Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-16 / 242. szám
1979. OKTÖBER 16., KEDD %Mr$sm Együttműködés a kereskedelemben Magyar-kubai gazdasági tárgyalások A magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság IX. ülésszakára kubai gazdasági küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Jósé Ramon Fernandez miniszterelnök-helyettes, az együttműködési bizottság kubai tagozatának elnöke vezeti. Hétfőn délután a. Parlamentben, plenáris üléssel megkezdődött az ülésszak. A két tárgyaló delegációt Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, az együttműködési bizottság társelnöke és Jósé Ramon Fernandez vezeti. A tárgyaláson részt vesz Jósé Antonio Tabares del Real, Kuba budapesti nagykövete is. Este a Parlament Vadásztermében Szekér Gyula vacsora! ad a kubai küldöttség tiszteletére. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem együttműködésének eddigi tapasztalatait értékelték, a lakosság áruellátásának közös tennivalóit vitatták meg hétfőn Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter és Szlameniczky István, a SZÖ- VOSZ elnöke vezetésével. A megbeszélésen egyetértettek abban, hogy a lakosság ellátásában tovább növekedett a szövetkezeti kiskereskedelem szerepe, részvétele, s elérte a kereskedelmi forgalom mintegy 35 százalékát. Az Áfész-ek javították az árukínálatot, a vásárlási körülményeket, a szövetkezetek egyesülésével pedig a lakosság igényeinek differenciált kielégítéséhez is megteremtődtek a gazdasági és szervezeti feltételek. Kedvezőnek ítélték, hogy a lakosság alapvető ellátását szolgáló élelmiszerforgalom dinamikusan növekedett, a zöldség-gyümölcs ellátás javult, a szövetkezeti vendéglátásban az ételszolgáltatás is fejlődött. A szövetkezetek a tervidőszak első három évében tervszerűen fejlesztették hálózatukat, A megbeszélésen áttekintették, hogyan alakult a két évvel ezelőtti hasonló tárgyalás óta a két szektor kapcsolata. Megállapították, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem között a beruházásoknál is kialakulóban van a gazdasági együttműködés. A vezetők egyetértettek abban, hogy az áruforgalomban tovább bővítik a gazdasági együttműködést. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem szoros együttműködését tartják szükségesnek a tüzelő- és építőanyag-kereskedelemben, közös, korszerű bázistelepek kialakításával, az értékesítésszervezés munkamegosztásával. Következetesebb árszabályozást A népgazdaság szabályozó rendszerének várható változása az a téma, mely a köz érdeklődésére tarthat s tart is számot. S hogy mennyire foglalkoztatja ez a kérdés az embereket, a gazdasági vezetőket, annak «ékes bizonyítékát adta az az előadás, melyet a műszaki hát keretében tegnap, csütörtökön délelőtt rendeztek Nagykőrösön. A helyi művelődési' központ dísztermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akik Pest megye más településeiről utaztak ide. Boór Károly, az Országos Tervhivatal főosztályvezető- helyettese. elemezte a szabályozó rendszer változásának kérdéseit, összefüggéseit. Az előadáson részt vett Pásztor István, a nagykőrösi városi pártbizottság első titkára is. Ki mennyiért termel? Ismert tény, hogy fogyasztásunk és termelésünk között az egyensúly az utóbbi években felbomlott. Ahhoz, hogy a gazdasági egyensúlyunkat helyreállítsuk, hosszabb idő szükséges. S ezen belül is a gazdaságosság, a hatékonyság javítása, a termelés szelektívebb fejlesztése elengedhetetlen. A módszer lényegében eme célok eléréséhez adott. Hiszen a világpiaci árak fokozottabb begyűrűztetése, s az áremelkedésre a vállalatok érzékenyebbé tétele az érintetteket rászorítja az átgondoltabb cselekvésre. Az árrendszer módosulása lényegében azt jelenti, hogy közelítünk a világpiaci árakhoz. A nyereség a világpiaci arányok szerint differenciálódik, tehát akik az átlagosnál olcsóbban termelnek, több nyereséget szereznek, míg aki drágábban termel, kisebb les/ a nyeresége, fejlesztési lehetősége, alapja. Ami új: azesz- közlekötési járulék megszűnik. A termelői árak a világpiaci árakhoz közelítenek, kivéve a mezőgazdaságát és az élelmiszeriparéit-. A jövedelem- szabályozásban megmarad az eddigi, a tartalékalap-képzés szabálya pedig nem változik. A berek és a keresetek szabályozásában a .teljesítmények közötti eltéréseknek kei] jobban kifejeződnie. Alap a hazai Az előadás további részében szó esett a mezőgazdaság fejlettségéről, srnjafc minősítéséről. Így például ama hiányosságról is, hogy a termelés ráfordításai gyorsan nőnek, egyes években elérték a termelés növekedésének nagyságát, tehát a nemzeti jövedelem gyarapításához szinte nem adtak semmit, illetve keveset. Az ok a mennyiségi szemléletben, vagy például a takarmány magas fajlagos fel- használásában, a tömegtakar- mány-tarmelés elhanyagolásában is keresendő. A mezőgazdaság szabályozó rendszere is módosul. Mégpedig azzal a céllal, mint az előadó hangsúlyozta, hogy hatékonyabb termelésre ösztönözzön, s az árak orientáló szerepe növekedjék.. S nem utolsósorban a ráfordítási arányokhoz jobban igazodjanak — de nem teljes>em — az árak. Éppen ezért a túl n,agy állami támogatás mérséklődik, mind az üzemviteli, mind a beruházási. A termelői árrendezés során a hazai költségviszonyokból — ellentétben az iparral —, nem pedig a világpiaciból indulnak ki. Ami lényeges: a termelői árszínvonal 11 százalékkal nő. Ezeh belül a terményeké 7, míg az állatoké 11 százalékkal. A fel- vásárlási árak a fontosabb termékeknél hatóságilag vannak megállapítva. De az úgynevezett begyűrűző költségek jó részét — alapkövetelmény — a'mezőgazdaságban is a hatékonyabb, a, jobb munkával kell kivédeni. A minőségi követelményeket jelzi: az átvételi áraknál alkalmazott differenciálás. Fejlesztés, támogatással Ugyanakkor ösztönzik a háztáji és a kisegítő gazdaságokat az áruértékesítésre. Változás, hogy a társadalombiztosítási járulék a mezőgazdaságban is azonos az állami vállalatokéval. A támogatási rendszert némiképpen mérséklik. Ugyanakkor a mezőgazdasághoz közel álló, feldolgozó-, élelmiszeripar normativ szabályozásának kivételei megszűnnek. A százszázalékos amortizáció nyereségadó- kedvezményt ad. A négyszázalékos differenciálás pedig eszköze a bérarányos nyereségnek. Az élelmiszeripar fejlesztése azonban, ahogy már ma is látszik; csak támogatással képzelhető el. V. E. KérBsietétieni gend&iatek Megfordult azóta a világ A tetétleni halmon az em- lék oszlopot A honfoglaló Árpád és a magyar honalapítás emlékéül emelte Nagy Körös város közönsége — 1896ban, hazánk ezeréves fennállásának ünnepére. Az obeliszk egyik oldalára ezt vésték:, ... E halmon verette sátrát / Honunk szerzője, diadalmas Árpád!... A másik oldalára meg ezt: Innen tékinte szét uralkodó / Szemekkel a vitéz honalkotó. A halom tetején, az oszlop mellett állok, alattam a táj. Fehér bőrű nyírfák, szálkás húsú akácok. Innen könnyen szalad messze a tekintet. Nincs hegyorom. nincs szikla- bérc, mi akadályozná futását ... Itt a hely szelleme incselkedik a képzelettel. Mi az, amit látok? Mi az, amit hallok? A zihálva száguldó harci méneket látom... a harcra hívó ri- valgó kürtök érces hangját hallom?... Nem. Csak egy autóbusz dübörög. Tiszajenő- ről Szolnok felé tart. Számtalan út találkozik itt, a Gerje- patak hídjának Nagykőrös, Tiszajenő, Törtei, Szolnok, Kecskemét és Cegléd felől, illetve felé. Az autóbusz utasai kicserélődnek, s máris tovadübörög. A táj ismét a csendé, a képzeleté... Szívesen járt ide Arany János iS, pihenni, lelkét .nyugtatgatni. A szabadságharc elveszett. Sötét, borongós, balladái évek. A költő nsrp tudta kiáltani: éljen Eduárd! Az ág-' bolt hajlatáig nyújtózó róna, Csonka Márton elárvult gulyája és az oszlop jelezte régi dicsőség emléke enyhítette a költő fájdalmát. Hogy is volt Csonka Mártonnal ? ... Csonka Márton számadó gulyás 100 évet élt meg, híre messze ment. Mindig szembe nézett, úgy -igézett. Mert sámán híre volt az öregnek. — Tala te, tata te — mondta, s a gulya rögvest rendre állt, mintha csak esze vön’ a baromnak. De hiába vöt asá- mánság, kinyúlt ő is. Az volt ám a temetés ... Harminchat ökör van fogva a járomba ... máj’ csak be- vontatják a paradicsomba ... Hát még a kíséret!... az egyszer a fényes...: előtte a gulya, mögötte a ménes. A lágy szívű barmok, mintha búsulnának, mind olyan ostoba képeket csinálnak... Hajh, nyakas ember, Marci bátya!... Béke födje hamvát... fátyol az emlékét... — Gyűjjön mán — térít magamhoz Ilon néni. — Meleg már a konyha, ott beszélgethetünk ... — Ilon néni, Arany Jánosról meséljen — kérlelem. — Arról? Hát, jó. Az összesben kétszer is szerepel Tetét- len. A tetétleni halmon 1855- ből való költemény, és A vén gulyás temetése még ugyanazon év májusából. Úgy mondják, sókat járt ide a költő pihenni, lelkét gyógyítgatni... — Ilon néni drága, de szépen mondta. — Szépen-e? Csak úgy, ahogy tudom ... Furcsa érzések kavarognak bennem... itt minden olyan ismerős... mintha már jártam volna itt. Mikor is? Pontosan tíz évvel ezelőtt. Furcsa. Ismétlődik a múlt? De hiszen, az lezárt és megismételhetetlen. Vagy csak az emlékek játszanak velem? De akkor hol van a tíz évvel ezelőtt megismert idős Gaál .János bátyám, a mesemondó?. Már akkor régen, tíz évvel ezelőtt Idénykezdet Ercsiben Egy nap a cukorgyárban — Mi is a cukorgyárba tartunk, jöjjön velünk, könnyebben odatalál — szólít meg egy köpcös, pirospozsgás arcú idősebb ember az ercsi vasútállomáson. Oldalán degeszre tömött aktatáskáját, vállon átvetett szíjon viseli. Az újfajta tarisznyából ropogósra sült cipó kandikál ki. A beszélő szavain, szólásmódján érződik, az ország keleti részéből érkezett. Szabolcsba valósi, időszaki munkás. Vele együtt kétszáztízen laknak a cukorgyár munkásszállásán, fele részben nyugdíjasok. Ezt már a gyár igazgatójától, Félix Andortól tudjuk meg, és azt is, hogy a valamikor Zuckerfabrik Ercsi névre hallgató létesítmény évei számát tekintve jóval a hatvan fölött jár, 1912-ben épült. Folytonos megújulása eredményeképpen ma 2100 tonna répát tud feldolgozni. Az üzem múltja persze itt-ott még fellelhető. A kazánházban például, ahol az egyik óriás kályha a békeidőkből maradt itt. Kezelője* Rideg Mihály fűtő ennek ellenére elégedett vele. A mester az imént kezdte meg a műszakot a gőzsíp jelére, ami a környéken mindenütt hallhatóan kürtöli világgá, műszakváltás van a gyárban. Magasabb cukortartalom A Százhalombatta melletti község üzemében, ahová a hatvanihoz hasonlóan a Pest megyei gazdaságok is szállítanak, szeptember 21-e óta egyfolytában dolgoznak a gépek. Az idén 240 ezer tonna cukorrépát várnak a termelőktől. A 47 hozzájuk tartozó szövetkezetben, illetve állami gazdaságban kereken 6200 hektáron termesztik e fontos ipari növényt. Az eddigi tapasztalok szerint a tavalyinál nagyobb sikerrel. A cukortartalom másfél százalékkal' mutatkozik magasabbnak, s ez többletnyereséget jelent a gazdaságok számára. Az Idén ugyanis 3—5 tonnánként megvizsgálják a szállítmányokat: az árat a mindenkori minőség dönti el. Az objektivitásról a VENEMA rendszerű holland, automatizált laboratórium gondoskodik. — Egy őrá alatt 80 tételt ellenőrzünk ezzel a berendezéssel, az analízist a termelők megbízottja (a tsz-szövet- ség alkalmazottja) a helyszínen is figyelemmel kíséri. Ha rendellenességet tapasztal, hagyományos eszközök segítségével győződhet meg a répa valóságos tulajdonságairól — magyarázza Félix Andor igazis öreg ember volt. Tekintete — kék vizű hegyi patak — tisztán csillogó; keze — tavaszi széltől borzolt eres levél — néha rebbenő. Emlékszem: két válla dűlő fa billenőse, két ferdére tört vonal. Kibillent időt, törtéheimet rakni sok egy ember vállára. Régmúlt gondoktól árkolt homlok mögött: a lemorzsolt évek emléke. Ds milyen emléke? ... Annak idején régen, a halom tövében öt földbirtok terpeszkedett: az Inárcsy—Farkas, a Fáy—Halász, a Baret- väs, a Kálocsa Balázs és a Tanárky Árpád féle. A birtokokon nyomorultul, de szemérmesen ott szerénykedtek a cseléd- és jobbágyházak is. Három-négy szobának közös konyhája, három-négyszáz cselédnek egy ura, egy sorsa volt. A robot évszázadok óta velük született, velük élt, és túl is élt minden jobbágyi halált. Uralkodni akart az idők végezetéig ... Hej, nehéz emlékű, szomorú meséket mondó idős Gaál János bátya... megfordult azóta a vilá|>. De meg, ám! A halom, az viszont itt áll. Itt áll és hiráeti ezeréves múltunkat. A hídon állo-k, a Gerje sej- ** telmesen susog a lábaim alatt. A kis házak szampillái már hunyorognak... az est- hajnal rásüt a tetétleni dombra... karácsonyi István gatő. — Ezért is sikerül a nézeteltéréseket mindkét fél számára megnyugtató módon tisztázni. Sokat javult kapcsolatunk a termelőkkel — állítja az igazgató. — Ez nemcsak a répa- termesztésre vonatkozik. A szövetkezetekkel közösen takarmánygyárat építettünk, így mindannyiunk érdeke a hulladék értékesítése. A keverőben ugyanis száraz répaszeletet és melaszt használunk fel, az átvétel tehát zökkenőmentes. A mezőgazdasági üzemek fegyelmezettebbekké váltak. S ez azért lényeges, mert jelenleg csak kisebb — hat napra elegendő — készletet tárolhatunk. Éppen a meleg miatt. Súlyos problémát okoznak, ha a szövetkezetek nem az előre meghatározott időpontban hoznák be áruikat Éjjel is a centrifugáknál Egyelőre még üresek azok a hatalmas betonedények is, ahová télen a répapiramisok kerülnek. A telepen, bár még az idény elején vagyunk, máris nagy a mozgás. Traktorok, teherautók fordulnak be értékes terhükkel a kapun, odább nagynyomású vízfecskendővel mossák tisztára a földes, sáros répát. Az egyik alumínium torony tetején dübörögve ömlik be a mészkő, hogy belőle a gyártáshoz mészte- jet és széndioxidot nyerjenek. A hűvös-napos őszi délután port hord a szél a vascsövek, a veszteglő vagonok, a felfeltörő gőzgomolyok között. Az érdi Bentavölgye Tsz pótkocsis traktorát éppen most rakták meg szelettel, viszi az olcsó takarmányt a szarvasmarha-telepre. A gyár a szezonban 50 ezer tonna mellék- terméken ad túl, s végre a közeli gazdaságok a vevők. Az élet tehát megindult az Ercsi Cukorgyárban, hogy egészen jövő januárig meg se álljon. A három műszakban dolgozó munkások, akik a különböző pótlékok révén jó keresethez jutnak, éjjel is a centrifugák mellé állnak S sokszor 40 fokot is meghaladó gőzfürdőben. A 24 éves Farkas Lászlóné apró gyermeke miatt vállalt munkát helyben, bár eredeti szakmájának nem sok köze van a cukoriparhoz. Egy-két nap alatt megtanulta a legszükségesebb fogásokat, legfeljebb a régiek tudják, mozdulatai nem olyan begyakorlottak, mint a törzsgárdához tartozóknak. Biztosabb kereset Amennyire újnak számít Farkas Lászlóné, annyira ismerős Nagy Miklós, aki innen ment nyugdíjba. Tizennyolc éve, hogy először átlépte a gyár kapuját, azóta a szeptember mindig visszahozza ide Nyírbátor környékéről. Oda-? haza családja, unokái van-? nak, de ők már természetesnek tartják, hogy ősszel útra kel. — Rendes a szálló, jó a koszt, kéthetenként szabad szombat. Régebben nehezebb' dolgom volt, salakot csilléz- tem, most a vagonokból rakjuk ki a répát, azt, ami az ürítés után hátramaradt — próbálja indokolni hűségét a gyárhoz. Pedig őt és a 85 éves Bagi Andrást ennél több köti, az üzemhez. Az például, hogy itt lettek ipari munkások, kaptak az otthoninál nagyobb és biztosabb keresetet. Ez fontos dolog. Ehhez az álla-, pothoz ragaszkodni kell, hiszen odahaza rangot jelent e* az életforma. Az ember egyenesebb derékkal ülhet a szekér bakjára, mutathatja 4 három tehenet a szomszédoknak, csak úgy mellékesen, mert már nem ebből élünk. ★ A gőzt pipáló, futószalagokkal, vasúti sínekkel szegélyezett gyárból távozóban ismét ő, s a nagymiklósok jutnak eszembe. Itt és most 200-ra tehető a számuk, dolgoznak, hogy jövőre is legyen elegendő cukor ételeinkbe, italainkba. Valkó Béla A szövefkeset! nőmoxgalom Terra Incognita? A SZÖVETKEZETI nőmozgalom Pest megyei térképén volt és még van is egy fehér folt. Ez a fölfedezésre váró terület: a szövetkezeti közös vállalatok nőbizottsági tevékenysége. Remélhetőleg már nem sokáig. A megyei TE- SZÖV nőbizottságának aktivistái ugyanis a közelmúltban 27 Pest megyei szövetkezeti közös vállalatnál felmérték, hogy milyen lehetőség van a nőmozgalmi munka fölpezsdítésére, s mennyire igénylik ezt a lányok, az asszonyok? A válasz egyértelmű: sürgetik a nőbizottságok életre- hívását, az érdekvédelem megteremtését. Jelenleg több mint négyezer nődolgozó kallódik, nem tartozik sehová. Illetve formálisan tartoznak: részint a TESZÖV-höz, részint a szakszervezetekhez; a MEDOSZ-hoz és az ÉDOSZ-hoz. Érdemben viszont vajmi keveset törődtek velük. Helyzetük sajátos: olyan lányokról, asszonyokról van szó (a 27 vállalatnál több mint négyezerről), akik korábban az alapító termelőszövetkezetekben dolgoztak. Űj munkahelyükön tagsági viszonyukat megőrizték, ám munkastílusuk megváltozott. Mivel a vállalatoknál zömmel férfidolgozók vannak, a nőmozgalmi munka háttérbe szorult. Érthető némileg, ha az adatokat nézzük: a vállalatok többségénél 10—20 nőt foglalkoztatnak — a budaörsi BOSCOOP-n.ál például mindössze hármat >—, s csupán a budapesti MIKÖV-nél népes az asszonytábor; itt 350-en dolgoznak. Nem csoda hát, hogy jelenleg csak 13 szövetkezeti közös vállalatnál működik nőbizottság, s tegyük hozzá, formálisan, jellegtelenül. Kapcsolataik a megyei társfórumokkal nemegyszer véletlenen alapultak, esetlegesek voltak. Előfordult, hogy olykor meghívták őket egy-egy rendezvényre, netán továbbképző tanfolyamra is. ám sokkal gyakoribb volt. hogy egyszerűen elfeledkeztek róluk. Ebben a megyei szervek csak részben ludasak, az ok inkább abban rejlik, hogy mindmáig mindenki tanácstalan volt: hová is tartoznak ők?! MEGSZÜLETETT végre a válasz. A megyei TESZÖV továbbította a felmérés tapasztalatait a TOT nőbizottságához — számos hasznos javaslattal kiegészítve. Ennek nyomán döntést hoztak. A szövetkezeti közös vállalatoknál segítik a nőmozgalmi tevékenység kibontakozását. A kisebb üzemekben ez a szakszervezeti nőfelelősöknek, a nagyobbakban pedig az önálló nőbizottság vezetőinek, aktivistáinak a feladata. A megyei TESZÖV-nek is jutott tennivaló: koordináló jelleggel összefogja a munkát, rendszeresen meghívja az aktivistákat tapasztalatcserékre, módszertani összejövetelekre, s tanácsokkal szolgál. Kahutek Magda
