Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
PSRJíP5S?S^aWXvX\v:W^^ » . . Tanulnak a vezetők Beszélgetés Ganczer Sándor miniszterhelyettessel, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatójával • Alig több mint egy évtizede« múltra tekint vissza hazánkban a szervezett és intézményesített vezetőképzés. Mikor és milyen céllal hozták létre az önök intézetét? — Az Országos Vezetőképző Központ 1967-ben alakult meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet támogatásával, s létrehozását az a felismerés indokolta, hogy a vezetői feladatok ellátása a megfelelő szak-. mai felkészültség, a politikai ismeretek, s a vezetői készség mellett egy sor olyan speciális ismeretet is igényel, amelyek a szokásos egyetemi, főiskolai oktatásban nem sajátíthatók el. Az Országos Vezetőképző Központ elsősorban a minisztériumok vezetőinek — osztályvezetőktől főosztályvezetőkig — és a legnagyobb vállalatok vezetőinek, valamint utánpótlásuknak továbbképzésével foglalkozott. A kezdeti időszak fő feladata az intézmény megszervezése volt, s ezzel párhuzamosan erőfeszítéseket kellett tennünk annak érdekében, hogy a vezetők megismerjék az új gazdaságirányítási rendszer legfontosabb összefüggéseit, hogy megfelelően tudjanak élni a nagyobb vállalati önállósággal. Az Országos Vezetőképző Központ megalakulásával lényegében egy- időben jöttek létre az ágazati vezetőképző intézetek, amelyekben azoknak a vezetőknek a képzésével foglalkoznak, akik nem tartoznak a mi hatáskörünkbe. Ma úgy látjuk, hogy a vezetőket a tanfolyamok mellett egyéni tanulási rendszer keretében kell továbbké- pezni, ennek kialakításán most dolgozunk. Ügy gondoljuk, hogy a komplex jellegű képzés mellett — figyelembe véve az állandóan megújuló ismeretanyagot, valamint a gazdasági életben bekövetkező változásokat is — mindenképpen _ indokolt' egy réndszéres továbbképzés,1 amelynek különböző formál lehetnek: a megalapozó jellegű tanfolyam mellett különféle szakismereteket bővítő szemináriumok, tapasztalatcsere jellegű megbeszélések szolgálnak arra, hogy a vezetők állandóan lépést tudjanak tartani a növekvő követeimén vekkel. Fő oktatási formánk az öthetes vállalatvezetői komplex tanfolyam, mely a legaktuálisabb gazdaságpolitikai, külgazdasági összefüggések bemutatásán túl alapvető vezetési és szervezési ismereteket nyújt a hallgatók részére. A tanfolyamok szervezése mellett az OVK a vezetőképzés bázis intézménye is Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a nálunk kidolgozott tananyagokat, tanterveket, kutatási eredményeket felhasználják a többi intézménynél is. Rendszeres kapcsolatban állunk az ágazati vezetőképző intézetekkel; s szeretnénk elérni, hogy a vezetők továbbképzése az egész országban egységes rendszerben történjék, természetesen úgy, hogy az ágazati sajátosságok is érvényesüljenek. • Milyen a kapcsolatuk a társul- téze'-ekkel, s hogyan kerülhetők el a párhuzamosságok az oktatásban? — Az átfedések elkerülhetők, mivel a minisztériumi, főhatósági vezetők továbbképzésével az ágazati intézetek nem foglalkoznak. Az, hogy a tanfolyamok felépítése hasonló, természetes, mert igaz, hogy a nagyvállalatoknak speciális problémái is vannak, de azárt van a vezetésnek egy sor olyan általános jellemzője, amelynek ismerete minden vezetőtől megkövetelendő. Gondolok itt bizonyos szociológiai, pszichológiai vagy éppen gazdasági ismeretekre. A koordinációt segíti elő egyébként a munkaügyi miniszter elnökletével működő Országos Vezetőképzési Tudományos Tanács is, melyben a minisztériumok vezető beosztású munkatársain kívül a tudományos élet azon szakemberei is részt vesznek, akik a vezetéssel egyébként is foglalkoznak, ehhez értenek, s ebben érdekeltek. Ez tulajdonképpen egy tanácsadó szerv, s olyan kérdéseket vitat meg, amely nemcsak a mi intézetünket, de az egész magyar vezetőképzést érinti. • Milyen kapcsolatuk van más ország t/k hasonló intézményeivel, s hogyan tudják hasznosítani a külföldi tapasztalatokat? nagyobb tőkés továbbképző intézetek tevékenységét is. Rendszeresen figyelemmel kísérjük a szocialista országokban folyó kutatásokat. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy automatikusan átvesszük egy-egy ország vezető továbbképzési rendszerét. Figyelembe kell vennünk a speciális adottságainkat, s ennek megfelelően igyekszünk hasznosítani mind a szocialista, mind a tőkés- országokban összegyűlt tapasztalatokat. • Talán furcsának tűnik, hogy ezek után, s éppen öntűi kérdezem: lehet-e a vezetőket képezni, más- képpen fogalmazva, lchet-e vezetést tanulni? — A jó vezetéshez elsősorban az kell, hogy már a vezető kiválasztása jó legyen. Tehát, ha valakit — bármilyen szinten — vezetővé kineveznek, akkor mindenképpen vegyék figyelembe azt a hármas követelményt, amelyet párt- és kormányhatározatok is rögzítenek, hogy a vezetőnek megfelelő szakmai és politikai felkészültséggel, valamint vezetői adottságokkal kell rendelkeznie. Nekem meggyőződésem, hogy a vezetői készségeket lehet fejleszteni, lehet a vezetők munkáját magasabb színvonalra emelni, de mindennek szükséges feltétele bizonyos adottságok megléte. Ha valaki eleve, alkatánál fogva alkalmatlan arra, hogy több embert irányítson, akkor hiába szerez meg bizonyos ismereteket a vezetőképzés során, ettől még nem válik jó vezetővé. • Hosszú évek óta, de mostanában különösen sokat beszélünk arról, hogy a megváltozott körülmények új szem- léletfet, új vezetési stílust követelnek. Mit tudnak tenni azért, hogy mindez ne csak kinyilatkoztatás maradjon, hanem a vezetőképzésben is érvéül nycsüljöB? ■ í — Az a törekvésünk, hogy alap- tanfolyamaink tematikáját állandóan korszerűsítsük. Az utóbbi években már sokkal nagyobb figyelmet fordítottunk a gazdaságpolitikai, külgazdasági ismeretek -bemutatására, s nagyobb súllyal szerepelnek szervezési ismeretek is. Ezen túl nemcsak ismereteket igyekszünk közvetíteni, hanem készségfejlesztő foglalkozásokat is tartunk. S ugyancsak nagyon, fontos, hogy meghallgatjuk és feldolgozzuk a vezetők véleményét, figyelembe vesszük például azokat a tapasztalatokat, melyeket a szabályozó rendszer működésével kapcsolatban szereztek, s mindezeket az oktatás során igyekszünk hasznosítani. • Hogyan próbálják mérni a továbbképzés hatékonyságát? — Azt szokták mondani, hogy a vezető munkáját elsősorban az általa vezetett -gazdasági szervezet vágy imtiázmány munkája minősíti. Ez azonban csak részben igaz, hiszen egy termelő szervezet eredményessége sok más tényezőtől is függ. A képzés hatékonyságát leginkább azon keresztül lehet mégítélni, hogy a hallgatók mennyire sajátították el a részükre közvetített ismereteket. Történnek kísérletek a képzés szélesebb értelemben vett hatékonyságának mérésére, de ezen a téren igazán megbízható, használható módszerünk ma még nincs. • Milyen gondjai, s ebből követ— Elsősorban a szocialista országok megfelelő intézményeivel működünk együtt, de ismerjük a legkezöen milyen további feladatai vannak a magyarországi __vezető képzésne k? _ a gondok között említeném, hogy szüKséges lenne az edd-iginel joboan koordinálni a különböző vezetőképzéssel foglalkozó Intézetei munkáját. Arra is mindenkeppen szükség lenne, hogy az itt oktatok felkészítése rendszeresebbé váljék, s hogy az eddiginél egységesebb szemléletben oktassanak. Ezt különösen a külső előadók esetében nehéz megvalósítani, hiszen általában nagyon elfoglalt emberekről van szó, akiknek az oktatói konferenciákon, megbeszéléseken való részvétele nagyon nehezen valósítható meg. A fő feladat mindenképpen az, hogy a vezetők továbbképzése mi- máf jobban igazodjék a megnövekedett követelményekhez. A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis rendkívüli módon megnő a vezetők szerepe, sokkal bonyolultabb és nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. Ehhez kell a vezetőképzésnek is felnőnie. FÖLD S. PÉTER Kíméljük meg a fájdalomtól Fogkrém, fogkefe - elő vele! Kevés elszomorítóbb látvány van, mint a fájdalomtól eltorzult gyermekarc. Minden felnőtt, aki szereti a gyerekelcet így érez. Mindenki, aki ismeri a fájdalmak közül is az egyik legkellemetlenebbiket. Fogfájós hangulatban van— mondják a moró- zus emberre. Magyarországon csaknem minden általános iskolás korú gyermeknek egy vagy több foga szuvas. Mindegyiküknek fáj. Pedig ez a fájdalom megelőzhető. Rendszeres fogmosással, egészséges, a forrótól és jegestől kímélő táplálkozással, cukorka, csokoládé helyett — almával, sárgarépával. Megelőzhető, de néha mi, felnőttek sem élünk úgy, hogy fogainkat megkíméljük, s még kevésbé úgy, hogy gyermekeinknek példát mutassunk. Ismerősek az adatok: ötödannyi fogkefe és fogkrém sem fogy az üzletekben, mint amennyire szükség lenne, ha legalább naponta háromszor mindanyian fogat mosnánk. S a fogorvosi rendelőkben dolgozó orvosok, asszisztensek tanúsíthatják: az emberek többsége nem jár rendszeresen fogorvoshoz, csak ha már megtörtént a baj. A november fogászati hónap volt. Kampány. Előadások, filmbemutatók, vetélkedők, rajzpályázatok, műsorok témája volt megyeszerte, országszerte fogaink épsége. De ez a kampány a hónap utolsó napján véget ért. Fogaink pedig máskor is fájhatnak ... Hogy ne így legyen, hogy megkíméljük a gyerekeket, azért magunk tehetünk a legtöbbet. BARCZA ZSOLT és VASVÁRI G. PÁL
