Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

1979. OKTÓBER 28., VASÁRNAP Megkönnyíti a vevő dolgát Tízéves a védjegytörvény Ä reklámszakemberek ta­gadják annak a közmondás­nak az igazságát, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ter­melőknek. kereskedőknek egy­aránt az az érdekük, hogy fogyjon az áru, a vevő vá­lasztását viszont megkönnyíti a figyelemfelhívó , hírverés, a megbízható árupropáganda Ennek egyik leghatásosabb esz­köze: a védjegy. Megkülönböztető A védjegy — fogalmilag — olyan megjelölés, aniely al­kalmas bizonyos,; áruknak és szolgáltatásoknak más áruk­tól és szolgáltatásoktól való megkülönböztetésére. Szerepe az,' hogy kapcsolatot . teremt­sen az árut előállító, forgalom­ba hozó, illetőleg a szolgál­tatást nyújtó vállalat és az áru (termék) között, s .ezzel egyrészt segítse a vállalatot a más — hasonló profilú — cé­gekkel folytatott versenyben, másrészt megkönnyítse a vá­sárlók számára a kívánt áru vagy szolgáltatás kiválasztá­sát. Napjainkban szélesedik a Választék, következésképpen a kereslet is differenciálódik, a vásárlónak tehát mind na­gyobb szüksége van a tájé­koztatásra. Ugyanakkor ez az igény a termelő, illetve szol­gáltató részéről is fokozottan jelentkezik; neki is. érdeke, hogy az azonos rendeltetésű termékek. közül a vásárló — lehetőleg mindig — az övét válassza ki. E kétoldalú igény felismerése vezette a Magyar Kereskedelmi Kamarát arra, hogy megalakítsa védjegy- és csomagolási bizottságát, amely rendeltetése szerint — a ka­mara általános feladatain be­lül — a védjegyek helyes meg­választásában és használatá­ban. vagyis védjegypolitiká­juk kialakításában és eredmé­nye gyakorlásába-], kíván meg­felelő segítséget adni a válla­latoknak. Oltalom megújítással Az illetékes állami szervek különösen a hatvanas évek­től — nagy gondot fordítottak a védjegy-tevékenység megfe­lelő jogszabályi feltét-öleinek megteremtésére, és folyama­tosan figyelemmel kísérik_ a rendelkezések alkalmazását. Most van tíz éve annak, hogy az országgyűlés megalkotta — elfogadta — a Védjegyről szó­ló 1969 évi XI. törvényt, amely 1970-ben a korábbi, csaknem 80 éves védjegytör­vény helyébe lépett és beve­zetett több olyan modern megoldást — -szabályozást —, </nely különösen nagy tet­szést váitott ki a gazdasági és tudományos körökben, nem­különben a nemzetközi szak­mai berkekben. Például úi rendelkezésként meghonosí­totta — az áru- és a keres­kedelmi védjegyek mellett — a szolgáltatási védjegyeket, to­vábbá a szó- és ábrás véd­jegyek mellé a hang- és fény­jelzések oltalom alá helyezé­sének lehetőségét is. továbbá azt, hogy a lajstromozott véd­jegyek használatát öt éven belül kötelező megkezdeni. Ezeknek a védjegyeknek az oltalma a bejelentéstől kezd­ve 10 évre szól, majd ismétel­ten megújítható. Ötezer — negyedmillió Hatályba lépése óta a tör­vény jól betölti szerepét és határozottan elősegíti a véd­jegyekkel való gazdálkodás megfelelő gyakorlatának ki- alaldtásáí-f ejlesztésát. Mégis: csak kisebb részben a megfe­lelő jogi szabályozás, na­gyobb részben a gazdasági fejlődés eredménye, hogy a védjegyek lajstromozása és ézzei egyidejűleg használata jelentősen kibővült hazánk­ban. A kifejezetten magyar eredetű védjegyek száma je­lenleg körülbelül ötezerre te­hető, míg a nálunk is bejelen­tett — tehát hatályos — nem- I zetközi védjegyeké megközelí- ] ti a negyedmilliót. Gondot jelent, hogy a véd­jegyek nem arányosan osz­lanak meg az egész nép­gazdaság területén. Nagy há­nyadukat — ez érthető! — a gyógyszeripar alkalmazza, ugyanakkor olyan fontos ága­zatok. mint a mezőgazdaság és élelmiszeripar vagy külö­nösen a könnyűipar, nép- gazdasági arányukhoz mér­ten — az utóbbi közfogyasz­tású cikkeinek nagy számá­hoz képest — aránytalanul kevés védjeggyel rendelkez­nek. Serkenteni kell tehát a vál­lalatokat a védjegyhasználat minél szélesebb körű beveze­tésére. Mégpedig nemcsak itthoni munkájukban, hanem exporttevékenységükben is. Államközi megállapodások, nemzetközi egyezmények biz­tosítják annak lehetőségét, hogy a magyar védjegyek más országokban is — csakúgy, mint a külföldi védjegyek Ma­gyarországon — jogi elismert­séget, oltalmat kapjanak. T. F. Raffaelo Santi Valódi madonna Nem másolat, eredeti volt a múzeumban Előkerült — mint már je­lentettük — Raffaello Santi- nak, az olasz reneszánsz nagy festőjének 200 éve elveszett­nek hitt alkotása, a loretói madonna, mégpedig a lehető legmindennapibb helyen: egy múzeum falán. A szakértők mindeddig azt hitték, hogy a franciaországi Chantilly Cendé múzeumában levő festmény az eredeti egyik másolata. A legújabb tanul­mányok és tudományos vizs­gálatok nyomán azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a Szűz Máriát, a gyer­mek Jézust és Józsefet ábrá­zoló festmény, a kétszáz éves tévhittel ellentétben, nem másolat, hanem maga az ere­deti alkotás. Rájöttek hogy a festményen látható apró leltári szám alak­ban és elhelyezésben megegye­zik egy másik Raffaelio-fest- ményen található leltári szám­mal. Mercedes helyett rabkocsi Másfél milliós sikkasztás, csalás a dömsödi Dózsában Hetek óta tart a megyei bí­róságon a Buruncz-íeie bűn­szövetség pere. Minden kedd és csütörtök reggei a föld­szinti tárgyalóterem előtt öl­tönyös, nyakkendős emberek gyűlnek össze; idegén aligna sejtheti, kik közülük az ügy­védek, s kik a nagyszabású sikkasztással gyanúsított sze­mélyek. Aztán 9 órakor el­foglalja helyér a vádlottak kát padsorában egy tsz volt fő­mérnöke, egy volt üzemvezető, egy szerszámkészítő és két kis­iparos. Elöl a szürke rabko- csifaan szállított. főyádloth'Bu- funcz János ül. Tavaly ősszel még dízel Mercédesszel járta Pestet. Sikeres embernek szá­mított. Szerszámok — maszekban A negyed mázsa iratba fog­lalt b űncs ei ekmén ysoroza t egy titkos, s kívülállónak talán bonyolultnak tűnő megállapo­dással kezdődött még 1974- ben. Ekkor határozta el Bu­runcz, a dömsödi Dózsa Ter­melőszövetkezet szerszámüze- mén-ek frissen kinevezett ve­zetője, hogy dolgozóival mun­kaidőben a szövetkezet nyers­anyagából különböző szerszá­mokat gyártott, és azt saját zsebére eladja. A feketén ké­szült áruk vevője a móriezgáti Petőfi Tsz lett, e szövetkeze­tét beavatott főmérnöke, Vi­rág László kapcsolta a vád­irat szarint az illegális üzlet­hez. A tusiban készült termé­kek árán a két vezető kívánt osztozni, de a lebukást elke­rülendő a vállalkozást látszó- I lag törvényes pályára kellett | terelni. i így került az üzletbe Ver- í tán József kisiparos és segéd- ; je. Lengyel Sándor, aki főál­lásban Buruncznál, a dömsö­Most vásároljon szaporítóanyagot a SVfonorvidéki ÁFÉSZ faiskolai lerakaiéban Gazdag választékban kaphatók: rZMTdS DÍ3ZFÉK CSERJÉK íiézsáK € zÜMÖLCSFAO&TVJÍnVYOK szélűOLTVÁNYOK Nyitva: október 15-tól november 30-ig keddtől szombatig 7 és 17 óra között, . vasárnap 7 és 12 óra között. Keresse fel lerakatunkat a 4-es főút mellett, a 34-es km-kőnél. di szerszámüzemben dolgozott. Az árut, mintha csak ő készí­tette volna, Vértan sázmlázta, míg valójában a szerszámo­kat Buruncz és Lengyel lop­ta ki a dömsödi tsz terüle­téről, s szállította maszekhoz. Négy éven át virágzott ez a különös üzlet. Mariczgátról egyre érkeztek a megrendelé­seit, s a szerszámúzemben í kuglófsütő, galuskaszaggató, kenyérpirító, egérfogó, ozge- rincsütó, mákdaráló stb. gyár­tásához szükséges szerszámok készültek el. Esztendők során Buruncz és Lengyel — az ügyészség számítása alapján — 1 millió forint értékű ter­méket tulajdonított el Döm- södről, s azt 800 ezer forintért adták tovább. A vádirat sze­rint az összegből Virágnak 80, Lengyelnek 30, Buruncznak 200—250 ezer forint jutott — kidolgozott részesed Isi arány alapján — míg a többi pénz az adóhatóságé (350 ezer) és Vertáné (90 ezer) lett. Épül a főnök háza... A móriezgáti szerszámkész­let azonban nem az egyetlen tétel volt, amely a dömsödi Dózsa számláját terhelte. Bu­runcz még egesz sor vissza­élést -követett el, mindenek - eött munkásaival saját házát építtette fel. Buruncz tizen­hét beosztottja összesen 600 napon át betonozta a tetőt, a pincét, a járdát és ők rakták fel a gerendákat is, sőt ké­sőbb olykor az üzemvezető kertjét is művelték. A főnök munkásait a tsz-szel fizettette meg, úgy, mintha azok az üzemben termeltek volna. Ez újabb 103 ezer forintba került a Dózsának. Tavaly nyáron a Magyar Galambtenyésztők Országon Szövetsége különböző galamb- házak gyártásához szükséges szerszámokat rendelt Dömsö- dön. A munka egy részét Bu­runcz a móriezgáti szisztéma szerint, színleg két budakeszi kisiparossal készíttette el, majd a befolyt 120 ezer forin­ton egyenlő arányban osztoz­tak. (A két maszek, Molnár Gyula és Oszfolk Vilmos így lett az V. és VI. rendű vád­lottja a pernek.) A pénzszerzésben kifogyha­tatlan ötletű üzemvezető szá­mos esetben dolgozói révén vett fel kisebb összegeket. Ilyenkor a munkások bérét indokolatlanul megemelte, s a többletet (havi 300, 500, 700 forintot) magas üzemanyag­költségére hivatkozva elvette. Ezzel a módszerrel újabb 33 ezer forinttal növelte fizetését, s rövidítette meg a szövetke­zetét. Buruncz vétkeit össze­sen 12 pontban sorolta fel az ügyészség, az utolsó tétel sze­rint például a takarítónőkkel munkaidőben kalocsai mintá­jú térítőkét és függönydrapé­riákat hímeztetett magának 337 órán át. A háttér Az ilyen típusú bűncselek­mény az adott gazdasági egy­ség vezetésének, revíziós rendszerének súlyos kritikáját is adja egyben. Az üzemben nem ellenőrizték sem az anyagielhasználást, sem a dol­gozók munkáját, sem a fizeté­seket. A kár láttán már-már felfoghatatlannak tűnhet, ho­gyan volt lehetséges ilyen ösz- szegű nyerészkedés. Csakhogy az üzemvezetőnek adott jtor-, látlan bizalmat és önállóságot nemcsak a vezetők restsége magyarázza, hanem Buruncz eredményei is. Mert a 39 éves férfi gazda­sági szempontból — s ez az ügy különös ellentmondása — kitűnően dolgozott. A 40 mun­kást foglalkoztató üzemet 1974-ben 2 milliós veszteség­gel vette át és egy év alatt nyereségessé tette. Járta az országot megrendelésekért, tartós üzleti -kapcsolatokat lé­tesített, számottevően növelte az árbevételt, vagyis pénzt csinált a szövetkezetnek. Az üzem prosperált, a munkások megtalálták számításukat, s még emellett is olyan kapaci­tásfelesleget teremtett, hogy évente százezrekkel károsít­hatták meg észrevétlenül a tsz-t. Buruncz négy év után sem gazdasági visszaélései miatt, hivatalos vizsgálat után bukott meg. hanem egy sze­mélyes sérelmet követő felje­lentés nyomán. Aztán az első munkást újabbak követték. A vallomások szerint Buruncz egyre inkább kiskirályosko- dott, keze mindenhova elért, s ha valaki panaszt próbált tenni a szövetkezetben, nem volt hova fordulnia. — Ügy viselkedett, mintha az üzem a sajátja lett volna — mondta az egyik tanú. Folytatódik a tárgyalás A Pest megyei Bíróság dr. Kárpáti Piroska büntetőtaná­csa a fővádlottat két napon át hallgatta ki. Buruncz többsé­gében nem tagadta a bűncse­lekményeket, de a kár össze­gét csaknem minden tételnél túlzottnak tartotta. — A szak­értő irreálisan magasan álla­pította meg az anyagárakat, s a szükséges munkaórák dup­láját számította — közölte a letartóztatott férfi. Kisebb-nagyobb mértékben a többi vádlott is elismerte bűnösségét, kivéve a móriez­gáti főmérnök, Virág Lászlót, aki állítja, hogy a nyomozás során hallott először az illegá­lis üzletről. Több tanúvallomás után a következő napokban a műsza­ki és a könyvszakértők ki­hallgatásával folytatódik a tárgyalás. Babus Endre Pimaszkodók A pimasz szó a nyelv­újítás Koráján került be az irodalom nyelvébe, köz­nyelvi jelen-tesenek kikris- tályosoaása és megszilár­dulása azonban jóval ké­sőbbi. Ma a durván kihívó, otromba módon hetyke, arcátlan emberek jellem­zésére használjuk. Szóma- gyarázó szótáraink talán amellett tanúskodnának, hogy néhány évszázaddal ezelőtt nem éltek eleink közt olyan személyek, aki­ket e jelzővel illethettek volna? Nem, őket sem mondhatjuk ily szerencsé­seknek — csak éppen a ma­gyar pimasz helyett a latin eredetű impertinens szót használták megjelölésük­re... De kit vigasztal manap­ság az, ha pimaszkodóval hozza össze a balsors, hogy nem valami újsütetű em­berfajtával van dolga? Egy bizonyos, mindenfelől ér­keznek a vészjelzések: dur­vul a hangnem. Nyilváno­san lehülyézik, lemarház- zák egymást az emberek és elküldik -. A trágárkodók és a pi­maszkodók azonban még­sem sorolhatók egy körbe. Míg az előbbiek, esetleg csak egyszeri dühüket akarják levezetni kirobba- násu.ckal, a második cso­porthoz tartozók indulatai mélyen rejtve maradnak, s a sértő megjegyzés szájuk­ból sokszor látszólag szenv- tenül hangzik el. S mint­ha viselkedésük is a kö­zömbösséget sugallná, a pimaszkodó méltóságát megőrizve veti oda azt a mondatot, amellyel ember­társának rossz napot, eset­leg maradandó lelki törést okoz. Pedig szó sincs arról, hogy közömbös lenne. Ö rosszindulatú. Ártani akar a másiknak azzal, hogy el­veszi a jókedvét, feldühíti — ha csak néhány percre, órára is. Emeli ett előnyt, is szerez magúnak. 'Viselkedé­se ugyanis, úgy tÜhik, fel­jogosítja valamire, amihez a másik, egyszerű halandó­nak nincs joga. Ennek kö­szönhetően a pimaszko- dókkal nem mindig szál- lünk szembe, sőt... Megbénulunk és kikere- kedett szemmel bámulunk, mint annak a busznak az utasai, amelyre felszállt egy várandós fiatalasszony. Eddig még semmi különös nincs a történetben. Abban sincs semmi rendkívüli, hogy az ülőhelyek mind foglaltak voltak, sőt, jósze­rivel állóhely is alig akadt, s abban sem, hogy valaki megszólalt: — Kérünk egy helyet a kismamának! Közvetlenül az ajtó mellett, 20—25 év körüli fiatalem­ber ült. Meg sem mozdult. Ekkor újra elhangzott a felszólítás. Mire a férfi felemelte a fejét, ránézett a kismamára és harsogó hangon, hogy senkinek se kerülje el a figyelmét, ezt mondta: — Minek terhes, hát nem vagyunk elegen?! És egy másik, kevésbé megdöbbentő, de jellemző eset: ismerősöm betért a nagy forgalmú húsboltba, ahol többek közt grillcsir­két is árulnak. Tábla jelzi a falon, mennyibe ke. ül az egész, a fél, és mennyibe a negyed, ha a melles, avagy ha a combos részt választja az ember. Egy órával zárás előtt az egész szárnyasokon kívül csak egy fél és egy negyed darao volt — ez utóbbi a mellével. — Kérek egy negyed combos csirkét! — mondta ismerősöm. — Nincs — hangzott a tö­mör válasz — De hiszen itt látom. — Látni lehet, hogy látja a nagysasszony — mert ilyen szép meg­szólítás dukál a vásárolni szándékozónak —, de az egy fél, amit én ketté nem vágok! Egyen mellét, szárnyát! — Nem szere­tem. — Es mit gondol, én szeretem?! — kacagott fel az elárusító. — Csak nem képzeli, hogy a végén én ' fogom megenni a maradé­kot?! Ismerősöm még min­dig nem fogta fel, hogy pi­maszkodóval van dolga, ezért megpróbálta johb be­látásira bírni az eladót: — Van még egy órájuk a zárásig, addig eladhatja a többit is. — Na, most már ne vitatkozzon, viszi vagy nem viszi? — így a hentes. — Nem viszem. Azt ké­rem, amire szükségem van, ami önöknél kapható. Egyébként az árcédula is feltünteti. — Ja úgy — mondta vigyorogva a hen­tes —, az árcédulával van baj, hát akkor nincs árcé­dula se —, és ezzel egy mozdulattal letépte a com­bos negyed csirkét fel­tüntető feliratot — To­pább.' — szólt oda a követ­kező vásárlónak. Ismerő­söm eközben tanácstalanul állt. Végül is úgy döntött, hogy nem a nemszeretém- darab csirkét kéri el, ha­nem a vásárlók könyvét. — Firkáljon csak nyugod­tan, látom, ráér! — biztatta az elárusító. Aztán hirtelen meggondolta magát: — Vagy mit bánom éri-, egye meg! — És ezzél odavágta a középkorú nő elé á csir­kecombot Más: a pult innenső ol­daláról. Az édességboltban türelmesen várakozók elé berobban egy fiatalember és így szól az eladólány­hoz: — Dobjál meg, szivi, gyorsan, tíz deka Omniá- val! — A megdöbbent kis­lány — aki nem is ismeri a bizalmaakodót — kiszol­gálja. Ekkor a fiú — mi­közben karlengetéssel bú­csúzik —, így szól a vára­kozókhoz. — Én most ran- dira sietek, maguk meg siessenek a temetőbe. Folytathatnám akár ol­dalakon keresztül a ha- sxiló történeteket — de az; hiszem, nem szükséges. Mindenkinek van az emlé­kezetében néhány. Nem­csak utazás és vásárlás al­kalmával találkozhatunk pimaszkodókkal, hanem bárhol és bármikor. De épp a futó érintkezés k ázok, amikor elemükben érzik magukat — hiszen azt tesznek, amit akarnak, úgysem ismeri őket senki, nem kell felelniük mások idegeinek rongálásáért... Tófalvi Éva Folyik a betonozás .....HL.k...I A 43. számú Építőipari Vállalat dolgozói a budaörsi lakó­telep 7-es épülettömbjénél betonoznak. Halmágyi Péter felvétele 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents