Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
1979. DECEMBER 5., SZERDA-y&im Visegrádi Nemzetközi tanácskozás A szocialista kriminológia és a modern büntetőjog a büntetés fő céljai közé sorolja a speciális és az általános megelőzést. Ennek hatékonysága akkor megfelelő, ha képes visszatartani az elítélteket újabb bűncselekmények elkövetésétől, illetve alkalmas arra, hogy az állampolgárokat a törvények tiszteletére nevelje. A tapasztalatokat dr. Vígh Jó- zsef egyetemi tanár, az ELTE kriminológiai tanszékének vezetője tegnap Visegrádon, a szocialista országok IV. regionális kriminológia szimpózion- jának összefoglaló előadásában ismertette. Ma és holnap a visszaeső bűnözés kriminológiai problémáiról, valamint az utógondozásról hangzik el összefoglaló előadás, s az a két téma lesz a vita tárgya is. Agyógypedagógusok feladatairól Az iskolarendszerű nevelést, képzést előíró tankötelezettségi törvény általában csak akkor teljesítheti eredményesen társadalmi célját, ha épít, ha jól építhet az iskoláskort megelőző családi és intézményes nevelésre. Ennek a gondolatnak a jegyében kezdte meg munkáját tegnap a Kertészeti Egyetemen a szocialista országok II. gyógypedagógiai konferenciája. A II. gyógypedagógiai konferencia keretében megbeszélik a közös tennivalókat. PoiSisksBB esziés A pártmegbizafáshoz méltóan Á lift működik. Nem kis öröm. A budapesti Réiiay utcában magas emeletekkel épültek a házak. Üres kézzel is túrának számít a harmadikra feljutni, hát még ha könyvet cipel az ember. Márpedig ez gyakran előfordul, a felvonó ugyanis sokszor nem von fel és a körfolyosós régi ház felső emeletén húzódik meg a Kossuth Könyvkiadó Pest megyei kirendeltsége. Növekvő fehdatck Meghúzódik, igencsak szűkösen. Kát kis szoba, négy ember munkahelye, de hely alig. Avatatlannak összefüggő könyvtenger ötlik a szemébe. Ám, hogy van benne rendszer, az kétségtelen, hogyan is találná meg másként Szilágyi Lászlóné terjesztő-politikai munkatárs a keresett köteteket. — Huszonkét éve vagyok Kossuth-os, meglehetősen ismerem a kiadványokat, még ha az árát mondják is, tudom a címét. A könyvismeret gyorsítja a munkát. Másként nehezen tudlak volna a politikai könyvr napokra több százezer forint értékű kötetet leszámlázni, ösz- szecsomagolni, kiszállítani a megye pártszervezeteihez. Jöttek a levelek, telefonok, meg személyesen is a terjesztők: még ebből tíz példányt kérünk, még abból ötöt, — Természetesen nem mindig ekkora a hajtás, de szeretjük ezt a nyüzsgést. Évente több millió forint értékű politikai kiadványt juttatunk el az alapszervezetekhez. — Mindegyikhez? — Mintegy 800 alapszerve- zettel, 1100 terjesztővel állunk kapcsolatban — mondja Torma Pál, a kirendeltség vezetője. — Vannak nagyvállalatok, ahol több bizományosunk is működik. Akad azonban nvnt- egy 250 pártszervezet, mellyel még nem dolgozunk együtt. — Miért? — Vannak magyarázható esetek. Városi, községi alapszervek, ahová főleg nyugdíjas párttagok tartoznak. A vasútnál a szétszórtan dolgozók szervezett könyvellátása még megoldatlan. Alaptalan kifsgások — És ami nehezebben indokolható? — Az iskolai alapszervezetek jó része elzárkózik a politikai kiadványok terjesztésétől. Nagy a pedagógusok elfoglaltsága, mondják, nincs hely a könyvek tárolására, meg idő sem olvasásukra. Főleg ez utóbbi elfogadhatatlannak, éppen az ifjúságot politikusán, elkötelezetten nevelni, oktatni kívánók esetében. _— Úgy tudom, a mezőgazda- sági üzemeknél is mutatkoznak terjesztési gondok. — Sok nagy gazdaság csak a központjában oldotta meg a terjesztést, mondván, az ösze- vonások óta akkora területen dolgoznak, hogy a nagy távolságok miatt nem tudják a többi üzemegységbe eljuttatni a könyvet. Ám több terjesztő megbízásával ez az akadály leküzdhető, vagy olyannak kell pártfeladatkánt adni ezt a munkát, mint például Rappi László, a Sasad Tsz-ben. Ö amúgyis járja hivatalból a gazdaság különböző telepeit, kocsijában ott a könyvcsomag, eljut mindenhova. Széles k'Jrií hálózat — Hogyan javulhat a helyzet? — Félreértés ne essék: ez a 250 aiapszervezet nem kevés. Ügy ítéljük meg — és ez a megyei pártbizottság véleménye is —, a politikai kiadványok terjesztése megfelelő, gyakorlatilag mindenhová eljutnak a könyvek, folyóiratok. Vannak más csatornák is, például az állami, szövetkezeti könyvterjesztés ugyancsak reszt vesz ebben a munkában. De továbbra is szorgalmazzuk a Kossuth-bizományosok beállítását és ebben jó, hathatós segítséget kapunk a járási, városi pártbizottságok propaganda és művelődési osztályaitól. — És ha van bizományos, van-e könyv? — Könyv is, folyóirat is. Ez utóbbiak terjesztésével, indításával, az előfizetések nyilvántartásával foglalkozik. Czi- gány Józsefnél Az, hogy külön munkatársat kellett ezzel megbíznunk, önmagában, is jelzi: a Pártélet, a Béke és Szocializmus, a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle és a többi folyóirat iránt igen nagy az érdeklődés. Sokirányú érdeklődés — Mi a slágerkönyv? — Nagy örömünkre, a klasz- szikusok. A háromkötetes Lenin-válogatás, a Tőke, Marx és Engels válogatott művei sokadik kiadásban jelennek meg. Nagyon keresettek a lexikonok, különösen a filozófiai, közgazdasági. A magyar népi demokrácia története; az MSZMP határozatai 1971-től — hamar elfogyott, új kiadásuk is siker. No és persze a regények, meg a Népszerű történelem sorozat kötetei. . A. Gy. Am tsssyeaej ne vessmen eL.. (2.) Eíforgácsolt milliók Jelképnek használjuk persze az elforgácsolt forintokat, a pazarló gyártástechnológiák jelképének, ám sajnálatosan nem kiagyalt szimbólum ez, hanem nagyon is valóságos tény; a hazai fémmegmunkálás — áruk tömege mellett — hatalmas mennyiségű hulladékot is termel. Nosza, rajta, fülön fogni a pazarlókat! Várjunk azonban egy keveset ezzel, hiszen nem biztos, hogy jó helyre nyúlunk. Kevesebbet ér a több Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik fölmérése szerint — a hazai gépipar technológiájának fejlesztéséről — e gyártási területen, termékektől függően, kétszer, háromszor annyi anyagot forgácsolnak el, mint az összehasonlításba bevont szocialista és tőkésországokban. Ami alapvetően nem a gépipar mulasztására, sokkal inkább az előgyártmányok fejlesztésének elmaradottságára vezethető vissza. így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszCépscmk a húsiparnak A Mezőgép monori üzemében komplett húsfeldolgozó gépsorokat gyártanak. A világszínvonalon álló termékből jelentős mennyiséget exportálnak. Ifj. Fekete József felvétele terga, a gyalugép, kevés a fúrómű, a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör mintha bezárulna ezzel, s közben értékes anyagok tízezer tonnái potyognak ki onnét. Jöjjön akkor a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró-marógép, amely korszerű megmunkálást — fokozat nélküli sebességváltást — tesz lehetővé?! Kétmillió forintba kerül egy ilyen berendezés. Megéri? Meg, de nem akkor, ha olyan munkadarabok kerülnek rá, amelyek egy hagyományos, félmillió forint értékű gépre is rábízhatok lennének, mert így, ha képletesen bár, de tovább nő a forgácshalom. S gyarapodik valóban, mert különféle elemzések egybehangzóan azt mutatták, a fémmegmunkáló gépek teljesítőkéoességét az üzemekben csak 40—70 százalékban hasznosítják. Hiányzik a technológiai előírások becsülete, betartásuk keretei lazák. Hiszen a témában folytatott népi ellenőri vizsgálat elképesztő esetekre bukkant. Arra például, hogy a nagy értékű importberendezés a használatba vétel után két héttel azért szorult alapos • javításra, mert a kezelési utasítást nem értek rá lefordítani a gyárban ... Rábízva a véletlenre Nem egyedi eset az előbbi. Tavaly hatmilliárd forintért vásároltak külföldön magyar cégek mezőgazdasági erő- és munkagépeket, alkatrészeket 3,4 milliárdért. Összehasonlító elemzések azt mutatják, a mezőgazdasági üzemek alkatrészfölhasználása — gyakran éppen a gépek időbeni és előírás szerinti karbantartásának elmulasztása, a javítások szinte véletlenszerűsége miatt — átlagosan kétszerte nagyobb az elfogadhatónál, de jó -éhány termelőne’yen öt-hatszorosa a technológiailag indokoltnak. Könnyen úgy vélhetnék az eddig leírtak olvasásakor, helyi mulasztások, melléfogások sereglenek elénk. S kétségtelen: tömegével vannak ilyenek. Viszont az is igaz: a szabályozás — ösztönzési és visszatartási — feltételei szintén hiányoztak a termelés megszervezésének kiindulópontja csupán az elérhető árbevétel, és nem a takarékos technika és technológia alkalmazásával elért maximális haszon volt. Ez teszi érthetővé, miért nélkülözzük a korszerű gépipari előgyártmányokat készítő üzemeket, technológiákat, így a porkohászatot, a süllyesztékes kovácsolást, a hidegen sajtolt, folyatott termékeket. Holott erőteljes nemzetközi irányzat: az elő- gyártás a befejező megmunkálás jelentős részét átvállalja. Nálunk a forgácsolás elsősorban úgynevezett nagyoló anyagleválasztás — nem ritka esetben: o kiinduló meny- nyiség 40—60 százalékának eltávolítása —, s csak kisebb részben nagy pontosságú felület-megmunkálás. , Aranyak, kérdőjellel Miközben nagy mennyiségben kerül hulladékba az importált vasércből készült fém, addig — például 1978-ban — 33 milliárd forint értékben vásárolnak alkatrészeket külföldről a magyar vállalatok. S nemcsak ez elgondolkoztató tény. Nemzetközi összehasonlításban a hazai gépipar anyagkihozatali aránya — a nyersanyag és a készáru súlyának viszonya — tíz, tizenkét százalékkal rosszabb a fejlett ipari országokban elértnél, amint azt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy másik, nemrég elkészült tanulmánya állítja. Tavaly 362 kilogramm volt az egy lakosra jutó nyersacéltermelés Magyarországon, s ehhez még tetemes acéláru-behozatal is társul. Némi bepillantást enged ez az adat abba, mekkora mennyiségek, milyen . értékek áramlanak a termelés egyik,mésztelepéről", a másikra. S mert hatalmas ösz- szegekről van szó, valójában az elforgácsolt — a ténylegesen és képletesen, de mindenkor fölöslegesen elforgácsolt — milliók nem is milliók; mii- liárdok. Ami bizony már jelentős tétel lenne a nemzeti jövedelemben is. Mészáros Ottó Következik: Mennyit eszik a rozsda? IMem es erá€i€sk©n mtáMk... Kell a mész, mégis kewés Alig van dübörgés. Mármint az a zaj, amit a nagy kőíömeg okoz, amint végigdörömböl a szállítószalagokon. A váciak több követ szeretnének, de nyár óta — a sok egyezkedés, megbeszélés ellenére — sem javult a szállítás. A keszegi kőbánya újabb és újabb lemaradással zavarja a folyamatos mészgyártást. Az év kilenc hónapjában csaknem hatezer tonnával kevesebb meszet tudtak előállítani a szükségesnél — a tervük 37 és fél ezer tonna volt —, azóta sem változott a helyzet. Pedig kellene a mész. A télbe nyúló hosszú meleg ősz elősegítette az építkezési lehetőséget, Fcn’.as a méret Ritkábban dübörög tehát a szállítószalag a váci DCM- ben. A tér és a levegő azonban így is finom porral teli; leülepedik az útra, az épületekre, nem kíméli ruhánkat és cipőnkéi sem. Gyulai Pállal, a mészüzem vezetőjével liften jutunk föl a tizedik emeletre, a tetőszintre. Erről, az úgynevezett kemenceépületről, azt mondja kísérőm, nemcsak hazai viszonylatban számít korszerűnek. — Nézze csak! — mutat le. egy ferde tetejű épületre. — Ott fogadjuk a mészkövet. Onnan zárt szalagrendszeren kerül be a tárolóba, más nem történik. A tárolás tárolóhelyiség alsó-ürítéses, onnan adagolnak a kőosztályozóba. A következő láncszem: egy Binder-vibrátor segítségével három funkciót — kőnagyságot — választunk szét. A legkisebb köveket nem tudjuk kiégetni, azok visszakerülnek a cementesekhez. Jelenleg négy kemence üzemel; háromba juttatjuk a nagyobb frakciót, s csak egyben dolgozzuk fel a kisebb méretűt. Sajnos, a mész minőségét nagymértékben befolyásolja, hogy megfelelő nagyságú-e a mészkő. A méreten felüliek ugyanis rosszul égnek lei', vagyis nem lesz kifogástalan a késztermék. Ilyen gondjaink bizony voltak és vannak is. Figyeljük, amint indulnak fölfelé a vödrök — egybe- egybe átlag 1700 kilogramm mészkő fér bele. — Ha a mészgyártás teljesen automatizált — a kemencék feltöltése és ürítése egyaránt —, mi múlhat az embereken? Uj munkarendben — Sokkal több, mint ahogy azt a mészgyártásban járatlanok sejtik — felel az üzemvezető. — Bármilyen kis zavar azonnali beavatkozást igényel. S gondoljon arra: miután gázzal fűtjük a kemencéket, ez már önmagában is veszélyes üzemet jelent. Csak egyetlen ventillátor hibája is nagy-nagy kárt tudna okozni. És jelentős termeléskiesést. Kevés az üzemben az ember. A tizedik emeletről haladunk lefelé, s alig látunk egyet-kettőt. — Egy műszakban — a vezetőt is beleértve — a kő fogadásától a mész vagonba juttatásáig mindössze tízen dolgoznak — jegyezhetem fel a felvilágosítást. — Augusztus elsejétől úgy szerveztük meg a munkát, hogy az a munkásoknak és az üzemeknek egyaránt megfelelő. A kezdeményezés a dolgozóktól indult ki: javasolták, két csoport dolgozzon 12—12 órás váltással. Megpróbáltuk, bevált. Legalábbis mostanáig jók a tapasztalataink. A melegüzemek lényege a folyamatosság. A kemencék leállításukkor erősen lehűlnek, s ez olyan nagymértékű, hogy újbóli felfűtésük több kárt is okoz a gyárnak. Egyrészt a mész minősége lesz, lehet kifogásolható, másrészt pedig a kemencék falai is rongálódnak, idő előtt javításra szorulnak. A veszteség tehát soksgorozódik: termeléskiesés — ami népgazdasági kár is — sok a fölöleges hőfelhasználás — s ez sem csupán vállalati költségnövekedést jelent —, és nem utolsósorban, az emberek keresete is csökken, kevesebb, mint szeretnék. Mindezt Osváth Lajos műszakvezető magyarázza, aki alaposan kiismerte már a mészgyártás minden csínját- bínját. — Lehet, hogy furcsálja, de nekem elektroműszerész a szakmám. S hogy miért vagyok itt már 14 éve? Miért tanultam ki a mészégetést is? Annak idején, nem tagadom, a több pénz csábított, azután pedig lakáshoz is juttatott a gyár. Nem lett volna becsületes, ha fogom magam, és odébbállok. S az igazsághoz tartozik, hogy nagyon meg lehet szeretni ezt a munkát. Most pedig, az új munkarend kialakítása óta, a szabad idő is több lett. Szinte megszűnt a korábbi — létszámhiány miatti — sok túlórázás. Persze, ez is volt az egyik célunk. Most már csak az kell, hogy rendesen jöjjön a kő, no meg hogy legyenek vagonok a kiszállításhoz. Mert bizony például augusztusban 230 üzemóra állást kellett elkönyvelnünk — vagonhiány miatt. S ez önmagában több mint 1000 tonna meszet jelent. Szeptemberben pedig voltak napok, amikor egy kemencét teljesen le kellett állítanunk, mert nem volt kő. Gyalog rójuk tovább is lefelé az emeleteket, a kemence aktív zónája 27 méter hosz- szú. A negyedik szintre érve már a bejáratnál megcsap bennünket a hőség. Az égető zóna mellé értünk, a kemencék közelében lehet vagy ötven fok a hőmérséklet. Egy- egy kemencében, magyarázzák kísérőim, 12 gázégő biztosítja a megfelelő hőt. Cseng a vészjelző — íme, az üzem agya és szíve — vezetnek, már egy szinttel lejjebb, « vezérlőterembe. Innen irányítják a teljes rendszert. Villognak a narancssárga, a zöld és a piros lámpácskák, s egyszerre felcseng a vészjelző. Megijedek, de megnyugtatnak. A műszakvezető csak megmutatta, miként jelzi az okos berendezés az üzemzavart, s hogy ilyenkor azonnal leállnak az automaták. — A vezérlőtermi munka, ha mind a négy kemence egyszerre üzemel, már nehéz szellemi munkát jelent — jegyzi meg Gyulai Pál. És elárulnak egy szakmai titkot: a legtöbb üzemzavar abból adódik, hogy a kövek nagyok és a kemence garatot eltömik. Ilyenkor bizony nagyon gyorsan közbe keil avatkozni, megelőzni a további, esetleges nagyobb bajt. Utunk végéhez közeledünk. Leérkezünk a kemenceépület első szintjére. Itt vannak a kihúzóasztalok, s már a kész meszet nézegeti- vizsgálja kritikus szésnmel az üzemvezető. — Innen az alattunk levő tároló bunkerekbe jut a késztermék, majd pedig a szállítószalagokon át, egyenesen a vagonokba, konténerekbe, vagy a teherautókra. A mész tehát újra útjára indul a szállítóeszközökön. De kevés. (Ha iól megy a termelés, a három műszakban 440—450 tonna készülhet.) Várják, keresik az építők. Jó lenne megoldást találni a DCM mészkőellátására, hogy annyit gyárthassanak, ameny- nyire képesek a nagyértékű berendezések, s amennyire megvan az igény is. Dodó Györgyi I
