Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

1979. OKTOBER 7., VASÁRNAP mtcTtT "4$? W ' V/Íllírtp Mesterek háza Munka után, kisiparban Továbbra is alapvető fel­adat a kisipari szolgáltatások fejlesztése, minőségük, színvo­naluk, kulturáltságuk javítása. Még akkor is, ha az utóbbi időiben 20—25 százalékkal csökkent a kisiparosok ta­nulóinak száma, különösen a míves szakmákban és elsősor­ban vidéken. Ezeket a legfon­tosabb feladatokat jelölte meg a következő évekre legutóbbi ülésén a KIOSZ Országos Vá­lasztmánya. — A tanácskozás részvevői a többi között megállapították: az utóbbi évek intézkedései­nek hatására nőtt a kisiparosok terme­lési kedve, megszűnt a létszámcsökkenés, sőt 1977 óta évi 4 százalékkal nő a kisiparosok száma. Emel­kedett a munkaviszony mel­lett ipart gyakorlók száma és a nyugdíjas iparosoké is. Je­lenleg 94 ezren tartoznak a KlOSZ-hoz, a legtöbben az építőipari és a híradástechni­kai készülékek javításával foglalkozó szakmákban dolgoz­nak. Ugyanakkor tovább csök­kent a könnyűipari szakmák iránti érdeklődés, kevés a ci­pész, a szabó, a kalapos, a fod­rász, a bognár, az asztalos és a pék. Ebben az ötéves tervidő­szakban számos kollektív fel­vevőhely nyílt a kisipari mű­helyek mellett, s ma már több mint 2000-en ügyele­ti szolgálatot is tartanak a szolgáltató szakmákban. A fejlesztési terv részeként 33 ezer kisiparos vett részt szak­mai továbbképzésen, tanfolya­mokon. elsősorban itthon, de sokan utaztak szervezetten pél­dául az NDK-i>a. A szolgálta­tásfejlesztés érdekében több új kezdeményezés is született, például Békés megyében, ahol nemrég kialakították a meste­rek házát. Nem kell a sarkukban állni Sabion§avítók a dunakeszi házgyárban — Jókor jött — fogad Tur­bók Béla, a 43-as Állami Épí­tőipari Vállalat dunakeszi ház­gyárának igazgatója. — Pil-' lantson csak a falon levő gra­fikonra! A harmadik negyed­évben a tervezettnél 35 la­kással többet, 1185-öt gyár­tottunk. Ezzel a teljesítmény­nyel — reméljük nem húzza át a számításunkat — meg­alapoztuk az idei tervteljesí­tést is. Az év utolsó három hónapjában még 1015 lakás paneljét várják tőlünk. Kiderül: az év hátralévő munkaideje valójában csak két és fél hónap, miután de­cember közepén hozzálátnak a karbantartók a berendezések felújításához, a nagyjavítás­hoz. Jobb mint az új — Munkájuk azonban nem­csak ilyenkor kerül a figye­lem központjába, hiszen je­lentős mértékben az üzem- fenntartási osztály dolgozóin is múltak a harmadik ne­gyedév sikerei — mondja Lo­vász Béla, a gyár tmk-jának a vezetője. — Egy kívülálló el sem képzelheti, mennyit kell azért dolgozni, hogy a több mint tízéves gépek tartsák magukat, hogy győzzék az iramot. Azért, hogy minél kevesebbet álljanak a beren­dezések, hogy zavartalan le­hessen a három műszak ter­melése, embereink sok-sok erőfeszítést tettek. Többek között a sablonja­vító brigád is. A dunakeszi házgyárban jelenleg mintegy 900 sablon van, 600-mál több­féle elem készül. A sablonok egy része —•, ezekbe öntik a betonelemeket — még az ere­deti szovjet gyártmányú, azt Légibőrönd és kiskötény Új termékek, szolgáltatások Budaörsön Jó a hírük a budaörsiek-1 nek, a dinamikusan fejlődők] között emlegetik szövetkeze­tüket. — Nem volt könnyű az idei év, állapította még Buda Ist­ván osztályvezető, a Texelekt- ro Ipari Szövetkezet kereske­delmének irányítója, munká­jukat igen sok anyagellátási gond hátráltatta. A nehézsé­gek ellenére eredményes há­romnegyed évről számolhat­nak be, 205 millió forint ter­melési értéket értek el. Ebből jelentős az exportbevétel: szocialista országoknak mint­egy 40 millió forint értékű terméket adtak el. Kiemelked­nek az N DK-kooperációban készített óraszerkezetek, ezek­ből a bevétel idén meghalad­ja a 20 millió forintot. Cseh­szlovákiába és Lengyelország­ba is szállítanak, elsősorban női köntösöket és nagy meny- nyiségű bőrdíszműárut. -Tőkés­exportjuk meghaladja a ta­valyit, partnereik közül egy holland cég a legjelentősebb. Megrendelésükre mintegy 8 millió forint értékű új típusú, alumínium keretes lépibőrön- döt készítettek. Minikomp­resszorukból az NSZK a leg­nagyobb vevőjük, Svédország­ba viszont női kötényt küld­tek, vagy százezer darabot. Köztudott, hogy a gyermek- ruházati cikkek gyártására nem szívesen vállalkoznak a nagyüzemek. Természetszerű­leg tehát, ez a feladat a szö­vetkezetekre hárul. A Tex- elektrc szeptember végéig mintegy 3 millió műanyag bébinadrágot értékesített, 40 millió forintért. Számottevő emellett a textilből előállított csecsemöholmi-családjuk Ezekből 25 millió forint érté­kű kerül a hazai boltokba. Is­mert színfoltjaik a kirakatok­nak a budaörsi női és férfi- köntösök, háziruhák. Belőlük 20 millió forint értékű ké­szült. A tőkés exportterv tel­jesítése mellett szeretnék itt­hon is megkedveltetni a légi­bőröndöket: év végéig leg­alább 25 millió forint értékű kiszállítását tervezik. Számottevő a szövetkezet müszakicikk gyártása is. Az olajipari vezérlőberende­zések ugyancsak nemrégiben kifejlesztett termékek, bemu­tatkoztak a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Ugyanott arattak sikert a diszpécser telefonközpontok. Ezek saját szabadalmuk alap­ján készülnek. Nagy is a ha­zai érdeklődés irányukban. Eddigi megrendelésük több mint 15 millió forint. Egyéb­ként egy átalakított változa­tot nemrégiben szereltek fel szakembereik Csehszlovákiá­ban — vasúti irányításra használják. Megbízható part­nernek tartják a Texelektrót hazai nagyvállalataink is. Bér­munkában az első háromne­gyed évben 30 millió forint értékű alkatrészt és részegy­séget készítettek az Orion- nak és a Telefongyárnak. És egy érdekesség: Budaörsön gyártják az összes magyar já­tékhoz szükséges kismotoro­kat,- idén 300 ezret. Nem új tevékenységük a galvanizálás — erre már két üzemet rendeztek be — és az alugrafikai termékek készíté­se sem. Elmondja Buda Ist­ván: a szövetkezet termelésszerkezetét folya­matosan felülvizsgálják és korszerűsítik, évente több új termékkel is előrukkolnak. Teszik ezt azonban úgy, hogy a korábbi szükségleteket is ki­elégítik. Jó példa erre a nem nagy múltra visszatekintő ágazatuk: a lakossági szolgál­tatás. Üvegeznek, bádogoznak es többek között vízvezetéket szerelnek Budaörsön. Az év hátra levő időszaká­ban legfőbb feladatuk tíz export határidők betartása, il­letve lerövidítése. Már az el­telt időszakban is nagy ütem­ben javult a munkaidő-ki­használás, s nőtt a termelé­kenység a szocialista brigá­dok segítségével. D. Gy. mondják a szakemberek, rit­ka, hogy ilyen hoszú időn át használatban maradhassanak. — Pedig bizony használjuk őket, időnként jobbak, mint az újak — kapcsolódik a be­szélgetésbe Puhara Sándor. — Jöjjön, nézze csak! Most ép­pen ezt a belső válaszfalsab­lont javítjuk, Balogh János­sal. Hogy mi a dolgunk vele? Egy-két helyen át kell alakí­tani, no, meg le is tisztítjuk, hogy alkalmas legyen az ön­téshez , Több szakmával Közvetlen munkahelyi ve­zetőjük Vörös László elége­detten szemléli tevékenysé­güket. — A brigád tagjai saját munkájukat ellenőrzik, s ez nagy mértékben növeli az emberek felelősségét. Az a kö­rülmény pedig, hogy a sab­lonjavítók nyolcvan százalé­ka két-három szakmával ren­delkezik, megkönnyíti a ve­zetés dolgát. Jószerint ma­guk osztják be, mikor, mit csinálnak, nem kell a sarkuk­ban állni. — Azt elhiszem. Nekünk bi­zony a nyolc óra alatt percnyi megállásunk sincs — veszi át a szót Dömök István, a sablo­nosok brigádvezetője. — Je­lenleg tizenöten vagyunk a brigádban, elegen, de mégis kevesen. Mert itt minden sab­lon sürgős, minden azonnal kellene. És tudja, az a leg­nagyobb baj, hogy sok a feles­leges munkánk. Szinte egyet­len új sablon sem kerülhet azonnal a termelésbe, vala­mit mindig alakítgatnunk kell. Az sem könnyíti a dolgun­kat, hogy mi nem gépészeti sablonrajzokról, hanem ter- mékrajzról dolgozunk. Hogy ez miért nehezebb? Mert min­dent fordítva kell néznünk. Kezdetben bizony nagyon ne­héz volt kiigazodnunk rajta. P—100 született A kezdet messzire nyúlik Dömök Istvánnál. Az első elem elkészítése Óta a házgyárban dolgozik, s azóta egyetlen egy­szer sem gondolt arra, hogy másutt néz munka után. Lovász Béla említi, hogy a július és az augusztus ugyan­csak próbára tette a sablonja­vítókat. Egy-egy ember át­lag száz órát is túlórázott, s hiába volt meg a pénzük, a hajrá vége felé már fogyott a kitartás. Puhara Sándor eleveníti fel a történteket. — Két hónap alatt kellett felkészülnünk egy új háztípus gyártására. És emellett persze folyamatosan javítottuk a sab­lonokat is. Ha nekünk két óra előtt tíz perccel szólnak, hogy gyerekek, ezek a sablonok holnap reggel hatra kelle­nek, mi nem mondhatjuk, hogy haza kell mennünk. Megnézzük, ki vállalja a bri­gádból, ki ér rá a legjobban. — Meg azt is, hogy ki-ki ér­ti legjobban ezt a munkát — szól közbe — a brigádvezető. — Ugyanis nálunk mindenki azt csinálja, amit a legjobban tud. így gyorsabban haladunk, s nagyobb kedvvel dolgoz­hatunk. A munkakedv természetesen időnként meg is csappan. S az is tény, hogy 15 ember nem ugyanolyan képességű, ügyes­kezű, szorgalmú. Éppen hosz- szú ideje kérik, hogy találja­nak számukra az órabérnél ösztönzőbb, a teljesítményt jobban honoráló bérezési for­mát. Lehetne szervezettebben Idén folyamatosan öt épü­lettípust gyártanak a házgyár­ban, naponta átlag tíz sablon megy át a javítóbrigád ke­zein. Szükség esetén teljesen új sablon-zsaluzatot is készí­tenek, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy ne kelljen várni a külső gyártókra. A kérdésre, hogy lehetne-e szervezettebbé, könnyebbé tenni munkájukat, Vörös László felel. — Természetesen. Például nagyon megérezzük, ha valahol egy épület a befejezéséhez kö­zeledik. Ilyenkor ugyanis ki­derül, hogy valami hiányzik, azonnal kell. Vagy, ha gyor­sabban megy a lakásszerelés, nálunk is fel kell gyorsítani a termelést. Ehhez pedig sablon kell. Sajnos, előfordul, hogy egy-két nap után át kell állni az egyik épülettípusról a má­sikra. Az is nagy könnyítést jelentene, ha legalább az új sablonokat nem kellene már használat előtt alakítgatni. Bár aránylag messze va­gyunk az 5-ös hajótól, egy­szerre szinte kibírhatatlanná erősödik a zaj, alig értjük egy­más szavát. Az emberek ösz- szemosolyognak: Csak a vib­rátor kezdett működni. Ezt is meg lehet szokni, nyugtatnák meg, hiszen nincs mit tenni ellene. S mintha végszóra ér­kezne egy művezető, sürgős munkára kéri Dömök Istvánt. — Most hozzák a sablont! De már a délutáni műszaknak kell... Dodó Györgyi Füvesít a vízi ágyú Az eddig terméketlen, sivár területeken teremtenek termé­szetet azzal a füvesítési mód­szerrel, amelyet a Csákvári Állami Gazdaság honosított meg. A svájci Verdyol cég ál­tal kidolgozott gépesített fü­vesítés kiválóan alkalmas per­nye és meddőhányók, homokos területek füvesítésére. E mód­szerrel megakadályozható a ta­laj további pusztulása és mér­séklődik a szél és a víz rom­boló hatása. A Verdyol-Hidro- sa füvesítési trágyát, és mező- gazdasági hulladékot (szalma- törek stb.) tartalmaz és mind­ezt vízzel keverve kifecsken­dezik a füvesítendő területre. Három terepjáró naponta mintegy öt hektárt vet be fű­vel. A felvétel az épülő Feri­hegyi repülőtér füvesítésénél készült, ahol a futóhomokot; fogják meg. i Ha szerződik, várhat? Hullámzó ellátás a tahi tüzelőtelepen Van egy ÁFÉSZ tüzéptelep Budapesttől egy ugrásnyira, a Dunakanyarban, ahonnan a legtöbbször elégedetten tá­voztak a vásárlók az elmúlt hónapokban. Ezt elöljáróban már csak azért is le kell szö_ gezni, mert mostanság bizony jócskán van panasz az áruvá­lasztékra. Tahitótfaluban, a híd mel­lett levő telep gazdája a Szentendrei Járási ÁFÉSZ. S hogy jó gazdája, arra bizony­ság a már fentebb említett tény: aki betér vásárolni, az esetek túlnyomó többségében elégedetten távozik. A telepvezető, Danicz Sán- domé négy esztendővel ez­előtt került ide Vácról. Két éve 10 millió forint ér­tékben adtak el árut. Tavaly az volt az elképzelés, hogy 12 millió 300 ezer forint lesz a forgalom.. Végül valamivel 15 millió felett zárták az évet. Igaz, ebben közrejátszott az építőanyagárak emelése. — Mire számítanak az idén? — kérdeztük Danicz Sándornét. — Nagyon reméljük, hogy legalább 16 millióért adunk el építőanyagot, tüzelőt. — Mennyire reális az a 16 millió? — Most már nagyon is az, hiszen a féléves mérleg min­den várakozást felülmúlt, 10 és fél millió forint volt. Ez az összeg már csak azért is figyelemre méltó, mert az ÁFÉSZ tüzelő- és épí. tőanyag telepének ellátási kör­zete nem nagy: Pócsmegyer- ről, Surányból, Horányból és Leányfaluból járnak ide vá­sárolni a helyieken kívül. Igaz, az építkezési kedvre nem lehet panasz ebben a körzetben ... Viszon t. az áru előteremtése bi- ' zony itt sem zökkenő- j mentes. Sőt! Nagyon sok múlik a te­lepvezető igyekezetén, hozzá­állásán. szakértelmén. Tavaly kilenc hónapig egy ' fia hordó bitument sem lehetett kapni. De azután az igényelt 2 va­gon helyett 10 vagonos szál­lítmány érkezett Tahitót falu­ba. Tetszett, nem tetszett, át kellett venni. Még ma is sok van belőle, mint elfekvő kész. let... Ott jártunkkor már készen állt a tágas, fűthető faház, az új irodahelyiség. A régiben könnyen beverhette a fejét a vevő a szemöldökfába. Mint megtudtuk: a MÉSZÖV is jelentős anyagi segítséget ad új gépeik beszerzésére, raktá­rak építésére. Már meg is kezdődött a bővítés. A tanács ingyen bocsátja az ÁFÉSZ ren­delkezésére a bővítéshez szük­séges területet. Az elképzelé­sek szerint 2—3 év múlva korszerű, jól gépesített, a mai követelményeknek megfelelő tüzelő- és építőanyag-telep lesz Tahitótfalun. K. I. Piacvilág a Lehelen Áll a kis köpcös ember és vakarja a fejét. Káromkodik is halkan a fo­ga közül, de hiába. Nem megy. nincs fuvar. Kisköpcös maszek taxis, és a Lehel piac mindig jó üzlet volt. Fene érti, mi ván ma. Az a két öregasz- szony Túráról, az stabil ügy, minden napra megrendelték, megy értük meg a gyümölcsért a Moszkvics reggel négyre. Ősz van, hiába. Két hónapja, atyavilág, az igen. Még a sógor is beszállt, pedig féltette a Mercijét. Mi van itt nyáron! Hiába, a Lehel, az a Piac. de Pedig nem is Lehel a neve. Élmun­kás téri piacnak hívják hivatalosan. Csak írják, én még. mondani nem hal­lottam. Torz trapézformáját most egyik oldalán palánk, mögötte utcaszé­les, emeletnyi mély árok keríti. A metrónak vésik útját, iszonyú a zaj. Tízpercenként bömbölnek a hangszó­rók, és hol egy elveszett kisgyereket, hol egy pénztárca gazdáját keresik; leggyakrabban vészit hirdetnek: ■» — Az ügyeletes rendőr elvtársat aoznnal kérjük a felügyelőségre! No, igen, a piac, a nyüzsgés, a tö­meg mindig, mindenhol vonzza a za­varosban pecázókat, több, mint kétes elemeket. Hozzátartoznak, mint az áru­sítóhelyek, magyarul a standok. dt Jaj, igen, a standok. Csak megéne­kelni lehetne őket, megszemélyesítve. Leírni a szőlőhalmok telt formáit át­tetsző zöld vagy mélybordó színét. A kései paprika sárgától sötétvörösig íve­lő mázsáit. A jonatán, a starking orr- csiklandó illatát. A házi tejföl csepp- jait. A friss méz aranyát. És a körü­löttük kavargó, hullámzó, meg-megálló, alkudozó, nézelődő, elmerültén bevá­sárló, kényesen fitymáló — vagyis piacozó tömeget. Köztük sodortatva úgy tűnik: a piac elborít, eláraszt mindent, piac az egész világ. ★ Itt van fél Pest megye. A duna- varsányiak standja mellett csodálatos májért állnak sorba a gödi Dummenti húsboltjánál. Szelíden sós, vajfehér szalonnát kínál az Óbuda, ott a cse­peli Duna boltja ás persze Sasadék, szekfű, rózsa, minden mennyiségben. Azután a termelők. Benedek János Galgahévízről, egész hónapra bérel he­lyet gyümölcseinek. Csakúgy a zsám- békiek népes csoportja: Urbán Sándor, Ozsvald Bálint meg a többiek. De ontja a háztáji, a kiskert termését Örkény, Sóskút, Maglód, Főt. Meg­éri-e? Még akkor is, ha tudvalevő, ez a főváros egyik legolcsóbb piaca. Ám az is köztudott, innét nem megy ha­za áruval a termelő, elkel minden egy szálig, az utolsó dekáig, legyen az tú­ró, vagy kukoricával etetett csibe. ★ Bazár, vegyeskereskedés. De még mennyire vegyes. Az apró bódéban és rajta, mellette, előtte tésztaszaggató és tükör, strandpapucs és művirág, fonott szatyor és Ferrari feliratú unisex pu­lóver, női és férfi farmerek és cipő­fűzők, övék vászonból, bőrből és tűz­helykarikák vasból, és: szoknyakölte­mény 300 Ft. A költemény színvonaláról inkább ne beszéljünk. Csak annyit, az Óbu­da Tsz háromszázért kínál — egy kiló libamájat. Hát, ízlések különbözők, de én inkább az utóbbira voksolnék, ha... dr A rengeteg különféle majdnem-étel éhessé ás szomjassá teszi a vándort. Természetesen várják őt az oázisok: lacikonyha kolbásszal, hurkával, olda­lassal; lángossütő; haloecsenyás, no, meg sör, bor, pálinka. Délutánra már magas a kedélyszint, dinnye bukik ki egy bizonytalan kézből és törik piros cserepekre a földön. Extulajdonosa el. mélyülten tanulmányozza, a nagyobb darabokat, akkurátusán arrébb rugdal­ja, majd visszafordul a büfének be­cézett italmérés' felé, imbolyogva el­indul és igaz bölcsességet közöl az értetlen szembejövőkkel: — Amit megittam, nem ejtem le. Zörögnek ismét a hangszórók: — Figyelem, piaczárás. Kérjük az árusokat, az értékesítést (!) fejezzék be, az árusítóhelyeket takarítsák le, a mérlegeket hozzák be a felügyelőségre! Nagy fólialeoedők boritiák a paori- ka-. paradicsom-, almahegyeket, rajtuk hidegen csillog az ostornvelesek fé­nye. Lánc zárja el az átiárókat. éjjeli­őrök kezdik meg sétaútiukat. Kis köp­cös is előkerül, üres tojásos kosarakat pakol, irány Hernád. (Napi piaci összefoglalónkat a 12. oldalon találják.) Andai György t á V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents