Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-17 / 243. szám
r<Mi*an 1979. OKTÓBER 17., SZERDA Obrazcov vendégjátéka Klubszerű foglalkozások Kezdeményezések a ceglédi napköziben A közönség nagy érdeklődéssel várja a Szergej Obrazcov vezette Moszkvai Állami Központi Bábszínház társulatának vendégszereplését. Ezt bizonyítja, hogy a társulat október 17 —21 között hirdetett előadásaira minden jegy elkelt. A 40 tagú szovjet bábszínház együttes október 11— 14 között a pécsi nemzetközi bábfesztivál díszvendégeként három nagysikerű előadást tartott és fellépnek a budapesti művészeti hetek keretében rendezett nemzetközi bábszemlén is. Livanov—Bar- gyin: Don Juan ’79 show-mu- sicalt adják elő az Állami Bábszínház Népköztársaság úti épületében. Hat előadáson szórakoztatják a felnőtteket a zenés, vidám játékkal, amellyel — amint Szergej Obrazcov, a produkció rendezője vallotta — a musical néhány szokványos fajtáját: a romantikus, a bűnügyi elemekkel átszőtt, a folkloriszti- kus, az erotikus, az egzotikus, a lírai és a tragikus musicalek sémáit parodizálják. A szakma képviselőinek külön- előadást tartanak. Már ősszel megkezdik a jövő nyári olvasótáborok szervezését. Az olvasó népért mozgalom gazdái — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ KB, a SZOT, a. Kulturális Minisztérium — mindenekelőtt tájékoztatják a megyei szerveket az idei táborozás tapasztalatairól, s ennek nyomán számos vonzó, korszerű szervezési formát, olvasási módszert is ajánlanak. Az idei nyáron eredményes kísérleteket folytattak több megyében, érdemes lenne azokat elterjeszteni. Több olvasótáborban az irodalom mellett a zenével, másutt a faze- kasság művészetével, a néprajzzal kötöttek barátságot a táborozok. A hazai nemzetiségi fiatalok anyanyelvművelő táboraiban az idén a cserelátogatások szolgáltak újdonsággal, A leányfalui szlovák tábor lakói például szlovákiai iskolásokkal együtt, a pilisA hetvenes évek elején Cegléden szinte valamennyi általános iskolában volt napközis csoport, s a legtöbb helyen a tantermekben gyűltek össze délutánonként a tanulók, hogy elvégezzék a másnapra feladott leckét. A városi tanács miután felmérte a napközig helyzetét, úgy döntött, hogy a gyerekeknek a réginél nagyobb, alkalmasabb helyiségeket kell előteremteni, mégpedig olyanokat, ahol az étkeztetésük is megoldott. A Puskin utcai hajdani iskolaépületben 1973-ban alakították ki 117 gyermek számára az általános iskolai központi napközi otthont. Azóta ott töltik délutánjaikat a Földvári Károly, a Mészáros Lőrinc és a Táncsics Mihály általános iskola napközisei. Sokat változott az átadás óta is a napközi, az olajos padló helyett ma mór műanyagborítás fedi a 14 foglalkozási termet, a tanulók gázfűtéses, nagyméretű termekben, padok helyett asztalokon írják feladataikat. Nemrég bővült öt szentkeresztiek pedig a szlovákiai Fátrában táborozva gyakorolták anyanyelvűket. Az országos szervek javasolják a megyei szervezőknek: már ezekben a hetekben döntsék el, hogy milyen jellegű táborokat hirdetnek meg a következő nyáron, hogy jusson elégséges idő az alapos, körültekintő felkészülésre. Neves szakemberek is szívesen segítik az olvasási kultúra terjesztését, közreműködésüket azonban időben kell kérni, s a szemléltető eszközöket, felszereléseket is ajánlatos előre beszerezni. Az sem utolsó szempont, azok számíthatnak anyagi támogatásra, akik megfelelő időben előterjesztik a tervet, a költségvetést , Az idén száznál több táborban ötezer tanuló, ifjúmunkás vett részt. Jövőre előreláthatóan még több olvasótábort nyitnak. foglalkozási teremmel a központi napközi otthon, ugyanis hozzácsatolták a szomszéd szolgálati lakást. Jelenleg 28 tanulócsoportra ügyel a 31 nevelő. Az önálló igazgatású intézmény igazgatóját, Győré Sándort kérdeztük, nem okoz-e gondot, fcogy voltaképpen az oktatási intézményektől különváltan foglalkoznak a tanulókkal? — Szoros kapcsolatot tartunk az iskolákkal, összehangoljuk a munkatervi feladatokat, értékeljük egymás munkáját A napközis nevelők részt vesznek az osztály-szülői értekezleteken, hospitálnak a tanítási órákon. Olyannyira jó a négy intézmény közötti kapcsolat, hogy már valamennyi kisdobos és úttörőfoglalkozást a központi napközi otthonban rendeznek. Azonkívül, hogy a gyermekeket tanító nevelőkkel rendszeres a kapcsolatunk, a szülőkkel is jó a kontaktusunk. Uzenőfüzetet rendszeresítettünk, amely tartalmazza a házirendet, van benne helye a pedagógusok és a szülők véleményének. Ebben a füzetben kéthetenként értékelhetjük a tanuló munkáját. — A napközi otthonban a pedagógusok többsége fiatal, érződik-£ kezdeményezőkészségük? — Elhatároztuk — mondja az igazgató —, hogy korszerűbb napközis formát alakítunk ki. Szeretnénk klubszerű foglalkozásokat kialakítani. Ez a forma oldaná a tanulmányi idő kötöttségét. Mit jelent ez a gyakorlatban? A nevelő ellenőrzi a tanulók munkáját, s ha mindent rendben levőnek talál, engedélyezi a klubfoglalkozást, mégpedig abban a klubban, amelyhez a gyerek kedvet érez. — Számításunk szerint audiovizuális eszközökre, szövőszékekre, kemencékre, könyvekre, barkácseszközök- re, bútorokra volna szükségünk, 250 ezer forint értékben. Ha kapnánk a megyétől engedélyt és pénzt, akkor a következő tanévben megkezdenék a csoportközi foglalkozásokat. lidvardi Gyöngyi Elterjesztésre érdemes Előkészületek a nyári olvasótáborokra Orfeusz alászdll Tennessee Williams drámája a Pesti Színházban A gitáros Orfeusz, vai xavier története csak fogantatásában mitológiai. Aki felszínesen ismeri az ógörög romantikus hitregéket, az nehezen tudja megteremteni a kapcsolatot a dalnok változásai között. Az amerikai Tennessee Williams nem egyszerűen modem körülmények közé helyezi a csodálatos dalaival lehetetlent is elérő ifjút. A mese minden részletében új, és még az azonos tartópillérek is Összekeverednek. Lényegében huszadik századi mítosz születik: a kiszolgáltatottságé. Orfeusz, Apollon istentől kapta a lantját, és a múzsák tanították dalolni. Amikor felesége, Euridike meghalt, a dalnok leszállt az alvilágba, s énekével visszakérte szerelmesét Hadesz, a mélység istene teljesítette a kérést azzal a kikötéssel, hogy Orfeusz nem nézhet Euridikére, amíg egymás mögött felszínre nem érnek. De a dalnok az alvilág kapujában visszafordult, s így örökre elvesztette Euridikét. Orfeusz kalandos életének úgy1 lett vége, hogy Dionüszosz, a bor, a dal és a mulatságok istene felbérelte a bacchánsnőket, hogy tépjék szét a lantost, (íme a lincselés sem újdonság.) Val Xavter, Amerika valaha népszerű gitáros-énekese, senkihez sem tartozik, féltve őrzi szabadságát, míg eljut egy poros kisvárosba, ahol megismerkedik a gazdag kereskedő feleségével, a lady-vel. A javakorabeli asszony már lezártnak, örökké örömtelennek fogadta el életét Val szavai lassan felébresztik benne a boldogság utáni vágyat de extrém szerelmük végzetessé válik. A körülményeknek kiszolgáltatva képtelenek kitörni. A férj agyonlövi feleségét, a fiút pedig a serif emberei meglincselik. AZ előadás tökéletes lenyomata' a Williams-d mítosznak. Ruszt József rendező ezúttal pontosan szolgálta a szerzőt aprólékosan kibontva minden jelenet feszültségét, egységes játékstílust és jó ritmust adott az előadásnak. A fekete-szürke színpadképben, amelyben még a műpálma is fekete (díszlettervező: Csikós Attila); a szerelem kibontakozásával arányosan keverednek Színes fények, s a jelmezek is (tervező: Jánoskúti Márta) követik ezt a folyamatot. De a hangulatot alapvetően meghatározza a dísztelen komor falak szorítása, s ebből, mint Hadesz országából vezet ki a g dárdai lám és Val mondata: Mire vár az ember? Arra, hogy jöjjön valami, akármi, csak egy kicsit több értelme legyen tőle az egésznek... Ruszt József kitűnően építette a produkcióba Caral-t, a darab legtöbb kérdést felvető figuráját. Ez a kamaszlány — ebben a megoldásban pregnánsan — a Lady múltját hozza a színpadra, Val számára pedig a másik szerelem látszólagos lehetőségét, és a mitologikus üzenetet, amely megmenthetné a fiút, s amelyet Carol sohasem tud átadni, mert a múlt elsöpri az alkalmas pillanatot. Ennek a szerepnek a megoldása a rendezői koncepció szempontjából is meghatározó jelentőségű. Ruszt számára a valósággal szorosan összekötő kapocs lett Carol. A szereposztás érdekessége, hogy a mostani bemutatóban — akár felújításnak is tekinthetnénk — Lady szerepét Ruttkai Éva játssza, s a 18 évvel ezelőtti bemutatón még ő volt Carol (Lady: Bulla Elma). S Ruttkai most kiemelkedik a mezőnyből, a gyakori színházlátogató örömmel állapítja meg: ez a mindig jó színésznő, most elérkezett a csúcspontra. Szerepfpr- málásának minden pillanata ‘emlékezetes, ahogy mondani szokták: tanítani lehetne. Ruttkai Lady-je a kiszolgáltatottság minden keserűségével kapaszkodik Val-ba, mégsem válik egzaltálttá, mert — s ezt is eljátssza — megmarad önérzete, és tudja Val lehetőségének korlátáit. S mikor már- már kiérkezik társával a fényre, a menekülésre, akkor szándékoltan hamis hangokkal indokolja férjével szembeni bosszúját. Ezáltal a néző előtt nyilvánvalóvá válik a tragikus vétek, Williams-nál nem Orfeusz néz vissza, hanem a Lady, a darabbáli egyik Euridike. Lukács Sándor alakítja Val-t, s elismerésre méltóan, de nem érezhetjük elég érettnek a szerepformálást. Gyakran lemerevedik, kívül marad a szituációból, néha a költői szöveg szárazon koppan a tudatos visszafogottságtól. Talán nem sikerült az egyértelmű döntés: sehova és senkihez sem tartozó (pop-)énekes vagy életet daloló félisten ez a fiA múlt értékeit őrizve TANÁCSKOZÁS A SZABADTÉRI MÚZEUMOKRÓL A szabadtéri néprajzi múzeumok építésének hagyományai hazánkban még nem alakultak ki. Érthető dolog ez: Kelet-Európábán évtizedekkel később kezdődött el az ilyenfajta értékmentő munka, mint az északi államokban. Szükség van hát a tapasztalatcserére, a módszerek, elvek kölcsönös átadására. Különösen fontos a szocialista országok rendszeres kapcsolata: a szabadtéri múzeumok európai szövetsége ugyan kétévenként tanácskozik, de egészen más problémát jelent például az északi, fából, kőből készült épületek áttelepítése, mint a sár-, a vályogházaké, s egé- ,szen más gondokkal küzdenek a több mint félszáz éves svéd skanzenek, mint a most alakuló múzeumok. Hasonló gondok Márpedig, ahogyan az egyre gyakoribb találkozások során kiderült, és ahogyan Balassa Iván, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos titkára magyarázza, Lengyelországban, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Romániában, a Szovjetunióban a mieinkéhez hasonló feladatokat kell megoldaniuk a társintézményeknek, akkor is, ha munkájukat időnként más módszerek szerint végzik, mint mi. Bulgária és Jugoszlávia viszont éppen a kezdet kezdetén jár, a központi néprajzi múzeumot csak tervezik. — Lengyelországban — mondja Balassa Iván — néhány év múlva ötven szabadtéri, területi jellegű múzeum lesz. Központi intézményük nincs, a kisebbek viszont igen érdekes munkát végeznek: a szanoki múzeum például, amellyel 'kapcsolatban vagyunk, úgy rendezett be egy épületet, ahogyan tíz évvel ezelőtt használta egy parasztcsalád. Igen szép eredményeket értek el szlovák barátaink; a túrócszentmártoni központi múzeummal sokat ígérő együttműködést alakítottunk ki. Ugyanígy a románokkal is, akiknél például Nagyszebenben sajátos gyűjtőkörű népi technikai múzeumot rendezték be. A Szovjetunió Balti-tenger melletti közgura, s a keveredésből, melyik a nagyobb affinitású. Mindezek mellett is sok, egészen kiváló részmegoldás teszi ígéretessé Lukács Val-ját. Különös, hogy legtisztábbak a Carol-lal játszott jelenetei. Halász Judit a másik Euridike, azaz Carol, vele szemben Val fordul vissza a fényre- érés kapujában (s ez Williams megoldásában a zseniális). Halász színes érzelmi skálát fut be a tulajdonképpen mindig statikus jelenetekben, bizonnyal jelentős állomás lesz színészig pályafutásában ez a szerep. Egyetlen darabban volt teenager, misztikus üzenetet hozó szerelmes nő, s bölcs mértéktartással zárja az előadást: A vad után itt marad a bőre... annak bizonyságául ... hogy a láncokat nem tűrő lény mindig a maga törvénye szerint él... A további szereplők közül ki kell emelni a Lady férjét alakító Füzesi Ottót, aki három színpadra lépésével bőségesen teremtett annyi feszültséget, amelyből a konfliktus táplálkozni tudott. Ugyanezt mondhatjuk el Molnár Tiborról: a seriff figuráját annyira könyörtelenné, megfellebbezhetetlenné tette, hogy képes volt a kiszolgáltatottság érzését állandósítani a játékban. Egyedien szép figurát teremtett Bánki Zsuzsa — a seriff felesége —, az ő mindennel számot vetett szellemi tévelygése, szeretetre méltó és mégis lazító csacskasága a dramaturgiai bizonyíték vagy útjelző tábla a Lady lehetséges öregségéhez. Kettős szerepet játszik csaknem némán Dóczi Péter — az ördögűző és a bohóc —, különösen előbbi alakításával nyújt emlékezetes megoldást. Kriszt György társaságai után a kijeviekkel is szeretnénk kapcsolatba lépni, nekik is hasonló technika- történeti gondokkal kell szembenézni, mint nekünk. Nem hiányoznak a szabadtéri múzeumok az NDK területéről sem. A Schwerin környékén épült intézmény elsősorban mezőgazdaságtörténeti jellegű — hasonló a mi keszthelyi Georgikon majormúzeumunkhoz. Ez is, a tájházak is azt bizonyítják, hogy a rendezők elsősorban a nagybirtokokon élő mezőgazdasági dolgozók helyzetét, életkörülményeit kívánják bemutatni. A célok és a módszerek tehát országonként némileg eltérőek — megismerésük azonban éppen ezért kölcsönösen hasznos. Erre a kiadványcserék, az egyénileg szervezett tapasztalatcserék, a látogatások is alkalmat adnak. Ebben az évben viszont már komoly, több ország részvételével megszervezett tanácskozáson beszélhették elképzeléseikről a kutatók. ‘ 0 Áttelepítés, berendezés — Ez a néhány nappal ezelőtti szentendrei tanácskozás már nem is az első volt. A főpróbát a tavalyi, a szanoki múzeum 20 éves fennállása alkalmából rendezett lengyel- országi konferencia jelentette. Meghívásunkat most 19 külföldi szakember fogadta el: a Szovjetunióból (Észtország), Lengyelországból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Bulgáriából, Jugoszláviából. Részt vett a tanácskozáson az NSZK-beli Adelhard Zipelius is, aki a rajnai szabadtéri múzeum igazgatója, ugyanakkor pedig az európai szabadtéri múzeumok szövetségének elnöke is — folytatta a tudományos titkár. — Mi volt a tanácskozás témája? — A külföldi s velük mintegy harminc hazai muzeológus két fő kérdésről cserélhette ki tapasztalatait. Szó esett az épületek áttelepítésének elvi és módszertani kérdéseiről, valamint a berendezés problémáiról — tehát éppen a két legfontosabb múzeumépítési problémáról. Vitaindítóként ismertettük saját álláspontunkat, majd szép számmal hangzottak el hozzászólások. Túlzás lenne azt várni egy kétnapos tanácskozástól, hogy minden kérdésre megnyugtató választ adjon. A találkozó azonban tanulságos volt. Újra fellángolt a vita: helyben őrizzük-e meg, vagy múzeumban a népi műemlékeket: s hogy helyes-e, ha túlságosan életszerű bábukkal vagy népviseletbe öltözött emberekkel népesítjük be a múzeumban álló épületet? Szerencsére mindkét esetben a reális — és tegyük hozzá: a tudományos szempontokra figyelő — álláspont győzött. Megismerni egymást A tanácskozás második napján — már Nyíregyházán — ä vendégek előadást hallgattak a magyar népi műemlékek védelméről, az európai hírű műeimlékegyüttasről: Hollókőről, majd tájházakat látogattak meg és részt vettek a sóstói múzeumfalu megnyitásán. A rendezőknek az volt a céljuk elsősorban, hogy egymást megismerjék. Egy dolgot vjszont valóban szeretnének: ha a tapasztalatcsere folyamatos lenne, ha az európai szövetségen belül létrejöhetne a kelet-európai országok szekciója, s kétévenként megvitatnák a közös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. — Még egy dologról ne feledkezzünk meg — mondja befejezésül Balassa Iván —, arról, hogy a tanácskozás teljes anyagát kiadjuk Ház és ember című évkönyvünk második kötetében (az első hamarosan megjelenik), és természetesen minden résztvevőnek megküldjük. P. Szabó Ernő RÁDIÓFIGYELŐ LÁNYOK, ASSZONYOK. Rossz ez a műsor. Ha csak a legutóbbi adása lett volna gyenge, szót se érdemelne: hosszú sorozatok egy-egy adása természetesen sikerülhet gyengébbre. Ám a Lányok, asszonyok indíttatása, szerkezete rossz műsort eredményez. A műsorba magasröptű elmefuttatások és nyilatkozatok kerülnek be különböző, nőket érintő társadalompolitikai kérdésekről (a múlt szombati adásban például arról, alkalmasak-e a nők a vezető szerepre, s ha igen, miért nem), majd minden átmenet nélkül kis riportot hallhatunk arról, hová lett az üzletekből a burgonyapürépor, végül pedig rossz kabarétréfák hangulatát idéző csattanóval kis hangulatos írást, amelynek mondanr dója, hogy a férfiak mindig ráfizetnek a nőkre. A műsor részei minden átmenet nélkül követik egymást, illetve ez sem igaz; valójában ezeket az össze nem kapcsolható részeket a műsorvezető megpróbálja néhány erőltetett mondattal összefűzni, hogy a koncepciótlan, in- nen-onnan összeállt műsor darabjait valahogy összefér- celje. TIPEGŐ. Indulásától kezdve kitűnő sorozat a Tipegő, s mivel közvetlenül a fent elmarasztalt Lányok, asszonyok műsor után hangzott el, erényei még jobban érvényesültek. Ennek a műsornak mindig jól körülhatárolt témája van, a felvetődő kérdésekre (amelyeket részben a műsor résztvevői, részben a hallgatok vetnek fel) a jelen levő szakemberek pontos, a mindennapi életet figyelembe vevő válaszokat igyekeznek adni. Kapcsolatuk a hallgatókkal érezhetően eleven, sokan és bizalommal fordulnak hozzájuk. Ezúttal az óvodáskorú gyerekek otthoni életével foglalkoztak, óvodába és otthon nevelkedő három-ötéves gyerekek nevelési problémáival. Kitűnő, gyerekekkel készült hangfelvételek segítették a problémák felvetését (egy kisfiú nem akar reggel óvodába menni, gyerekek mesélik el, mit csinálnak este otthon, mit néznek meg a tévében). Ezekben a felvételekben, s a műsor minden pillanatában jól- esően vettük tudomásul, hogy a műsor készítői a gyerekeket valóban gyereknek tekintik (önálló vágyakkal, jogokkal, ám gyermeki vágyakkal és jo-: gokkal), a felnőtteket pedig nemcsak szülőknek, akiknek az a feladatuk az életben, hogy gyereket 'neveljenek. Ez a szemlélet a harmonikus gyerek-szülő viszony alapja, s a sok hasznos gyakorlati tanácson túl a Tipegő legnagyobb erénye, hogy ezt a szemléletet sugározza. MINDENKI SZÓRAKOZIK. Magazinműsor a szórakozásról. A KISZ Budapesti Bizottsága ülésén megvitatták a, könnyűzene és a fiatalság viszonyát, a KISZ feladatát és lehetőségeit ennek a viszonynak az alakításában. A rádió jelen volt ezen az ülésen, szombati adásában részleteket közvetített a vitából, majd más, a témában érdekelt szakembereket is megszólaltatott. Elmondta véleményét a Hanglemezgyártó Vállalat, majd az ŐRI, a televízió képviselője, a KNEB egyik vezetője, egy művelődési központ igazgatója. Az elhangzott vélemények, javaslatok nagyon különbözőek voltak atekintetben, vajon centralizálva vagy decentralizálva kell-e megoldani a könnyűzene sokféle problémáját. Különbözőek, de határozottak. A rádió viszont nem képviseltette magát ebben a vitában. Műsorunk figyelemmel kíséri az ésemé- nyeket — mondta a műsorvezető. ám ennél többet várnánk egy olyan intézménytől, amely nemcsak könnyűzenei műsorainak szerkezetével, de más módon is jelentős súllyal vehetne részt ebben a vitában. Mosonyi Aliz
