Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
1*7». OKTOBER Sl„ VASÄRNAP 'cJurkrp Tél előtt az állatkertben A hideg idő beköszöntővel a Budapesti Állat- és Növénykert is télre készül. Állatait és növényeit áttelelni fűtött helyiségekbe viszik át a zord hónapokra. Szállására viszik az Afrikából származó, ótvenkllós sarkantyüs teknőst Melegházba kerülnek a pálmák is. E. Várkonyi Péter felvétele Még iskola előtf sem Az óvodák kerítésén kívül Három év körüli kislány áll Százhalombattán, a Rózsa Ferenc utca 40-es számú ház előtt. OdahaMik a közeli óvodából a gyerekek vidám zsivaja. A ház előtt játszó nagyobb gyerekek ügyet se vetnek rá, mire a babáját szorongató kislány megfordul és szomorúan fölfelé megy a lépcsőn. Utána lépek, megszólítom, a nevét kérdezem: Pa- latinusz Anitának hívják. Majd kétszázan Anita három és fél éves, az idén szeptemberben őt sem vették fel óvodába, csaknem kétszáz társával együtt. Szerencse, hogy másfél éves testvérével édesanyja gyesen van, ezért nem jelent megoldhatatlan gondot, amiért Anita kimaradt az óvodából. — Igaz, már kétszer vissza szerettem volna menni a munkahelyemre, de nem sikerült. Anitát a bölcsődébe sem vették fel, és hiába jelentkeztünk vele az óvodába, A Dunámén ti Hőerőműnél dolgozom, de a felvételt mégse sikerült elintézni. Azt mondták, talán majd novembertől. Ha így lesz, visszamegyek dolgozni. Négy éve vagyok itthon! Hosszú idő és kevés a pénz! Dudás Kati édesanyja nem tud megnyugodni. Neki semmit sem ígértek. Igaz, csak márciusban lesz hároméves a kis Kati, de előre jelentkeztek. A nővére most ment elsőbe, így Dudásné már hat éve otthon van a gyerekekkel. Amikor Katival gyesen maradt, a Húsz eredményes esztendő Ősz a budakeszi arborétumban Ahogy rójuk az utat, meg- Biegállok. Messzire ellát a szem a budakeszi arborétum legkiemelkedőbb pontjáról, amely 265 méter magasan fekszik a tengerszint felett. Szó sincs tehát hegycsúcsról, a környező vonulatokhoz képest viszonyítva völgy ez, ahol barangolunk. Nem hiába hívja a népnyelv Nagyhidegvöigynek, melyre a hűvös légáramlatok a jellemzőek. Csend van, kristálytiszta, átlászó a levegő. Húsz évvel ezelőtt egy erdőmérnök arborétumot álmodott erre a helyre. Az álmodozót, akinek sikerült terveit megvalósítania, Galambos Gáspárnak hívják. Ma 78 éves, de nyugdíjasként is naponta kijár Budapestről kedves fái, cserjéi körébe. Bizottság értékeli a gyűjteményt Természetesen, az 1958—59- ben megindult kutatások és telepítések nem tulajdoníthatók csupán egy embernek. Akkoriban az Erdészeti Tudományos Intézet olyan területet keresett, amely a Buda környéki zöldövezetben tapasztalatokkal szolgálhat parkerdő típusú, változatos erdőfoltok, fa- és cserjecsoportok kialakításához, másrészt pedig lehetővé teszi a dendro- lógiával foglalkozók számára az egzótafajok vizsgálatát. Később e terület nyilvános arborétumként is működhet. Az egzótafajok több szempontból hasznosnak bizonyultak. Mivel az 1950-es évek elején hazai fajokkal elkezdett újraerdősítés nem járt megfelelő eredménnyel, a szakemberek úgy vélekedtek: csak a hazaiaknál gyorsabban növő, a szárazságot, árnyalást jobban tűrő fajokkal kell próbálkozni. Az egzóta fa- és cserjefajok emellett színpompás látványt is nyújtanak... A kísérlet kiválóan sikerült. Ebben szerepet játszott az is, hogy a 36 hektáros területet a vadkároktól megkímélendő, drótkerítéssel vették körül. A legtöbb növény a Szombathely melletti kámoni arborétumból érkezett Budakeszire — de kapott — illetve vásárolt — a születő arborétum az ország minden részéből: erdő- gazdaságoktól, parkoktól, kertészeti vállalatoktól olyan fákat és cserjéket, amelyek itthon már biztosan meghonosodtak. Azonban azt is figyelembe kellett venni._ hogy olyan szélsőséges termőhelyen, mint a Telki—Perbál—Zsám- bék felé vezető út mentén egzóták telepítésével még sehol az országban nem próbálkoztak. Galambos Gáspár tehát, ha visszatekint az elmúlt két évtizedre, büszkén állapíthatja meg, hogy felbecsülhetetlen értékű munkát hagyott a jövő nemzedékre. Az arborétum mostani vezetője Lőczy János két esztendeje vette át a stafétabotot. Véleménye szerint a douglas fenyő, a sártölgy, a vörös tölgy, a törökmogyoró, a keleti luc és a szerb luc kiválóan meghonosodott ezen a területen. Vannak tehát tapasztalatok, amelyek a budai hegyvidék erdősítésében, pótlásában alkalmazhatók. Karai Mihályné betanított munkás jövőre nyugdíjba készül. 1950 óta á Budávidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság — amelyhez az arborétum tartozik — dolgozója. A Bedő Albert szocialista brigád tagja. Ez a brigád hét ember — a fák és a cserjék gondozója, most az elsárgult lombok mezején dolgozik. — Ilyenkor ősszel megszabadítjuk a díszfákat a vadhajtásoktól, ápoljuk azokat, s tányért kapálunk köréjük... — Sőt, gyakran még a férfimunkából is kijut, teszi hozzá a brigád második rangidőse, Fekete Gáborné — például ha olyan erős a vadhajtás, hogy csak baltával tudjuk eltávolítani. A brigád harmadik nődolgozója, a fiatal Szabados Sán- dorné alapvetően megváltoztatta az életét, amikor férjhez menvén Békés megyéből Bu- dajenőre költözött, s a szövőgyárat az arborétumra cserélte fel. Neki sem idegen azonban most már, négy év után ez a munka, mindössze a melegedőt hiányolja a téli zi- mankós időkre. i Az ország minden részéből Ez azonban nemcsak az ő jogos kívánsága, hanem az arborétum valamennyi dolgozójáé. Sajnos, nemcsak kint a területen, hanem még a gazdaság központjában is csak az ebédidő alatt engedhetnek fel a meggémberedett karok, lábak. A vezetőségnek gondolnia kell arra, hogy a mostani nyárias ősz hamarosan véget ér... A férfiak, Domin József kertésznek — kezdettől fogva segítőtársa az alapító Galambos Gáspárnak —, Szűgs Gyula kertésznek, Hajdú István és Jenei András szakmunkásoknak is lenne bőven tennivalója, azonban a hosszan tar-! tó szárazság nem kedvez a' csemetézésnek. Apatóczky István, a budakeszi erdészet műszaki vezetője kalauzom az arborétumban — a szikkadt talajt mutatja. — Más években ilyenkor már rég a földben voltak a fa- és cserjecsemeték, lomb- hullatók és örökzöldek egyaránt. Idén várakozásra kényszerülünk. Évente nyolcezerrel gyarapodik az állomány a húsz táblában. A budakeszi arborétumban több mint 1000 féle fa és cserje található, köztük 200 örökzöld. Néhány esztendő múlva teljes egészében kibontakozók majd a kép — a terv szerint 1985-ben szakértőkből álló bizottság értékeli a gyűjteményt. amelyhez időközben elkészülnek a magyarázó táblák is. Addigra kiépülnek az utak, a pihenők, hiszen a gyűjtemény nem marad örökké szigorúan védett terület, hanem megnyílik majd azok előtt is, akik nem tudományos céllal, hanem a megismerés vágyával keresik fel a főváros határától mindössze öt kilométerre fekvő arborétumot. Tófalvi Éva nagyobbat azonnal kitették az óvodából. — Akkor hallgattam. Elismertem, jogos, hiszen itthon vagyok, de az már nagyon fáj t, hogy iskola előtt sem vették fel a kislányt óvodába. Ha most a kisebbet sem veszik fel, nem is tudom, mit csináljak! Pedig úgy tudom, ez törvényellenes., A nagyszülők betegesek, távol vannak. Rájuk nem számíthatunk. Nincs hová tennem a gyerekemet! Ha nem veszik fel., más nem marad hátra, mint a fizetésnélküli szabadság. De ezt két gyerekkel nem lehet anyagilag bírni. Ügy tudom, munkahelyem, a Nagynyomású Kísérleti Intézet, sokat áldoz az óvodák patronálására. Szocialista brigádjaink keze nyoma ott van a város valameny- nyi óvodáján, mégsem kerülhet be a gyerekem. Munkahely nélkül Takácséknál szintén két gyerekkel van otthon az édesanya. Rita, a nagyobbik márciusban tölti be a hatot, Évi karácsonyikor lesz hároméves. Mindkettőjük óvodai kérelmét elutasították, pedig Ritának nagyon fontos lett volna iskola előtt az óvoda. Az édesanya viszi ugyan iskolai előkészítőre, de az mégsem az igazi. Ahogy mondja, két tanterem is tele van az előkészítős gyerekekkel. Az pedig hamarosan kiderült, hogy bizony kevesebbet tudnak ezek a gyerekek, mint az óvodások. Takács Istvánná még nem dolgozott Százhalombattán. Mióta ide jöttek, gyesen van a két gyerekikel. Most kétszeresen nehéz helyzetben van. — Sem óvoda, sem munkahely! Érdemes volna meghallgatni a százhalombattai fiatalasszonyokat, miért nem tudnak elhelyezkedni a városban? Ha valaki pedig máshová megy dolgozni, alig van esélye arra, hogy a gyerekét felvegyék az óvodába. Az én férjem az erőműben elektri- kus, három műszakban dolgozik. Nem húzza ki magát a társadalmi munkából sem. És most amikor nekünk kellene a segítség .., Egyik gyereket sem vették fel az óvodába. Takács István szerint is sokkal több * volt kezdetben az ígérgetés, az ide települt fiataloknak, mint amennyit valóra váltottak. — Sokan ezért is tekintik ugródeszkának a várost. Mi is gondolkodtunk már azon, hogy talán érdemesebb lenne elmenni — mondja Takácsaié —, Fűzfőn a régi helyemen azonnal visszavennének, és a gye rekeket is felvennék az óvodába. Itt pedig elhelyezkedni is nagyon nehéz. A múltkor is a Kőbányai Gyógyszerárugyár egy műszakos munkára hirdetett felvételt, háromszáznál is többen jelentkeztünk. De végül kiderült, hogy hamarosan három műszakba kellene járSovány vigasz Sári András vendégként csöppent beszélgetésünkbe. De nem ért egyet a borúlátó háziasszonnyal. ö, mint a DHV ifjúsági felelőse és a szakmunkástanulók szakoktatója, ismeri a fiatalok gondjait. — Ha azt is figyelembe vesszük, hogy máshol hosszú évekig kell a lakásra várni, és itt nem, akkor már el is mondhatjuk, hogy az itteni fiatalok előnyben vannak. Igen ám, de ha lakás van, bútor is kell, meg üzletek, meg kultúrház, iskola és óvoda is. Mindez nem megy egyszerre. Ezt mindenkinek be kell látnia. Tudom, sovány vigasz azoknak, akiknek gyereke kívül maradt. Gyakran azonban a közömbösség is akadály. Ha csak azt a példát hozom fel, hogy a szakmunkástanulók májusi fórumán mindössze ti- zenketten vettek részt, de mondhatnék példának a parkosítási akcióról is, ahova az egyik délután csak ketten jöttek el. Tüske László, a százhalombattai városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője elmondta: Százh alombattán összesen hét óvoda van. öt várasd és két üzemi. Ide az előírás szerint 823 gyerek járhat. Az idén júliusban 518 gyerek jelentkezett felvételre, ebből mindössze 327-et tudtak csak elhelyezni, de így is ez a régi óvodásokkal együtt 1089 gyereket jelent Az óvodák kihasználása 134 százalékos, ez az óvodás korúak 85,1 százalékát jeleníti. A felvételek ügyében bizottság döntött A bölcsődéseknél is hasonló a helyzet — Hozzákezditek egy ideiglenes óvoda elkészítéséhez is. Társadalmi összefogással minden erőnket latba vetettük, s talán novemberben még 90 gyereket el tudunk helyezni. A városban sok a fiatal. Előre nem lehetett kiszámítani, hogy hány gyereket akarnak óvodába adni? — Nagy a fluktuáció. A betelepülések és a két nagy vállalat munkaerőhelyzete, mind változtatott az eredeti helyzeten. Nincs előterv A felkeresett néhány család csak példa. Valamennyien tanácstalanok az óvodai elutasítás óta Többen az előterve- zést kérik számon a várostól. A fejlődő Százhalombattát zömében fiatalok lakják, akik közösen többet is tehetnének egymásért, gyerekeikért. Akkor talán, nem lennének panasszal téli a kismamák, nem akadna olyan, akiknek a gyereke kívül maradt az óvoda kerítésén. Szalai Mária A tolóhajó vízre száll Az eddig gyártott típusoknál méreteiben jóval kisebb, de teljesítményébein ugyanakkora tolóhajó prototípusa ké-; szül el rövidesen szovjet meg-; rendelésre a Magyar Hajó- és Darugyárban. Jelenleg már a ■belső szerelési munkákon dolgoznak a szakemberek. Ez lesi az első olyan miagyar gyártmányú tolóhajó, amely alkat' mas a 4—5 év múlva elkészülő Duna—Rajna—Majna csatornán való közlekedésre ii^ és áthaladhat az összekötött folyók zsiliprendszerén is. Az MHD tolóhajóinak legt,' nagyobb vásárlója a Szovjet*, unió. A tolóhajók a nagy szi« bárioi folyókon járnak. A kisebb méretű, de ugyancsak kétezer lóerős típust a ma-, gyár és a szovjet mérnökök közösen tervezték, s a hajé műszaki paramétereit egyez-? tették a Duna—Rajna—Majna csatorna építőtársaság szak-, embereivel is. A szovjet kül-; kereskedelem eddig 10 ilyen új tolóhajót rendelt, vala-. mennyit a Dunán alkalmazzák majd. A tolóhajó prototípusát még e hónap végén gyári próbáknak vetik alá, amelyeket szovjet átvevő bizottság is figyelemmel kísér. Az óbudai gyáregységben azt is elmondták, hogy a hajó valamennyi, itthon nem gyártott főegységéi szocialista importból szerezték be, a tőkés importhányad a korábbi tolóhajótípusok 4—5 százalékos arányánál jóval alacsonyabb. Bátran nekivágtak PARLAG VOLT - KERTÉSZKEDNEK RAJTA Mitől bátor az ember? Talán, mert nem fél az égzengéstől? Vagy fütyörészés nélkül is megvan egyedül a sötét szobában? Ki tudj^. De hiszen témám, a 36 bátor ember története. Mert, mit is cselekedett ez a 36 ember? Egyszerű, mindennapi dolgot: kertészkedni kezdtek. Kertészkedni? Igen. Csakhogy a kertészet olyan, mint az irodalom: mind a kettőben csak a legszebbet, a legcsodálatosab- ba't szabad termelni. A hétköznapinak nincs értéke: s egyikben sem lehet kiadni a munkát albérletbe,' Magyarázat Ügy esett, hogy tavaly, március 6-án, szeszélyes, szeles nap volt A KIOSZ nagyká- tai szervezetének helyisége felé tartott 36 ember. Feltúrt kabátgallérjukba húzták a nyakukat, mert hogy közben az eső is megeredt Kutyának való idő ez — gondolták többen is, de azért csak tovább törekedtek előre a szélben céljuk felé. Ugyan már, milyen céljuk felé? A 36 ember aznap akarta megalakítani a Hazafias Népfront nagykátai kertbarát kört. Az ám, de hogyan? Miből? És főleg, hol? Ihol a magyarázat. Száraz, jegyzőkönyv ízű magyarázat:. A használaton kívüli területen a termelés feltételeinek biztosítása... a közös vagyon megteremtése és a termelés szolgálatába állítása ... De hivatalosan hangzik. Hiába no, ez nálunk már csak így megy. De félre a tréfát. Az a 36 ember a KIOSZ nagykátai szervezetének egyik szobájában mégis megegyezett: addig terméketlen, használaton kívüli földön paradicsomot teremtenek. Ügy ám, Paradicsomot. Földi paradicsomot. Még kilencvenkettő A magyar ember ritkán áll olyan kezdeményezés mellé, amelynek igazáról, vélhető sikeréről nincs meggyőződve. Nos. állt-e valaki a 36 ember mellé? Álltak bizony. Nem is kevesen. Pontosan kilencvenketten. Ipari munkások; termelőszövetkezeti tagok, alkalmazottak, értelmiségiek, nyugdíjasok, fiatalok és öregek. Nők és férfiak. A 36 úttörő bátor ember megteremtett egy közösséget, nem kényszerrel, nem erőszakolt szervezéssel, hanem személyes példamutatással. No jó. Lfcttek 128-an,' s aztán mit tettek? Termelésen kívüli földre, sok munka és energia ráfordításával, termőföldet, virágzó kertet varázsoltak. Az addigi parlagterületre zöldségféléket ültettek, gyümölcsfákat telepítettek. Ha a sárga húsú kajszi- barackjukat, vagy a kék szilvájukat említik, elhomályosul a tekintetük. Vagy a piros cseresznye, a fanyar meggy— ez lett ám a földi paradicsom. De van ennek a földi paradicsomnak nagyon hétköznapi, forinttal mérhető eredménye is. És legyünk őszinték, az sem megvetendő. Egyszóval a múlt évben befektetett munka megtérült. Jutott a termelési eredményekből a lakosság, a népgazdaság asztalára is, s bőven a tagok zsebébe. A birtok ma már jelentős, mert egy tagban van 120 840 négyzetméter. S mi több, ez a nagy terület rövidesen körül lesz kerítve, társadalmi munkában. Virágzó gyümölcsös A 36 bátor ember, vagy a 128 megszállott ember kezdeményezésére felfigyeltek az illetékesek is. Segítségükre siettek. Az áfésztől kaptak 1500 egrestövet, és 200 ribiz- lit. Árkedvezménnyel pedig 600 szilvafát, 1200 kajsziba-, rackot, 200 meggyfát, 500 alma-, 300 körte- és 500 egyéb gyümölcsfát. Az új birtok virágzik, gyarapszik. Hozama évről évre növekszik, minősége javul. Hát, ennyi a történet, és nem több. De hiszen nem is a történet volt a fontos, hanem az a kezdeményező készség, amivel a 36 ember elindult a maga útján. Bíztak önmagukban,' de abban is, hogy az eredményes kezdeményezés, másoJ kát is melléjük állít. Karácsonyi István
