Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
1979. DECEMBER 2., VASÁRNAP 5 Secret •m v/(míijí Elhagyott ház a Duna partján Mi lesz veled, ráckevei szauna? Nyomozás emlékek után Emlékeiből él az ember. Visszagondol például egy délelőttre. Tél volt, afféle csizmaropogtató. Odakünn kevés az egy kabát, odabenn soknak tűnt még a fürdőruha is. A kövek vöröset izzottak, néha vízzel hűtöttük le lángolásukat, ilyenkor hiába kerestük a levegőt. Égő halántékkal a Dunának szaladtunk, száz tű szúrása volt a víz. Vérpezsdítőnek nyírfavesszőt fogtunk; elmélkedtünk életről, halálról. Szaunáztuk. Mikor is lehetett? Tegnap, tegnapelőtt? Vagy tíz éve immár? Hol is? Valahol a Duna-parton. Ráckevén talán. Pontosabban éppen Ráckevén. Szomjúságűzönek sört ittunk, a birka vörösborban úszott. Gyere csak, vasárnap, menjünk ki Ráckevére. Immár csupán az emlékek után. Lakat a kapun Itt volt a bejárat. Vagy megcsal az emlékezet? A kapu most is itt van, rajta a lánc, lakattal összefűzve. Belül a tábla: „Ráckeve Nagyközségi Közös Tanács Strandfürdője”. Túl a kerítésen őszrombolta táj. Balra a Vadkacsa Csárda, zárva az is. Tréningruhás férfi az úton, kesében bevásárlókosár. — Kérem, én a szaunát... Nem várja meg a kérdést. —Ne haragudjon, nem vagyok idevalósi. Ágaskodom. Innen a járdáról a Duna-partig látni, a parton magányos épület. Emlékszem, hosszan mentünk a vízig. Igen, az ott, a szauna lehet. — Kérem, a szaunát kere- *em. A kalapos férfi megáll, elgondolkodik. — A szaunát? Ott van a strand végiben. De hogy ilyenkor működik-e? Tél van, '-kevesen' járnak erre... — Mikor működne egy szauna, ha nem télen? — Igaz is! De jó ideje már, hogy nem láttam embert erre. Itt a bejárat, zárva. Talán,, ha megkerülné a strandot és a Duna felől próbálna bejutni?... Megkerülöm. Néhány télre- . hagyott házikó között vezet az ösvény. Szöges kerítés állja az utamat, utolsó vasoszlopa a vízben végződik. Idelátszik a szauna. Egyszerű kis faépület; korlátos előtérrel, üveges ajtóval. Odabenn öltöző, pihenő és a kamra. A bejárat fölött felirat: „finnrendszerű szauna”. Nem túlzás, odafönn, északon látni csak ilyet. Igaz, fenyveserdőt nem találni, a kékből szürkébe forduló Duna sejteti csak a tavak csillogását, de ez a ráckevei szauna azért ritkaság. „Ha igazán jól akar szaunázni, menjen ki Ráckevére.” Országjáró utamon, háromszáz kilométerrel arrébb hallottam ezt a dicséretet. Visszaballagok a bejárathoz, találomra nyitok be a szemközti ház kapuján. Az asszony jólértesült: — Ugyan jó messzire eljött, hiába. Nem működik ez már, tavaly óta. Átviszik a fürdőhöz. azt tervezik. Hogy mikor? Ne kérdezze. Kopogjon az. áfésznál vagy a tanácson, az ő dolguk a szauna. Haszon nélkül Kiskunlacháza, áfész, Csóti Sándor elnök a telefonnál. — Ügy tudom, önök a szauna gazdái. — Kezelői, pontosabban. Illetve, voltunk: májusban rpegszüntettiik az üzemeltetését. — Nem volt talán kifizetődő a fenntartása? — Az igazat szólva, nem. Csak a pénzt vitte, minden haszon nélkül. S a fenntartáson túl, egyre több munkát kívánt: felújítást,. javítást. Ráadásul nem felelt meg a követelményeknek sem: nem volt folyóvíz, a KÖJÁL köny- nyen beleköthetett volna, s az átalakítással járó feladatokat már nem tudtuk vállalni. — Mi lesz a szauna sorsa? — Ez már nem a mi gondunk. Adódik a megoldás: áttelepíteni az épülő ráckevei fürdőre az épületet. Gondolom. ezt majd a tanács megoldja. Megőrizni az értéket Ráckevei Nagyközségi Közös Tanács, Bába Józsefné vb- titkár a telefonnál. — A napokban kinn jártam Ráckevén, hiába kerestem a szaunát. — Kereshette, mert tavasz óta nem működik. A fenntartó áfész félbehagyta a kezelését, azt kell mondanom, nem is egészen szabályosan. Azóta szünetel az üzemeltetése. — Nem volt kifizetődő? — Ezt nem mondanám. Hat éve működött és Ráckeve keresett helye volt. Olyannyira,, hogy belekerült az útleírásokba is és harmincán, negyvenen rendszeresen látogatták. — Most ott áll az értékes faház, üresen. Mi lesz a sorsa? — Nem akarunk lemondani a szaunáról. A ráckevei Du- na-part értéke volt, ebben a minőségében akarjuk megőrizni. Ügy tervezzük, áttelepítjük az épülő fürdő területére, a HÉV-megállóval szembe. Az áttelepítés és a felújítás azonban pénzbe kerül, különösen, hogy az elmúlt időszakban sokat romlott az épület állapota. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot szeretnénk megnyerni az ügynek; ha tudják vállalni, átvennék a szauna gondját. Számítunk esetleg az eredeti gazda, a Ráckevei Duna Intéző Bizottság segítségére is. Hamarosan asztalhoz ülünk ez ügyben. — Mikorra várható a szauna újbóli megnyitása? — Bízunk benne, még idén télen. Major Árvácska Sok kenyeret kell szelni Szakajtónyi szeretet Tizennégy keresztnév: Marika, Maja, Zsóka, Teri, Pisti, István, Juli, Feri, Erzsi, Margit, Pali, Jancsi, Jóska, Sanyi. Tizennégy pécsi gyerek egy családban. Kezdetben mindegyiknek más a családneve. kiásőbb kettőnek azonos. Hogy is volt csak? Ügy 65 évvel ezelőtt aprócska, formás 'fialtad lány figyeli a katonaze- notoar játékát. Különösen az 'egyik klarinétos tetszik neki. S jön a harapy end, megismerkednek, megszeretik egymást, összeházasodnak. Sza- kajtóniyi gyereket akarnak a szőlőlugasos, sokiszobás házba. Zsuzsa asszony azonban megbetegszik, a nőgyógyászati műtét meghiúsítja a házaspár tervét. Römér Péter titkon gyakran eljár a menhely utcájába, és sóváram nézi a kerítésen túl napozó, tdroegő egyforma ruhás árvákat. Egyszer feleségét is magával hívja. összemérnek és már tudják, hogy aiz egyik formás apróságot otthonukba veszik, felnevelik. Mári baba szépen fejlődött, elégedettek voltak a nevel ő- szülők és a látogatóba járó intézeti ápolók is. Egy alkalommal, mikor a védőnő Rő- mérékhez ment, kicsomagolta mózeskosarából a néhány hetes Maját. Elmondta, hogy az édesanyja az utcán felejtette, és jó volna, ha Marika mellett nevelődne. Ahol egy gyerek elfér, ott jut hely a másiknak is — gondolták. Aztán ugyanilyen okból tovább folytatták a sort, és vállalták a harmadik, a negyedik... a tizennegyedik kisgyerek felnevelését! Ennyit tudtam Römerékről, akik 23 évvel ezelőtt költöztek Szentendrére. A ház, ahol egyszerre 6—8 gyerek is nevelkedett, ma már üresen áll. Megkéstem, Römer Péter két évvel ezelőtt meghalt. A megöregedett mama Terikéhez, a lányához költözött, így mondták a szomszédok. A lányához, és nem a nevelt lányához, ugyanis Rőmerék Márifcával együtt örökbe fogadták és férjhezmenésükig a Römer vezetéknevet hordták. A szentendrei Vasvári-lakótelep háromszobás lakásában találkozom a fényképen már látott Hornyák Istvánnéval, Terivel, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár ruhatárosával. Férje az Építéstudományi Intézetben asztalos, fiuk, Péter 11, Andrea lányuk pedig 2 éves. — Tavaly novemberben költözött hozzánk anya, nem tudja már ellátni magát — magyarázza a fiatalasszony, aztán hozzáteszi, hogy Mári- ka-nővére Dunaújvárosban, kis lakásban él, és megegyeztek abban, hogy a megfáradt, idős asszony Szentendrén marad. Az. erkélyükről látni a régi családi házait. Feltűnően modern, sok-sok ötlettel és saját kivitelezéssel kialakított otthon Homyáké- ké. Falborításos, faragott bútorral rendezték be az ebédlőt, a falakon hódmezővásárhelyi, sárközi és habán-kerá- miák,. a fűtést búboskiemencé- be rejtették, a körülötte futó kőpadkán népi hímzáses párnácskák. Az érdekes térelválasztó rekeszében kisplaszti- I kák, faragott Madonna. A pol- I cos szekrényen televízió, le- | miezj átsizó, magn ó, sok-s ok könyv, virág. A mama szobáját is divatos bútorokkal rendezték be, az egykori hozományból csupán égy sublót és egy dikó maradt meg, no és fiatalkori fényképek a Römer házaspárról A vendég hírére bolyhos pongyolát húz a 83 éves, ezer ráncból-font mosolyé idős asz- szony. Mamusizba bújtatott lába lépéskor sem csosszan. Egyenes derékkal, otthonosan mozog újdonsült otthonában. Hellyel kínál a legnagyobb szobában, a legkényelmesebb fotelban. Ezüstfehér, göndör haját, fiaitalnak- maradt fürge ujjaival parírozza. Nem érti jövetelem célját. — Ja, a gyerekek miatt látogatott meg? — ismétli többször is — Nincs abban semmi különöst Az uraimmal szerettük. ha sokan ülik körül az asztalt, ha sok kenyeret kell szelni, és ha zsivajtól, énekszótól hangos a ház. Az uram csaknem mindet megtanította hangszeren játszani. Mestere volt a klarinétnak, zongorának, hegedűnek, furulyának .. Mindezt pontosan tudja, de ha a részletekről érdeklődöm, már nem szól biztonsággal a 40—50 évvel ezelőtt történtekről. Olyankor lányára néz, segítsen Teri, meg a tömérdek fénykép. A néni szürke szeme időnként könnytől fénylik. Kis bőröndjében fél évszázadnyi múlt. Sok-sok gyerek, mind más ruhában, loknds hajjal, szia1aggal. Kiskorában még Pali is szerette a masÜzemi támogatással Az ötéves tervidőszakban eddig több mint 27 ezer munkáscsalád költözhetett új lakásba, a vállalatok 1 milliárd forintot meghaladó lakásépítési támogatásának segítségével. Néhány vállalat, mint például az Egyesült Izzó, a társasházak építésére vállalkozott. Mások szövetkezeti közös lakótelepeket alakítanak ki, mint Szigetszentmiklóson, ahol tegnap hatvan család költözött be az új munkáslakótelep lakásaiba. Az 1976-ban munkástelepüléssé nyilvánított nagyközségben 1981-ig 840 lakás épül. Több gyár, intézmény — például a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár és a Papíripari Vállalat — átlagosan 70—80 ezer forint kamatmentes kölcsönnel segítette dolgozóit a költségviselésben. A tervek szerint január végéig újabb 120 otthont adnak át rendeltetésének az építők. Nyolcvanhat új lakás Dahason A Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói szépen haladnak Dabason a 86 lakásos háztömb építésével. Jelenleg a blokkszerelési munkálatoknál tartanak. Halmágyi Péter /elvétele Dunavarsányból Kuvaitba Térképek, földgömbök és társaik... Nemsokára ünnepük 25 éves születésnapjukat. Alapításukkor még Dunavarsányban volt a szövetkezet központja. Ma viszont éppen eljutunk a Dunaharaszti nagyközség végét jelző helységtáblához, amint megpillantjuk portáljukat, s rajta egyetlen szó: TEXGRAF. Így, csupa nagybetűvel. Érnek Ádámné elnökhelyettes gyorsan megmondja teljes nevüket — Textilgrafikai Szövetkezet —, s megnyugtat, a rövidítés majdnem pontosan fedi két fő tevékenységüket. Rekord öl hét alatt — Textilkonfekció-üzemünk jelenleg is Dunavarsányban van — magyarázza —, ez szinte a legrégibb profilunk. Gyermekruházati cikkeket ké-‘ szítenek ott lányaink-asszo- nyaínk, termékeik 95 százaléka külföldre kerül. Szovjet megrendelésre nagy mennyiségű kislányruhát és szoknyát varrtak kartonból. Az 1979 a tőkés exportot tekintve is kedvező számunkra: 2 és fél millió forint értékben — elsősorban farmeröltözékeket szállítottunk ki az NSZK-ba és miit. Egy másik fotón iskolai ünimapség piUianiaita. Minda- müüt Rőmerék nevelt gyerekei matrózruhásan, fehér sízamd álban. — Amikor nőttek az én csemetéim — mesél i —, v ászon- cipőt, pöttyös ruhát kaptak a nevelőotthontól, de nem járattam őket abban-, ne mondják rájuk, hogy menhelyiek! — A férjem, bár már öreg volt, munkát vállalt a vasútnál. Sokat dolgozott, hogy mindenük meglegyen a gyerekeknek. A Pistiért fáj a szívem, mert elkerült tőlünk. Süketnéma intézetbe kellett adni. Amikor meglátogattam, nem ismert meg. Gyorsfényképről mosolyog Sallai Mari. Römer néninek a képről eszébe jutott Mari története, amikor a serdülő lányt szülei elvitték Szentendréről Pesterzsébetre, a kislány háromszor is visszaszökött a mamihoz. Négy unoka — Andi, Péter, Feri és Marika — körében mosolyog a már 80 éves házaspár. Megint másik fotón aranylakodalmat ünnepei a nagy család. A temetésről készült fotók a gyászt idézik. Zsók-áét. aki hirtelen hagyta ott a családot, és Römer bácsiét, akinek a szive fáradt meg. Teri, az örökbe fogadott nagylány most 30 éves. Harmonikus, kiegyensúlyozott légkört teremtett maga körül. Férje szerint ezt a tudományt a Römer családtól leste el. Míg beszélgetünk, megérkezik a kedvenc unoka, Péter. Üdítőt bont és elsőként kínálja a nagyit. Közeleg a karácsony. A postás bizonyosan hozza majd Römer néni címére a képeslapokat. Amelyik gyerek csak teheti, becsöneet Szentendrén az Aranyosi Pál út 8-ba. Udvardi Gyöngyi Kuvaitba. Még utólag is azt mondják a cíunavarsányi munkásaink: fantasztikus nagy munkát követeltünk tőlük. Ugyanis öt hét alatt kellett 10 ezer munxaigenyes, kis tételekből álló gyermekruha- modeilt megvarrniuk. A tőkés vevőknek ugyanis két dolog fontos: a kiváló minőség és a kért szállítási idő pontos betartása. Bár még néhány hét hátra van az idei esztendőből, máris látják: jó eredménnyel zárja az évet a textilkonfekció- részleg. Míg tavaly 8 millió forint értékű munkát végeztek és ez évre 9 millió forintot terveztek, elérik a 11 millió forintos termelési értéket. — Nem ment ez magától — állapítja meg Semegi Pál elnök, bekapcsolódva a beszélgetésbe. — A régi, elavult helyett új üzemcsarnokot avattunk idén Dunavarsányban, és a meglevő gépparkot is kiegészítettük, mintegy 800 ezer forint értékűvel. Az is lényeges volt számunkra, hogy nem csökkent bedolgozóink száma. Keresett a világítás Kiderül: Dunavarsányban nemcsak textilruházati cikkek készülnek, hanem földgömbök is. Az elnök kis üzem- látogatásra invitál — itt, Du- naharasztiban. A fröccsöntőműhely, ahova vezet, nem túl nagy. Az egyik automata gép — négy van belőle — a földgömb tartó íveit dobálja ki. A másik gép alatt pedig a ládában a műanyagtalpak hullanak kupacba. A gép kezelője Nagy Károlyné. — Csupán fél éve dolgozom itt, korábban Pestre jártam, Soroksárra — szólal meg. — Hívtak ide, könnyebb lesz a dolgom, mondták, meg hát utaznom sem kell. Igaz, a pénz kevesebb, de így is megérte. Mutatja az elnök a fél gömböket is, természetesen ezek Is ütésálló sztirol műanyagból készülnek, mint valamennyi földgömbalkatrész. A glóbuszok gyártásának utolsó állomása: Dunavarsány. A Kartográfiai Vállalatnál kapott krudát, azaz a nyomott tér- kép-papíríveket itt rakják az alkatrészekre. Gépek — másfél millióért Ha a kész glóbuszokat nem Is csodálhatom meg, a nyomda termékeit annál inkább. Semegi Pál maga kalauzol végig egész birodalmukon: itt sem látni sehol év végi hajrázást. — Nálunk nem sajtótermékek készülnek, hanem úgynevezett vegyes nyomdaipari termékeket állítunk elő. Nyomtatványokat, címkék tömegeit, valamint tasakokat, borítékokat és dobozokat is. Éves termelési tervünk 35 millió forint. Amint sorba nézzük az új gépeket — a könyvkötészetbe például másfél millió forintért vásároltak korszerű, termelékeny berendezéseket —, magyarázni sem kell, mivel érték el a termelékenység növekedését. Valamennyi profilt figyelembe véve ugyanis több mint 15 százalékkal nőtt a hatékonyság. Am nem minden a műszaki fejlesztésen múlott. Az embereken is.. Sokban. Egy ofszet-sokszorosító gép mellett találom Schuszte-r Györgynét, éppen várja a műszerészt. — Nem hiszi el — mondja —, amikor beléptem a szövetkezetbe, itt még textilüzem volt. En például vasalógépen dolgoztam. A nyomdászat csak azután, fokozatosan alakult ki. Miután világéletemben o gépeket kedveltem — hajtogatni meg ragasztani nem túlságosan —, azonnal a gépekhez közeledtem. Ezt a Romayor-masinát úgy szeretem, hogy egész belebetegszem, ha néha mást kell csinálni. Munkatársa, Tilly Nándorné szintén a leghűségesebbek egyike. Ö is o tanulás híve. — Női munkát akartam itt, helyben, azért léptem be a szövetkezetbe, 1907-ben. Gom- boztam, endliztem... Ám egyszercsak megtudtuk: mást kell csinálni, mint eddig. Kötészet, meg ilyesmi lesz itt. Én bizony nem ijedtem meg. Mindent meg lehet tanulni, Nikecell — Szegedre is lser Károlynét már a könyvkötészetben kérdezem: milyen felajánlást tettek a kongresszusi munkaversenyben? Az elnök megsúgta ugyanis, hogy nemrég alakítottak brigádot az üzemrészben, és ő a vezetőjük. — Ha körülnéz, mindenfelé autóstérképeket, zsebatlaszokat lát. Most ezeket kötjük be — mutatja. — Folyamato.- san gépesített itt a vezetes, ma már alig van nehéz munka. Szeptemberben alakítottuk a brigádot: tizenhármán vagyunk nők és egyetlen férfi brigádtagunk van. A térképekkel kapcsolatban tettünk, úgy érzem, fontos vállalást: felajánlottuk, hogy olyan technológiát dolgoztunk ki, amellyel egyrészt jó minőségű atlaszokat tudunk készíteni, másrészt pedig a hatékonyság is magasabb lesz, mint most. De ez csak egyike a vállalásainknak. Legfőbb célunk egyelőre igazi szocialista közösség kialakítása. Fehér nikecell-lemezekkel megrakott teherautók gördülnek ki a szövetkezet kapuján, sűrű egymásutánban. Semegi Pál ki nem mondott kérdésemet előzi meg a válasszal. — Itt, Dunaharasztiban — kooperációban a fűzfői Nitro- kémia Ipari Művekkel — nikecell hőszigetelő anyagot is készítünk. Ök szállítják az alapanyagot — szovjet importból szerzik be — és a berendezések is az övék. A mi feladatunk a főváros és a Duna—Tisza közötti terület házgyárainak a teljes ellátása. Naponta, három műszakban 250—300 köbméter nikecellt állítunk elő hat, teljesen automatizált géppel. A tömböket is mi vágjuk-szeleteljük a kért vastagságúra. Dodó Györgyi
