Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

1979. DECEMBER 28., PÉNTEK íy&í av Magyar szabadatom Megszűri a kéngázt Magyar szabadalom alap. ján az eddigieknél hatásosabb füstgáztisztító berendezés kí­sérleti gyártását kezdték meg a Szellőző Műveknél. Az új tisztító az olaj- és széntüzelésű kazánok égéstermékeiből tel­jesen kivonja a mérgező ha­tású kéndioxid gázt, és ipari felhasználásra is alkalmassá tesízi. A magyar eljárás lényege, hogy a füstgázokat szénhidrát oldatba vezetik, amely a kén­dioxidot közömbösíti. A Szel­lőző Müvek szakemberei olyan műszaki, technológiai megol­dást találtak, amely amellett, hogy a környezetvédelmi kö­vetelményeknek tökéletesen megfelel, a mészhidráttal kö­zömbösített kéndioxid gázt ipari felihasználásra is alkal. mássá teszi. A vegyi reakció során keletkező anyagból ipari gipsz gyártható. Közéleti felelősséggel Valóban kivétel volna? Beszélgettünk egy fiatal közgazdásszal Hogyan késizül az írás? Lé­nyegtelen. Csak az eredmény számít. Mégis, ez egyszer, hadd legyen szubjektív a krónikás. Fáradt voltam, kedvetlen, fásult. Végigvonszoltam ma­gam a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat központ­jának hosszú folyosóján a KISZ-irodáig. Fiatal közgaz­dásszal volt találkozóm, be­szélnénk munkájáról, életéről. Bejött egy vékony, csupa ideg. szőke lány, bőrnadrágban, és vibrálni kezdett a levegő. Horváth Margit szavaiból, mozdulataiból, gondolataiból, érveléséiből valami — elnézést a frázisokért — elementá­ris jókedv, lelkesedés, élet­öröm áradt Pedig egyszerű dolgokról beszélgettünk: mun­káról és hétköznapokról. Csak­hogy érzelmeinket palástoló, néha cinikusnak mondott éle­tünkben ritkán hallott fe­szültséggel, izzással. ★ — Még harmadéves koram- j ban besétáltam a Kőolajipar; | Tröszthöz; kérem, ebben » szakmában szeretnék dolgoz­ni majd, köthetnénk-e ösztön­díj szerződést? Leesett az ál­luk. Pont ide jönnék? Egy pesti lány, csak úgy? Mégis, melyik vállalatihoz? Körül­néztem és Battát választottam. Ügy láttam, itt rengeteg új dolog van, fejlődés, dinamiz­mus, nem begyepesedett fe­jek és ügyek. Lehet csinálni valamit, vonzott a feladat. Azután jött az első csalódás. Szervezőnek tanultam, de az itteni szervezési munka in­kább a már meglévő folyama­tokkal foglalkozott, én meg újat szerettein) volna csinál­ni. Így a tervosztályra kér­tem magiam. A második meglepetés, ami sajnos majd minden fiatal közgazdász, mérnök életében bekövetkezik: rájöttem, hogy ami tudásra a munkához szük­ség van, töredéke az egyete­men elsajátítottaknak. Már­pedig igenis azt mondom, minőén gúnyos mosoly es lehűtés ellenére, most is, műi­dig: egy fiatal nem akar ke­vesebbet, mint a világot megváltani. Ha hónapszán;, évszám nem képzettségének, képességének megfelelő fel­adatot kap — megszokik vagy megszökik. Pedig egyiket sen» szabad! Azt hiszem, én mond­hatom ezt, akár ilyen indula­tosan is. Az elején, meg akar­tam lépni. Igen. Idegenek, munkásszálló, vidék. Anyán» akkor összeveszett velem. Utó­lag mondta: akarattal. Hogy ne legyen kedvem visszamen­ni közéjük. Most? Szeretem a munkám. Annak ellenére is, hogy még mindig lényegesen több a fel­sőfokú képzettséget nem igény­lő feladat, számolgatás, ma­nuális munka, mint a tényle­ges közgazdászi tevékenység. De végeredményben egy majdnem másfél milliárdos terven dolgozunk, egészen 1990-ig foglalkozunk a DKV munkájával. Jó kollektíva, • szép feladat — mégis keves­lem. Ezért kerestem mást, töb­bet, amivel eltölthetem sza­bad időmet, leköthetem fölös energiáimat, kiélhetem szerve­zői ambícióimat, és — nem Pontos döntésok alapja Korszerű szakigazgatós Szigetszentmiklóson A hatósági munkák során közvetlen személyes kapcsolat alakult ki a tanácsok dolgo­zói és az állam polgárai kö­zött. A hatóság döntései, in­tézkedései nemcsak a lakos­ság életviszonyait alakítják je­lentősen, de az érintettek e határozatok alapján véleményt is alkotnak. Véleményt a ta­nácsokról, a helyi politikáról és ezen keresztül gyakran a nagy politikáról; államunk, népünk életéről. Természete­sen az ilyesfajta álláspontala­kítás nem átfogó és nem tel­jes, ám feltételezi és jelzi, hogy a tanácsoknak a legapróbb ügyekben is nagy felelősség- tudattal, a szó legjobb értel­mében. politikusán kell eljár­niuk. Bizonyító számok A,, törvényesség, a jogpoliti­kai elvek messzemenő követé­se egyik biztos alapja a fele­lősséggel átitatott, pontos ta­nácsi döntéseknek. E szem­pont szerint vizsgálta nemré­giben szakigazgatási szervé­nek munkáját a szigetszent- miklósi nagyközségi tanács. A határozatok nagy száma (1979 első félévében mintegy 1800), már önmagában is jel­zi a munka nagyságát. Hi­szen az esetek hátterének, tényállásának kivizsgálása minden alkalommal nélkülöz­hetetlen és okiratok, tanúval­lomások, valamint a szak- igazgatás dolgozómat ucyszí - ni szemléi kellenek egy-egy ügy alapos, minden részletre kiterjedő felderítéséhez. A hangsúly az alapos szón van. Szigetszentmiklóson ugyancsak a számok bizonyítják, no;y az ügyekben megfelelően jár­nak el: a szakigazgatási szerv határozatai ellen mindössze 19 esetben éltek fellebbezéssel az érintettek. A hatósági munka termé­szetesen ilyen látványos, szá­mokban kifejezhető sikerek elleniére sem problémamentes. Előfordul, hogy több témát érintő lakossági bejelentésnek csak egy-egy részletében in­tézkednek, de akadt ennek fordítottja is: egy ügyben több határozatot hoztak. Gya­kori panasz, hogy az ügyin­tézési határidő az előírtnál lé­nyegesen hosszabb, mások, nem kevesen, a közműfejlesz­tési hozzájárulás kivetése el­len tiltakoznak. Ellenőrzés A jogpolitika tételesen is megköveteli a méltányosság elvének alkalmazását. A szantmiklósi tanács munkája során ez elsősorban szociálpo­litikai, gyámügyi, adóügyi döntéseknél érvényesül. Több idős, alacsony jövedelmű la­kosnak részletfizetési kedvez, ményt adtak a községfejlesz­tési hozzájárulás meghatározá­sakor és csaknem 40 esetben adtak rendkívüli szociális se­gélyt, összesen mintegy 30 ezer forint értékben. A szakigazgatás fontos és nélkülözhetetlen, része az el­lenőrzési munka. A tanács pénzügyi csoportja 1979-ben az iskolagondnokság komplex el­lenőrzésén kívül számos cél- és témavizsgálatot végzett a nagyközség különböző intéz­ményeinél. Szigetszentmiklóson nem­régiben felújították a Bóna utcai iskola napközijét, lét­rehozták az Ádám Jenő em­lékházat és még sok olyan be­ruházást, fejlesztést végeztek el, melyék a nagyközség vala­mennyi lakójának mindennap­jaiba szervesen illeszkednek. A beruházások tehát, túl gya­korlati hasznukon, a beveze­tőben említett közösségi véle­ményalkotást, a tanácsi mun­ka megfelelő megbecsülését is szolgálták. A. Gy. utolsó sorban — barátokat szerezhetek egy idegen város­ban. ★ így aztán mára szinte alig tudom összeszámolni, mi min­dent csinálok. A munkahe­lyemen nagyszerű szocialista brigádban működöm, tagja vagyok a Villon Irodalmi Színpadnak, a városi KISZ- b'izottságnak, saját alapszerve, zetem propagandistájaként dol­gozom, instruktora vagyok egy másik KISZ-szervezetnek, töírzstagnak számítok a Spekt­rum Klubban, ahol hetenként hallgatunk előadásokat, vi­tatkozunk, beszélgetünk. Sok lennie? Jaj, dehogy. Tu­dom, mások, korombeliek, ha­sonló szakmáj úak között szo­katlan ennyi feladatot vállal­ni. És ez a baj. Hogy szinte kivételnek számítok, szabályt erősítőnek. Azt hiszi, nem tudom, hogy csodabogárnak mondanák? De hogy miért, látja azt már nem tuoom, hiá­ba filózok rajta rengeteget. Jó, runes családom, töbo az »däm, igaz. De ismerek kétgyerekes anyát, aki ugyanúgy gondol­kozik, mint én, ott van min­denütt, dolgozik, fut, szervez, ügyködik. Tudom, különbö­zőek vagyunk. De hova tűnt az egyetemi évek lendülete, pár esztendő után? Miért ve­szi meg X a tíz elöadásos ope. rabárletet, ha egyre sem megy el? Sznobságból? Miért kér­dezik tőlem állandóan: ki kutyád neked Y, hogy rohan­gálsz az ügyében? Miért nem tudunk jó kedvvel, vidáman nekivágni a feladatoknak, szájbiggyesztés, mogorvaság nélkül. Mondtak már fogadat! an prókátornak, nyüzsgöncnek, ál­fái téssed figyelmeztettek: meg. ütüm a bokám. De mi veszte­nivalóm lehet? Amíg vannak a fiatalok — de szerencsére a 40—50 évesek között is — hozzám hasonlóan gondolko­zók, közéleti felelősséggel élő emberek — mi bajom lehet? Na látja, megint elkapott a lendület, elnézést. Ha mind­ezt leírja, azt fogják monda­ni, no lám, kis mintagyerek ... Nem tartom magam annak.de amilyen vagyok, amilyenné szüleim és a környezetem ne­veltek, azt vállalom, nem aka­rok megváltozni. Nem is tud­nék. ★ Keményen kezet szorított, és már el is tűnt. Most alig egy órát beszélgettünk, de ahogy kiléptem a kapun, valahogy friss voltam, jókedvű, feldo­bott. És irigy... Andai György Értesítjük tisztelt vevőinket, hogy színesfémeket és műanyagokat árusító száiizlstünkben (Budapest XIII., Pozsonyi út 25., telefon: 127-688) teenier 27-tól január 3-ig leltározunk. A leltározás idején szünetel az áruforgalom. A többi telepünkön zavartalan a kiszolgálás. Fémipari és TermelŐ2szlöi-keresketlelmi Valis! t VEVŐSZOLGÁLAT: Budapest XIII., Dózsa György út 57. Telefon: 401-321. Vetőgépmodell iskolába A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat modellező üzemé­ben hatféle mezőgazdasági gézitípus kicsinyített mását ké­szítették el. A modellek szemlélfetőesz.''.őzként Kubába kerül­nek, ahol oktatási célokra használják fel azokat. Képünkön: készül a vetőgép modellje. Mesternek szólítjuk — MESTER! — így szólítja meg a kihívott szerelőt majd mindenki, akinek az adott pil­lanatban nincs más vágya, csupán, hogy ne csöpögjön a csap, ne recsegjen a rádió, si­ma legyen a padló... Mester — mondjuk bizalommal egy­részt, mert hisszük, hogy a megszólított valóban hivatott értője az elvállalt munkának, másrészt úgy véljük, hogy ez­zel jobb munkára ösztönözzük a ..mestert”. A kisiparosoknak ma nagy keletjük van. Korántsem sze­mélyes varázsukban rejlik ke­resettségük oka, mint inkább a szolgáltatások egyre növek­vő fontosságában. Szükség van rájuk. Az elmúlt esztendőben új jogszabályokat alkottak a kis­iparosokról. Különválasztották az áruelőállítást a lakossági szolgáltatásoktól, követel­ményként szabták meg a szak­munkás képesítést az ipargyá- kóriásnál, a segítő családtagok munkáját Is foglalkozásnak minősítették, s lehetőséget te­remtettek több mesterember szervezett, együttes ipargya­korlására. A jogszabályok — ahogy az már lenni szokott — igyekez­tek lépést tartani az élettel. Mert a tényt, a kisiparosi lét­szám csökkenését, lehetetlen volt nem észrevenni. Fokoza­tosan csökkent 1971-től öt esz­tendeig a kisiparosok létszá­ma. Mindössze 63 százalékuk végezte főfoglalkozásban a munkáját, a többiek nyugdí­jasként, vagy mindennaoi munkájuk mellett igyekeztek (és igyekeznek) kihasználni a szolgáltatások igénye terem­tette konjunkúrát. Mert ha a kisiparosokról szólunk, elsősorban a szolgál­tatásokkal összefüggésben em­legetjük őket. És nemcsak mi.; a „vevők”, hanem a hivatalos állásfoglalások is. Igencsak megnőtt a kisiparosok társa­dalmi megbecsülése. Megérde­melten. Alátámaszthatók szá­mokkal is: a szolgáltatásokban 15—20 százalékkal, a lakáskar­bantartásban pedig 40 száza­lékkal növelendők a kisiparosi tevékenység értékei az ötödik ötéves tervben. A tervek csak akkor válhat­nak valósággá, ha emelkedik a kisiparosi létszám. Az arányok helyes érzékel­tetésére persze megemlítendő az is, hogy az elmúlt esztendő végén 4,3 százalékkal dolgoz­tak többet a kisiparban, mint egy évvel előtte. Igaz, a lét­számemelkedés elsősorban a községekben ipart gyakorlók miatt következhetett be. A felszínen maradva köny- nyen rávághatjuk, hogy az intenzív fejlesztés a kisiparo­soknál is járható út lehet a létszámhiány okozta nehézsé­gek leküzdésére. Igen ám, csak nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül az intenzív fejlesztés aka­dályait. Ilyenek például, hogy a „mester” nincs ösztönözve a műszaki fejlesztésre, hisz ese­tében a gazdasági szabályozás még mindig az élőmunkára épít. Vagy, hogy a kisiparos nem vásárolhatja meg az álla­mi vállalatok „levetette” gépe­ket. Megesik, hogy a kisiparos­nak nincs elegendő pénze a- korszerűsítésre. És ide tartozik az is, hogy a beszerzés, az el­látás hullámzó volta nemrit­kán jelentős (egyes szakmák­ban 30—40 százalék a szám) munkaidő-kiesést okoz a kis­iparosnak. A KISIPAROSOKRA, a szolgáltatásban szorgoskodó „mesterekre” szükség van. Ezt aligha kell különösebben bi­zonygatni. M. P. 1’Jt'oaunhhoz a a araót Riporter: Közben megérkez­tünk a rendész ezred ügyele­ti szobájába. Mire kell ügyel­niük a forgatás alatt? Parnoclcai: Járőreink a Molnyija műholdon keresztül állandóan kapcsolatban áll­nak egymással. Nemrégiben is sikerült lefülelniük egy sta­tisztát, aki zsebrádiójának ak­kumulátorát a központi háló­zatról töltötte föl. Riporter: Körutam utolsó állomása egy toronydaru ve­zérállása lesz. A film főren­dezője ugyanis innen irányít­ja a forgatást. Parnockai: Mint látja, sike­rült a vonókötelek és csigák kooását is kiküszöbölnünk. Riporter: És valóban. Prak­tikus kis helikopter emel minket a magas'.a. A rendező Borókvári József szívélyesen fo^ad. Én pedig felteszem a már jó előre kiagvalt kérdést. — Miről szól a film? Borókvári: Fokozott taka­rékossági erőfeszítéseink so­rán gyakran születnek követ- kezetlen, jelentéktelen álintéz- kedásek is. Monumentális filmalkotásom első 26 részével ezekre szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét. Min­den felesleges n át ősz nélkül, a magunk módján, eszközte- lenül. Dunai Attila A A televízió stábja a héten új tv-film sorozat forgatását kezdte meg. A felvételek helyszínén Parnockai Ede gyártásvezetővel beszélget­tünk, aki elsőiként a díszletek­re hívja fel figyelmemet. Parnockai: Gazdasági ne­hézségeink miatt kénytelenek voltunk mi is megnyirbálni egy kicsit költségvetésünket. Ezért építettük csak negyven emeletesre a bábeli torony hű mását. Riporter: Ezt támasztja alá az a kis számító központ, aho­va elsőnek nyitunk be. Itt ter­vezik ugyebár a takarékossági intézkedéseket? Parnockai: Igen. Számítógé­pet béreltünk. Ennek segítsé­gével pillanatok alatt megtud­hatjuk a színészek leggazda­ságosabb sminkfelhordási együtthatóját. Egyidejűleg új ösztönzési rendszert vezettünk be. Azt a színésznőt, aki a legtöbb rúzst takarítja meg, kéthetes görögországi köruta­zásra küldjük jutalmul. Riporter: Hermetikusan zárt üvegfalú szobába értünk. Itt fürge asszonykezek szaporáz- zák az öltést. Min tevékeny­kednek? Parnockai: ök a Bontó-Kö­tő brigád tagjai. A fonalfel­használás csökkentését tűzték ki célul. A leszerepelt jelme­zeket felbontják és azok anyagából kötik az újakat. Riporter: No, de mi lehet ezekben a hatalmas ládákban? Parnockai: A délibáb re­konstruálásához szükséges há­rom négyzetkilométernyi tük­röt Velencéből hozattuk. Hogy megtakarítsuk a benzinköltsé­get, váltott lovas szekérrel szállítottuk idáig. A makadám köves utcákon azonban, saj­nos, apróra tört. Riporter: Nagy volt a kár? Parnockai: Ugyan. Az üveg­szilánk kiválóan utánozza a műhó és a műcsizma nyikor­gását. Félretettük a téli jele­net forgatásának idejére, a tenyérnyi darabokat pedig a fodrászműhely falára akaszt­va hasznosítottuk. Riporter: Közben a kellék­tárba érünk. Vezetőm figyel­meztet. Parnockai: Ne tévessze meg, a gj'ümölcs nem valódi. Olaszországból szereztük be az ehető műalmákat. Riporter: Igaz az, hogy a fogyóeszköz-állomány ilyen szakszerű kezelésével tízezre­ket lehet megtakarítani? Parnockai Hogy mást ne említsek, vettünk drága kül­földi cigarettát is. Azonban kiszedtük belőlük a drága töl­teléket és olcsó debreceni ka- padohánnyal tömködtük meg. Riporter: És mi lesz a pá­colt dohánnyal? Eldobják? Parnockai: Dehogy is. Eltü­zeljük! Riporter: Közben a fővilá­gosító föltette a sötétítő füg­gönyöket, kezdődik az éjsza­kai jelenet forgatása. Parnockai: Látja? Ezelőtt a kerékpárt dublőr hajtotta. A mai időkben a színészekre is nehezebb feladat hárul. Riporter: Miképp járulhat­nak hozzá a művészek a költ­ségek csökkentéséhez? Parnockai: Mivel a legdrá­gább japán nyersanyaggal dolgozunk, nem mellékes, mennvi idő alatt ér fel vala­ki a harmincadik emeletre. A jelenetet gyorsított tempóban vesszük fel. A színészeket pantomim és beszédhadaró tanfolyamokra Írattuk be. Riporter: Nem lesz szokat­lan a mai nézőknek ez a bur- leszk irányzat? Parnockai: Nem. Ugyanis a Philips céggel terveztettünk egy gépet, amély vetítésnél lelassítja a filmet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents