Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
1980. JANUÁR 20., VASÁRNAP Krímim Panaszmentes ügyintézés Erősödött a táppénzes fegyelem „Menj, fiam, keresd meg a nyugdíjamat!” — őszülő hajú mesterünk nógatott imigyen munkára bennünket — annak idején, a szedőteremben. Fiatal segédek voltunk, aligha képzelhető el, hogy a kezdőfizetésünkből levont SZTK-járulékokból kikerekedett volna főnökünk négy és fél ezer forintos nyugdíja Hogy is van ez? Nyugdíjak, segélyek A meglehetősen hossza nevű intézmény: a SZOT Társa dalombiztosítási Főigazgatósága Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságának ceglédi kirendeltsége foglalkozik városunkban az Úgynevezett SZTK-ügyekkel. A kirendeltséghez tartozó 463 munkáltató és a 46 600 biztosított tavaly összesen 392 millió forint járulékot fizetett be az államkasszába. Ez az összeg — bármily hihetetlen is —, nem fedezi a biztosítottak részére a kifizetéseket! Ezért jelentős állami szubvenciót folyósítanak minden esztendőben a városbeli, a járási, a nagykőrösi és a nagy- kátai járásbeli hét község ki- fizetőhelyeire — a kirendeltség tulajdonképpeni vonzás- körzetébe. (Ezt a pénzbeli ki egészítést természetesen az or szág összes kifizetőhelye megkapja.) Ami a nyugállományba kerülőket illeti: a nyugdíjasbúcsúztatótól számított harminc napon belül már minden érintettnél csenget a pénzespostás a forintokkal, a nyugtával. A zökkenőmentes ügyintézés egyik „titka”: a ceglédi kirendeltség nyolc nagyvállalattal kötött együttműködési szerződést. Ennek lényege: a vállalatok — köztük például a KÖZGÉP 2-es gyáregysége, a Cegléd és Környéke Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat s a Nagykőrö si Konzervgyár — kötelezték magukat, hogy nyugdíj előkészítő albizottságaik előkészítik a nyugdíj folyósításához szükséges okmányokat. A kirendeltség pedig, miután az ösz- szegyűjtött anyag hiánytalan- ságáról megbizonyosodott — vállalja a harminc napon belüli nyugdíjkifizetést. (Mondani se kell, hogy a gyors és pontos ügyintézés mennyire jólesik a „friss nyugdíjasoknak”.) Hasonlóan gyors az intézkedés az úgynevezett azonnal* segélyek kifizetésénél. (Ide tartoznak többek közt az anyasági, a temetkezési segélyek, valamint az útiköltségtérítések is.) Tavaly a ceglédi kirendeltség az igénybejelentéstől számítva átlagban 4,3 nap alatt minden kifizetési kötelezettségét teljesítette. Ez a szám jóval a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által megállapított ötnapos határidőn belül van, s országos viszonylatban is jó eredmény. A várakozási idő a kifizetőhelyek kisablakainál sem több tíz percnél. Nem is érkezett 1979-ben egyetlenegy panasz sem a kifizetésekkel kapcsolatosan. Betegek és álbetegek Államunk viszont joggal panaszkodhatna a társadalom- biztosítási juttatásokkal viszszaélőkre, magyarán a táppénzcsalókra. Ilyen-amolyan okokra hivatkozva, s rengeteg csalafintasággal variálva, a ceglédi rendelőintézetben a korábbi években sokan „íratták ki” magukat, s vették fel később — eléggé el nem ítél- hetően — a táppénzt. Tavaly, 1978-hoz viszonyítva érezhetően javult a táppénzfegyelem: 8,5 százalékkal csökkent a táppénzes napok száma. Ennek egyik oka az. hogy a ceglédi „esztékába sikerült minden felülvizsgálati napra szakorvosokat beállítani. akik könyörtelenül 1 munkaképesnek nyilvánítanak minden svíndlizni próbálót Vagyis: megszűnt az automatikus „stemplizés”, a betegállományok kritikátlan meghosszabbítása. Természetesen van még tenni- és javítani