Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

1979. DECEMBER 22., SZOMBAT xMl ap 5 Felszabadulási ünnepség Emléktábla-avatás, koszorúzás, díszpolgár-kitüntetés Az egész ország kincse másozó szovjet hadsereg, a KISZ és a Hazafias Népfront, majd a város tanuló ifjúsága helyezte el az emlékműnél a megemlékezés virágait. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban Ma­rosvölgyi Lajos tanácselnök adta át Pála Károlynénak és Pirk János festőművésznek a díszpolgár-oklevelet. A város két új díszpolgára az elmúlt évtizedben nagyon sokat tett a város fejlődéséért. A kitün­tetés eddigi tevékenységük el­ismerését jelenti. Minden ember, minden nemzet leghőbb vágya: a szabadság. Vele jól élni, azt al­kotó módon kihasználni, talán még nehe­zebb, mint kiharcolni. Szentendre 35 évvel ezelőtt, a szovjet hősök harcának nyomán, lehetőséget ka­pott, hogy falai között emberi életet, tár­sadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést alakítson ki. A három tényező vizsgálata egyszerre átívelhetetlen, ragadjunk hát ki most egyet: a kulturális fejlődést. Budakalász az egyik kapu, s Magyaror­szág legfestőibb pontján, a hegyek övezte szorosban elterülő Visegrád a másik. Ami a kettő között van: az a Dunakanyar. Fő­városa: Szentendre. Szentendre adottságai miatt különleges város. Az egész országé! A nagyváros, a metropolis — mondják — megvédi az embert minden természeti ve­szedelemtől, de elviselhetetlenül szűk helyre szorítja, s ott kiszolgáltatja legfőbb ellenségének: önmagának. Szentendre kis városka, de embermé- reíű. Tág teret ad, képzeletünk szorongás nélküli csapongásának. Nyári napokon — szerintem — itt zuhog legcsillogóbban a napfény, s az éjszakákban itt hullik leg­puhábban a csillag-csönd. „Hiszek a művészetek hatalmában, mint a rettegés és gyűlölet ellenszerében” — mondta Chaplin. Itt, Szentendrén, Ko­vács Margit egy országot tanított meg múzeumba járni. Tegnap délután kettős ün­nep volt Szentendrén: lelep­lezték Somogyi Árpád szob- sr ászművész. Móricz Zsigmon- dot ábrázoló domborművét és Szentendre felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Az ünnepségso­rozaton az MSZMP Pest me­gyei Bizottságát Komáromi János osztályvezető képvisel­te. A Móricz Zsigmond Gim­názium falán elhelyezett dom­borművet Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára leplezte le. s méltatta az író munkásságát. Az új domborművet Ko- csorái Károly igazgató, a gim­názium nevében" köszönettel átvette, a város politikai, ál­lamigazgatási, a Hazafias Népfront városi bizottságának képviselői megkoszorúzták. A város felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a szovjet hősi emlékművet meg­koszorúzta az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a váro­si pártbizottság nevében Ko­máromi János és dr. Barát Endre. Ezután a városi ta­nács, a fegyveres erők, az ideiglenesen hazánkban állo­A nemzetiségi centrum A múzeumok városa havonta váltakozó képzőművé­szeti kiállítások láthatók. Népművészetek Háza. A Várdomb alján áll a város egyiik legrégibb épülete. Eb­ben kapott helyet az a min­den év júniusában újra és újra megnyíló kiállítás, amely egy éven keresztül bemutatja Pest megye legszebb néprajzi anyagából gyűjtött anyagot. Római Kőtár. A római kori Szentendre katonai táborá­nak, temetőinek kőemlákeit mutatja be. És most hagyjuk a felsoro­lást, helyette játszadozzunk el a számokkal. A megye összes múzeumában, vagyis 23 mú­zeumban, ez év júniusában 62 724 látogató gyönyörködött a kiállított tárgyakban, Szent­endrén, ugyanebben a hónap­ban 151 302 látogató járt. A Szentendrei Képtárat 34 623 érdeklődő kereste fel, és 97 175 ember dobbanó szívvel figyel­te, mit üzen Kovács. Margit az embereknek. Pest megye múzeumaiban ez évben, június 1-től október 31-ig 1 248 778 látogató volt, s ugyanebben az időszakban Szentendre mú­zeumaiban egymillió 7906 em­ber járt. A számok önmagukért be­szélnek. Szentendre a múzeu­mok városa, vonzási körzete: az egész ország! December 1. a Pest magyei Művelődési Központ és Könyv­tárban német nyelvű családi esték. Zsúfolt nézőtér. A mai este mottója — mondja a kon­feranszié, Csobánné Gelencsér Ildikó, a' dunabogdányi mű­velődési ház igazgatója — Ju­hász Gyula Prológus című ver­séből ez a résztót: ...Lehet, hogy gyenge még hangunk. I lehet, hogy léptünk bizonyta­lan, Ide indulunk: a szépet, jót akarjuk, / érezzük, hogy hi­tünknek szárnya van... Adják hát a kezüket, indul­junk el ezen az estén együtt... És a résztvevők a konfe­ranszié vezetésével, a közre­működők segítségével valóban elindultak saját életükbe es őseik történelmébe. Dunaibogdányba 1723-ban ér­keztek az első német telepe­A Kovács Margit Múzeumban. A királyok lakhelye uralkodóit, udvartartásukkal égyütt-itt helyezzék el. Valószínű — írja Héjj Mik­lós múzeumigazgató —, hogy a palota falai között tartották ez év őszén a híres visegrádi kongresszust. Közép-Európa ez időben legjelentősebb uralko­dóinak, a magyar, a lengyel, a cseh király és a német lovag­rend vezetőinek részvételé­Szentendre a múzeumok vá­rosa. A Pest megyei Múzeu­mok Igazgatósága kezelésében 9 múzeumi kiállítóhely van. Egy kisvároshoz ez nagy szám. Hogyan kezdődött? Alkotmány utca 1. Az öreg ház falán emléktábla: „Fe- renczy Károly, 1862—1917. A nagybányai festőiskola vezető mestere, a Képzőművészeti Főiskola tanára, itt élt család­jával 1889—1892 között, iker gyermekei a szobrászművész Béni és a gobelinművész Noé­mi e házban születtek 1390- b-sn. Emlékükre a Pest magyei Tanács múzeumot alapított.” Ferenczy Múzeum. 1952-ben nyílt meg, 1972-ben kibővítet­ték. Az épületegyüttes régi és új szárnyában a Ferenczy család öt tagjának.állandó ki­állítása látható. így kezdődött... és a hely szelleme, a genius loci, köve­telte a továbblépést... Barcsay-gyűjtemény. A fő­tér szomszédságában, jellegze­tes szentendrei polgárház adott otthont a magyar kép­zőművészet nagy mestere sok kiváló — sajátos konstruktivis­ta iskolát teremtő — festmé­nye és mozaikalkotója mű­veinek. Czóbel Múzeum. Czóbel Bé­la festőművész, a város sze­relmese, egész életművét a múzeumnak hagyta. A műveit bemutató állandó kiállítás, a mester születésének 90. évfor­dulója tiszteletére nyílt meg. Herényi Jenő Múzeum. A jelenkori magyar képzőművé­szet kiemelkedő szobrászmű­vészének életművét mutatja be a múzeum, s mellette a pap­ban felállított köztéri alkotá­sokat. Kovács Margit Múzeum. Ba­rokk műemlék házban kapott helyet a kiváló keramikusunk által Pest megyének ajándéko­zott gyűjteményanyaga, ami nemcsak a megyét, az országot vonja bűvkörébe, hanem Euró­pát, a világot is. Szentendrei Képtár. A nagy kiállítótermet a város régi fő­terének kereskedőiházaiból lét­rejött műemlék épületek földszinti helyiségéből alakí­t>el... A mintegy három hóna­pig tartó találkozó arányait, a megjelent vendégek nagy szá­mát. a rendezvények pompáját jól megvilágítják a krónikák adatai. Ezek szerint egy ebéd­hez a cseh király emberei 2500, a lengyel király kísérete 1500 kenyeret fogyasztott. Bor pedig napi 180 akó (9800 liter) fogyott... A palota fénykorát Mátyás király idejében élte. A szem­tanú. Oláh Miklós esztergomi érsek így ír: ... Palotái és más épületei valóban királyhoz méltóak... Azt mondják ugyanis, hogy 350 helyiségnél több van benne... A kaputól befelé haladva ... középen forrás tör elő a csodás művé­szettel kifaragott vörösmár- vány kútból... Ez a forrás ... győzelem ünnepek alkalmából bort folyatott éspedig hol fe­héret, hol vöröset, amint azt az öregektől hallottam... Visegrád reneszánsz csodái között az emberi képzelet haj­lamos a szellemi kalandozás­ra. Csakhogy... A visegrádi Mátyás-palotában azonban a magyar műemlékvédelem a ránk maradt régészetileg bizo­nyított valóságot kívánja a lá­togató elé állítani — írja Héjj Miklós —. mert úgy véli, hogy feladata nem a csillogó fantá­zia birodalmának, hanem a történeti valóságnak a bemuta­tása ... ráébreszteni a látoga­tót, milyen gazdag, sokszínű kultúra virágzott Magyarorszá­gon, s abból milyen sokat pusztítottak el a háborúk. „Nemzetek, melyeknek jövő­jük van, megbecsülik múltju­kat” — mondotta volt, Kossuth Lajos. A Budapesti Néprajzi Mú­zeumból nőtt ki a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Skanzen. A múzeum több éves előké­szítő munka után 1974-ben nyi­totta meg első kiállítását. A 33 népi építészeti objektumból álló Felső-Tisza vidék épit­menycsoport a megnyitás óta több százezer látogatót von­zott. A múzeum egvik felada­ta, hogy a magyarorszagi XVIII—XIX. századi falusi és mezővárosi lakosság anyagi kultúráját, a 'termelésben, épít­kezésben és életmódban meg­nyilvánuló műveltségét felku- tását. A jövő év áprilisától pe- őrizze és bemutassa. A Felső-Tiszavidék idemene­kített emlékei között sétáivá óhatatlanul is a szatmári adó­zó nép állapota jut az eszem­be, mert ott meghallom Köl­esei/ keserű szavait: .. .Szat- mar megyében a jobágysaq nagy ínségben szenved, házát sárból, életét’ nyűggel ven... vajh, meddig lészen éhezendő még? ... A múzeum jelenleg gyűjti és rövidesen bemutatja maid a Kis-AUöld, valamint a nyugar- dunántúli tájegység összeállí­tását A jövő év áprilisától pe­dig már látható, megcsodálha­tó lesz az 1670-ben épült, s most idetelepített mándoki gö­rög katolikus templom. És most újra játszadozzunk el a számokkal: a Szabadtéri Néprajzi Múzeum minden év­ben április 1-től október 31-ig tart nyitva. A múzeum meg­nyitásának óvében 20 000 lá­togatója volt, az idén 120 612- en keresték fel a múltat őrző múzeumot. Aki a múlt összekötő fona­lát elmetszi, nem jut el a jö­vőbe — írta Fábry Zoltán. A múzeum azon fáradozik, hogy soha senki se vághassa el a múltból a jövőbe vezető fo­nalat. Visßfjräd páratlan természe­ti adottságai miáit't a XÍV-— XV. században fontos politikai és kulturális központ volt. ma pedig a hegyek és a méltó­ságteljesen hömpölygő Duna látványa mellett éppen ezek­nek a századoknak részben már feltárt művészeti emlékei vonzzák Visegrádra a látogató­kat. A tatárjárás után IV. Béla király még védelmi célokból lakótornyot, majd a hegy csú­csán fellegvárat építtetett. Funkciója csak az Anjou Ró­bert Károly alatt változott meg: királyi rezidencia lett. A király kezdetben a fellegvár­ban lakott, de nehezen meg­közelíthető volta olyan lakó­palota építésére kényszerítette az uralkodót, amely az udvar­tartás minden igényét kielé­gíti. A palota 1335-ben már ké­szen volt, s méreted, mesés ki­képzése alkalmassá tette arra is, hogy a szomszédos államok A nyári Teátrum élménye ta a jelen: irdatlan nagy te­herautó gördült be a térre. Lécekre feszített festett vász­nakkal, dobogóelemekkel, széksorokkal, reflektorokkal. S azután megépült a színpad, a széksorokból összeállt a néző­tér. Színház, játék lesz itt. 3 valóban az lett. Évente egyszer megjelenik itt a reneszánsz szellem ra­gyogása, hirdetve városiaknak, megyeieknek, s az egész or­szágnak: örömre születtünk! Varázslat ez, korunk évente ismétlődő országos hírű va­rázslata: a Szentendrei nyár, a szentendrei Teátrum. Hirtelen jött a tél. Didereg­ve kocogok a főtér felé. Nya­kam két vállam közé húzom. Hideg van. Az utcán kevesen járnak. De a városnak télen is van varázsereje. Forrása: a főtér. Most is ott emlékszem egy nyári délelőttre ... Akkor csönd volt, egyedül álltam a téren, s azután a templom tornyában megkon- dult a harang. A lágy bongás- sal bélelt csöndet megzavar­Befejezésül. Nem az egé­szet, csak a részt ragadtuk meg, azt a részt, ami kincs! És ezt a kulturális kincset, ezt az összegyűjtött műve­lődési tőkét a város, a já­rás nem tekinti sajátjának. Tudja, az egész megyéé, »z országé! Tudja, őrzője csak min­dennek, s ezt a tisztséget igyekszik a legjobban be­tölteni. A feladat túl nagy, a vá­ros, a járás erejét megha­ladja. Ezért kap támogatást lakóitól. A város és a járás lakói lokálpatrióták. Szeretik la­kóhelyüket. Aggódó figye­lemmel vigyázzák a rájuk bízott kincset, tisztelettel őrzik a múlt jövőbe muta­tó emlékeit. Szabadtéri néprajzi múzeum. A múlt emlékei közt barangolva. Az oldalt írta: Karácsonyi István sek, hat család. Azóta Duna- bogdány nemzetiségi tájcent­rum lett. Helytörténeti gyűj­teménye^ ma már országos hí­rű .. Itt találkoznak Ceglódbercel, Budakalász németajkú lakos­ságával, itt mutatják be mind­azt a szépét, ami nemzetiségi kultúrájukból a felszínre kí­vánkozik Ugyancsak itt, a megyei mű­velődési központban találkoz­tak hasonló körülmények kö­zött Pilisszentlászló és Pilis- szentkereszt szlovák nemzeti­ségű lakossága. Pávakörük híre túljutott már a megye határán is. Pomáz a délszláv község. A híres Vujicsics együttes innen sarjadt, s ma állandó szerep­lője a művelődési központnak, hirdetvén és bizonyítván: Szentendre nemzetiségi város! A népi emlékek ©rzői tolták ki. Az állandó jellegű kiállítás nemcsak a régi szent­endrei művészet múzeuma, hanem itt látható az a válo­gatós, amit a város több, mint 109 művésze fél évszázad alatt létrehozott. Művésztelepi Galéria. A „ré­gi művésztelephez” kapcsoló­dó kamara-kiállítóteremben

Next

/
Thumbnails
Contents