Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
Amikor dalol a trombita Szomszédolás Nyugat-Ukrajnában, a Kárpát-melléken Az alkotó ember Többet adni Kora reggel a savószínű párából kirajzolódik a Hoverla fehérlő süvege, a csend megtörik; szól, dalol, énekel, harsan a havasi kürt. a trembita. Az ősi hucul hangszer a jel: indulnak tovább az alpesi legelőkről a birkanyájjal a pásztorok, i Havasi legenda Kis csoportunk elbűvölve hallgatta a reggeli kísérőzenét, a távolban láttuk a vonuló állatokat. S hamar rájöhettünk: a trembita hangerejével egyetlen más zenei instrument sem tudja felvenni a versenyt. Hogy milyen a melódia? Talán a Cseremos zubogó, rohanó folyama? Talán a bükkök, gyertyánok, fenyvesek tűnődése? Talán valami jel a vágtató szarvasoknak? A hangszer hossza 3 méter 20 centi. S aki először veszi kézbe, megtartani bizony aligha bírja. Ternavec községben azonban a gyerekek is könnyedén lendítik a magasba, ismerik a módját: lábukat egy kőre támasztják, hirtelen hátrahajolnak, s a hangszer, mintha csak szárnyai nőnének, már fenn is van. Aki fújja — az eget célozza meg, s mutatványa akár a zsonglőré. Egyébként itt, hazánktól alig karnyújtásnyira, Nyugat-Ukrajnában, a Kárpát-melléken az a legenda járja — a szerelem szülte a trombitát. A fiatal hucul kislány beleszeretett a pásztorlegénybe, és azt mondta neki búcsúzáskor: — Meghalok, ha nem hallom a hangod. — Hallani fogod a hangomat — felelt a pásztorfiú, s a nyájjal elindul a Hoverla felé. Hamarosan valóban hírt adott magáról. Történt _pedig; vándorlása során villámtól kettésújtott, fájdalmában keservesen éneklő fenyőre bukkant, 3 ebből faragott kürtöt magának, amelynek éneke eljutott a távoli legelőkről kedvese falujáig. Villám sújtotta fák Azóta trombitán adnak hírt magukról a havasi legelőkön vonulók; üzennek mire van szükségük, merre mennek. Persze, jócskán akadnak ezen a vidéken, akik rádióvevő készülékkel tartják a kapcsolatot a termelőszövetkezettel, állami gazdasággal. Meg az is igaz, hetente jön a helikopter, hozza az élelmiszer-utánpótlást, az újságot, a gyógyszert, ha kell, mindent, amire szükség van. Dehát a hagyománynak errefelé is mélyek a gyökerei. A hucul népi hangszerrel bánni is művészet, hát még készíteni. Él itt a faluban a 74 éves Alekszej Go- lovcsanszkij, akit évtizedek tapasztalata tanított meg a csodálatos hangú kürtök készítésére. És bár fájó lábai miatt már jó ideje nem keresi fel a havasi legelőket, de míg vándorolt a nyájjal, értő kézzel tán a századfordulóig is elegendő nyersanyagot gyűjtött össze. S hogv a kürtfanagás, a népművészet eme ősi ága nem fog kihalni a tájon, arra biztosítékot adnak az öreg tanítványai. Egyikük a területi művelődési ház igazgatója, Pável Pavluskovics. Szabad, idejében járja a havasokat és keresi a villám sújtotta fenyőket. Mert jó trembitát készíteni csak ebből lehet. Nyugat-Ukrajnának ezt a gyönyörű legelőkkel, vadregényes erdőségekkel borított területét főleg hucul nemzetiségűek lakják. Ám uralkodtak itt egykoron nomád törzseik, tatárok, litván hűbérúnak, de volt ez a tájék az osztrák—magyar bárók és lengyel pánok tulajdona is. Felfutó élet Hogy milyen volt itt az élet a régi világban? A területi tanács egyik munkatársa az irodalomból merít példákat. A költők panaszolták: a nagyvilág valamennyi parasztja közül a Kárpát-melléki muzsiknak van a legkeservesebb sorsa. A neves ukrán író, Mihajló Ko- cubinszkij ezt ír ja: A Kárpát-mellék olyan tájék, amelyről az isten és az emberek is megfeledkeztek. A II. világháború után. ezen az ásványi kincsekben gazdag vidéken, ha lassan is, de kezdtek felocsúdni, az iparosodással az élet is megváltozott. Ma már gyártanak itt gépeket, vegyipari termékeket, építőanyagot — végre élvezhetik a huculok is földjük gazdagságát. Kísérőnktől megtudtuk; hajdan a Kárpátok értékes fáit kíméletlenül irtották és Becsben, Németországban adták el szinte fillérekért. Ma két nagyobb bútorgyár is működik itt, s még a |ahulladék sem vész kárba, például farostlemez, meg egyéb kellék készül belőle. Ezt hallván nem rejtettük véka alá amit Lvovból jövet sűrűn láttunk — a fairtástól kopasz hegyoldalakat. Informátoraink megnyugtattak: a Kárpátok erdőségének megóvásáról és a faállomány gyarapításáról az állam gondoskodik. Amit láttunk, az tulajdonképpen a 10—15 év előtti túlzott termelés- felfutás következménye. Bíztató, az új telepítések területe már jó ideje meghaladja a kivágott erdőrészekét. Virágzó népművészet Az élet tehát megváltozott, gyarapodtak az emberek; egyre többen építenek családi házat, megszaporodtak az autók, hogy a .motorkerékpárosokról ne is beszéljünk. A civilizáció térhódítása felélesztette a régi hucul hagyományokat, ismét virágzik errefelé a népművészet, s mint említettük, a trembita- készítók sem halnak ki. Pedig ehhez szinte boszorkányos kézügyességre és igen aprólékos munkára, s nagy türelemre van szükség. Hogy mennyire így van, azt mutatja: Pável Pavluskovics például minden igyekezete ellenére alig egy tucatot készített nyolc esztendő alatt. Darabjai az ukrán-hucul népművészet remekei közé tartoznak, s több múzeumban megtalálhatók. De megajándékozták ezekkel az itt megforduló külföldi küldöttségeket is. Mindössze két trembita pihen az ügyes kezű mester otthonában. Olyankor veszi elő, amikor a községi népi együttes hangversenyt ad a művelődési házban, vagy vendég- szereplésre utazik. Több alkalommal szerepeltek az önkéntes együttesek köztársasági dalos találkozóján. Ezen a vidéken sok pásztorcsaládban megtalálható a havasi kürt: vagy örökölték, vagy maguk készítették, mondani sem kell, távolról sem olyan tökéletest, mint amelyek , Pavluskovics keze nyomán születtek. Élménnyel gazdagít Nyugat-Ukrajna, Kárpát-mellék a magyar utazók számára még kévéssé felfedezett vidék. De, aki járt errefelé, s beszippantotta a havasok fenyveseinek ózondús levegőjét, megcsodálta a vágtató szarvascsordákat, s hallotta a sebesen rohanó tiszta vizű hegyi patakok mentén feldaloló trombitákat, «az sokáig emlékezetes élménnyel gazdagodott. KOVÁI IVÁN-------------------- Jókora papírköteg I Adatok. | fekszik előttem, _____________ brosúrák, füzetek, kö nyvek, egytől egyig azt sorolják, bizonyítják: a dohányzás ártalmas. Ilyen adatokat olvasok: Hazánkban a 22—23 éves fiatalok több mint 40 százaléka dohányzik. A tíz percig szívott cigarettából 0,2 milligramm, a feleannyi ideig szívott szivarkából tízszer annyi nikotin rakódik le a szervezetben, A hörghurutban szenvedők 95 százaléka dohányos. A nikotinisták között háromszor gyakoribb a szív- infarktus. s orvosi kutatások igazolják: a gyomorhurut, a gége- és tüdőrák, a szívkoszorúér-megbetegedés jórészt nem független a dohányzástól. Talán a legijesztőbb szám: a dohányosok 32-szer gyakrabban betegszenek meg tüdőrákban, mint a nem dohányzók. Különösen ártalmas, ha a terhes anya dohányzik. Ma már ismert a tény, a koraszihlések egy részének ez az okozója. A nikotin bizony méreg. S árt szervezetünknek a kátrány, a többi égéstermék is. Eleinte csak nehezebben lélegzőnk, azután jön a krákogás-harákoJás... Van, aki idejekorán észbekap. Közülük jónéhányan savanyúcukrot szopogatva, büszkén mondják: leszoktam. S akad, akinek egyszer s mindenkorra sikerül is. Van olyan is — említettem példának magamat —, aki többször megkísérli, hogy szabaduljon káros szenvedélyétől. Mindig van remény. Talán egyszer nekem is sikerül. S van, akinek — jó leped a gyenNem haragszik, ugye, ha folytatom a munkát? Rutindolog az egész: összevetem az adatokat — itt-ott találni eltérést —, beragasztom a számot. Közben pedig beszélgethetünk. így én is haladok: végénél tart a személyi számok kiadása, már csak azok vannak, akik az első felszólításra elmarad bak. Bár, az igazat megvallva, nem is tudom, mire juthatunk? Ezen gondolkodom a 'telefonbeszélgetés óta. Mert az ember vagy őszintén beszél, vagy ki se nyissa a száját. Én meg világéletamben olyan szem.be- mondogatós ember hírében álltam. Felszín S ha azt kérdezi: okozott-e az egyesítés törést a községben, nem lenne igazam, ha nem-et mondanék. Nem. volt ugyan semmi rangra törekvés nálunk, csak hát az emberek abból ítélnek, amit látnak. S a szemükben a felszín valamiféle háttér- beszorítást mutatott. Nekünk már tanácsún): sincs — ezt mondogatták. Hogyne lett volna, csupán odébb került néhány kilométerrel. S ezt a néhány kilométert, ami pedig vonattal, busszal, kocsival megjárva percek kérdése, nem volt könnyű áthidalni. Még tavaly is szerveztünk társadalmi munkát Aszódra. De hiába volt minden kérés, a munka csak ígéret maradt. Másoknak nem dolgozunk — azt mondták. Pedig, hát a hat év alatt, ennyi telt el a három község összevonása óta, sokszor már úgy tűnt: a népek is belátták a dolog ésszerűségét. Mert mi más lehetne az ilyen kisközség jövője, minthogy támogatót kap, s összeadva az erőket jut munkából is, fejlődésből is kinek- kinek szüksége, érdeme szerint. S jutott nekünk is a kettőhöz mérten jó arányban. De hát az emberek szájából köny- nyebben jön a bírálat, mint a dicséret. Meg is kapjuk az emberektől, még hivatalos szervektől is: a taijács ezt. nem csinálta meg, a tanács azt felejtette el. Szembenézés A legizgalmasabb szembenézés ez. S ha ezt vizsgálgatom, bizony önkritikusnak kell lennem. Az is igaz, geségre — állítólag esze ágában sincs leszokni. — -------:— Szó volt már imént az I É rvek. I érvekről, amelyek a |___________ dohányzás ellen szólna k. Egyet kivéve: a dohányos termelte füstöt mások is kénytelenek szívni, elviselni. De nézzük csak a nikotinisták érveit. Miért is dohányzunk? Mindjárt itt az első: nem okoz semmi panaszt, különben is keveset szívok. Az egászségnevelő válasza erre az: valóban, az első szívinfarktusig meg lehet úszni tünetmentesen. De ugyanez az infarktus életünkbe is kerülhet. A másik: régóta dohányzom már, késő lenne abbahagyni. Erre . az érvre magam is megfelelhetek: amikor jó fél esztendeig nem gyújtottam rá, megváltozott a közérzetem, újra éreztem a tavasszal nyíló virág, a nyirkos lomb illatát, s gyorsan regenerálódott szervezetem. Ha legközelebb ismét kísérletezem a leszokással, talán épp ezért fogom tenni. Soha nem késő.. * A harmadik: akik abbahagyják a dohányzást, meghíznak. Való, s igaz, hogy javul az ember étvágya ilyenkor. De, aki veszi magának a fáradságot, hogy félre- teave a cigarettát, annak bizonyára futja az energiájából arra is, hogy testmozgással, ésszerűbb táplálkohogy az egyesítés nehéz helyzetet teremtett valamennyiünknek: az egyszemélyes tanács kialakításával eltűnt a szervezet, amely a falu közigazgatási életét jelentette. Kicsit a közösségi életben támadt űr, s ezen igyekeztem segíteni akkor, amikor a népfronthoz fordultam. Bennük láttam azt az erőt, ami pótolhatja a tanács szerepét. Magam vállaltam az elnökséget: a tanács- elnökség megszüntetésével kevesebb lett a munkám, meg aztán a helyzetemnél fogva kialakult kapcsolatom volt a községben, a járásban, még a megyén is. Amikor az első népfrontmegbeszélésre összejöttünk, azt mondtam: nekünk meg kell nyerni az embereket magunknak. Olyan rendezvényeket és úgy kell megszervezni, hogy arra odafigyeljen mindenki a faluban. Szerencsére jó segítőim akadtak, így aztán sikerült egy-két olyan ünnepséget megszerveznünk, amire fölkapták a fejüket az emberek. Ma már arra is jut erőnk, hogy többet adjunk lélekben is. Kötődés Mert ha megnézzük a községet, akkor nem panaszkodhatunk: az embereknek jó munkájuk van, tető a fejük fölött, nem is akármilyen. Nekünk vezetőknek pedig a dolgunk, hogy ezt az igényt fölfedezzük, ehhez alakítsuk feladatainkat. Én magam, például, régóta hangoztatom már, hogy a tanács munkája nem érhet véget az adminisztrációval. Ügyfeleink emberek, az emberi lét minden megnyilvánulásával: születéssel, házasságkötéssel, halállal. S akkor gondolkodunk jól, ha a velük való törődést kezdjük. De nem tudok úgy járni a megyében, az országban, hogy ne azt keressem: a látottakból mit tudnánk hasznosítani otthon. Ügy van az, hogy ha az ember valahova kötődik, akkor mindig oda gondol vissza. Voltam járási ifjúsági “vezető, pártmunkás: nemrégiben ajánlottak jó pénzű állást. De én azt mondtam: maradok itt, a kirendeltségen. A legnagyobb dolog köt engem ide. Itt születtem, /kiadón, Ecker Dániel vagyok. MAJOR ÁRVÁCSKA zással vegye elejét testsúlya gyarapodásának. Maradt még néhány lélektani argumentum: a dohányzás serkent, megnyugtat, jól leköti az ember kezét, hiányzik a megszokott szertartás, a már-már automatikussá vált mozdulat. Mindez igaz. Így érzem. De aligha akad ember, aki ha a mérleg egyik serpenyőjébe ezeket az érveket teszi, a másikba pedig az éveket, amelyeket az ártó szenvedélytől való lemondással nyer, ne látná be: megéri leszokni. Mi maradt hát? Mert érveink bizony gyenge lábakon állnak. Csupán a mentegetőzés: gyengék vagyunk. S ami e mentséget illeti, gyengeségünkön uralkodni érdem, s érdemes is. ' 7----------j- Aki ezek után azt I így-.. I kérdi, miként szokjon ___________ le, annak — az egészsé gnevelők ötleteit sorolom — adhatok néhány együttérző tanácsot. Ne haHRassuk, azonnal kezdjük el. Lehet egyszerre, hirtelen, így csak a krízist kell átvészelni, lehet fokozatosan is, addig csökkentve a napi cigaretták számát, míg a nullához nem érünk. Jó módszer a halogatás is: először a napi első rágyújtást hagyjuk későbbre, azután a másodikat, s a végére az adag napi egy szálra csökken. Erről már könnyű lemondani. Határozzuk el, hogy nem gyújtunk rá étkezés és kávé után. így is csökkenthetjük a napi dózist. Végül a legjobb módszer: sportoljunk dohányzás helyett! Utcarészlet Oszoly Viroska festménye Minden esztendő áprilisának 7. napját az Egészségügyi Világszervezet _ megalakulásának évfordulóját, egészségügyi világnappá nyilvánították. A jövő esztendei világnap jelszava: Dohányzás, vagy egészség: tiéd a választás. Több mint fél esztendő van még hátra. Aki halogatja a leszokást, addig is gondolkodhat rajta. Érlelheti eltökélését. Ezt teszem én is. Kár lenne elszalasztani az alkal mat. VASVÁRI G. PÁL Miért dohány zunk? 'T’artozom egy vallomással az olvasónak: jómagam is dohányzom, nem is keveset, napi két do hozzál is elszívok. Miközben e cikket írom, szintén itt a cigaretta a számban. A füstölést úgy tíz esztendeje kezdtem, eleinte pipával — mondták, az kevésbé árt — azután napi néhány szál cigarettával. Kétszer szoktam le, s vissza. Tehát lelkiismeretfurdalással vethetem csak papírra a sorokat, elvégre ne prédikáljon vizet, ki bort iszik ... * V
