Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

1979. DECEMBER 11., KEDD Az emberi jogok napjót ünnepelve Az ENSZ közgyűlése ,31 esz­tendővel ezelőtt fogadta el az emberi jogok egyetemes nyi­latkozatát; hétfőn, az emberi jogok napján a Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Jogász Szövetség együttes megemlé­kezést tartott Budapesten a Jogászházban. Dr. Haraszti György, a Ma­gyar ENSZ Társaság főtitkára nyitotta meg az ünnepi ülést, amelyen ott voltak állami, po­litikái, társadalmi, kulturális és jogi életünk képviselői. Dr. Prandler Árpád, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője ünnepi beszédében kiemelte: Az emberi jogok katalógu­sának fejlődéséhez jelentős mértékben járulnak hozzá a szocialista országok — köztük hazánk is — a gazdasági, a szociális és a kulturális jogok tényleges biztosításával. A továbbiakban a szocialis­ta demokrácia és az emberi jogok összefüggéseiről szólva rámutatott, hogy a szocialista társadalom fölényét e téren is bizonyíthatjuk, mint mondotta, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának nyilvánosságra hozott kong­resszusi irányelvei is leszöge­zik, hogy a párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti a szocialista demokrácia fej­lesztését, a tömegeknek a közügyekbe való bevonását Prandler Árpád szólt arról is, hogy a Magyar Népköztársa­ság valamennyi fontosabb, az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi egyezménynek alá­írói közé tartozik. Hazánknak, az emberi jogok megvalósításában elért eredményei és törekvései szer­ves részét alkotják a szocialis­ta közösség áll-—'ai e téren ki­alakított közös _ jlitikájának. Az emberi jogok érvényesí­tésével összefüggésben is tá­mogatjuk a Varsói Szerződés külügyminisztereinek állás- foglalását amelyben azt a meggyőződésüket hangsúlyoz­ták. hogy az erőegyensúlyt az európai földrészen nem a fegyverkezési hajsza fokozásá­val lehet és kell fenntartani, hanem a katonai szembenálr- íás csökkentésével. Eszperantistók emlékiinnepsége Ünnepségen emlékeztek meg hétfőn a Magyar Eszperantó Szövetség tagjai az Eszperan­tó Világszövetség napjáról és e nyelv alapítója, Ludwig La­zar Zamenhof születésének 120. születésnapjáról Budapes­ten a Ganz-MÁVAG kulturá­lis központjában. Barna Zoltán, a budapesti eszperantó bizottság elnöke beszédében elmondta, hogy hazánkban mintegy húszezer eszperantista beszéli a mester­séges nyelvet, s annak mint­egy hetven országban több mint ötvenmillió művelője van. A Pest megyei képviselőcsoport ülése A jövő évi költségvetés tervezetét vitatta meg két országgyűlési bizottság Tegnap délelőtt a Pest me­gyei Tanács székházában ülést tartott az országgyűlési kép­viselők Pest megyei csoportja, Kovács Antalnénak, a Haza­fias Népfront Pest megyei bi­zottsága titkárának elnökleté­vel. Vágvölgyi József, a Pest me­gyei Tanács pénzügyi osztályá­nak vezetője számolt be a képviselőknek az idei költ­ségvetési gazdálkodás alakulá­sáról s a jövő évi tervek elő­készítéséről. A képviselők számos kérdést tettek föl, kü­lönös tekintettel a január el­sején életbe lépő gazdasági szabályozókra, több javaslat­tal éltek a tervkészítéssel kap­csolatosan. Ezután S. Hegedűs László, a megyei képviselőcsoport el­nöke, a Hazafias Népfront Or­szágos , Tanácsának titkára adott tájékoztatót az ország- gyűlés téli ülésszakának vár­ható napirendjéről. Előtérben a szerződéses fegyelem Az élelmiszerekből szinte minden igényt ki tud elégíte­ni a belkereskedelem, a ruhá­zati cikkek kínálata is gaz­dagabb — egy-két hiánycik­ket kivéve, mint például az irhabunda, gyermekkabát, gyeimek tréningruha — mint a tavalyi volt. A kereskede­lem megfelelően felkészült a hideg napokra is — mondotta dr. Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter az országgyű­lés kereskedelmi bizottságának hétfői ülésén. A jövő évi költségvetési tervhez fűzött szóbeli kiegészí­tésében egyebek között hang­súlyozta, hogy a belkereskede­lem a jövőben, még nagyobb figyelmet fordít a szerződéses fegyelem betartására, s arra, hogy a megrendelt áruk idő­ben, megfelelő ütemben ke­rüljenek az üzletekbe. Nem megengedhető a jövőben — mondotta —, hogy a megter­melt árut a felvásárlók ne vegyék át, ugyanakkor az is igaz, hogy a mezőgazdaság­nak a kereskedelem igényei­nek megfelelő minőségű árut kell kínálnia. A Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetését érté­kelve a képviselők a kereske­delmi szakágazat eredményeit és főbb tennivalóit összegez­ték. A kereskedelem már megkezdte a felkészülést a következő esztendőre. A for­galomba kerülő áruk mint­egy 80—83 százaléka a hazai termelésből kerül majd az üz­letekbe. Bér az ipar több árucikk gyártásában még el­marad az igényektől, a keres­kedelmi szakemberek úgy vé­lik, hogy további tárgyalások eredményeként jövőre az idei­hez hasonló színvonalú áru­ellátást tudnak biztosítani. A tanácskozás Palkó Sándor­nak, az országgyűlés kereske­delmi bizottsága elnökének zárszavával ért véget. A gabonatermelés növelése a cél A mezőgazdasági termelés jövő évre tervezett 5—5,5 szá­zalékos növekedése reális, költségvetési előirányzata tel­jesíthető — állapította meg hétfői ülésén az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A Parlamentben megtartott ülé­sen a képviselők az 1980. évi népgazdasági terv és a költ­ségvetési törvénytervezet tük­rében vizsgálták meg a me­zőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdő- és vízgazdálkodás jö­vő évi teendőit. Az idei eredményeket Ko­vács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes összegezte. A jövő évre — az 1979-es hozamokat is figyelembe vé­ve — a gabonatermelés nö­velése az egyik legfontosabb cél — mondotta. — Az ál­lami gazdaságoknak, szövetke­zeteknek, a háztáji és kisegítő gazdaságoknak olyképpen kell tervezniük, gazdálkodniuk, hogy növényekből, állati ter­mékekből, zöldségből és gyü­mölcsből a lakosság kielégítő ellátási színvonala mellett az ország exportját is jelentősen növelhessék. A mezőgazdasági terméke­ket az élelmiszeripar jövő évi erőteljes termelésnövelésével kívánják feldolgozni. Nagyobb előrelépéssel mindenekelőtt a konzerv-, a hűtő- és a nö­vényolajiparban kell számol­ni. Az ülés Cselőtei Lászlónak (Pest. megye, 2. aszódi vk.), a bizottság elnökének zárszavá­val ért véget. Csőóriás a Duna mélyére — A Vízügyi Építő Vállalat vecsési gépjavító üzemében viz­es gázvezetékeket készítenek, jelenleg, elsősorban a Hídépítő Vállalat részére. A képen: festéshez készítik elő a Hídépítő Vállalat ré­szére ezt az 1340 centiméter átmérőjű, hidegen szigetelt viz- vezetékcsövet, melyet a Dunába eresztenek majd. Ebből je­lenleg 400 folyómétert rendeltek. As anyag ne vesszen el... (6.) Divat és pazarlás Szinte egyik évről a másik­ra növekedett meg híveinek addig nem túl népes tábora; divat lett a villamos fűtés, sokféle formában. Ahhoz, hogy valaki új, egykilowattos fo­gyasztású készüléket kapcsol­hasson a hálózatra, első lé­pésként húszezer forint kell. Bányászati — bányanyitási — beruházásra, mert csak így kerülhet majd fűtőanyag a készüléket működtető villa­mos erőmű kazánjaiba. Végül is — nem szerencsésen fogal­mazott, jelenleg sok vitára okot adó rendeletnek kellett gátat állítania az elektromos fűtés terjedésének útjába. Em­líthetünk hivatalos mezben megjelenő divatot: napjaink­ban a lakásállománynak már a tíz százaléka tartozik a táv­fűtéssel ellátottak közé, az ilyen otthonok száma 1970 és 1978 között megháromszoro­zódott. Ez nem baj, az viszont sokkal inkább, hogy a szóban forgó lakások többségében nem szabályozható a fűtési hőmérséklet; kitalálták terve­zők, beruházók, kivitelezők azt az új módit, ami biztos for­rása a pazarlásnak. Magánzseb, közös pénz Tavaly az ország minden egyes lakosára 86 liter sör ju­tott, aminek ára — átlagot számolva — 900 forint. Annyi, amennyit zöldségre, zöldség­készítményekre ugyanabban az esztendőben kifizettünk! S ez bizony már kérdőjel az ital divatja mellett, bár rá­mondhatjuk: a magánzseb állja, s kinek-kinek joga el­dönteni, mire adja ki jövedel­mét. Vannak azonban költsé­gesebb divatok is — szerény jövedelmű család fogyasztási kiadásait eltorzító gépkocsi- tartás például. Gyakran sáfárkodunk rosz- szul javainkkal, forrásaink­kal, s ez sajnálatosan egyaránt igaz az egyéni és a közös föl- használásban, fogyasztásban. Népi ellenőrök vizsgálata tár­ta fel: ugyanazon közigazga­tási egységen belül hasonló rendeltetésű gyermekintézmé­nyek egy-egy négyzetméteré­nek költsége között — az úgy­nevezett bekerülési összeg alapján — másfélszeres, há­romszoros különbségek talál­hatók. Az egyik helyen úgy gondolkodtak: legyen az új intézmény a büszkeségünk. A másikon: minél több gyermek juthasson a falakon belülre. Aligha kétséges, hogy a társa­dalom számára melyik a von­zóbb gondolkodásmód. Képmagnó, öntödével Műszaki bizományi üzletek szinte futószalagon adják ki a közületi blokkokat, s rajtuk leggyakrabban az áll: kép- és hangrögzítő berendezés. Egy­szerűbben: képmagnetofon. Valamire való sportköröknek éppúgy dukál ez manapság, mint a két főből álló szerve­zőcsoportnak, akik látták má­sutt a kívánatos eszközt, s bebizonyították: számukra is nélkülözhetetlen. Majd rögzí­tik rajta — a későbbi alapos elemzés érdekében —, miként emeli a hat kilogrammos da­rabokat három percenként le és fel a sajtológépről a keze­lő... Lenne sokkal egysze­rűbb szervezni, fölmérni, ele­mezni való? Bizonyára. Most azonban képmagnó a divat; ez a korszerű ...! A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején sorozat­ban szerveztek — bár: nem teljesen indokolatlanul, ha­nem az ellátás visszatérő za­varai miatt — különböző ter­melőüzemek öntödéket. Ma az országban ennek a divatnak az eredményeként 220 öntö­de működik, ám a termelés kétharmadát az üzemek tíz százaléka állítja elő! S szinte már természetes ezek után, hogy a nemzetközi átlagtól — az átlagtól és nem az él­mezőnytől! — egyharmadá- val, felével elmarad az ilyen hazai gazdasági egységek ter­melékenysége. Sajnos, általában jellemző egyéni és közös gazdálkodá­sunkra, hogy nem érzékeljük megfelelően a megváltozott világot, a különféle javak át­értékelődését, a takarékosság — aminek csupán legkezdet­legesebb foka a pazarlás föl­számolása — fő jellemzővé válását. Hiszen rendelettel kellett korlátozni nem régen a luxus jellegű irodabútorok vásárlását, ahogy intézkedé­sek serege kísérli meg rászo­rítani a fölhasználókat a szá­mítógépek megfelelő kamatoz­tatására. Tavaly 588 ilyen be­rendezés működött az ország­ban, 1970-ben még csupán 120 volt. A gyarapodás ör­vendetes lenne, ha mindenütt megteremtenék az ésszerű al­kalmazás föltételeit, ám ta­valy például termelésirányí­tásra az összes gépóráknak 8,3 százalékát vették igénybe. Az értéket érezve Sok jó dolgot hozhatnánk divatba, a többször felhasz­nálható göngyölegektől, a több célra alkalmas közösségi intézmények — azaz: átala­kítható belső terű építmények — kedveltté tételén át egé­szen a hibátlan' minőségű árukig. Az ilyesfajta divat­nak azonban eddig nem adott megfelelő ösztönzést sem gon­dolkodásmódunk, sem a köz- gazdasági környezet; a meny- nyiségek varázsa tartott fog­van bennünket. Nehéz szaba­dulni tőle! S azért, mert hosz- szú időn át elszoktunk attól, hogy mindent a valós érté­kén érezzünk, értékeljünk; vásároljunk meg, használjunk fel. Cikksorozatunk viszonyla­gos terjedelmessége sem adott többre módot, mint arra: hogy ennek a tételnek: az anyag nem vész el, csak átalakul, sokféle értelmét, gyakorlati ellentmondásosságát érzékel­tessük. Mert valóban nem vész el az anyag, az eszköz, mindaz, aminek értéke van, ám gyakran úgy alakul át, hogy haszna semmi; pazarló- dik, mert selejtté, hulladék­ká válik. Most tartunk ott, hogy a környezet — a tőlünk független világgazdasági, s a tőlünk függő belsői helyi kör­nyezet — mindezt éreztetni kezdi velünk. E kihívás, ha tetszik, ha nem, választ kí­ván. Mészáros Ottó — Vége — 3416 kilométer ág vízvezeték Megoldás: a területi vízmű Néhol nifrátos, gázos, szennyezett A víz — életelemünk. Pest megyében korántsem mentes a gondoktól az ivóvíz ügye. Szinte hetente olvashatnak a lapunkban búvárkodók egy- egy cikket, panaszos levelet, amely vízproblémákról szól. Mik ma a legfőbb vízgondok, s merre indul a fejlődés — erről kérdeztük dr. Károly Erzsébetet, a Pest megyéi JÍÖJÁL településegészség­ügyi felügyelőjét. A folyó két partján — Nézzük elsősorban a víz­bázisokat. A Duna parti szű­résű kútjai adják a megye teljes vízfogyasztásának 57 százalékát, s a déli részeken — a monori, nagykátai, da ha­si járásokban — további 40 százalékot-a mélyebben fek­vő rétegvizek. A többit a du­nántúli területek karsztvizei, s az andezit kőzetrepedései­ben tárolt víz szolgáltatja. — Ha ezek minőségét vizs­gáljuk, bizony nem kapunk teljesen derűs képet. A Du- na-víz . magasabb vízálláskor jobb minőségű, a szennyeződés aránya ilyenkor csökken. A folyó partján két nagy regio­nális vízműrendszerben mint­egy száz parti szűrésű kút nyeri az ivóvizet, ezek a ka­vicsterasz szűrőképességét hasznosítják. Ez a. szűrő ugyan rendkívül jó, de meg így is megtörténik néha, hogy bakteriális vagy szerves szennyeződés jut a kútba. Ezért állandóan figyelemmel kísérik e kutakat, vizük mi­nőségét s folyamatos a fertőt­lenítésük. Például az idei év újdonsága a Dunamenti Re­gionális Vízműnél felavatott bakteriológiai laboratórium. A legutóbbi súlyosabb — has- menéses tünetekkel járó szennyeződés 1978-ban tör­tént: tisztítatlan Duna-víz ke­rült a hálózatba. — A mélyfúrású kutak többnyire sajnos kishozamúak, nem egy közülük kiapad. Az Alföldön megesik, hogy gázos — metántartalmú — a víz, ezért szereltek fel gáztalanító készüléket például Abonyban és Tápiógyörgyén. Ásványvíz a kicsiknek — Rétegvizek a felszínkö­zeli kutak vizei is. Ezeknél a gond rendszerint a magas nit­ráttartalom, emiatt csecse­mőknek nem adható a vizük. Pest megyében ma még ti­zennégy azoknak a települé­seknek a. száma, ahol csak nitrátos vizű kutak találha­tók, nincs mélyfúrású kút vagy egészséges vizet adó ve­zeték. Az imént említett 14 köz­ségben ez év nyara óta meg­változott az élet. A kisgyer­mekes édesanyáknak távo­labbi kutakról kellett vizet hozniuk. Most több mint más­félezer csecsemő részére pa­lackozott ásványvizet adunk — ezt még fel kell forralni! —, amelyért nem kell más falvakba járni. A távlati meg­oldás természetesen nem ez, hanem a megfelelő vízforrás feltárása. Az 1985-ig tartó program erre készült, s ma már folynak az első munká­latok: Letkésen csaknem kész a forrásvízre telepített köz- kifolyós vízrendszer, Csőváron elkészült a kút, Versegen most végzik a próbafúrásokat, keresik a jó vizet adó réteget. Pilisszántón is épül a vízve­zeték. — Sok még napjainkban az olyan település, ahol nincs közüzemi vízmű, itt a lakos­ság az ivóvizet javarészt ásott, kisebbrészt fúrt kutakból nyeri, s ezek a vizek gyakor­ta kifogásolhatók. A fejlődés — minden gond ellenére —■ nagy, mert ahogy a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lyán megtudtuk; 1976-tól nap­jainkig a megyében 846 kilo­méternyi vízhálózat épült, s ma Pest megye lakóinak csaknem kétharmada vezeté­ken kapja a vizet. — Hogyan tovább? A víz­ellátás jobbátételét szolgáló területi vízműrendszerek kö­zül eddig öt épült Pest me­gyében, ezek mindegyike több községnek ad vizet. Ilyen pél­dául a Fótot. Mogyoródot és Csömört ellátó vízmű. Sajnos ezek kútjai között is akad nit­rátos, de a víz minősége ja­vítható a különböző kutak vi­zének keverésével. A távlati megoldás is a hasonlóak épí­tése. Hogy tisztább legyen — E napokban már kész néhány kút a Monort, Gom­bát, és Bényét ellátó, vala­mint a kemence—berneceba- ráti—tása—perőcsényi területi vízműből. Az Üllő és Gyöm- rö vízgondját enyhítő rend­szerben most épül a gyömrői vízvezeték. Bár ma még terv, de nem túl távoli: Pátyot és Biatorbágyot, valamint Gyált, Ocsát, Alsónémedit, Bugyit és Felsöpakonyt is hasonlóan kí­vánják jobb vízzel kínálni. — Végezetül: a KÖJÁL- nak, s a vízellátásról gondos­kodó vállalatoknak a vízvéde­lemmel kapcsolatban akad még néhány lényeges felada­ta. Ilyen az úgynevezett hát­térszennyeződések figyelem­mel kísérése, az egyedi szeny- ny#fcőforrások felderítése és megszüntetése, s például a sok embernek vizet adó kutak védelme. Ugyanis a belső és külső védőterülettel rendsze­rint nincs gond. de a vizet adó rétegbe a kúttól távolabb is kerülhet szennyeződés. Az úgynevezett hidrogeológiai vé­dőterületek ügye a mai napig is megoldatlan. Vasvári G. Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents