Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

KÖZÖS FENNTARTÁS CEGLÉDEN • • , Üzemek és a művelődési központ Végy egy negyvenezer la­kosú várost, helyezz a köze­pébe egy művelődési házat. Vizsgáld mag, hogy a maga hét, kiscsoportos foglalkozá­sokra alkalmas helyiségével (ideszámítva a színházi öltö­zőket is) hogyan elégítheti ki nem beszélve most a könyvtárról, múzeumról stb. — a majd’ húszezern.yi mun­kás művelődési igényeit. S tégy a fentiekhez ötven kisebb-ma- gyo-bb vállalatot, amely ebben a városban — Cegléden — működik mint leányvállalat vagy fióküzam, s vizsgáld meg, hogyan lehet mindebből korszerű közművelődés? Első pillantásra úgy tűnik, seho­gyan. Ám egyetlen pillantás nem elég — figyelmesen kell szemügyre venni az egyes té­nyezők kapcsolatát. Szocialista brigádok ' Adori Ferenc, a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregy­ségének szakszervezeti titkára a művelődési ház közös fenn­tartásáról rendezett tanácsko­záson, a többi között, ezt mondta: „Ott tartunk, hogy a brigádok többsége magárunk vesz színházbérletet. Negyven­éves emberek jutottak el odá­ig, hogy városunk problémái­val megismerkednek. Egyre kevesebb a formalitás a köz- művelődésben, a művelődési központ színvonalas rendezvé­nyeket biztosított számunkra, erre mi egyedül nem lennénk képesek. Az együttműködésnek köszönhetjük, hogy a válla­latnál munkásművelődésről beszélhetünk." A fenti szavakat harminc más vállalat, üzem képviselő­je is elmondhatta volna, a Kossuth Művelődési Ház 1978 óta ennyi intézmény számára biztosít művelődési lehetősé­get, abból az összegből, ame­lyet a gazdasági egységek át­utalnak, mintegy félmillió fo­rintot. A kezdet persze néni volt könnyű itt sem. Három évvel ezelőtt tíz vállalattal kötöttek együttműködési szerződést. Volt olyan vezető, aki pénzt ugyan adott, ám annak nem őrült, ha azt is megkérdezték tőle, milyen rendezvényeket látna szívesen az üzemben. A munkások sem fogadták egy­értelmű lelkesedéssel a nép­művelőket Igények szerint ’ — Most viszont eljutottunk oda — mondja Lűr István, & művelődési központ igazgató­ja —: nem kell erőszakolni az ittmaradást, hogy közönség legyen a rendezvényeken. A tegnapi gondok tették szük­ségessé az együttműködést, hi­szen a művelődési házban helyszűkében vagyunk, az üze­mekben viszont a közművelő­dési szakemberek hiányoznak — s mára a gyakorlatban je­lentkeznek az eredmények is. Igaz, ehhez például az kell. hogy a termelő egységekben tartott rendezvényeknél alkal ■ mazkodjunk a műszak befeje­zéséhez, a dolgozók közlekedé­si lehetőségeihez. Kiépítet­tünk művészekből, előadókból egy olyan gárdát, amely meg­bízható, és a színvonalbeli kö­vetelményeknek is megfelel­Hamar rá kellett jönniük a vállalatoknak is, hogy gyü­mölcsöző számukra ez az együttműködés. A közművelő­dési szakemberek az igények­nek megfelelően szervezik a különböző rendezvényeket. Tavaly például 193 alkalom­mal volt a művelődési köz­ponton kívül ismeretterjesztő előadás, műsoros est, író—ol­vasó találkozó, gyermekelő­adás, kiállítás. Nem hiány­zott a programból a színház­látogatás. gyakran szerveztek a vállalatok helyiségeiben a fiatalok számára disc-jockey műsort. Az üzemek ingyen kapják meg a ceglédi műsor­füzetet, nincs gondjuk az elő­adók utaztatására sem. Nyitott kapuk — Cegléden is meglehetősen nagy azoknak a dolgozóknak a száma, akik nem végezték el a nyolc általánost. Mit tehet­nek értük? Es mit azokért, akik valamilyen kiscsoport munkája iránt érdeklődnek? — kérdezem Lűr Istvánt. — A felnőttoktatással kü­lön általános iskola foglalko­zik a városban. Mi azokra fi­gyelhetünk, akik klubokban, szakkörökben keresnek közös­séget. Kiscsoportok szervezése a városközponttól távoli üze­mekben nem lenne célszerű, no mag azért sem, mert nem biztos- hogy megfelelő lét­számban lennének e;gy helyen azonos érdeklődésű emberek. A művelődési központban vi­szont negyvenkilenc kiscso­port működik, ide járnak a vállalatok dolgozói is. Ilyen nagyszámú csoport elhelyezése természetesen igen nehéz, d<* akik jönnek, tudomásul vet­ték. hogy egy-egy foglalko­zást akár az irodában is meg­tartunk. A mi speciális kis­csoportjaink mellett öt éve működik a városközpomthan a Dózsa-klub, amelyet több mint tíz vállalat támogat, s ahová bárki járhat. Ez a nyitottság jellemzi azo­kat a rendezvényeket is, amelyeket egy-egy üzem dol­gozód számára a művelődési központban tartanak — ilyen alkalmakkor egyetlen érdeklő­dőnek sem kell az ajtón kívül maradnia. Az is előfordul, hogy kisebb termelőegységek részére közösen szerveznek előadóestet, találkozót, tovább­lépésiként pedig azt tervezik, hogy a középiskolás kollégis­tákat is meghívják az ilyen eseményekre. A diákok ugyan­is érdeklődők, a kollégium­ban viszont ritkán nyílik mód például neves előadóművészek meghívására. Ehhez azonban egyrészt az szükséges, hogy az üzemeken belül tovább szapo­rodjon a művelődés, híveinek a száma. Egyenes űt Ami az előbbit illeti: ma már inkább közös fenntartás­ról beszélhetünk együttmű­ködés helyett, hiszen a köz­művelődésre fordított vállala­ti támogatás jelentős részét a művelődési központ házon*be­lül használja fel. Ami pedig a tartalmi oldalhoz tartozik: — Az elmúlt évben a váro­si pártbizottság, a tanács és a vállalatok vezetői megállapí­tották, hogy a művelődési köz­pont tevékenysége távlatilag is biztató — mondja Biczák Péter városi közművelődési felügyelő. — Ennek köszönhe­tően nő az üzemek aktivitása is. A Ceglédi ősz rendezvény- sorozatra például sok prog­ramajánlatot küldtek, a kél hét alatt az egész város meg­mozdult Mindig azt hallot­tam, hogy a ceglédi ember ne­hezen mozdítható — ennek ma már az ellenkezője tapasz­talható. Az üzemi rendezvényektől szinte egyenes út vezet addig, hogy mind többen lépik át a művelődési ház küszöbét is Ha a régi zeneiskola épületé­ben — amelyet a közelmúlt­ban kapott meg a művelődési központ — megnyílik az új kiállítóterem és néhány kis­csoportos helyiség, valóban lesz hova jönniük. Márpedig hamarosan átalakítják ezt az épületet is — társadalmi mun­kával. P. Szabó Ernő Filmújdonságok Az idei moszkvai nemzetkö­zi filmfesztivál egyik nagydí­jas alkotása, „Az amatőrfilmes” is szerepel a magyarországi moziforgalmazásra legutóbb válogatott lengyel filmek kö­zött. A Kristóf Kieslowski rendezésében készült alkotás egy fiatal amatőrfilmessel is­mertet meg, aki előbb család­ját, majd a vállalati élet ese­ményeit veszi lencsevégre. Andrzej Wajda rendezte „A vilkói kisasszonyok”-at. A két világháború közötti nosztalgi­kus történet főszereplője fel­keresi húsz éve elhagyott fa­luját, ahol az emlékek felidé­zésével érzelmi megpróbálta­tások várnak rá. Stanislaw Lem regényéből készült az a szovjet—lengyel koprodukciós alkotás, amely á „Pirx pilóta tesztje” címet kapta. A tudományos-fantasz­tikus sci-fi főhőse nem tudja megkülönböztetni egymástól az űrhajó személyzetének igazi és robotember tagjait, s ebből adódnak a filmbeli bonyodal­mak. Tolsztoj-adaptáció is szere­pel a legújabb lengyel filmúj­donságok között. „Az ördög” című kisregényből Jerzy Do- maradzki készített játékfil­met, „A bestia” címmel. Gyermekekhez szól a „Kérek egy elefántot” animációs film­ben egy kisfiú porcelán ele­fántja váratlanul növekedni kezd. Az elmúlt napokban román filmújdonságokból is válogat­tak a magyar szakemberek. A moziforgalmazásra átvett há­rom produkció közül kettőnek a Magyarországon már ismert Sergiu Nicolaestu a rendezője. Két alkotása közül az ..Éneklő kutya”, Jack London világhírű regényének filmváltozata, a „Marin bácsi, a milliárdos” pe­dig vígjáték. Kiállítások Budaörsön és Dabason SZILVITZKY MARGIT „ÁTRENDEZŐDÉSE” Szilvitzky Margit alkotása Átrendeződések címet adta bemutatkozásának Szilvitzky Margit festőművész. Ahogy ír­ja, Munkáimban többnyire le­hetőséget hagyok kisebb-na- gyobb változtatásokra, melyek a kiállítóteremben nyerik el igazán értelmüket. Ennek az átrendeződésnek egyik része, hogy formabontó módon maga Szilvitzky Margit tartotta sa­ját tárlatának megnyitóját. Azt hangoztatta, s ezt a dokumen­tált művek is igazolják, hogy a legegyszerűbb amorf rende­zetlenségtől is el lehet jutni a mértani harmóniáig. S ennél a pontnál kezdődik Szilvitzky átrendeződése. Nem önmagát, hanem a színeket, a formákat rendezi.. alakítja, csoportosítja, gyűjti, lendíti. Az érdekes az, hogy nem az általa kitalált eszmét gyorsítja fel. hanem a forma vezeti önmagát, ez válik láthatóvá, nem az emberi kéo- zelet beavatkozása, mely mó­dosítja az alakzatok természe­tes időzését a térben. Felisme­rése, hogy sok a fölösleges for­ma, mely ahelyett, hogy éoíte- né — rongálja a tér harmóniá­ját. Ezért Szilvitzky Margit arra törekszik, hogy az alapszínek, alapformák kiindulásaival szerves haladásukat vizsgálja, azt, hogy mire telik egvedi energiaforrásokból. Elemzi • a, sárga tömböt, kipróbálja a négyzet variációit, s azt. ho"" mozgásuk különböző állomá­sain miiven hármán,-akvantum­mal rendelkeznek. Ahol opti­mumot érnek el, ott kezdődik, ott kezdődhet a mű. Ebből adó­dik, hogy Szilvitzky Margit ki­állítása elsősorban a forma la­boratóriumi vizsgálata; kísér­let, kutatás, mely új iparmű­vészeti értékeket alapoz. Ebben van jelentősége is. Ahol a pró­ba zsákutcát jelent, ott ki is iktatódik e zavar, nem szüksé­ges sok száz alkotást létre­hozni — fölöslegesen. Ez az át­rendeződés lényege, a későbbi rossz művek végleges elnapo­lása. ez jelenti e kísérlet sike­rét. Elsősorban ezt. Mást is. Annak a folyamatnak vizuális tényszerűségét, hogy hogyan lesz több átlós, horizontális formából, mezőkre terjesztett színből Zászló, nagy fali leber- nyeg, gömbgyűrődés. Az is a vizsgálat tárgya, hogyan visel­kedik a fehér szalag fekete háttér előtt, hpgyan kupacos kötetlenséggel fehér lapon. Itt is, ott is jól, csak másképpen. Kiderül az is, hogy a fekete árnyak analízise szükségsze­rűen jut el a szürke kezdetig, a végpontig. Az is iparművé­szeti művelet, ahogy Szilvitzky Margit megnyitja a függőleges szürke síkot, átvezet rajta át­lósan egy szalagot, s ezzel megszületik a tér, a tér rendje, harmóniája. Az anyag minde­nütt textil, papír, zsákvászon. Az sem érdektelen, hogy mi­lyen egy tárlat hatása, fogad­tatása. Demeter Tamás, a mű­velődési ház egyik vezetője ar­ról nyilatkozott, hogy mintegy kétszáz látogató tekintette meg Szilvitzky Margit textillel ki­vitelezett átrendeződósét, s kü­lönösen a fiatalok körében kel­tett érdeklődést. EZÜST GYÖRGY UJ ALKOTÁSAI Ezüst György alföldi festő. Nemcsak azért, mert Békéscsa­bán született. Nemcsak őrzi if­júkori élményeit, hanem gaz­dagítja. lelkületében is azono­sul a föld népével. Díjakat nyert Szegeden, Békéscsabán, Debrecenben, Nagymaroson, megkapta a Munkácsy- és Medgyessy-plakettet. Nem nosztalgiákat hallgat, hanem képi igazságokat kereá a kaoás mozdulatról — évszázadok ka­rakterét találja meg benne —, megriadt lovakról, mely min­den egykori falu ismétlődő drá­mája volt, tanyákról, delelés­ről, gémeskútról, fákróL Ez utóbbiak dőlési szöge nemcsak a táj együtthatója, hanem a festő expresszív lendülete is. Amikor sárgákkal takarékos­kodik. akkor a Szárazság ősi félelmét találja meg a szomjas lovak párhuzamos alakzatával. Jó adottságokkal rendelkezik Ezüst György, melynél csak le­hetőségei nagyobbak. Kiállítása, amely a szlovák nemzeti napok keretében nyílt meg Dabas I. kerületi művelő­dési házában, vasárnap estig tekinthető meg. Losonci Miklós ................ ... ■-- v . ■■ Ez üst György: Alkonyaikor HETI FILMJEGYZET Családi Összeesküvés A „jósnö”, Barbara Harris, akinek kezében a Családi összeesküvés szálai összefutnak Kellemes csalódás várja azokat a beavatott nézőket, akik egy jó kis rettegésre ül­nek be a horror mesterének, Alfred Hitchcocknak legújabb filmjéhez. A Családi összees­küvés első képsoraiból kivi­láglik ugyanis, hogy a vér- fagylalás klasszikusának fer­geteges humora is van; sutba vágva nemcsak a krimigyár­tás kialakult hagyományait, de önnön filmkészítő módsze­reit sem kímélve, nagyvona­lúan 'játszik, gúnyolódik, ne­vettet és mulat — egyidejű­leg az előadott zseniálisan bárgyúcska történeten és ma­gán a műfajon is. A káprázatosán színes film története egy Blanche ne­vű, fölöttébb csinos és sze- relemáhes ifjú jósnő csodála­tos látnoki képességén alapul. Hozzá fordul ugyanis segítsé­gért az idős Julia Rainbird, kérve, hogy a szellemek se­gítségével keresse meg a csa­lád egyetlen leszármazottját, nővére házasságon kívül szü­letett fiát, akire mérhetetlen vagyonát hagyni szeretné. Blanche lecsúszott színészba­rátja társaságában mohón ve­ti magát a hiszékeny hölgy­től kapott megbízás kiaknázá­sára, s mert harmadikul hoz­zájuk szegődik a szerencse is, hamarosan jó nyomra akad­nak. Az eltűnt fiúcska után foly­tatott nyomozás szálai Adam­son úrhoz, egy dúsgazdag ék­szerészhez vezetnek. Minden elrendeződni látszik, ám egy furcsa mozzanat a végső ki­bontakozás gátja: a feddhetet­len hírnevű Adamoson úr bú­jik a nyilvánosság elől, tud­ni sem akar a rá váró hatal­mas vagyonról, körömszakad­táig tiltakozik az azonosítás ellen, jószerint menekül a szerencséje elől. Ez már több mint gyanús botcsinálta ma­gándetektív-duónknak, Blan­che behatol az oroszlánbar­langba, leleplezi az ékszerészt, aki másodállásban éjszakán­ként egy gyönyörű nő társasá­gában emberrablással foglalko­zik, minden esetben egy szik­rázó gyémántot követelve váltságdíjul. Jókor érkezik Blanche társa is, megmenthe­ti a közben bajba került leányt, s foglyul ejtheti Adamsont és barátnőjét is. A titkot sejtető álöltözetek, élszánt pillantások, a váratla­nul fölbukkanó sírásók, lát­ványos autós üldözések után nem marad más hátra, mint Blanche utolsó bravúrja: Adamson velencei csillárjá­nak csiszolt üvegfüggői kö­zött — társa legnagyobb el­képedésére — a szellemek se­gítségével fedezi föl a va­gyont érő gyémántokat. Nem fáj a feje a harkálynak Alapvetően társadalmi és nem művészeti okokra vezet­hető vissza az, hogy napjaink­ban világszerte egyre nehe­zebb filmet készíteni az ifjú­ságról az ifjúságnak. Ezért találkozhatunk gyakrabban a két kitérési lehetőség vala­melyikével: az ifjúságról ké­szült a film, de szüleikhez, il­letve a felnőtt generációhoz szól, vagy az ifjúságnak ké­szült, de történelmi vagy ka­landfilm hősökről mesél. Di­nara Aszanova a ritka kivé­telt, a nehezebb utat válasz­totta, amikor Jurij Klepikov forgató könyvéből olyan szí­nes ifjúsági filmet rendezett, amely a mai szovjet gyerekek, fiatalok életéből veszi nem­csak témáját, de hangját, stí­lusát, szemléletét is. A cse­lekmény nem túl eredeti, de a szokványos ifjúsági karrier- történeteknél sokszorosan ér­dekesebb és értékesebb is. Érdekesebb, mert szemernyit sem enged a szabványok, közhelyek csábításának, ha­nem makacsul valósághű, s értékesebb, mert igazmondá­sát nem különleges erényként tálalja, hanem a filmművészet nemes eszközeivel valószerű- síti. Száva Muhin, aki gyakran csodálja a címben emlegetett harkály szorgos kopácsolását, kicsit álmodozó, sérülékeny, de igen tehetséges és kitartó fiatalember. Nem űrhajós, ha­nem zenész szeretne lenni, s ezért mindent meg is tesz, ami tőle telik: reggeltől estig veri ütött-kopott dobfölszere­lését, s konokul tűri az értet- len szomszédok szidalmait, családja elnéző közömbössé­gét. Száva Muhin dobos akar lenni, híres dobművész; első­sorban a zenélés öröméért, do azért is, hogy bebizonyíthas­sa, ő is ér valamit, nemcsak szófukar bátyja, a válogatott kosárlabdázó. Ezt szeretné megmutatni édesapjának, er­ről kell meggyőznie osztály- társnőjét. Irinát is, akit min­denkinél jobban szeret, de el­sősorban önmagának akarja bebizonyítani, igenis képes el­érni az önmaga elé tűzött célt A valóság azonban egy na­pon tapintatlanul betör Száva Muhin különvilágába. Az élet, s főképpen az iskolai rend­tartás türelmetlen: megunva az igazolatlan hiányzásokat, az osztályfőnöknő fölkeresi Muhin apját, s elbeszélgetnek a fiú sorsáról. Ettől, úgy tű­nik, egy csapásra minden rendbejön; az apa törődni kezd a kisebbik fia jövőjével is, rendeződik a gyakorlási lehetőség, 'sőt Muhin és leg­jobb barátja, Baton egy kitű­nő zenekarba léphetnek be egyszóval jöhetne a boldog jövő ígéretének sablonos be­fejezése. Ám a bevezetőben említettük, Dinara Aszanova a nehezebb utat választotta. Irinának, akiért’ szinte mindez történik, édesapjával egy tá­voli városba kell költöznie, s Muha még ezt is csak levél­ből tudja meg, mert az építő­táborból nem érhet ki időben a pályaudvarra, lekési a sze­mélyes búcsúzást. Kétségbe­esve fut a kihúzó szerelvény után, egyre reménytelenebbül lemaradva, hitetlenül, tágra nyílt szemekkel bukdácsol a talpfák között — ezzel a nagy erejű képsorral búcsúzik a megrendült nézőktől ez a különös, tiszta, mai szovjet gyerekember. Köves István i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents