Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-15 / 267. szám

%MVUm 1979. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Szülőföldünk, Gyómrő Kiállítás a nagyközség múltjáról és jelenéről Szülőföldünk, Gyömrő cím­mel helytörténeti kiállítás nyűt szerdán a Pest me­gyei nagyközség művelődési házában. A helytörténeti kör tagjai gazdag anyagot gyűj­töttek össze. Dokumentumok idézik II. Rákóczi Ferencnek a gyömrői kuruc seregszemlén elmondott híres beszédét, be­mutatják azokat az emlékhe­lyeket, ahol Csokonai és Vö­rösmarty vendégeskedett, s ahol a helybeli lakosság egy­kor Táncsics Mihályt bújtat­ta. Jelentős a kiállítás mun­kásmozgalmi emlékanyaga is. Előkerült például a Tanács­köztársaság megalakulásakor Gyomron összehívott népgyű­lésről, a direktóriumi válasz­tásról készült fotók, s a ké­sőbbi történelmi dokumentu­mok sorában az 1945-ös föld­osztás eredeti jegyzőkönyve. A nagyközség felszabadulása 35. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást néprajzi emlékek és gyömrői művészek alkotásai teszik még teljeseb­bé. Ismeretterjesztő értelmiség VÁLLALJÁK A KÖZMŰVELŐDÉSI FELAD ÁTOK MEGOLDÁSÁT Pest megyében az értelmi­ségiek száma eléri a hatvan­ezret, közülük 20 ezren ren­delkeznek felsőfokú végzett­séggel. A megye értelmiségi dolgozói létszámának gyara­podásával együtt növekedett a TIT tagjainak a száma is, napjainkban ez meghaladja a kétezeregyszázat. Míg 1960- ban a társulati rendezvények száma 2060 volt és 1974-ban 5625, addig 1978-ban már 7938. Az adatok mutatják, hogy megyénk dolgozóinak, lako­sainak érdeklődése a társula­ti rendezvények iránt fokozó­dott. Fiatalok a TIT-ben Egyebek között ezek a számok is szerepeltek Földes Istvánnak, a TIT megyei szervezete titkárának jelen­tésében, mely az értelmiség körében végzett társulati te­vékenység feladataival foglal­kozott. A beszámolót a szer­vezet elnöksége vitatta meg A TIT megyei szervezete az értelmiség minél szélesebb körét kívánja aktivizálni köz- művelődési feladatok vállalá­sára. Az érdekelt társ- és tö­megszervezetekkel együtt az értelmiség politikai, ideológiai tájékoztatásának további fej­lesztésére törekszik. A társu­latban az értelmiség alkalmas fórumot talál arra, hogy tu­dását, ismereteit minél ma­gasabb szinten gyarapíthassa, felfrissíthesse és széles körben továbbíthassa. A TIT-tagok nemcsak szakmai kérdések­ben kapnak eligazítást, ha­nem — s ez sokkal fontosabb — politikai, társadalmi, gaz­dasági kérdésekben is gyorsan táj ékozódh atna'k. Az utóbbi években igen sok fiatal kérte felvételét a társulat tagjainak sorába. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen, Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolán és Zsámbékon, a Ta­nítóképző Főiskolán egyetemi, főiskolai hallgatói TlT-cso- portok működnek. Ott, ahol megalakultak a TIT-csopor- tok, egyre többen kérik fel­vételüket a tagok sorába. A társulat munkáját nehe­zíti — egyebek között — az ingázó életforma, a munka­helyre való bejárás. Előfor­dul, hogy a társulati tag visz- szahúzódik, ha úgy érzi, nem kap egyéniségének megfele­lő feladatokat és megbízáso­kat. Egyesek nem szívesen vál­lalnak nyilvános szereplést, más értelmiségiek befelé for­dulnak, magukba zárkóznak. A megyei szervezet elsősor­ban a már TIT-tag értelmi- ségjék foglalkoztatására tö­rekszik, de ismeretterjesztő rendezvények megtartására társulaton kívülieket is gyakran felkérnek. A főváros közelsége A Pest megyében élő értel­miség a főváros közelségét HIÁNYZIK A NÉPMŰVELŐ Klu bkönyrtdr Kisorosziban K.et évvel ezelőtt egy tizen­hat négyzetméter alapterüle­tű helyiségben működött a nyolcszáz lakosú Kisoroszi községi könyvtára. Pontosan két és félszer volt kisebb, mint amilyennek az érvény­ben lévő normák alapján lert- nie kellett volna. De ha csak a méretekkel lett volna baj! — sóhajt fel Schäffer Mihály­ivá tiszteletdíjas könyvtáros. — A régi helyen az olvasók be­csukott szemmel kivettek két- három kötetet és vitték, mert a szoba hideg, kölcsönzésre, helyben olvasásra alkalmat­lan volt. Korszerű feltételek ■ Akik viszont ez év augusztus húszadika után áhítottak meg valamilyen könyvet, már nem panaszkodhatnak a körülmé­nyekre. Akkor ugyanis új klu'bkönyvtárat avattak Kis­orosziban, a község központ­jában, a téren, egy felújított, bővített épületben. A követel­ményeknek megfelelő szép napfényes könyvtárterem mel­lett helyet kapott itt klubszo­ba, rendezvény- és tanácsko­zóterem is. Az ablakok egy része a váci, más részük a szentendrei Duna-part he­gyeire néz — és ezt akár jelképként is értelmezhetnénk. Talán nemcsak azzal fordul ezután a szigeten elterülő Kisoroszi a világ felé, hogy kevés (és még mindig csök­kenő) lakóinak nagy része a folyón túl keres munkát: akár azon az áron, hogy naponta oda-vissza utazik. S nemcsak azzal, hogy egyre több 'tu­ristát, pihenni vágyp hétvé­gi látogatót fogad kiamelt üdülőkörzetében, hanem: mi­nél több helybeli érdeklődik a kultúra egyetemes értékei, az olvasás szépségei iránt. Az adatok azonban ma még mást mutatnak. A lakosság számához viszonyítva ugyan nem a legrosszabbak, de az mégis elgondolkodtató, hogy jelenleg hatvan olvasó van, tizenegyen már augusztus hu- szádiba, az új épület átadása után iratkoztak be. Pedig a 4500 kötet könyv — közülük 1000 a gyerekeket várja — megfelelő választékot kínál, s az utóbbi két évben, mióta a könyvbeszerzésre fordítható keretet 10 ezer forintra emel­ték, ez a választék egyre bő­vül. Nem hiányzik a kézi- könyvtári állomány s a folyó­iratok sem, a körülmények le­hetővé teszik a helyben olva­sást is. Azt hiszem, az év végére a beiratkozottak száma eléri a százat — mondja a könyvtáros — az érdeklődést igazán majd az ősz mutatja meg. Az a helyzet, hogy a klubkönyv­tár igazgatója beteg, nincs klubvezető sem. Tények és lehetőségek Hetente két alkalommal, ösz- szesen négy órán keresztül tart nyitva a könyvtár. Ez az idő valóban kevés ahhoz — a tiszteletdíjas könyvtáros le­hetőségei pedig elégtelenek a hatásos nrooagandához csilag is különállóak, föld­rajzi szempontból is elkülö­nülnek környezetüktől, ' ame­lyekben egyre jelentősebb az idegenforgalom, ahol korsze­rű körülmények között lehet­ne felkelteni és kielégíteni a helyi lakosság közművelődési igényeit. Üresen áll például a régi is­kola nyolc tanterme. Az el­múlt nyáron három hátig itt táboroztak a Képzőművészeti Főiskola hallgatói. Hasonló célokra a jövőben is alkalmas lenne ez a kihasználatlan épü let. öregek napközi otthoné hogy a fiatalok és az idősek (akik ugyancsak sokan élnek Kisorosziban) a klubkönyvtár­ba szokjanak, hogy otthont próbáljanak teremteni ott ma­guknak. Így az a furcsa hely­zet áll elő, hogy az intézmény, annak ellenére, hogy a közös­ség erejét dicsérve, társadalmi összefogás eredményeként jött létre, kihasználatlan. Mi er­ről a véleménye a fiatal, a községben egy éve dolgozó ta­nácstitkárnak, Mészáros La­josáénak? — Az augusztus húszadikán átadott klubkönyvtár épi égé­ben, no meg a területrende­zésben, a játszótér kialakítá­sában, sok tízezer forintnyi ér­tékű társadalmi munka van. Hogy a külső mögül hiányzik még talán a megfelelő tarta­lom? Alapvetően arra lenne szükség, hogy a klubkönyvtá- rat főfoglalkozásban vezethes­se valaki. A mostani vezető beteg, lemondott, mivel azon­ban helyben nem dolgoznak j pedagógusok, nincs, aki tiszte­letdíjasként vállalná az in­tézmény, vagy legalább a klub vezetését. Főfoglalkozásúra el­sősorban a tartalmas munka érdekében lenne szükség, de , például az is gondot okoz, j hogv most nincs senki, aki , felelős személyként átvenné az anyagi ügyeket. A 'tanácstitkár tudna fiatal, ' szakképzett népművelőt hívni j a községbe, sőt, szolgálati la- : teást is tudnának biztosítani számára, de mivel csak nyolcszáz lakosa van a tele­pülésnek, nem vehetnek fel főfoglalkozású szakembert. Ügy érzem, ennek az elvnek az alkalmazása helyes olyan kisközségek esetében, ame­lyek közös tanácsúak, és e szákhelyközség szakképzett, főfoglalkozású népművelője módszertani segítséget adhat a többi település tiszteletdíja­sainak — de nem helyes az olyan községeknél, mint ami­lyen Kisoroszi: amelyek taná­is szervezhetnének itt. Ter­vekben, elképzelésekben te­hát nincs hiány. Az értelmiség hiánya A népművelő — és a helyi értelmiség azonban nagyon hiányzik. Mert óvodásokat ugyan Tdhitótfaluból is hoz­nak a gyönyörű kisoroszi óvo­dába, de iskolásokkal együtt — az adott körülmények miatt — más településekre kerül a tanítók, tanárok szervezőkész­sége és lelkesedése is. A köz­ség vezetői azt szeretnék: az anyagi épüléssel párhuzamo­san (régebben a fiatalok nem kaptak építési engedélyt, most támogatják őket) a közműve­lődési munka hatékonysága is növekedjen! P. Szabó Ernő kihasználva széles körben kapcsolódik a megyei, területi, ágazati továbbképzésekbe, so­kan szereznek második dip­lomát, specializálódnak. Hiá­nyoznak viszont azok a ren­dezvények, amelyek egy-egy közigazgatási egységben élő, különböző értelmiségi terüle­teken dolgozók részéire önkép­zésre, találkozásokra, kötetlen véleménycserékre, vitákra, be­szélgetésekre adnak lehetősé­get. A megyei szervezet ezt a hiányt igyekszik pótolni a decentralizáltan szervezett elő­adói ankétokkal, amelyeknek témája az esetek többségében nem szűk, szakmai, hanem az értelmiség széles körét érinti. A TIT megyei szervezetének tapasztalata szerint szakmai kérdésekben csak a legújabb tudományos eredményeket közvetítő rendezvény, illetve a szakma vagy tudomány egy- egy 'kiemelkedő egyéniségével való találkozás vonzó. A szakmai problémák megvita­tásánál nagyabb az igény olyan aktuális kérdések iránt, mint a kül- és belpolitika, a közgazdaság — gazdaságpoli­tika, ideológiai életünk^ aktuá­lis kérdései, vagy a környe­zetvédelem sitb. Az értelmiség szélesebb kö­rű aktivizálására a jövőben a már meglévő helyi csoportok és szervezetek tevékenységé­nek színvonalát kell emelni. Üj csoportok alakítása szüksé­ges a megye szakigazgatási egységedben, kutatási bázi­sain, nagyobb ipari és mező- gazdasági üzemeiben. Az utób­bit indokolja az értelmiség fokozódó szerepe az üzemi szak- és betanítottmunkás- kép zésben. Szabadegyetemi tagozatok Minél több szabadegyete­mi tagozatot kell szervezni, lehetőleg minden járásban, városban, e sorozatok temati­káit célszerű több tudomány- területet átfogóan összeállíta­ni. A kutatások eredményei­nek gyakorlati megvalósításá­hoz a társulat a maga sa­játos eszközeivel hozzájárul­hat Ilyenek lehetnek a kuta­tóintézeti dolgozók és a kuta­tások eredményeit felhaszná­ló üzemi szakemberek közötti tapasztalatcserék, találkozók. A. Gy. Tallinni vasárnap Egész napos program a rádióban A Magyar Rádió szinte valamennyi szerkesztőségét megmozgatja a Tallinni vá­rosnap című, egész napos program. Számos hazai város­nap után — november 19-én — második alkalommal sugá­roz külföldről ilyen jellegű műsort a rádió. A változatos tematikájú programban riportok, tudósí­tások, hangképek számolnak be az Észt főváros életéről. Ez alkalomból irodalmi estet rendeznek Tallinn testvérvá­rosáról, Szolnokról. Tanulás — játék közben A Néprajzi Múzeumban gyermekklub alakult azzal a cél­lal, hogy a szokottól eltérő módon játék közben ismerkedhes­senek meg a kiállítások anyagával az ifjú látogatók. A tanév végéig tart nyitva a Gyermekélet a régi magyar faluban című kiállítás. Csütörtökönként délután régi játékokat, énekeket tanulhatnak a gyerekek, szakmailag felkészült vezetők és a Boróka együttes segítségével. HETI FILMJEGYZET A márványember A márványember, Mateusz Birkut (Jerzy Radziwillowicz) Megelőzte a híre Andrzej Wajda új filmjét. S e hírek nem csupán a film művészi kvalitásairól szóltak. Azt is megtudhattuk, hogy A már­ványembert otthon, Lengyelor­szágban, szélsőséges vélemé­nyek fogadták. Egyik oldalon a nézők százezreinek rohamai a filmet vetítő mozik ellen, a hatalmas közönségsiker, a má­sik oldalon hűvös tartózkodás és rosszallás. Wajda maga mondta el egyik budapesti tartózkodásakor az újságírók­nak, hogy filmjével majdnem olyan viszontagságos sorsot ért meg, mint a filmbeli fiatal tévérendezőnő, amikor vizsga­filmet akart csinálni a film hőséről, egy bizonyos sztaha­novista kőművesről, Mateusz Birkutról. Most — elkészülte után jó három évvel — itt a film, s a néző megérti a szögesen eltérő reagálásokat. Wajda filmje ugyanis egyszerűen lehetetlen­né teszi a közömbös filmné­zést. Állást kell foglalnunk, így vagy úgy, s már maga ez is irritálhat sok nézőt. S külö­nösen irritáló lehet az, hogy a film kíméletlen szembenézést követel egy nemzedéktől a sa­ját múltjával, sőt, az ebből a múltból következő jelen sok vonásával. De ne késlekedjünk tovább, s mondjuk meg, miről is szól Wajda filmje. Furcsa módon két hőse van. Az egyik egy fiatal, a diplo­mamunkáját elkészíteni akaró rendezőnő, Agnieszka, a másik pedig a már említett Birkut, akiről Agnieszka a filmet ké­szíteni akarja. A rendezőnő rábukkan ennek a férfinak az alakjára régi híradókban, a filmarchívum elfekvő teker­csein, s olyan filmszalagokon is, amelyek sosem kerültek a nézők elé. Megtalálja a szob­rát — jellegzetesen álpátoszos, hurrá-optimista márványszo­bor, a jövőbe néző diadalmas­dacos tekintettel, díj birkózó­nak is díszére válóan duzzadó izmokkal —, de a szobor ezer más kacat között porosodik egy múzeum pinceraktárában. A rendezőnő nyomozni kezd Birkut után, s ez a nyomozás egyre kínosabb pillanatokat villant fel. Időnként visszaka­nyarodunk a múltba, az 1940- es évek végére, az 50-es évek elejére, abban az időszakba, amikor Birkut a hatalmas lengyel kohókombinát, Nowa Huta felépítésén dolgozott, s amikor mindenféle manipulá­ciókkal ebből a becsületes, egyszerű, gyanútlan emberből díszmunkást csináltak, mert egy műszak alatt 30 509 téglát falaztattak be vele. (Aprán­ként persze kiderül: egész csa­pat munkás dolgozott • Birkut keze alá, s a teljesítmény egy­szeri volt, és nem is spontán, mert a jó szimatú filmeseknek produkálták az egészet.) Bir­kut aztán egy munkamódszer­átadási bemutatón megsérül, s ettől kezdve elindul körülöt­te valamiféle sejtelmes, félel­mes, titokzatos mahinácip. Ezek már a kibontakozó sze­mélyi kultusz évei, mindenki eltűnhet egyik napról a má­sikra, mindenki megalkuszik, vagy mindenkit megalkuvásra kényszerítenek. Agnieszka előtt egyre mé­lyebben tárul fel Birkut sorsa, s e sors körül az 50-es évek világa. Ijesztő mélységekbe pillanthatunk be, s miután az egyik idősík ugyan a múltban játszódik, a másik viszont a jelenben, arra is rávilágít Wajda, miképp váltja ki ez a diplomafilm-téma a tévé ve­zető beosztottjainak, s más „fejeseknek” az ellenkezését — vagy éppen gyávaságát, óvatoskodását. Ez az állandóan egymásba fonódó két idősík és cselekménysor valósággal belevésődik a néző tudatába, milyen szorosan benne élnek a mában a közelmúlt bizonyos eseményei, jelenségei, s meny­nyire nem lehet egy könnyed vállrándítással lerázni ezt a múltat. Agnieszka — akit egyébként Wajda egyáltalán nem ábrázol valami mai szent­nek, mert a lány zaklatott ag­resszivitása, elvont igazságke­resése, néha fölényes, ítélkező póza nem mindig rokonszen­ves — fokozatosan döbben rá (velünk együtt persze), hogy annak, aki jól akarja érteni a jelent, szembe kell néznie a múlttal, s le kell számolnia mindazzal, ami ebből a múlt­ból rossz, hibás, helytelen volt. Csakhogy amiként az ezekben a nehéz években épült Nowa Huta jelen van a mában is, ugyanígy jelen van a múlt az emberek jelenében. Wajda nem old fel semmit, nem akar mindenre érvényes gyógyszert vagy csodaszert adni. Ö maga is küszködve mondja ki filmje nehéz gon­dolatait, öt magát is meg- gyötri a múlt és a jelen konf­liktusa, neki is élő emléke az 50-es évek időszaka —, de ő is a mában él. A minden percé­ben fogvatartó, feszült, felka­varó film csak annyit sejtet, hogy a rendezőnő és Birkut fia, a nehezen létrejött talál­kozás után talán majd meg­oldják a szüleik életének, a szülők nemzedékének rájuk is kiható konfliktusát. Vagy még inkább az sugárzik a filmből: ezt a feloldást, ezt a kibonta­kozást kinek-kinek magának kell elvégeznie. S még egy mondatot: Wajda filmje lengyel film, de egészen megdöbbentő, mennyire nem csak lengyel, mennyi benne a mi hasonló időszakunkra is direktben érvényes gondolat. A kis Valentino A stúdiómozik vetítik a fia­tal magyar rendező, Jeles András első filmjét. A sok te­hetségről tanúskodó film hőse egy ide-oda ténfergő, lődörgő fiatal fiú, aki mintha a tíz évvel ezelőtti fiatal magyar novellisták ténfergő hőseinek, vagy a Kerouac-regény, az Úton alakjainak öcsikéje len­ne. A filmből nem derül ki világosan, Jeles szereti-e hő­sét, s hogy nekünk szeretnünk kell-e, vagy sem ezt a kis Va­lenti nőt. A kitűnően megfi­gyelt részletek értékesek, de ezek nem állnak még össze igazi filmmé. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents