Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

%mHem 1979. DECEMBER 15., SZOMBAT FÓKUSZ Erőpolitika ? Washingtoni felelős politiku­sok, haditengerészeti parancs­nokok szájából az utóbbi idők­ben egyre gyakrabban hangzik el a mind fenyegetőbb élű fi­gyelmeztetés: katonai inter­vencióval próbálják megoldani azt a súlyos dilemmát Irán ügyében, amibe voltaképpen az amerikai vezetés taszította bele a Közép-Kelet amúgy is rendkívül érzékeny régióit. S hogy ezek a figyelmeztetések nem a levegőbe puffogtatott frázisok, azt bizonyítják a tér­ségben cirkáló amerikai hadi­hajók, repülőgép-, helikopter­hordozó anyahajók. Mintha valamelyik tudomá­nyos-fantasztikus film egyik kockáját látnánk, az előtérben egy furcsa, nagy sisakos űr­ruhás alak integet, a háttér­ben pedig a Csillagháború űr- szörnyetegeire emlékeztető gépezet. A kép nagyon is va­lódi: valahol a Perzsa-öböl térségében készült egy repülő­gép-anyahajó fedélzetén. még­pedig egy felszállni készülő Tomcat-ró 1 (az amerikai hadi­tengerészet legkorszerűbb su­gárhajtású vadászbombázójá­ról), valamint a felszállást irányító védőruhás technikus­ról. Az amerikai hadügyminisz­tériumhoz közel álló hetilap, az 17. S. News and World Re­port legfrissebb számában fegyvercsörtető cikk összeállí­tást közöl az Irán körüli tér­ségben összpontosított ameri­kai fegyveres erőről. Az ame­rikai csapásmérő eszközök legfélelmetesebbje, a 80 ezer tonnás Kittyhawk anyahajó, fedélzetén 90 különféle típusú támadó-repülőgéppel. Valósá­gos úszó erőd ez a hajó 4500 fős legénységével, 315 méter hosz- szú kifutópályájával, amely­nek korszerű gőzkatapult be­rendezései segítségével négy perc alatt 32 harcigépet képe­sek a levegőbe bocsátani. A másik amerikai anyahajó, a valamivel kisebb és régebbi típusú Midway. Fedélzetén „csak” 70 gép fér el, 4000 fős személyzettel. A feszültséget élező ameri­kai haditengerészeti mahőve- réket az elmúlt hónapokban kevésbé feltűnő módon, de nem kevesebb nyügtalanjágot keltve más katonai lépések­kel is kiegészítették. Magas rangú nyugat-európai hír­szerző tisztek megerősítették az információt, miszerint a kü­lönlegesen kiképzett és a vi­lág bármelyik pontján az amerikai érdekek érvényesíté­sére bevethető gyors hadtest egyes egységeit a legnagyobb titoktartás mellett, techniku­soknak, polgári ruhás szakér­tőknek álcázva már a térség­be küldték. Ilyen „polgári ru­hás” egységek tartózkodnak Szaúd-Arábiábari, Észak-Je- menben, Bahreinen és Oman Maszira nevű szigetén. És ami a térségben régóta észlelhető közvetlen amerikai katonai jelenlétet illeti, elég, ha uta­lunk rá: az utóbbi időben fe­szített ütemben épül az In­diai-óceán Diego Garda nevű szigetén az amerikai légi- és haditengerészeti támaszpont. Ez a nagyszabású katonai készülődés annál is inkább nyugtalanítja a világ békesze­rető erőit, mert az Egyesült Államok vezetése kétarcú po­litikát folytat, egyfelől arról beszélnek, hogy az iráni túsz­konfliktust békés eszközökkel igyekszenek megoldani, más­felől pedig — s ezt a Perzsa­öböl vizein hajózó hadihajók „nyomatékosítják” — a világ közvéleménye előtt már rég megbukott ..bunkósbot-politi­ával” akarják elérni céljai- -Jt.a Fehér Ház és a Penta­gon vezetői. D. P. A TASZSZ a nyugat-európai rakétatelepítési döntésről A NATO-országok szétrombolták a tárgyalások alapját A TASZSZ írja: az európai közvélemény széles körű til­takozása ellenére a NATO miniszteri tanácsa olyan dön­tést hozott, amely veszélyes a béke és a nemzetközi eny­hülés ügyére nézve. Engedve Washington durva nyomásá­nak, a NATO-országok kül- ügy- és hadügyminiszterei be­leegyezésüket adták, hogy Nyugat-Európa több országá­ban új közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat helyezzenek el, vagyis olyan, minőségileg új fegyverzetet, amelynek az a rendeltetése, hogy a térségben jelenleg fennálló erőegyensúlyt a NA­TO javára változtassa meg, és új stratégiai helyzetet hozzon létre Európában. Ezt a döntést olyan pilla­natban fogadták el, amikor — objektiven nézve — semmi szükség sem volt arra, hogy növeljék földrészünkön a ka­tonai szembenállás szintjét. Ellenkezőleg, a helyzet lehe­tővé tette a szembenállás szintjének csökkentését és azt, hogy megállapodás jöjjön létre a közép-hatótávolságú rakéták indítóállásai jelenlegi számának csökkentéséről. A Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés többi tagállama, arra törekedve, hogy megakadá­lyozzák a nukleáris rakéta- fegyverkezés újabb fordulójá­nak kezdetét, javasolták, hogy késlekedés nélkül kezdjenek tárgyalásokat a közép-hatótá­volságú nukleáris eszközök kérdéséről. A NATO miniszteri tanácsa az elfogadott nyilatkozatban az új amerikai nukleáris ra- kétafegyver-rendszerek kifej­lesztését azzal igyekszik „megindokolni”, hogy a Szov­jetunió állítólag „jelentős mértékben” növelte harcásza­ti nukleáris erőit. Emellett alaposan kiforgatják a ténye­ket, mivel a SzovjétüniÓ az utóbbi két' évben nyugati te­rületein a közép-hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek hor­dozóeszközének számát egyet­len rakétával, egyetlen repü­lőgéppel sem növelte. Ellen­kezőleg, mind a közéo-ható- távolságú rakéták indító állá­sainak, mind pedig a rakéták nukleáris töltetének számát valamelyest csökkentették is. A NATO által elfogadott in­tézkedések állítólagos „védel­mi jellegéről” szóló „érveket” lényegében megcáfolja az ame­rikai kormányzat ötéves fegy­verkezési terve, amelyet Ja­mes Carter elnök hozott nyil­vánosságra. Az amerikai kor­mányzat vezetője már beje­lentette, hogy szándékukban áll ezt a tervet maradéktala­nul végrehajtani, függetlenül a fegyverzetkorlátozási tár­gyalások kimeneteléről. A Carter által ismertetett terve­zet a fegyverkezési hajsza programja ennek alapját a tá­madó stratégia képezi, olyan agresszív stratégia, amely a Szovjetunió, valamint a Kö­zel-Kelet, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai ellen irányul. Éppen ezeknek a cé­loknak az elérésére hc-azák létre az úgynevezett gyors- hadtestet, növelik a haditen­gerészeti flotta és az Egyesült Államok haderői más fegy­vernemeinek erejét. A NATO miniszteri tanácsa legutóbbi ülésszakának dön­tései és az ezzel egyidőben nyilvánosságra hozott ameri­kai ötéves militarista prog­ram, azt a megvalósíthatatlan célt követi — és ezt a közel- i múltban George Brown ame- | rikai külügyminiszter nyíltan kijelentette —, hogy a 80-as évekre létrehozzák az észak- aitLanti tömb katonai fölényét. A közvélemény megtéveszté­sére törekedve, a NATO urai a brüsszeli határozat elfoga­dása után azt a látszatot igye­keznek kelteni, mintha ők len­nének a tárgyalások kezde­ményezői. A NATO miniszteri taná­csának az amerikai rakéták telepítéséről szóló határozatá­ban szó esik valamiféle olyan „lehetőségről”, hogy „két pár­huzamos és egymást kiegészí­tő irányvonalat lehet megva­lósítani: a harcászati nukleá­ris erők korszerűsítését és a fegyverzetkorlátozást”. Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter a maga részéről azt ál­lította, hogy „a korszerűsítés és a leszerelési törekvés egy olyan út kettős keréknyoma, amely a biztonsághoz vezet”. Valójában semmiféle „párhu­zamosság” és „kettős kerék­nyom” nincs és nem is le­het Teljes felelősséggel ki kell jelenteni, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai tele­pítéséről szóló döntésükkel azok a NATO-országok, ame­lyek megszavazták ezt a dön­tést, szétrombolták a tárgyalá­sok alapját. Az „erő helyzetéből” folyta­tott tárgyalások, amelyeket most a NATO ajánl, egyálta­lán nem azonosak a felek egyenlő biztonságán alapuló tárgyalásokkal, amelyeket a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés tagállamai javasoltak. Az „erő helyzetéből” elkép­zelt NATO-féle tárgyalások nem lesznek, és ebben a kér- c’ás ben jobb, ha senki sem csapja be önmagát. A NATO miniszteri tanácsa megsem­misítette a tárgyalások alap­ját a közép-hatótávolságú fegyverekről, és ezzel súlyos felelősséget vállalt magára a fegyverkezési hajsza újabb fordulója miatt. Véget ért Brüsszelben a miniszteri A NATO pénteken véget ért külügyminiszteri konfe­renciája megbízta Vance ame­rikai külügyminisztert, hogy hétfőn juttassa el a szovjet kormányhoz az új amerikai rakétafegyverek gyártásáról és Nyugat-Európában való el­helyezéséről szóló NATO-köz- leményt, valamint azokat a javaslatokat, amelyek — a NATO-miniszterek véleménye szerint — leszerelési tárgya­lásokat tehetnének lehetővé, és amelyek, szerintük, elvá­laszthatatlanok a „korszerűsí­. tési”. tervtől,. • cóliohoo Mint a miniszteri konferen­cia záróközleménye megálla­pítja, és amint azt Cyrus Vance is hangoztatta sajtóér­tekezletén, a javaslatok főbb pontjai a következők: — tárgyalási ajánlat a SALT—III. keretében a kö­zéphatótávolságú és az inter­kontinentális nukleáris erők csökkentésére; — ezer amerikai nukleáris töltet visszavonása Európá­ból; — javaslat ideiglenes meg­állapodás megkötésére a bé­csi haderőcsökkentési tárgya­lásokon ; — további javaslatok a bé­csi tárgyalásokon bizalomkel­tő katonai intézkedések meg­hozatalára; •— készség a helsinki talál­kozón megkezdődött folyamat széliemében újabb bizalomkel­tő intézkédések és egy össz­európai leszerelési értekezlet ügyében tett javaslatok meg­vizsgálására. (Ez utóbbi pont utalás a közlemény más helyén külön is helyeselt francia in­dítványra. és értelemszerűen a szocialista országok legutóbbi kezdeményezéseire.) ENSZ-kozgyülés Magyar felszólalás Az ENSZ közgyűlése ma­gyar idő szerint pénteken haj­nalban egyes tagállamok ki­fogásai ellenére elsöprő, 125 a 7-hez szavazataránnyal, 7 ország tartózkodása mellett. gyarmatosításellenes határo­zatot hagyott jóvá. A vitában felszólalt Hadas László, a magyar küldöttség tagja. Rámutatott, hogy a két évtizede elfogadott deklará­ció elősegítette a dekolonizá- ciós folyamatot, fontos szere­pet biztosított és biztosít az ENSZ-nek. A gyarmati népek harca eredményeképpen a legtöbb gyarmat felszabadult, de a neokolonialista körök olyan erősre szőtték a gazdasági- pénzügyi szálakat volt gyar­mataik és az anyaország kö­zött, hogy tényleges független­ségről még nem lehet be­szélni. A magyar küldött hangot adott népünk és kor­mányunk ama meggyőződé­sének, hogy Namíbia és Zim­babwe felszabadítása után — aminek a megfelelő ENSZ- határozatok szerint kell tör­ténnie— az egész dekolonizá- ciós folyamat felgyorsul. A Legfelsőbb Tanács elnöksége előtt Szovjet—jemeni szerződés A Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elé terjesztette a Szovjet­unió és a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság ba­rátsági és együttműködési szerződését a szovjet parla­ment két házának külügyi bi­zottsága. A két bizottság pén­teki, együttes ülésén egyhan­gúlag javasolta a szerződés ra­tifikálását. Számos felszólalás után Mi­hail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Köponti Bizottság titkára, a Szövetségi Tanács külügyi bi­zottságának elnöke méltatta az új államközi szerződés jelen­tőségét. A népi Jemen szoros kap­csolatokat épített ki a Szov­jetunióval és a szocialista kö­zösség többi országaival, segít­ségükkel és velük együttmű­ködve oldja meg feladatait hangoztatta Szuszlov, aki mél­tatta a Szovjetunió és a Je­meni NDK szerződésének nemzetközi jelentőségét is. A két ország — mondotta — kö­telezettséget vállalt arra, hogy folytatja a küzdelmet az im­perializmus ellen, a gyarma­tosítás é3 a fajüldözés min­den válfajának megjelenési formájának teljes és végleges felszámolásáért. A szerződés olyan körülmények között jött létre, amikor az izraeli agresz- szorok és támogatóik hibájá­ból a Közel-Kelet változatla­nul veszélyes tűzf észek, s ami­kor az imperializmus súlyosan fenyegeti a békét, és a népek biztonságát a Perzsa-öbölben és az arab iái félszigeten. Hatalmas munkástüntetés a spanyol fővárosban Háromszázötvenezer ember vett részt csütörtökön este Madridban azon a nagy mun­kástüntetésen, amelyet a mun­kásbizottságok több más szak- szervezeti központtal együtt hirdettek meg az új munka­jog törvénytervezet ellen. A tervezetet kedd este óta tárgyalja a spanyol képviselő­ház. A madridival egy időben hasonló tüntetések voltak Va­lenciában, Barcelonában, Ka- talónia, és Galicia több váro­sában. A rendzavarás nélkül lefolyt munikástüntetós végén mégis véres incidensek robbantak ki, amikor a nap folyamán ugyan­csak Madridiban folyó egye­temista tüntetések részvevői­nek egy csoportja megpróbált behatolni a munkások sorai közé. A rendező gárda ezt megakadályozta. Később azonban a diáktüntetők ösz- szecsaptak a rendőrséggel és kövekkel dobáltak meg egy rendőrautót. A rendőrautó uta­sai a hivatalos jelentés sze­rint — szorongatott helyzetük­ben fegyverüket használták és a lövéseknek két diák: a 23 éves Emilio Martinez és a 20 éves Jose Luis Montánez, ál­dozatul esett. Irán és az Egyesült Államok viszályának ' jegyében csütör­tökön folytatódott a két or­szág vezetőinek „nyilatkozat- háborúja”. Khomeini ajatollah az iráni rádióban kijelentette: Cartert valójábam nem is a túszok sorsa érdekli, hanem az, hogy újraválasszák. Az irá­ni vallási vezető „bukott em­bernek” nevezte az amerikai elnököt, akinek „Irán elleni bojkottfelhívásaival a világon senki sem törődik”. Khomeini végezetül elítélte Cartert amiért az Egyesült Államok­ban tanuló iráni diákok ki­űzését szorgalmazza. Carter elnök csütörtöki nyi­latkozatát a bákülékeny hang­nem és a burkolt fenyegetőzés óvatos egyensúlya jellemezte. Egyrészről hangoztatta, hogy „pozitív változás” tapasztalha­tó a iráni magatartásban, másrészről azonban leszögez­CSAK RÖVIDEN... ALFRED BENGSCH bíbo­ros, Berlin római katolikus püspöke, az NDK püspöki konferenciájának elnöke pén­tekre virradóra súlyos beteg­ség után 53 éves korában meghalt. Alfred Bengsch 1961 óta töltötte be Berlin püspöki tisztét, s 1967-ben lett bíbo­ros. BENYÜJTOTTA LEMON­DÁSÁT a chilei kormány, hogy lehetőséget nyújtson Pinochetnek a kabinet átala­kítására — jelentették be hi­vatalosan Santiagóban. A kor­mány szóvivője szerint a kulcsfontosságú tárcáknál — belügy-, külügy- és pénzügy­minisztérium — a régi kabi­nethez képest nem lesznek személyi változások. A BIZTONSÁGI TANÁCS pénteken — Kína képviselőjé­nek távollétében — egyhangú­lag további fél évvel, 1980. június 15-ig hosszabbította meg a ciprusi ENSZ-erők megbízatását. A „kéksisako­sok” 1964. március óta állomá­soznak a szigetországban. te: mindent megtesz az ellen, hogy a túszok fogvataríása el­húzódjon. Hangoztatta: min­denképpen el kívánja kerülni a katonai beavatkozást, „fel­téve, ha a túszokat nem éri fizikai bántódás”. Thomas Reston, az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön közölte: az Egye­sült Államok fontolgatja, hogy ENSZ-gazdasági szankciókat kér Irán ellen, amennyiben a túszok továbbra is fogságban maradnak. A Fehér Ház szó­vivője ugyanakkor üdvözölte azt a tényt, hogy Khomeini hozzájárult a túszok külföldi megfigyelők által történő meg­látogatásához, de követelte, hogy a megfigyelők „semleges, minden érdekelt által ismert” személyiségek legyenek. Csütörtökön kinevezték Irán úi ENSZ-n^gykövetét. A tiszt­ség betöltője Manszur Far­hang, iráni származású ame­rikai egyetemi tanár lett. Vietnam-laoszi viszony VNAközlemény A VNA vietnami hírügynök­ség az alábbiakat közölte: Az utóbbi napokban az AFP francia hírügynökség több olyan tudósítást közölt, ame­lyek a vietnami—laoszi kap­csolatok aláásását, a két or­szág népei közötti szakadás előidézését célozzák. A VNA-t felhatalmazták ar­ra. hogy a vietnami—laoszi viszonnyal kapcsolatos, min­den alapot nélkülöző rágal­makat határozottan vissza­utasítsa. AJÁNDÉKVASÁR AZ ÁF ÉSZ-ÁRU HÁZAKBAN ÉS SZAKÜZLETEKBEN Carter keltőshangú nyilatkozata Iráni—amerikai feszültség

Next

/
Thumbnails
Contents