Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

A művelődés gyakorlati oldalán GÖDÖLLŐI VÁLASZOK NÉGY KÉRDÉSRE A gödöllői járásban 1972 és 1978 között 918 ezer­ről. 3 millió 954 ezer forintra, tehát több mint há­romszorosára emelkedett a közművelődésre fordított támogatások összege, gyarapodott a művelődési intéz­mények, kisközösségek, a szakalkalmazottak, a ren­dezvények száma. Különösen a hagyományápoló együt­tesek munkája színvonalas, nem egy közülük a me­gye és az ország határain túl is sikereket ért el. Ezek azt mutatják, hogy a művelődés az utóbbi években valóban egyre inkább közösségi ügy lett Gö­döllő vidékén, s a járás központjában is. EGYEDÜLÁLLÓ GYŰJTEMÉNY Kopjafák végig a fehér folyosón Értékes kiállítás nyílik ma, október 7-én a nagykőrösi Arany János Múzeumban. Be­mutatják az új szerzeménye­ket, köztük olyan kuriózumo­kat, amilyenek még sohasem voltak láthatók e múzeum fa­lai között. Ottjártunkkor dr. Noválc László, a múzeum fiatal igazgatója éppen azon fára­dozott, hogy a kopjafákat előkészítse a kiállításra. A szúette. korhadozó öreg fá­kat előbb meg kellett tisztí­tani, aztán bizonyos vegyi anyaggal beecsgtelnj. hogy ne romolják tovább az állapotuk. Az előkészítés során vala­mennyit lefényképezték, s lajstromba vették. Az igazga­tó maga kezelte az ecsetet is. Csillagos, tulipános Hogyan kerültek a szebbnél szebb, faragott fák a mú­zeumba? Dr. Novák elmond­ta, hogy az elmúlt években sorra járt jó néhány települést, s az ősi temetőkből csaknem hetven kopjafát kikerült ösz- szegyűjtenie. A mentésre an­nál is inkább szükség volt, mert divatba jött a magán­gyűjtés. Az albertirsai teme­tőből például valaki egysze­rűen ellopta a kopjafákat. De miért is állítottak az elhunytak sírja fölé kopjafá­kat. nem pedig keresztet? Azért, mert a reformátusok nem használhattak keresztet; s így különféle faragott, osz­lopszerű fával jelölték a sírt. A Duna-Tisza közén 1782 után jelentek men az első kopja­fák, s a múlt század végén terjedtek el tömegesen — visszautalva az ősi, lándzsás temetkezési módra. Az idők során különböző stílusok ala­kultak ki, és váltották egy­mást. A legutóbbi időkben a csillagos, tulipános vésett fejfák váltak uralkodóvá. Huszárlaktanya volt A kiállításon választ kap­hatnak az érdeklődők arra, milyen kultúrtörténeti jelen­ség volt a kopjafák állítása. Láthatnak Úszódról, Dömsöd- ről, Áporkáról, Ócsárol, Pilis­ről, Tószegről, Fülöpszállás- ról, Izsákról, Ceglédről, s Nagykőrösről származó fá­kat; -kisebbeket és nagyobba­kat. általában 100—120 éves darabokat. Ilyen gyűjtemény az egész országban sincs — a maga nemében egyedülálló. A kopjafákat a múzeum fe­hérre meszelt folyosóján he­lyezik el, vagyis állandóan lát­hatók. Ehhez jó tudni, hogy a klasszicista stílusban, 1836 —38 között emelt épület, amely eredetileg huszárlakta­nya volt, 1950-ben épült újjá romjaiból. Gyöngykaláris, brosstű A kiállításon sok érdekes irodalomtörténeti emlék kap helyet, s emellett régészet* leletek is. A múlt nyáron szarmata sírt tártak fel a Szurdokdűlőben. Itt került elő egy gyönyörű gyöngykaláris, egy brosstű, s más ékszerek. Ennyi érték láttán jogos a kérdés: vajon milyen a mú­zeum látogatottsága? Hiszen az előző kiállítás is számos látnivalót kínált Az igazga­tó szerint a kiállított anyag­hoz képest gyér az érdeklő­dés. Nagykőrös távol esik a nagy idegenforgalmi utaktól. Az iskolai csoportok sem ve­tődnek be túl gyakran, no­ha a törtéaelgrmp£tóíás^s£jc- kal érzékaetestibb tenne^-'.-a múzeumlátogatás ' fővén. " Paládi József Cigányklubok Erden Művészeti találkozó A hazánkban élő cigányság ma még létező problémáinak megoldásában jelentős szere­pet vállalnak a népművelők. Pest megyében két éve műkö­dik a cigány közművelődési koordinációs bizottság. Mun­kájuk eredményességét jelzi, a városokban és községekben alakult cigányklubok növek­vő száma. Ezen kis csoportok részére rendezték meg tegnap, szombat délután, Érden, a bu­dai járási művelődési köz­pontban a. cigányklubok mű­vészeti találkozóját. Pest megyéből hat cso­port jelentkezett, mellettük fellép a békési együt­tes is, amely az országban el­ső volt a cigányklubok alaku­lásának sorában. Törteiről da­lokat és táncokat hoztak, Pándról citera- és gitárszálát, valamint versmondót. A do- monyi csoportból énekesek és táncosok léptek színpadra, s az érdi gyermekklub tagjai sza­valatokkal szórakoztatták a közönséget. Szép, kerek mű­sort adott a kerepestarcsai Szi­tás cigány-együttes. A legna­gyobb elismerést a pomáziak aratták, akiknek a műsor han­gulatához illő díszleteket ké­szített Balogh József fafaragó (foglalkozása egyébként ko­vács). Irodalmi műsort láthat­tunk tőlük Kovács József ci­gány költő műveiből, ügyesek voltak hangszerszólistáik és a Fekete szemek zenekar is. A csaknem háromórás műsor után zenés ismerkedést rendez­tek. A bemutatósorozat-ra meg­hívták azoknak a községeknek a párt- és állami vezetőit is, amelyekben viszonylag sok ci­gány lakik, de réteg klubok még nem működnek. így hát a találkozó nemcsak szereplé­si alkalmat terem-tett e csopor­toknak, hanem kedvcsináló­ként is szolgált új csoportok alakulásához. A cigányklubok művészeti találkozóját a ter­vek szerint jövőre ismét meg­Az dd-ei bemutatkozás rész­letes értékelésére visszatérünk. Detektívregények arculatai ÍGY LÁTJA A. ADAMOV AZ ISMERT KRIMI ÍRÓ Hogyan tarthatnak lépést a könyvtárak, művelődési há­zak, falumúzeumok a növek­vő követelményekkel — ezzel a kérdéseel, a járás közműve­lődési intézményeinek ötéves fejlesztési tervével foglalko­zott legutóbb a gödöllői já­rási közművelődési bizottság, s erről mondta el véleményét Jósvai Lajos, a járási hivatal elnökhelyettese, Kiss Pál Ist­ván, a járási hivatal és Ka- puszta Katalin, a városi ta­nács közművelődési felügye­lője, valamint Kecskés József, a járási-városi művelődési központ igazgatója és Polónyi Péter, a városi helytörténeti gyűjtemény vezetője. A járás népmű­vészeinek, ha­gyományőrző -együtteseinek munkája való­ban jelentős ér­ti féket őriz, közvetít. A köz- | művelődés jelenéről és jö­jj vőjéről szólva azonban | nyilvánvalóan nem ebből, | hanem a lakosság rétegző- ! déséből és az ebből kö­I vetkező differenciált ígé­ri nyékből kell ugyebár ki- = indulnunk? Kecskés József: Gödöl­lő népessége rohamosan sza­porodik. Főleg fiatalok tele­pülnek itt le, s ez azt is je­lenti, hogy magas a születé­sek száma. Sok fiatal házaspár éppen a gyerekek, a fészekra­kással járó anyagi okok miatt nehezen mozdul el otthonról. Kapuszta Katalin: A város aktív keresőinek több mint egyharmada nem v-égezt-s el a nyolc általánost, az ér­telmiségiek aránya viszont 24 —25 százalék, tehát magasabb a megyei átlagnál. A művelő­dési igényekről szólva azt is meg kell említeni, hogy a vá­rosban s a járásban jelentős a mezőgazdaságban dolgozók, vagy szabad idejükben ker- tészkedők száma. Kiss Pál István: Az igények viszont egyre inkább a városihoz közelítenek a köz­ségekben is. Sokan a hagyo­mányoktól távolodva az új lehetőségeket keresik.- Szá­mukra itt, a járási központ­ban kell módot adni arra, hogy például nyelvtanfolya­mon, fotó-,.film- vagy éppen csillagászati szakkörben ve­hessenek részt. Polónyi Péter: Ezzel párhuzamosan kell megterem­tenünk azokat a feltételeket is, amelyekre a következő év­tizedek közművelődési szak­emberei alapozhatnak. Sok vidéki várossal ' szemben ugyanis Gödöllőn ma még nem kerültek bele eléggé a köztu­datba a város kulturális ha­gyományai. Most. kell felfe­deznünk a múlt, értékeit — s 'közvetítenünk úgy is, hogy el­visszük azokat kz üzemekbe. Erre annál is inkább szükség van, mert a je­lenlegi műve­lődési ház ál­lapota a leg- § elemibb feltételeket sem | biztosítja. A következő év 1 végén viszont megnyílik az i új, impozáns járási-városi | művelődési centrum ,., Ha I igaz? Polónyi Péter: Nagy se­gítséget jelent, hogy vala­mennyi amatőr együttesünk szívesen tesz eleget a meg­hívásoknak — társadalmi munkában. Sokat tesznek a művelődésért, de kérhetünk-e tőlük többet, ha a helyi ta­nácsi vezetők nem mindenütt törődnek velük, ha például nem vonhatják kérdőre azt a vezetőt, aki öt éve nem járt a helyi együttes próbáján? Vagy: helyes-e. hogv az Or­szágos Műemléki Felügyelőség 400 ezer forintot adna vala­hol két régi parasztház meg­vásárlására, de a helyiek nem akarnak lépni? Jósvai Lajos: Ne feled­kezzünk el azokról sem, akik tesznek valamit, akik jelen­tősen hozzájárulnak a járá­si közművelődési alaphoz, s részt vesznek a közös fenntar­tásban! A továbblépés szempontjából tehát döntő fontosságú, hogy a következő időszakban ho- | gyan bánunk az anyagi I eszközökkel, meg a szelle- § mi energiákkal. Biztosíta- | ni kell a művelődési intáz- jj menyek és az üzemek, a | város és a'járás együttmű- | ködését. A folyamatos mun- I kával szemben azonban | ugyebár nem egy helyen a 1 külsőségekre, a látványos I rendezvénysorozatra kon- ! centrálnak? Kiss Pál István: A já­rásban, azt hiszem, sikerült megtalálni a helyes arányokat, azzal, hogy a galgamenii népművészeti találkozóidat öt­évenként rendezzük. A forma így nem válik üressé a gyako­ri ismétlődés következtében, a résztvevők valóban lemérhe­tik a fejlődést, művészi _ él­ményt nyújtva népszerűsíthe­tik a népművészetet. Bizonyos közművelődési formákra. szük- ség van... Polónyi Péter: A könyvtárakban viszont — ha a települések dolgozószobái akarnak lenni — nem nagy- rendezvényekre lenne szük­ség. hanem arra, hogy az ol­vasó mindent megtaláljon, megkapjon (akár könyvtárkö­zi kölcsönzés útján), amit ke­res. így válhatna természetes, mindennapi szükségletté, hogy odajárjunk. Jósvai Lajos: Ez a hely­zet a művelődési házaknál is. Azon törjük a fejünket: mi­ként hozzuk be a látogatókat a rendezvényekre. Ám még fontosabb lenne, hogy eze­ken kívül is járjanak, pusz­tán azért, mert jól érzik ma­gukat ott. Nagyon sok olyan közösség van még egyébként — például hobbi-, sportközös­ségek —, amelyekre sokkal jobban figyelnünk kellene, mint eddig, hiszen ezeken be­lül is mód nyílik nevelésre. Matematika. Az ilyesmire — mármint arra, hogy amúgy igazában kielégedetlenkedjük magunkat — újabban a mű­sorszerkesztés ad okot. E ne­hezen kiismerhető tevékeny­ség végzőinek legfrissebb bak­ugrása szintén pénteken bosz- szanthatta a fent virrasztókat, amikor is éppen éjjel negyed tizenegykor kezdték vetíteni azt a számtanos tájékoztatót. Hogy kiknek kellett volna végigülniük ezt az új mate­matikatantervet ismertető fél­órát? Természetesen a kicsi elpősök, másodikosok szülei­nek, akiket — efelől aztán tényleg nem lehet kétség — már éppen eléggé kimerített a reggeli készülődés, az egész napos munka, majd az esti leckeellenőrzás, vacsoráztatás, fektetés erre a késői napszak­ra. Jó lenne ezt a harminc percet újra látni — egy al­kalmasabb időpontban! Reklám. Sokan mondják: olyan az előfizető, mint az odahagyott idők nyihogó, vág­tató harci ménje. Ha meghall­ja a trombitahángot — már­mint észreveszi, hogy valami neki szóló képsor kezdett el villogni a képernyőn —, hát I tüstént odafigyel, s le nem Kecskés József: Az Élet és Irodalomban néhány hét­tel ezelőtt nyilatkozott Han- kiss Elemér, s a világ másik felére hívta fel a figyelmet. Az emberek 90 százaléka prak­tikus érdeklődéssel közelít a munkásművelődéshez — és ezt ki kell használni. Egy lak­berendezési kiállítás például egyformán fontos gyakorlati szempontból — hiszen az új otthont be kell rendezni — és a vizuális nevelés oldalá­ról nézve is. Kiss Pál István: Azt hi­szem,, itt térhetünk vissza az együttműködéshez, a kulturá­lis alaphoz, a közös fenntar­táshoz. A járás üzemei majd­nem egymillió forintot adnak a közös alapba. A könyvtárak és a falumúzeumok is a kö­zös fenntartás rendszerébe tartoznak. A támogatást azon­ban a jövőben úgy kellene kérni, hogy a valódi érdekek­re jobban figyelünk. A járás nagy szerencséjének tartom, hogy minden művelődési for­mánál találunk egy-egy lel­kes, hozzáértő szervezőt (mint például Dudás Julót, Marton Pálnét, a veresegyházi, a pé- celi, a szadai aktivistákat), aki, ha támogatják, eredményeket ér el csoportjával. — Sok min­denről szólhat­nánk még a járás (és mert ettől elválaszt­hatatlan, Gö- I döllő) közművelődésével | kapcsolatban. A kulturális 1 alap hasznos felhasználásá- | ról, vagy arról, hogy a | gödöllői agráregyetemnek I milyen kisugárzó ha'.ása | van, vagy arról, hogyan | lehetne javítani a prora- I gandát. A legfontosabb kér- | dés -azonban, hogy az épü- I lő művelődési központ dol- I gozói hogyan tudják majd | szervezni, irányítani, koor- I dinálni a közművelődési- munkát? Kecskés József: A ház ma zömmel városi feladato­kat lát el. Egy munkatárs foglalkozik a járással, sajnos, nem támaszkodhat megfelelő anyagi, technikai bázisra. Az új épületben mindenki egy­szerre tevékenykedik majd helyben és a járásban, a módszertani tennivalókat egy szakember koordinálja. Eh­hez kell megteremteni a fel­tételeket. amellett előre kell lépni a propaganda területén, használható eszköztárat kell kialakítani. Szeretném, ha munkánkat aktívan működő — járási tagokat is magába foglaló — társadalmi vezető­ség is segítené, és azt is, hogy a ház mintegy a járás nép­művelőinek dolgozószobája le­gyen. Igény van arra, hogy a terület szakemberei rendszere­sen — s nem feltétlenül hi­vatalos keretek között — ta­lálkozhassanak nálunk. P. Szabó Ernő veszi a szemét kedves dobo­záról egészen addig, amíg va­lami újabb és kevésbé érdek­feszítő műsorkínálattal talál­ja szemközt magát. Hát még, ha az illető nézőt egy szűkebb hazájabeli hely­ség- avagy intézménynév készteti szemének erőteljesebb meresztésére! Hát ilyenkor elfőhet a teavíz, odasülhet a rántotta — mindenáron nézni kell azt a honi vonatkozású valamit. Mi, Pest megyeiek legutóbb csütörtökön kora este élhettük át azt, amit egykor a föntebb emlegetett hadilovak, s érez­hettük szükségét kedvenc ma­sináink felé futni, amikor azt hallottunk, hogy micsoda kü­lönleges transzformátorok — ráadásul nagyfeszültségű áramátalakítók — készülnek Nagykőrösön, s Budafokon meg az ipari röntgenek gyár­tása honosodott meg. Ez igen! — csettinthetett országrészünk sok-sok lakója, s bizonyára egészen addig he­lyeselt, amíg észre nem vette a kérdező (amúgy a vasárnap Arkagyij Adamov népszerű szovjet krimiszerző, több könyvét ismerik a külföldi ol­vasók is. Magyarul például A bűvös négyszög című műve jelent meg. Az írót a Szovjet írók Szövetségének Moszkva közelében lévő alkotóházában kerestük fel, ahol legújabb könyvén dolgozik. Fantázia és élmény — Könyveihez valóban meg­történt esetek szolgálnak ala­pul? — így van. Két éven át a esti Hét című riportműsorból jól ismert személyiség) meg a kérdezettek, vagyis a buda­pesti központi TRAKIS Szö­vetkezet vezetőinek a feje fö­lött látható eligazító fölírást, miszerint, amit előtárnak, az — hirdetés. Pontosan szólva: az egész közlendő reklámcélzat­tal született. Baj lenne így hírét verni mindazoknak a nagyfeszültsé­gű transzformátoroknak, ak­kumulátortöltőknek — mert­hogy az ilyen masinák is di­csérik a TRAKIS-t —, az ipari röntgeneknek? Dehogy is az! Csak sokkalta jobb, stílusosabb, egyértelműbb, s kevésbé zavaró lenne, ha vagy egy igazi riportból tud­hatnánk meg mindazt, amit a szóban forgó termelési egy­ségről tudnunk kell, vagy pe­dig egy reklám műfajú rek­lámból. Ez a — sajnos, nem először látott — öszvérmicsoda igen­csak megtévesztő, s aligha minősíthető úgy, mint vala­mely műsorékesség. Akácz László moszkvai rendőrség bűnüldö­ző csoportjánál dolgoztam, s ma is tartom velük a kapcso­latot. Az ott szerzett tapasz­talatok sok témát és figurát adtak. Persze nem kell ezt szó i szerint érteni, könyveim nem dokumentumregények, a főszerepet, mint minden iro­dalmi alkotásban, az írói fantázia játssza. T- Ön szerint miért szeretik az olvasók a krimiket? — Brecht a detektívregényt valahogy úgy határozta meg, mint az igazi élet sajátos ke­resztmetszetét. Mitől sajátos ez a keresztmetszet? Attól, hogy a cselekmény vázát egy bo­nyolult bűntény adja, s az események rendszerint ennek I a titoknak a megfejtésére irá­nyulnak. Azt hiszem, hogy a műfajnak éppen ebből a sajátosságából adódik a népszerűsége is. A cél — megtalálni, ártalmat­lanná tenni és megbüntetni a bűnözőt; ennek jelentős ér­zelmi és morális értéke van. A krimi fő vonzóereje a feszültséggel teli és talányos cselekmény. Műfaji különbözőségek — Van-e megkülönböztető vonása a szovjet detektívre- génynek? Miben különbözik a műfaj nyugati alkotásaitól? — Alapvetően eltér például a nyugati úgynevezett horror- regényektől, amelyek meg­győződésem szerint kompro­mittálják a műfajt. De nem hasonlít a nyugati klasszikus detektívregényekéhez, Conan Doyle, Chasterton és Collins regényeihez sem. Ezek a kü­lönbségek szerintem igen konkrét okokra vezethetők vissza. A szovjet detektívregény fiatal műfaj, irodalmunkban tulajdonképpen csak az 50- es években jelent meg és a nyugatitól eltérő úton kezdett fejlődni, követve a szovjet irodalom humánus hagyomá­nyait. A nyugati regényben a gyilkosságot nemegyszer szükségletnek tüntetik fel, olyan eszköznek, amely meg­engedhető a cél eléréséhez, sőt, néha akár hőstettnek áb­rázolják. elkövetőjét pedig nemegyszer romantikus voná­sokkal ruházzák fel. A szov­jet krimiben a gyilkosság ret­tenetes, jóvátehetetlen tragé­dia. 'sb*­A klasszikus detektívre­gény egyik alapslve, hogy a bűntett mindig magánjellegű, vagyis az áldozatnak megha­tározott magánszemélynek kell lennie. A hagyományos konf­liktus az, hogy a bűncselek­ményt örökségért, vagy a csa­ládi kincsek megszerzéséért követik el, és így tovább. A szovjet detektivregényben a konfliktus rendszerint társa­dalmi-erkölcsi színezetű, vagy­is a bűntett nemcsak egy konkrét személynek okoz anyagi, vagy szellemi kárt, hanem az egész társadalom­nak. A jó nyugati detektívregény mindenek előtt leleplező. A legjobb szovjet krimik nem­csak a rossz és a bűn vilá­gát leplezik le. hanem a ne­mes erkölcsi ideált erősítik, s tanítanak harcolni érte. Kalandos, háborús Hogyan ítéli meg a szovjet detektívregény fejlődését? — E műfaj már ma sok­rétű tárnákat ölel fel. Vannak kalandos, háborús, politikai és pszichológiai krimik. Azt hiszem, hogy tovább bővül majd a témakör, s ami á legfontosabb — magasabb színvonalú művek születnek: Viktoria Lavreckaja APN 1. 2. 3. 4. TV-FIGYELÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents