Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

1979. DECEMBER 31., HÉTFŐ Szilveszter a kemencénél, kompresszornál Munkával köszöntik 1980-at Mezőgazdaságunk—ma és holnap Beszélgetés ár. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel Az ágazat helyzetéről, kilátásairól és terveiről Nemzeti jövedelmünk nem lebecsülendő részét a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ága­zat adja. Dr. Romany Pál me­állami gazdaságok és a szö­vetkezetek közösen, társulá­sos formában, közös érdekelt­séggel oldják meg ezt a fel­adatot! Vannak erre már pél­dák is: Cegléden, az Alföldön, s néhány más helyen a régi gépállomásokon létrehoztak ilyen gépjavító, karbantartó üzemeket. Termelés és piaci ítélet — Ma a nemzeti jövedelem egyhatódát adja a mezőgazda­ság. 1974 és 1973 között igen erőteljesen csökkent a mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma, s tovább fogyott a me­zőgazdasági rendeltetésű föld­terület is. Ugyanakkor, a töb­bi ágazat hozzájárulása gyor­sabban nőtt, mint a mezőgaz­daságé, így szükségképpen csökkent a részaránya. Hazánk területe 93 ezer négyzetkilo­méter, s ennek 71 százaléka a mezőgazdaságilag megművelt terület. S bár ez, mint említet­tem, egyre kisebb lesz, Euró­pában — Dánia után — még így is nálunk a legmagasabb a mezőgazdasági terület rész­aránya. Ez tehát valóban egyik alapvető meghatározója a bruttó termelésnek. Most már a termelés növeléséhez egyre . nagyobb ráfordítás szükséges, amelyet az utóbbi években csak az állami gaz­daságok tudtak eredményeik­kel követni, a termelőszövet­kezetek nem. — 1979-ben, sajnos, a ked­vezőtlen időjárás miatt a ma­gyar mezőgazdaság termelése valamelyest elmarad a terve­zettől, s lényegében a tavalyi szintet éri el. Ennek ellenére most már jó szívvel mondha­tom: kikerekedett az esztendő, az első félévben bizony rosz- szaibbra számítottunk. A kuko­rica és több más növény javí­tott a helyzeten, az állatte­nyésztés, az élelmiszeripar, az erdő- és faipar eredményei is jobbak a vártnál. Az az igaz­ság, hogy a terveket minden esztendőben teljesíteni kell, a mezőgazdaságban azonban oly sok a bizonytalansági ténye­ző, amely nem tervezhető, hogy itt főként a tendenciákat kell számonkérni, azok pedig az utóbbi években jók. — Ha már a szervezeti, szervezési kérdésekről esik szó: mi a véleménye az olyan élelmiszergazdasági komplexumokról, ahol a mezőgazdasági termékeket a legmagasabb szinten fel­dolgozott élelmiszeripari termékként saját kereskedelmi háló­zatukban hozzák forgalomba, s ahol. az egész vertikumban azonos érdekeltségi rendszert dolgoztak ki? — Híve vagyok — szeren­csére senki sem tiltja, hogy ilyen komplexumok létrejöjje­nek. Jövőjük van, a piachoz képesek rugalmasan alkalmaz­kodni. Nyilvánvaló, hogy az élelmiszertermelés valameny- nyi ágazatát fejleszteni szük­séges, hogy minél kevesebb zavaró körülmény fékezze ha­tékonyságát. A Szovjetunió­ban például az utóbbi időben behatóan vizsgálják a terme­lés valamennyi szakaszát: te­hát a gépellátás, gépgyártás fejlesztését, a közbülső helyet elfoglaló mezőgazdaságot, a felvásárlást, áruraktározást, feldolgozást, forgalmazást. A legkedvezőbb eredmények ugyanis ott találhatók, ahol a termelés minden szakaszában érvényesíthető, jelezhető a végső piaci ítélet, az igazi, a nem átmeneti kereskedelmi érdekeltség. Világosan látni kell, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk jövője elvá­laszthatatlan attól, hogy mi­lyen minőségben, mennyiség­ben tudja eltarthatóvá, szállít­hatóvá, eladhatóvá tenni ter­mékeit. Szekeres János, a szilveszteri cgetömester ellenőrzi a kemencét. A kor­szerű autoinatik&k mellett is szükség van az ember eszére, figyelmére. MILYEN LESZ szilveszter éjszakája? Nem tudni még. Az ügyeleti beosztások min­denesetre idejében elkészültek, s azok, akik munkahelyükön fogadják majd az új évet, fel­készültek teendőikre. Ha fagy lesz, ha hull a hó, a Dunakeszi Hütőház tárolóteré­ben meg kell lennie a mínusz 25 foknak. A külső hőmérsék­let nem befolyásolja a bentit — arról a kompresszorok gon­doskodnak. Szilveszterkor — este nyolctól reggel nyolcig — Hatvani Miklós kezeli a gépeket. Harmincéves, két gyermek apja. Hiába, az ügye­let egyszer mindenkire ráke­rül; s különben is, minden gépész családos, nem lehet ki­vételt tenni. Pénteken még Sashalmi Mi­hály állt a gépházban — az óévben utoljára. Szombatra szabadságot vett ki, s elment a családjával Újpalotára, az unokaöccse esküvőjére. Az új házasság ünneplése után nyomban az új év ünneplése következik, szűk családi kör­ben. Miközben Dunakeszin a hi­deget kell korszerű ipari mód­szerekkel előállítani, Vácott a rekkenő hőséget. A Cement­es Mészművek itteni gyárában ugyanis 1500—1700 fokon ége­tik a künkért. Az irdatlan hosszú, olajtüzelésű kemencé­ket természetesen nem állítják le a szilveszterért, szüntelen forognak, dolgoznak, csupán a javítás, karbantartás lehet ok a megálljra. Akkor napokba telik, amíg kihűl a kemence, s belebújhatnak a szerelők. AZ ÜJ ÉV HAJNALÄN két kemence működik majd, s tí­zen vigyázzák, hogy zökkenő- mentes legyen a termelés. Ku­rts József műszakvezető kis csapatában három nő is he­lyet kapott, a granuláló és kapcsolószekrények kezelői. Hadd álljon itt a nevük: Kiss Istváhné, Kovács Istvánná és Kis Imréné. Az égetőmester Szekeres János lesz. Mackós termetű, vidám természetű, 36 éves fiatalember. Meséli, hogy nyolc éve dol-‘ gozik itt, ezalatt kétszer töl­tötte munkával a szilvesztert. Nem volt semmi baj, s reméli, hogy ezúttal is üzemzavar nél­kül telik el a műszak, este 10- től reggel 6-ig. Ezalatt a csa­lád — felesége és két gyer­meke — otthon, a deákvári lakótelepen tölti az időt; nél­küle nem mennek sehová, és nem fogadnak vendégeket. Pe­dig úgy tervezték, hogy átug­ranak a sógorékhoz, akik most kaptak lakást, s egyúttal meg­ejtik a házszentelőt is. Dehát közbeszólt az ügyeleti beosz­tás ... Majd máskor. Kérdem, hogy szokott itt telni a szilveszteréi ? Sza- bad-e pezsgőt bontani? Ko­vács József diszpécser össze­vonja szemöldökét: szigorúan tilos! Ez nagyon veszélyes melegüzem, mindig szükség van a józan észre. Dehát sok port kell nyelni... Igen, azért kapják az emberek a védő­italt, szódavizet és teát, abból annyit ihatnak, amennyit csak akarnak. Televízió nincs, leg­feljebb rádiót hallgathatnának — dehát nem olyanok a kö­rülmények. Elég nagy a zaj, és mindig van mit tenni. Meg is jegyzik: ez az egyik hátrá­nya a mi üzemünknek. Persze, dolgozni kell Duna­keszin is, Vácott is szilvesz­terkor is. Ám hallom, sehol sem kívánják ezt ingyen, az ügyeletben levők megkapják érte az illő pénzt. S akik itt töltik az éjszakát, vajon gon­dolnak-e arra: honnan, hogyan kapják az elektromos áramot? GÖD HATÄRÄBAN futnak össze a magasban húzódó, or­szágos távvezetékek. A gigá­szi traverzek tövében kis karcsú építmény áll: az Orszá­gos Villamos Távvezeték Vál­lalat alállomása. A vezérlőte­remben Gyetvai Mihály szol­gálatvezető fogad. Most ő fi- gyeü az ezernyi műszert; kol­légája, Hummel László, aki szilveszterkor teszi ugyanezt, most pihen. Nem zavarjuk ott­honában, helyette Stefán György, az alállomás vezetője tájékoztat. A szilveszter itt általában csendes. Kevesebb áramot fo­gyaszt az ország, mint más­kor, mert a legtöbb üzem áll. S ha minden lakás és szóra­kozóhely fényárban úszik is, ha minden tévé és rádió mű­ködik is — az elenyésző a gyárak energiaigényéhez ké­pest. A szolgálatvezetőnek időn­ként be kell avatkoznia. Ha viharos szél támad, ha sűrű a köd és zúzmara lepi el a táv­vezetékeket, előfordulhat zár­lat, gondot okoz az átívelés, áthúzás. Néha egyetlen gomb­nyomással ki lehet küszöböl­ni a hibát; máskor riasztani kell a távvezetéki hibaelhárí­tó csoportot, akik gépkocsikra szállnak, kimennek a helyszín­re és keményen dolgoznak. Itt benn óránként le kell olvasni a műszerek adatait és beírni a naplóba. Tartani a kapcsolatot a központtal, s tu­catnyi más feladatot ellátni. Pezsgőzésről szó sem lehet. Tea, tej, esetleg tévénézés, ha jut rá idő. Ez a legritkább. Hallom, az évek során abszo­lút antialkoholista munkacso­port alakult itt ki — aki ked­velte a szeszt, az hamar ki­kopott. HÁT, ÍGY IS LEHET szil­veszterezni. Sőt: kell! Miköz­ben az emberek nagyobb része önfeledten, mámorosán búcsú­zik 1979-től, egy részük fe­szült figyelemmel, munkával várja 1980-at. Mire megvirrad, letelik az új év első műszakja Paládi József Jó értelemben vett egynyslvüség — ön néhány esztendeje elégedetlenségének adott kifeje­zést a magyar mezőgazdaság növekedési ütemével kapcsolat­ban. Való igaz, azóta is voltak szűk esztendők, de úgy tűnik, mintha tényleg egyenletesebben emelkedné a termelés. Milyen tényezőknek köszönhető ez? Védett minőség, fegyelmezett szállítás — Kérem, mondja el, melyek azok a magyar termékek, amelyek mindenkor jó piacra számíthatnak? Törekszűnk-e ar­ra, hogy ezeket minél nagyobb mennyiségben, kiváló minő­ségben, pontos határidőre kiszállítsuk? — Én akkor sem az öt-tíz évvel ezelőtti koncepció minő­sítéseként értettem ezt, hiszen az akkori feltételezések sze­rint egy-egy most vitatott el­gondolás a legjobb megoldás lehetett. Mégis változtatnunk kellett, mert a feltételek is változtak. Természetes pél­dául, hogy jobban ki kell használnunk ingyenes erőfor­rásainkat. Például azt, hogy ne csak a munka kezdetét, hanem a zömét is optimális időbe he­lyezzék. Viszonyainknak meg­felelő fajtákat kell alkalmaz­nunk, adott esetben az inten­zív, a modern és a hagyomá­nyos kombinálása, együttes jelenléte is dicséretes lehet. Tehát nem is annyira az ütem növekedésével van a baj, ha­nem a lehetőségeink kihasz­nálásával. Mezőgazdaságunk termelési szerkezetét időről időre országosan és termőtá­janként is felül kell vizsgál­nunk. Az adottságok előnyeit, a költségtakarékos megoldáso­kat, az ágazattársítás és ugyanakkor a szakosítás elő­nyeit az eddigieknél jobban kell hasznosítanunk. Az idén például visszafogtuk a tojás­termelést: nem volt gazdasá­gos exportálnunk, mert csak annyit kaptunk érte, mint amennyit ráfordítottunk. En­nek ellenére a mezőgazdasági exportunk nőtt. Vagy itt van például a juhászat: most a legoptimistább műanyaggyáro­sok is aggódva figyelik az igé­nyek változását, -a juhászat fellendülését. Különösen a du­nántúli tájak alkalmasak erre, gondolunk arra is, hogy a Du­nántúlon egy juh-vágóhidat létesítsünk. Tehát nem szük­séges nekünk mindig minden ágazat termelését növelni, az igényeket kell rugalmasan kö­vetnünk. A kérdés második részére válaszolva a XI. párt- kongresszus, majd az 1978 márciusi párthatározat is erő­sítette a termelési kedvet, a biztonságot, a nagyüzemek és háztáji gazdaságok együttmű­ködését. Döntő tényező, hogy konszolidáltság, jó értelemben vett egynyelvűség jellemzi a mezőgazdaságot. —- Élelmiszeripari nagyhata­lom ugyan nem lehetünk, de néhány cikkel befolyásolhat­juk az árakat. A magyar pap­rika például a világkereskede­lem egyharmadát adja, s ez már átformáló erőt jelent. Vannak egészen speciális ter­mékeink, mint például a to­kaji aszú, az egri bikavér, a Herz- és a Pick-szalámi, a gyulai száraz áruk, amelyek­kel valamikor vitathatatlanul elsők Voltunk mennyiségben is, s mindenkor jó piacra szá­míthattunk. Azonban nem sza­bad, hogy ez a szemlélet elrin­gasson bennünket. Arra kell törekednünk, hogy egyre több ilyen áru legyen, amelyet az adott piac igénye szerint gaz­daságosan elő tudunk állítani. Védett minőség kell, rugal­masság, jó piacismeret és persze jó nyersanyag, korsze­rű feldolgozás, fegyelmezett szállítás ... Az utóbbiról hadd mondjak néhány szót: nagyon fontos, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar a szállítást jól szervezze, rendelkezzen az ehhez Szükséges eszközökkel. Jó példa erre a Bólyi Mező­gazdasági Kombinát mohácsi hajókikötője. A mezőgazdaság nem zárt egység — A magyar élelmiszer-gazdaságban dolgozó szakembe­rek az ön mércéjével mérve képesek-e arra, hogy adott anya­gi lehetőségeink között nemzeti jövedelmünk megteremtésé­ben a mostaninál többet tegyenek? Soronkívüliséget a gazdaságos ágazatoknak — Az ágazat az ötödik ötéves tervben mintegy 60 milliárd forint értékben vásárol új gépeket. Sajnos, csak ennyire volt lehetőség. A magyar mezőgazdaság a szellemi értékek hatéko­nyabb hasznosításával és mostani eszközállományával képes-e olyan mértékű előrelépésre, mely minőségi változást jelent a fejlődésben? — Nemrégiben az ágazat' fiatal szakmunkásaival talál­koztam, feltűnt, hogy saját te­vékenységüket is, az irányító­két is milyen kritikus szem­mel képesek elemezni. Hogy már eddig eljutottak, az fél sikernek számít. Nagyon jó szakembereink vannak, de a mainál sokkal jobb irányító tevékenységre van szükség; a minisztériumtól a brigádokig érvényes ez. Sőt! Csak más ágazatokkal szorosan együtt­működve vagyunk képesek előrelépni, mint ahogy arról már beszéltünk is. A mai ma­gyar mezőgazdaság nem zárt egység, mint régen, ahol sok­szor a ruháját is maga állítot­ta elő a paraszt. Sok biztató jelét látom annak, hogy szak­embereink képesek a máinál többet kihozni az ágazatból. — Nekem az a véleményem, hogy a mostani eszközállo­mánnyal lényeges változást nem lehet elérni. Bonyolítja a helyzetet, hogy mi olyan tech­nikát alkalmazunk, amely a hatvanas években — az akkori olcsó energiák mellett — a legjobb volt. A következő években úgy kell a termelés növekedését elérni, hogy ne növekedjék a felhasznált ener­gia mennyisége, a költségek így is emelkednek majd. Nos, ennek előrebocsátásával is lá­tok lehetőséget, hogy a szelle­mi értékek maximális kihasz­nálásával, amelyeknek már a technikai eszközök cseréjénél is érvényre kell jutniuk, emel­jük a mércét. Ha nem akarjuk, hogy a világpiacról kiszorul­junk, minden eszközt meg kell ragadni, hogy jobb minőségű, olcsóbb, pontos határidőre szállított termékekkel vegyünk részt a világkereskedelemben. Erőteljes szelekcióra, rostálás­ra van szükség a versenyké­pesség, általában felkészültsé-. günk, lehetőségeink területén! Ez nem végezhető el csak a mezőgazdaság erejével, hanem a feldolgozó, az értékesítő és más szervezet együttműködé­sével. Ehhez ki kell alakítani a mainál sokkal szorosabb integráció különböző formáit. A gazdaságos ágazatok, eszkö­zök, beruházások létrehozását soron kívül elő kell segíteni. Visszafogottabb fejlesztés — Végezetül a küszöbönálló, hatodik ötéves terv, a ne­héznek ígérkező 1980-as esztendő lényegesebb feladatairól kérnénk egy rövid áttekintést. A ceglédi kezdeményezés is példázza — Tudomásom szerint a gépek gazdaságos üzemeltetése érdekében gépjavító és szervizrendszer kialakítás ira töreksze­nek. Ügy kell ezt értelmezni, hogy a gépállomás-hálózathoz hasonló rendszer kiépítését szorgalmazzák? — Nem. Át kell vennünk azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket korábban szereztünk, de most egészen másról van szó. A termelésben egyre na­gyobb szerepet játszó gépek javítása, karbantartása elen­gedhetetlenül megköveteli, hogy valamennyi érdekelt fél közösen hozzon létre olyan hálózatot, amely alkalmas az említett feladatok elvégzésére. Ez nem lehet csak a mező- gazdaság feladata. A gyártó cégek, a MEZŐGÉP Tröszt, az — Az 1980-as év és a követ­kező középtávú terv összefügg: a gazdasági folyamatok ugyan­is nem választhatók szét. Gon­doljunk csak arra, hogy az idén elvetett búzát jövőre aratjuk, s amit aratunk, az már a hatodik ötéves terv ele ső termésének vetőmagja. Nem titok; nehéz időket élünk. Az ágazatnak azonban most nem ezen kell meditálnia. Az új szabályozókban megmaradt minden fontos elem, amely a munkánkat segíti, a támoga­tást, mint ösztönző eszközt ugyanis az árváltozások elle­nére sem nélkülözhetjük. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bárki is csak erre szá­mítson. Sokan panaszkodnak az új szabályozók követelmé­nyei miatt, s amikor megkér­dezem, hogy mi az, ami nem jó benne, kiderül, hogy még nem ismerik, de hallották. Az alapos közgazdasági elemzést, az új helyzet világos felisme­rését kell most megkövetelni. A hatodik ötéves terv cél­jairól még korai lenne részle­tesen beszélni, annyi azonban biztos, hogy nem csökkent az ágazat exportfeladatá, viszont előtérbe kerül a gazdaságossá­gi kritérium a visázafogottabb fejlesztés mellett. Az 1980-as év hasonlóan nehéz feladatot jelent, mint amikor 1977-ben 12 százalékos növekedést ér­tünk el. A mezőgazdasági ter­mékek bruttó termelését leg­alább 5, míg az élelmiszeripa­ri termelés bruttó értékét (mindkettőt változatlan áron) legalább 9 százalékkal kell nö­velni 1980-ban. A növekvő termelési és ér­tékesítési feladatokhoz nem igényelhetünk több erőforrást, mint amennyi az előző évek­ben rendelkezésünkre állt. Mindent meg kell tennünk, hogy ne csökkenjen tovább a termőföld, ne legyen kevesebb a munkaerő, ugyanakkor fo­kozzuk képzettségüket, mert a gépeket csak így tudjuk haté­konyan működtetni, a műtrá­gyát, növényvédő szert fel­használni. Ha már az adottsá­gok kihasználásáról beszéltem: ez legfontosabb feladatunk. Nálunk sokkal gazdagabb or­szágok is ezt teszik. Loinbosi Jen6 V zőgazdasági és élelmezésügy miniszterrel erről beszélget tünk. — Kérem miniszter elvtársat, foglalja össze, az idén mi­lyen eredménnyel zárta az esztendőt ez, az időjárás szeszé­lyeire oly érzékeny ágazat?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents