Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-18 / 244. szám

1979. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK :íy!&í«í»» 3 Filmek, ruházati cikkek, hinták Pest megyéből A vásáron láttuk, kaphatók-e? Több éves kutatómunka eredményeként — s tegyük hozzá ehhez azonnal, hogy a gyár saját kutató- és technoló­giai laboratóriumában készült fotócikkel idén ismét új ter­mékkel jelenhetett meg a váci Forte Fotokémiai Vállalat az őszi BNV-m. Kérdésünkre, hogy vajon már az idén meg­vásárolható-e fdlmcsaládjuk új tagja, a FORTEPAN 400 Pro­fessional, határozott igen a válasz. Elmondták a gyár szakemberei, hogy e termé­kükkel régi igényt sikerült most kielégíteniük. Igaz, hogy elsősorban a hivatásos fény­képészek hiányolták az igen magas fényérzékenységű, ki­fejezetten műfényhez — mű­teremhez — hangolt fotóanya­got, ám az ügyes amatőr fo­tósok is sikerrel használhat­ják. Az új típusú filmet első­sorban portrék készítésére ajánlják, miután a film előál­lításánál alkalmazott tech­nológia lehetővé teszi az arc­bőrök fin<«n színkülöntoséged- nek érvényesülését. Nem kapható azonban még idén a ceglédiek legújabb ter­méke, amellyel ugyancsak nagy sikert arattak a nemzet­közi vásáron. Arról a kis — szemre is tetszetős, piros színű — kézi fúrógépről van szó, amely lényeges dolgokban tér el elődjétől. Legfőbb előnye, hogy könnyebben kezelhető—, a középre helyezett fogantyúval oldották meg. A jobb súlyel­osztás mellett, azzal is elősegí­tik tervezői a népszerűsödését, hogy fordulatszám-szabályozo kivitelben is kapható lesz majd. Ezáltal ugyanis jól használható különböző ke­ménységű anyagok fúrásához. A barkáesgépek megkedvelé­sét napjainkban már nemigen kell szorgalmazni; nagyra nőtt a Csináld magad! mozgalom tábora. Inkább csak arról le­het szó, hogy a vásárjók ne járják hiába a boltokat, no meg, hogy a zsebüknek is megfelelő áron vásárolhassák meg a kisgépeket. A ceglédi ÉVIG Kisgépgyár vezetőinek véleménye szerint termékeik eddigi sikerét is azzal érték el, hogy az importáltnál jóval olcsóbban tudják eladni bar- 'kácsesaközeiket.' S hogy mi­kor kapható a modem Ids fúrógép? ígérik: jövőre, az év élső felében. igazi sztárok A Váci Kötöttárugyár vá- Sárbeli színes, gazdag kiraka­ta sok embert csábított; fel­idézni sem lenne könnyű, mi mindent kínálgattak megtekin­tésre. A vásártközönség azon­ban, érthető módon, ma már vevőként járja az áruházakat és az üzleteket, s elsősorban azokat a cikkeket keresi, ame­lyekre nagy propagandával felhívták a figyelmüket. A váciak esetében, n-am is hiába. Saját városi mintaboltjukban se szeri, se száma a sehol másutt meg nein vásárolható kötöttáruknak, ám jó részük­ből már rendelt is a kereske­delem. Miután közeleg a hű­vös-hideg időszak, csökken a rangja a sokféle divatos póló­ingeknek, de keresettek a pa­mut-poliészter anyagból ké­szült szabadidő-ruházati cik­kek — kapható számtalan férfi-női és gyermekmodell —, no meg az új típusú, acrilból előállított női ruhák. A tré- ningegyüttesek iránti keres­let sem csappant meg, hiszen ezek olyan ruhadarabok, amelyek szinte egyetlen kor­osztály ruhatárából sem hiá­nyozhatnak. Az igazi sztárok­kal — valódi szezonális cikk a fürdőruha — természetesen majd csak jövő május táján találkozhatunk az üzletekben, a gyár vezetői bíznak abban, hogy kedvelt lesz a spanyol­olasz mintára készített fürdő­ruhacsalád. Bizakodnak a ke­reskedők is, hiszen nem keve­sebb, mint 150 ezerre biztosí­tották be magukat — és a vásárlókat! — a Füred-kelmé­ből készített fürdőruhákból. * Karácsonyi ajándék PULI-hintában szánhattak magasba a vásári gyerekek, PULI felirat köszöntötte ki­állításukon is a kis és nagy lá­togatókat. A Monori Kefegyár játékai — túlzás nélkül állít­hatjuk — osztatlan síikért arattak a BNV-n, sokan azon­nal pénztárcájuk után nyúltak volna. Megtudtuk, hogy az impregnált sátorvászon bevo­natú — így tehát szabadban sem ázik át! — óvodai mászó­rendszert szívesen gyártják, ha kérik tőlük és készítik az ugyancsak óvodákban hasz­nálható. többféle formájú fa guri-gurikat is. Előállítottak és fel is szereltek már az idén tizenkét PULI-hintát szerte a megyében, ám a különféle nagyságú konstrukciós fajáté­kokból idén még nem elégítik ki az igényeket. A karácsonyi vásárra kerül forgalomba majd néhány száz doboz be­lőlük, a termelés megszerve­zésére azonban még egy kis időre szükség van. Minden­esetre egy-fcét éven belül mintegy 40 millió forint érté­kű játék jut Monorról — a hazai kereskedelmi egységek­be. Miics gép, meri... fí.J Gazdálkodni kellene Gyors ritmusban gyarapodó gép- és berendezés­állomány az iparban, az építőiparban, a mezőgazda­ságban, s ugyanakkor szinte az ellenkező irányban: lassan javuló eszközhatékonyság. Befektetett forintjaink kamatai korántsem akkorák, mint amekkorák lehetné­nek. Az okok sokfélék. Ma kezdődő riportsorozatunkban csupán egyetlen területen kutattuk okok és okozatok nem egyszerű — némely esetben kimondottan bonyolult_ — összefüggéseit, s ez a részterep köznapi jelenettel illusztrálható: áll a gép. Miért áll? Uj ruhában Miként lehet megújítani a hagyományost és még kelen­dőbbé tenni a kelendőt? Jó választ adtak a kérdésre a kiskunlaeháziak. Az ÉGSZÖV ugyanis, mint minden évben az idei őszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron is szerepelt termékeivel, s a népszerű To tya-kazánjaik iránit várhatóan jövőre még inkább nő a ke­reslet. Gondoljunk csak arra, hogy miiként kell hozzálát­nunk a megszokottól takaré­kosabb életmód kialakításá­hoz, s arra, miként próbáljuk meg szorosabbra húzni a de­rékszíját. Nem könnyű bíz’ a dolgunk. Nos, a kisfcunlachá- ziak új kazánjai egyetlen do­logban újak: üzemeltetésük1 höz a mostaninál kevesebb energia lesz szükséges. A szí­nes — a vásáron pirosat lát­hattunk — hőszigetelő burko­lattal bevont berendezések egyébként a szemnek ás tet­szetősebbek. S hogy mikorra tervezik a gyártásukat? Tel­jes kapacitásukat lekötötte már a kereskedelem, vala­mennyi megrendelésüket már ilyen felöltöztetett kazánokból elégítik ki jövőre. D. Gy. Váci hímzőfonal Az idén 960 tonna fonalat gyártanak a Pamutfonóipari Válla­lat vági gyárában. Ennek nagy részéből a közkedvelt hímzőfo­nal készül, amelyet tőkésországokba is szállítanak Barcza Zsolt felvétele Százhalombattán a szocialis­ta ipar 4600 foglalkoztatottja 21,1 milliárd forint értékű ál­lóeszköz birtokosa és kezelő­je. ízelítő abból, bár igaz, szélsőséges adat segítségével, mekkora a jelentősége annak, hogyan szolgálnak eszközeink, miként sáfárkodunk az azok­ba tervezett, beépített lehető­ségekkel. Szélsőséges adat, ír­tuk le az előbb, mert hiszen Százhalombatta tényleg kü­lönlegesség ilyen értelemben a megyében, bár... Vácott 13 ezer emberhez kapcsolódik az 5,3 milliárd forintot érő esz­közállomány. Kssmeaf&kra várva Nincs olyan jelentősebb te­lepülése a megyének, ahol ne lelhetnénk meg a társadalmi befektetéseknek gépek, be­rendezések formáját öltött fo­rintmillióit. Ez a befektetés egyre nagyobb, mivel — ahogy azt szakszerűen fogal­mazzák — a termelés eszköz­igényessége növekszik, s ez természetes kísérője az inten­zív fejlesztésnek, a korszerű­sítés meggyorsításának. Mind­össze három esztendő alatt, 1975 és 1978 vége között a megye iparában pusztán a gé­pek, berendezések értéke — azaz most minden más álló­eszközt levonunk — 18,5 mil­liárd forintról 23,5 milliárdra nőtt! A 27 százalékos bővülés java része korszerű, nagy ter­melékenységű technikai ter­mék, azaz: jogosan várja a társadalom — mint a befek­tetések részvényese — az osz­talékot. Tavaly a megye iparában egy forinttal kisebb volt a száz forint értékű lekötött eszközre jutó nyereség, mint 1977-ben. Ennek a mérséklő­désnek érthetően nem egyet­len oka az eszközgazdálkodás alacsony színvonala, de két­ségtelen: lényeges hatású té­nyező. A szakemberek állít­ják: ha a feldolgozóiparban egy-egy befektetés, témánknál maradva gépvásárlás, öt esz­tendő alatt — s ez már a maximális határ — nem fizeti vissza az árát, akkor azt a befektetést nem szabad meg­csinálni! Amit a szakemberek mondanak: elvi igazság. A gyakorlatban ugyanis sorozat­ban valósítanak meg olyan fejlesztéseket, amelyek meg­térülési ideje — nehogy fél­reértés legyen: az alapanyag­kitermelő és az energiaipari PEST MEGYÉBEN IS nagy hagyományai vannak az újító­mozgalomnak. Bár egy-egy öt­let, találmány bevezetése nem mindig a leggyorsabb folya­mat, az országban tevékenyke­dő negyedmillió újító mégis új javaslatokkal, technológiák kidolgozásával igyekszik gör­dülékenyebbé tenni a terme­lést. Munkájukhoz nagy len­dületet adott az MSZMP XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 30. évfordnjló- 'ának a tiszteletére indított munkaverseny-mozgalom.. A Pest megyei üzemek leg­többjében már értékelték az idei első félév újítómozgalma- nak eredményeit. A benyúj­tott és elfogadott újítások kö­zött tallózva, számos olyan ötletet találhatunk, amely több százezres, sőt milliós megta&a- rítást jelent az adott üzemek­ben. A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN például — az üzem termelési profiljának változása ellenére is — nagy az újítókedv. Iga­zolja ezt, hogy tavaly 823 dol­gozó 575 újítást nyújtott be, melyből 239-et fogadtak el. Érthető ezért, hogy idén már az első félévben 260 újítás ke­Újítások milliós haszonnal Me maraeSj&uuk gyárkapun heíiei rült a gyárvezetők elé, mely­ből 151-et el is fogadtak. Az üzem párt- és tömegszer- vezeti vezetése komoly erőfe­szítéseket tesz a munkások alkotókedvének ösztönzésére. Áprilisban és májusban pél­dául újítási hónapot szervez­tek, melynek idején 79 Javas­lattal jelentkeztek a dolgozók. A DUNAKESZI JÁRMŰJA­VÍTÓBAN is hasonló a hely­zet. Bár az üzem termelésének fő részét a javítás és a kar­bantartás alkotja, a munkások mégis keresik a takarékosabb termelés lehetőségeit. Az idei első félévben például 104 újí­tást nyújtottak be a dolgozók, melyek baszna eléri a 600 ezer forintot. A GANZ MŰSZER MÜVEK gödöllői Árammérő­gyárának két szakembere a műanyagok fröccsöntésénél visszamaradó öntési csonkok újrafeldolgozására szerkesztett berendezést. Ez az ötlet egy­magában évente mintegy 2 millió forintnyi anyagmegta­karítást jelent a gyárnak, A DUNAMENTI HŐERŐ­MŰ VÄLLALAT - Kilián György karbantartó brigádjá­nak tagjai között is sok a rendszeres újító. Egy-egy öt­letüket már másutt is beve­zették az iparágban. A hőerő­mű egyes berendezéseibe pél­dául a korábbiakban — tőkés importból származó — úgy­nevezett anakondatömlőt épí­tettek be. Ezek gyakran el­romlottak, az áruk pedig elég tetemes, mintegy 6000—7000 forint volt. A munkások meg­találták a módját, hogy az al­katrészt teljesen hazai alap­anyagból készíthessék el, mely­nek az ára még a 100 forin­tot is alig éri el. Újításuk kö­rülbelül 400 ezer forintnyi megtakarítást hoz az üzem­nek. A NAGYKÖRÖSI KON­ZERVGYÁR dolgozói szinte valamennyi üzemrészben, műhelyben ötletes célgépek megszerkesztésével és mun­kába állításával igyekeztek gördülékenyebbé tenni a ter­melést. Ötletekben, .elképzelések­ben, s bevezetett újításokban tehát nincsen hiány Pest me­gyében. Amiben tovább kel­lene lépni az újítómoagalom terén: a már bevált, százezer, millió forintos megtakarítást Jelentő javaslatok ne maradja­nak a gyárkapun belül, ha­nem hasznosuljanak a megye, az ország más hasonló üze­meiben is. V. F. i fejlesztések nem tartoznak ebbe a körbe — nyolc, tíz, ti­zenkét év. Ami akkora luxus, hogy egy nagyon gazdag or­szág is nehezen győzné csu­pán a kiadások könyvelésé^ amikor hiába vár a bevéte­lekre. Bárhová néznénk, minde­nünnen a felelőtlenség, a kö­zömbösség tekintene vissza ránk ez ügyben? Nem erről van szó. Akad ugyan példa felelőtlen, fejlesztésre, közöm­bös eszközkezelésre, de ezek elszórt esetek. Az általános, a jellemző az, hogy az ipar technikai, technológiai érte­lemben sokkal gyorsabban ha­ladt előre, mint amilyen mér­tékben korszerűsödtek, fejlőd­tek irányítási, szervezési, gaz­dálkodási képességei és me­chanizmusai. Egy nemzetközi­leg ismert és a gyakorlatban régóta alkalmazott fogalom például — a gépgazdálkodás — a termelőhelyek többségén teljesen ismeretlenül hangzik, azt sem tudják, mit fed, nem hogy módszereit, alkalmazásá­nak technikáit, modelljeit hasznosítanák. Okok kátéjában Ez csak egyetlen a lehet­séges — és sajnálatosan bő­ven meglevő — okok közül. Igen ám, de alapvető hiány! Mert ennek következtében a fordított világ látszik a he­lyes világnak: nem a munka­erővel és a gépekkel gazdál­kodnak, azaz a kettővel együttesen, az összefüggések ismeretében és érvényesítésé­vel, hanem a mindenkor meg­levő munkaerőt osztogatják el a termelőhelyek, s hol er­re, hol arra a gépre, gépcso­portra, berendezésre nem jut ember. Ez a látszatrugálmas- ság valójában az örökösen visszatérő zavarok forrása, mert — ha szabad így fogal­mazni — a menetiránnyal szemben tervez és hajt végre mindent a kollektíva. Mindig azt vélik fontosnak, amit ép­pen kiragadnak a termelési folyamatból, azaz egy árucik­ket, egy műveleti szakaszt, egy karbantartási feladatot, egy bővítés megoldását, s ho­mályba vész maga az egész, a termelés értelme: az optimá­lis ráfordításokkal elért ma­ximális hozam. Nem tartozik a ritka ese­tek közé: az egyik üzemrész­ben teljes, terheléssel dolgoz­nak a gépek és a berendezé­sek, mert most ez az alkat­rész vagy félkész termék itt a fontos, ám a másik üzem­részben sokkal értékesebb gé­pek állnak tétlenül, mivel a nekik szükséges alkatrészeket — a rohammunka miatt — a társműhely nem adja. Csi­petnyi a paprika csípősségé­vel ható okhelyből, mert hi­szen a belső és külső koope­ráció zavarai mellett sorolhat­juk: az eléggé át nem gon­dolt fejlesztéseket, az üzem- és munkaszervezés alacsony színvonalát, a valóságos mun­kaerőhiányt, a karbantartás, az alkatrészellátás akadozását, hol túlméretezését, hol elma­radását a tényleges igények­től, mindazt, aminek része van a gépek, berendezések kényszerű pihenőjében. Senr kinek sem jó ez a pihenő! A korábbiaknál sokkal .na­gyobb gondot fordítanak a termelőhelyek ma már a nagy értékű gépek és berendezések működtetésére, igaz, kormány- határozat kötelezi erre a vál­lalatokat. Az ebben elért ered­mények — például a Csepel Autógyárban, a Taurus váci gyárában, a Nagykőrösi Kon­zervgyárban, az jNtzri Szerel­vény- és Gépgyárban — ter­mészetesen dicsérik az érin­tetteket, de azt is elénk tár­ják: mekkorák a tartalékok, a lehetőségek. Az említett vál­lalatoknál azonban legalább léptek, haladtak valamennyit, ám tágas azoknak a cégeknek a köre, ahol ez a teendő még csak elvileg fogalmazódott meg! Tavaly a megyében az ipari fejlesztések minden száz fo­rintjából 58 forint gépek, be­rendezések ellenértéké volt. A gépekre kiadott valamennyi száz forintból 41 jutott beho­zatalból származó eszközökre, azaz nagyonis lényeges: mek­korák a kamatok, akkorák-e, s akkor érkeznek-e, ahogyan a tervekben szerepel?! Nem ipari különlegesség ez. Az építőiparban 1978-ban a me­gyében minden beruházási száz forintból 55, a mezőgaz­daságban 51 szolgálta a tech­nikai eszköztár korszerűsíté­sét, bővítését, pótlását. Ki­mondhatjuk tehát: valameny- nyi termelőágazatban, s azok összes részterepén megkülön­böztetetten kellene foglalkoz­ni az eszközök kamataival, vagy egyáltalán; az eszközök hasznosításával. Igen, azzal, ml a sorsa az eszközöknek. Utalunk csupán rá: népi ellenőrök vizsgálták a megyében az importgépek felhasználásának helyzetét Megdöbbentő és tűrhetetlen ügyek seregét tárták fel, de: ritka eset volt az, amikor ki- mutathatóvá vált valaki, va­lakik személyes felelőssége. S éppen azért számított ez rit­ka esetnek, mert tisztázatlan a gépgazdálkodás — még előbb: a gépbeszerzés, a tech­nológiai tervezés — rendje, szervezete. Amire egyetlen példát: az építőiparban tizen­hét ország negyvenhárom da­rutípusát használják! Tessék ezt karbantartani, alkatrészt tartalékolni, vásárolni hozzá... S kellő képzettségű szerelő­ket előkeríteni. Nem megy? Valóban nem.. Amint, azt a tárca egy fölmérése mu­tatta, a vállalatok tekintélyes részénél még azt sem tudják, valójában mennyi darura — milyen típusokra — lenne szükségük. Ha van pénz, ak­kor vesznek. Ha van munka, az éppen kéznél levő daru emel... de hát ez nagyon drá­ga mulatság. Ennek ellenére még gyerekcipőben sem jár a vállalatok összefogása a köl­csönös gépátadásokra, a sza­kosított javítóműhelyek meg­szervezésére, ami pedig nem­csak a daruk, a kanalas kot­rók sorsán lendítene, hanem — rajtunk is. Más feltétetek Túlzás lenne azt mondani, hogy futunk a pénzünk után, sőt, a valóságot az fedi job­ban, hogy mint óvodáskorú­nak a játék, gyakran nekünk is csak addig fontos, áhított dolog valami, amíg meg nem kaptuk, meg nem szereztük. Utána röpülhet a sarokba, nem érdekes, jöjjön a következő kívánság... s jön, pontosab­ban: jött. Mert most, a gaz­dálkodás szigorított — s a jövőben tovább szigorodó — feltételei, körülményei köze­pette minden megszerezhető, de elvesztegetett forintnak nagyra nő a jelentősége. Amikor a gép áll — azt a ta­nulságos esetet kivéve, amikor jobb ha áll, mert máskülön­ben drágán, elavult, készletet növelő árut termelne —, ak­kor bizonyosak lehetünk ab­ban: megszerezhető forintokat vesztegetünk el. Mennyit? Er­re mindössze becslések adnak némi választ. A becslések alapjául szolgáló számítások szerint a munkarenden belüli gépállásidők — területektől függően — 66—72 százaléka elkerülhető lenne! Körültekin­téssel, szervezéssel, a vállala­tok közötti együttműködés ja­vításával; gazdálkodni kelle­ne eszközeinkkel. Ennek a föltételes módban álló köve­telménynek a sorsát próbál­juk meg földeríteni további írásainkban. Mészáros Ottó Következik: kejrepestarcsai TANULSÁGOK t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents