Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

Téli tájakon Károlyi András festménye A turizmus gazdái a tanácsok A nemzetközi idegenforgalomban az 1979-es esztendőt a fordulat évé­nek tartják: bekövetkezett a régóta várt szerkezeti javulás, lényegesen csökkent az átutazók és a kirándu­lók száma, nőtt a bevétel. Bár — az előző évhez viszonyítva — kevesebb külföldi lépte át határainkat, azon­ban mintegy 10 százalékkal hosz- szabb időt töltöttek itt, mint ko­rábban. Az idegenforgalomban ta­pasztalható minőségváltozásról, a tu­rizmus gazdasági és társadalmi je­lentőségéről, valamint az 1980. évi feladatokról beszélgettünk dr. Czeg- lédi Józseffel, az Országos Idegen- forgalmi Tanács titkárával. • Elöljáróban: kedvezőek-« az 1979. évi idegenforgalmi gyorsmérleg ered- ményei? — Igen. A turisták száma összes­ségében elérte' az 1978. évit, több szovjet, NDK-beli, román turista ér­kezett, ugyanakkor csökkent a cseh­szlovák, a lengyel és a jugoszláv vendégforgalom. A bolgár érdeklő­dés azonos volt a korábbival. Az idelátogató 10 millió turista 85 szá­zaléka szocialista országból jött. Arányaiban változott a tőkésorszá­gokból érkezettek száma: a január 1-vel megszűnt vízumkényszer ha­tására 50 százalékkal több — 900 ezret meghaladó — osztrák állam­polgár kereste fel Magyarországot, NSZK-ból pedig 600 ezren töltötték szabadságukat Budapesten és az or­szág különböző részében. A magyar lakosságra vonatkozóan: 1979-ben 5 millió magyar állampolgár utazott külföldre, növekedett a devizaki­adás. © A Minisztertanács határozata sze­rint 1979. május 1-től az Országos Idegenforgalmi Tanács látja el az idegenforgalom területi irányításához szükséges tárcaközi bizottsági felada­tokat. A jelenre és a jövőre vonat­kozóan: érezhető-e már az irányítás korszerűsítésének, egységesítésének hatása? — Feltétlenül. Az idegenforgalmi munka területi irányítási rendsze­rében megszűnt a sok átfedés, pár­huzamosság. Egységesebb, tervsze­rűbb lett a különböző népgazdasági ágazatok, szervek munkamegosztása. Az ÓIT 1980-as munkaprogramja szerint — foglalkozik például a négy kiemelt — Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar, Mátra-Bükk — üdü­lőkörzet, továbbá a termálüdülés és a gyógy-idegenforgalom VI. ötéves tervével is. Ez utóbbi fejlesztésével csökkenteni lehet a magyar vendég- forgalom túlzott területi és szezo­nális koncentráltságát. Jelenleg a teljes nemzetközi idegenforgalmunk 50 százalékát ugyanis júliusban és augusztusban bonyolítjuk le, dön­tően Budapesten és a Balaton part­ján. Célunk, hogy az ország külön­böző tájain olyan kirándulóközpon­tok. üdülőhelyek létesüljenek, me­lyek az elő- és utó-, sőt a holtsze­zonban is vonzóak, fogadni tudják a külföldieket és a magyar lakosságot egyaránt. A XII. pártkongresszus irányelvei tömören összefoglalják a legfonto­sabb feladatokat, az idegenforgalom és a hazai turizmus feltételeinek ja­vítására, köztük említve a szállodai hálózat és a turizmussal összefüggő más szolgáltatások bővítését. A do­kumentum — a szabad idő tartal­mas eltöltésére vonatkozóan — ki­mondja, hogy fokozottabban kell ki­használni a művelődést, a sporto­lást, a szórakozást és a pihenést szolgáló intézményeket, mivel ezek mind nagy szerepet játszanak a fi­zikai és szellemi képességek meg­őrzésében, vagyis az egészséges élet­mód kialakításában. A dokumentum szerint a következő ötéves tervidő­szakban Magyarországon is átállunk az ötnapos munkahétre. Így éves szinten 130—135 napos szabad idő­vel kell számolnunk a bérből és fi­zetésből élőknél. Ez a változás lé­nyegesen növeli majd a hétvégi ki­rándulóforgalmat. Egyébként, hogy érzékeltessük a magyar lakosság tu­rizmusának nagyságát: az idegen- forgalmi célú összes kiadása 25 mil­liárd forint, ennek körülbelül két­harmadát a belföldi turizmusban költi el. £ Milyen segítséget várnak a me­gyei, városi, községi tanácsoktól? — A kormányhatározat életbelé­pésével egyértelművé vált, hogy a megyékben az idegenforgalom gaz­dái a tanácsok. Nemcsak a fejlesz­tésben partnerek, hanem a koordi­nálásban, a lebonyolításban is. Az érdekelt vállalatok — közlekedés, kereskedelem, vendéglátóipar, utazá­si irodák stb. — pénzügyi szervek és egyéb intézmények munkájának területi összehangolása, irányítása, ellenőrzése óriási feladatot ad a ta­nácsoknak. Az ő gondjuk a meg­felelő környezeti kultúra megterem­tése is. Sokat tettek a megyék azért, hogy az idegenforgalmi szolgáltatás — idegenforgalmi hivatalok, pénz­váltóhelyek nyitvatartása —, megfe­leljenek az igényeknek. Talán a propagandában kellene még többet elérni, több helyen hiányzik a konk­rét információ, például a szállás­helyekről és ide sorolhatnám a rész­letes térképeket is. Az újabb üdülő- területek feltárása szintén a taná­csok feladata. Az urbanizáció ugyan­is egyre erőteljesebben felkelti az emberekben a természet utáni vá­gyat. Tervezzük — a tanácsokkal együttműködve a falusi turizmus kialakítását, amely lényegében a fi­zető-vendéglátás sajátos formája. Feltétele: kedvező környezet, mini­Beszélgetés dr. Czeglédi Józseffel, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkárával mális komfort, szerény árszínvonal. Például a Bakonyban, az Őrségben, de szinte minden megyében talál­hatók erre megfelelő községek, eset­leg elnéptelenedett falvak. A taná­csok kezdeményezésével, aktív köz­reműködésével, mozgósításával se­gíthetünk legtöbbet a falusi turiz­mus kialakításában. Minden korosztálynak — ifjúság, nagycsaládosok, időskorúak — lehe­tőséget teremtünk a szabad idő hasznos eltöltésére. Ez a törekvés tapasztalható az utazási irodák (Ibusz, Budapest Tourist, Cooptou- rist stb.) belföldi üdülési és túra­ajánlataiban is. © Az említett kiemelt üdülőkörze­teken kívül mi szerepel még az 1980-as fejlesztési programban? — Továbbra is a fogadóképesség növelése áll az első helyen. Hat­százzal lesz több a szállodai, három­ezerrel pedig a kempingágyak szá­ma. Üjabb 16 ezer hellyel bővül a fizetővendég-szolgáltatás, 1980-ban motel nyílik többek között: Buda­pesten, Miskolc-Tapolcán, Szegeden és Fonyódon. Folytatódik a szállo­daépítés az osztrák—magyar hitel­megállapodások keretében. A keres­kedelem és vendéglátóiparban to­vábbi 10 ezer négyzetméteres alap- terület-bővítésre lesz lehetőség a négy kiemelt üdülőterületen. Meg­felelő anyagi támogatás mellett jobban szeretnénk támaszkodni a tanácsokra, hisz mindaz, amit emlí­tettem, a megyékben valósul meg. Január elsején a fizetővendég-látás­ban új besorolás és árrendszer lép életbe. Bevezetésében, a zavartalan átállásban sokat segíthetnek a ta­nácsok. Lényeges dolog ez, mert a teljes kereskedelmi szállás-befoga­dóképességünk több mint felét a fi­zetővendég-szolgálat teszi ki, 110 ezernél is több ággyal. Azt a kedvező struktúraváltozást, ami bekövetkezett a nemzetközi idegenforgalomban, tovább akarjuk erősíteni, fejleszteni. (A magyar ál­lampolgárok kiutazási feltételei — valutaellátása — hasonlóan alakul­nak az 1979. évihez.) Továbbra sem a külföldi turisták számának növe­lése a cél, . hanem a nagyobb gaz­dasági eredmények elérése. Ehhez azonban az kell, hogy az ellátási színvonal javításával megőrizzük versenyképességünket. Mindezt a tartalékok felszínre hozásával, jobb szervezéssel, rugalmas árpolitikával, beleértve az elő- és utószezon ár- kedvezményeiket is. Az 1980. évi idegenforgalom ered­ménye elsősorban a tanácsok és egyéb érdekelt szervek gyakorlati munkájától függ. A jó együttműkö­dés érdekében a magunk részéről továbbra is mindent megteszünk. HORVÁTH ANITA A tapasztalatátadástól a közös találmányig Magyar és szovjet kutatók együttműködése Ma már közhélynek számít az a megállapítás, miszerint a tudo­mányban, a műszaki haladásban el­múlt a magányosan dolgozó, elszi­getelt tudósok, ■ feltalálók korszaka, s helyüket az intézetekbe tömörült alkotói csoportok vették át. Az em­ber birtokába kerülő ismeretek mennyiségének robbanásszerű nö­vekedése azonban oda vezetett, hogy a fenti tétel is kiegészítésre, módo­sításra szorul: legyen mégoly nagy és felkészült is egy-egy kutatóhely, a tudomány vagy technika gondjai­ra bízott területét egymagában már nem tudja teljes egészében átfog­ni. Elengedhetetlenül szüksége van más intézmények eredményeinek megismerésére, a szakemberek egy­más közötti tapasztalatcseréjére, a hazai és nemzetközi együttműkö­désre A hazánk és a Szovjetunió közöt­ti műszaki-tudományos együttmű­ködés 30 éves múltra tekinthet visz- sza, s a kapcsolatok alapelveinek kialakításában, az együttes munka távlati céljainak rögzítésében fenti szempontok nyilván nagy szerephez jutottak. De hogyan valósulnak mag ezek a mindennapok kutatási-fej­lesztési feladatainak megoldásában? Milyen kézzelfogható eredmények­ről számolhatunk be, ha az együtt­működés két országot átfogó egé­széből kiragadunk egy részt? A vá­laszért Gödöllőre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mű­szaki Intézetébe látogattunk el. Gumikopás és fogyasztás Dr. Bánházi Gyula igazgató és Bellász István osztályvezető társa­ságában először a kapcsolatok rend­szerét, a fontosabb témákat tekint­jük át. Ezek szerint az intézet jelen­leg négy szovjet tudományos intéz­ménnyel működik együtt, s közös kutatási-fejlesztési témáik kiter­jednek a mezőgazdasági műszer- és méréstechnikára, a terménytárolás, módszereire, a gépvizsgálati eljárá­sokra, de ugyanígy említhetnénk a kukoricabetakarítás és -feldolgozás gépesítését vagy a nagyértékű me­zőgazdasági gépek korrózióvédelmét is. Mivel a közös munkát legjobban a már megvalósult eredmények il­lusztrálják, sorra vesszük a part­nerintézeteket, s az egyes témákat. A moszkvai össz-szövetségi Mező- gazdasági Gépesítési Intézettel 10 éve tartanak kapcsolatot. Ennek egyik legutóbbi eredménye a nagy traktorok leterhelésének mérésére szolgáló, úgynevezett slipjelző mű­szer. A slip nem más, mint a trak­tor kerekeinek forgási sebessége és a tényleges haladási sebesség kö­zötti különbség, vagyis a kerekek és a talaj közötti csúszás mértéke. Nyilvánvaló, hogy ha ez az érték nagyon kicsi, az arról tanúskodik, hogy a traktor nincs megfelelően kihasználva, vonóerejének egy része elpocsékolódik. Ha viszont a slip az optimális terheléshez tartozó ér­téknél »is nagyobb, akkor a trak­tor erőlködik, a kerekek erősen csúsznak, ugrásszerűen megnövek­szik a gumikopás és az üzemanyag­fogyasztás. Míg ezt a korábban használt, ki­sebb teljesítményű erőgépeknél a traktoros saját tapasztalatai alapján a motor hangjából is meg tudta ál- lapítni, addig egy Rába-Steigernél vagy K—701-nél nem lehet csupán a fülre hagyatkozni. így született meg a műszer, amely — mint ezt Szatura István főosztályvezetőtől megtudtuk — a két intézet munka­társainak közös találmánya, s a Szovjetunióban a moszkvaiak, Ma­gyarországon pedig a gödöllőiek kér­tek rá szabadalmi védettséget. A fejlesztő munka befejeződött, jelenleg három ilyen műszer a Szov­jetunióban van, állami minősítő vizsgálaton. Idehaza is elterjedt már az új készülék híre. A termelési rendszerek már pontos darabszámo­kat feltüntető megrendelésekkel for­dultak az Agrotröszthöz. Ismerni a folyamatot Ugyanezzel a moszkvai intézettel közösen dolgoznak azon az alapku­tatási témán is, melynek célja a terménytárolás új módszereinek ki­dolgozása. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági terményeket az úgynevezett betárolás előtt száríta­ni kell. Ha sikerül egy olyan el­járást kidolgozni, amely lehetővé teszi a magasabb nedvességtartalmű termények tárolását oly módon, hogy a szárítás a tárolás közbeni szellőz­tetéssel történjen, ezzel jelentős mennyiségű energia takarítható meg. Ez azonban nem olyan egyszerű. Meg kell ismerni ugyanis a tárolás közben lejátszódó fizikai és bioló­giai folyamatokat, a hőmérséklet és a nedvességtartalom pontos alaku­lását. Mint Csermely Jenő, osztályveze­tő elmondta, a mérési eljárást a magyar és a szovjet szakemberek közösen dolgozták ki. Ezt követően a hő- és légtechnikai méréseket a gödöllői intézet munkatársai végez­ték el, az eredmények számítógépes feldolgozása pedig a moszkvai inté­zetben folyik. Az ilyen alapkutatások lehetősé­get teremtenek — a közvetlen fel­adat megoldásán túlmenően — a közös publikációkra, előadások tar­tására, a tudományos fokozatok megszerzésére is. A gödöllői intézet egyik alaptevé­kenysége a mezőgazdasági gépek vizsgálata, amihez természetesen megfelelő eszközökre, berendezések­re van szükség. Ezt az eszköztárat bővíti az a laboratóriumi körülmé­nyek között működő vetőgépellen­őrző, mely a Kubányi Gépvizsgáló Állomással kialakított együttműkö­dés eredménye. A készülék műsza­ki adatait, a specifikációt rögzítő tervcélt közösen dolgozták ki, majd a tulajdonképpeni fejlesztő munka Gödöllőn zajlott le. A már elkészült műszert együtt vizsgálták be, s közösen értékelték az eredményeket is. Ugyanilyen volt a munkamegosz­tás — csak ellenkező előjellel — a laboratóriumi rostának nevezett osztályozó berendezés fejlesztésénél. Itt a közösen kialakított elképzelé­sek alapján a szovjet szakemberek készítették el a berendezést, a vizs­gálatokat viszont már a gödöllőiek­kel együtt végezték el. Hasznos cserebere Az új gépek kifejlesztésével egyenrangú feladat a már meglé­vők értékének megóvása. Ezen a területen a moszkvai Központi Me­zőgazdasági Javítástechnológiai Fej­lesztő Intézettel állnak kapcsolat­ban. A közösen rögzített követelmé­nyek alapján kifejlesztett AZK—1 típusú korrózióvédő kocsi alkalmas a gépudvaron, szabad területen tá­rolt nagy méretű és nagy értékű me­zőgazdasági gépek átmeneti és tar­tás korrózióvédelmének ellátására. A kocsi kivitelezése Gödöllőn tör­tént, s most folyik a minden részlet­re kiterjedő bevizsgálás a Szovjet­unióban. Az együttműködés alapfeltétele egymás munkájának minél telje­sebb ismerete, a tapasztalatok folya­matos cseréje. Ennek jegyében ott- jártunkkor is két szovjet kutató­vendége volt a gödöllőieknek: I. Maszló, a kijevi Ukrán Mezőgazda­sági Gépesítési és Villamosítási Tu­dományos Kutató Intézet igazgató­ja és N. Tudel, az intézet főosz­tályvezetője. Ezzel a kutatóhellyel a kukorica­betakarítás és -feldolgozás komplett technológiai folyamatainak gépesí­tésében működnek együtt. A gödöl­lői intézet sok, eredményesen mű­ködő eljárást dolgozott ki a kukori­caszem-, a csöveskukorica-, a tel­jes kukoricanövény-zúzalék betaka­rítására, energiatakarékos feldolgo­zására és tartósítására. Ezeket te­kintették meg a szovjet kollégák az agárdi Mezőgazdasági Kombi­nátban a komáromi és a szekszárdi állami gazdaságban. Cserébe saját tapasztalataikat ad­ják a kijevi szakemberek — beleért­ve ebbe a géprendszerek fejleszté­sére vonatkozó elképzeléseiket is. Ez azért rendkívül fontos, mivel a kukoricatermesztés gépesítésében ha­zánkban meghatározó szerep jut a Szovjetunióból származó berendezé­seknek, s így nem mindegy, mi­kor ismerkedhetünk meg a kínálat várható alakulásával. Nyilvánvaló, hogy az információk ilyen típusú cseréjével mindkét fél csak jól járhat, ugyanúgy, mint az együttműködés bármelyik — említett, vagy éppen kimaradt — eredményével. Ennek megfelelően kívánják a következő ötéves terv­időszakban fenntartani ezeket a kapcsolatokat — a témák bővítésé­vel, gazdagításával WEYER BÉLA V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents