Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
%Mdtm 1979. OKTÓBER 9., KEDD CEGLÉDI ŐSZ, 1979. Országos kisgmfikai kiállítás A ceglédi városi tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ vártvü bizottsága és a Kossuth Művelési Központ közös rendezésében nyílt meg ez a bemutatkozás Cegléden immár negyedik alkalommal. A kiállítást Nagy László Lázár rendezte, ő állította össze a katalógust is. A zsűri az első díjat Diskay Lenke grafikusművésznek adta. nívódíjban Stettner Béla festőművész részesült, Ji. díjat Papp György kapott. Ezt a három díjat Cegléd Város Tanácsa adományozta, a város KISZ-bizottságának díjában Perei Zoltán részesült. egyre Árnyaltabb képzőművészetünk munkamegosztása Pest megyében is. Az a tény, hogy Cegléden faplasztikai biennálé nyílt, az, hogy ugyancsak ebben a városunkban immár negyedszer rendezik meg az országos kisgrafi- kai kiállítást, figyelemre méltó, mert Szentendre, Vác, Ze- begény szükséges ellenpontját jelenti. Művekkel, eseményekkel. Most huszonöt hazai grafikus 156 alkotását láthatjuk e seregszemlén, s most először társítottak az anyaghoz külfölNagy László Lázár fametszete di ex libriseket, kisgrafikákat, öt szocialista országból. Mindez nemcsak a határok növelését jelenti, hanem a mérleg értékmérő pontosságát. Így e ceglédi kiállítás számvetés, s az előrehaladáshoz szükséges tapasztalatcsere is, ahol az irányjelzést művek biztosítják. A kisgrafika a képzőművészet bensőséges műfaja, s olTV-FIGYELÓ Zsámbék. Ismét — immár ki tudja, hányadszor — a nézők szeme elé került a szépséges zsámbéki templomrom, és ismét — immár ki tudja, hányadszor — e javarészt meg a tatárjárás előtti korból származó építészeti remek szomorú utóéletéről hallhattunk magyarázatokat. Azzal a különbséggel, hogy most — a Pusztuló műemlékeink című sorozat szombaton délután közvetített második negyven percében —, talán minden eddiginél elszántadban igyekeztek föltárni a máig tartó romlás okai t A bátran kérdező és a nem egészen világos válaszokra még bátrabban rákérdező riporter, Győrffy Miklós előbb a helyszínen tájékozódott, s ott Szűcs István tanácselnöktől megtudta, hogy a helybeli közigazgatás jószerivel tehetetlen a rongálókkal szemben. Hiába a bejáratok elzárása, hiába minden tiltó és figyelmeztető tábla — a sok-sok nézelődő (?) hordja, töri a nagy értékű köveket. Csak egy alapos és teljes rekonstrukció védhetné meg román kori építészetünk egyik legkiforrot- tabb emlékét. Ehhez a terv már 1974 óta megvan, csak a pénz hiányzik a megvalósításához. Sajnálattal vehettük tudomásul, hogy Zsámbék ékességének érdeme szerint való megóvását a tulajdonképpeni gazda, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal sem szavatolhatja. Vezetője, Földes László szintén a szükséges anyagi eszközök hiányáról panaszkodott, s egyetlen biztató adatként az Országos Műemléki Felügyelőségtől a szóban forgó célra átutalt mintegy hétszázezer forintot említette meg. Mondanunk sem kell: ekkora summa a hatalmas munkához édeskevés. Visegrád. A francia Aynarfl lovag nemzetségének egykori birtokközpontja után királyaink szépséges lakhelyére, Visegrádra látogatott el a kamera s a mikrofon, ahol a zsámbéki nál alig valamivel izívderítőbb állapotokat rögzítettek. Sem magának a múzeumnak nincs elegendő pénze ahhoz, hogy érdeme szerint rendben tartsa a száz- és százezrek látogatta kőbirodalmat, sem azoknak a szerveknek — Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal, Pilisi Parkerdő Gazdaság —, amelyek a Fellegvár állanotáért volnának felelősek. (Talán-talán jobb lenne, ha ez az utóbbi emlékhely is a múzeum kezelésébe kerülne — bizonyába az. egvséges irányítás és kezelés okán.) Pénz, Pénz, pénz... — hallhattuk tehát az oly ősi kívánságot innen is, onnan is, és akik a most emlegetett do- kumentumfilm-sorozat bevezető adását megnézték, szomorúan kényszerültek belátni, hogy miként az. egykori kastélyok helyreállítására sem tud áldozni az az ilyen-olyan gazda, ugyanúgy hazánk legszebb s legértékesebb műemlékeinek sorsa is a lassú pusztulás. Legalábbis a jelenlegi tapasztalatok szerint. Az elkeserített néző ezek után egyebet sem tehet, mint hogy bizakodik: hátha valami jobb hírek töltik majd ki a sorozat még hátralevő másik két részét. Pesthidegkút. Bizony igencsak elkelnének ezek a remélt jobb hírek — mármint annak kimondása, hogy egyetlen erős és adakozásra is képes kézbe kerül végre-valahára a műemlékvédelem —, mert jelenleg még a történészi és építészi szakértelemmel helyreállított maradványok is ki vannak téve vandál pusztításnak. Ügy, mint a pesthidegkúti templom, amelyet hiába hoztak rendbe, falaiból ismét csak fogynak a régebbi és az újabb kövek. Talán, ha lehetővé tennék a szigorú helyszíni bírságolást az ilyen esetekben is, az esetleg visszarettentené az oda- meréézkedőket... — hallhattuk az Építési és Városfejlesztési Minisztérium szakemberének javaslatát. Százféle esetleg és még ezerannyi talán — hát úgy nagyjából így-vannak most óva azok az óvandók. Akácz László csósága miatt mindenki számára elérhető. Azontúl olyan sokrétű szolgálat, mely könyv- művészetünket is pallérozza, emeli a szép könyv belső környezetével az olvasás élményét. Kultúra-szótár ez a ceglédi tárlat, — időszerű és időtlen témákat, azok képi műfordításait tartalmazza Periklás- től a nemzetközi gyermekév kíséretéig. Megjelenik Sárospatak vára, Mikes Kelemen portréja, neszebári képeslapok, a luganói városkép, magyar nóp- mesesorozat, Anatole France- . illusztrációk, a zebegényi köl- csönkönyvtár ex librise, Toronto és Buda látképe. Növeli a hatást, hogy a grafika köznyelvén belül egyre több az egyéni szólam, hiszen Diskay Lenke, Stettner Béla, Tavaszy Noémi, Kopasz Márta, Nagy László Lázár, Kőhegyi Gyula, M. Kiss József, Fery Antal a saját rajzi anyanyelvükön szólalnak meg. Űk jelentik a kisgrafika országos műhelyének mértékét, s az is e kör jó haladási intenzitását jelenti, hogy erős az utánpótlás is, melyet a nagykőrösi Király László és az abo- nyl Barnóth Zoltán jó munkái jeleznek. Az sem érdektelen, hogy e lapok szinte valamennyi grafikai műfajt is felvonultatnak a rézkarctól a színes linómetszetig. A szovjet Setnyev és Kalasnyikov, továbbá a román, csehszlovák, lengyel és az NDK kisgrafikái is támpontot adnak a tájékozódáshoz és a fejlődéshez. Dicsérendő az a nélkülözhetetlen segédszolgálat, melyet önzetlenül végez Nagy László Lázár grafikus- művész, aki a ceglédi országos kiállítások mindenese — rendezi az anyagot, szerkeszti a katalógust, levelez a hazai és a külföldi alkotókkal, terjeszti a további lehetőségeket. MAR ELKÉSZÜLTEK ä ceglédi kiállítóterem tervei. Hármas osztásban, egy-egy évre fenntartva lehetne megtartani itt és akkor a Ceglédi Faplasztikai, Fotó és Kisgrafikai Triennálékat. Minden évben egy műfajra összpontosítva a figyelmet hazai és külföldi kiállítókkal. Mindez nemcsak képzőművészetünk gazdaságos munkamegosztását bővítené, hanem új országos műhelyt is teremtene. Nem késhet a megvalósulás, annál inkább sem, mert Cegléd vállalta és vállalja a gazda szerepét, s ezzel, mint régen az itáliai városok, saját rangját is emeli. A kultúra támogatásával. Losonci Miklós HAJRA REPÜLŐ! Cigányklubok, -együttesek Erden Egy népcsoport felemelkedése szorosan összefügg kultúr- kincsének ápolásával, mert ez önbecsülését teremti meg. Ezért nem lehet a hazánkban élő nágyszázezernyi cigány lakosság problémáját kizárólag és elsősorban szociális kérdésnek tekinteni. Az élet- és munkakörülmények javításával azonos rangot kell kapnia alapvető műveltségi szintjük megteremtésének. Nem most felszakadt, vadonatúj gondolatok ezek, sokkal inkább a tudomány által feltárt tények, amelyek szerepet kaptak már a vezető politikai testületek döntéseiben is. A Pest megyei pártbizottság elemezte a cigányság helyzetét, s a szociális intézkedések mellett feladatiként jelölte meg, hogy az oktatás és a közművelődés szakemberei megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzanak e népréteg kulturális felemelkedésével. Róluk szólt az ének A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya ennek megfelelően összehangolja, folyamatosan segíti és anyagilag is támogatja a megye különböző településein alakult közművelődési cigány klub okát. Az elmúlt szombaton először rendezték meg a megyei művelődési központ módszertani csoportjával közösen a cigányklubok művészeti találkozóját. Hat településről érkezett jelentkezés a lebonyolítást és a házigazda szerepét vállaló érdi művelődési központba. A hasznos módszerek átadására meghívták a nagy hagyománnyal rendelkező Békési Cigányklubot is. Verseket, dalokat, hangszer- szólókat hallottunk és a táncok vérpezsdítő ritmusát: a két és fél órás műsor kellemes szórakozást jelentett. Aligha lehet célunk a produkciók művészi színvonalának értékelése, bár ezzel sem váltanának szégyent a csoportok. Sokkal fontosabb az a rendszeres és fegyelmezett munka — és itt e szót pontos, eredeti értelmében kell használni —, amellyel a húsz-harminc tagú közösségek létrehozták és előadták műsorszámaikat. A kerepestarcsai klub öt művészeti csoportja — vezetőjük Tamás Jánosné, a helyi Vöröskereszt titkára — jól szerkesztett dramatikus műsorral érkezett. Mai életükről beszéltek, s örömeikről, amelyekből legalább annyi van, mint a gondjaikból. Meghatóan emlékezetes marad, amint Oláh Ildikó egyszerű őszinteséggel mendta Csóri Sándor Anyám fekete rózsa című versét. Ildikónak az egyik idősebb testvére is fellépett, aki húszéves és egy kis ikerpár édesanyja. Talán ez utóbbi mondat erőszakoltnak tűnhet, mégis lényeges a folyamat, ahogyan az egyik testvér a klubba csábítja a másikat, s amikor szerepelnek, a nagymama vigyáz a gyerekekre, mert az ifjú férj a nézőtéren izgul a sikerért. A sikerért, amelyben volt részük a Farkas Tamás irányította érdi gyermekklub tagjainak, s a már-már félprofi szinten álló békési együttesnek Rázz Dezső vezetésével. Róluk beszélve, jobbára a ke- repestarcsaiakról példaként elmondottakat kellene ismételni. De kiemelésre érdemes a pomáziaík műsora, amelyet Danyi Ferenc és Magyar György tanított be. Táncosaik, énekeseik minden idegszálukkal képesek átélni a produkciókat. S közben színpadra küldik a tizenéves Baranyai Zsuzsát, a zongoraszólistát, aki nagy szuggesztivi- tással ad elő részleteket klasz- szikus zongoradarabokból. S a pomázi Kovács József cigány költő Csáplő Gyuri emlékére mondja versét és Péli Tamás festőnek üzen költeményével. Megszüntetve Fegyelmezett közönség hallgatta a műsort. Csak egy pitykés-mellényes öreg cigányember sétált fel kéretlenül a színpadra, s beállt a táncosok közé. Nem tartozom én egyik csoporthoz sem — mondta a 18 gyermekes, 72 éves Rostás Jenő —, csak hát tudja, hogyan van ez, táncoltak! Arca kipirult az ősi ritmustól. — Hogy tetszett a műsor? — Lakatos Menyhért írótól vártuk a választ, aki élője, értője a cigányság problémáinak. — Az örömnél sokkal többet érzek. Itt a spontán indulatok egységgé ' szerveződtek. Nagyon jó, hogy léteznek ezek a klubo-k, mert van alkalma a cigányoknak megkapaszkodni a fejlődésbe^. Megmutathatják, hogy képesek létrehozni közös alkotásokat saját örömükre, a maguk érdekében. — Létezik-e ma eredeti, élő cigánykultúra; mennyire torzulnak a hagyományok?— Létezik az eredetiség, akkor is, ha eltűnőben van. De a folyamat kettős. Kár, hogy egyre kevesebben beszélik a nyelvet, hogy alig van mai cigányirodalom. Ugyanakkor jó, hogy nem őrzünk egy zárt kultúrát. A cigányság léte fordul mag azon, hogy képes legyen befogadni a környezet kultúrkincsét, hogy a sajátosba beépítse az egyetemest. Ebben az értelemben a cigányság kibontakozása csak önmagától várható. Ehhez persze meg kellene szabadulni a kisebbségi érzéstől, nincs elég erő a mozduláshoz... Meghívottak és elhivatottak Lakatos Menyhért gondolataihoz érdemes néhány adatot hozzáfűzni, az ünneprontás legcsekélyebb szándéka nélkül. Pest megyében több mint 40 településen viszonylag jelentős a cigány lakosság aránya. Mindössze 11 rétegklub működik, közülük hatan je*1 lentkeztek az első találkozóraj s ezek sem tudták valameny- nyien megvalósítani céljukat". Nem is adott életjelt magáról három olyan klub (Örkény, Erdőkertes, Tápiószecső), amely rendszeres anyagi támogatást kap a megyei tanácstól. Rossz volna ebből általánosítani, hiszen a távolmaradás okai sokfélék lehetnek: nem is tudtak volna mivel közönség elé állni; nem készült el a műsoruk; más — esetleg jövedelmező — programjuk akadt, vagy működésükre nem illik a rendszeres jelző. Csakhogy ha már a klubokat hiányoljuk, akkor ide kívánkozik — e hasábokon már szóvá tett jelenség: — o népművelők közömbössége. Valamennyi érintett község művelődési házának vezetője meghívót kapott az érdi bemutatóra. Mindössze hárman (!), nem tévedés: hárman jöttek el. Bízzunk abban: akik a d- gányklubok első találkozójáért most lelkesen cselekedtek, ők a kevesek, nem kedvetlenednek el, és jövőre lesz folytatás. Miért ne lehetne a szombati jól sikerült este után közös örömünk, mint a pöttömnyi lánykának, aki észrevette a sötétben magányosan villogó-bsrregő masinát, s valami ősi vággyal kiabálni kezdte, hogy Hajrá repülői I-Iajrá repülő!... Kriszt György SZÍNHÁZI estek Érdemei elismerése mellett Maróíi Lajos új drámája a József Attila Kamaraszínpadon TIPUSELETRAJZ. Maróti Lajos darabjának története olyan, mint az a bizonyos állatorvosi tan-ló, amelyen minden betegséget feltüntetnek, hogy példaként szolgálhasson. S az esztergályos-vezérigazgató mes- sianisztikus sorsa dokumentalista módszerektől kilúgozva jelenik meg a József Attila Színház óbudai ka- maraszínpadán. Korunk magyar valóságának történelmi színműve született meg — történelmi tanulság nélkül. A dráma főhőse — ezúttal valóságos hős: Kalapos Vince — az államosításkor lett egy gépipari üzem igazgatója. Csak lenyűgözően hatalmas kommunista hite volt, szakmai és politikai ismeretek nélkül kellett dolgoznia. S nem lehetett nemet mondani. A ' munkások személyes részvétele a hatalomban alapvető politikái kérdés volt. A megbízhatóság, a hit a holnapban, s a lelkesedés mellett a minden nehézség vállalása akkor pótolta a szenvtelen, a rideg szakmai tudást Munka mellett vállalták a tanulást. Ugyanakkor sokan szükségből erényt csináltak, mások az irányításban önmaguk igazolására a valóságot igyekeztek kedvezőbb színben feltüntetni. így került sor arra is, hogy a valóság meghamisítása árán is teljesítse a tervet, hogy- kirakat-sztahanovistákat produkáljon. Kalapos hitét semmi sem rendítette meg. Mint igazgatóra, bőségesen hullott áldás. A miniszter megbízottjával egy Kossuth-díjban fogadott, hogy harmadszor is elnyerik az élüzem kitüntetését. És Kalapos Vince Kossuth-díjas lett. A dicsőség felruházta a tévedhetetlenség hitével: aprócska diktátorrá vált ő maga is, és nemcsak a gyárban. Családjával alig törődött Számtalan tisztséget vállalt a politikai testületekben, és eljutott a parlamenti képviselőségig. Leánya első udvarlóját egyszerűen elsöpörte, mert szembe mert vele szállni. • A gyár termelése emelkedett, a társadalom konszolidálódott, a munkáshatalmat az ellenforradalom sem tudta megingatni. Csakhogy Kalapos Vince semmiből sem tanult, sem a mások, sem a saját hibáiból, és a változásokból is csak annyit vett észre, amennyi személyes nagyságát igazolta. Ivott, csak a vezetőkkel va- dászgatott és parancsokat osztogatott. Közben levelező tagozaton ugyan diplomát szerzett; gyárának mérnökei oldották meg az iskolai feladatait. Igazgatóságának huszadik évében hirtelen bekövetkezik a robbanás: szakmai és vezetési hibái miatt „sokszor tízmilliós” kár keletkezik a gyárban. Az önálló lakással rendelkező egyetemista fia maoista tanokat terjeszt, az ugyancsak lakással rendelkező lánya a szemére veti, hogy miatta maradt egész életében magányos. Kalapos másodszor is megkapja a munkaérdemrendet, és érdemei elismerése mellett korengedménnyel nyugdíjazzák. Négy évig él mindenkitől elfelejtve, aztán egy napon megtisztítja a berozsdált va- dászpuskáját, és végleg eltűnik... ÍME A ÍAN-LÓ. És ezzel a hosszú ismertetéssel is csak töredékesen lehet Kalapos Vincét bemutatni. Hiszen az író felruházta hősét a típus valamennyi negatív tulajdonságával, és élethelyzetével sematikus figurává vált. Hasonlóan oldotta meg Maróti — egy-két kivétellel ,— darabjának többi alakjait is. A főhős helyére álló két diplomás mérnök-közgazdászt is szembeállítja a nézővel: Kohut technokrata szemlélete, s morális vétsége miatt nem szimpatikus. Egyetlen figurával azonosulhatnánk: Ábrahámmal, a volt főmérnökkel, akit egy új gép megtervezése után Kalapos gyorsan nyugdíjaz. De ez a figura sem több, mint egy humanista kispolgár. Hogyan válik egy valaha nagyszerű forradalmár, az élet nehezét vállaló ember a jólétben, az önmaga, teremtette világban károssá, szükségtelenné. Hogyan változhatott meg Kalapos vagy változhattak meg a Kalaposok. Maróti erre nem képes válaszolni, mint ahogy kiutat sem tud mutatni. Így a történelmi tanulság elmarad, és műve egy generáció önigazolása, önsajnálatként hat. Ráadásul darabjának cselekménye kronológiai rendben csordogál: egy-egy szereplővel elmpndatja az éppen aktuális helyzetet, s a drámai szituációk ennek illusztrációi. Nem sikerült igazán az egyedi^ és az általános kombinációjából ’megteremteni a művészi igazságot hordozó különöst. A RENDEZŐ, •Benedek András puritán környezetben tárja elénk a cselekményt, még csak díszletelemekkel sem jelzi a helyszínek változását. Horváth Sándor alakítja a főhőst: alapvetően szeretettel közelíti meg a munkásigazgató figuráját, kedves karaktert teremt, s ezzel alapvetően meghatározza a hangvételt. Kalapos feleségét Göndör Klára formálja meg. Emlékezetes teljesítményéhez az is hozzájárult, hogy íróilag az 5 szerepe a legmegoldottabb, s tőle kapjuk a legtöbb őszinte, művészileg átélt pillanatot. Ábrahám mérnök megszemélyesítője Bánffy György kitűnő alakítást nyújt, nincsenek üres pillanatai a színpadon, és egy-egy gesztussal önálló személyiséget teremt. A majdani igazgatót, Kohutot, Űjréti László játssza, sajnos elnagyoltan. Kevéssé tétszett ezúttal Horváth Gyula, aki minden eszközzel ismétli önmagát: e mostani hivatalnoka semmivel sem különbözik a sokszor látott többitől. Nem érezJiető fejlődés Straub Dezső játékán (Kalapos fia), megmaradt korábbi harsány és kezdetleges színészi eszközeinél. Dancsházi Hajnalka (titkárnő) játéka ugyancsak erőtlen, mint Kovács Gyuláé, aki az eltüntetett udvariót állítja színpadra. Tetszett viszont — és méltán aratott sikert — az eoizodis- ták közül Krávitz Lajos (főfő elvtárs), Ferenczi Krisztina (Kalapos lánya) és Turgonyi Pál (Főprépost) szerepformál ása. Kr. Gy.
