Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

4 1970. DECEMBER 29., SZOMBAT VIDÉKI STÚDIÓK Adás: délelőtt Az új év elejétől megválto­zik a rádió vidéki stúdióinak műsorrendje. A hét végi kez­dés időpontjait érintik. Az ÍkíKT tömegkommunikációs Kutatóközpontjának felméré­seiből ugyanis kiderült: a családok a munkaszüneti na­pok délelőttjén szívesebben állítják rádiókészülékeiket a helyi adó hullámhosszára, mint este, amikor igen erős a központi rádióműsorok, a té­vé és az egyéb kulturális programok konkurrenciája. A vételi viszonyok is kedvezőb­bek ilyenkor. Emellett a dél­előtti magazin jellegű műso­rokban a nap programjainak összeállításához is ötleteket adhatnak. A szolnoki adás például — amelyet Pest megyében is hallgatnak — szombaton és vasárnap délelőtt 9-kor kez­dődik, amelyhez január 1-től vasárnaponként és más ün­nepnaponként 18 órakor fél­órás sportösszefoglaló társul majd. Falikép a kórházban VANKÓNÉ DUDÁS JULI FESTMÉNYEI KEREPESTARCSÁN Az első nézők a falikép előtt. összefogódzó, körtáncot já­ró fiatalok; mátkapár és ven­dégek a terített asztal körül: a lányokat vederrel locsoló Kocsis Imre művészete BERECZKY LORÁND TANULMÁNYA 1 Az utóbbi években egyre ■több olyan könyvsorozat jele­nik meg a Corvina és a Kép­zőművészeti Alap Kiadóválla­lata jóvoltából, amely az élő magyar művészet jelentős al­kotóiról, idős mestereiről, pá­lyája csúcsához közeledő kö­zépnemzedékéről, kísérletező fiataljairól ad képet. A Mai magyar művészet sorozat után útjára bocsátották a Műhely­könyveket (Kokas Ignácról, Finta Józsefről, Gyulai Livi- uszról jelent meg például ta­nulmány ebbenj, a Képzőmű­vészeti Alap Kiadóvállalata pedig az elmúlt hetekben egy új sorozat első kisalakú, vé­kony köteteit adta ki. Zsebkönyv-formátum, zseb- könyv-áron. Mindenki számá ra hozzáférhetőek ezek a mű­vek, ugyanakkor színvonalas tanulmányok, gazdag kép­anyag segítségével ismertetik meg az érdeklődőkkel Paizs László, Baranyay András, Fajó János — és Kocsis Imre művé­szetét. Mert a sorozat második kötete a Szentendrén alkotó fiatal művészt mutatja be. Nem mintha Kocsis Imre is­meretlen festő-grafikus lenne. Amióta Kádár György tanít­ványaként 1986-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, több egyéni kiállításon mu­tatkozott be szülővárosában Makón, a fővárosban és Szent­endrén; rendszeres résztvevő­je az országos, a magyar mű­vészetet külföldön bemutató tárlatoknak. 196?—70. között Derkovits-ösztöndíias volt, 1968 óta tanít a Képzőművé­szeti Főiskolán. A szerteágazó érdeklődés — ahogyan a tanulmány interjú- részletéből kiderül — a művé­szeti hatások iránti érzékeny­séggel párosul. A magam mun­kájában az izgat,.hogy meny­nyire tudok hatásokat feldol­gozni, s az is izgat, mi mennyi­re hat rám — vallja a festő, s vállalja, hogy a saját kifejező- eszközök megtalálásához több­féle utat kell végigjárni, szám­talan módszert kipróbálni. Vállalta tehát, már a főisko­lás években a kísérletezést, később a kerámia, kép- és al­kalmazott grafika lehetőségeit kutatta. Milyen eredménnyel? Plakátjaival gyakran talál­koznak Szentendre vendégei, katartikus ereiűek Dózsr-lap- jai, kerám’áiról pedig ígv ír Bereczkv T.oránd: A kerámiák — amelvek a régi mesterség nosztalgiáját és anyagsz°rele­tet is tanúsítják — igazán iz­galmas kísérletek... A művész a külső környe­zet által inspirált alkotónak tartja magát — a tanulmány- író hozzáteszi, hogy a jelkép- teremtés. az emblématikus ki­fejezés útjait vizsgálja. Így ju­tott el Kocsis Imre a hiper- realizmus vagy szűrnaturaliz­mus eszközeit idétő, naeyon pontosan, mintegy fénykép­szerűén kidolgozott festménye­kig, a kül várósok hámló ■‘vako­latait. beszögezett ablakú. sza­nálásra váró házait, üres kira­katait, egészen hétköznapi embereit ábrázoló képekig, s a legutóbbi időszakban a kulcslyuk-grafikáig, melyeken egyre filozofikusabban, egyre mélyebben vizsgálódva fogal­mazza meg az ember és a va­lóság, a meglevő és a lehet­séges viszonyát. Nagy-nagy műgonddal elemzi a köznapi szituációkat, szilárd képi szer­kezetei, pontossága biztosít­ják, hogy a látszólag esetleges élethelyzetek érzelmi, gondo­lati állásfoglalásra késztető képi igazsággá váljanak. Ebből nyilvárívalónak lát­szik az, amit a tanulmányíró is leszögez, de amit az inter­júban maga a művész is meg­fogalmaz: Kocsis Imre hisz a művészet társadalmi hatóere­jében, munkája fontosságá­ban: Az emberiségről koráb­ban is művészete és a kultú­rája hagyott valami jelzést, s lényegében a művészét erre a célra született. A technikai eszközöket be lehet olvasztani, újat lehet belőlük csinálni. Gyakorlatilag azonban meg­semmisülnek. A művészeti al­kotás azonban mindig epyedi tárgyként él tovább, ha olyan sikeredik, amely erre a to­vábbélésre érdemes. Ezért kell komolyan venni a művészetet, s ezért muszáj komolyan ven­nie az embernek magát... P. Szabó Ernő (Barcza Zsolt felvétele) legények — Vankóné Dudás Juli Galgamácsai lakodal­mas, tíúsoiti locsolás és El­vesztettem zsebkendőmet cí­mű, egyetlen faliképet alkotó festményei tegnaptól pihen­tető, üdítő látványt kínál­nak a Pest megyei Tanács kerepes tarosai kómáza bete­geinek és mintegy hatszáz dolgozójának. A falikép avatásán részt vett Bállá János, a gödöllői járási pártbizottság első tit­kára, Jósvai Lajos, a gödöllői járási hivatal elnökhelyette­se, s ott voltak a megyei és a helyi párt- és állami szer­vek, tömegszervezetek, a he­lyi üzemek képviselői. Avatóbeszédében R ozgonyi Ernöné dr., a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója meleg szavakkal méltatta a Galga- mácsán élő és alkotó népmű­vész képeit, amelyek ezernyi színnel örökítik meg faluja régi és mai életét. Az öröm szava szól Vankóné Dudás Juli minden egyes alkotásá­ról. Az életöröm, az életsze­retet szent himnuszáé... — mondotta Rozgonyi Emőné dr.-&• Tegnap, Kerepestarcsa fel­szabadulásának harmincötö­dik évfordulóján még egy bensőséges hangulatú ese­ményre került sor. A délelőt­ti órákban adták át a nagy­község új pártházát. Az ün­nepségen Pécsi Pálné, a gö­döllői járási pártbizottság tit­kára mondott beszédet, majd azok a veteránok emlékeztek élményeikre, akik már a fel- szabadulás előtti években is részt vettek a munkásmozga­lom harcaiban. Vecsés elkötelezett klasszikusa GOLDMANN GYÖRGY-EMLÉKKIÁLLÍTÁS A NEMZETI GALÉRIÁBAN Í A művek, szobrok és grafi­kák 1980. január 23-iR láthatók, hé.fö kivételével, naponta 10 és 18 óra között. Most lenne hetvenöt éves. 1904-ben született Vecséoan, 1929-ben végezte el Budapes­ten a Képzőművészeti Főis­kolát, utána Párizsban ta­nult. A harmincas évek elejé­től művészete összekapcsoló­dott a munkásmozgalommal — szobrai típusokat és a kort ábrázolták harcos elkötele­zettséggel. Tagja lett a Szo­cialista Képzőművészek Cso­portjának. A munkásmozgalom mártírját, a két világháború közötti magyar plasztika egyik kimagasló alakját Dachaubam ölték meg. A kor lelkét mutatta Eszméit a munkások igaz­ságából merítette — formai tudását Barlach, Fémes Beck Vilmos és a kubizmus érlelte. Életművek, irányzatok. Mind­ez forrás volt és tájékozódás. A kor lelkét kutatta. Jellem­ző, hogy 1929-ben kapott dip­lomát, akkor, amikor a gaz­dasági világválság végigsöpört a földrészeken. Mi mást for­málhatott ekkor, mint akit leginkább sújtott a tőkés, mint aki leginkább testesítette a reményt — a Munkás alak­ját. Az ökölbe szorult kezelt Dási Huber István, Derkovits Gyula képeinek, József Atti­la verseinek előzetes és pár­huzamos időpontjából adnak szobrászi információt. A visszafogottság és az erő G old mar,.n György portréinak karaktere, ez teszi emlékeze­tessé 1927-ben mintázott Női fej-ét, Korniss Dezsőről ké­szről t arcmását. Pontossága nemcsak az anatómiai alak­zatra, hanem az eszmére is értendő, így válik Bagi Iloná­ról készült sí remi í k terve szob­rászt tisztelgéssé egy igaz for­radalmár előtt. Ilyen csöndes összetettség, szelíd, de nagyon határozott belső energia kor­mányozza a Gondolkodó mun- kás-t is 1934-ből. ö is leült töprengeni, mint Michelange­lo Jeremiás prófétája, mint Madách Ádámja, mint Rodin gondolkodója, mint Goethe Faustja. Csakhogy ő nem Hamlet — telítve van cselek­Goldmann György: Gondolkodó munkás (1934) véssél, s ha nem is éri utói e nagy példák művészi töké­lyét, a’ fogalom eszmei értel­mében hibátlan és szabatos al­kotás Goldmann műve. A így hitelesebb. A groteszkhez is azért van érzőivé, mert a kor produkált ilyen jellemeket. A Horthy- rendőr duzzadt alakja maga a brutalitás. Mindez ma már múlt és mű v feze ttör t inelem, de valaha negatív valóság, szenvedés volt, félelmetes erőszak, tipró nyerseség. Még nagyobb szobrász le­hetett volna Goldmann György, ez szobrairól leolvas­ható. Lelkiismerete azonban nem engedte, hogy csak szobrász legyen. Minden mé- rioskélés nélkül bevetette ma­gát a mozgalomba, s vállalta a mártíromságot is az ügyért. Lehetett volna nagyobb — így mégis hitelesebb, valósá­gosabb mindaz, amit alkotott. Egy tétel, egy fejezet a ma­gyar szobrászat történetében Goldmann György munkássá­ga, de olyan tétel, olyan feje­zet, mely szilárdan ötvöző­dött a korral és a jövővel, hiszen ez utóbb't építette fel­áldozott életével és műveivel is. Petőfi az ő sorsát is meg­írta költészetében, azt, hogy minden szobra, minden szív­ütése egy csepp a világ bol­dogságáért. Az volt, az lett. Ezért a holnap-írt. ezért a jö­vőért mindent fe'áldozott, ami életéből feláldozható volt. Adj emberséget az ember­nek, adj magyarságot a ma­gyarnak — mondta, hirdette József Attila. Goldmann György ezt a szózatot mara­déktalanul vállalta. Szobrok­kal, életével. Művészi útja nehéz fennmaradást válasz­tott, de fennmaradt. Műveivel is, példájával is. Épüljön fel Vecsés galériája Most már csak az a fel­adatunk, hogy Vecsés klasszi­kus életművet létrehozott, a munkásosztályhoz hű szobrá­szának és forradalmárának létrehozzuk emlékmúzeumát szülőfalujában, Budapest köz­vetlen közelében. Itt helyez­hetnénk el Szabados Jenő és Gammel József festményeit is. Vecsés galériája művekkel már megépült, épüljön fel valóságosan is. hirren minő­ség, mérték és példa. Azzá leihet, azzá kell válnia. Losonci Miklós HAGYOMÁNYŐRZÉS PILISVOROSVARON Nemcsak hangos HUSZONÖT ÉVES A NEMZETISÉGI NÉPTÁNC-EGYÜTTES A ködös, párás hétvégi dél­utánon homály dereng a pi­lisi hegyek oldalán. Errefelé kétnyelvű felirat olvasható a helységek névtábláin. Solymá­ron Schaumar, Pilisszentivá- non Sankt Iwan, Pilisvörös- vár német neve pedig We- rischwar. A feljegyzések szerint a XVIII. században települt ide a német lakosság, és a vörös­váriak Bajorország tájairól érkeztek. Azóta már néhányan fel is keresték, be is járták az őshaza vidékeit. Innét hozták magukkal dalaikat, táncaikat a munkáról, életről kialakult tapasztalataikat, szokásaikat. A nemzetiség azonban ma már nem zárkózik be saját külön világába. Az emberek reggelente ugyanúgy felülnek az autóbuszokra, mint a me­gye más vidékein, s a helyi üzemeken kívül sokuk Buda­pesten dolgozik. Közös világunk Vajon a technikai fejlődés, a mai nyitottság mellett, med­dig élhetnek az értékes hagyo­mányok, melyeket a pilisvö- rösvári német náptáncegyüt- tes 25 éve ápol, őriz. Pilisvörösváron megtudtuk, hogy a lebontott és a régi alapfokon újjáépülő művelő­dési ház most csak jogilag lé­tezik. A jubileumi műsort ezért Pilisszentivánon rendez­ték meg. Mire odaértünk, már terített ünnepi asztalok vár­ták a régi alapító tagokat, ba­rátokat, családtagokat. Az idő­sek meglepetésnek szánt rö­vid műsorát Lányi Ágoston Magyar verbunkos és friss cí­mű táncszáma követte, majd csíkos térdnadrágban, fehér tárdharisnyában a szigetszent- mártoni együttestől láthattuk a ceglédberceli német tánco­kat. Vágási András tiroli jód- liszáma után forgatagos hajósi német táncok következtek az ünnepeltek előadásában. Ez­után Hidas György és Wenzl József gyűjtötte német tán­cok, majd Klotz Mária, az együttes szólistája szép pilis- vörösvári és pilisszentiváni népdalcsokra következett. Wenzl József újévi köszöntő című kompozíciójában már apraja-nagyja járta a táncot a színpadon. A német népze­néből adott ízelítőt a Hazafias Népfront pilisszentiváni ve­gyeskara is, de műsorában éppúgy szerepeltek magyar szerzők, mint ahogy a vörös­váriak is merítenek az ország­ban élő népek folklórjából. Mi minden történt az el­múlt negyedszázadban, ami­óta a csolnoki népi együttes egyszer a községben vendég­szerepeit, s ennek láttán a helybeliek is elhatározták, hogy tánckart alakítanak? A munka folytatói A terített asztaloknál most tisztes családapák és az elkez­dett munka folytatói, a fiatalok ültek, s tisztelettel említették Krasznai Károly, Hidas György és Vajda Imréné ne­vét, akik hajdan saját tudá­sukra támaszkodva egyetlen hegedű birtokában, később a Kulturális Minisztériumból kapott tangóharmonikával kezdték a munkát. Tímár Sándor 1957-ben nyolc táncot tanított be, melynek anyagát Hidas Mihálynétól, zenéjét Denk Józsefnétól, az éneke­ket a vörösvári asszonyoktól gyűjtötte. — A nagyapám csizmájában táncoltam, és az öregektől szereztük a ruhákat — emlék­szik vissza Kohlhoffer Mihály. A még javakorban lévő, de már alapítónak számító fér­fiak mesélik aztán, hogy a régi vidéki szereplések leg­kellemesebb izgalma mindig az volt, van-e szép lánya a házigazdának, akihez este el­szállásolják őket. Velencei Er­zsébet még csak 23 éves és már 11 éve táncol az együt­tesben. Manhercz Gizella ta­valy meg az utánpótlás leg­fiatalabb csoportjában az út­törő együttesben táncolt. lm már 5 éve él a néptánc von­zásában. A magyarországi német nemzetiségek lakta vidékeken kívül egyre több meghívást kaptak a szomszédos orszá­gokba is. Jártak az ausztriai Burgenlandban, Türingia tá­jain az NDK-ban, s itthon többször megtisztelték őket a rádióban zenei és énekfelvé­telekkel. Miniszteri dicséret, szocialista kultúráért kitünte­tést kaptak. Az 1975-i soproni néptáncfesztiválon az együt­tes első díjat szerzett. A leg­jobb zenekar díját, Kollányi Ágoston a Magyar Tudomá­nyos Akadémia zenei munka­társa, aki 1963-ban került hozzájuk táncoktatónak, a legjobb koreográfus díját kapta meg. Most és a jövőben Az idei év 65 fellépése re­kordot jelent. Januárban a pécsi televízióban mutatkoztak be, ősszel Vcr°segy',iázon ki­váló minősítést kaptak. Mind­ez csak fokozta azok figyelme: és tiszteletét, akik a jubileumi műsor alkalmával is megjelen­tek a közel 100 tagú közösség ünnepén. Kár lenne, ha mindez a szépség, amit itt megtartani, megőrizni igyekeznek, már csak a múlt lenne, afféle han­gos múzeum.' Lányi Ágoston, aki az év­forduló alkalmából szocialis­ta kultúráért kitüntetésben ré­szesült, erről úgy vélekedik, hogy a népművészet örök em­beri értékeket közvetít, a né­pek nemzeti tudata fejeződik ki bennük. Hidas György nyugdíjas ének- és németszakos tanár, az együttes Szocialista kultú­ráért kitüntetett vezetője, aki inkább barátairól és a közös­ségről beszél szívesebben, mint magáról, azt kéri, írjam meg, hogy Wenzl József, a közöttük felnőtt szorgalmas fiatalember a közösség lelke, motorja, tánckarvezetői tan­folyamot is végzett. Táncokat tanít, s jó irányító készsége van. Szintén Szocialista kultú­ráért kitüntetést kapott, s 34 éves. Még nagyon sokra viheti. A fiatal művészeti vezető a közelebbi jövőről így nyilat­kozik: — Nagyobb terveink az új művelődési ház felépítéséig nemigen születhetnek, örü­lünk, ha az eddig elért szín­vonalat meg tudjuk tartani, mivel nincs megfelelő próba­termünk. Peller János tanácselnök kérdő pillantásomra válaszolt: — Két épület közül kell választanunk, ahol rövidesen elkezdődhet a munka. Szeret­jük az együttest, nagyon főm tos nekünk az amit csinálnak, s mindig megteremtjük hozzí a' feltételeket. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents