Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
9. DECEMBER 31., HÉTFŐ UŰAftv A statisztika tükrében dekes képet mutat a Mrádi Mátyás király Mú- zi látogatottságáról készült itábbi összesítés. A Sala- ji-tomyot és a Királyi Pa- ;t áprilistól novemberig itegy 284 ezren keresték 30 ezerrel többen, mint a It év hasonló időszakában. Bt Héj/ Miklós, a múzeum zgatója elmondta: a látoga- c. fele általában csoportosan tinti meg a kiállításokat, s csoportok többsége különbö- iskolákból érkezik. A kiutalás szerint megnöveke- itt a környező üdülőkből érező vendégek száma, akik obbára a szombati napot vá- asiztják ki a múzeum megtette lésére. Megszűnt a közlekedési dzsungel Város, új úttal Vermelik a facsemetéket Egy évvel ezelőtt egészen más volt Szentendrén a HÉV végállomás környéke. Annak a gyalogos turistának és járművel utazónak, alki régen járt erre, egyaránt meglepetéssel szolgál a városnak ez a része. A hajdani temető helyén jól kiépített, világos útbaigazítással szolgáló buszpályaudvar köti össze a várost a HÉV- vel. Más helyre költözött a benzintöltő állomás, a belső körút alatt megépült a megye eddig egyetlen közúti aluljárója. Mindezek a változások összefüggnek azzal' a 200 milVárosfejlesztési tervek Dunakeszin Terek, parkok, pályák Építsünk várost! — ezt a jelszót tűzte maga elé Duna. keszi lakossága. Munkájuk céljában egyben azt is megfogalmazva, hogy az éppen két éve megváltozott státusú településnek önmagát kell az előlegezett rangra fejleszteni. Ennek érdekében, a megyében. — de talán országosan is — egyedül álló kezdeményezésként küldtek szét a városban 3000 úgynevezett igényfelmérő lapot. A kérdőíveken a legilletékesebbek: Dunakeszi lakói adhattak véleményt városuk helyzetéiről, mondhatták el igényeiket, vágyaikat a jövő városáról. Háromezerből 1780 lap értékelhető. Az elemzést meg is kezdte a város vezetése. A napokban megalakult baráti kör elnöke. dr. Kindler József műegyetemi docens, a kérdőívek kidolgozója munkatársaival elkészítette a válaszok összegzését. A 90 oldalas, statisztikai adatokban és szóbeli véleményekben összefoglalt anyagot a tél végén a város vezetősége tárgyalja. A kérdésekre adott válaszokból is kitűnik a város egyik fő gondja: kevés a park Dunakeszin, tere pedig egyenesen nincs a településnek. Ez a városi tanács munkája is: az 1980-as tervekben, több tér, park kialakítása szerepel. El. készült a tanulmányterv a városközpont kialakítására — Dunakeszinek a hagyományos értelemben vett centruma sem volt —, s a tanácsháza körül kialakítandó modem központban több parkot, játszóteret is építenek. Ugyancsak a szabad tér megőrzése a cél a Duna-part rendezésénél is: a fölszámolásra ítélt egykori strand helyén, illetve környékén alakítják ki a város egyik szabadidős központját, ahová többek között sétáló parkot, kispályákat terveznek. A sportos szemlélet a meghatározó a további terveknél is: a város vezetése mind több lehetőséget szeretne biztosítani a fiatal város fiatal lakosságának egészségvédelméhez. lió forintos beruházással, amelynek a neve belső körút. Nizák Imre a városi tanács elnökhelyettese tájékoztatott a beruházás történetéről. — Az eredeti terv szerint a belső körútnak ez a harmadik, befejező szakasza csak a hatodik ötéves tervidőszakban készült volna el. Később, 1980-ra módosult a határidő. Októberben mégis befejeződött az építkezés. A kivitelezők az OTP és a Danubius szálló közötti részt csak nagy nehézségek árán tudták elkészíteni. Az út hossza 3,5 kilométer két híd és egy aluljáró tartozik hozzá. A beruházási költség túlnyomó részét a KPM adta. — Mit jelent az új út a város életében? — A legfontosabb, hogy a forgalmat ki tilthattuk a városközpontból. A tehergépkocsik a szabadtéri néprajzi múzeum, Lajősforrás és Pilisszántó felé közlekedő buszok a Főtéren haladtak keresztül. A keskeny és kanyargós úton alig fértek el. Nagy volt a balesetveszély, zavarták az idegenforgalmat, rezegtették a műamlékjellegű • épületeket, múzeumokat, szennyezték a környezetet. Külön problémát jelentett minden évben a Szentendrei Nyár, amikor a Főtéren a Theátrum színpada állt. Az itt élők is alig tudtak átvergődni a terelőutakon, a turisták pedig rendre eltévedték. A város közlekedése alapvetően átalakult. A teljes forgalmat a belső körútra tereltük. Az áutóbuszforgalom is erre a vonalra került, az új úton több a megálló is. Megváltozott a város szerkezete. A Főtér és a Duna-part végre sétány lehet. A 11-es úton nem lesz személygépkocsi-forgalom, csak a pismá- nyi busz közlekedik ott. A központban lakó autótulajdonosok engedélyt kapnak a behajtásra. Ez az út később teljes egészében a várost szolgálja majd, mart az átmenő forgalmat egy később megépítendő külső körút veszi át. — Megszokta a lakosság az új utat? — Akadtak, akik féltették a város hangulatát, arculatát az új úttól. Nekünk is becsesek a hagyományok. Vagy hatvan lakást kellett szanálni, idős emberekét is. Ki ne értené meg a ragaszkodásukat az akár kényelmetlen szoba- konyhához is. De mindenki belátta, hogy a város egyszerűen nem létezhet továibb az új út nélkül. Vlcsotka Mihály A hernádi Március 15. Tsz 1979 őszén és 1980 tavaszán összesen száznegyvenhat hektár erdőt telepít Üjhartyán község határában, a most épülő baromfitartó telepek környékén. Eddig ötvennyolc hektárt erdősítettek: akác- cs óriás nyárfa csemetéket ültettek. A nyugdíjasokból álló Martos Flóra szocialista brigád tagjai télire elvermelik a nyáriacsemeteket. Csak állok és figyelek Pillanatképek a gyárkapuban Állok és figyelek. Vajon hányán érkeznek és távoznak másfél óra leforgása alatt a diósdi csapágygyárból, munkaidő alatt Az üzem előtt idős férfi sepreget. Amíg a lehullott leveleket terelgeti, gereblyézi, kosárba ralija, beszélgetünk. Szabad a kijárás — Látok én itt mindent, kívül-bévül. Szabad kijárásom van. Sokan úgy jámak-kelnek, mintha nem is kellene dolgozniuk. Nincs ez valahogy rendjén. Csak egyszer állna ide egy napra, cifra dolgok tanúja lehetne. — Azzal ügyet sem vetve rám, hajladozva továbt seper. Hogy mennyire igaza van, rövidesen magam is tapasztalom. Alig érkeztem meg, két hölgy tűnik fel a kapuban. Trabantba ültek és elhajtottak. Úgy mondták: Budapestre, hivatalos ügyben. Hamarosan ismét nyílik a kapu, Landi József lép ki sietve. Hazafelé veszi útját, beteg. Alig távozik, egy ősz es, munkarunás férfi indul az élelmiszeri: clt felé. Kérdéseimre ráérjen válaszol, hosszan fejtegeti véleményét, mintha nem is munkaidőben lennénk. Cigarettáért megy. Mint mondja, ő tulajdonképpen nem is gyári alkalmazott, a Bentavölgye Tsz-ben dolgozik, csak kölcsön adták né- hányi tat a gyárnak. Pillanatok alatt belemelegszik a beszélgetésbe, s már a főnököt, meg a gyárat szidja. Nem fizetik meg a munkáját, nem érdemes itt dolgozni — mondja egyszuszra. Ha a megsárgult levelek beszélni tudnának, elárulhatnák, hogy hányszor láttak embereket kisietni -a gyárból,- s később visszaérkezni. A levelek azonban hallgatnak, csak aki söpri őket, mondja dohogva a magáét, úgy, hogy én is halljam. Kiugrottam a Közértbe — Hát az ilyenek miatt nincs minden rendben ebben az országban! Még hogy nem fizetik őket! Talán a lógósokat fizessék? Miből kapna többet, ha nem dolgoznak tisztességesen. — S olyan indulattal lendíti meg a söprűjét, hogy szerteszét repülnek a falevelek. A csapágyak meósa, Kör- möczi Gyuláné is kifeié igyekszik. Bútort vásárolt a család, most szállítják haza. — Ledolgozom majd ezt a kis időt — mondja távozóban. Ezt állítja Szűcs József is, aki a lőtérre megy edzeni. Ö egy órát már előre ledolgozott. Ügy látszik, hosszúra nyúlhatott az óra, mert akkor sem tért visz- sza, amikor már másfélszer körbejárt a mutató. A seprű suhogása közben megint megszólal egy figyelmeztetés. — Amíg maga itt beszélget, addig hátul, a fogorvosi rendelő felől mennek ki a közértbe. Gondolhatja, miért? Reggel héttől kettőig ugyanis a gyáron belül is nyitva van a büfé. Csak ott nem kapni italt. A kékköpenyes, szőke fiatalember is a fogorvosi rendelőből ment a boltba. Most már a kapu felé veszi az útját. Megtudakolom, mi járatban van. — Az egyik haveromnak névnapja van. összedobtunk egy kis pénzt, italra. — Mutatja a köpenye alatt lapuló félliteres cseresznyét. — Na, látja! — szólal meg az ismerős hang a seprű mellől. — Még csak nem is szégyellj bevallani, hogy italt vett. Vesz itt más is. Na, de azt hiszem, magára már felfigyeltek — pillant az irodai ablakok felé. — Csak vigyázzon! — Azzal felnyalábolja a teli kosarat és indul befelé. Holnap disznót vágunk Persze, nem maradok magamra, mert nagy a forgalom. Most többen is a gyár felé vették az irányt. Egy lelkiisA ki rosszul dolgozik, azt mindig nyíltam, a kollektíva előtt bírálja. Munkatársai mégis szeretik. Hogyan lehetséges ez? — Sokat gondolkoztam rajta magam is, mert tény, hogy nap mint nap érzem az emberek ragaszkodását — válaszolja Skriba József, a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű Vállalat tizenkét tagú Killián György szocialista brigádjának vezetője. — Szerintem az a dolog nyitja, hogy az ember alaposan ismerje beosztottjait. Szerelés villanyfénynél Milliókat teremtő közösség És nem csak szakmailag. Soha nem szabad egyenlőségjelet tenni a notóriusan hanyagul dolgozó és aközé, aki csak azért zsörtölődik, mert éjszaka rosszul aludt, egyébként kifogástalanul ellátia a feladatát. Tóth István, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója: A Killián György szocialista brigád 1964-ben alakult meg a kdrbantartási főosztály szervezetében. Azóta 14 alkalommal nyerték el a szocialista címet, s többször részesültek különböző kitüntetésben, ők azok. akiket soha sem kell külön biztatni, maguktól érzik, hol van szükség a segítségükre. És nagyon lényegesnek tartom, hogy soha semmit nem tesznek formalitásból. Lehet, hogy nem az ő brigádnaplójuk a legszebb, de amit letesznek az asztalra, az minden tiszteletet megérdemel! E kollektívában döntő szava van Skriba Józsefnek, akire mindenki hallgat, s ő pedig kedvező irányba befolyásolja társait. szerkezet, amelyet szintén a brigád alakított ki. Ráadásul olyan új lúghasznosító rendszert építettek ki. amelynek révén a vállalat termelési költségében évi 3 és fél millió forintos megtakarítás jelentkezik. Mindezen túlmenően nagy szerepük volt abban is, hogy a DHV 1300 megawattos kapacitásbővítő nagy- beruházása a gyorsítási programban megjelölt határidőnél négy hónavpal előbb befejeződött. És hogy ne csak a termelésről szóljak, hadd mondjam 'el: a közelmúltban elkészítették a nagyszabású összefogással tető alá hozott új bölcsőde hőközpontját — társadalmi munkában. Külső cég csak évek múlva vállalkozott volna a kivitelezésére, az anyagiakról nem is beszélve! — Az üzembelieikkel beszélgetve kiderült: ön nemcsak kitűnő lakatos, hanem halk szavú, csendes ember hírében is áll. Kiabálni még nemigen hallották. Mindenki ért a szód szóból? — Szerencsémre ismernek már annyira, hogy tudják': mindig csak kérek. Utálom a parancsolgatást, a nagyképűsködést. A mi kollektívánk nagy értékű berendezések karbantartásáért felelős, a számonkérésnél — mármint a munka elvégzése után — nincs és nem is lehet mellébeszélés. Feke- tén-fehéren kiderül, ki mire képes. Brigádtagjaink többségének két szakmája is van. Már megszoktam, hogy ha a vállalatnál valakivel gond van. azt többnyire hozzánk helyezik. Nálunk megnyugszanak, vagy úgy is mondhatnám: a nehezen kezelhető emberek betörnek. — Ne haragudjon meg a Tóth István vezérigazgató: A brigádnak köszönhető, hogy az erőmű berendezéseinek karbantartása során minden évben jelentős időmegtakarítást érünk el. Kezdeményezőkészségüket bizonyítja az az új konstrukciójú tisztítóberendezés, amelyet maguk gyártottak és szereltek fel, ennek alkalmazása a három nagy teljesítményű kazán mindegyikénél évi 800 ezer forint költségmegtakarítást eredményez. További másfél milliós önköltségcsökkenést jelent a fűtőfelületek mosásánál all<almazott kérdésért: mitől szocialista ez a brigád? — Elsősorban attól, hogy igyekszünk alkalmazkodni a körülményekhez. A minőségileg kifogástalan munka itt nem is lehet téma. hiszen nálunk ez természetes. Inkább arról beszélek, ami esetleges pluszt jelenthet. Olyan dolgokat találunk ki, amelyekkel nemcsak a mi munkánk lesz könnyebb, hanem a vállalat is jól jár. Okos, megvalósításra érdemes Ötletekre, javaslatokra gondolok. Soha nem szabad arra várni, hogy maid felülről szólnak. Ha mi rájövünk valamire azon nyomban igyekszünk a gyakorlatban is alkalmazni. De talán attól is szocialista kollektíva a miénk, hogy egyik társunknak. Rado- ván Antalnak segítünk építkezni. Éppen a napokban hozták meg neki a TÜZÉP-től a betongerendákat. Közösen leraktuk. és ott leszünk az alap kiásásánál is. — Miért vállalták a bölcsődei hőközpont elkészítését? — Szorító gond a városban a bölcsődehiány. Természetes, hogy segítenünk kellett. Mi szereltük a hőközpontot, és irányítottuk a teljes fűtésszerelést. A kazánházi tmk másik három szocialista brigádja is aktívan kivette részét a munkából. — Hogyan lehetett mindezt megszervezni ? — Nekünk ebben már van gyakorlatunk, hiszen korábban a városi tanuszoda fűtésszerelését is mi csináltuk. Soha nem arra törekszünk ilyenkor, hogy egyszerre sok embert mozgassunk meg értelmetlenül, mert akkor az emberek mozdulni sem tudnak egymástól. Az egyik szombat délután a tervdokumentációval kimentünk néhányan a helyszínre, megnéztük, mi a dolgunk. Aztán egyeztettünk a kőművesekkel, hogy ők mikor végeznek, s amikor már mindent pontosan ismertünk, két csoportra osztottuk a társaságot. Rendszerint két lakatos és négy hegesztő dolgozott felváltva, naprakész, pontos munkaterv szerint. A hőközpont betonozásával két hét alatt végeztünk. A szerelésnél pedig műszak után, délután kettőtől este tízig dolgoztunk. — A sötétben mit tudtak csinálni? — Nem volt sötét. A bölcsődével szomszédos épületből kábelen vezettük át az áramot, így villanyfénynél szerelhettünk. Tóth István vezérigazgató: Egy régi munkásszállót alakítottunk át bölcsődévé a város üzemeivel, intézményeivel közösen. Az épület értéke az átalakítás előtt 3 millió forint volt, most. az átadás után, már több mint 6 milliót ér. A társadalmi munka értéke pedig több mint 1 millió forint. Kilencven kisgyereknek jut hely, s ha teljes egészében nem is oldja meg, de legalább enyhíti a város gondjait. — Hogyan került Százhalombattára? — Tősgyökeres csepeli vagyok. Tizenkét évig az ottani transzformátorgyárban dolgoztam lakatosként. Amikor aoám 1964-ban telket vett Dunafüre- den, hogy öreg napjaira egy kis házat éoít. és ide költözik, egyszer én is vele jöttem. Akkor jártam először a városban. Hallottam, hogy az erőműnél embereket keresnek. Jelentkeztem, mart reméltem, hogy gyorsabban kanok lakást. Akkor 28 éves voltam... — Százhalombattáinak vallja magát? — Most már igen. — Mennyi idő kellett ehhez? — Nem kevés. Az elején sokszor előfordult, hogy felültem a vonatra és meglátogattam a régi ismerősöket Csepelen. Honvágyam volt. — Most is visszajár? ■— Ugyan már! Végleg megtelepedtem, nemcsak a munkám köt Százhalombattához. Itt élnek a barátaim, Falus Gábor meretes vő személyesen jött bejelenteni, hogy anyósának hirtelen el kellett utaznia, tehát nem látják ma a konyhában. A kapu elé kanyarodik az FM 14—31-es rendszámú teherautó. Vezetőjétől megtudtam, kísérőjét a rendőrségre vitte, hogy bejelenthesse, eltűnt a három gyermeke. Neki most új kísérőt kell kérnie. De úgy tűnt, ez nem ment könnyen, mert még egy órával később is a ’gyár előtt vesztegelt a megrakott jármű. Egy, vajszínű Volkswagenem elegáns pár érkezett. A fiatal nőn a legdivatosabb ruha, sminkje és frizurája is kifogástalan. A kísérő fiatal férfi eleganciája is szokatlan a gyári környezetben. Valóban, mert mindketten táncos, zenés esteket szerveznek, ide is azért jöttek. Frissek, vidámak, nekik bizonyára nincs megszabott munkaidejük. Közben ismét sza pórázzá dolgát a seprű, lendületes ívet rajzol a beton fölött szálló porba. Megállítok egy vidám, férfiút, kérdem, hová siet. j — Csak ide a gyár portájára. Elárulom, holnap disznót ölünk. A portán pedig egy ismerősöm jóféle csengődi bort hagyott Hamarosan visszatér. Ä. műanyag kannában körülbelül tizenöt liternyi bor. Ismét hallom a seprű felől: — Tudja, mi lesz ebből holnapra?! Semmi! Addigra megisszák. De a bentieknek is jutott belőle, elhiheti, ha mondom — és dühösen csapkodja a félreszálló leveleket. Kérdezősködésemnek majdnem véget vetettek. A rendész jelenik meg egy rendőr kíséretében, majd megáll és tisztes távolságból jóleső elégedettséggel figyeli az igazoltatásomat Hamarosan kioktatnak, hogy ha be akarok jutni a gyárba, előbb kérjek engedélyt. De én a kapun kívül vagyok! — Még rendőrt is hívnak magára — dörmögi valaki mögöttem. Nem fordulok a hang irányába, de tudom, a seprő mellől szóltak. A decemberi hideg egyre csípősebben figyelmeztet, már jó másfél órája várok a gyárkapu előtt Közben Vörös László, a gyár igazgatási osztályának vezetője' is kijött a kapu elé. Mint mondotta, azért, nehogy illetéktelen személy faggassa a dolgozókat A seprűs idős ember odaveti még utoljára: — Na megyek már befelé, ott is elkéi egy kis takarítás. ★ Ami ma elég, holnap már kevésnek bizonyulhat. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára idén határidő előtt teljesítette tervét Sokan kötelességükön felül is tettek a cél érdekében, s mint láttuk, olyanok is akadtak, akik ki-be sétáltak a gyárkapun. Pedig itt is igazgatói utasítás van rá, csak fontos ügyben és hivatalos kilépővel lehet kilépni. A szigorodó követelmények között mindinkább szükség lesz rá, hogy a gyárkapun kívül és belül, mindenki megdolgozzon a fizetéséért. Szalai Mária V* i *
