Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-16 / 242. szám

k 1979. OKTÓBER Ifi., KEDD 5 A pálya kezdetén és delén Hitvallások az elhivatottságról Hagyomány- a budai járás­ban, hogy minden oktatási év kezdetén közös ünnepségen köszöntik a nyugdíjba vonuló nevelőket, esketik fel a pálya­kezdőket, s ekkor adják át a pedagóguspályán sok-sok esz­tendeje tevékenykedőknek az arany és gyémánt diplomát. Ilyen ünnepségen találkoz­tunk azokkal is, akik most hi­vatásukról, életükről, terveik­ről vallanak. A sarokban megaihat Vincze Kálmán 50 esztende­je kapta első diplomáját: — Egy Csongrád megyei ta­nyán kezdődött a pályám, 136 gyerek volt az osztatlan isko­lában a növendékem, s közü­lük nyolcat ma úgy nevezné­nek: gyógypedagógiai alany. Megvallom, első pillanatban azt sem tudtam, miihez kezd­jek ennyi gyerekkel. Tanító­képzőben osztályfőnököm se­gített, ha nem is tanáccsal, de jókora halomnyi szakiroda­lommal. A körülmények? Hogy mást ne mondjak, úgy fűtöttünk: minden gyerek hozott magá­val egy hasáb fát az iskolába. Katolikus iskola volt, amikor megérkeztem, a pap azt mond­ta, hogy szállás nincsen, de ott a tanterem, a sarkában »negálhatok. A gyerekek kü­lönböző életkorúak voltak. Egy osztályra két fél óra ju­tott közvetlen foglalkozásra, 'a többi időben önálló munkát végeztek. Két esztendeig dolgoztam Itt. Máig is őrzök egy iratot, a működési bizonyítványomat, így szól: Egy szellemileg gyen­gén fejlett tanuló érdeklődését is fel tudta kelteni... Ennél nagyobb elismerést akkortájt nehéz volt kapni. Űjfehórtón, Szeged mellett kán tortanítók ént már csak egy osztály jutott rám, a követke­ző helyen, Kocséron, pedig már választhattam az osztá­lyok között. A világháborúból úgy jöttem meg, hogy rögtön katedrára álltam egy állami iskolában, s még 1945-ben be­iratkoztam a Tanárképző Főis­kolára. Három év alatt végez­tem matematika-fizika-kémia szakon, s mellékesen az éne­ket is kitanultam. Tiszakéc&kére, szülőfalumba mentem, smár tanárként poli­technikai állomást alakítot­tam. Elismerték a munkám eredményét, s felhívtak az Oktatási Minisztériumba az if­júsági szakkörök irányítására. De nem fogadtam el az invi- tust, mert a főváros tanulmá­nyi felügyelői állást ajánlott. 1960-tól 11 évig, míg nyugdíj­ba nem mentem, a Pest me­gyei Tanácsnál dolgoztam ugyancsak szakfelügyelőként. A számolás soká tart. Végül Is kikerekedik a pedagógusélet mérlege: — Nyolc-tízezer gyer­meket neveltem tanítóként és tanárként. Két dolgot tartot­tam szem előtt: Soha nem lép­tem az osztályba készületle­nül, s mindig azt tanítottam meg először, amit magam is nehezen tanultam meg. Elvég­re a pedagógusnak úgy kell élnie, hogy maga is példa le­gyen. Engem öveges profesz- ezor is tanított... Nem tagadom, jóleső érzés most kézbe venni az arany diplomát — mutatja. így szól: Díszoklevél Vincze Kálmán okleveles tanítónak, aki a szegedi Tanítóképző In­tézetben 1929. június 27-én, 50 éve szerzett oklevele alapján közmegbecsülésre méltóan tel­jesítette hivatását. Csukódik az ajtó? Janka András tanító így kezdi a beszélgetést: — Egé­szen friss nyugdíjas vagyok, most szeptember elsején csuk­tam be magam mögött az aj­tót. Életútja hasonlatos Vincze Kálmánéhoz. Ö is kis iskolá­ban, s egyidejűleg hét-tizen­egy éves gyerekeket nevelve kezdte az oktatást Alsóberec- kiben. Ezt mondja: — A falu gyereke lettem, pedig abban az időben az a szólás járta, hogy a tanító a falu apja. Sorkoszton éltem, minden héten más családnál ebédeltem. Szorosabb volt még a családok és a tanítók kap­csolata, mindenes volt a peda­gógus, még az adásvételi szer­ződéseket is gyakran ő írta. Pedagóguscsalád a mienk. A feleségem is nevelő, a lányom is az lesz, most másodéves a zsámbéki tanítóképző főisko­lai tagozaton. Nem is