Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

LJ mi Ui Peit melyen í.-j mi bió Peit meyyénh % mi Lió Peót melyen b ÍA, olvasó pisijeimébe I Lapzártakor érkezett: csak azok sértődtek meg, akikről e hasábokon nem esik szó. Előre bejelentjük: az oldal­ban az elírások nem a nyomda hibájából történtek. ★ Ax oldalt írták: Hegyi Iván, Kriszt György, Valkó Béla, Vasvári G. Pál, Weyer Béla, Virág Ferenc. Fotók: Barcza Zsolt, Haimágyi Péter. A rajz Lévai Jenő munkája. Jdajítópa a uilá<j minden tájára A PEST MEGYEI MŰVEK (PEMŰK) ÚJDONSÁGA: A MŰBATKA Ma már tudja mindenki, hogy a Made in Pest megye felirat jól csengő márkanév­ként ajánlja a szűkebb pát­riánkban készülő termékeket a világ minden táján — s nem is eredménytelenül. Így van ez a Pest megyei Müvek ese­tében is, ahol Merkantil Márkus kereskedelmi főigaz­gatótól arról érdeklődtünk, milyen évet zár több ezres kollektívájuk? — Vállalatunk, mint közis­mert, hajítófa- és fabatkater­melésével vívta ki eddigi hír­nevét. A korábbi évekhez ha­sonlóan 1979-ben is exportunk fokozását, s a belföldi piac el­látását tekintettük célunknak. Az esztendő kiemelkedő eredménye, hogy megkétsze­dJnnen - onnan — Csapágy csőd. Stockholmi tudósítónk jelentése szerint a világhírű svéd, csapágygyár, az SKF vezetői komoly aggodal­muknak adtak hangot, mikor hírül vették, hogy befejeződött a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának re­konstrukciója, Az igazgatóság egy tagja reszkető hangon mondta el munkatársunknak: úgy érzik, világelsőségük nap­jai meg vannak számlálva. — Jön Carter. Lapunk wa­shingtoni tudósítójának a Fe­hér Házból nyert értesülései szerint Jimmy Carter jövőre az Óbuda Tsz-be látogat. Az is elképzelhető, hogy az Egyesült Államok elnöke e látogatás során Magyarországot is fel­keresi. d)dő(éjt(en határSzemle December utolsó vasárnap­ján, a múlt heti határszem­lénkben meg jósoltakkal ellen­tétben, nem köszöntött be az igazi nyár. Az időjárás válto­zatlanul télies, mindez azon­ban nem szédítheti meg a na­pi sajtót éberen figyelő me­zőgazdászokat. Az Egyesült Északi Csatorna Völgye Ma­gyar—Fokföldi Barátság Tsz főagronómusától megtudtuk, hogy náluk a hozamok saj­nos, elmaradnak a tavalyitól, de a rossz termést a megye valamennyi gazdaságánál job­ban meg tudják magyarázni. E célból külön bizottságot alakítottak. A testület elnö­két függetlenítették és mun­kaköri feladatként szabták meg számára, hogy aszály ideién ne csak az eget kém­lelje, hanem a különböző la­pok kulturális témákkal fog­lalkozó újságírói tanácsára csodaszereket próbáljon ki a szárazság leküzdésére. A fő- agronómus arról is tájékozta­tott bennünket, hogy bár néhányszor már hírül adtuk, hogy mindenütt befejeződött az őszi mélyszántás, ebben a termelőszövetkezetben a zár­számadó közgyűlések elnöki beszámolót követő szünetét akarják fölhasználni e fontos talajmunkák elvégzésére. Az évente megismétlődő je­les eseményre egyébként ja­vában készülnek a tsz-ek, s a monstre összejövetelek nem kis feladatot rónak a rende­zőkre. A Nemoda Buda Tsz az idén például a Vérmezőn tartja gyűlését, az Üj _ Hajnal Hasad vezetősége viszont úev döntött, a római Kolosszeum- ban hívja egybe .tagjait. Mint azt az illetékesektől megtudtuk, a megye gazdasá­gai eredményes évet hagynak maguk» mögött, különösen azok, amelyekben jelentős az ipari melléktevékenység. A rossz homokföldekkel rendel­kező Megbékélés Tsz-ben ezért elhatározták, hogy jö­vőre a takarító részlegen kí­vül. artista üzemógat létesí­tenek, sőt bekapcsolódnak a rakéta gyártási programba is. Solymári Béla reztük tőkés exportunkat: míg 1978-ban kettő, idén már négy darab hajítófát adtunk el nyugat-bergengóciai üzleti partnereinknek, akik egyéb­kén^ rendkívül elégedetten nyilatkoztak termékeinkről. Nekik ugyanis még nem sike­rült modern gépeiken hajító­fát előállítani. A sikert persze' nem adták ingyen. Igen ke­mény piaci munkát kellett végeznünk hozzá — magam például tizenkétszer jártam idén a nyugat-bergengóciai piacon. — Jelentős újításokat ve­zettünk be az adminisztráció csökkentése érdekében — folytatta tájékoztatóját a ke­reskedelmi főigazgató. — A belföldi megrendeléseket nem igazoljuk vissza, s így jelentős gépírói kapacitás szabadul fel nálunk, partnereink pedig az érkező levelek iktatójában ta­karíthatnak meg létszámot. Az 1980-as év tervei iránt érdeklődve megtudtuk, hogy a tartalékok feltárása, az anyag­takarékosság kapott kiemelke­dő szerepet. Eredményes fej­lesztő munka következtében fokozatosan kiváltják a tőkés importból beszerzett faanyago­kat, s így a fabatkák hazai gyártású műanyagból készül­nek majd. Az új termék — melynek neve műbatka lesz — iránt máris jelentős nem­zetközi érdeklődés mutatkozik, s így újabb lehetőséget kínál a tőkés export fokozására. A Pest Megyei Művek és az il­letékes külkereskedelmi válla­lat kilenctagú delegációja máris elutazott Nyugat-Ber- gengóciába, s megkezdte a tárgyalásokat.. A megyei hajítófák és fa­batkák után tehát a műbatka is kilép majd a világpiacra. Diiplavével Béla A most búcsúzd esztendő te számos kiemelkedő eredményt hozott n vállalatok közötti kooperációk területén. Ennek egyik példája látható képünkön. A Közös Ló Gazdasági Társulás előrehaladása oly mérete­ket öltött, hogy 1980-ban várhatóan célba is érnek. Jati a tudósításban A napokban dr. Hárdi Ist­vántól, a megyei ideggondozó vezetőjétől, az alkoholizmus elleni megyei társadalmi bi­zottság elnökétől hallottuk: Az alkoholizmus elleni küz­delem hőskorában történt, hogy egy Pest megyei kisköz­ség termelőszövetkezeti köz­pontjában ismeretterjesztő ■— én inkább úgy mondanám, is­meretdermesztő — előadást tartott egy szakember az al­kohol ártalmairól. Magasröp­tű volt. Ilyesfajta kifejezések szállingóztak: néurodegenera- tív. delta-talkoholista, dipszo- máinia. karakteropáthia ... Nemcsak az ideggyógyásznak ■ olt nehéz követnie a beszé­lőt. A közönség is ilyeneket súgdosott: — Jó-jó, de miért nem magyarul ? Az emberek, vagy negyve­nen lúdbőrös háttal hallgat­ták, miként árt az alkohol a májnak, a szívnek, az ideg­rendszernek, a szociális kap­csolatoknak. A feszült, értetlenkedő han­gulatú közönség soraiban egyetlen kivétel akadt: Józsi bácsi, a szövetkezet öregje. A második sor szélén derűs nyu­galommal bólogatott egy-egy mondathoz. A végén pedig fel­állt, megpödörte bajszát, s hozzáfűzte a magáét: — Igaza van! Minek az a büdös alko­hol, amikor itt van nekünk ez a jó bor? ... Gombóc V. Pál A Dunakeszi—SZEOL AK NB Il-es labdarúgó-mérkőzést megelőzően még javában me­legítettek a játékosok, ám az izgalom már tetőfokára hágott Bennem... Solymosi László­val, lapunk dunakeszi tudósí­tójával beszélgettem ugyanis, amikor hirtelen — akár Dóra, a ciklon — szélvészlendülettel megérkezett Kenesei, a vas­utasok szálfatermetű kapusa. Méghozzá meglehetősen feldúlt állapotban. Kezében a Pest megyei Hírlap egy korábbi számát lobogtatva, vészesen Solymosira támadt: ki írta a múltkori tudósítást? Ekkor már éreztem, hogy baj van. A BVSC—Dunakeszi találkozót követően tudniillik emígy fogalmaztam (énmagam. és nem a kővé dermedt Sóly­mos ij : „Aranyosi csaknem a szomszédos bakterháztól cél­zott, Kenesei pedig elfelejtett reagálni a lövésre”. Az a mon­dat azonban egy csöppet serrj volt helytálló. Az történt ugyanis, hogy Aranyosi labdá­ja Győrök vállán (a lelátóról észlelhetetlenül) falsot kapott, így — a játékostársak véle­ménye szerint is — Kenesei nem védhette a lövést. Tessék csak elképzelni: ezek után ott áll előttem egy 190 centis óriás, és fenyegetően át­kozza a sorok — általa isme­retlen — íróját. Bevallom: szólni sem mertem. Szeren­csémre. Solymosi is kérdően tárta szét a kezét (noha jól tudta, hogy a tudósítás tőlem származik). így aztán — elég­gé kritikus másodpercek eltel­tével — megmenekültem. Vi­szont illő, hogy Kenéséit utó­lag felmentsem a potyagól vádja alól. Most már készség­gel elismerem: nemc'sak abban a labdában volt fals — a tu­dósításban is... Dombocska Iván ddlleóett pillanat ob Üj termékek gyártását kezdte meg a PEVDI solymári gyára. A műanyag nyílászárók a képen is látható könnyed szerkezetükkel, jó illeszkedésükkel komoly ener­giamegtakarítást eredményeznek. A szemre is tetszetős kovácsolt­vas veretek az aquincumi öntödé­ből származnak. Bár ismét nincs influenzajár­vány, az egészségnevelés propa­gandistái megyeszerte bemutatókat tartanak arról: hogyan előzhetjük meg a fertőzést. A képen a kéz­mosás helyes módját szemléltetik a vád Szőnyi Tibor kórház influ­enzaosztály betegei előtt. Oj színfolttal gazdagodott Pest megye. A Kis-Duna-parti tiszafák susogásán át szapo­rodnak a gondolatok a napok­ban megnyílt új hagyomány- őrző állandó kiállítás kapuján belépve. Nem idegenként kö­szön vissza a festmények ka- valkádja, a szinte bronzot idé­ző fafaragványok képi jelenté­se, hiszen a nagy magyar köl­tő szelleme itt is átvonul a termeken, s o szigeti gerinc­űiről idesodort távolsági busz keltette disszonanciát legyőzi a környezet mélységeiből fel­táruló szépség harmóniája. Ez a kettős szorítás bilincsel meg valahány belépőt a múlt nosz­talgiájával átértékelve. Cinege Vilmos festményei­Bréném, kedves! Legutóbbi leve­lem, tudom, nem kapta meg, mint ahogy én sem az ön nagyra be­csült válaszát. E két dolog között bizonnyal oksági összefüggés le­ledzik, dehát magam levelét he­venyészve vetém papírra, s mikor átmásolni kévántam, megvonták tőlem a tentafestéket. Nem küld- hetvén Ne nőmnek, s kezein ke­resztül soraimat a halhatatlanság­nak. így hát most bővebben hi­vatkozom ez ominózussá tett esz­ményeimre. Mint ön által is tudva vagyon, immár négy esztendeje ítéltettem e vármegyei tartózkodásra, s ke­resményem megtoldani akarván, minden igyekvésem kizárólagos tárgya az itt feliélhető műveltségi állapotok krónikába foglalása. Bíz’ meg kell vallanom nagyrabecsült személyétől támogatást is remélve: nehezen kerekedik kenyerem és dicsőségem ez irományoktól. Mert hogy rakva vagyon fék bőséggel az itten ható szellemekre. Tudnia kell, Néném, e nép mivelésével fennkölten megáldottak majd min- dike maga Is míveltségre vagyon szorulva, ebből már csak olyan, kerekedhet, mintha üres bugyellá- risból sereget akarnánk jóllakatni. Item! Akikre a míveltség oszto­gató! bízva vágynak, azoknak is fontosabb cselekednivalójuk akad bőséggel, semhogy a dologba ma­gukat ártani volnának képesek. Ezért hát, édes Néném mindenki­nek szóvá kéne tenni, miként le­het az szellemi csiszolatlanság gát­ja az iparosság izmosodásának, a kereskedés ésszerűségének, az mezei szántás-vetés, az barmok tartásának hasznosságában. Mert­hogy földi étket hiába szívnak ma­gukba. gazdagságot hiába gyűjte­nek. ha belőlük hasznot közösen nem húznak. És ez eluralkodott maguknak-kaparás kiszívja a nép erejét, elzárja szellemi gyarapodá­sának vérereit. Látja kend, édes Néném! Hiába vágynak ennek utána várme­gyénkben citadellái a szellemnek, mert benne apostoloknak legin­kább tévelygő tanítványait találjuk. Azt’ hiába lennének apostolok, ha a fellegvárak igen csak romosak, újakat pedig a pallérok maguk gazdagodásából Ítélve építenek. A sors kegye is hiába venne kar­jaiba, mert bár volnának fénye­sek a citadellák, s apostolokkal tölve. nehéz volna melléjük ma- Ryart találni. Item! Küldjön két akó bort. gyógyírnak! Mert vágynak e megyének bő- viben literátusai. piktorai és mí­vesei, csakhogy magasan ülnek. Köd száll. Hangjukat megragadják a hullámok oedig a tenger tda messze van. A tentát is könnyen elmossa, a pennát csorbítja. Szerencsésebben küldöm tán az előbbieknél e sorokat, őrizzen meg szeretetébe, édes Néném: Mikes K, György mélyebb értelmében. Szín­pompás vissza- és előretekin­tés, merengés 'átszőtte boron­gás, csendes Dúna-parti álmo­dozás a múltban és a mában. Érdemes hát minden szépet szerető embernek megnéznie e tárlatot, hiszen annak egy­szerűsége, tömörsége, de leg­inkább közérthetősége többet mond akárhány képzőművé­szeti kritikusnál. Arról nem is beszélve, hogy az ország szá­mos vidékéről származó és je­lenleg Párizsban élő három művész az utóbbi évtizedben összesen négyszer repült át Pest megye fölött Bécs felé igyekezve, közülük Kincs László egymaga kétszer is. Nemazelnöjf Miklós i r sdz idegg ij óg ij ász meséli ^J\isdunarnen ti fi a j ij om á n íjob tárlata vei népies pátoszt teremt szí­nes madarakká, falusi idillé, szikráktól fülledt műhelybeli kovácsinas karjain megvillant­va a kitartást. Temes András plasztikáiban a hagyomány életösztöne bújik meg, s tar­ka szivárványként, bús, boron- gós bánatként öleli magához egy új életérzés szellemét. Igen hatásosak Kincs Lász­ló lakástextíliái is, melyek a maguk melegségében közvetí­tik a régi idők pásztorainak életörömét, a bocskorosok megalázottságának dühét, a kisdunr.1 hajósok szavainak ízét, az otthonok falairól visz- szatekintve a mában mozgó ember gondolatát megragadva. Ünnep ez a tárlat a szó leg­Az olvasó levele .Szoros booperációban

Next

/
Thumbnails
Contents