Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

Ütem

1980. JANUÁR 20., VASÁRNAP

REGI MESTERSÉGEK — IDŐS MESTEREK

Ötven év a szövőszéknél

— Palya Terézt keresik? — kérdez vissza a bagi főúton egy idősebb, sokszoknyás asz- szony. — Akkor itt menjenek a Puskin utcán, s jobbra egy emeletes épüket után megtalálják. Régi, egyenes házban lakik a Teréz, nem görbében.

A munka csöndje

így van csakugyan. Az irányítás szerint haladva megtaláljuk az egyenes házat, amely azért nem görbe, mert a régi módi szerint épült, az utcára merőlegesen nyúlik be a portára, s az eredeti falakhoz később sem toldották keresztbe új szobát, előszobát.

Úgy áll az épület, ahogyan elkészült, éppen olyan tisztára seperve, mint 1907-ben, amikor a falakat felhúzták, s beköltözhettek a lakók; s amikor Palya Teréz megszületett.

S odabent az utcai szobában is, ahol Teréz néni éppen ötvenéves szövőszéke áll, nagy-nagy rend és tisztaság fogadja a látogatót. A regi paraszti háztartások célszerű elrendezése idéződik fel. Az évszázadok alatt lassan változó rend, amely minden tárgynak, bútornak, eszköznek megszabja a maga helyét a szükséglet, a használat módja és gyakorisága szerint Igaz, a régi bevetett ágy mellett már összecsukható heverő, a szép szőttes alatt a sarokban televízió, új típusú rádió, s a szoba padlója sem tapasztott föld, hanem linóleummal borított. A barnára száradt gerendás famennyezet alatt tehát folyamatos jelenné válik a régi és az új, valami olyan benű&áges hangulattá, amelyben egyformán helyet kap a tűzhelyen melegedő tál étel, a sarokban heverő macska és a szövőník-itmikusan ismétlődő mozdulata.

Csak a vetélő koppanása töri meg a csöndet, ahogyan valóban vetődik egyik oldalról a másikra, s a szövőszék keretébe ütközik. Görgőkön surran a csónak alakú, a keresztszálakat szállító vetélő, mozgását zsinegrendszer, azt pedig Palya Teréz keze szabályozza. Közben szigorú rend szerint nyomja le a pedált is, hogy a nyüst szálai közé fűzött fonalat a megfelelő időpontban válthassa. Azt pedig, hogy ne csak a keresztszálak kerülhessenek megfelelő helyre, hanem a felvetett, hosszirányú fonál is megfelelő sűrűségben maradjon, a leginkább fésűhöz hasonlítható borda biztosítja.

Azoknak persze, akik még magiuk i:3 használják a kézi vagy a Palya Teréz munkaeszközéül szolgáló gyors vetélés szövőszéket, nem kell magyarázni az egyes részek rendeltetését, a munka folyamatait. Csakhogy egyre kevesebben vannak ilyenek a Galga völgyében is, ahol pedig a népviselet még nem a múltai jelenti. A hímzés nemcsak szép, de népszerű foglalatosság ma is, a szövés azonban komoly felszerelést, energiát

— teljes embert kíván. Vagy inkább teljes életet? Hiszen Palya Teréz több mint félszáz esztendeje ült le először a szövőszékhez, s ki tudná megmondani, azóta hány ezer méter gyapjúból, kenderből, pamutból vagy éppen műszálból szőtt anyag, s hány ezer tanítvány került ki a keze alól.

Tanfolyamok és fonóházak

Pedig édesanyja, nagyanyja

— mindkettő híres hímző, szövő volt — még hímezni sem akarta megtanítani. A szükség és a lehetőség azután mégis úgy hozta, hogy 1924-ben három évre a fővárosba került, tanulni.

— Nagyon tanakodtak a szüleim, mi lesz velem — meséli —, a faluban kevés volt a munkaalkalom. Pesten meg közben kéziszövő tanfolyamot indítottak. Először csak nagyMj is naponta leül a szövőszék mellé.

Barcza Zsolt felvételer

ságosnékat vettek fel, akik foglalták a helyet, de vidékre, a tudásukat átadni már nem mentek. Mert az akkori munkanélküliség, pénztelenség miatt úgy gondolta az Ipar- ügyi Minisztérium, hogy a falusi asszonyokat meg keli tanítani a szövésre, mégpedig nem a régi, hanem az új, a gyorsvetálős módszerűre. Nekünk, falusi lányoknak meg nem számítottak a mostoha körülmények, az utazás, a ko- rankelés.

így azután három év múlva Palya Teréz is nyakába vette az országot, három- es hathónapos tanfolyamokat vezetett Csöng rád ban és Vas megyében, városban és faluban, jelentős részt vállalva a régi m es t ers ág to-vá b béltetás ében. A legtöbb időt azonban Nóg- rád megyében töltötte, s ha sorolja Kazárt, Nagylócot, Nóg.rádsápot és a többi falu nevet, ma is mindegyikről eszébe jut egy-egy emlék, epizód. Hol az, milyen szegények voltak a falusiak a húszasharmincas években, hol az; hogyan fogadták az idegen fonóban. De akkoriban még saját falujában, Bagón is össze- ’ gyűltek fonni, varrni, hímezni a lányok, s legurult orsókat csókért visszaadni a legények.

— A fonók a negyvenes években szűntek meg — emlékezik —, amikor egyre többen jártak el a gyárakba. Ugyanakkor sorra alakultak a háziipari szövetkezetek. Én először a balassagyarmati palóc háziipariban tanítottam a szövést, később a hevesi szövetkezetben dolgoztam. Onnan mentem nyugdíjba műszaki vezetőként 1963-ban.

Kendőért, anyagért

Mutatja az elismeréseket. A Kiváló Dolgozó kitüntetést még a szövetkezettől kapta, a népi iparművész cím 1975-ben i érkezett a Népi Iparművé- I szeti Tanácstól. A szőttesek I azonban — bár alkotójuk sza- ' badkozik, hogy a kész anyag nagy része most Galgahévízen van kiállításon — minden díjnál beszédesebbek. Egy-egy zöld, sárga keresztszál díszíti csak a szövőszék hengerére tekeredő fekete anyagot, de ennél több nem is kell: a kevesebb dísz talán egyhangúságot. a több tarkaságot eredményezne. A szövőszéken készülő harmincöt méter hosszú szövetből szoknyát varrnak majd az asszonyok, itt, Bagón, vagy éppen Püspökhatvanban, Zsámbokon, Boldogon, mert onnan is jönnek szoknyáért, kendőért, térítőkért.

— Amennyit szőni tudnék, mind el vinnék — mondja a csendben Palya Teréz —, csak már a korom és az egészségem miatt nem bírok annyit. De csinálom, mert ez éltet. Még fogni is szeretem a szövőszék fáját.

P. Szabó Ernő

MA MEG LATHATO

Lézersugár a művészetben

Lézer interferenciák cím-1 met a Magyar Nemzeti Gálé- j ria Műhely sorozatában meg-' rendezett bemutatón először láthat a magyar közönség irányított lézersugarak mozgatásakor, találkozásakor keletkező alkotásokat, fényalakzatokat.

A kiállítást a Központi Fizikai Kutató Intézettel közösen hozták lé|re. Ott ugyanis dr. Kroó Norbert fizikus felismerte, hogy a művészet is

felhasználhatja a speciális fényforrás adta lehetőségeket. A keskeny, koncentrált sugárnyalábok szüntelenül változó rajzolatait Csáji Attila festőművész komponálta tudatosan tervezett látványsorrá. A bemutatón a diaporáma felvételek mellett a teremben elhelyezett berendezések segítségével megelevenednek, alakzatokba rendeződnek a színes fénynyalábok. A látványt Victor Máté elektronikus zenéje kíséri.

Kis falvak köz

Beszélgetés Nagy Sándornéva!, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesével

A régi felcím középre került, és ez pontot tesz egy 17 részből álló sorozat végére. A cikkekben összesen két tucat falu közművelődését igyekeztünk feltérképezni. Mi tagadás: csak vázlatosak lehettek, hiszen a téma sokrétűbb annál, semhogy egy-egy riportban feldolgozható lenne a legapróbb részlet is. Mégis 24 kis község, Pest megye apró falvainak megközelítően fele került toll- végre, s az írások a megye lakosságának körülbelül egyötödét érintő művelődési körülményeket vizsgálgattálc.

Az összkép tarka, akár a térkép lenyomata. A következtetések levonásában azonban mértéktartásra ösztönöz. Nemcsak a sokféleség: a cikksorozat indítása óta eltaít két év alatt változások is történtek.

íme néhány példa: Bernecebarátin a 25 négyzetméterből emberibb körülmények közé költözött a könyvtár; Kemencén népszerűbb lelt az ismeretterjesztés. Nyársapát, Csemő, Hernád és Táborfalva? Ügy lehet, megszaporodtak a népművelők gondjai. Jászkaraje- nön új szakköri helyiséggel gazdagodott a művelődési ház. s ez jótékonyan kihat a köröstetétleniekre is. Tök községben mégis lesz közös fenntartás és Budakalászon is jobbak, az együttműködés feltételei. Tahitót faluban jelenleg nincs népművelő, új van és friss lelkesedéssel dolgozik a vácszentlászlói. Munkájának hatása, reméljük, jelentkezik Zsámbokon és Valkon. Szigetcsépen nehezen találnak megnyugtató megoldást a közművelődés alapfeltételeinek biztosítására. Pánd és Tápiógyörgye már akár példa lehet.

Ezekkel, mint tényekkel számolva kezdtünk beszélgetni Nagy Sándornéval, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály vezető-helyettesével.

— Ha csak azolcat a községeket vesszük figyelembe, ahol van művelődési ház, akkor is szembetűnő a különbség a megye északi és déli része között.

— Ez kétségtelen, és a közművelődés minden területén megmutatkozik. Sajnos, több helyen még a központi intézkedések is hiányoznak. Látni kell azonban, hogy e kedvezőtlen kulturális feltétel a régmúlt hagyatéka, és a fejlődés ezeken a területeken is egyértelműen kimutatható. Éppen ez indokolja, hogy a VI. ötéves terv koncepciójában Dél- Pest megye közművelődési intézményhálózatának fejlesztésére nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani.

— A cikksorozatban minden község közművelődését a párt művelődéspolitikájának célkitűzéseihez. az adottságokhoz és a lehetőségekhez mértük. Tehát a követelményrendszer felől közelítettünk. Fordítsuk meg most a sorrendet.

— Tehát az anyagiak? Nos, az intézmények jelenlegi működésének szinten tartása valóban a művelődéspolitikai és szakmai figyelem középpontjába került. A realitás talaján élünk, és tudjuk, hogy a művelődési házak, könyvtárak és önálló klubok költségvetése várhatóan nem fog növekedni, s ez a fenntartási kiadások emelkedése miatt valószínűleg sok helyen gondot jelent majd. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy jobban kell vigyázni minden forintra, inkább úgy fogalmaznék. sokkal fokozottabb mindazoknak a felelőssége, akik művelődéspolitikai kérdésekben. annak anyagi vonzatúban, a közművelődési intézmények tartalmi munkájának fejlesztésében döntenek a községekben.

— Konkrétan?

— Gyakran még a megyei

Jog I. A nyelvészkedést kedvelő újságolvasók jól ismerhetik Kolozsvári Grand- pierre Emilnek, a kitűnő írónak azokat a cikkeit, amelyekben az úgynevezett szaknyelvek szó- és fogalmazásbeli ficamait pellengérezi ki. A leghevesebb indulat akkor szokta fűteni ezeket a fölszólam- lásokat, amikor a jogi nyelv egy valamely szakkifejezéséről panaszolja el, mennyire magyartalan, mennyire nem azt mondja, aminek szolgálatába állították.

így aztán nem csoda, hogy a tévé mind érdekesebb — de azt is kijelenthetjük: mind izgalmasabb — sorozatának, A nyelv világa című adásfolyamnak a gazdái odaültették a stúdió kamerái és mikrofonjai elé. hadd közölje ellenérveit a legnagyobb nyilvánosság előtt. Persze nemcsak úgy egymagában. kapott alkalmat a megnyilatkozásra, hanem egy szintén jeles jogásszal, Lukács Tiborral együtt.

Mondanunk sem kell: szaTV-FIGYELO

porán követték egymást az igenek meg a nemek, ám mire csütörtök délután véget ért a peres esetek szóhasználatának dolgában lefolytatott perlekedés, a dobozgazdák közül bizonyára számosán mondogatták magukban, miszerint a paragrafusok nem ok nélkül szólnak olyan kacifántosán, mint ahogyan szólnak.

Jog II.

A műsorszerkesztés véletlene úgy hozta, hogy meg aznap leckét vehettünk a jogászi fogalmazás magasiskolájából. Erre az okulásra a Jogi esetek soros adása kínált alkalmat, amely negyven perc ezúttal az adás-vevés kárt okozó buktatóiról világosította fel a nézőket.

A sok okos jótanács egyebek között arra is figyelmeztetett, hogy egészen más az előleg és szintén más a foglaló. Ezt a két fogalmat — amelyek mindegyike pénzcserét jelez — sokan összekeverik, s csak akkor tudják meg, miben különböznek, amikor már veszni látszanak azok a tovább adott forintok.

Szepiembcr. Sarkadl Imre

Szeptember című drámájának távéválitozatával induií útnak A magyar dráma 30 éve című sorozat pénteken este. Mint a műsorújság jelzi: összesen tizenkét színművét mutatják be ennek a háromszor tíz esztendőnek. Ebből a mustrából egyelőre csak egyetlen egyet látva, illetlenség lenne szólni a nagyszabású vállalkozásról, s így csak szerény reményünket fejezhetjük ki afelől, hogy a következő átültetések kevésbé tetszenek majd ennyire s zí n padlásoknak, d is zletben,

jelmezben műviekmek, a színészek játékát tekintve pedig álnépiesen ízeskedőknek. Hiba itt, gond amott — azért ezen a stíluson már messze túl vagyunk...

Akácz László

pártbizottságot is felkeresik panaszukkal a népművelők: kevés a pénz. Csakhogy mindenkinek a saját munkájából, lehetőségeiből kell kiindulnia, átgondolva eddigi tevékenységét, és ha szükséges, változtatni kell a tartalmi munka arányain. Ez nem jelent feltétlenül színvonalcsökkenést. A művelődési házak közös fenntartása. a vállalatokkal, szövetkezetekkel kötött együttműködési szerződések egyébként is változást indokolnak a művelődési intézmények tartalmi munkájában. Olyan típusú rendezvényeket kell szervezni. amelyek nem okoznak tetemes kiadásokat, de jól szolgálják művelődéspolitikánkat, és a helyi gazdasági, társadalmi, politikai szükségleteket.

— A kis falvak népművelői munkakörében dolgozók mintegy 70 százaléka képesítés nélküli, így a szubjektív feltételek csak. kevéssé adottak. Mi lehet a megoldás?

— Az egyetemeken és a főiskolákon növelni kell a felvehető hallgatók keretszámát, de egyúttal keresni kell a megyei lehetőségeket is. Megyei szinten a művelődési otthoni népművelők 43 százaléka szakképzett, a könyvtárosoknak pedig fele. Ezért szorgalmaztuk. hogy a zsámbéki főiskolán beinduljon a népművelő speciális kollégium, a megyei oktatási Igazgatóságon pedig a szocialista kultúra és közművelődés speciális továbbképző tanfolyam. A közművelődés irányítói részére is évente szervezünk egyhetes tanfolyamot. Mindezek azonban csak enyhítik gondjainkat.

— Minisztériumi felmérések igazolják, hogy számszerűen nem kevés a népművelésszakot végzők aránya. Csakhogy a diplomások nem szívesen vállalnak állást, különösen a kis falvakban.

— Az elmúlt években nagyon sok történt annak érdekében, hogy ez a szemlélet megváltozzon. Az átfogó bérrendezés, az évi 50—60 kitüntetés, a Pest megye közművelődéséért alapított megyei elismerés, a sokasodó szolgálati lakások és férőhelyek jelzik ezt a folyamatot. A megyei pártbizottság is rendszeresen beszámoltatja a városok és a járások párt- és állami vezetőit a területükön folyó közművelődési munkáról. Ezzel is hangsúlyt kap: az ideológiai munka szerves része, fontos területe a közművelődés.

— Szinlogizmus: magányos partner?

— Valóban érdemes vizsgálni. hogy a népművelők milyen segítséget kapnak a lakóterületen. Itt feltétlenül hangsúlyozni kell az értelmiség szerepét. Pest megyében 66 ezren végeznek alkotó jellegű szellemi munkát, s ez olyan tartaléksereget jelent. amely még megközelítően sem jutott el a maximális hasznosítási szinthez. Ismét a felelősség- érzetre. a közösségi elkötelezettségre kell avellálni.

— Miként látja a községi oártszervezetek szerepét a közművelődés segítésében?

— A községi pártszervek művelődést irányító munkája

sokat fejlődött az elmúlt években, de jelentős tartalékok is vannak. Például abban, hogy olyan politikai igényt támasszanak a művelődési intézményekkel szemben, amely érdemben segíti az ott lakók tudatformálását. Nem szabad megelégedniük azzal, ha egy művelődési ház csupán műsorszolgáltató intézmény. Az ideológiai munkában szövetségesnek kell tekinteni a népművelőt.

A szövetségest segíteni kell, még a jogos követelésekkel is. Csakhogy ez általában elvek formájában ölt tastet. S az igény megmarad a sok évtizedes hagyományos formáknál, sőt a frissen teremtett lehetőségük is elszürkülhetnek. Példa lehet erre Farmos: a kertbarátok körének működése lehetőséget nyújt az ismeretterjesztő munka kipipálásához. Említhetnénk Táborfalvát (s de sok nagyközséget, így Nagykátát, Tápiószecsőt, Veresegyházát), ahol a közművelődési kiscsoportok egy-egy típusa arisztokratikus megkülönböztetést élvez. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a kis községek közművelődésének (jó esetben) arculatát a népművelő személyes érdeklődése határozza meg, s így törvény- szerű az egysíkúság.

Remélem, nyitott kapukat döngetünk. Ugyanis több éve napvilágot látott a Kulturális Minisztérium irányelve, amely a kis települések komplex közművelődésének irányítási korszerűsítésére és a népművelési alaptevékenység kialakításának formáira vonatkozik. Tény: Pest megyében meghonosodott az erők koncentrálásának gyakorlata, amely nemcsak a 87 közös fenntartású, intézmény működésében, hanem a közoktatási-közművelődési intézmények tevékenységében és az intézmények fejlesztésében is megnyilvánul. A párt Központi Bizottságának agitá- ciós és propagandabizottsága a jövőben kiemelten foglalkozik a közművelődési komplex intézményrendszer létrehozásának lehetőségeivel. Nem véletlen ez, hiszen ma még sokféle — gyakran bürokratikus — akadálya van a kezdeményezések kibontakozásának. Például Pilisszentlászlón volt ilyen kísérlet, de úgy tűnik, egyszerű jogi korlátokba ütközik a megvalósítás. Emellett a népművelők is gyakran csak szűk, partikuláris érdekeket tartanak szem előtt.

— Az eddiginél hangsúlyosabb szerepet kellene kapjon a kis falvak közművelődésében, a tanyai lakosság kulturális ellátása. A járási közművelődési autókat érdemes lenne a kiterjedt tanyatelepüléssel rendelkező falvak népművelőinek rendelkezésére bocsátani. Jó lehetőséget kínálnak a megüresedett tanyai iskolák, a klubok, könyvtári lerakatok létesítésére. Ez azt is jelentené. hogy a népművelők kilépnek a földrajzilag szűkén értelmezett működési területükről.

— Hasonló törekvésre már

vannak példák. A mozgóellátás fejlesztését, az Érd körzetében működő könyvtárbusz eredményes működését említhetném. A szobi báziskönyvtár a környező településekre is kiterjesztette hatókörét. Ebinek ésszerűségét már egyéves jó munkájuk igazolja. Ebben az évben kezdte meg a külterületi munkát az őrbottyáni könyvtár. Ugyanezt figyelhetjük meg a művelődési házak munkájában: Vácszentlászló,

Valkó és Zsámbok, illetve Örkény és Tatárszentgyörgy, vagy Veresegyház, Erdőkertes és Túra összefogásával. Ez már az egységes közművelődési szemlélet erősödését jelzi. Ezt a folyamatot kívánta elősegíteni a megyei pártbizottság azzal, hogy az elmúlt években konkrétan vizsgálta a könyvtárak, a filmszínházak. a művelődési otthoni hálózat, a művészeti élet és a művészeti nevelés helyzetét. Az elemzések alapján hozott határozatok megvalósítása. az egységes közművelődési szemlélet erősödése jelzi, hogy megyénkben a kis települések közművelődésének van jövője.

Kriszt György