tudnám elképzelni az életemet iskola nélkül. Nem, tényleg nem csukódott be mögöttem áz ajtó. A' pilis- vörösvári általános iskolába — innen mentem nyugdíjba — szeptember óta is mindennap bejárok. Árulom az iskolate­jet, a tankönyveket. Bár két hónapja egyetlen gyereket sem tanítok, az újdonsült elsősök is Bandi bácsinak ismernek. Az egyik ma felesküdött pá­lyakezdő pedagógus az én ta­nítványom volt. De ha végig­megyek a vörösvári utcán, a többiek is a túloldalról is rámköszönnek. Tudja, úgy gondolom, hogy a gyerek a legnemesebb anyag. Már ebben a korban is em­bernek kell tekinteni. Megér­demli a tiszteletet. És ezt úgy adtam meg mindig, hogy pon­tosan kezdtem az órákat, s ki­csöngetéskor be is fejeztem. Utána már úgysem figyelné­nek a nevelő szavára. Nehéz a gyerekek szeretetét megnyerni. Rideg tekintéllyel aligha sikerülhet. A tanárnak nem lehet kedvence, mert ak­kor már nem igazságos, nem objektív. S nem elég, ha elő­ad, együtt kell gondolkodnia a gyerekekkel. ' Mindig azt éreztem, hogy ha hatodikoso­kat tanítok, magam is hatodi­kossá válók, ha másodikosokat, altkor másodikossá. Tervem? Nem gyűjtöttem a pénzt, de boldog vagyok. Nyugdíjasnak sem érzem ma­gam, noha nyugdíjba mentem. Visszajárok az iskolába, s le­het. hogy ismét tanítani fo­gok. Moldova György könyvének címéhez hasonlatosan mondja: — Akit egyszer az iskola le­vegője megcsapott... Tizennyolc évesen Piringer Márta óvónő élet­rajza még rövid: — Véletlenül lettem neve­lő. Hetedik osztályba jártam, amikor Pápán megalakult az óvónői szakközépiskola. Ha ez nincs, talán más hivatást választok. Az általános iskolát csak" négy esztendeje végez­tem. s rögtön felvettek a szak- középiskolába. Idén nyáron érettségiztem, s ekkor kaptam óvónői oklevelet. Jelentkez­tem a Soproni Óvónőképző Fő­iskolára, de hely hiánya miatt elutasítottak. Az unokanővé­rem lakik Budaörsön, így ke­rültem ide. Kellemesen csalódtam. A szakközépiskolában ugyanis nem sok jóival kecsegtettek, el­végre rengeteg a zsúfolt, el­avult óvoda. A gyakorlatra felkészítettek, nyolc hétig dol­goztunk óvónőként még közép- iskolás korunkban. Mondom, kellemes csalódás volt, mert vadonatúj a budaörsi 6. számú betonyp óvoda, fiatalok a kol­légák, segítőkészek. De a leg­jobban annak örültem, hogy mindjárt az elején kiscsopor­tot kaptam. így végigkísérhe­tem három éven át a gyerekek fejlődését, s lemérhetem azt is, jó óvónő vagyok-e vagy sem. Nagy a felelősség. Tizen­nyolc éves vagyok, s 26 kis­gyermeket kell nevelnem, méghozzá úgy, hogy ebben a korban a legtöbbet az óvodá­tól kapják. Reggel jönnek, s délután ötig itt vannak. Több időt töltenek velem, mint a szüleikkel. Szeretnék a három esztendő alatt mindent kihozni a gye­rekekből, hogy amikor első osztályba mennek, a tanító né­ninek ne kelljen megkérdez­nie, ha gond van a gyerekkel: ki volt az óvónénid? A körülmények? Nem pa­naszkodhatok. Kétezer-kétszáz forint az alapfizetésem, szol­gálati lakásban lakom. Bár messziről, a Balaton mellől ke­rültem Budaörsre, egyre több a J9 ismerős. Fiatalok a szülők is, s a családlátogatáskor de­rül ki, egyféleképp gondolko­dunk sok mindenről. A tervem az, hogy jövőre is­mét megpróbálkozom a főisko­lai felvétellel. Most már leve­lező tagozaton. Jól érzem ma­gam Budaörsön, az óvodában, s ha a főiskolát el is végzem, itt maradok. Vasvári G. Pál Csatornáznak a budai járásban A Közútépítő Vállalat dolgozói folyamatosan kiépítik a csatornarendszert a budai járásban. Képünkön 500 millimé­teres betoncsöveket szállítanak Törökbálintra. HaimágyI Péter felvétele TANÁCSTAGOK TÖRÖKBÁLINTON Választások előtt Mint mindenütt az ország­ban, Törökbálinton is még 1976-ban járultak a szavazó- urnák elé az emberek, hogy megválasszák a helyi tanács tagjait, ötvenegyen nyert-ékei akkor a szavazók bizalmát. Azóta, különböző okokból (ha­lál, betegség, elköltözés) há­rom ízben kellett időszaki vá­lasztást hirdetni, és összesen nyolc megürült helyet betöl­teni. Amikor mostanában, már a jövő évi tanácsválasztások-1 ra készülve, megvizsgálták a testület munkásságát, mindé, nek-eiőtt az összetétel arányai­ban találtak kedvezőtlen je­lenségeket. Az átlagéletkor ugyanis 48 év, és ez bizony magas. Különösein akkor, ha a testületben csak ketten 30 éven aluliak. Sokan már több cikluson ke­resztül látják ed feladatukat és — tisztelet a kivételnek — ÁFÉSZ SZOCIALISTA BRIGÁDOK Munkád mellé add a neved Pest megye áfészed is csat­lakoztak a kongresszusi és fel­szabadulási munkaversenyhez. A fogyasztási szövetkezetek szocialista brigádjai pedig kü­lön felajánlásokat fogalmaztak és szavaztak meg. Ebből a gazdag választékból tallóz­tunk. A GÖDÖLLŐ ÉS VIDÉKE Áfósz 125. sz. ABC-áruház if­júsági szocialista brigádja ver­senyfelajánlásában a kereske­delem színvonalának emelése, a költségcsökkentés és az energiatakarékosság foglalja el a központi helyet.. Beneveztek a Munkád mellé add a neved mozgalomba. ígérik, udvaria­sabbak lesznek a vevőkkel. A korszerű táplálkozás elterjesz­tése érdekében pedig a ba­romfihús és a halféleségek forgalmát legalább 12 száza­lékkal szeretnék emelni. Az üzlet költségszintjét 0,2 száza­lékkal csökkentik. Áramtaka­rékossági módszereik közül figyelmet érdemel, hogy a szünnapokra átcsoportosítják a hűtendő árukat, úgy, hogy két-három hűtőgépet kikap­csolhassanak. A gödöllői bútoráruház szo­cialista kollektívája a többi között a fűtőolaj 5 százalékos megtakarítására vállalt köte­lezettséget. A TÁPIÓSZELE ÉS VIDÉ­KE Áfész igazgatási Marke­ting szocialista brigádja üzem- és munkaszervezési módsze­retekéi az áruszállítási költsé­gek 5 százalékos csökkentését kívánja elérni. A bolthálózat­ban a gondosabb munkával a tisztítószerek költségét 10, a esamagolóanyagoikét 15, a fű­tőanyagét 10 százalékkal mér­séklik. A nyomtatványokra és az irodaszerekre pedig 10 szá­zalékkal adnak ki kevesebbet. A PÉCEL—IS ASZEG Áfész 10. Sz. isaszegi ABC-áruházá- nak szocialista brigádja' a vá­sárló^ igények jobb. kielégíté­sére rendszeresíti a vendég­lőkben készített hidegkony­hai ételek árusítását. Nagyobb odafigyeléssel és a szállítók­kal való jobb együttműködés­sel törekednek az áruromlás csökkentésére. Megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkoznak a gyermek és idősebb vá­sárlókkal. Társadalmi munká­ban az üzlet környékének parkosítását, tisztán tartását és az utcai melegvíz-levezető árkok rendbentartását is el­végzik. az évtizedes lelkesedés, áldo­zatkészség nem mindig ele­gendő. A megfáradt, gyakran beteg szervezet egyre több­ször mond nemet. Tizenheten 50—60 év közöttiek, nyolcán elhagyták a hatodik X-et, s ebben a korban bizony már gyakoriak az egészségügyi pa­naszok. Sajnos kevesen vannak a törökbálinti tanácstagok kö­zött á nők is: mindössze a testület egyharmada tartozik a nevében gyenge, ám a ta­nácstagi munkákban gyakor­ta igen erős nemhez. A lakosság képviselőit a község vezetői elsősorban ta­nácsüléseken tájékoztatják a törökbálintiakat érintő kér­désekről, de különböző írásos anyagokat is készítenek szá­mukra. Ennek ellenére meg­történt, hogy igen fontos kér­déseikbe a tanácstagok nem az adott helyzetnek és a kö­rülményeknek megfelelő tájé­koztatást adtak. Miért? Elő­fordult, hogy néhány tanács­tag rendszeresen nem vett részt a tanácsüléseken, s né­ha az írásos tájékoztató volt félreérthető, bonyolult. A hét tanácsi bizottságban 55-en tevékenykednek, sajnos nem rendszeresen és kevés olyan javaslattal élnek, mely jelentősen segítené a tanács munkáját. Példamutatóan jól csak az egészségügyi és — az utóbbi időiben — a fejlesztési és művelődési bizottság műkö­dött. A tanácstagok természete­sen rendszeresen találkoznak megbízóikkal. Az utóbbi há­rom év beszámolóin mintegy 3 és fél ezer törökbálinti hall­gatta érdeklődéssel : mit és ho­gyan. tesz községéért a válasz­tott testület. A beszámolókon kívül állandó a személyes kapcsolat is, a tanácstagok többsége nap mint nap ta­lálkozik körzetének lakóival, akik Deák Attilát, Kiss Pált, Bodó Jánosnét, Németh Ist­vánt, Gergete Józsefet, Gru­ber Józsefet bármikor, bármi­lyen gondjukkal megkereshet­ték. Biztosak lehettek benne, hogy képviselőjük mindent megtesz bajaik, problémáik orvoslásáért A. Gy. Testületek Ezekben a hetekben érte­kezletre, választásra készü­lődve, a járásokban és a városokban dolgozó párt­ós tanácsi testületek is ér­tékelik munkájukat, szám­ba veszik az elmúlt néhány év eseményeit, amelyek ala­kításában tevékenyen részt vállaltak. Önvizsgálatot tartanak különböző bizott­ságok kollektiven és sze­mélyre szólóan, összefog­lalva, s mintegy sűrítve hosszú esztendők munká­ját, hogy lássák mit tettek jól, hol lehet javítani a módszereken, kire számít­hatnak a továbbiakban is, s ki az, aki szubjektív vagy objektív okok miatt jobb, ha nem vállal ilyen megbí­zatást. Minden munkának meg­vannak a maga nehézségei, hallottam egy testületi tag­tól, aki immáron a harma­dik ciklusban élveri válasz­tói bizalmát, de van egy olyan tényező, amit ugyan sohasem fogunk tudni meg­szüntetni, s néha-néha le­hangolja az embert. Arra gondolok, folytatta, hogy tevékenységünknek nincs látszata, a legritkább eset­ben mondhatom, ezt én csi­náltam, ez vagy az az én javaslatomra épült fel, ké­szült el. Fejtegetésével- a testüle­tek italán leglényegesebb sajátosságára mutatott rá. Nevezetesen a kollektivitás­ra. A vezető testületeknek a végső döntés a feladata, a határozathozatal. Több­nyire szakemberek által előkészített, albizottságok sokszorosan átrágott előter­jesztéseit vitatják meg és hagyják jóvá. Panaszkodó ismerősöm alighanem csodálkozna, ha látná, mekkora ügyet fa­ragtam apró sóhajából, s tiltakozna, nem kell ezt olyan tragikusan felfogni, hiszen nagyon is tisztában van az effajta közösségi munka jellegével és igenis a sajátjának érzi mindazt, amit együtt munkáltak ki. S most is igaza volna, így kerek a világ, mond­hatnánk, bánat és öröm, si­ker és kudarc szépen meg­fér egymás mellett. Ma- gasztosabban fogalmazva; ebben az esetben is szub­jektív és objektív kölcsön­hatásáról, dialektikus egy­ségéről van szó. Bárhogy ra­gozzuk is, a lényeg, hogy azok, akik egyáltalán szóba jöhetnek a bizottságokban való részvételre, már ko­rábban is a közügynek iránt érdeklődő emberek voltak. Részben ezzel magyaráz­hatók a személyüket illető tévedések is. Mert nem ál­líthatjuk, hogy a gyakor­lati munkában valameny- nyi testületi tagról kitűnő bizonyítványt állíthatunk ki. Kiderülhet, a gyakori felszólalót nem a közügyé^ előrevitelének olthatatlan vágya sarkallta, hanem csak ágált, szerette hallani sa­ját hangját sokak társa­ságában, s a mindennapos aprómunkában alig-alig használható. -Előfordul en­nek ellenkezője is. Munká­ját jól végző, rendes, se­gítőkész valakit választa­nak meg, mondván, majd belejön a szereplésbe. Még­sem jön bele. Néhány példánkkal a tes­tületi munka sokrétű, szer­teágazó feladatköréből csu­pán morzsákat írtunk le, felvillantva, mit is vesz­nek számba, amikor négy­öt év történéseit összege­zik. Kör Pál MOST VÁSÁROLJON, MOST ÉRDEMES! MEGÉRKEZTEK A LEGÚJABB ŐSZI ÉS TÉLI MODELLEK A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT PILISCSABAI DIVATÁRUBOLTJÁBA : Szabadság tér 9. dfSs. Divatos fazonú női, férfi­ős gyermekpulóverek, kardigánok kaphatók nagy választékban. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents