Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

1979. DECEMBER 22., SZOMBAT Matematikatanárok versenye Szentendre és Cegléd az élen A Bolyai János Matematikái Társulat ez évben rendezte meg első ízben a matematika- tanárok versenyét, melyen az alsó és középfokú oktatási in­tézményekben működő tanítók és tanárok vehettek részt. A verseny eredményhirde­tésére és a díjak kiosztására pénteken került sor. Díjnyertesek: 1. díjat nyert Bartha Gábor, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanára. 2. díjat nyert Bogdán Zoltán, a ceglédi Kossuth La­jos Gimnázium tanára és Szántó Gyula, a gyulai Ker­tészeti Szakközépiskola tanára. Dicséretet kapott Leibinger Jánosáé, Budapest, Madách Imre Gimnázium és Nyirö László, a mezőkövesdi 3. szá­mú általános szakközépiskola pedagógusa. KOSZORtJZOTT A VECSÉSI BRIGÁD IS Emlékezés Goldmann Györgyre Koszorúzása ünnepséget ren­deztek Goldmann György szobrászművész, a kommunis­ta mozgalom mártírja születé­sének 75. évfordulója alkal­mából pénteken, a Mező Imre úti 'temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Az 1941-ben, koncentrációs táborban mag­halt antifasiszta művész em­léktábláját az MSZMP KB tu­dományos, közoktatási és kul­turális osztályának képvisele­tében Korcsog András és Be- reczky Loránd, a Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövet­sége nevében Farkas Aladár és Ruttkai Ferenc koszorúzta meg. Elhelyezték a kegyelet virágait a vecsési Vízépítő Vállalat Goldmann György szocialista brigádjának tagjai is. Nívójutalmas művészek A Kulturális Minisztérium az alábbi művészeket részesí­tette nívójoi'tal ómban: Bar- csay Jenő festőművész, Bokor Kornélia iparművész, Cse- kovszky Árpád iparművész, Fábók Gyula festőművész, Fé- ner Tamás fotóművész, Flamm György belsőépítész, Gádor István iparművész, Hajnal Gabriella iparművész, Makrisz Agamemnon szobrászművész Áfáié András grafikusművész. Mihály Gábor szobrászművész, Perez Bulcsu iparművész, Per- czei Erzsébet iparművész, Pé­csi László iparművész, Piros Tibor grafikusművész, Rátonyi József szobrászművész. Rubric Ernő belsőépítész, Segesdi György szobrászművész, Sze­keres István grafikusművész, Varga Imre szobrászművész, Veres Lajos iparművész. Vigh Tamás szobrászművész. PEST MEGYEBEN Szinte maradéktalanul sikerült A TANKÖTELEZETTSÉGI TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA Minden eddiginél esedmé» nyesebb volt idén Pest megyé­ben a tankötelezettségi tör­vény végrehajtása. Erről szá­moltak be legutóbb a Pest megyei gyermek- és ifjúságvé­delmi munkaértekezleten a megyei tanács művelődési osz­tályának vezetői. Sok-sok esz­tendei munka után az ered­mények az optimumhoz köze­lednek. Jobb nyilvántartás — Növekszik az iskolás kor­ba lépő évfolyamokban az óvodai nevelésben részesült gyermekek aránya, s mind több olyan gyermek vesz részt az iskolára előkészítő foglal­kozásokon, aki nein járt óvo­dába. A pedagógustestületek nagy figyelmet fordítanak a lemaradó tanulók felzárkózta­tására, ebből eredően is csök­kent az évetvesztő, túlkoros­sá váló tanulók aránya. A gyermekvédelem megelőző in- tékedései jól segítik a neve­lést a helyi tanácsok pedig eredményesen szervezik az e tekintetben is megnyilvánuló társadalmi összefogást. Ennyit általánosságban. S most vegyük szemügyre a számokat: A mostani tanév elején 108 ezer 623 tanköteles korba lé­pett gyermeket számláltak a megyében, s 98,6 százalékuk ősszel megkezdte tanulmá­nyait. Ez csak úgy vált lehet­ségessé, hogy javult a gyer­mekek nyilvántartása, az is- kolaelőkéazitő munka, s telje­sebb a beíratás. Hová lett a tanulók hiányzó 1,4 százaléka — kérdezi jog­gal az olvasó, s a válasz ismét megnyugtatóan hangzik: túl­nyomó többségük Budapesten jár iskolába, ahol szülei dol­goznak, mint például Török­bálintról 34, s Diósáról csak­nem ugyanennyi gyermek. Ennek oka, hogy a főváros­ban dolgozó édesapa, édes­anya már óvodás korától nor ponta Budapestre vitte a gyermeket. Mindössze 300 ta­nuló hollétéről mit sem tud­nak az iskolák. Ha e jelenség okát keressük, többet is talá­lunk. Például a költözéseket, a rendkívül ritka nyilvántar­tási hiányosságokat; s ebbe a csoportba tartoznak a fogyaté­kosságaik miatt képezhetet- len gyermek?k is. Iskolaérettségi vizsgálatok Idén — a megyei tanács el­nökének utasítására — a né­pességnyilvántartás felhaszná­lásával elkészült az ötéves kor­ba lépő gyermekek pontos névjegyzéke, s ennek alapján nőtt az iskolaelőkészítésben részesedők aránya. így az első osztályban tanulmányaikat kezdők csaknem 85 százaléka egy vagy több éven át óvodai nevelést kapott. Több mint 13 százalék azok aránya, akik az iskolaelőkészítő' tanfolyamokon vettek részt, s 2 százaléknál kevesebb azoké, akik vagy el­kallódtak, vagy az első osz­tályt ismételték, vagy testi, illetve szellemi károsodás miatt nem képezhetők, óvodai közösségben nem nevelhetők... Pest megyében kialakult a nevelési tanácsadók hálózata — ezekről több cikkben is szóltunk — s tavaly adta ki állásfoglalását a megyei ta­nács művelődési osztálya a gyógypedagógiai nevelésre szo­ruló gyermekek áthelyezésé­nek rendjéről. Kialakultak te­hát a komplex iskolaérettségi vizsgálatok feltételei. Ennek egyik eredménye, hogy meg­alapozottabbá váltak a dönté­sek: melyik gyermek hol ta­nuljon. A vizsgálatokon a 791 érintett gyermek közül 714 vett részt, közülük ketten az óvodában maradtak, hatvanan foglalkoztató csoportokba ke­rültek, 444-en pedig kisegítő- iskolái osztályokba, ahol spe­ciális — fejlettségük szintjé­hez alkalmazkodó — képzést kapnak. Végül a tankötelezettségi törvény jobb teljesítését tük­rözi, hogy a mindennapi isko­lába járás alól idén mindösz- sze 73 tanuló kapott felmen­tést, négy esztendeje még 1043. Ez nemcsak az admi­nisztratív intézkedéseknek köszönhető, hanem a pedagó­gusok szemléletváltozásának is. A bukások ügye Vajon elegendő-e iskolába járni? A válasz nyilvánvaló: nem. A cél az, hogy minél többen végezzék el lehetőleg nyolc, de legfeljebb tíz év alatt az általános iskola osz­tályait, megfelelő eredmény­nyel. Hogyan áll tehát a bu­kások ügye, az oktatás-tanulás minősége? Erről sokat mond az adat: öt esztendeje az első osztály­ban még a gyermekek 11 szá­zaléka bukott tanév vesztésre, az elmúlt években ez az arány felénél is kevesebbre csök­kent. A lemaradások oka rendszerint a gyermek koráb­ban elszenvedett hátrányaiban keresendő... Ha az elmúlt tanévet vizsgál­juk, ázt tapasztaljuk, hogy az általános iskolások 9,2 százalé­ka egy vagy több évet vesztett tanulmányai során, ezért osz­tályában túlkoros. Készült egy felmérés, amely szerint azok a tanulók akik 1970—71-ben vol­tak 6 évesek, legkésőbb az idei tanév végéig be kell fejezzék a nyolcadik osztályt. Normál korában, tehát nyolc eszten­dő alatt 86,7, tizenöt éves fej­jel 10, s idén még 2,1 száza­lékuk (ez utóbbi csoport csak valószínűleg) el is végzi a nyolcadikat. Azaz a tanköte­lezettségi törvény 98,3 száza­lékig teljesül. Ez a szám öt esztendeje 94 százalék volt... ★ Csaknem hiánytalanul sze­reztek érvényt megyénkben á törvénynek. S hogy ez a csaknem szó is eltűnhessen, akad még néhány teendő. Mint például az iskolaelőké­szítő foglalkozások teljessé té­tele, a tankötelesek nyilván­tartásának pontosítása, s az, hogy az iskolaérettségi vizs­gálatokra idejekorán kerüljön sor, ne a gyermek nyolcéves korában derüljön ki: korrek­ciós osztályban a helye. Végül meg kell szüntetni az indokolatlan felmentéseket, s az okkal felmentett tanulókat jobban kell felkészíteni az osztályozó vizsgára, a túlkoro­sokat pedig ösztönözni arra: tanuljanak tovább a dolgozók általános iskolájában. V. G. P. Tisztelet az embernek KÖNYV A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRI JOGOKRÓL Nagyon érdekes és értékes könyvet adott ki a Kossuth Könyvkiadó, dr. Holló András tanulmányát az emberi jogok érvényesüléséről általában és különösen hazánkban. Igen időszerű a kötet, hiszen mosta­nában sokat beszélünk az em­beri jogokról. A Carter-kor- mányzat — mint ismeretes — hivatalbalépésekor meghirdet­te az emberi jogok védelmét s e címke alatt támadást inté­zett a szocialista országok el­len, megpróbált beavatkozni bel ügyeikbe. Egy dicstelen kampány E kampány nem nélkülöz­hette a demagóg szólamokat, a látványos jeleneteket és gyorsan kitűnt, hogy semmi köze sem volt az emberi (ál­lampolgári) jogokhoz, mint az alkotmányos intézmény való­ságos politikai és jogi tartal­mához. Hazug volt és politikai célt szolgált, lényegében Hel­sinki szelleme ellen irányult. Köztudott, hogy 1975 augusz­tusában Helsinkiben az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezleten 35 ország leg­magasabb szintű állami és po­litikai vezetői kinyilvánítot­ták, hogy a résztvevő államok tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabad­ságjogokat, amelyek minden­kit megilletnek nemre, nyelv­re és vallásra való tekintet nélkül. Ügy látszik, hogy a Carter- kormányzat az amerikai ál­lampolgárok megrendült bizal­mát az állam és vezetői iránt úgy próbálta visszaszerezni, hogy magát az emberi jogok védőjévé kiáltotta ki, míg az egyezményt lebecsülve azt hí- resztelte, hogy azt az érintett országok egy része nem tart­ja magára nézve kötelezőnek. Ez persze, hazugság, mert Hel­sinki szellemében élnek és dolgoznak a szocialista orszá­gok s az emberi, állampolgári jogokat saját népeik számára már jóval a helsinki okmány elfogadása előtt alkotmányban rögzítve biztosították. A szo­cializmus lételeme ugyanis az ember védelme, jogainak, sza­badságának a legteljesebb ki- terjesztése, tiszteletben tartása. Az eszme társadalmi nézetei Holló András könyvének el­ső részében azt vizsgálja, hogy miként született meg az esz­me, amely a polgári társada­lom kialakulásával egyidőben jelent meg társadalmi mére­tekben. Ezt az időszakot a re­formáció kezdetétől a francia polgári forradalomig számít­ja, amikor a kálvini tan for­radalmi ereje a feudalizmus társadalmi alapjait és belső rendjét lazította a vallássza­badság eszméjével, s ezáltal az emberi jogok ideológiai elő­készítését biztosította. Külö­nösen a híres amerikai füg­getlenségi nyilatkozat szögez­te le az ember természetes és elidegeníthetetlen jogát a szabadsághoz, a tulajdonhoz, a biztonsághoz. A szabadság fogalmát a deklaráció úgy ha­tározta meg, hogy mindent megtehetünk, amivel más em­bernek kárt nem okozunk. A természetes jogok gyakorlásá­nak tehát nincs más korlátja, mint az, hogy a társadalom többi tagja számára is biztosí­tani kell ugyanezen jogoknak a gyakorlását. Csakhogy a tel­jes jog gyakorlása rendkívül sok akadályba ütközik a bur- zsoá viszonyok között, mert a tulajdon csak kevesek kezében, összpontosul, A gazdasági alap elsődlegessége get és elismerte az összes ál­lampolgári jogot. Az alkot­mány az állampolgári jogok­nak egy új csoportját is meg­fogalmazta, mégpedig a gazda­sági, szociális és kulturális jo­gok csoportját, Az 1949-es magyar alkotó mány, amely népünk első írott alkotmánya, ezekre épült, ter­mészetesen figyelembe vette c. sajátos nemzeti viszonyokat é segíthette a népi demokrácia és az állampolgári jogok alap­törvényét hazánkban. Azóta csak fejlődött, csiszolódott az alaptörvény, mint ahogyan a Szovjetunióban is. Politikai és hatalmi biztosítékok A szerző ezután az állam- polgári jogok magyar szabá­lyozásával foglalkozik, meg­állapítja, hogy az tükrözi a teljes emberi jogokat. Ez mindenekelőtt megmutatkozik a szocialista demokrácia erő­teljes érvényesüléséhen, meg­mutatkozik abban, hogy ér­vényesülnek az egyesülési, gyülekezési jogok, a lelkiis­mereti szabadság, azaz a val­lásos hit magánügy, az egyhá­zak és az állam kapcsolata rendezett; a sajtószabadság kiterjed a különböző kiadvá­nyokra, a helytelen és téves közlemények helyreigazításá­ra. Nálunk minden állampol­gár egyenlő, nemzetiségre való tekintet nélkül, törvény védi a közérdekű javaslatte­vőket, mindenkinek joga van a munkához, teljesen ingyenes az egészségügyi ellátás és az alkotmány védi minden ál­lampolgárának személyes sza- Ezzel a gondolati tézissel ál- badságát, sérthetetlenségét, valamint szavatolja levéltit­kot és a magánlakás tisztelet- bentartását stb. Mindezek alapján a kötet leszögezi, hogy szocialista vív­mányaink között megvannak az állampolgári jogok érvé­nyesülésének politikai, hatal­mi biztosítékai. A kötet részleteket közöl a szovjet alkotmányból- és a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányából. Ezáltal válik tel­jessé dr. Holló András tanul­mánya. Gáli Sándor lítja szembe a szerző az embe­ri jogok szocialista értelmezé­sét, amely szerint ezek az em­beri jogok csak megfelelő gaz­dasági alapon nyugvó politikai rendszerben érvényesülhetnek teljesen. Ezt fejezte ki az 1918- as szovjet deklaráció, a dolgo­zó és kizsákmányolt nép jogai­ról, amelyet Lenin vezetésével dolgoztak ki, s amely alapját jelentette minden szocialista alkotmánynak. Ezt fejlesztette tovább az 1S36-OS szovjet al­kotmány, amely meghirdette az állampolgári jogegyenlösé­SZINHAZI ESTEK ítéletidő Eszméltető dráma ez, azoknak a mű­veiknek a sorába való, melyek múltunk, történelmünk téves beidegződéseit, ha­mis illúzióit igyekeznek oszlatni. A mű­velet nem mindig fájdalommentes; tév­hitektől, görogtüzes-csinnadrattás haza- frakodásoktól, enyhén (vagy nem is any. nyira enyhén) nacionalista színezetű szittyáskodásoktól megszabadulni néha nehezebb, mint hinnék (s mint bevall­juk). Pedig egynémely régi seb és fe­kély begyógyítása itt a Kárpát-meden­cében egyszerűen elképzelhetetlen a kí­méletlen önvizsgálat, s az ebből levo­nandó szintén kíméletlen tanulságok nélkül. És ez az önvizsgálat nemcsak ránk nézve kötelező. Ma már teljesen világos: kölcsönös, őszinte és elfogulat­lan önvizsgálatok egész sorára, sőt, láncolatára van szükség e tájon. Szá­raz György műve azért üdvözlendő kü­lönösképpen, mert e felé az önvizsgálat felé tesz nagy és rendkívül elgondol­koztató lépést és mert sürgeti hasonló lépések megtételét A léma húsbavágó volt annak ide­jén is, 1849 tavaszán, amikor az Ítélet­idő játszódik. A magyar szabadságharc talán legolcsóbb napjait éli; a Habs- burg-h.áz trórnfosztása, hadd sikerek so­ra, Buda visszavétele után vágyunk, úgy tűnik, győzelemmel végződik a forradalom. De a nem is alaptalan vér­mes remények mögött ott húzódik egy roppant súlyos gond; a magyar forra­dalommal szembe kerülő nemzetiségek problémája, A kérdésnek nemcsak po­litikai vetülete van; a délvidéki szerb megmozdulások, de főleg az erdélyi ro­mán mozgalom igen komoly katonai erőt is képviselnek. így hát miközben minden erőt az osztrákok ellen kellene fordítani, jelentős egységeket vonnak el ezek a küzdelmek is. A dolog keserű tragikuma, hogy a nemzetiségek ugyan­akkor lényegében pontosan ugyanazért küzdenek, mint Kossuth Béccsel szem­ben: nemzeti önállóságuk megteremté­séért, államiságukért — de nekik Pest- Buda — azaz ekkor már Debrecen — a Bács. Ma már tudjuk: a szabadságharc nemzetiségi politikája korlátokkal teli volt, s mire Kossuth és néhány mi­niszter — főként Szemere — eljutott a hibák felismeréséig és a kijavításukra is megtették a lépéseket, már késő volt. Addigra Bécs felocsúdott, az orosz csa­patok megérkeztek — nem volt már lehetőség a békére és az összefogásra a nemzetiségekkel a mindenkit egyaránt fenyegető császári és cári csapatokkal szemben. A dráma akkor játszódik — 1849 má­jus közepe táján —, amikor még úgy tűnik: Avram Ianeu, az erdélyi román felkelők vezére és Kossuth között lét­rejöhet a megegyezés. Ekkor már hónapok óta tartanak a kölcsönös vé­rengzések, gyújtogatások, erőszakosko­dások: az Erdélyi Érchegység városkái­ban, falvaiban ezrekre rúg a magyar és a román áldozatok száma, lobog a nacionalista-soviniszta gyűlölködés tüze mindkét oldalon, s úgyannyira erősen, hogy sokan nem is hisznek a megbé­kélés lehetőségében. Ekkor kerül sor Kossuth román származású kormány­biztosa, Drágós és láncú, valamint né­hány alvezére találkozására Abrudbá- nyán. Már-már sikerülne nyélbeütni a kölcsönösen óhajtott békét, de az egyik oldalon a szélsőséges román vezetők, a másik oldalon Kossuth bizalmatlansá­ga és egy nyegle magyar őrnagy osto­ba lépése megakadályozza, hogv Dragos és láncú .kézfogása megtörténjen. A vérengzés folytatódik, a magyarok kl- végzik Dobrát. Ianeu egyik alvezérét. a románok pedig az árulónak vélt Dra- .gossal végeznek. Semmi sem oldódott .meg, senki nem maradt győztesen n porondon — és a színen —•, senkinek nics támadhatatlaul igaza, és senki nem vétkes egyértelműen és kizárólago­san. A döntést és a választ a történe­lemnek kell megadnia — és az utókor­nak. Száraz nem hagy kétséget afelől, hogy ez az utókor mi vagyunk, s afelől sem, hogy a választ sem elodázni, sem megtagadni nem lehet. Kemény kérdések kerülnek színre eb­ben a drámában, s mivel a szöveg két­harmada tulajdonképpen korabeli fel­jegyzések, levelek, okiratok; visszaem­lékezések, jelentések és más dokumen­tumok hiteles mondatain alapul, azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy mind­ez csak írói, drámaírói fikció. A törté­nelmi hitelesség itt drámai hitelre emel­kedik, s bár a mű nem hibátlan dranía- turgiájú (nehézkes az expozíció, néhol túlságosan direkt a karakterek rajza, s előfordul didaktikus vagy inkább ta­nulmányba, mint drámába illő rész is), döbbenettel elegy figyelemmel és néhol fájdalmas felismerésektől elszo­ruló szívvel figyeljük ezt a drámát. S miközben nézzük, elkerülhetetlenül em­lékezetünkbe• villannak József Attila sorai, az A Dunánál utolsó fél verssza­ka: „A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi mun­kánk; és nem is kevés." Az előadás — Berényi Gábor rende­zésében — híven követi a dráma min­den mozzanatát. Erénye, hogy roppant mértéktartó; semmilyen irányban nem él a nagyon is kínálkozó olcsóbb hatá­sokkal. Inkább arra törekszik, hogy elmélyítse, még szikrázóbbá, de ugyan­akkor emberibbé is tegye a drámát, az összecsapást. Jó színészi alakítások sora szolgálja ezt a eélt s a drámát magát. Horváth Sándor Dragos kormánybiztos, Szabó Eva Cornelia asszony, Üjréti László Naláczy kapitány, Banffy György Ioanovici kapitány, Fülöp Zsigmond Hatvani őrnagy, Kránitz Lajos Dobra prefektus szerepében az előadás leg­jobbjai. A színházat elismerés illeti, amiért vállalkozott ennek a műnek a bemuta­tására. Nem túlzás azt mondani, hogy nem csupán színházi ügyet szolgáit vele. Takács István Száraz György drámája a József Attila Színházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents