Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

Zenei gyűjtemény Szigetszcntmiklóson Egy gazdag életmű a tárlókban Nagy jelentőségű tény, hogy Ádám Jenő Kossuth-díjas zeneszer­ző szülőfalujának, Szigetszentmik- lósnak adományozta muzeális tár­gyait, zenei hagyatékát. A gyűjte­mény vasárnap délutánonként fo­gadja a látogatókat. Az adománylcvél Ádám Jenőt Szigetszentmiklós Nagyközségi Tanácsa 1969. március 21-én avatta díszpolgárává. Ezek­ben az években többször szerepeit szülőfalujának rendezvényein, kor­társaival külön találkozót is ren­deztek. így érlelődött meg a terv, így íródott meg 1976. szeptember 23-án az adománylevél: A hazai és külföldi lexikonok ta­núsága szerint ez évben betöltőm SO. életévemet, melyből hatvan esz­tendőt meghaladóan tanítottam, mint tanár, zeneszerző, karmester működtem, és ezen felül minden erőmmel és képességemmel, itthon és külföldön egyaránt az egyszerű magyar ember művelődését szolgál­tam ... Az anyag rendezése közben úgy döntöttem, hogy minden egyéb ajánlatit mellőzve, összes zenei ha­gyatékomat szabadon, térítéstől mentesen szülőfalumnak, Sziget- szentmiklósnak ajánlom fel. Az adományozás Ádám Jenő ars poeticájának szellemében történt, melyet még régebben megfogalma­zott zenei életművének sűrű mottó­jaként: Minden embernek ott kell dolgoznia, ahol nincs helyettese. Én a zenei népművelést választottam. Muzsikálni, énekelni, tanítani az embereket — szeretni, érteni a szé­pet a zenében is — ez volt a cé­lom. Amikor Kodály, Bartók műve megszületett, az ő célja is testet öltött; szolgálni a magyar zenét. Nem csillogásra volt többé szükség, hanem hétköznapi tettekre, alázat­ra. Ádám Jenő töretlenül vállalta és teljesítette ezt a feladatot. így lett a Budai Dalárda vezetője 1931 —1942. között — velük járta be Róma, Belgrád, Helsinki, London, Riga, Tallinn hangversenytermeit, vitte el az új magyar zene üzene­tét. Kapott jugoszláv, olasz és bol­gár kitüntetést egyaránt. Szolgálatának az is része, hogy húsz esztendeig tartotta híressé vált • rádióelőadásait magyar ének, magyar lélek címen. Nagy ismeret­terjesztő volt, ma is az Ádám Jenő. Könyveket írt a muzsikáról, ő adta közre a Kodály- és Ádám-módszer alapján készült szolfézst, az elemi és általános iskolák számára íródott tankönyveket 1942. és 1948. között, s ezzel megalapozta a korszerű énektanítást. Számtalan oratóriu­mot, szimfóniát vezényelt, előadó­körúton járt az USA-ban és Dél- Amerikában az 1970-es években, öregbítette a magyar zene jó hírét. Közben Érdemes művész lett, 1975- ben kitüntették a Művészeti Alap nagydíjával, jelenleg önvallomásait írja. Kérdezhetnénk, hogyan kerített időt ennyi feladat mellett a kom­ponálásra. Sikerült. Gordonka-szo­nátáját 1931-ben mutatták be, Má­ria Veronika című zenés misztériu- fna 1937-ben készült el, 1945-ben fejezte be szimfonikus freskóját Ember az úton. Székely Mihály és Basilides Mária, Kóréh Endre és Orosz Júlia főszereplésével mutatta be az Operaház Magyar Karácsony című daljátékét és Dohnányi Ernő vezényelte Ádám Jenő szimfonikus költeményét Az én falum-at, mely­nek nyilvánvalóak szigefszentmikló­ADAM JENŐ si indítékai. Népdalgyűjtő úton So­mogybán járt, külön füzetben adta ki ezeket a dalokat, köztUK A Hú­ros felől kezdetű népdalt, melynek forrása Csepel és Szigetszentmiklós környéke. tői kért orosz fordítást, s az is kü­lönös, hogy kollégáját az évtizedes kapcsolat ellenére, magázza. Nem tiszteletlenség ez, hanem magatar­tás, annál is inkább az, mivel 1964- es betegsége idején Ádám Jenő köz­lése szerint egyedül Kodály nyitot­ta rá az ajtót. Bartók két levelét, Móricz Zsig- mond Ad ám Jenőhöz intézett lan- ját, Szabó Ferenc köszönetét is őrzi a szigetszentmiklósi gyűjtemény, s ez a zenei adattár a kutatók ren­delkezésére áll már ma is. Bejegyzések a vendégkönyvbe Az első bejegyzés Ádám Jenő kézírása: köszönetét mond Vöő Im­rének, aki igen jó arányérzékkel rendezte be a múzeumot. A látoga­tók magnószalagról hallhatják Ádám Jenő zenéjét, hangját. A vendégkönyv első lapján olvasható Szokolay Sándor Kossuth-dfjas ze­neszerző vallomása is, aki Ádám Jenő tanítványa volt, és ő nyitotta meg a múzeumot. Szokolay ezt írja: Adám Jenő; ez a Név, Szimbó­lum, Példakép és Fogalom. Annak érzem gyermekkorom óta! Lángolú- , lelkű Nevelő ö! Árad belőle az Erő, a Szeretet! Féltő Szeretet! Emóció, pátosz, élményszerűség — mindez kicsattanó, kifejező erővel! Beleégette a zene szeretetét min­denkibe, aki elé került! Ez a nap nemcsak emlékezés, hanem jövőbe mentés is. Boldog vagyok, hogy itt lehettem, Szigetszentmiklósi szívem­be zártam. P. Szabó József a szigetszentmik­lósi nyolcvanhárom évesek nevében köszöntötte hajdani iskolatársukat, Ádám Jenőt: Nagy öröm volt ne­künk ez a mai nap. mert kedves kortársunkat, barátunkat láthattuk és üdvözölhettük. Szocialista brigá­dok, általános iskolások is beírtak a vendégkönyve. Mindez csak a kezdet, hiszen az Ádám Jenő zenei gyűjtemény híre minden bizonnyal hamarosan eljut az országba és a világba. Gondolkozzanak a tisztességről! A múzeumnyitó ünnepségen szót kért Ádám Jenő. Azokhoz a gyere­kekhez szólt, akik népdalokat éne­keltek gitárkísérettel. Kérte őket — Kották, kéziratok, rajzok A tárlókban pályafutásának do­kumentumai. Ádám Jenő 1896. de­cember 12-én született, Szigetszent- miklóson, s P. Szabó József rajza nyomán láthatjuk a szülőházat, a mai múzeumot, melyet csak rész­ben alakítottak át. Láthatjuk édes­anyja, Ónodi Aranka és édesapja, Ádám István portréit, az orosz ha­difogságbeli emlékeket. Itt, 1916. és 1920. között tanult meg oroszul Ádám Jenő, akit Tatarszkban kine­veztek zeneigazgatónak. Miután ha­zajött,' 1930-bán megszerezte diplo­máját a Zeneakadémián Siklós Al­bert és Kodúl'i Zoltán tanítványa­ként. Számtalan művének eredeti kézirata, kotttája mellett kitünteté­seit, a róla készült festményeket, domborításokat is bemutatja a gyűjtemény, megtekinthető ottho­nának bútorai, kedves zongorája is. Feszty Masa közreműködésével ju­tott Feszty Árpád egyik utolsó, Lov- rantoan készült rajzához, melyet 1954-ben kapott ajándékba — ez az Ádám Múzeum egyik becses értéke. Hajtun Klára Ádám Jenőről készült portréja mellett a kitűnő zeneszerző és pedagógus saját, szecessziós hang­vételű rajzait is megszemlélhetjük. A gyűjtemény a következő évek­ben növekedni fog, hiszen Ádám Jenő most összegezi életművét, me­lyet szintén Szigetszentmiklósnak ajánlott. Levelezése is művelástör- téneti érték. Különösen érdekes az a levél, mely az ISME budapesti kongresszusának tagjait köszönti és sürgeti a beszéd orosz és német fordítását. Kodály Zoltán Ádámnak írt leve­le így hangzik: Kedves Ádám, az ötlete jó, itt van, amit egyelőre rögtönöztem, több nem lesz, inkább talán elha­gyok, úgy, hogy bátran elkészítheti az oroszát. A fordításból rendeljen meg 200—200-at az 1FMC részére és költségére, oda is jó lesz. Olvassa el a magyar Lorca kötetből (Eurórta Kiadó 1963.) a Cante pondo című cikket üdv. KZ. Érdekes, hogy Kodály Zoltán mi­lyen fontosnak ítéli az Ádám Jenő­KODÁLY ZOLTÁN ADÄM JENŐHÖZ IRT LEVELE, AMELYBEN A KOLLEGÁT AZ OROSZ FORDÍTÁS ELKÉSZÍTÉSÉRE BUZDÍTJA gondolkozzanak a tisztességről, s ír­ják meg véleményüket. A válaszok elkészültek. Till Ár­pád hatodik osztályos, azt írja, hogy ennyi népdalt gyűjteni tisztességes dolog, de az is, ha valaki egysze­rűen. csak becsületes, jószívű ember. Katona Anikó megjegyezte, hogy az is tisztesség, hogy az Adám, Jer nő bácsinak a házát múzeummá avatták. Szigeti Andrea szerint a tisztesség szó azt jelenti, becsülete­sen élni. Bágyoni Szabó Attiláné kórus­tagjai pontosan válaszoltak. Ez a tisztesség, jellemző Ádám Jenő éle­tére, munkásságára. Ádám Jenő zenei hagyatékának élő aoolását jelenti a ráckevei já­rás iskoláinak évente megrendezett kórushangversenye — Ádám Jenő tiszteletére. Díjakat írnak ki a já­rási, megyei művelődésügyi szervek, és zsürieinöknek Szokolay Sándort kérik fel. Serkentsen elő zenét! Élő zenét serkentsen Ádám Jenő szigetszentmiklósi zenei gyűjtemé­nye! A Hét évszázad magyar ver­sei már közkézen forognak — ze­néjéből még csak idézetek kerültek a nagyközönség elé. Itt az ideje, hogy kiadják a magyar zene száz lemezét, sok évszázad kincsét. Köz­te az egyik bizonyosan Ádám Jenő lemeze lesz. A Zeneakadémia ta­né—Ürmében Ridovics László Ádám Jenőről festett portréja Kodály és Erkel arcmása mellett van. A való­ságban is. LOSONCI MIKLÓS A SZÉPEN HELYREÁLLÍTOTT SZÜLŐHÁZ MA A ZENETÖRTÉNET HAJLÉKA Takács Tibor: Ég, lobog az árvalányhaj Mnálunk, a Tyúkos tető maga­sában, ahol egyre több faház sora­kozik már, nyaranta árvalányhajat simogat a szél. Ez a védett növény itt őshonos, lehet, hogy őseinkkel jött a sztyeppe vidékéről? Szere­tem, ha végighullámzik selyme a telken, mi ki nem irtjuk, hogy an­gol gyepet vessünk helyette, jaj, mi ilyen szentségtörésre nem vete­mednénk soha. Gyerekkorom felfog­hatatlan csodája volt amúgy is az árvalányhaj. Hatéves voltam azon a nyáron, amikor a fiatalok nagy nemzetközi összejövetelét ünnepel­ték Gödöllőn, s ellátogattak hoz­zánk Szegedije is, az újszegedi park hatalmas tisztásán készítve az esti tábortűz óriási máglyáját. Édes­anyámmal persze, hogy kimerítünk e látvány megtekintésére. A tűz kö­rül serénykedöket figyelve mind­untalan az árvalányhajas kalapok után sóvárogtam, nem tudván, hogy hol teremhet az a finom, simoga- tásra született selyemfű. Azóta sze­rettem volna magamnak egy jó nagy bokrétát szedni, összemarkol­ni, s lám, mostanra adatott meg ez az öröm, amikor az ifjúságomból idelátszik a régi tűz lobogása. Büszke vagyok a seleymfüvemre. Ha látogatókat akarok kicsalni a telkemre, azzal csábítom őket, hogy szedhetnek a kertben egy kazalnyi árvalányhajat. S volt már, akit nem lelkesített a flekken va­csora, a roston sülő csirke jó íze, de az árvalányhaj emlegetésére 5 ajánlkozott vendégségbe. S nem is olyan lucaszóki feladat egy jó ma­rókra valót szedni. Bár fortélya van ennek is, de könnyen tanulha­tó. S nyilván másokban is munis... a gyerekkori álmokból valami, mert nem láttam még embert, akit nem csábít az árvalányhaj ősi emléke­ket ébresztő és idéző látványa. De ami nyárelőn gyönyörűség, térdigérő csoda, az nyár végére kellemetlen gaz lesz. Lehet sarlózni, végigguggolva a kertet. Egyesek esküsznek a kaszára, vett is néhány szomszédom ilyen szerszámot, de csak nevetség lett a suhogtatásuk, •mert a selyemfű elfekszik a kasza alatt, le nem vágja emberfia, leg­alábbis most még nem, gyakorlat­lan kaszás korúikban. Mások már bölcsebbek, tanulták az okosoktó'. akik azt tanították: eső után kell az árvalányhajat lekaszálni. Volt, aki végigöntözte a kertet, higgyék el, így se, úgy se sikerült. A kasza elsuhant, elsiklott a selyemfű fe­lett, aztán felállt, megrázta ruhá- ját, szép haját, ha bement házába a. gazda. Mi a végén csak kifogtunk az ár- valányhajon. János szomszédom — akinek a telkét tőlem egy bekerí­tetten telek választja el —, vásá­rolt egy használt, semmire sem jó motoros fűkaszát, aztán szétszedte, összerakta, s azóta csodájára jár a környék, ha simára beretválja ve­le a kertjét. Kölcsönadta nékem is, alig két óra alatt végeztem a gyil­kolással, hatalmas kupacba hord- tam-gereblyéztem össze a friss szé­nát, s sajnáltam, nagyon sajnáltam, hogy nincsen lovam vagy egy kis szamaram, jaj de jót is lehetne ro­pogtatni az embermagas kazalból. Hanem ŐSZre mégiscsak újra nőtt a kertem füve. S ha megnőtt az enyém, milyen a szomszédé, azé, aki egész évben ki nem dugta az orrát egyszer sem, nem törődött az ősszel ültetett yukkáival, nem gyümölcsfáival, ahol térdig lehetett járni a gazban. Szégyenkeztünk mi a rossz gazda helyett is, szégyenkeztünk, bosz- szankodtunk és mérgelődtünk. Olyan volt a kertje, mint egy dzsungel. Két simára nyírt telek között egy gondozatlan. Eljött az ősz. Még nem az esős, hanem a ra­gyogó, csodálatos, nyári meleggel simogató, ruhát leparancsoló, na­pozni kényszerítő, nyarat-idéző, be­tonozásra alkalmas, októberi. Ami­kor a teraszról néztük a szállongó ökörnyálat, a Kada őszi rozsdáját, a pirosra váltó ecetfák áttetsző veiét, a kis erdő rozsdásan égő színorgiáját, ezt a csodálatos fest­ményt, amelyet az ősz ajándékozott minden városinak és ide kiszokott, bérházakból szabadulóknak. Felégettem a ház előtti széles sávot, jókedvemben, gondosan ügyelve, arra, hogy ne okozzak ve­le veszedelmet. Futott a tűz, terel­gettem, lapáttal és gereblyével fel­szerelve, de csak a szomszéd kert­jéig. A tűznek is megálljt paran­csoltam, amikor át akarta lépni a ház előtti demarkációs vonalat. A kÖUlkCZŐ vasárnap folytattam az égetést. Főleg a kerítés mentét akartam szabaddá ten-n' a szomszéd telken. Egy kis ösvény amúgy is vezet ott, azon járnak át szomszédaink, amo- lyarí kicsinyke gyalogösvény ez, szol­galmi* út, itt jönnek — a bekerítet­ten telken át — szomszédaink do­minózni, kártyázni, beszélgetni a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents