Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
1 1979. OKTÓBER 16., KEDD Anyanyelv és hagyományok SZLOVÁK KULTURÁLIS NAPOK D AB AS ON Szlovákiai népdalokat énekel a plliscsévi asszonykórus Nagy tetszés, a közönség tapsa fogadta szombaton este a dabasd I. kerületi Művelődési Házban a piliscsévi szlovák együttes — tánccsoport és asz- szonykórus — fellépését. Sikert aratott a nagykónyi ver- bunk, a birijáni leánytánc, a kórus szlovákiai népdalokból készült összeállítása, de nevetésre és tapsra késztette a hallgatókat a beszeda, a helyi gyűjtésű dalokra és népi mondásokra épülő játék is, pedig a történet önmagában nem túlzottan érdekes: a beszélgetésre, iszogatásra összegyűlt asszonyokat a váratlanul hazaérkező férj kergeti szét. A lenini nemzetiségi politika jegyében Ezzel a műsorral, illetve néhány órával korábban, Ezüst György festőművész kiállításának megnyitásával, majd Such Jánosnak, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkárának köszöntőjével kezdődött meg az október 20-ig tartó dabasi szlovák kulturális napok rendezvénysorozata, amely jó néhány értékes eseménnyel, változatos programmal segíti a községben élő mintegy háromezer szlovák nemzetiségű lakos anyanyelvi kultúrájának, hagyományainak ápolását, a más nemzetiségieknek pedig alkalmat ad árrá, hogy megismerkedjenek a szlovák népművészet értékeivel. Anyanyelven elmondott ünnepi köszöntőjében Such János méltatta azt a figyelmet, amelyet a párt és a kormány fordít a lenini nemzetiségi politika megvalósítására és amelynek köszönhetően a nemzetiségi lakosok minden területen a legteljesebb mértékben kifejthetik képességeiket, gyakorolhatják jogaikat. Ezt állapította meg többek között a szlovák szövetség tavaly ősszel tartott hatodik kongresszusa is, amely alkalmat adott a mérlegkészítésre, a gondok és a harminc év alatt elért komoly eredmények számbavételére. A hagyományok őrzése Az országos intézkedésekhez szervesen kapcsolódnak azok ä törekvések, amelyek Pest megyét jellemzik — mondta Suoh János. — A közelmúltban a megyei pártbizottság is foglalkozott a megyében élő mintegy hatvanezer nemzetiségi állampolgár helyzetével. A cél — és ez a Magyarországi Szlovákok Datbokratikus Szövetségének célja is —, hogy a szlovák nemzetiségű lakosság -aktívan vegye ki részét a szocializmus építésének feladataiból, amelyek végrehajtása a következő években az eddiginél nagyobb figyelmet, erőfeszítéseket követel, ugyanakkor őrizze meg, fejlessze saját nemzetiségi létét, nyelvi kultúráját, hagyományait Tegnap, hétfőn délután a rendezvénysorozat Sipos Árpád, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkárhelyettese előadásával folytatódott. A szlovákok helyzete Magyarországon című előadásában kitért nemzetiségi politikánk általános: a dél- szlávokra, németekre, szlovákokra. románokra egyaránt Jelenet a szlovák szvitből Barcza Zsolt felvételei vonatkozó elveire és célkitűzéseire. Beszélt arról, hogy nemzetiségi i politikánk nemcsak a magukat nemzetiségi anyanyelvűnek vallók igényeit veszi figyelembe, hanem a társadalom szélesebb igényeit, szükségleteit is. Célunk, hogy minél többen ismerjék meg a más nyelvet beszélők anyanyelvét, kultúráját, hagyományait — az internacionalizmus, a népek barátsága jegyében. Pedagógusok, könyvtárak, népművelők feladata A nemzetiségi politikánk végrehajtásából következő gyakorlati — és helyi — feladatokról, a megyei pártbizottság szeptemberi határozatáról szólva három csoportra osztotta a tennivalókat. Elsőként a közéletben való részvétel, a nemzetiségi nyelvhasználat kérdésének fontosságát említette. A vezető testületekben való részvétel, feladat- vállalás, a kétnyelvű feliratok alkalmazása, az ünnepségeken, a gazdasági egysegek mindennapjaiban az anyanyelv használata a nyelvgyakorláson túli jelentőséggel bír — hangsúlyozta Sípos Árpád. — A nyelvoktatásért természetesen az iskolák tehetik a legtöbbet; tanulmányi versenyekkel, folyóiratokkal, könyvekkel, olvasótáborokkal, az ú'ttörőszer- vezet segítségével azt kellene elérni, hogy a nemzetiségi anyanyelv ne csak a tanórákon, hanem az órák közben, az iskola hétköznapi életében is jelen legyen. A pedagógusok munkáját később a művelődési házaknak, könyvtáraknak, amatőr csoportoknak, helytörténészeknek és a köz- művelődés más szakembereinek kell folytatniuk. P. Sz. E. Móricz-emlékest Nagykőrösön A több mint fél évszázada alakult nagykőrösi Arany János Társaság az elmúlt évtizedekben, hasonlóéin a többi, nemes céllal alakult irodalmi társasághoz, lelkes népszerűsítője, pártfogója volt a hazai szépirodalomnak. Bár az alapítók, eredeti szándékuk szerint a névadó nagy epikus itteni munkásságának tudományos igényű kutatásával és minél szélesebb körben való megismertetésével foglalatoskodtak, nem esett érdeklődési körükön kívül a körösi múlt egyéb vonatkozásainak vizsgálata sem. Havonta megtartott üléseiken neves és jeles előadók szóltak országos érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A harmincas években gyakori vendég volt itt az országjárásai során Nagykőrösre is szívesen ellátogató Móricz Zsigmond. A napokban, születésének századik évfordulója alkalmából, reá emlékezett az éppen tíz esztendővel ezelőtt alakult, több mint másfél száz tagot számláló testület. Az est házigazdája S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára volt, aki maga, mint az emlékesten elmondta, feleségének családja, Czakó Bá- linték révén került személyes ismeretségbe a Nagykőrösön gyakran megfordult íróval. Az szívesen jött ide, többször vendégeskedett a Czakó családnál, felkeresve a környékbeli pusztákat, sorsok, életek titkait kutatva, a felemelkedés útját, lehetőségeit keresve. Az est további részében dr. Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár beszélt részletesen egyik legolvasottabb prózaírónk munkásságáról, párhuzamot vonva a fellelhető számos hasonlóság alapján, a városhoz egyaránt sok szállal kötődő Arany és Móricz emberi, írói alkata között. Mi az, amit Móricz nekünk, utódoknak, örökül hagyott? Hitét az emberség és a magyarság teljes összekapcsolódásában, a valóság hirdetését, az igazság következetes kutatását, mely a jövő nemzedékek számára is mindenkor követendő emberi magatartás. S hogy ő maga mennyire volt hű e meggyőződéséhez, munkásságának korábbi szakaszain kívül, élete utolsó évei is bizonyítják: betegen, de lelkes irodalomszervezőként szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot, helyet adva a felnövő fiatal irodalomnak, a többi között Veres Péternek, Szabó Pálnak, Németh Lászlónak, Féja Gézának, Illyés Gyulának. A XX. századi magyar próza megteremtőjére, a nemzeti megújulást a nép alkotó erőinek és tehetségének kibontakoztatásában látó elbeszélő művészre emlékezett a nagykőrösi Arany János Társaság. Az esten Bánffy György Já- szai-díjas színművész tolmáf csolásában hallhattunk részleteket Móricz műveiből, valamint kortársak vallomásait az íróról. Khim Antal A Szabó Ervin Könyvtár 75 éves Megalapításának 75. évfordulójára emlékezik a fővárosi .Szabó Ervin Könyvtár. Hétfőn a Pataky István Művelődési Központban ' rendezett emlékülésen részt vett Övári Miklós, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Molnár Ferenc kulturális _ államtitkár, Király Andrásié. az MSZMP budapesti bizottságának titkára, Simon László, a szakszervezetek budapesti tanácsának titkára, valamint a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetei! számos képviselője. TV-FIGYELŐ Sorsok. Életvezetés a szakszerű elnevezése annak a programnak, amely szerint valaki él. Tehát e fogalom zárja magába céljainkat is, meg az érettük kifejtett erőfeszítéseket is. Amiképp ahány ház, annyi szokás — úgy ahány ember, annyi életvezetés. Ki így véli elérni boldogulását, ki meg amúgy törekszik vágyainak kiteljesedésére: egyesek képtelenek abbahagyni az immár teljesen fölöslegessé vált gürcölést, míg mások megengedik maguknak, hogy a tisztes jólét alapjait lerakva élvezzék is a korábbi fáradozás gyümöl-’ cseit. Hogy ez mennyire így különbözteti meg a nagyjából azonos körülmények között élő hazánkfiait, arra nagyszerű példával szolgált szombat délután a televízió Hétvégén... című műsora. Innen, Pest megyéből, Bugyiból gyűjtötték össze a Munkásélet — falun alcímű adás negyven percének adalékait, s végigfigyelve ezt a vallomáscsokrot, ki-ki megtudhatta, hogy micsoda szélsőségek választanak el embert embertől. Huszonkét órát fárasztja magát naponta a ká- posztázással, paprikázással, miegyébbel egész kis vagyont összegyűjtő egyik falusi, aki — úgymond — immár képtelen kilépni az újabb és újabb forintok megszerzéséért indított örökös hajszából; míg a pihentető pecázásra. a koc- cintásos barátkozásokra is rendszeresen alkalmat kerít a másik. Az a másik, aki — no, de írjuk ide a nevét: Albert Sándornak hívják — immár huszonhét éve ingázik faluja és Csepel között; aki képtelen lenne első és minden bizonynyal utolsó munkaadójától megválni; és aki az üzemében való szorgoskodásával, a túlzásba nem vitt otthoni kiegészítő kapálgatással meg tudott teremteni egy olyan otthont, ami mindenféleképp elég. Ö így vezeti az életét, s aligha kétséges, hogy azok a nézők, akik végignézték ézt a Kovalik Károly szerkesztette, vezette műsort, neki adnak igazat. A gyárhoz való hűség, a magánéletben való mérték- tartás no meg az az irigylésre méltó jó kedély megtestesítőjeként fogadhatta kedves ismerőseinek sorába ezt a törzs- gárdista villanyszerelőt a néző. Olyasvalakiként, akinek kiegyensúlyozott sorsa sokak számára példa lehet. S ha már a kipellengérezés- nél tartunk, hadd tegyük szóvá azt a furcsaságot is, hogy a most emlegetett, nagyon érdekes és nagy on tanulságos riport helyszínét nem írta meg a műsorújság. így hát csak azok a Pest megyeiek láthatták, akiknél még szombat délután négy óra tájt is villog a képernyő. Ilyenek pedig — tekintettel az éppen esedékes házi teendőkre — aligha lehettek valami sokan. Cseresznyeskert csak találgatható, hogy miért éppen e Csehov-drámával jelentkezett Esztergályos Károly a budapesti művészeti hetek televíziós vállalkozásainak sorában. Míg a hol színházi közvetítésnek, hol terjengős mozifilmnek tetsző históriát néztük, legfeljebb arra gondolhattunk, hogy néhány kitűnő színész — elsősorban Törőcsik Mari és Men- sáros László — számára akarta lehetővé tenni, hogy a maguk kedvére Csehoyot játsszanak. Ez a feltételezett indíték azonban kevés volt ahhoz, hogy a színmű felizzon. Csak egy-két jelenet ragadta magával a nézőt: a két óra néhány perce. Akácz László Such János köszönti a résztvevőket SZÍNHÁZI estek Mrozek: Emigránsok A Nemzeti Színház dóadása a Játékszínben AA és XX disszidálnak. Nem tudni honnan, s hová. Kilépnek egy lehetőségeket korlátozó társadalomból, hogy aztán új vizeken fussanak zátonyra. Ez a fölső réteg; az emigráns filozófia lehetetlensége. De a mélyen sodró áradat sokkhatású: a Korszellem — az író definíciója — vetületei megakadályozzák az ember önkifejezését és önmegvalósítását, s még a nagyjából azonos helyzetűek sem képesek valós emberi kapcsolatokat teremteni, így aztán ki-ki értelmetlenségben vergődik. Pesszimizmus? A progresszió éppen abban van, hogy ettől a goromba tételtől megrázkódik a néző és úgy dönt(het), cselekedni akar, élni a lehetőségekkel, új viszonylatokat teremteni, másképpen, tartalmasán próbálja formálni sorsát. > A Párizsban élő lengyel író Emigránsok című 1973-ban született drámája Párizs, Nyugat-Berlin, Újvidék, Varsó és Bécs után eljutott Magyarországra is, a hazai ősbemutató Veszprémben volt, az idén, s most a Nemzeti Színház gondozásában játsszák a Nyugati pályaudvarral szembeni Játékszínben. A darab már megérdemelt sikert aratott, mégis úgy érezhetjük: az Emigránsok arasznyi visszalépés Slawomir Mrozek drámaírói pályáján. Eltért attól a csak rá jellemző szerkesztési módtól, hogy a hagyományos dramaturgia .köreteiben tegye groteszkké, abszurddá cselekményét, hogy a hőseit képletté egyszerűsítve kényszerpályán mozgassa, s ezáltal olyan mélységeket tárjon fel, hogy igazsága megfellebbezhetetlenné váljon. Most nagyobb szerepet kapnak a bizonytalansági faktorok. S a cselekvésre, változtatásra ösztönző pesszimizmusát szalonképessé oldja a lelket nyugtató könnyekben és a békét adó horkolásban. Bár meglehet: a zárókép az illúziók elvesztésének végső keserűségét sugallja és AA úr részeg-hisztérikusán vigyorog, XX pedig mindent feladva hortyog. Székely Gábor rendezte az előadást. A totális színház — sokat vitatott — eszményének megvalósítása vonzotta. Már-már naturalizmusba hajló jelzésrendszerével a lehető leghihetőbb helyzetet akarta létrehozni, hogy a közönséget csapdába ejtse, tökéletessé tegye az azonosulást. A játéktér valóságos lépcsőház alatti pince (Székely László díszlete sokban emlékeztet Wesker Konyha című darabjának Csányi Árpád által tervezett megoldásához): a színpad első részének teljes zártsága, a belső falak vashálója és a körbe futó csövek tökéletesen kapcsolódnak össze. A színészi játékstílust is alapvetően meghatározza a tökéletes beleélés, az érzelmek tobzódása, csak a filozófikus részeknél tartózkodóbb a hangnem. A jó ritmusú produkció az utolsó percig töretlenül ível a tragikus kifejlet felé. A darab a klasszikus hármas-egységhez igazodik: egy helyszínen — bérház pincéje —; folyamatos időben — szilveszter éjszaka —; és egy szálú cselekménynyel — honvágytól, alkoholtól, meg- hasonlástól hevített önleszámolás — játszódik. A két szereplő nagyon is valóságos, csaknem pontosan leírható az előéletük. Minden együtt van hát a hagyományos játékhoz. Mrozek bezárja figuráit egy létformába és egy pincébe, amitől szenvednek, de lehetőségük van a kitörésre, amit viszont nem mernek vállalni. AA és XX lejutnak a cselekvés értelmetlenségéig. AA úr a darab folyamán egyszer megpróbál változtatni, erőtlen próbálkozás, de azzal jár, hogy felismerjük: a kitörés értelmes tetteket kíván. És ez a pillanat elsikkad a rendezésben, valószínűleg összefügg ezzel, hogy a befejezést olyannak érezzük, mintha minden áron feloldozást és optimista kicsengést kellett volna adni a produkciónak. Avar István éli meg XX munkás kálváriáját, ö az abszolút rab, hiszen még gondolatai sem képesek kitömi földhözragadt és szűkre szabott világából. Avar tökéletesen magára ölti az álmokból született alakoskodást: mert pénzt, sok' pénzt akar keresni, hát nyomorog, társa cigarettáját szívja, kutyaeledelt vásárol vacsorára, hiszen az olcsó, s az elhagyott otthon legyeiről álmodozik. Egy tökéletes figurát, amelynek a darabban elszenvedett vereségeit a lehető legegyszerűbb színészi megoldásokban éli át, miközben minden pillanata feszültséggel telített. Elhiteti a nézővel, hogy XX űr emigrációjának célja volt: sok pénzzel hazamenni, szép házat építeni, jól élni. Az előadás szép pillanatainak egyike, amikor kénytelen bevallani amit már legalább is sejtett: régen nem az álmok a fontosak, hanem a bankókötegek gyarapodása. És Avar számára ez a kulcsjelenet, ez a pillanat igazolja vissza a figura korábbi tettetett tétOvaságát. A szerepformálás íve itt jut a csúcsra. Garas Dezső az idegbeteg értelmiségi. Ö minden szituációt elemez, állandóan megfejtéseket keres és zavaros ideológiája alapján könyörtelenül tépi le XX mondatairól az álomtakarót. AA urat érzelmileg és feszültségben egy szinttel magasabbra emeli partnere figurájánál, hiszen ő már a darab indulásakor túl van a belső konfliktus sejtésén, tudatosan megfogalmazza: eljöttem otthonról, mert féltem leírni a gondolataimat, itt nem félek, csak elvesztették értelmüket a gondolatok. Garas játékstílusa sem azonos Avaréval — s itt nemcsak a két szug- gesztív szinészegyéniségből fakadó különbözőségekre kell gondolni —, míg Avar tökéletesen átéli, Garas alakítja a figurát, de abban a példás értelemben, hogy 1 miközben reagálásai hihetőek, AA úr bírálatát is eljátssza. A szentségtörés bélyegét vállalva: úgy tűnik, mintha Székely Gábor rendező a sztanyisz- lavszkiji és a brechtí iskola szintézisét kereste volna. Tegyük hozzá: mindkettőt egészen kiváló megvalósításban látjuk. A/ Emigránsok bemutatása izgalmas vállalkozás. Kriszt György i
