Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
Csáposkút a vízműveknek A PESf MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM,'9. SZÁM 19S9. JANUÁR 12., SZOMBAT Heiyi és országos íeiadat Az év első negyedévében őt galériás csáposkutat készítenek a Fővárosi Vízművek megrendelésére a récéit Vegyesipari Sző-, vetkezet lakatosüzemében. A kutak Budapest lakosságának .Jobb ivóvízellátását biztosítják majd. A képen: Csabai Gábor nyomócső összeállításán dolgozik. Barcza Zsolt felvétele Az ifjúság művelődéséért Első díjas városi pályázó Látszólag nem különös a . bír: tervpályázat eredmény- hirdetéséről tudósított lapunk. Megszokott, hogy egy-egy település beépítésére, egy-egy nagyobb létesítmény me&térkezésére pályázatot írnak ki a megrendelőié, versenyre híva ezzel a tervezőket, hogy aztán a legjobb pályamunkát, vagy a legalkalmasabb tervek egyvelegéből kikerekedő megoldást válasszák. De ezúttal nem ilyenről van szó, s a rövid hír rögtön izgalmassá válik, hiszen ki hallott még arról, hogy terveket jutalmazzanak, értékeljenek Az ifjúság művelődéséért címmel. Pedig így van, a közművelődési tevékenység tervezetével lehetett indulni a Pest megyed Tanács művelődésügyi osztálya és a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár pályázatán. De nemcsak ezért érdekes számunkra a hír, nem mert az első díj Gödöllőre került, s aki kapta, Polónyi Péter, a városi helytörténeti gyűjtemény vezetője: — A pályázatot a gyermel év alkalmából hirdették m s két fordulóban zajlik. Először a beküldött terveket s a megvalósítás első lépéseit értékelték. az idén novemberben pedig az összefoglaló értékelés és dokumentáaió lesz az alapja a végső helyezéseknek. ^Lapozzunk bele a pályázati felhívásba, hogy megismerkedjünk a különleges versenynyel, amelynek első fordulóját nyerte meg Polónyi Péter, magánpályázóként. Lehetőség nyílt arra is, hogy kollektívák nevezzenek, a második forduló viszont mér intézmények között zajlik, s nem akármilyen jutalomért: az első hely 80, a második 60, a harmadik pedig 40 ezer forintot jelent. Érdemes tehát igyekezni. A gyűjtemény vezetőjét sem a személyének szóló elismerés késztette arra, hogy változatos, ötletd'ús tervet nyújtson be", hanem éppen ez a lehetőség: az intézmény megsokszorozhatja lehetőségeit, at jutalom több lehet, mint egy egész évi költségvetése. De mi volt a pályázat célja? A kiírás így fogalmaz: a tanulóifjúság szocialista művelődéséért felelősséggel tartozók együttes, közös tevékenységének fejlesztése. A további részletezés helyett nézzük, mit tartalmaz a nyertes pályamunka, hiszen ez mindennél többet mondhat a pályázatról is. Többször beszámoltunk már azokról a vándorkiállításokról, amelyek elkerültek vagy elkerülnek 'a város általános iskoláiba, a középiskolákba és az egyetemre is. többször esett szó Vankóné Dudás Juli gyermektémájú műveinek nagysikerű kiállításáról, s a gyűjtemény tervei közül már említést tettünk az egykori gödöllői művésztelep gyermektémájú alkotásainak tervezett január tárlatáról is. Ezek mind részei a pályázati vállalásnak. Természetesen a tervben nemcsak kiállítások szerepelnek, a 46 pontba foglalt vállalkozás kínálata változatos. A többi között szerepel az is. hogy programot dolgoznak ki az együttműködésre a városi KISZ-bizottság és az úttörőszövetség városi elnökségével. hogy közreműködnek a városi-járási Petőfi művelődési ház által szervezett játéknapok, múzeumi gyermekfoglalkozá- sok megrendezésében. Az általános iskolák tanulói eddig sem kopogtattak. hiába a gyűjtemény ajtaján, részükre tárlatvezetéseket, vetítéseket tervezett Polónyi Péter. De a múzeum is elmegy az általános iskolákba, a honismereti szakkör tagjai 3—3 előadást vállaltak társadalmi munkában, Gödöllő története, a Gal- ga mente népművészete és Mit. hol és hogyan gyűjtsünk? címmel. Érdemes még megemlíteni néhány különlegességet is. A tervek szerint gyermekfoglal- ko-zásokan hasznosítható, me- semondásra késztető színes diaképsorozat készül Dudás Juli és Szekeres Erzsébet gyermektárgyú alkotásairól, is- mertejő^a gödöllői járás múzeumjairól, táj házairól. G. Z. Af^íorvosi ügyelet Gödödön, Erdőkertesen, Isasizegrany .Kerepestaxcsán, Mogyoródon, Naigy tárcsán, Pécelen, Szadám, Veresegyházon 13-án, vasárnap dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon, Bagón, Domomy- ban, Gaigahéi’iz'&n, Galgamá- csán, • Hévízgyörköm. Ikiadón, Kartalon, Túrán, Valkón. Vác- egresan, Váckisújfalun. Vác- szenllászlón. Verseden, Zsám- bokon dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. — A Woods együttes seiere- pal ma, szombaton a héviz- györki művelődési házbán. Bagón holnap, Vasárnap este a Colomtous együttes muzsikájára táncolhatnak, szórakozhatnak a fiatalok. Múzeum, lakás, vasútvonal Ki tuidja: gyarlóságaink vagy erényeink közé tartozik-e, ha annak örülünk jobban híradás közben, hogy ez vagy az a vállalat, intézmény olyan munkán dolgozik, amely valamiféle országos nagy ügyhöz tartozik. Vagy jobb lenne csak a kisebb horderejű tényekről számot adni? Valószínű, hogy ebben is az arany középút áll közelebb a realitásokhoz. Hiszen a családját, környezetét, országát .gyarapító, ebben szorgalmasan ténykedő ember vagy közösség (csoport, brigád, üzem és tröszt) amikor a kicsinek látszó dolgokon fáradozik, valamiképpen akkor is a nagyobb ügyet szolgálja Ha kérik Álljon itt. a példa kedvéért is, a kerepestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, amely nem tartozik a nagy, de a túl kicsi üzemek közé sem. Valamivel több mint hétszáz embert foglalkoztatnak, s jellemző, hogy olyan munkákon dolgoznak évek óta, amelyekből úgy ítélhető: egyszerre képesek eleget tenni környezetük és a nagyobb, az ágazati igényekből rájuk háruló feladatoknak:. — Nézze — folytatja szinte az előbbi gondolatot Pém István igazgató — üzlet-politikánk fő elveként azt tartjuk, hogy erőnkhöz, felkészül tségünichöz mérten maximálisan ki tudjuk elégíteni a megrendelők igfenyeit. A munkavállalásoknál igyekszünk előnyben részesíteni a közvetlen működési területen jelentkező igényeket és a népgazdaság céljait szolgáló létesítmények építésében való részvételt, amikor erre kémek bennünket. Bizonyítókként sorakoztatható ide az a tény, hogy miközben több területen bedolgoznak az országos beruházási programokba, tevékenységük 60—70 százalékát évek óta az épületfelújítás, s számtalan kisebb, de az adott körülmények. között fontos létesítmény megvalósítása alkotja. Égy is fogalmazhatunk, hogy alapjaiban véve évek óta gyakorolják, szokássá tették, hogy megí'eleljianek annak a követelményniek, amelyet a Központi Bizottság irányelvei és az ágazati előírások megfogalmaznak. A korrózió ellen Mit is végeztek a mud. évben? — Kerepestarcsán 23. millió forint értékű munkát végeztünk tavaly — mondja ksir- kay István termelési főmérnök. — Ennek legnagyobb hányadát a kórházi lakótelepen létesített Eetonyp-rendszerű iskola építése jelentette, amely rekordidő alatt készült el. A Betonyp-elemes építkezés nálunk program: 19i9-ben kezdtük, s a hatodik ötéves tervben is folytatjuk az ilyen iskolák, illetve tantermek építését a fővárosi tanács megbízásából, különböző kerületekben. Megállapodásunk szerint az idén mintegy 4 ezer négyzetméteren építünk megbízásuk alapján, 1981-től pedig évente 1800—2000 négyzetméternyire jelentettek be igényt. Lehet-e köze egy ekkora vállalatnak országos beruházási programokhoz ? Igen. A megyei pártbizottság cselekvési programja is tartaimaz- i za a Dunai Kőolajipari Vál- ' lalat harmadik beruházási üteműnek gyorsítását és idei befejezésiét. A kerepestarcsai építőipari közös vállalat 30 millió forintos munkát végez évente a százhalombattajak megbízásából. Reszt vesznek a technológiai berendezések szerelésében. a korrózió elleni védelemben, a hőszigetelési és a tűzvédelmi berendezések rekonstrukciójában. A közlekedés, a vasút fejlesztése ’kormányprogram. A vállalatnak tízéves együttműködési szerződése van a MÁV villamos felsővezeték építési főosztályával. Hogy a legfrissebbet említsük, ötvenfős építésvezetőségük segítette a decemberben átadott kelebiai | vasútvonal villamosításának I munkálatait. Nemzetközi i kooperációban dolgoztak, r együtt munkálkodtak a cseh- ] szlovák szerelőkkel. A kere- ' pastarcsaiak feladatai közé tartozott az oszlopsorok állítása. kábelek fektetése, földelő vezetékek és a térvilágítás szerelése. Az idén a Kecskemét—Kiskunfélegyháza vonal vülamo- ! sításán dolgoznak, Győr tér- ségébai folytatják a hegyeshalmi vonal munkálatait. A kelenföldi pályaudvartól a Déliig ma még csak dízelmozdonyok járnak: az idén ezt a néhány kilométeres szakaszt is villamosítják, nemkülönben magát a Déli pá- lvfeudvart. Ebből a munkából is kiveszik részüket Kisebb létszám Említetük már, hogy tevékenységük nagy hányadát az épületfelújítási tanná valók adják. A központi múzeumigazgatóság megbízásából tavaly fejezték be a Károlyi palota és a volt Néprajzi Múzeum rekonstrukciós munkálatait. Az idén kezdik, s több évig tart a Szépművészeti Múzeum felújítása, ahol tatarozás, karbantartás és átalakítás tár rájuk. A kerepestarcsai Általános i Építőipari Szövetkezeti Közös | Vállalat 1971 óta töretlenül j fejlődik. Termelési értékük, I nyereségük, termelékenységük i azóta minden évben emelke- j dett j Igazgatói tanácsuk nemrég j értékelte az ötödik ötéves . tervük eddigi szakaszának 1 eredményeit. Ezen arról adhattak számot,. hogy nésyev alatt összesen 620 millió forintot teljesítettek. A sikeresen zárt tavalyi évben elért ■termelési értékük 195 millió forint volt, ami folyóáron számolva, 6.6 százalékkal több az előző évinél. Termelékenységük Is növekedett, 1979-ben öt százalékkal kisebb létszámmal dolgoztak. F. L Régi mesferség Szoknya, háromezer ránccal Sokszor láttam a mozdulatot, amikor a bagi vagy a hé- vízgyörki asszonykórust szereplésre kísértem, hogy a közelükbe került budapesti vagy más városi asszonyok végigsimitották az apró ráncokra szedett, virágokkal hímzett piros posztószoknyát. A műszálas kirúgja A titokban simagtó kezek jutottak eszembe, aztán a kérdések, és elindultam, hogy megkeressem a ráncoló-asszo- nyokat. Ki ráncol a faluban? — kérdeztem azoktól, akik még - népviseletben járnak. Öt nevet tudtam meg. Ráncol Aszódi Gáborné, Benkő Gá- borné, Fercsik Sándorné. Gyetvan Pálné és Pető Kéretlené. Megegyezem az asszonyok egyikével, hogy elmondja a ráncolás folyamatát, ha a nevét nem írom ki. Állom a szavam. — Rendszerint a rokonságba. a szomszédságba, a család baráti körébe tartozó asszony köszön be. hóna alatt kendőbe csavaftan a hat méter anyag, s megkérdezi: —. Ráncol-e még? Mert hoztam egy kis munkát. — Kibontjuk együtt a csomagot. Megnézem. Nagyon meg kell vizsgálni, mert a műszálas kirúgja a rárreotí A karton, a flokon, a delin, a posztó az igazi. Ezek tűrik a ráncolást. Kavics, víz — Télen van a ráncolás ideje, ekkor érünk rá. Reggel korán elvégzem a kinti munkát, aztán kezdem. Először a szoknya hosszának megfelelően kiszabom az anyagot. Ez hét-nyolc szél lesz. -Ehhez még jön egy szél, az lesz az eleje. Ezután a széleket összevarrom, s ha ez megvan, az aljára posztót varrók szegélynek. A fiatalabbakét pirossal, az idősebbekét feketével szegem. Ez a szegély vastagabb a szoknya anyagánál, ezért levasalom. — Amikor a vasalással végeztem, egy jó nagy tűbe házicérnát fűzük, s a kétsoros házicérnára felfűzöm a szegélyt. Megcsapkodom a kezem ügyében levő 25—30 dekás kaviccsal, s a szegélyt a cérnán összehúzom. Ezután az anyagot olyan vékony redökbe szedem, amilyenekbe csak bírom, közben vízzel folyamatosan frcskölgetem. A ráncba szedett vizes szoknyát vaslemezre terítem, így teszem a kályha mellé. Száradás után 10— 15 centiméteres közökben cérnára szedem, visszájára fordítom, vizes kendővel 'leterítem, s ezen-a gőzölgő-sistergő kendőn át forró vasalóval levasalom. Szinte belesütöm az anyagba a ráncokat. Végül gallért varrók, gombokat, s viheti haza a gazdája, rázhatja benne a farát, ha akarja, akár azonnal is. — És mennyi a ránc? — Négy-ötszáz között van egy szoknyán. Meglep a nagy szám. Tehát azok a fiatalasszonyok, akik még ma is népviseletben járnak, egy-egy vasárnap, amikor általában hat szoknyát vesznek magukra, háromezer ráncot viselnek. Ejizony, ennyi ráncnak a leverése, elkészítése nem könnyű munka, s egy nap nem is nagyon elég egy- egy szoknyához. A fiókok mélyén Kevés a ráncoló asszonyok munkája, nem kell sietniük. Egyre apad a ráncos szoknyát viselők száma. Most divat lett a nyolc-tízéves lányoknak n' ros posztóból ráncos szoknyát varratni. Ebben táncolnak a színpadon. — A bekecs négyezer, hat szoknya (átlag hatszáz forintjával) háromezerhatszáz, lakkos csizma kétezer, berlinerkendő kétezer, blúz, fejkendő, fékető, kötény, szalagok legkevesebb ezerötszáz forint. Együtt az egész tizenhárom- ezer forint. Bizony, nem kis pénz. És a ruhásszekrényekben, ládákban mennyi érték van. —. Persze, sok holmi öröklődik. A legtöbb helyen már a fiókok mélyén pihennek. S itt még jó a helyük. De évek óta folyi?: a népviseleti ruhadarabok felvásárlása. Jó lenne elégni, hogy minden faluban maradjon néhány darab Amíg nem késő, mondom, de a ráncoló asszonyok rámszólnak. — Lehet, hogy van hely, ahol már most is késő Talán nincs igazuk. F. M. Szombati jegyzet Statisztika Népszámlálás időket élűii«v, január első két hetében minden lakás ajtaján kopogtat a kérdezo- oiztos, személyi adataink, lakásunk jellemzői iráni érdeklődve. Nem okoz meglepetést az esemény, alaposan felkészítettek ben- nünket: miért van szükség az adatszolgáltatásra, mire használják az értesüléseket, mi hasznunk származik a népszámlálásból. A tapasztalatok szerint a töooség belátta: nem titkainkat firtatják, bizalommal fogadják a megbízottakat, gördülékenyen zajlik a dolog. S ha már ennyi haszna lesz, ez sem kevés, a statisztika iránt ugyanis nem volt rpindig a legteljesebb a bizalom s nem véletlenül. Emlékszünk oly időkre, amikor a statisztikák, enyhén szólva, áldozatul estek a manipulációnak, az objektivitás álcája mögött ellenőrizhetetlen, önkényes ideológiai fegyverré váltak. Mondjuk ki őszintén, a becsapás, az önáltatás eszközeivé. A statisztika amúgy Is kétélű, sőt többélű. Mert hiába igaz, hogy a tények nem hazudnak, de a tényeket, az adatokat sokféleképpen lehet csoportosi- tai. Akárhogyan is, de! halványulnak a regi benyomások, s ma már egyre többen veszik a fáradságot, hogy statisztikai elemzéseket vegyenek a kezükbe, hogy a skálák, az arányok, a diagramok világában próbáljanak eligazodni, abban a világban, amely lenyomata a valódinak: tükrözi változásait vagy állandóságát, jelzi a társadalom, a gazdaság megannyi problémáját, megoldásuk sikerét vagy kudarcát, segít eligazodni, választ ad kérdéseiéire. Reális társadalomszemlélet elképzelhetetlen a statisztika nélkül, még akkor is, ha egy ebként-veszélyeket rejteget, ha néha-néha azzal fenyeget, hogy megrekedünk a számok világában, s nem találunk vissza a valóságba, hogy eluralkodik látásmódunkon az önmagáért való kimutatás, summázás. A minap, miközben éppen a népszámlálásról érdeklődtem a városi tanácson, a kezembe akadtak a megye statisztikai évkönyvei, amelyek ott állnak az egyik polcon, a területi, az országos évkönyvek, s a többi, különféle statisztikai kiadvány mellett. S nemcsak a tanácson, hanem a vállalatok, szövetkezetek, az iskolák irodáinak asztalain, szekrényeiben is. De nem látszanak túlontúl agyonolvasottnak, s ez némileg érthető is, első pillantásra ugyancsak száraz olvasmányok. S. hogy olvasmányokat mondok, az sem véletlen, meri mihelyt egy kicsit jobban el- ! merül bennük az ember, j valóban azzá válnak. Megelevenednek a rubrikák, a számsorok, az adatok: beszélnek, tanúskodnak. Hogy csak egy példát mondjak: feketén-fehéren ott van városunk is e lapokon, s rövid tanulmányozás után kiderül: milyen helyet foglalunk el a megye, az ország települései között. Mi az, amiben az átlag előtt járunk. ' mi az. amiben elmaradtunk a nálunk fejlettebbektől. Hogyan alakult a népesség, mennyivel vagyunk többen. vonzó-e településünk vagy sem.. Milyen az ellátás, hol áll iparunk és kereskedelmünk, iskolázottságunk, milyenek fogyasztási szokásaink, s még mi minden! Csak ez első lapozgatásokon kell szerencsével túlesni, s feltárul az okos statisztika minden izgalma, hogy azt ne mondjam: szépsége. Éppen a tanácson hallottam egy tisztségviselőtől: az egyik megyei összehasonlító statisztika hosszú időn át legkedvesebb esti olvasmánya volt. Higgyük el neki. Gáti Zoltán
