Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-05 / 284. szám
%mHap 1979. DECEMBER 5., SZERDA Realizmus, pártosság A realizmusról, a népiség- ről és a pártosságról fogalmak korszerű irodalmi értelmezéséről kezdődött tanácskozás tegnap Budapesten, a Magyar írók Szövetsége székházában. A bolgár, csehszlovák, kubai, lengyel, mongol, NDK-beli, román és szovjet irodalmi folyóiratok főszerkesztőinek egyhetes tanácskozásán az irodalomban fontos jelenségek, fogalmak újabb értelmezéséről cserélnek véleményt A nyitónapon a résztvevőket Garai Gábor Kossuth-dí- jas költő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára köszöntötte, majd Koczkás Sándor irodalomtörténész, az Írószövetség kritikai szakosztályának titkára tartott vitaindító előadást. Ezt követően a külföldi delegációk hozzászólásai következtek. A tanácskozás ma vitával folytatódik. Néprajzi alkotótelep Néprajzi alkotóházat hoztak létre a zselici dombok között megbúvó kis faluban: Ma- gyarlukafán. A műhelynek egy száz évnél is öregebb talpasház — a Dél-Zselic utolsó ilyen lakóháza — adott otthont. Az épületet, Szigetvári János építészmérnök tervei alapján eredeti szépségében helyreállíttatták és népi műemlékként védetté nyilvánították. Az alkotóházban dolgozó fiatal népi iparművészek a régi kismesterségeket keltik majd életre. A ház berendezési tárgyait maguk készítették el, mégpedig hagyományos technikával. A fafaragók például megfaragták a bútorokat, a szövők elkészítették a térítőkét, a fazekasok korongolták a cserépedényeket. Olyan tárgyakkal, eszközökkel gazdagították a műhelyt, amelyek ma már jószerével csak a néprajzi múzeumokban láthatók. Az országos jellegű néprajzi alkotótelep a jövő nyáron fogadja első ízben a fiatalokat, akik pályázat útján juthatnak Magyarlukafára és a tanács vendégeiként három hónapig munkálkodnak ott. A zselici alkotóház a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi műhelye lesz és a múzeumi szakemberek szakmai segítséget is nyújtanak a fafaragó, kovács, bőrműves, fazekas, szövő, kosár- és gyékényfonó iparművész fiataloknak. AZ EMBER SZELLEMÉVEL Elhivatottság és lelkesedés — A múlt tapasztalatai is arra figyelmeztettek, hogy csak olyanokat szabad felkérni. a vezetőségben való részvételre, akiket elsősorban nem hivatali funkcióik érdemesítenek erre, hanem a munkánk iránti lelkesedés és segítőkészség. Így mi csak azokat választottuk meg, akik már eddig is bizonyították, hogy szívesen dolgoznak ve - lünk, és nekünk. — Bagó József, az Örkényi művelődési központ igazgatója mondotta ezeket, majd részletesen kitért az újjáalakult társadalmi vezetőség létszámára, ösz- szetételére is. Formalitások nélkül — A majdani hatékony együttműködés érdekében úgy alakítottuk ki a vezetőséget, hogy Örkény valamennyi köz- intézménye, a termelőszövetkezet, az Áfész, a takarékszövetkezet, a ktsz stb., képviseltesse magát egy-egy, esetenként két-három dolgozóval. A leglelkesebb segítőink, a nálunk már amúgy is tevékenykedő szakkörök, csoportok vezetői közül is jó páran bekerültek a tagok közé. A végső létszám 17 fő. — Mit vár a művelődési központ igazgatója az együttműködéstől ? — Természetesen állandó, — nem, formális! — folyamatos és kötetlen kapcsolat- tartást. Bár hadd tegyem hozzá, amint már említettem, mi csak olyan embereket választottunk, akik eddig is együtt dolgoztak velünk és én már egy éve tudatosan alakítom is ezt az aktívahálózatot. — Ha jól értem, a társadalmi vezetőség már eddig is működött, legfeljebb nem hivatalosan? — Tulajdonképpen igen. — Akkor meg mi értelme volt ennek a választásnak ? — Nem szabad elfelejteni, hogy az intézkedések nem egyes művelődési otthonokra vonatkoznak. Sok helyen valóban nem létezett ez a nyitottság, ezért hivatalos formában is szükségessé vált újraszervezése, új irányelvekkel való segítése, sőt a későbbiekben működésének számonkérése is. Az információ szerepe — Mi a véleménye, valóban hatékonyabbá válik a művelődési otthonok munkája, a társadalmi vezetőségek feltámasztásával ? — Rendeletek, intézkedések önmagukban még nem jelentenek sokat, ha azt az ember a szellemével és tevékenységével ki nem tölti. Vagyis csak forma, melynek tartalma a mi effektiv munkánk. Formára azonban szükség van, mert anélkül a tartalom elvész. De hadd mondjak inkább konkrét példákat,, a már eddig is létező együttműködésünk tapasztalataiból. Legfiatalabb vezetőségi tagunk egyike az építőipari szövetkezet asztalosa — régóta az ifjúsági klub tagja is — nagyon jól ismeri a község fiatalságát. Biztos értesülései vannak — biztosabbak, mint nekünk itt bent! — az igényekről, vágyakról, arról, hogy mi érdekli a társaságot és mi nem. így aztán egy sikertelen könnyűzenei hangverseny óta —, amikor is előzőleg bejött az irodába és kijelentette, hogy márpedig erre az együttesre ráfizetünk ám, és neki lett igaza — a könnyűzenei programok ösz- szeállításánál mindig kikérjük a véleményét. Ö szervezte meg az ifjúsági klub tatarozását is. Társadalmi munkában kifestettek, parkettát csiszoltak, lakkoztak, takarítottak. Vagy például az ő információja volt az az igény is, hogy szervezzünk néptáncfoglalkozásokat. Ennek realizálása éppen most van folyamatban. És az, hogy Örkény valamennyi munkahelyéről van képviselőnk, nagyon megkönnyíti szervező munkánkat is. Sorolhatnám itt is a szép példákat, a műsorok, plakátok, meghívók kinyomtatását, terjesztését, rendezvények, kiállítások alkalmával a manuális segítséget. Közvetítők a gyerekek A továbbiakban az új működési szabályzatról, arról, hogy a helyi sajátosságok hogyan fognak tükröződni. Bagó József a következőket mondta. — Most alakítjuk ki az egységes koncepciót, bár eddig is kénytelenek voltunk nagyjából hasonló elvek alapján szerv ezni munkánka t, különRÁDIÓFIGYELŐ KAPTAM 29 PERCET címmel Boncz Géza humoreszkjeiből hallottunk válogatást. A műsorban a szerző mellett három kitűnő színész, Bodrogi Gyula, Garas Dezső és Haumann Péter működött közre. Ahogy elöljáróban magától Boncz Gézától megtudtuk, az összeállítást eredetileg 87 percesnek szánták, s a műsoridő csak utóbb csökkent — ki tudja, miért? — huszonhét percnyire. Ám az így megmaradt töredék, úgy vélem, igazolta a rádió illetékeseinek takarékos- sági meggondolásait. Sőt, még ez is soknak bizonyult Az elhangzott három Boncz- humoreszk a témát (vagy inkább az ürügyet) tekintve ugyan mutat némi különbséget, ám ha a bennük megnyilvánuló humor mibenlétét vizsgáljuk, rá kell jönnünk: riasztóan egyforma műalkotásokkal van dolgunk. Boncz Géza a szóviccek műfajában utazik. Képes arra, hogy bármely elkoptatott szóról vagy szókapcsolatról (frázisról) eszébe jusson egy másik, hasonlóan kiüresedett fordulat, s az ily módon többnyire mechanikusan összekapcsolódó nyelvi elemeket egy tetszőlegesen semleges szöveg keretében egymásra halmozza. Ez a művelet azután bármikor megismételhető. Mármost azon kellene nevetni, hogy a pusztán formai alapon összekapcsolt frázisok jelentése nagymértékben különböző. Vagyis azon kellene nevetni, hogy a szerzőnek mindig eszébe jut valami más. Csakhogy korántsem mindegy, mi ez a más. A humor lényegéről igen sokféle elmélet született már, de az valószínűnek tűnik, hogy a humorban látszólag csupán formailag egymáshoz kapcsolódó igen eltérő tartalmak között mégiscsak fennáll valamilyen, éppenséggel tartalmi összefüggés. A humor titka pedig éppen ennek az összefüggésnek a feltárásában áll. Azt hiszem, kevés, ha — mint a Boncz-művek esetében is — egy vicc kizárólag a nevető- és a rekeszizmot provokálja. MI LETT VOLNA címmel Erdei Grünwald Mihály műsora hétfőn hangzott el a Petőfi rádióban. A mintegy félórás műsorban Gazda István és Makkai László tudománytörténész, valamint Vajda Pál szakíró arról folytatott igen érdekes és tanulságos beszélgetést, hogy mi lett volna, ha valóra válnak a múlt század első felében élt Kliegl József találmányai, így a nyomdai gyorsszedőgép, vagy az egysínű vasút 1 Pontosabban — s ez a formabontás a műsor javára vált — ezúttal a résztvevők inkább azokat a társadalmi, gazdasági és tudománytörténeti okokat keresték, amelyek a reformkori Magyarországon megakadályozták, hogy egy nagytehetségű feltaláló ígéretes műszaki találmányai megvalósuljanak. A beszélgetés nyomán világosabban rajzolódott ki előttünk az az ellentmondásos helyzet, amikor a Széchenyi István irányításával föllendülésnek induló magyar tudományos és műszaki élet nem tartott, s mint kiderült, nem is igen tarthatott igényt a magyar feltalálók és műszaki vállalkozók közreműködésére. Széchenyiék számára ugyanis az általuk bevezetett műszaki újdonságok megbízhatósága nemcsak gazdasági, de legalább ugyanennyire fontos politikai kérdés is volt. Éppen ezért érthetően szívesebben fordultak a műszakilag fejlettebb Nyugat szakembereihez. Márpedig a kor jelentős magyar találmányai gyakran éppen csak azért' nem váltak alkalmazhatóvá, mert nem nyílt lehetőség a gyakorlatban történő kipróbálásukra. Ügy vélem, hogy a műsor a fenti és ehhez hasonló dilemmák felállításán keresztül mélyebb bepillantást tett lehetővé a találmányok sorstörvényeibe. Péter László ben légüres térben mozogtunk volna. — Konkrétan milyen terveik, céljaik vannak? — Rengeteg! Ezek közül némelyik már sínen van, legtöbbjét pedig éppen most szándékozunk megvalósítani. Csak néhány program álljon itt példaként a művelődési központban folyó sokrétű munkára: német nyelvtanfolyam felnőtteknek (a munkahelyek kérésére!) és iskolásoknak, díszítőművészeti- szakkör, könnyű esztrád műsorok, irodalmi estek, kamaradarabok a kecskeméti Katona József Színház előadásában, kismamaklub stb. De talán a leggazdagabbak a gyermekprogramok: balett, logopédiai tanfolyamok (!', zeneóvoda, bábelőadások, mesedélutánok, stb. — S hogy úgy mondjam, ez tudatos műsorpolitika a részünkről. Én ugyanis azt vallom, hogy a felnőttek aktivizálása, bevonása a művelődési otthonok körébe, csakis a gyerekek révén lehetséges. Ez az eredményes módja annak, hogy végül is észrevétlenül idekötődjenek. Ennek érdekében nagyon sok, úgynevezett nyílt gyermekszakköri foglalkozást rendezünk, ahová a szülőket is meghívjuk. S. Horváth Klára KÉZIKÖNYVEK, GYERMEKFOGLALKOZASOK Húszezer kötet a helyére került Nagykőrösön húszezer kötetnyi könyv a helyére került, s nem átvitt értelemben: tegnap óta majdnem száz négyzetméter területű gyerekkönyvtár várja a fiatal olvasókat. A korábbinál nagyobb lehetőség nyílik a helyben olvasásra, a kézikönyvtár használatára, a játékra. Az új intézmény átadásakor mondott beszédében dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnök- helyettese kitért a gyermekek nemzetközi évében elért eredményekre is: számos új iskola, óvoda, könyvtár, úttörőszoba épült —' mondotta —, javult az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolata. sok olyan rendezvényre került sor, amely elősegíti a gyermekek gondolkodásbeli, érzelmi és testi fejlődését. Ezek az eredmények szorosan kapcsolódnak az ENSZ 1959-es deklarációjához, s a megyében megvalósítják a nemzetközi gyermekév célkitűzéseit. Az utóbbi években — a két esztendővel ezelőtti megyei párt-végrehajtóbizottsági határozatnak megfelelően — erőteljesen fejlődik a megyei könyvtárhálózat, így a gyermekkönyvtárak is, amelyek lehetőséget biztosítanak a sokoldalú információszerzésre, az önálló munkára. A nagykőrösi fejlesztés első lépése a gyermekkönyvtár létrehozása. A városi tanács hatszázezer forintja mellett jelentős értékű társadalmi munka segítette az épület átalakítását, korszerűsítését, a berendezést a megyei tanács biztosította — mondta befejezésül dr. Csicsay Iván. A húszezer kötettel együtt 76 féle újság, gyermekfolyóirat várja a majd’ kétezernyi fiatal olvasót, akiknek képviselői — az Arany János Általános Iskola irodalmi csoportjának tagjai — dalos, játékos műsorral mondtak köszönetét az új lehetőségért. Makai Katalin, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője emléklapot adott át Szarvas György építészmérnöknek és Bíró József kisiparosnak önzetlen segítségükért. Békés György megyei könyvtárigazgató pedig könyvajándékot adott át a munkálatokban részt vevő intézmények képviselőinek. Az ünnepségen még egy meglepetés érte a gvermekolvasókat: a könyvtárba szobor is került. Arany János terrakotta mellportréját, akár a résztvevők között szétosztott gyermekévi plakettet, Németh Aurélia szobrászművész készítette. P. Sz. E. UJ RÉGÉSZÉT! LELETEK Képi jegyzetek — akvarelleken A Híradástechnikai Anyagok Gyára Vácott régóta nagy család, s nyilvánvaló, hogy termelési eredményeit kulturális életének is köszönheti. Ennek keretében járt itt nem is olyan régen még Szabó Pál, Darvas József, Féja Géza és Czi- ne Mihály. Emellett nem feledkeznek meg saját erőikről sem, ezt a kincset is ápolják. Toman Gyula 1962 óta esztergályos a gyárban. Ma is. Emellett szabad idejében fest, egyre jobb akvarelleket. Toman egyre erősebb jelöltje a művészetnek, s ez az egész munkáskollektíva eredménye. Sokat tesznek egymásért. Toman Gyula másfél évtizede érzi munkástársai megbecsülését. Az üzem szocialista brigádjai zsűrizték első kiállítása képeit, második tárlatára a közelmúltban a képek keretezését vállalták. Cserében láthatják Toman Gyula festő fejlődését, s akvarelljeit is, melyeket az üzem folyosóin és irodáiban felejtett. Akvarellképeinek egyedi technikájával a Dunakanyar bensőséges részleteit festi. A folyamtól egy kicsit beljebb húzódik a Börzsöny irányába, észreveszi a kőfejtőt, a halászt, a kirándulókat, Szokolya utcáit, az erdei vasutat, a tavaszi domboldal ujjongását, a patakparti részleteket, a vízmosást. Kisinócot, Kismarost, a pipacsokat. Képi jegyzeteiben a táj minden változást rögzíti. Élteti a színek öröme, ezt a varázst keresi,, ezt találja meg, ezt nyújtja át szűkebb és tá- gabb közönségének. Még nem kész művész, de több amatőrnél, jó úton halad előre. Fegyelmezett, mert nem rugaszkodik el képességeitől, megoldásai arányban állnak tudásával, mely rendre gyarapodik. Élményei tartósak, forrásanyaga szinte kimeríthetetlen. Birtokol valamit a Dunakanyar észre nem vett környékéről, további kutatásai ebben az irányban fejleszthetők és fejlesztendők. Példája arra int. hogv sürgető feladat az olyan alkotójelöltek szakmai, emberi támogatása, akik munkájuk szívós komolyságával elhagyták a műkedvelő szintet, s menközelítették a művészet határait. Veres Péter a balmazújváro______ ________isU jcVSai To man Gyula: A vízmosásnál si gyepsorról indult, igaz, nagy tehetséggel és elhivatottsággal. Ma mór irodalmunk klasszikusa. Nem lehetetlen, hogy Toman Gyula, a váci esztergályos is egyszer, hamarosan festő lehet. Különösen akkor, ha mi kinyilvánítjuk iránta érzett megbecsülésünket, ő pedig önmaga iránti .alkotó szigorát és türelmetlenségét. Ha mindez teljesül, akkor már a következő önálló kiállításán nemcsak tisztes értékeit, hanem megújulását is üdvözölhetjük. A tatárjárás korának emlékei John Keats versben érezte meg Hellászt egy antik váza szemlélésekor. Dinnyés István régész, a ceglédi Kossuth Múzeum főmunkatársa hasonló élményben részesült idén nyáron. á Tápiógyörgye határában folyó ásatáskor. Évekkel ezelőtt szarmata települést és avar temetőt talált, most Árpád-kori eszközegyüttesre bukkant. Egy traktoros, éjszakai szántáskor Rába-Steigerével csontokra talált. Azonnal jelentette az eseményt. Dinnyés István ilyen irányítás nyomán tárta fel a szabad tűzhelyben hagyott tárgyakat. Ügy véli, hogy ez a hely egykor talán Megyer települése volt, az Erdélybe vezető sószállító út mentén. Érdekes, hogy a nép ma is sósútnak nevezi a közeli dűlőutat. Milyen tárgyakat találtak, s azok mit üzennek számunkra? Jelentős a leletanyag, csupa vaseszköz bronz szegecselés- sel, szám szerint több mint húsz tárgy. Hajdani szabadtéri kemencéből került elő az érdekes formájú ekevas. olló és nagyon szép alakzatú sarló, valamint egy tőr, sarkantyú, ládazár és ékszerek. Dinnyés István véleménye szerint a tatárjárás korából valók e tárgyak, s hogy ilyen összetételben kerültek egymáshoz, az szerinte abból adódik, hogy vagy hirtelen menekülniük kellett, vagy váratlanul kaszabolták le az egykori jobbágyfalu lakóit a tatárok. Az is a tárgyak üzenetéhez tartozik, hogy a tőr előkelőbb szerszám. s ez arra utal, hogy nemesek is élhettek ezen a településen. Tőr és ekevas egymás mellett, háború és béke. Még e tatárkori lelet is arra ösztönzi a nézőt, hogy az ekevasra összpontosítson. A békére és a munkára. Nem a tőrre, hanem a sarlóra, amivel arattak, füvet vágtak. Azt üzenik e Tá- niógvörgyén talált Árpád-kori tárgyak 1241-ből, hogy ma nemcsak béke van. hanem a munka is könnyebb, emberibb. E vaseszközök tudományos és technikai feldolgozásuk után hamarosan láthatók majd a ceglédi Kossuth Lajos Múzeumban. Losonci Miklós I