való e téren is. Tavaly októbertől december végéig 254 alkalommal ellenőrizte a táppénzeseket a ki- rendeltség főfoglalkozású beteglátogatója: az esetek 26 százalékában senkit sem talált otthon. (!) Hasonlóan lesújtó eredménnyel járt a ki- rendeltség KISZ-tagjainak társadalmi munkában végzett látogatásai: a betegek egy- harmada volt — sajnos, nem bizonyíthatóan — álbeteg. Sztereotip mentegetőzéseiket: „Kenyérért mentem”; „Gyógyszertárba mentem”; vagy„Al_ tatót vettem be, nem hallottam a csengetést” — az esetek többségében kénytelenek - elfogadni. (Főként akkor, ha igazolást is hoznak a patikus- tólJ Nagyobb szigorral A ceglédi társadalombiztosítási kirendeltség szorgalmazza a függetlenített vállalati beteglátogatók foglalkoztatását is. A Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat ellenőre tavaly 1322 helyen tette tiszteletét és százötven észrevétele volt. Következmény: 42 „betegtől” (táppénzcsalótól) ösz- szesen 44 nap táppénzt tiltottak le — 3507 forint értékben. Bár ez az összeg elenyészően kicsinynek tűnhet a fentebb említett százmilliókhoz képest — mégis, minden vállalatnak érdeke, hogy hasonló, vagy még nagyobb szigorral lépjen fel az államkasszát is dézsmáló táppénzcsalókkal szemben. Amint Takács András, a ceglédi SZTK-kirendeltség vezetője elmondotta: úgy mint eddig, ez évben is valamennyi ügyviteli egységük elsősorban a jó minőségű, gyors és pontos munkát tartja legfontosabb feladatának. A határidőket pedig, ha lehet — még lejjebb szorítják. A cél érdekében folyamatosan képezik tovább a dolgozóikat az alap-, közép- és felsőfokú tanfolyamokon, hogy minél észrevétlenebből, tehát lehetőleg panaszmentesen — és közmegelégedésre dolgozhassanak. Vörös István Sikeresen végrehajtott feladatok Munkásőr gyűl és Nagy kát ári és a dabasi járásban Az idén harmadszor elsők A sikert elérték, s most minden eddiginél nagyobb feladat vár önökre: a kivívott eredményeket hosszú távon kell megtartani — e szavakkal köszöntötte Fehér Béla, az MSZMP Pest megyei bizottságának tagja, a munkásőrség Pest megyei parancsnoka, a nágyká tai Damjanich János munkásőr önálló század tagjait. akik idén harmadszor értek el első helyet a megyei versenyben, s ezzel véglegesen elnyerték a vándorserleget. A díszes kupa átadása volt a legemlékezetesebb pillanata a nagykátai járási mnukásőr egység gyűlésnek, ahol Komáromi János, az MSZMP Pest megyei bizottsága tagja, pártós tömegszervezeti osztályvezetője. Budaházi Gusztáv, a munkásőrség országos parancsnoka és Babosán József, a járási pártbizottság titkára jelenlétében Lörincz János járási parancsnok értékelte az egység elmúlt évi tevékenységét, eredményeit a politikai nevelésben, és kiképzésben; példamutató részvételét a társadalmi munkában. — Egységünk tagjai — mondta többek között a járási parancsnok — az esküjük szerint munkával és felvilágosító szóval egy emberként járultak hozzá eredményeink eléréséhez. A munkánk most az, hogy felkészítsük munkásőreinket a népgazdaság előtt álló feladatokra, és munkásőri kötelezettségük még színvonalasabb teljesítésére. Az ünnepségen az egységek versenyében legjobb tápió- szentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet szakasza vándorzászlót és oklevelet kapott, míg a rajok versenyében, az első helyre került tápió- szentmártoni szakasz első raja kapott kitüntetést Kiváló parancsnok kitüntetésben részesült: Joó Béla, Szalóki István és Galbács.Pál, valamennyien a tápiószeritmártoni Arany- szarvas Termelőszövetkezet szakaszának tagjai. Kilencen Kiváló munkásőr kitüntetést kaptak. Húszéves szolgálatuk után kilenc, 15 szolgálat után egy, 10 éves szolgálat után nyolc, 5 éves szolgálat után pedig tizenkét munkásőr vehette át a Szolgálati érdemérem kitüntetést. A nagykátai egységgyűlés záróakkordjaként a leszerelők nevében Megyes János munkásőr adta át fegyverét, egyben jelképesen a munkásőr felelősségteljes kötelezettségét, Szekeres Ferencnek, az új acélszürke egyenruhások képviselőjének. Cselekvő légkörben — A dabasi járás Kossuth Lajos munkásöregysége 1979- re meghatározott politikai, társadalmi, gazdasági, harckészültségi, kiképzési és szolgálati feladatait a párt határozatainak megfelelően eredményesen végrehajtotta — jelentette Balázs Ferenc járási parancsnok Ádori Károlynak, az MSZMP dabasi járási bizottsága első titkárának a tegnap délután Táborfalván megtartott ünnepi egységgyűlésen. Az eseményen először Ka- kucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Tsz elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Tóth Istvánt, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tagját, a DHV vezér- igazgatóját, Gyurán Sándort, a Munkásőrség Országos Parancsnokság és Barizs Mihályt, a Pest megyei parancsnokság képviselőjét. Az egység munkájáról szóló beszámolójában Balázs Ferenc kiemelte: a járás munkásőrei a mindennapi munka becsületes elvégzése mellett tanúsítottak átlagon felüli aktivitást a politikai, társadalmi élet minden területén. Az egységgyűlés alkalmából számos .Kitüntetést adtak át. Az alegységek közötti szocialista versenyben a hernádi Március IS. Tsz-ből szervezett III. szakasz bizonyult a legjobbnak, s így harmadszor s egyben véglegesen elnyerték a Század legjobb szakasza címet. Kiváló parancsnok kitüntetést kapott Gudmon László és Kálmán András. Horváth István, Koren István, Kovács Géza, Újvári Ferenc és Varga Boldizsár Kiváló munkásőr kitüntetésben részesültek. A munkásosztály fegyveres szolgálatában eltöltött húsz esztendő után Szolgálati Érdemérem kitüntetést vett át Márton József, Volenszki István és Vellai József. Heten kapták meg a 15 éves szolgálatért és négyen a 10 éves szolgálatért járó elismerést, míg 5 év munkájáért kilencen részesültek kitüntetésben. Végezetül a szolgálatba lépő munkásőrök ünnepélyes eskütételére került sor, akiknek képviseletében Nagy István vette át a fegyvert a leszerelők nevében búcsút mondó Morva Lászlótól. i Takarékos pilisvörösváriak Tizenöt községben 15 ezer tagot számlál a pilisvörösvári takarékszövetkezet, a megye legnagyobb létszámú és legkiterjedtebb pénzintézete. Az elmúlt esztendőt 112,8 millió forintos betétállománnyal zárták. Szívós szervező munkájuk révén sikerült biztosítaniuk a 12 milliós betétnövekedést. Hatékonyan gazdálkodtak a rendelkezésükre álló 21 millió forintos kölcsönkerettel is, amelyből tagságuk egyharma- dát, több mint 4900 személyt részesítettek hiteltámogatásban. Az új szabályozók a szövetkezetben is a kölcsönzési tevékenység optimális kihasználását helyezik előtérbe a jövőben. A biztosítás, mint megbízásos szolgáltatás, szintén eredményeiket javító forrás. Tavaly négy kirendeltségben végezték, az idén — a budai és a szefttendrei biztosítóval való megállapodás alapján — újabb két körzetre terjesztik ki ezt a szolgáltatást. Szabad kapacitás Ajtók, ablakok Solymárról A PEVDI solymári, faipart gyáregységében 200 millió forintos termelési érték előállítását határozták meg 1980-ra. Termékeik zömét az energiatakarékos műanyag ajtók, ablakok jelentik, bár ezek gyártásánál még rendelkeznek szabad kapacitással. A munkavarsenyben elért eredményeknek is köszönhető, hogy az idén eddig kétmillió forinttal több értéket állítottak elő, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Szigetcsépi esfék Változó körülmények—változó életforma Építkezés, televízió, beszűkült társasélet veském, estig, míg jön a televízióadás, meg sem állok. Olvasok-e? Hát nem, csak a Kincses Kalendáriumot, de a férjem, tudja szegény az ereivel bajlódik a lábában, ő olvas. Újságokat. — Kérem, dolgozom, aztán este jön a televízió. Nem olvasok, mert nem érek rá. Ja, az újságot, azt igen. A feleségem az igen, az olvas, a fiunk hozza ki a könyveket a könyvtárból. — Hát mit csinál kérem az ember? Tesz-vesz a ház körül, aztán meg ott van a televízió. — Olvasok-e? Nem rendszeresen, néha. Hogy mit olvastam utoljára? Már nem is emlékszem. — De ugye nem írja ki a nevemet, tudja én szeretem a névtelenséget. Verseket is írok, persze, hogy olvasok. Mit olvastam utoljára? Szerb Antaltól a Pendragon legendát. A nagykátai egységgyűlés emlékezetes pillanata: Lörincz János átveszi a serleget Fehér Bélától. Fekete József felvétele Uárom szánkó kö- veti egymást. Aprócska csizmák tapossák a havat. Toronyiránt vágnak át a Szentendrére vezető országúton Buda- kalásznál. Igazi ebadták. Hógolyót vágnak a mellettük elhúzó Dadához. S máris vágtatnak tovább. A személyautó vezetője — még ha meg is állna —, dehogy érné utol őket! Üticéljuk az Omszki park szomszédságában meghúzódó, befagyott tó. A szánkókon botok. Korizni, netán fakutyázni indulnak a jégre? S mi lesz, ha beszakadnák? SzaporábbHorogra akadt! ra fogom a lépteimet. Sietek, s mégis nő közöttünk a távolság. A következő pillanatban már a jégen futnak. Sötétlő folt, a lék felé tartva. Hideg lehet a víz — már a gondolatra is a borzongás fut át rajtam. Egyvonalba sorakoznak a szánkók. A következő mozdulatot először nem értem. Magasba lendülnek a botok, lecsapnak a sötéblő foltra. Pecáznak? Ilyenkor harapna a hal? Eszembe villan áz egyetlen ésszerű, lehetséges magyarázat: a léknél oxigén- ban dúsabb a víz. Az egyik srác fel- rikkant. Nem értem mit mond — hiszen jó négyszáz méterre vagyok tőlük. Újabb csatakiáltás. Menekülnek. Már kihúznám magam, megnyugvással venném tudomásul, észrevették, hogy figyelem őket Hiú reményem, ahogy körülnézek szerte foszlik. Az Óbuda Tsz cégtáblája felöl három felnőtt igyekszik bekeríteni a srácokat. Sőt az átkaroló manővert egy negyedik is erősíti. A srácok már vágtatnak. Versenyt futnak a felnőttekkel. A kucsmás férfi jó tíz métert csúszik a jégen. Hirtelen magam sem tudom eldönteni, kinek is szurkolok, amikor a legkisebbik srác a szánkp istrángjába, meg a botba belegabalyodva elveszti a csatát. Felbukik, utolérik. De a másik kettő elszelelt. Helyettük is el kell viselnie a jól megérdemelt feneketeket Neki, mert most ö akadt horogra! V. E. Vannak az ember tudatában mélyen rögződött, a múltból, irodalmi élményekből, régi népszokások nosztalgikus felelevenítéséből fakadó elképzelések bizonyos életformákról, melyek egykori valóságosságát önkéntelenül is kivetítjük a jelenre. Ilyen kép él például sokakban a falusi téli estékről, a falusiak életritmusáról. De mi a valóság? Többségük ipari munkás Szigetesép kétezerháromszáz lelket számláló kisközség. — Régen, ha faluról beszéltünk, egyértelműen olyan településről volt szó, ahol az emberek földműveléssel foglalkoztak — mondja Farkas József népfronttitkár. — A természet ritmusa tehát meghatározó szerepet játszott a falusiak életében. Valóban, a tél minőségileg mást jelentett; kevesebb munkát, több időt a pihenésre, a közös együttlétre, például a tollfosztóban, kézimunkázásra, mesélésre, éneklésre. Ezzel szemben ma? A szigetcsépieknek csupán 20—20 százaléka dolgozik a tsz-ben, a többiek ipari tevékenységet folytatnak. Főleg Szigetszentmiklósra a Csepel Autógyárba és Szigethalomra a Pesti'idéki Gépgyárba járnak. Vagyis, akárcsak a városiak, a szigetcsépiek is télen- nyáron reggel 6-kor — fél 7-kor munkába indulnak és délután 3 — fél 4-kor jönnek haza. De a termelőszövetkezetekben is megváltozott a földművelő munka hagyományos rendje. A szigetcsépi tsz-ben is foglalkoznak iparral, a gazdaságnak gumiüzeme, vasipari részlege, palackozó üzeme, magas- és mélyépítő részlege van. Milyenek hát akkor most a falusi téli esték? A beszélgetések során kialakult kép alig tér el a várositól. Amiben mégis külön-1 széltem, a válaszok nagyjá- bözik: a szigetcsépiek tovább-1 tíól a következők voltak: ra is kötődnek a földhöz.! — Nincs nekem időm kedMunkaidő után saját házuk körül, kertjükben dolgoznak tovább. Az állattartás nem függvénye az évszaknak, a primőr zöldségfélék termesztésének sem szab gátat a tél — fóliasátrak alatt növekednek a palánták. Közművelődési gondok Hol van a téli pihenőidő? Hol vannak a spontán összeverődő, együtt dolgozó, szórakozó emberek, a régi falusi esték? Szervezett közösségi megmozdulások léptek a helyükbe; falugyűlések, áfész-köz- gyűlések, tanácstagi beszámolók, a népfront által rendezett összejövetelek. A disznóölés sok téli estét evéssel- ivással meghosszabbító szokása is a múlté már Szigetcsé- pen. Kevés a böllér, egy nap két-három disznót is le kell vágnia, nincs idő arra, hogy egy egész napot vagy akár kettőt, disznóöléssel töltsenek. — Mégis, mit csinálnak a szigetcsépiek a korán sötétedő téli estéken? Dobosi Dezső, az általános iskola igazgatója a szervezett közművelődés nehézségeiről beszélt. A klubkönyvtárat, ahol a mozi is működik, csak két éve hozatta rendbe a tsz, a személyi feltételek is labilisak; évente változtak a népművelők Szigetcsépen. (Nagyon alacsony a fizetés!) Könyvtár, filmvetítés, TIT- előadások, a fiataloknak hét végén disco — körülbelül ezek a programok. Egyébként a fiatalok többnyire átjárnak Szigetszentmiklósra, a Csepel Autógyár művelődési házába, vagy Budapestre. A felnőttek pedig? — botcsinálta szociológusnak felcsapva, bejártam a falut és megszólítottam a szembejövőket. Mivel tölti szabad idejét? Olvas-e? — ezek voltak a kérdések. Négy férfivel, öt nővel beMúltba vesző fogalom Természetesen semmiféle tudományos következtetést nem lehet levonni ebből a néhány nyúlfarknyi megnyilatkozásból. Mindenesetre, ahogy az egyik, régóta Szigetcsépen élő pedagógus megfogalmazta: ma már faluhelyen is úgy élnek az emberek, mint a városokban, a falusi téli esték fogalma a múltba veszett, legalábbis a falusi jelző. Maradtak a téli esték. Az emberek itt, Szigetcsépen is megszabott munkaidőben dolgoznak, hazajönnek, aztán teszik, ami éppen adódik. Sokan építkeznek, ez bizony felemészti a teljes szombat-vasárnapi szabad időt, este pedig leülnek a tv elé. Egyelőre — jól tudott — ezek országosan jellemző tünetek: a szabad idő eltöltésének legáltalánosabb módja a televíziónézés, a kocsi, az építkezés, a szűk családi körre koncentrálódó társasélet. Ez van. De hogy ezt kelljen szeretni... S. Horváth Klára
