriban Dunaharasztin élt híres pilóta, Las-Torres Viktor felesége volt. India-fejezettel gazdagodott Kardos Szilvia írja, hogy nagyapját, Ráckeve későbbi tudós jegyzőjét, Tamássy Andort az 1920-as évek Germanus Gyula levele tanúsítja, hogy az első világháború idején Umrao Singh előadást tartott „elnöklete alatt a Magyar Kelleti Társaságban”. Öreg harasztiak még emlékeznek, hogy fehér turbánban, faklumpában járt, papucsokat készített leányainak és azok barátnőinek, húst nem evett, megjavította a dunaharaszti katolikus templom toronyóráját, a falubeliekkel németül beszélt — közvetlenül, kedvesen. Tiszay Andor emlékezete szerint része van abban is, hogy Rabindranath Tagore hazánkba érkezett — ő ajánlotta a bengál költőnek a balatonfüredi szívkórházat. Közbeszólt az első világháború Szederkényi Anna a Gottesmann. Antóniával készített interjújában azt is közli, hogy Umrao Singh Budán is lakott. Egy Dunára néző bérházban fejezte be nagy filozófiai munkáját, és szanszkrit, perzsa verseket, valamit Háfiz költeményeit fordította angolra. Leírja a budai szoba tárgyait, a cédrusból faragott íróasztalt, a festményeket. A budapesti tartózkodás azonban csak rövid ideig tartott. Közben kitört az első világháború, és Umrao Singh nem utazhatott vissza Indiába. Így kerültek felesége rokonaihoz Dunaiharasztira, ahol hét évig éltek a Szepesi családnál, akiknek malmuk volt a községben. Bár Umrao Singh csak kevéssé tudott magyarul, lányai — Indira és Amrita — pompásan megtanulták édesanyjuk , nyelvét Amrita és Indira a későbbiek során leveleket írt Gottesmann Raulnénak, a nagymamának és Szepesi Klárának, unokatestvérüknek. Beck István adata szerint Umrao Singh Dunaharasztin képéket is festett, melyeket eladott. Az első világháború idején ezekből élt a család. Ezt igazolja az a tény, hogy Gottesmann Ernő tulajdonában több Umrao Singh-képet találunk. Szepesi Klára otthonában látható Egán Viktor festményén az egykori haraszti ház, a Szepesi-villa, ö emlékezett arra is, hogy Umrao Singh nemcsak fordított, hanem maga is írt verseket. Elszakíttatván hazámtól Szirbik Antal hajdan Dunaharasztin élő költő volt, akit Ady ellenében játszott ki a Rákosi Jenő-kurzus. Költészete nem bizonyult értékállónak, pedig akkoriban zajos irodalmi sikerei voltak, a 20-as években még a Nobel-díjra is fel akarták terjeszteni. Tény, hogy Szirbik verseit angolra is lefordították, több kiadás fogyott el Svájcban, Angliában Szirbik könyveiből, értékelte munkásságát Carpenter, Selma Lagerlöf, Lord Robert Cecil. Nem csoda, hogy Umrao Singh is túlbecsülte. Mindenesetre Szimlában előszót írt Szirbik Antal Írások c. könyvének angol kiadásához, melyet magyarra fordítottak. Ebben Umrao Singh erős túlzással „Az Univerzum harmóniájának apos- tola”-ként nevezi meg a költőt. Számunkra jóval érdekesebb, hogy Umrao Singh önmagáról is vall ebben az előszóban: Ä világháború kitörése Budapesten talált engem. S elszakíttatván hazámtól, egy környékbeli kis faluban húztam meg magam. Innét jártam be a fővárosba. E környékbeli falu volt Dunaharaszti. Sajátos Ráma-Szútra Jellemző Umrao Singh végtelen jószándékára és részben téves informálódására is, hogy egyszerre fordította le Szirbik könyvét angolra és Petőfi Sándor Szeptember végén c. költeményét urdu nyelvre. Ezt a fontos adatot Tiszay Andor bocsátotta rendelkezésemre, aki személyesen ismerte Umrao Singhet. Jól emléke- * zi:k sovány sasorrára és aszkefikus életmódjára. Sózott vizet ivott és hideg teát, kenyér helyett pászkát evett. Tiszay Andor birtokában van az a 98 rajz is, melynek szerzője Umrao Singh, s melyet Tiszay Andor másolt pauszpapírra. E rajzok kettős szerelmi jelenetek — egy magas rendű és egyéni kivitelezésű Káma-Szútra, az indiai hagyományok és Umrao Singh saját képzeletének ötvözete. Különlegességük abban a harmóniában keresendő, melyet Umrao Singh két test egységében talál meg. Igen nemes azon rajza is, mely egy fa alatt bánkódó nőt ábrázol. Nyitány Dunaharasztin E nagy indiai tudós és művész kultúránk egyik rejtett alakja, aki magyar asszonyt vett feleségül, s akinek lánya — Amrita Sher-Gil — klasszikus életművet épített az indiai festészetben. Umrao Singh dunaharaszti tartózkodásakor indította el Baktay Ervin pályáját, szorgalmazta és segítette későbbi indiai utazását és tanulmányait is. Nemcsak arról van szó, hogy emléktáblát és utcanevet érdemelne Dunaharasztin, hanem arról is. hogy a nagyközségben megvalósulhatna az a múzeum, mely Amrita Sher-Gil, Umrao Singh és Baktay Ervin összetartozó életművét szemléltetné — számtalan szobrot, festményt, rajzot, indiai eredetű műtárgyat tartalmazna, mely ismert magángyűjteményekben várja múzeumi feltámadását, Ott, ahol ez a társaság az 1910-es években hozzákezdett annak a szellemi hídnak az építéséhez, mely India és Magyarország között ível rejtett, de tényleges kincsként, művek formájában. Ott, ahol e nyitány született: Dunaharasztin. Ellenpontozott párhuzamok Felbukkanó "f ] lök a padban, mi tagadás, egy ^ kicsit szűk. Itt is, ott is beleakadok, hol a lábam zsibbad el, hol a derekam macskásodik meg. Percenként igazítom magamat önként vállalt kalodámban, s bár éppenséggel szidom a hosszú, barnásfeketére kopott, karcolásoktól, firkálásoktól ősi vésett táblákat idéző egyetemi ülőalkalmatosságot, bosszúságom mégis szelíd morgás. Senki nem kényszeri tett bele. Saját akaratomból választottam hónapokra, évekre hetenként két hosszú estére sokadmagammal. Nem öregdiákok vagyunk, inkább mániákusak. Mert öregdiák az, aiu végzés előtt áll, mi meg itt, úgy látszik, sosem akarjuk befejezni. Mert egyszer úgy adódott: elkezdhettük. Miért fejeznénk hát be. na folytathatjuk is? Reméljük, nem haszontalanul. Kis unokahúgom hatéves, első osztályba jár. Akárcsak oly sok ember- palánta, amíg ide eljutott, végiglépkedett már a csodagyerekek családi csigalépcsőjének fokain. Ez az a lépcső, amit a szülők, és kiváltképp a nagyszülők, építgetnek harsány gonddal. Magasban kezdik, s az első kijózanodásig rakják, amíg csak lehet. Az első gügyögéstől a pont-pont vesszőcske emberen át * tízig számolás magaslatain keresztül vezet azokba a szűköcske padokba, amelyek legelőször oly tágasnak tűnnek. S hatéves korban még olyanok, ha nem is mindenkinek. Mert bár a csodagyerekben nem hiszek, azt kénytelen-kelletlen belátom, hogy az esélyek nem egyformák. Persze kishúgom erről mit sem tud. Csillogó szemmel pislog bele egy táguló világba, ahány nap annyi öröm, any- nyi újdonság. A rokonság örül; ha így folytatja, nem lesz vele baj az iskolában. Mert ami a leglényegesebb: nagyon érdekli a dolog. Egy-két hónapja még? Nem volt a világon olyan finom csokoládé, amivel el lehetett volna rángatni a tévé elől, így aztán inkább senki sem nézte. Most? A legizgalmasabb mesének hátat fordít, sóhajtozik, görnyedezik a kisasztalnál, bőszen radíroz és rágja a ceruzája végét. Aztán szégyenkező, de elismerést váró ravaszkás mosollyal hordozza végig legújabb alkotását: ákom-bá- komok, fcriksz-krakszok ékesítik a papírlapot, de már valami sejthető rendbe igyekezve. Betűk azok és számok, az első hónapok tudománya. S mihelyt learatja a babérokat, máris új munkába kezd. Remélem, sosem hagyja abba. De vajon, minden kis osztálytársa őszinte dicséretet kap? A szövetkezeti elnök választékos nyelven tájékoztat a kollektíva gondjairól. örömeiről. Előtte vékony irat- csomó. de bele sem kell néznie, fejből sorolja a számokat adatokat. A maiakat, a tegnaoiakat. s az évekkel ezelőttieket is. Kijavít, ha kérdezés közben elvétek néhány szakkifejezést, s kérés nélkül is tágabb köresélyek nyezetbe ágyazza a kis szövetkezet életét; városi, népgazdasági, országos léptékkel mér. S hozzá kellőképpen tájékozott, nem jön zavarba, ha összehasonlítást, elemzést, következtetéseket kíván a példa. Nem beszélgetünk személyes dolgokról, de látszik, kiegyensúlyozott ember. Erős, jókedvű, már-már harsány, nyoma sincs benne félszegség- nek, bizonytalanságnak. Látható: jól érzi magát a világban, munkáját szereti, mert érti, hasznosnak tartja. Gondolom, a fizetésére sincs különösebb panasza, irodája is tágas, kényelmes. Már-már gyanús a harmónia. Aztán búcsúzáskor még megkérdem: mivel tölti a szabad idejét? S meglepve hallom, hogy mostanában éppenséggel gyötrődéssel. Hiába, nem zöldfülű taknyos ő már, s bizony nehezein birkózik a felsőfokú matematika alapjaival. Nem fog ki rajta, azt ne higgyem, de megizzaszt- ja alaposan. Csakhogy nem hagy ő magán kifogni! Most készül a felvételire. s ha törik, ha szakad sikerülnie kell! Van már neki iskolája, nem is egy, most éppen politikaira jár, de ezt az egyet még mindenképpen megcsinálja. Ne mondják őrá, hogy vizet prédikál, és bort iszik! Hogy néz ki, hogy az embereit tanulásra ösztönzi, ő meg a babérjain pihen... Ha végigjárnám a vidéket, hány hasonlóval találkozhatnék? Ülünk az iskolapadban. Mi, a fiatalabb! a, hangosan nyögdécselünk a szünetben, jólesik megtomáztatni fáradt tagjainkat, öreg barátunk, aki másfél éve már, hogy mindig egyazon helyen ül, sohasem panaszkodik. Pedig ősz a haja, s mi tagadás, megszámolni sem lenne nehéz, hány szálból áll. Amikor először láttuk, csodálkoztunk is, mit keres közöttünk. Jó, hogy felnőttek vagyunk itt együtt, nem ritka a negyvenéves sem, de ő már majdcsak a duplája. Aztán kalandos élettörténetén álmélkodtunk a bemutatkozáskor: szabó volt a becsületes szakmája, s még a gazdasági világválság sodorta a másik féltekére, ott élt negyven évig. S hogy nyugdíjba vonult, hazajött. Nem sok mindent hozott, többnyire csak feljegyzéseket, amiket odakint gyűjtött szorgalmasan az évtizedek alatt. Most ezeket szeretné feldolgozni és egy monográfiát írni második hazájáról. Ehhez kell az a tudás, amit csak itt vélt megszerezhetőnek, a szűk, de számára mégis oly barátságos padokban. A z esti iskolák szervezői negyven éven felüliekkel már nem is próbálkoznak szívesen. Nincs az a csábos ajánlat, amivel az iskolapadba csalogathatnák ezt a korosztályt. S jó, ha egyáltalán a fiatalabbakat sikerül. Ilyenkor mindig eszembe jut a kishúgom. S vele azok a bizonyos kezdeti esélyek, amelyeknek mibenlétéről talán nem is tudunk igazán. Csak később csodálkozunk, ha mégis előbukkannak valahol, valakikben. GÁTI ZOLTÁN
