Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

1979. OKTOBER 9., KEDD Ä Ms w . x^unap A tanácsok és a lakásépítési program Ötmillió ember új otthona Minden város, község szeret­ne egyre szebb lenni. Nem el­sősorban az oda látogató bél­és külföldi vendégek, hanem önmaga miatt: hogy a jobb, kényelmesebb lakásokban mind korszerűbben élhessenek a mai lakosok és a következő nemzedékek. Innen eredt, hogy helyenként szabadjára en­gedték a fantáziát, úgy gon­dolták, hogy a 15 éves lakás­fejlesztési program végrehaj­tása során sokemeletes torony­házak épülhetnek mindenütt. A végrehajtás — mi tagadás — szárnyát szegte a csapon­gó képzeletnek. Három ötéves tervidőszak alatt — 1975—1990 között — egymillió-kétszázezer lakást kell felépíteni az or­szágban. Mégpedig a takaré­kosság szem előtt tartásával. Ami korántsem jelenti azit, hogy a körszerűségről, a ké­nyelemről le kell mondani. Még mindig a mennyiségi igények 'kielégítése áll előtér­ben. Világszerte elismerést vívott 'ki az eddig elért ered­mény: 1960-ban száz lakásra 361 fő jutott, 1978-ban már csak 284. S ha a 15 éves la­kásfejlesztési tervet sikerrel teljesítjük, elérjük vagy leg­alább megközelítjük, hogy száz lakásra 250 fő jut orszá­gosan. Nem szabad túllépni Az igényeket és a lehetősé­geket mindenütt a helyi ta­nácsok ismerik legjobban. El­készíttették az általános ren­dezési terveket és most — a. végrehajtás éveiben — a rész­letes terveket is. Rajtuk mú­lik, hogy milyen lesz az új lakóházaik összetétele: melyik városrészben épülnek tanácsi, szövetkezeti vagy öröklakások, hol. mekkora lesz az átlagos lakásnagyság, milyen a kom­fortfokozat. Ám a lakásépítés­re szánt beruházási keret elő­re meghatározott, azt nem sza­bad túllépni. Kétségtelen, hogy ez most és a közeljövőben sok gondot okoz a helyi és a megyei taná­csok építési és — talán még inkább — pénzügyi szakem­bereinek. Nagyon szigorú be­osztással kell élni — és min­den korábbinál jobban igény­be venni a társadalmi forrá­sokat. Országos és helyi ér­dek egyszerre, hogy minél több lakás épüljön — de az is, hogy a pénzügyi kereteket sen­ki sehol ne lépje túl. A túl nagyra méretezett új városrészek további gondo­kat is hoznának magukkal: az úgynevezett járulékos beruhá­zások velük növekednének. Pénz azonban erre is csak annyi van, amennyi az eredeti terv végrehajtásához kell. S ugyan kinek állna érdekében, hogy egy új lakónegyedbe úgy költözzenek be a lakók, hogy ne jusson hely minden gyer­meknek a bölcsődében, óvo­dában, iskolában. Jogos az az igény is, hogy legyen e város­részben megfelelő nagyságú és felszerelt bolthálózat, mű­velődési ház. Nem is szólva a legelemibb szükségletekről: a villany-, gáz-, távfűtővezeté­kekről, a közlekedésről. A járható út Kisebb városokban és város­sá fejlődő nagyközségekben a 15 éves lakásfejlesztési prog­ram megvalósítása során a legjárhatóbb út: a meglevő közösségi létesítmények növe­lése, bővítése. Sokkal olcsóbb egy iskola vagy óvoda bővíté­se — akár kétszeres befoga­dóképességűvé is —, mint egy­két új intézmény építése. Nem is szólva arról, hogy az új — állami, társas- vagy csa­ládi házakból álló — lakóne­gyedben élőknek mindenkép­pen jobb, ha megmaradnak a város megszokott vérkeringé­sében. A korszerűbb lakásba költözés örömét nemegyszer megrontja a régi környezet, ismerősök, szomszédok iránti nosztalgia. Ahol lehetőség van rá, érdemesebb olyan helyre építeni az új házakat, ahol megmarad az állandó kapcso­lat a város — vagy leendő vá­ros — többi részével és lako­sával. Értendő ez úgy is, hogy a jövő, sőt a közeljövő lakásai­nak olyanoknak kell lenniük, hogy együtt maradhassanak bennük az egymást követő nemzedékek. Családi otthon a fiatalabbaknak és — közvet­lenül mellette, vele egybeépít­ve, esetleg változtatható fa­lakkal — garzonlakás az egye­Szerencóe J?iaí — 1979. Mindig kiváncsi voltam egy sze­rencse fiára. Olyas­valakire, akit kö­zelről látogatott meg valami nem várt, esetleg csak titkon remélt na­gyobb pénzösszeg. Nos végre szem­betalálkoztam ve­le a közelmúltban, Dunakeszin, a Du­na partján épülő lakótelep anyag­raktárában. A filigrán, vilá­gosimra hajú, vi­tám szemű, har- ■aincév körüli asz- szony még ma sem ocsúdott föl a hirtelen rájuk izalcadt boldogság­ból. — Képzelje csak! Nézzük néhány hete egy pénteken a Deltát — a té­vében, egyszerre csak feláll a fér­jem és kimegy a konyhába vala- * miért. Nem is fi­gyeltem rá külö­nösen. Arra azon­ban már inkább, amint rohan visz- sza, s lobogtatja izgalommal a lot­tószelvényeit. Summa-summá- rum, nem akartak hinni a szemük­nek: egyiken né­gyet találtak el a kihúzott öt szám­ból. Azt mondja Rittinger Jánosáé, hogy férje sosem hazardírozott, nem üldözte a szeren­csét. Heti két lot­tót engedélyezett magának, úgy vél­ve. ennyit hobbit csak elbír a csalá­di költségvetés. — Az igazi örö­münk csak más­nap vált teljessé, amikor megtud­tuk, hogy 207 ezer forintot kapunk — meséli. — És tud­ja, az esett jól, hogy a szomszé­dok nem irigyked­tek, amint hallot­ták a hírt. Inkább úgy vélekedtek: igazán jól helyre került a pénz. Mert Rittinger Jánosnéékhoz va­lóban jó helyre került a nyere­mény. Nemrégiben — hosszas albér- letezés után — la­kást kaptak a ta­nácstól, amelyhez a honvédség aján­lása is nyomott valamit a latba. Az apa ugyanis katonai szolgála­tot teljsített köz­ben. Ott álltak te­hát négyen — kis­fiúk három, a nagylányuk tizen­egy éves — a szép új lakásban, amelybe éppen- csak a legszüksé­gesebb bútorokat tudták megvásá­rolni, OTP-hitelre. — Most azon­ban csodálatosan berendezkedtünk — sóhajt fel elé­gedetten az asz- szonyka. — A pénz nagy részt bútor­ra és háztartási gépekre költöttük. Igaz, olyan is lett a lakásunk, hogy sokszor kérem a férjemet, csípjen meg, mert félek, hogy felébredek. Könnyen jött pénz. könnyen megy, idézzük sokszor a népi mondást. Ezúttal nem lenne helyt­álló. A Rittinger. családnak nem maradt pénze ko­csira, a váratlanul kopogtató szeren­cse veszélytelen örömet teremtett számukra. És to- ' vábbra is csak he­ti két szelvény­nyel játszanak... D. Gy. dűl maradt szülőnek. Vagy más változatban, ahogyan az élet megkívánja. Ez már túl­mutat a mennyiségi gyarapo­dáson, a lakásszükséglet minő­ségi kielégítése a cél. Mindehhez helyi társadalmi összefogás is szükséges. Kisebb helyen, ahol szinte mindenki ismeri egymást, éppen nem el­képzelhetetlen, hogy a lakás-' építési terv végrehajtásába bekapcsolódnak személy sze­rint vagy családtagjaik révén érdekelt szakemberek, olcsób­ban végeznek el egy-egy mun­kát, azért, hogy annyival több jusson további lakások építé­sére. Változatos városképet Segíti a tanácsokat az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, hogy a lakásépítés ezernyi gondja-baja között el­igazodjanak. Két füzetet ad­tak ki: Módszertan a hatodik ötéves tervidőszak lakásépítési területeinek kiválasztásához és a közműszükségletek felméré­séhez, továbbá Irányelvek a lakásépítés hatodik ötéves tervidőszakra szóló program­jának műszaki-gazdasági elő­készítéséhez címmel. Termé­szetesen mindez csak ajánlás, sok hasznos tanáccsal. A vég­rehajtás a helyiek feladata és felelőssége. A Típustervező Intézet a tervezésben segít. Remélhető­leg a következő években sike­rül megszüntetni azt a rossz gyakorlatot, hogy a sokféle típusból mindössze kettőt- hármat alkalmaztak, egyhan­gúvá téve a családi házas épü­letcsoportokat, amelyek pe­dig nagyon alkalmasak len­nének arra, hogy színesebbé, változatosabbá tegyék a vá­rosképet. Sok múlik tehát a tanácso­kon, hogy valósággá váljék a terv, az ország legnagyobb beruházása, amely közel öt­millió embernek hivatott új otthont adni. Várkonyi Endre Törvényesség! vizsgálat Parlagföldek Százkét földhivatalnál, több mint ötezer hatósági ügyben hozott határozat végrehajtá­sának törvényességét elemezte az ügyészi szervezet — a Leg­főbb Ügyészség irányításával. „Menet közben” tapasztalato­kat gyűjtöttek arról is, hogyan művelik, becsülik földjüket az állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek, a gazdál­kodó állampolgárok. Az országos vizsgálat meg­állapításairól dr. Bartus Imre; a. Legfőbb Ügyészség osztály- vezető ügyésze tájékoztatta az .MTI munkatársát. — Figyelmet érdemlő, és csak részben jogi kérdés: húsz ügyészség közül 11 arról szá­molt be, hogy a megyéjükben voltak olyan nagyüzemek, amelyek indokolatlanul parla­gon hagytak kezelésükben le­vő termőföldeket. Az adatok tanúsága szerint a meg nem művelt földterület több ezer hektárra tehető, pedig törvé­nyeink szerint emiatt térítést kötelesek fizetni. Ilyen esetben a területek akár más nagy­üzem kezelésébe vagy haszná­latába is adhatók. Borsod me­gyében például tavaly 549 hektár maradt megműveletle- nül, gazdáit ezért több millió forint megfizetésére kötelez­ték. — Ugyanakkor 2320 hektár­nyi mezőgazdasági földingat­lant vettek állami tulajdonba azért, mert az állampolgárok földjüket felszólítás ellenére sem művelték meg. — Bár az ügyészi vizsgála­ton túlmutató tapasztalat, mégis megemlítem, hogy az állami tulajdonba vett ingat­lanok további sorsa sem meg­nyugtató. Üj tulajdonosaik, a nagyüzemi gazdaságok nem tartják kifizetődőnek új növé­nyi kultúrák meghonosítását rajtuk. Az állampolgárok vi­szont, akiknek gazdaságos le­hetne ezeknek az 1500 négy­zetméternyi területeknek az ápolása, egyre kevésbé érdek­lődnek a földek iránt. Táncosok lakodalma Nem mindennapi esküvőt I tartott a tápiószecsői község j hagyományőrző népi együtte­sének két tagja, Tóth Mária, az EGYT laboránsa és Tábori Tivadar, a Posta üzemmérnö­ke. ' A házassági szerződés alá­írása és az esküvő után az együttes tagjai népviseletbe öltözve kísérték az ifjú párt a lakodalomba. A képen a népi együttes tagjait és a násznép lakodalmas, menetét látjuk. A Szentendrei Afésznál Költségszint és energia Pest megye áfászei az év első felében ésszerűbben, ta­karékosabban gazdálkodtak, mint tavaly. Ezt elsősorban az bizonyítja, hogy majdnem egy százalékkal tudták csökkenteni költségeiket. A működéshez felhasznált energia Összkölt­sége ugyanakkor 20 százalék­kal nagyobb lett. A működés­hez szükséges energia-felhasz­nálás alatt a gépkocsik üzem­anyagát, a tüzelőt és a vil­lanyáramot értik. Az energia­kiadás egyébként azért nőtt, mert emelkedtek az árak és több egységet üzemeltetnek. Egy-egy egységre azonban kevesebb költség jut. Ebből a szempontból az egyik legjobb erdményt a Szentendrei járási Áfész érte el. Tavaly az első félévi árbe­vételük, 123, a ráfordítás 20,4 millió forint volt. Ugyanez az idén: 155,4, illetve 22,7 mil­lió forint. Az árbevételnek . a ráfordítás tavaly 16,6 az idén 15,6 százaléka lett. Az 1 szá­zalékos csökkenés tehát egyér­telműen javuló gazdálkodási tendenciáról beszél. Még ked­vezőbb adatok mutathatók ki, ha csak az alaptevékenységet nézzük. A nem ebbe tartozó építőiparnál, szikvízüzemnél és bérfűrészel-ásnél ugyanis a költ­ségszint 8,49 százalékkal emel kedett. S ezt sikerült az alap- tevéknységgel úgy ellensúlyoz­ni, hogy a teljes költségszint végül 0,94 százalékkal csökkent. A Szentendrei járási Áfész- nál a működéshez felhasznált energia költsége mindössze 100 ezer forinttal, 1,4-ről, 1,5 millió forintra nőtt. A megyei 20 százalékkal szemben csak 7,5 százalékkal, jóllehet a me­gyei átlag sem rossz. A szövetkezet vezetősége föl­mérte, hogy hol nyílik lehető­ség további ésszerű megtaka­rításra. Év végéig Tahiban el- közül az áfész-központ gép­kocsiparkolója, s ez hatékonyabb ellenőrzést tesz lehetővé, valamint a jelenlegi szétszór­tan levő — üzemidőn túl hasz­nált — parkolóhelyek igényel­te többlétkilométereket meg­szünteti. Egy kis séta Szigetszentmártoni ősz — Mi újság errefelé? — Mi lenne? — a kocsis megvonja vállát. — Vége a nyárnak. Baktat a két hatalmas ló, csendben -gurul utánuk a gumikerekes kocsi. Az út mentén, oszlopon, két tábla. A fehé­ren Szigetszentmárton a felirat, a zöld Sankt Martint hirdet. Kétnyelvű köz­ség, a magyar ajkú lakossággal német nemzetiség él együtt. — Nyáron más? — Hát hogy a fenébe ne —, megint hallgat. — Mitől? — A sok ember. Nyaralók. Zaj, tö­meg, Mindig van valami. Cigarettát sodor, a szél csöppet be­lefúj a dózniba. A kocsis rágyújt, visz- szahúzza kesztyűjét. Hideg van. ~k Nem sokat tud meg az idegen, ha ol­vasni akarna Szentmártonről. Egykor királyi vadaskert volt a tájon, majd a török időkben gazdag marhakereskedők éltek erre. Hajtották a sok ezer hízott marhát a ráckevei réven át nyugatnak, jó pénzért. A kövi szigeten vannak: Kö- vin, Újfalu, Szentmárton, Szentmihály, Becse ... sorolja a rászletés török adó­jegyzék 1562-ben. Azután peregtek az év­tizedek. századok és 1711 után az ulmi skatulyákon — így nevezték dunai de­reglyéiket — német telepesek érkeztek, papjaikkal élükön, Üjfaluba, Szent- mártonba. A vaskos Magyarország úti­könyv 214. oldalán három mondat Már­tonról: Nyaralóhely jellegű község, élénk nyári, főként vízi'turista- és üdü­lőforgalommal. Vállalati üdülőházak élénkítik. A község alatt a ráckevei Du- na-ágban, annak a pontnak a közelé­ben, ahol a HÉV legjobban megközelí­ti a folyót, zöidell a kis Somlyó-sziget. Még mindig zöld, bár az októberi szél már sárgára pödri a leveleket. Süt a nap a vízre, szigetre, de melege már semmi. Nagy a csönd. ir A főutcán is lombjaikban még a fák, tiszta, szép, kék vagy sárga virágok bo­korban a házak előtt. Ember sehol. A Jókai Mór Művelődési Ház ilyenkor, délidőben zárva még. Este Bertolucci filmeposzát, a Huszadik századot vetí­tik majd. Áki beleskelődik az üvegaj­tón, táblát lát: fotópályázatot hirdet. Bármilyen gyermekfényképpel lehet ne­vezni novemberig, nosza apukák, csat­togjanak a gépek zárjai. Odébb egy fel­irat lakossági szolgáltatást hirdet fen­nen. Szennyvíz- és iszapszippantásról van szó. hogy a plakát hivatalos fogal­mazásánál maradjunk. Igénybejelentést Taksonyban lehet eszközölni. Iszapszip- pantási igény. Hm. ★ Ha máshol nem, a kocsmában biztos van valaki. Ez hazánkban alapigazság. Itt is. Bár a kocsma név valóban sértés. Kis, tiszta presszó és szépen terített asztalokkal hívogató vendéglő Várja a vándorokat. Akik most igazán messzi­ről érkeztek: Szombathelyről, Győrből. — Az Észak-Dunántúli Áramszolgál­tatónál dolgozunk — kanalazza a hús­szigetekkel bőven megszakított székely- káposzta-tengert Nagy Tamás: Száznyolcan jöttünk ide. a szomszé­dos Szigetcsépre, a teljes, új villanyhá­lózatot megcsináljuk. Oszlopokat cseré­lünk, vezetékeket húzunk, mindent, amit kell. — Csepel-sziget. Szombathely. Köze­lebb nem akadt vállalkozó? — Úgy látszik. Ehhez én nem értek — hatalmas falat kenyér állja útját a további beszédnek. Szakadáti János, a presszó-kisvendég­lő vezetője: — Nem mondom, hogy nem jött jól ez a száz ember. Tizenhárom húszért adjuk az előfizetéses menüt. Az elekt­romosokon kívül sokan eszik a falu* bői is, idősebbek, egyedülállók, gyere­kek. ★ Kossu'tih Lajos utca 37. Ezek bizony domborművek. A 'meglepetést a hely adja: nem nagyon láthatók képzőmű­vészeti munkák — maszek ház falán. Itt meg egyszerre három is. Jóarányú fi­gurák, némi, de alig észrevehető naiv vonások. Középen Kossuth szónokol, mellette jobbról kaszás parasztember, kendős asszonyok sorakoznak, a bal ol­dalin bányászlámpát visz egy férfi. A domborművek alján név: Brünner Gás­pár, és egy évszám: 1957. A házban ősz hajú. szemüveges, kicsit gyanakvó asz- szony. — Az uram faragta őket. Igen, Kos­suth, a munkásság, a parasztság és itt belül az értelmiség csoportja. Köböl mintázta. Nem, nem ez volt a szakmá­ja, gazdálkodtunk. Hatvanegyben halt meg szegény, negyvennyolc évesen. Sze­retett faragni. í ★ Kis villanás az üres utcán. Csapat gyerek szalad ki az iskolából. Azután csönd megint. Visszhangzóan kopog­nak a léoásek a tanácsháza kihalt fo­lyosóin. Nincs félfogadás. Pásztor Jenő tanácselnök és Tolvaj Zoltánné, a vb titkára kicsit fázósan dolgoznak a hi­deg betonfalak között. — Három község ügyeit intézzük. Szi­getújfaluban négy-öt utcában készül most szilárd burkolat, épül a TIGAZ cseretelepe. Csépen az elektromosok ügy­ködnek, látta őket. Itt, Mártonban az Áfész adott át gázcseretelepet, dolgoz­nak az üj, nyolc tantermes iskola ala­pozásán. Mi, tanácsiak? Most osztjuk a személyi számokat. Sok munkával jár. Van, aki csak sokadik hívásra jön. Akad, akit nem találunk. — ? Kétgyerekes asszony, külön él a fér­cétől, egyik gyerek ennél a nagyszü­lőnél, a másik annál, ideiglenes lakása Szigethalmon, de ott sincs, állandó be­jelentője Mártonban, itt sincs — a ta­nácselnök széttárja karjait. — Eltűnt keressük Kovácsnét. Aki hallja, adja át. Andai György 4 k i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents