Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
#> .w.-.v.v.v«;*;*;«; Lazar Ervin■ Százpettyes katica — Apu! — Tessék? — Bemehetek? — Be — mondom megadóan. Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik. — Írsz? — Láthatod. — Mit írsz? — Egy történetet. — Nemletezik történetet? — Micsodát? — A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. —* Ki az a Maul? — Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája olyan kacskaringósan néz. — Görbén. — Jó, akkor görbén ... Ugye, a Maul egy nagy buta? — Hát... nem is tudom ... — Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. — Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve. — Most nagyon meg vagy mentve. — Nagyon? Miért? — Mert hoztam neked valamit. — Mit? — Egy nemlétezik történetet. — Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el. — Nem elmondós. Itt van a kezemben. — Akkor mutasd. — Na, mi ez? — Ez? Egy katicabogár. — Nézd meg jobban! — Akárhogy nézem, katicabogár. — Számold meg a pöttyeit. — Kettő. — Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. — Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. — Nem látod, hogy két pöttye van? — Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye. — Két pöttyel született’? — Igen. — És mégis katica? — Persze. Ügy hívják, változékony katica. Latinul coccinella bipunc- tata. — Micsoda? — Coccinella bipunctata. — És amelyiknek rendes hét pöttye van. az Is punktata? — Az is, csak éppen septempunc- tata. — És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? — Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. — Micsoda nem a te fejed? — Káptalan? — Az'mit jelent? — Hogy én se tudhatok mindent. — És akinek a feje káptalan, az mindent tud? — Majdnem mindent. — A tízpöttyös katicát is? — Az is. — De te nem tudod. — Én nem. — Akkor a te fejed kápos. — Hát bizony, elég kápos. — De én se tudom a tízpettyes katicát. — Nem baj az. — Akkor az én fejem is kápos. — A tied is. — De a Maulé, ugye, káposabb? — Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv. — Ha megtudjuk a tízpettyes katicát. akkor káptalan lesz a fejünk? — Akkor még nem. — De már nem lesz annyira kápos? — Annyira már nem. — Benne van? — Benne. Tízpettyes katica, coccinella decempunctata. — És a tizenegypöttyös? — Az is van. Coccinella undecim- punctata. — És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? Gyarmati Farkas Dezső: Félelem Tegnap nagyanyám őrizte a házat, ma a bekötőttfejű házak őrzik nagyanyámat. Csend van, csak a krizantémok ünnepelnek. Lobog a dália. Anyám visszatérő álmai engem gyötörnek: nagyanyám jön szembe az úton ... ...sosem ér idáig! Tegnap nagyanyám őrizte anyámat, ma anyám őrzi nagyanyámat. — Na, nézzük csak... olyan is van. Ügy hívják, bogáncs katica. — Szegény... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van. — Sok pötty ... sok pötty ... na, nézd csak! Ennek huszonnégy van. Ügy hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár. — ö is punktata? — De még mennyire! Subcocci- nella vigintiquator punctata. — És ha egyszer katicabogár, miért hívják ... hogy is mondtad a nevét? — Lucernaböde. — Na. annak! — Az van ideírva, hogy katicabogarak. És várj... megszámolom ... negyvenhét féle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. — Hát? — Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsenatka, sőt feketesárga katóka is van. — És százpettyes katica? — Százpettyes? Az nincs. — Nincs benne a könyvben? — Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. — De amikor én láttam! — Százpettyes katicát? % — Azt. Aranylottak, meg ezüst- lőttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. — Ne mondd! Akkor az egy he- litica. Vagy katikopter. — Az, bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. — Én? Mikor emlegettem? — Most. — Most? Milyen bácsit? — Hát a Punk tatát! — Na, nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter beszélgetett a jó öreg Punk tatával. — Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed? — Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem. — De ez nem nemlétezik történet. ez létezik történet — fölemelte az ujját —■, figyelj csak! Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aránylóit és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megfor- gatta a légcsavarját. — Na, ugye! — mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni, igaz, nem is lett volna mit, mert kopogtak. — Tessék — mondtam. Kitárult az ajtó és egy nagyszakállű apóka lépett a szobába. — Jónapot. Punk tata vagyok. Nem látták a hsliticámat? Azaz katikopteremet ? — De, itt van — mondtuk egyszerre nagy boldogan. — Na, végre — sóhajtott fel Punk tata és lehuppant egy karosszékbe. — Mindig elcsavarog. A lányom rám ragyogott. — Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik történetet. — Nagyon rendes vagy — mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán. — Megírod? — Meg. — A Maul úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. — A Maul nem számít — mondta —. nagyon kápos a feje. Erfurti részlet Kiss Attila útirajza az NDK-ból Szalai László: Leltár meggyet sem szedtünk az idén s az erdőre sem ültünk ki egy kis csöndet hallgatni nem gerjesztettük a panteisztikus örömöket csak a buszok sejtelmes benzin-ködén keresztül akasztottuk — ahogy illik, idillien — egymásra mosolyunkat Or szag hegyi Károly: Verébvágy A száraz, őszi ág hegyén egy szürke kismadár piheg. Tekintetével égbe száll, délre húz a vadlibák raja. A szárnya csap esetlenül, most a villanydrótra ül, szemében ősi vágy ragyog. Látni! Látni volna jő a messzi földet, Afrikát! W ilinska—DereckiA bölcs Fenikszosz válaszol Mese — felnőtteknek T? éges-régen, emberemlékezet előtt, a Földközi-tenger egyik szigetén levő királyság fővárosában, a piactér egyik pálmafája tövében ült a bölcs Fenikszosz. Ógörög köntöst viselő emberek sereglettek köréje. Szótlanul várták, hogy a bölcs gondolataiba mélyedt Fenikszosz mikor figyel fel rájuk. És a bölcs egyszerre csak felemelte a fejét. — Fenikszosz! Nagy Fenikszosz! — kiáltotta azon nyomban egy elcsigázott arcú, szegényes öltözetű férfi. — Mondd meg, kérlek, hogyan lehet az ember boldog? — Igen, igen! Mondd meg hát! — kapott a szón a tömeg. Fenikszosz lehajtotta a fejét, és néhány percig gondolkozott. Valamennyien türelmesen várták. A bölcs végül derűs tekintettel nézett végig a tömegen. — Hogy valaki boldog legyen — kezdte —, ahhoz jó egészség és rossz emlékezet szükséges. — Ó-ó-ó! —suhant végig a tömegen a kiáltás, akár a forgószél. Most egy koros férfi lépett elő. — Ó, bölcs Tenikszosz! — kiáltotta. — Én fiatal nőt vettem feleségül. Mit tegyek, hogy hű legyen hozzám? — Egy pillanat — felelte Fenikszosz. — Ez komoly kérdés. Gondolkoznom kell... Újra gondolataiba merült, és a tömeg megint várakozásba dermedt. — Tehát, a dolog így áll... — szólalt meg végül a bölcs. — Hogy az ifjú asszony hű legyen, ahhoz az szükséges, hogy télire ne vásárolj neki szandált, és gondoskodj arról, hogy a gyermeke nyáron szülessen. — Ó-ó-ó! — szállt végig az elragadtatott kiáltás a tömegen. — Köszönöm neked, ó, bölcsek leg- bölcsebbike! — kiáltotta a koros férfi és a tömeg között utat törve, hazaszaladt. — Ó, Fenikszosz — fordult a bölcshöz egy leány —, mikor ismerem meg végre a férjemet? Erre a kérdésre Fenikszosz azon nyomban válaszolt: — A férjedet, szépséges leányzó, csak öt esztendővel a házasságkötés után ismered meg. ÍVJ eg kell jegyezni, hogy a bölcs J-TJ' Fenikszosz olyan igazságokat nyilvánított ki, amelyeket később más gondolkodóknak tulajdonítottak. De akár így van.akár úgy. Fenikszosz hírneve napról napra nagyobb, lett. És történt egyszer, hogy a sziget uralkodója is felkereste a bölcset. — Te vagy az a híres-nevezetes Fenikszosz bölcs, akiről mindenütt csodákat regélnek? — kérdezte a király. — Igen. Fenikszosz a nevem — válaszolt a bölcs. — És igaz az, hogy hibátlanul válaszolsz a kérdésekre, sőt még a jövőbe látás tehetségével is dicsekedhetsz? — kérdezte a király. — Igyekszem, uralkodóm ... — Akkor mondd meg, mit tegyek a közvetlen környezetemhez tartozó gáncsoskodó kritikusokkal? Talán bánjak el velük rövid úton? A bölcs lehajtotta a fejét. — A kritikusokkal a legkevésbé sem szabad elbánni — szólt. — Inkább arra ügyelj, hogy hízelgőkbe ne botoljál, akik szíves örömest hajbókolnak előtted. — Te vagy az ókor bölcseinek legbölcsebbike, Fenikszosz! — kiáltotta a király. — De mondd meg nekem, mivel én nem érem fel észszel, miért laksz te pálmafa tövében. táplálkozol a fa gyümölcsével, csillapítod szomjúságodat forrásvízzel, holott másoknak, akik százszorta ostobábbak százszor kevésbé műveltek és becsületesek nálad, pompás házuk, kövér nyájuk és óborral teli pincéjük van? A bölcs keserűen elmosolyodott: — Ezt nem én tőlem, hanem önmagádtól kel] megkérdezned, ó, királyom. így válaszolt az ógörög uralkodónak az ógörög bölcs, mert ő, mint igazi bölcshöz illik, nemcsak saját maga gondolkodott, hanem másoknak is módot nyújtott a gondolkodásra. Gellért György fordítása Perbáli pincesor Joóba Éva rajza
