Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

1973. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK *™rrr ~éjps W KSímap Zöld utat kapott Védőszemüveg Kiválóan vizsgáztak a Gran- visus új ipari védőszemüvegei, amelyekből típusonként 50— 100 darabot adtak ki próbavi­selésre. ASZÓT Munkavédel­mi Tudományos Kutató Intéze­tének tesztje is „zöld utat” adott a sorozatgyártáshoz. Az esztergomi .vállalat, • amely Európa hat legnagyobb szem­üveggyára között foglal helyet, eddig is készített védőszem­üvegeket. Most azonban az ipar gyors technikai fejlődé­sének megfelelő, a fokozott követelményeket kielégítő tí­pusokkal bővítette választékát. A jövő évtől már ezek kap­ják a nagyobb szerepet a gyártmányösszetételben. A hét új típus sokféle variációjához licencvásárlással teremtették meg a feltételeket. Jó ütemben épül A Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a Budaörsi lakótelep 5—6-os háztömbjénél meg­kezdték a szennyvíz-, gáz-, és vízhálózat-építési munkála- ^ait. Halmágyl Péter felvétele. Sóskúfi képek Igyekvő népek laknak errefelé. Ahogy befut a kocsi Érd felől Sóskútra, gangos-rangos járdiacsík fut az út bal ol­dalán. Hosszan fehérük új és még újabb porták előtt. Gazdag a falu? A kissé talán provokatív kérdésre * Bencsik Antal ta­nácselnök és Dömsödi Mihály, a községi pártalapszervezet tit­kára határozottan bólint. — Keményen megdolgozott érte, akinek van. A munkaké­pes lakosság háromnegyede Pestre jár. Ök is, meg a kő­bányában, ásványbányában, a Törökbálinti Állami Gazdaság helyi üzemegységében munkát vállalók is délután, este, hét végén veszik a szerszámot, irány a kert. A gyümölcs-, szőlőtermesztésnek nagy ha­gyományai vannak erje é$ a szorgalmas embernek ez a munka jól jövedelmez. Két- ezerhatszázan élnek Sóskúton és a takarékszövetkezetben az egy lakosra jutó betétállo­mány nagyobb, mint bárhol a környéken. — Ez személyes gyarapodás. És a községé, a közösségé? — Éppen azért beszélhetünk nyugodt lelkiismerettel a sós- kútnak relatív jómódjáról, mert ezek az emberek lokálpatrió­ták. Szeretik és gyarapítják községüket. Amikor hetven­hatban belekezdtünk a száz­személyes 1 óvoda és a kétszáz adagos konyha építésébe, há­rom és fél milliónk volt. Ugyanennyit tettek hozzá a helybeliek, társadalmi munká­ból. Ahogy az óvoda elkészült, nekiláttunk az egészségháznak. Hat hónap alatt megcsináltuk, főleg nyugdíjas kőművesek se­gítségével. Idén tavasszal a falugyűlésen mondtuk: járda kéne, a tanács ad sódert, a ce­mentet a lakosoknak kell megvenniük. Az eredményt láthatta: kétezer méter járdát készítettek el. Ez igazi kaláka volt, öt-hat család összeállt, kőművesek irányították őket, akinek volt betonkeverője oda­adta. alig győztük a sódert le­borítani. • Két új ház, két fiatal páré. Pátrovics György villanysze­relő, felesége az óvoda élel­mezési vezetője. Mátrai Mik­lós építésztechnikus a Budai Járási Építőipari Szövetkezet­nél, neje védőnő. Mindkét új ház új jövevényt vár, a máso­dik gyereket. A telket magán- tulajdonostól vették, ahogy közművesedik a falu és víz, villany jut majd mindenhova, úgy emelkedik itt is a négy­szögölek ára. A tanács mostanában az ál­lami gazdasággal tárgyal te­lekügyben, szeretnének olcsón parcellázni, harminc-negyven jogos igénylő vár házhelyre. A tartalom és forma ritka ellentéte:. az iparcikkbolt. A belbecs: magnók és kerék­párok, hűtőszekrények és tele­víziók, kerti gépek és rádiók A külcsín: olajos deszkapadló, félméteres rogyadozó ajtók, ujjnyi széles résekkel, egy spá\ olajkályha. Szupermodern technika a századeleji szatócs- boltokat idéző polcokon. A boltost, Báthori Miklóst, dicsérik szerte a faluban. Min­dent megszerez, ami kell, utá­najár a dolgoknak, saját ko- . csijával szállít, vérbeli ke­reskedő. Másodmagával éven­te 8 milliós forgalmat bonyo­lít le, úgy, hogy a, bútor egyik raktárban, a fólia a másikban, mert van hét tárolóhéiye, ho­lott ha egy lenne, de jó nagy, száraz, megfelelő... Egyébként Báthori Miklós min'takertész is, kordonműve­lésű szőlőjét sokan csodálják. A helyi, majd ötven tagot számláló kertbarátok körének tagjá, havonta bejár Pestre, a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházábay--az őrszá- gos* kertbarátkor összejövete­leire. Hát ti? — Fogorvoshoz megyünk! — rikkantják és nevetnek hoz­zá. No igen, óvodások, még nem tudják, szerencsére, hogy ez a hely nem éppen szívderí­tő. A már említett egészség­házban hetente egyszer gyere­keket fogad dr. Kískőszegi Andrea, fogápolásra tanítja őket és természetesen vizsgál, gyógyít is. — Múltkor egy óvodáscso­portnál 23 gyerekből ötnek tel­jesen elhanyagolt volt a foga­zata, már csak gyökerek ma­radtak. Nyolc kicsinek nem akadt semmi panasza, a többit kezelni kellett Nem túl jó arány. — És a felnőttek? — Amikor fáj, akkor eljön­nek. De aki egyszer itt volt kezelésen, annak megmondom: félévenként vizsgáltassa meg a fogait. Öröm, hogy egyre töb­ben szót fogadnak. Persze, van itt kész fogpótlás is, amelyért vagy egy hónapja nem jön a tulajdonosa. Üzen­tem érte, mondta: most épít­kezik. Az is lehet, olcsónak ta­lálja a dolgot — a csinos, fia­tal fogorvosnő nevet. —- Fogat? Ötcsónak? — Egy fogsorra sokat térít az SZTK, így az csak úgy száz forintba kerül. Ha ez indokolt, természetesen ezt csináljuk meg. De van, amikor mondjuk körhídra van szükség, ebben ezüst is akad, kevesebb a té­rítés, ezerötszáz forint az .ára. És bizony vcflt rá eset, hogy számon kérte tőlem a beteg: a szomszédnak a drágábbat ad­ta a doktornő, én is meg tu­dom ám fizetni az árát! Andai György Óvoda, iskola Sok a terem — mégis kevés Tervkészítés élőit a dobosi járásban Aki a diabasd járás oktatás­ügyinek fejlődéséről érdeklő­dik, könnyűszerrel megtud­hatja: a mostani tervidőszak­ban, 1979 őszéig a, tervezett 225 óvodai helynél több, 475 készült el, s fogad apróságo­kat, A 42 tanteremből, amit tervbe vettek, eddig 23 áll ké­szen. Gyálon, Dabason 100— 100 személyes óvodát, Alsóné- medin 25 új óvodai helyet épí­tenek, még az idén 20, a kö­vetkező tanévben pedig 12 tantermét, s megkezdik a tervben nem is szereplő gyá- ü 12 termes iskola alapozá­sát. Kevés Vitathatatlanul hasznos, lé­nyeges többlet ez. Zsadányt László, a dabasi járási hivatal tanulmányi felügyelője sze­rint azonban: — Többlet ide vagy oda, az óvoda, a tante­rem még így is kevés. Pedig józan ésszel belátható, mek­kora erőfeszítés, társadalmi összefogás, segítség kellett a terveink túllépéséhez. Erről csupán egyetlen adatot: eddig a tanterem- és óvodaépítésre 10 millió forint értékű társa­dalmi munkát szántak a járás lakói, az itt dolgozók. Példákat sorolok: Gyálon, Ocsán az iskola és óvoda épí­tésére nem akadt volna kivi­telező, s nem készülhetett vol­na el egyik sem, ha a Vörös Október és a Szabadság ter­melőszövetkezetek építőbri­gádjai nem vállalták volna a munkát Ugyanígy hiányozna a ma már oktatást szolgáló felsőpakonyi négy tanterem, amelyeket a TESZÖV dolgozói készítettek eL, ^ r«, .t A pénz sem csak a közpon­ti, a megyei támogatásból származik. Az üzemek, válla­latok néha anyaggal is segí­tettek, a helyi tanácsok pedig saját költségvetésükből is for­dítottak jócskán forintokat er­re a célra. Bugyin hét tante­rem, Tatárszentgyörgyön gya­korlati műhely készült így. Támogatóinkat tehát csak köszönet illetheti. És mégis megisníétiem: így is kevés a tanterem, az óvoda... Baji József, a járási hivatal művelődési osztályának gaz­dasági felügyelője: — Hogy miért kevés? Az okok között találjuk az agglomerációs gyű­rűben jellemző bevándorlást, s például azt, hogy megszűntek a tanyai iskolák. Tizenöt esz­tendő alatt harmincöt tanyai tanterem üresedett meg. Ugyancsak felszámoltuk a szükségtantermek egy részét — húszat —, mert ezek olyan elavultak voltak, hogy oktatni már nem lehetett bennük. Ja­varészt ‘ a községek területén szétszórt egyházi iskolák haj­danvolt termeiről van szó. Kiépült járásunkban a kise- gítőiskolai hálózat is. A kise­gítő tanulócsoportok száma 1970 óta négyről huszonnégy­re nőtt, s egy-egy csoportban körülbelül 10 gyerek tanul, de minden új csoportnak tan­terem kellett. Fejlődött az ok­tatás, gyarapodott az iskolai élet, s ez is teremigényes. Az egyéves iskolaelökészítő tanfo­lyamok, a korrepetálások, pót- foglalkozások, középiskolai elő­készítők, szakkörök, s a fel­nőttoktatás sem oldhatók meg tanterem nélkül. Említést ér­demel, hogy az évtizedfordu­lón még csali 31 volt a nap­közis csoportok száma, ma hatvannégy. Nekik is helyet kellett teremtem. Ugyanebben az időszakban megváltozott az osztályok bontási határa is: a korábbi 51 főről 41-re csökkent. Pe­dagógiailag feltétlenül indo­kolt az alacsonyabb osztály­létszám, de elegendő tante­rem nélkül így is nőtt a fe­szültség. Ezekkel a változásokkal az óvo#ai..és iskolai beruházások nerir'Md'ták lépést tartani, s így meglehetősen nagy a le­maradás. Lemérhetjük Ismét Zsadányi Lászlóé a szó: — Hogy lemérhessük, mekkora a hiány, hadd mond­jak néhány számot: az óvo- dáskorűaknak csak 60 száza­lékát fogadhatják a járás óvo­dái, az országos átlag 80 szá­zalék körüli. S óvodáinkban így is a megengedettnél négy százalékkal nagyobb a gyer­meklétszám. A legszembeöt­lőbb feszültség Gyálon tapasz­talható, ahol 1107 óvodás korú gyermekből idén csak 349-et vehettek fel, holott a tanácson száznál több jogos felvételi fellebbezést tartanak nyilván, amelyeknek a hely hiánya miatt nem tehettek eleget Be­járó, több műszakban dolgozó szülők gyermekeit voltak kénytelenek elutasítani... Ugyancsak két műszakos váltásban keli tanulnia az ál­talános iskolák négyötödének. Egy osztályteremre átlagosan 46 tanuló jüt, míg a Pest me­gyei átlag harminchat. Tavaly a járás 229 tanterméből még 28 volt szükségtanterem, s 155-öt használtak váltakozva. A napközis ellátottság is rend­kívül alacsony, huszonhét szá­zalékos. — Tennivalóinkat jól érzé­kelteti, hogy ha el akarjuk érni 1986-ig a megyei tanács irányelvei szerint kívánatos nyolcvanöt százalékos óvodai ellátottságot, akkor 725 új óvodai helyre lenne szüksé­günk. Gyálon az épülő száz- személyes óvodán kívül pél­dául még 250 helyre leone szükség.* Legalább Ahhoz, hogy a következő tervidőszak végéig felszámol­hassuk a járásban a váltott műszakos oktatást, s a napkö­zisek aránya 35 százalékra nőhessen, 128 új tanterem kel­lene. Természetesen tudom, hogy ezek az igények távol állnak lehetőségeinktől. Da legalább 50 új tantermet kell építeni a járásban 1886-ig ak­kor is, ha csak 50—60 Száza­lékra kívánjuk 'Visszaszorítani a két műszakos oktatást a je­lenlegi nyolcvanról... Érthető tehát, miért mond­tam, hogy kevés a tanterem, az óvoda — mondja Zsadányi László. — Szerencsére nem maradunk magunkra. A me­gyei tanács 1978. szeptember 29-i végrehajtó bizottsági ülé­sének állásfoglalása a területi aránytalanságok megszünte­tésében első helyen említi a dabasi járást a segítségre szo­rulók között V. G. P. Bába Mihály: WicloJa nuar voHtí Déter a klub előtt megtúráztaitta a motort, csak aztán állította le. A bukósisakot nem vette le, úgy robbant be a kisterembe, ahol év­folyamtársai üldögéltek. — Sziasztok! — kiáltotta. Egy pillanatra csend lett, aztán egetverő lárma kerekedett. Mi az, Péter, feltörtél? Kölcsön kérted? Örököltél az amerikai nagybácsi­tól? Még ilyet! Nahát, a Péter! — Egyszerre csak egy beszeljen, nem szemináriumon vagyunk — ne­vetett Péter, miközben kicsatolta a bukósisak szíját. — Jó kis tökfedő — simogatta meg, amikor hóna ala kapta, s lezökkent egy szabad szék­re. — Na mesélj, de röviden, mert nem ez a klubnapi téma — bökött felé Zalai, a titkár. — Röviden? — csodálkozott Péter — Erről a motorkerékpárról nem ia­het röviden mesélni. — Jó, jó, csak kezdd ell — Ott kezdődött, hogy csípte a csőrömet a csaj kocsija ... — A másodéves Ágié, aki korül legyeskedtél ? — Aha. Szóval azt mondtam ma­gamban, ha neked van kocsid a pa­pikádtól. nekem motorom lesz, de a saját keresetemből. És lett is. Ennyi az egész. — Ne hülyéskedj. Honnap szerez­ted a pénzt? — Ja, az egy kicsit bonyolultabb volt. Valaki azt mondta, hogy a fu­varozási vállalatnál jól lehet keres­ni. Elmentem. Igen ám, de engem, mint csóró filoszt, olyan kocsira dobtak, ahol a kereseten kívül egy fillér sem esett le. Legfeljebb egy kávé, egy üveg sör. Két hétig bír­tam. Akkor összeakadtam a szene­sekkel. Mondom a főkolomposnak, hogy vegyenek be, mert csóró va­gyok és szeretnék keresni. Felhá­borodtak. Hogy gondolom én aztl Honnan jöttem? A sittről? De még akkor se! Micsoda, hogy diák va­gyok. Bölcsész?! Na fene, kezdődik a régi világ megint, a dokik mennek trógerolni, kitúrják a becsületes melóst, és így tovább. Legyintettek, káromkodtak, otthagytak. Harmad­nap vagy negyednap, nem emlék­szem már pontosan, jött a brigadé- rosuk. — Dokikám, gyere! A talponálló­ban várnak a bunkók! P lmentem. Söröztek. Nekem Is ■L< hoztak egy korsóval. — Idefigyelj, doki, nekünk kell egy firkász, ha vállalod, jöhetsz hoz­zánk. Persze a rendes melót el kell végezned neked is. A feladatod még. hogy dumálsz a hapsikkal, meg esta számolgatsz egy kicsit. Vállalod9 Vállaltam. Az első nap rogyadozó térdekkel vánszorogtam el a kocs­mába, sörözni, no meg elszámolni. Nem is a cipelés volt a legrettene­tesebb, hanem a lépcsőmászás, le s fel. S milyen rozogák, csorbák vol­tak! Mindig attól féltem, hogy has- ravágódok és a kosár fa a fejemr® zúdul. Néhány nap alatt azonban el­lestem a fiúk titkát. Tudtam, med­dig hajoljak előre, hogy egy csep­pecskét könnyebb legyen a teher. Megtanultam apró, gyors léptekkel járni, hogy a kosár ne billeg Jen. — Inkább a keresetről mesélj — kiáltotta valaki sürgetően. — A keresetemről? Másfél hónap alatt összejött a motor ára. — Miért nem szóltál, te lüké, én is elmentem volna — nyújtózkodott a magasba az egyik fiú. — Jövőre szólok — nevetett Pé­ter —, most már van protekcióin. De nem ez a legérdekesebb. Volt egy kalandom, amit sohasem felei­tek el. Elgondolkozva nézett körül évfo­lyamtársain. Töprengett. Elmondja, ne mondja? Érdemes-e? Aztán be­lekezdett. — Együtt érettségiztem egy srác­cal. Amolyan jó cimborák voltunk. Sokat jártam hozzájuk, ő is mihoz- zánk. Érettségi után mégis megsza­kadt a kapcsolatunk. A szülei tehe­tős emberek voltak, nem filosz pá­lyára szánták csemetéjüket. Tudja isten, hogy esett, de egyszercsak ott álltunk a kapujuk előtt. Na. doki­kám, nyomás fel az első emeletre, megdumcsizni a palit, de gyorsan ám, mert ma még szeretnénk egy fordulót tenni, mondta a brigadé- ros. Ránéztem a névre. Azt mond­tam: Ide nem megyek, a fiával együtt jártam gimibe. Nagy volt a csodálkozás. Na és? Mi a kedves papának hoztuk a tüzelőt, nem a volt gimitársadnak. Nem hasz­nált a rábeszélés. A főkolompos ment fel. Jött az öreg, rögtön meg­ismert, nagy szemeket meresztett rám, de nem szólt, nem is köszönt. Talán egy fél óra múlva lejött a Csabika, de az apja elkapta, félre­húzta, nehogy találkozzon velem. Csak ennyit hallottam: Menj vissza, az a hogyishívják Péter itt trógerol, ne találkozz vele. Tudtam én min­dig, hogy egyszer el.fog zülleni, de te nem hittél nekem. Meglesheted, ha akarod, de az ablakból. Nyomás fel a lakásba. Hallaná se akarok róla többet. Méghögy a barátod volt? Mi a fene? Már az ilyen lezüüött, tróger alakokkal barátkozol. Indulj, mert jön! pgy lélegzetvételnyi szünet után •a-J folytatta. — Először úgy éreztem, hogy el­illan minden ‘ erőm, le kell ülnöm, egy lépést sem tudok tenni. Aztán meg rettenetesen begurultam. Arra gondoltam, hogy odamegyek a muk­sóhoz, a szemébe vágom, hogy har­madéves filosz vagyok, hogy tavaly négy egész kettőre végeztem. De er­re nem maradt időm. A brigadéros megfogta a karomat: fel a kocsira, mondta, imitáld a melót. Azzal már fel is lendített. Amikor végeztünk, a brigadéros lezökkent mellém: Te doki, nem is olyan smucig a te ha­verod papája, egy-egy százast do­bott fejenként. így hát, bár rajtad a sor, ma nem te fizeted a kört, ha­nem rrui. És a többiekkel együtt úgy hahotázott, hogy a járókelők csodál­kozva bámultak ránk. Csend lett. Péter belekaszált a le­vegőbe, hogy vége a történetnek. —- De piszok alak az a te gimitár- sad — mondta a titkár. — Ha egye- temro járna, ki kellene záratni! — Na, na, na, — csitították a töb­biek. — Talán nem is tehet róla, hogy olyan szemét a papikája. Ezek­nek, ha megszedik magukat, a fejük is megtelik vízzel. Ha csak az ő pa­pája lenne ilyen!! X>éter felugrott, hogy véget vessen ■* a vitának. — Gyerekek, ettől függetlenül: Micsoda nyár volt! Életem legszebb nyara! Meghozta a motort! Amire úgy vágytam! — csettintett ujjaival. — De mi lesz a klubnapi téma? — Ez volt! Eltelt az idő. Mivel több hozzászólás nincs, a mai klub­napi foglalkozást befejezettnek te­kintem — mondta kissé filoszos fellengőzéssel a titkár. é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents