Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

Sv 1979. OKTOBER 17., SZERDA Amfg a lap az olvasóhoz megérkezik Talán sokan nem Is tudják, hogy több százan — lap- terjesztők, postások, rakodók, gépkocsivezetők — mun­kálkodnak minden hajnalban azért, hogy a lap időben eljusson az olvasóhoz. Amikor elismerjük valamennyiük áldozatos munkáját, nem feledkezhetünk meg arról, hogy mindmáig sok még Pest megyében a lapterjesz­tési gond. Ma délelőtt a Budapestvidéki Postaigaz­gatóság, a Hírlapkiadó Vállalat, a Pest megyei Hírlap szerkesztőségének képviselői arról tanácskoznak, mi­lyen lehetőségek kínálkoznak e problémák megoldására, hogy a megyében mindenütt, mindenkihez időben eljut­hasson lapunk. koznak vele a Ráckevei Duna- ág Áfész üzleteiben, s az el­múlt 1—2 évben, avatott új ABC-ket mindenütt felszerel­ték újság- és könyvtartó gon­dolákkal. Számuk jövőre még tovább emelkedik. A MÉ­SZÖV javaslatára a megye minden iparcikket is árusító (tehát nagyobb) szövetkezeti ABC-áruházában lesz napilap- és folyóirat-árusítás. A mindennapi betűszállító Ahol ma hiába keresik Gyakran hallani Pest me­gyében, hogy a korán reggel munkába indulók olykor nem tudják megvenni lapunkat a MÁV-, illetőleg az autóbusz­pályaudvarokon rendszeresí­tett pavilonokban. Felkerestük az Utasellátó Vállalat beszerzési osztályve- •zetőjét, Kárpáthegyi Lászlót, hogy tőle kérjünk információt a lapterjesztésről. Megtudtuk, hogy az Utasel­látó Vállalatnál éves és orszá­gos szinten a hírlapok és egyéb sajtókiadványok ter­jesztése 39—10 millió forint bevételt jelent. Ez a tekinté­lyes összeg azt bizonyítja, hogy a vállalat általában ér­dékelt a sajtótermékek ter­jesztésében. ' Ami Pest megyét illeti, MÁV-, Volán- és HÉV-pálya- udvarokon, illetőle-g megálló­helyeken az országban leg­több, 41 olyan pavilon műkö­dik, amelynek többek között a hírlapárusítás is feladata len­ne, de többségük hosszabb ideje nem, tart újságot. Az érdekeltséggel is baj lehet. A pavilonvezető a korábbiakkal szemben jelenleg jutalékát nem kapja külön az újságo­kért, hanem a hírlapok, mint egy-egy kereskedelmi cikk, az összbevételben szerepelnek, s a jutalékot is ezen összeg után számítják. Az tény viszont, hogy az Utasellátó Vállalat a hírlap­terjesztésben mégis az utolsó a sorban. Ennek további oka lehet, hogy pavilonjai a Pos­ta Központ)! Hírlapirodától gyakran késve kapják, meg a lapszállítmányokat. A reggeli újságot a pavilonvezető dél­előtt már nehezen, vagy egyáltalán nem tudja eladni. Nehézséget Okoz a remittenda­elszámolás is. Sajnos tehát a kérdés to­vábbra is nyitott maradt, mert az egy tárcához tartozó két szerv az Utasellátó Válla­lat, valamint a posta nem tud olyan egyezséget kötni, mely ösztönözné a "hírlapter­jesztést. Ez pedig politikai kérdés. Pest megyében még- inkább, hiszen a mintegy 200 ezer bejáró dolgozó nap mint nap a 41 elárusító pavilonnál nem tudja rendszeresen meg­vásárolni az újságot, így a napi politikai eseményekről nem tájékozódhat, s a párt politikája sem jut el hozzá a sajtón keresztül. Kenyér és olvasnivaló Reggel öt órakor lép színre tíz társával együtt a gyáli postahi­vatalban, amikor a kopott-zöld autóbuszon megérkezik a kül­demény: naponta ötven-hatvan csomag, levelek, meg képesla­pok és újságok tekintélyes kö- tegekben. Reggel hét óráig tart a szortírozás a zsúfolt, ola­jos padlójú, egyetlen helyiség­ből /álló pos'tán. Sebaj! Várja őket a friss levegő, a sok ki­lométeres úton. Viszik a ten­gernyi betűt: van köztük sze­relmes, meggyőzni akaró, ké­rő, értesítő és felszólító, öröm­hozó, búcsúzó és büntető. Ti­zenegy asszony rajzik ki a szélrózsa minden irányába; az egyikük Molnár Imréné. — A főútvonalra merőleges, hosszú utcák második felét járom, az alsó részt, ahogy mondani szokták. Levelek, pénzküldemények, a sok nyug­díj és az újságok; néha 'bele se férnek a 'táskába, még egy szatyrot is akasztok a bicikli másik kormányára. Havonta úgy 12—15 ezer forintot sze­dek össze a sajtóm, ebbe ben­ne vannak a napilapok és har­minchatért a divatlap vagy a lakáskultúra. A többi kézbesí­tőnek is hasonló a havi for­galma. Legtöbbet a Népszabad­ságból rendelnek, utána kö­vetkezik a Pest megyei Hír­lap. De nagyjából ugyan any- nyi az előfizető a falu köze­pén, mint a szélén. * A fejkendős postás nénit — néni? Hiszen még csak negy­venkét éves. A jelzőt nyilván a szakma tekintélye bélyegzi rá — még nem láttam kere­kezni. Kicsit ráhajlik a kor­mányra, amint tolja maga előtt a 'teherhordó 'társát, mindig ugyanabban az időben érkezik egy-egy megszokott kapu elé. — Amíg a két lányom pici volt, csak alkalmi munkát tud­tam ''vállalni a téeszben. Az utcánkbéli Kati néni —r Ben- cze Jánosné, ő a legrégibb le- vélkihordó Gyálon — már ak­A Pest megyei Hírlap már elfogyott... Népszerű a dabasi ABC-ben a különböző újságokat, folyóiratokat kínáló állvány Halmágyi Péter felvétele kor is egyre hívott: jöjjön — azt mondja — meglátja, jó lesz postásnak. Hát a gyere­kek felnőttek — a nagyobbak már asszony, unokám is van tőle, a kisebb harmadikos a kereskedelmi szakmunkás is­kolában —, s közben Kati né­ninek igaza lett. De nagyon nehezen szoktam meg, bizony az első években sokat sírtam: fárasztó volt a munka és kü­lönösen télen szenvedtem so­kat, a hidegtől is, meg a hó­tól, mert olyan korán még nincsenek kitaposott ösvények és nagyon rosszak az utak. Molnár Imréné, ahogy mon­dani szokták a falu alsó ré­szén Erzsiké, már nem sír. A körülmények nem lettek job­bak ugyan, de megszokta a na­pi hétórás utat, elhitte, hogy képes megoldani a feladatot, s talán meg is szerette ezt a betűszállító munkát. — Én még sohasem vittem vissza a postára se levelet, se pénzt, se újságot azzal;, hogy már késő van, hogy már sok volt: majd átadom holnap. Egyszerűen nem tudom meg­tenni: mindig az az érzésem, hogy valakinek hágyon fontos üzenet van a borítékokban, talán várnak valakit, vagy hívnak. A pénzt meg minden­ki szereti hamar megkapni. Az újsággal meg úgy vagyok, hogy aki megrendelte, az nyilván el is akarja olvasni — ha nem is azonnal az egészet — ehhez joga van. S ha én nem viszem ki, akkor nemcsak a postást szidják... az emberek szeret­nek olvasni. Különösen hét végén, mert akkor több a sza­bad idejük. Így aztán szomba­ton és vasárnap az előfizetések mellett készpénzért eladok még ötven-ötven napilapot. Hiába, tudomásul kell venni, hogy Gyálon nincs egyetlen újságárus se. Erzsiké tizenegy éve ürítgeti naponta a nagy, barna táskát és nyolc éve ugyanazokat az utcákat járja. Hétfő a vasárnapja Ugyancsak gondban van, aki megszokta, s nem is tud meg­lenni nélküle, hogy a reggeli kávé mellett, vagy utazás köz­ben, a vonaton, buszon olvas­sa el kedvenc reggeli lapját. Az előfizetéses példányok, kü­lönösen faluhelyen, sokszor csak késő délelőtt jutnak el a megrendelőkhöz, s ma még bi­zony a községekben, s a Pest megyei városok külső negye­deiben is csak kevés helyen található újságárus pavilon. A Pest megyei áfészek ügyes kezdeményezése azonban úgy tűnik, valamelyest enyhíti a gondot. Nagy Gábor, a Pest megyei MÉSZÖV elnökhelyet­tese arról tájékoztatott, hogy idén már sok iparcikket is árusító ABC-áruházukban ve­zették be a hírlap-, folyó­irat- és könyvárusítást. Hogy miért? Mi haszna van belőle a fogyasztási szö­vetkezeteknek és az üzletek­nek? Az újságárusítás önma­gában sem ráfizetéses, külö­nösen akkor nem, ha a mun­kába indulók, illetve a házi­asszonyok hozzászoknak, hogy a tízóraira valóval, a kenyér­rel és a tejjel együtt vásárol­ják meg a reggeli olvasnivalót. De ha önmagában nem is len­ne nyereséges az újságárusí­tás, akkor se mondhatnák rá, hogy gazdaságtalan. De hol is találhatók ilyen üzletek. A megye minden já­rutinja. Körzetében naponta 166 Pest megyei Hírlapot, 112 Népszabadságot, 50 Népsza­vát juttat el a címzettekhez. Ezenkívül a Rádió-Tv Üj- ság és a Nők Lapja a sztár azoknak a hetilapoknak a so­rában, amelyek közül heten­ként hasonló mennyiséget kell kézbesítenie. — Milyennek látja, az elő­fizetőket? — Ha áz ember pontos a munkájában, sok gondja nem lehet. No, persze, azért előfor­dul, hogy valaki megfeledke­zik az előfizetésről, s miután többször is hiába csengetek, végül kénytelen vagyok le­mondani a lapját. Az embe­rek nem egyformák. Van, aki ilyenkor telefonál és panaszt tesz, amiből végülis az ma­rad meg a főnökség tudatá­ban, hogy panaszt tettek. NEM EMLÍTI — de isme­rőseimtől tudok róla —, hogy volt már, akinek alapos meg­gondolás után bizalmat sza­vazott, s előlegezte saját zse­béből az előfizetési díjat, hogy a feledékeny olvasó folyama­tosan megkapja megszokott lapját Inkább a maga hibái­ról beszél. Arról, hogy jószán­déka ellenére néha rosszat tesz. Megtörtént, hogy sietett, s napos, száraz időben be­dobta a kertes ház udvarára az újságot. S ezért is telefo­náltak. Hát, igen ... — Meddig csinálja ezt a lényegében felelősséggel ter­hes munkát? — Nem tudom. Szívesen te­szem, ameddig lehet. — És a továbbtanulás? v— Jó lenne... A spanyolon, a francián kívül az angol nyelv is érdekel. Mindig sze rettem a magyar irodalmat és a történelmet is. Talán legkö­zelebb sikerül a felvételi. A kora reggeli beszélgetés nem tarthatott sokáig. Az élénk tekintetű — sokak bi­zonyította szorgalommal meg­áldott fiatalember elköszönt. Az újságokat fél óra múlva a távolabbi lakásokban is la­pozgathatták az előfizetők. HÉTFŐN, beszélgetésünk napján különösen sietett ha­za. Kirándulni mentek a fe­leségével. Neki ez a vasár­napja ... K. T. I. A környezet- és természetvédelem Mindnyájunk közös ügye a jogszabály érvényesítése A környezet és a természet védelme mindannyiunk közös ügye. Azért hívta meg az MTESZ Pest megyei Szerveze­te dr. Gonda György állam­titkárt, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal elnökét, hogy a műsza­ki hét záróelőadásában átte­kintést kapjon a hallgatóság ennek az égető problémának a legidőszerűbb kérdéseiről. Törvény védi Három és fél éve, hogy az országgyűlés törvényt alkotott Az emberi környezet védelme címmel. A gondok azonban már ezt megelőzően jelentkez­tek, amelyekre élénken rea­gált a társadalom és az ál­lam. A felgyorsult változások: az ipar rohamos fejlődése, a mezőgazdaság kemizálása, az urbanizáció, a közlekedés át­alakulása hyilvánvalóvá tette, hogy hazánkban is szervezet­ten kell foglalkozni e változá­sok kihatásaival. A törvény végrehajtásáról az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal gon­doskodik. Ez év elején a Mi­nisztertanács megosztotta a feladatokat: a vizek tisztasá­gáért az Országos Vízügyi Hi­vatal, a termőföld védelméért a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a levegő szennyeződésének megakadá­lyozásáért, illetve csökkenté­séért pedig az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal felel. A közeljövőben a Minisztertanács edé kerül két sürgős, megoldásrá váró kérdés: a veszélyes hulladé­kok ügye és a káros rezgé­sek, illetve a zaj kiküszöbölé­se. Összehangoltan Az elhatárolt feladatkörök nem azt jelentik, hogy az egyes felelősök egymástól el­szigetelten dolgoznak — hang­súlyozta az államtitkár — sőt, a koordináció kiemelt jelentő­séget kapott. Az országban hét körzetben alakultak ter­mészet- és környezetvédelmi felügyelőségek, a megyei és a fővárosi tanácsok végrehajtó\ bizottságai mellett pedig spe­ciális bizottságok működnek. Az állam sok jelentős kéz-, deményezéssel számolhat: a tudomány által kidolgozott K—5-ös célprogram az emberi környezet védelmével foglal­kozik, a Hazafias Népfront a párt XII. kongresszusa tiszte­letére szervezett akciói, a szakszervezetek az üzemekben fejtenek ki környezetvédelmi tevékenységet, a KISZ a fia­talok körében agitál, s hama­rosan sor kerül egy olyan ta­nácskozásra, ahol az Oktatási Minisztériummal közösen vi­tatják meg, hogyan lehet be­építeni a szakmunkástanulók tantervébe a környezetvédel­met. Az MTESZ fóruma a hulladékszegény és a hulla­dékmentes technológiákról az egyik legfontosabb kérdést vetette fel. A költségvetés és a kör­nyezetvédelem kapcsolata még nem alakult ki. Jelenleg a tűzoltómunka a jellemző — a veszélyhelyzetei-: azonnali megszüntetése. Ezen oly mó.- don is túl kell lépni, hogy a VI. ötéves tervben egyetlen olyan beruházást sem szabad engedélyezni, amelynek nincs kidolgozott környezetvédelmi terve. Örökség a jövőnek A mi számunkra különleges sen fontos a jó nemzetközi együttműködés, hiszen fo­gyóink 96 százaléka külföldről lép hazánk területére. A KGST-n belül erősen felgyor­sult az együttműködés, amely tovább növeli lehetőségein- két arra, hogy kikerüljön a „közepes” stádiumból. Az alapvető változások nem vár­hatók máról holnapra, viszont az elmúlt évek tevékenysége és a jelenleg kidolgozás alatt álló tervek azt mutatják, hogy. az állam a szakemberek és a társadalom összefogásával mindent megtesz azért, hogy, az eljövendő nemzedékek tiszta környezetet kapjanak örökségül. T. É. Új rendelkezések A munkavédelem nemcsak vállalati feladat Nincs olyan drága gép, ame­lyik értékesebb lehetne az em­bernél. Bármennyire is fon­tos kérdés a gazdaságosság, a költségek csökkentése, mind­ez nem mehet az emberek egészsége, testi épsége veszé­lyeztetésének rovására. Töb­bek között erről volt szó a Szakszervezeti Politikai Fóru­mok Pest megyei rendezvény- sorozatának tegnapi aktíva­ülésén, ahol a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat kultúr termiében vállalati ve­zetők és munkavédelmi elő­adói számára Főcze Lajos, a SZOT munkavédelmi osztályá­nak vezetője 'tartott előadást a munkavédelem időszerű kér­déseiről. Az aktívaülésen ott volt dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei bizottsá­gának osztályvezetője. Mint az előadó elmondta, a SZOT tavaly novemberi plé- niuma hosszú távra megszabta a munkavédelmi ténnivalókat. A munkavédelmet nem sza­bad önálló, különálló fel­adatnak tekinteni, hanem szerves részévé kell válnia a munka- és üzemszer­vezésnek és a környezetvéde­lemnek. Igazán jó eredmények csak akkor érhetők el e te­kintetben, ha a tennivalókat nem tekintjük csupán állami, vállalati feladatnak és a szak- szervezet érdekképviseleti és érdekvédelmi munkájának, ha­nem az társadalmi, közügy lesz. Ebbe a fogalomkörbe tar­tozik az is, hogy a munkások védelme ne jelentse a terme­lés akadályozását. hanem olyan megoldások szülessenek, amelyek ezt is, azt is egyaránt segítik. Az előadó megállapította, hogy 1966-tól számtalan fon­tos és jó intézkedés született, de ezek végeredményben nem hoztak kellő javulást. Sőt az egy üzemi balesetre jutó táp­pénzes napok száma állandóan növekedik, pedig az utóbbi években a súlyos üzemi bal­esetek száma csökken. A ha­lálos üzemi balesetek 1977-ig szintén csökkentek, de két év, óta ismét emelkednek. Ugyancsak elszomorító, hogy a foglalkozásból eredő hallás­károsodás, vibrációs ártalom, fertőzés, allergia és a szilikó­zis egyre több. Különösen sok gondot okoz az alkoholizmus és a mun­kahelyi italozás, ami sok baleset forrása. Főcze Lajos a továbbiakban elmondta, hogy a- jelenleg ér­vényben levő munkavédelmi előírások, sok tekintetben el­avultak, Vagy olyan bonyolul­tak, amelyek akadályozzák a végrehajtást. Számos területen oktalan túlszabályozás is ta­pasztalható, míg máshol nin­csenek megfelelő jogszabályok. Ezért a Minisztertanács és a SZOT új és a jelenleginél kor­szerűbb módon szabályozza a munkavédelem előírásait. Főcze Lajos előadását vita követte, majd az aktívaülés Fodor László, a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsának titkára zárszavával ért véget Sz. M. A rásában több ilyen is van, kü­lönösen az Alsó-Tápiómenti Áfész jó patrónusa az újság- árusításnak. Szívesen foglal­MEGSZOKTAM már, hogy miközben a reggelit készítem, szinte menetrendszerű 'pontos­sággal kattan az ajtón a levél­rés fedele, aztán halk zizegés- sel bepróselődik rajta a már másfél évtizede megszokott napilap. Az újságkihordó szőke, kör­szakállas fiatalember. Először azzal keltette fel az érdeklő­désemet, hogy a kerékpár kormányára akasztott magne­tofonból spanyol nyelvlecké­ket hallgatott, miközben ház­ról .házra járva, szortírozta a napilapokat. Lelkes István több épület­ből álló lakónegyed házmes­tere Vác belvárosában. Egy évvel ezelőtt vállalta el mel­lékállásban a hírlapterjesztést a DCM lakótelepén és még rféhány környező utcában. Az­óta lett koránkelő ember, öt óra után indul el, s reggel nyolc óra tájban fejezi be a kihordást. Kezdetben ez sok­kal tovább tartott, de közben könyv nélkül megtanulta az előfizetők listáját, s kialakult a gyors munkához szükséges

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents