Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
^5^S^5áííiiíS£S^^£^SsíiSiÍÍ5s^^*^^&í^£í5í^^iii$SiSiííáx3 Holdi János■ A várakozás nehéz órái I Melea a betegszoba levegője. --------------_ Talán túl meleg, s a fűtőtestek forróvá hevülve védelmezik a bent levőket a konok tél ellen. Ez a nagy, álomba ringató, meleg csend lassan élettel, mozgással telítődik. A délelőtti főorvosi vizit néhány perce ért véget, szemmel láthatóan feloldva a rejtett feszültséget, mindazt, ami a főorvosi vizit szigorúan vett értelmezése. Legelőször a vasúti főtiszt mozdul. Az ablakon túlra, a kórház sebészeti osztályára mutat: — Na, nézzék, a galambok ott az ablakpárkányon, valaki mindig kenyérmorzsával eteti őket. A hat beteg közül senki sem válaszol, csupán arra néznek. Az álom és ébrenlét mezsgyéjéről lassan térnek vissza, még akkor ás, ha a viziten elhangzott szavak ott zsongnak a tudatban. — Meglássák, ma bejön az asz- szony, no, mibe fogadjunk? Ezt az ajtó mellett fekvő, alacsony, nyeszlett emberke, Tanó István mondja. Félkarral támaszkodik, szinte kihívóan szemez a többiekkel. — Nem fogadok, sőt biztosra veszem — lép le az ágyról az asztalos, majd hozzáteszi —, azt hiszem, senki sem kételkedik benne. Most már megélénkülnek, a galambok helyett a nyeszlett emberkét nézik. A vasúti főtiszt szintén élénken helyesel: — Azt vallom, amit a betegtárs, igenis, be fog jönni a felesége. ! Tanó megnyugodva hanyatlik L_______ vissza a párnára A szoká sos hétköznapi látogatókra gondol, arra, hogy ma jönni fog az asszony. Nem érti és nem tudja elképzelni az okát, miért nem jön. Három hete, hogy tüdővérzéssel behozták a kórházba, s azóta semmi. Csupán a két hónapja férjhez ment asszonylánya látogatja, és az sem mond semmit. Pedig alig harminc kilométernyire laknak, másfél órán belül itt lehetne, ha akarna! Már arra gondolt, hogy hazaszökik, de nem bírt! Az az átkozott szilikózis! Hát tehet ő arról, hogy húsz év alatt, »ott, a martinban, a még izzó kemencék falazása közben beteg lett? Igaz, előbuggyant az a koszos kis tüdővérzés, de a főorvos azt mondta: — Nem kell kétségbe esnie, kedves Tanó István! Ha a kemencéhez nem is engedjük vissza, máshol maga még dolgozhat. Ne féljen, a maga negyvenkét évéhez húszat még hozzáragasztunk. Igen, ezt mondta a főorvos, márpedig jónevű doktor, hinni kell a szavaiban. És hinni is fogok, dönti el magában Tanó, s talán ez a hit ád erőt neki, hogy ebéd után megborotválkozzék. Bőségesen lelocsolja arcát kölnivel, s úgy fekszik vissza az ágyba, mint aki jól végezte dolgát. Még arra is jut ideje, hogy levágja a körmeit. Éppen a kisujjánál tart, amikor belép az első látogató. I S egyszercsak felcsillan Tanó ________— _________ szeme, az aszsz onylánya jön, szép, fekete szőrme- bundában, fején fehér kucsma. S lám, mögötte a Sándor fiú, a vője, aki szintén a gyárban dolgozik, szerencsére, nem kemencekőműves, halyére ráződtak a dolgok és nemsokára vége a rövid látogatási időnek Még néhány perc, beszól a nővérke: — Köszönjük a látogatást! A viszontlátásra! Ismét csak a betegek maradnak, kicsit fáradtan, kicsit mosolyogva, némelyik elgondolkodva. A vasúti főtiszt, piros csíkos házikabátját fel véve, kinyit még egy ablakot. A friss téli levegő beáramlik, s ez most kell a rossz vagy jó hazai hírek után. Az asztalos, aprókat hunyorítva, hamiskásan ejtve a szavakat megszólal: — Na, mit mondtam, kedves beBeszélgetők Durkó Gábor grafikája Meleg szobában Mohácsi Regős Ferenc rajza nem hengerész. És nini, ez meg a Bancsóné, az ördögbe, hogy ki tud öltözni! Pedig csak segédmunkás mellette, neki adogatja, meg hordja a tűzálló téglát, meg mindent, amire szüksége van. Bár ablakot nyitottak, a kórteremben fülledt a levegő. Fülledt és várakozásteljes, mert a betegek — bár mindegyik ágya körül ülnek látogatók — félszemmel Tanót lesik. Nem kihívó ez a kíváncsiskodás, inkább az örömteli együttérzés megnyilvánulása, mert hallani ugyan semmit sem hallanak, ám látják, hogy a negyven év körüli asszonyka mosolyogva homlokon csókolja Tanót, s ez a látványos tett még inkább duzzadtabbá érleli reményüket: végre eljött a várva-várt asz- szony, végre megnyugszik a kis, csu- pacsont emberke. Azután már nem is kíváncsiskodnak oda a betegtársak, elvégre betegtársak, ugye, hogy eljött Tanó barátunknak a felesége! Én biztosra vettem, nos, TanóKám! Mindenki a kis emberkét nézi, aki magára húzva a takarót, csendesen, lehunyt szemmel pihen. Agyában rohannak a gondolatok; mit mondjak nekik? Mondjam, hogy csak a segédmunkásnőm volt, vagy mondjam,'a lányom hozta a hírt, hogy a feleségem... nem, azt nem... csak hadd higgyék... — Hát, igen — mondja Tanó —, mégis csak eljött, jó asszony az... | A sovány kis emberke lehunyt ____________L szempillai alól lassan szivárog a könny. A szobatársak meghatottan nézik, azt hiszik, az öröm könnyei. A kórteremben rendületlenül kitart a meleg. A fehér bóbitás, karcsú, szőke nővérke belép a gyógyszerekkel. Tóth TiborA villanyszerelő A filmoperatőrt szokták néha úgy felemelni, ahogy a gépkocsiról kinyúló csuklós szerkezet segítségével, ő a magasba emelkedik. Lentről olyan az egész, mintha egy hatalmas vaskéz tenyerében volna. És mintha csak játszanának a gépkezelővel! Körül is állják a „mutatványt” a gyerekek, és biztos, hogy ebben a pillanatban jó néhá- nyan villanyszerelők szeretnének lenni. — Nem félt odafönt? — kérdezem, mikor már visszaereszkedett a földre. 1 — Félni? Mitől? — Hát, hogy leesik. — Hiszen ki voltam kötve! (Persze, munkavédelmi előírás!) +- No, és az áramütés? — Attól meg egyszerűen nem szabad félni. — Miért? — Mert csak annak lesz baja, aki fél. Aki kapkod, az belenyúl az áramba! Ügy mondja ezt, mint valami jó viccet; látszik, hogy egymással így tudatják, ha valakit megüt az áram. — Van egy ismerősöm, aki megfogja a 220 voltot. Legyint. — Vannak ilyenek, de az árammal nem jó játszani. — Mi az, ami rossz a szakmájában? Egy kicsit összehúzza a szemöldökét, mintha haragudna. — Az, hogy minden apróság miatt hívnak bennünket. Ha kiolvad egy biztosíték, már telefonálnak. Nyelek egyet, és a magam telefonhívásaira gondolok, de ő folytatja: — Szerintem egy biztosítékot ma már mindenkinek ki kellene tudnia cserélni. A technika korában vagyunk ! Nem mérges, csak őszinte felháborodás érződik a hangjában. És igaza van: a huszadik század második felében élünk! — Mi a legnehezebb a munkájában? Elgondolkozik. — Talán az, amikor télen fel kell mennem az oszlopra. Mínusz tíz fok van és vág a szél. El tudja képzelni, milyen az időjárás'januárban, öt méter magasban, egy huzatos utcában? Csak bólintok, és magamban fo- gadkozni kezdek, hogy soha többet nem leszek dühös, ha este egy percre kialszik a villany. — Van-e valami vágya, amit el szeretne érni? Rám néz — Szeretnék távvezeték-szerelő lenni. Az az igazi! Amikor az oszlopok akkorák, mint egy templom- torony, és köztük úgy esnek, emelkednek a vezetékek, mintha a tenger hullámzana. Néhol kilométereken át futnak egyenesen a huzalok: mennek a végtelenbe, s a szigetelő pipák akkorák, mintha karácsonyfa- díszek volnának egy óriási fenyőfán. H uszadik század? Technika? Nem, nem, ez a legtisztább romantika! Vagy csak az emberi lélek gazdagsága, amelyben mindig megmarad a szép. Az örök optimista Tamkó Sirató Károly nem érte meg 1980. január 26-át, hetvenötödik születésnapját, néhány héttel előtte, január 1-én meghalt, 17-én temették. Szerényen élt. és szerényen távozott a magyar avantgárd líra — Kassák után — legkövetkezetesebb és legeredményesebb alkotója, aki nem akármilyen életutat és életművet hagyott maga mögött. Nagy feltűnést keltett 1928-ban a Papírember című kötetével. 1930-ban Párizsba ment. a modern művészet akkori fővárosába, s gondolkodásmódját, művészetszemléletét tovább formálta a modern művészet forrongó eszmevilága, az értő társak közössége. Üj kor eljövetelét várta, szakítást „a sűrűre préselt múlt”-tal. s ennek előkészületét látta a művészetek megújulásában. Az avantgárd művészet — formájában is — egyszerre akarta kifejezni az ellentmondásoktól szabdalt kor pusztulásra ítéltségét és a jövő Ígéretét. Tamkó Sirató Károly művészi eszméit 1936-ban, a Dimenzionista manifesztumban fogalmazta meg, amelyet olyan neves művészek írtak alá, mint Kandinszkij, Arp, Marcel Duchamp és mások. Eszménye a „síkvers” volt. amely kilép a „vonalból”, vagyis amelyben nemcsak a fogalmak, költői asszociációk sora hordozza a mondandót, hanem a látvány, a vizuális élmény is. Hazatért, de sem a negyvenes, sem az ötvenes évek nem kedveztek prófétikusan hitt és hirdetett avantgardista törekvéseinek: teljesen kiszorult az irodalmi életből. Művészi hitét azonban nem adta fel. önmagában bízott talán ilyen rendíthetetlenül? Nem valószínű, aki ismerte, tudja: szerénysége, félszegsége a váteszi gőgöt kizárta. De bízott a világ és a művészet megújulásában, előrehaladásában. Két évtizedes hallgatása után aztán. a hatvanas évektől, fokozatosan publikálási lehetőségekhez jutott. 1969-ben A vízöntő-kor hajnalán, 1975-ben Kozmogrammok címmel gyűjtötte kötetbe verseit. Műfordításkötetét 1971-ben adta ki, A hegedű vőlegénye címmel. Hogy a sok kudarc és a betegség sem törte meg gyermekien tiszta, naiv optimizmusát, személyes élménnyel^ bizonyíthatom. Élete utolsó évtizedében, végre, saját lakáshoz jutott, emberhez méltó környezethez. Beszélgetésünk során, mikor az új lakgsba beköltözött, kissé félénken kérdeztem tőle, hogy érzi magát az ezernyi egyforma ház egyik egyforma betonkockájában. Felkapta fejét, s a kérdésben rejlő állítással szemben, szerénységét meghazudtolva, lelkesen fejtegetni kezdte ellenvéleményét: egyáltalán nem zavarja a lakótelep egyhangúsága, sőt, itt érzi jól magát. Minden nagy történelmi korszak „uniformizál”, mondta, és sorolta a példákat, az ókori Egyiptomtól napjainkig. Épp az „uniformizálás” által tud kiszabadulni az ember tömegesen a lét szorításából, a hagyomány bénító kötöttségeiből, és tágulhatnak lehetőségei egyetemessé. Egyik utolsó cikkében így fogalmazta ezt meg: „Így állt szemben abban az időben a sűrűre préselt múlt a merészen fakadó jövővel. És amint látjuk. a merész jövő világméretű, sőt nyugodtan mondhatjuk, kozmikus méretű győzelmet aratott, aminek ma már közvetlen tanúi vagyunk.” Ha irodalmi köztudatunk nehezen fogadta is be a költő avantgárd líráját, az esztétikai előítéletek nélkül verset olvasó vagy hallgató gyerekek rögtön szívükbe zárták: alig akad most felnövő gyermek, aki — otthon vagy az óvodában — ne hallotta volna legalább néhány bizarr, meghökkentő versét. Sok apróság kívülről fújja a legismertebbeket. Költői elveit gyermekverseiben sem adta fel, nem mesevilágot teremt, hanem a való világ, napjaink ellentmondásait fogja versbe, és annyi humorral, nyelvi leleménnyel, hogy feltétlen magával ragadja a gyermeki fantáziát. Érdemes lenne a felnőtteknek is felfedezniük költészetét, hogy irodalmi értékrendünkben elfoglalhassa a maga helyét. Ennek pontos meghatározása az irodalomtörténészek dolga, egy azonban bizonyos, hogy életművéről nem tudomást venni egyenlő önmagunk megkárosításával. ANGYAL JÁNOS Tamkó Sirató Károly'Kozmogrammok II. Az ember éneke Évmilliók lassú ütemén egysejtűből — emberré lettem, a föld porából — a föld urává! De mért állnék meg pont e ponton? Mért rokkannék múlttá e percben amikor sehol sincs megállás, sehol sincs nyugvás, minden mindig száll-repülvágtat?! A nap-föld táj: Jövő Sugárút! Űj korszakok sorával terhes. Milliárd évek várják nőttét. Üszők tovább lépek tovább Jacques Vrévert'Felvonulás szállók tovább kúszok tovább volt víz-tüdőm van lég-tüdőm lesz űr-tüdőm. Átkeringek a Kozmosz-parton, földvonzásbó! az űrszívásba! Mesgyét vágok az ős-hidegben. Kúszni fogok a fénysugáron. Ö nőjj agy nőjj szem nőjj új testem! És várj reám én szép hazám: VILÁGŰR! Egy tizennyolcköves aggastyán a gyászbaborult zsebórával Egy kerekasztal-leolvasó a gázóra lovagjaival A gumi-professzor a filozófia-ragasztóval Egy lélekszedegető a csikkbúvárral E^y palackpostás a kürtölő dugaszotokkal A kenderjárók a tengertilolókkal A kötélvadász és a skalptáncosnő A kávékobra és a pápaszemes daráló Az agyafúrt fogász és a fogafúrt jogász Az ellenköszörű és a borotva-tengernagy A kassza-Szűz az Orléans-i fúróval Egy címzetes elefánt a cirkuszi kanonokkal Az akasztófa-szerző egy keresztrejtvényvirággal A fasírozott huszár a halálfejes pulykával A tajték-marsall a megrokkant csibukkal A kéménybillegető a barázdaseprőkkel Egy duplacsövű menyecske a pirospozsgás Lancasterrel Egy mérlegképes huligán a hétpróbás könyvelővel Egy tűzoltó-emlős a kacsacsőrű fecskendővel A szamotrákei csősz és a temető Győzelem Egy keszonutas és a potyamunkás Egy bengáli nővérke Szent Vince tigrisével Egy frakkos csecsemő a pisis őrgróffal Egy prosztata tag az Akadémia-túltengéssel Az üvöltő ellenőr az autóbusz-dervisekkel Egy bolygóközi polip a mélytengeri üstökössel Egy népescsalád-mozdony a teher-apával A Szent Ilona-i hal egy majonézes Napóleonnal És az osztrigák generálisa a jezsuita-nyitóval. Tamkó Sirató Károly fordítása t
