Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
4 %Miao 1979. OKTOBER 3., SZERDA A szovjet dráma második szemléje A színházi évad jelentős eseménye a szovjet dráma II. szemléje Magyarországon, ősztől tavaszig több mint 30 orosz és szovjet művet mutatnak be színházaink. A Szovjetunióban tavaly megrendezett magyar dráma II. szemléjének viszonzásaként neves mai szerzők, mint például Gelman, Rozov, Borovics, Vampilov, Arbuzov, Aljosinés népszerű klasszikusok: Csehov, Gogol, Puskin alkotásait tolmácsolják. Több művet szovjet rendezők — köztük Ljubimov, Jefremov, Efrosz és Tabakov — közreműködésével állítottak színpadra. Az előző évadokban bemutatott szovjet és orosz darabok közül számos jelenleg is műsoron lesz. A reprezentatív eseménysorozaton szovjet színházak is részt vesznek. A moszkvai Bzatíra Színház társulata Majakovszkij: Poloska, és Beaumarchais: Figaró házassága című művének előadásával viszonozza a Madách Színház moszkvai vendégjátékát. A minszki Orosz Drámai Színház is bemutatkozik Magyar- országon: Madách: Az ember tragédiája című művét adja elő. Ezzel a produkcióval díjat nyert a magyar dráma ízovjetunióbeli fesztiválján. Hetedhét országból A Budapesti Műszaki Egyetemen rendezik meg a mozgás- színházak nemzetközi találkozóját, amelyen 7 ország tizennégy együttese mutatja be műsorát. Jelenet az angol York Shoestring Theatre „Házimunka” című darabjából. CEMENTIPARI KULTURÁLIS NAPOK VÁCOTT Radnóti Miklósra emlékeztek A kiállítás tablóin képek, régi felvételek. Közöttük láthatjuk Gyarmati Fannit, a Fanni- versek ihletőjét, és Reich Ká- royl lavírozott tusrajzát, illusztrációkat a Hetedik eclogá- hoz. Radnóti Miklós ex librise Budai György munkája. A régimódi pásztorok című kötet lapján ott a Budapesti Törvényszék hivatalos pecsétje: lefoglalva. Ezért a kötetéért 1931-ben vallásgyalázás és szeméremsértés címén emeltek vádat a költő ellen. Különös érzés arra gondolni, hogy Radnóti Mikló6. akinek költészete már a felszabadulást követő években is tantárgy volt, irodalmi és történelmi múlt. kortárs költő lehetne. Hiszen még ma is élhetne, korunk kérdéseiről szólhatna. Tizenegy üzemből Rá és költészetére emlékeztek a közelmúltban Vácott, a Cement- és Mészművek Ság- vári klubjában az ország cementipara dolgozóinak képviselői. Az iparág központjában kétévenként megrendezik a cementipari kulturális napokat, tartalmas művészeti és sporttalálkozókat. A kulturális nap délelőttjén az ország 11 cement- és mész- üzemének klubvezetői tanácskoztak dr. Rab Józsefnek, a Cement- és Mészművek vezérigazgató-helyettesének vezetésével a vállalati művelődési bizottságok munkájáról. Ezt követően megnyitották a Radnóti életútját bemutató. Oly korban éltem című emlékkiállítást, melyet Papp László, az Egyesült Izzó váci gyárának művelődési titkára állított össze. Kora délután 6zavalóver- senyt tartottak. Sorra a dobogóra léptek azok a munkás- fiatalok, akik a napi munkájuk mellett készültek a vetélkedőre. A téma szabadon választható volt, mégis sokan Radnóti versei közül mondtak el egy-egy költeményt. A művészet öröme A verseny szünetében Bara- nyi Ferenc költő, a zsűri elnöke elmondta: — Mindig jól érzem magamat ott, ahol a fiatalok foglalkoznak a költészettel. A versmondók a költők alkotótársai is. hiszen megszólaltatják, előadásmódjukkal újraalkotják a verseket. A verseny első díját Koncz Károly, a Cement- és Mészművek vezérigazgatóságának munkaverseny-felelőse nyerte. — Mindig emberekkel akartam foglalkozni, most is ez a feladatom. Ügy érzem: a jó irodalmi alkotásoknak, a művészetnek nagy szerepe van az emberek gondolkodásának formálásában. Még a szülői házban szerettem meg a verset, az irodalmat. Alapító tagja voltam a hetvenes évek elején elismert amatőr Manézs Színháznak. Ügy gondolom, nem igaz az, hogy a művészetben csak kevesek lelhetik örömüket. Értékes díjak A verseny után hamar feloldódott a hangulat. A vidékiek az elutazás előtt még öszszeültek egy kis beszélgetésre a helybeli kollégákkal, hogy gratulálhassanak a versmondóverseny második helyezettjének, Regenyei Györgynek, a miskolci Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozójának, a harmadik díjas Suhajda Zol- tánnénak, a Cement- és Mészművek adminisztratív dolgozójának. A szakszervezeti bizottság díját Dim Ferenc, a DCM géplakatosa, a közönség díját Csuka Éva titkárnő kapta meg. Valamennyi szereplő szép emléktárgyat vihetett haza szereplése jutalmául. Kovács T. István Nők a mezőgazdaságban LENGYEL ZSUZSA TANULMÁNYA 1 engyel Zsuzsa a Nők a mezőgazdaságban című legújabb könyvében a falusi, elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét vizsgálja. Mint megállapítja, számuk eléri a négyszázezret, s legtöbbjük paraszti családok háztartásából emelkedett ki. Ez nem ment egycsapásra, hiszen még a felszabadulás után sem változott lényegesen helyzetük, dolgoztak a földeken, odahaza ellátták az állatokat, s rájuk hárult a család, a háztartás szinte minden gondja. Mégsem tekintették őket teljes jogú állampolgároknak, még a statisztikai összeírás óikban is csak családtagként, háztartásbeliként tartották számon a nőket. A parasztcsaládok férfitagjait viszont önálló keresetűeknek számították. Ez a gondolkodásmód máig is kísért. Jó példa erre, hogy a még létező, kevésszámú egyéni parasztgazdaságok esetében a férfiakat ugyanúgy önálló keresetű aktív dolgozóként tartják nyilván, mint régen és a nők mindössze a háztartásokban dolgozó „segítő családtagok”, vagy háztartásbeliek. A szerző mindebből következően leszögezi, hogy még mindig nagyon sok a tennivaló ezen a területen. Még az önállóan dolgozó, a mezőgazdaságban foglalkoztatott nőknek is küzdeniük kell a tekintélyük elismertetéséért a munkahelyen éppen úgy, mint a családban. Számokkal is bizonyítja, hogy a parasztság körében mennyire elnyomott volt a nő. Nem törődtek iskoláztatásukkal, s a szövetkezeti parasztság soraiban dolgozó nőknek 70 százaléka máig sem végezte el a nyolc osztályt. A férfiak közül viszont 58,9 százaléknak van meg az általános iskolai végzettsége. De más vonatkozásban sem tekintették a nőket egyenrangúaknak. A parasztnők tervei, elképzelései megrekedtek a családnál, saját személyiségüket nem tudták, sok esetben nem is akarták kibontakoztatni. A megkövesedett tradíciók, szokások rabjai voltak, a paraszti erkölcs szigorú normái éltek bennük, ez szabta meg gondolkodásukat, magatartásukat. Lényegében a mezőgazdaság szocialista átszervezése változtatta meg életüket s tette lehetővé a parasztlányok és asszonyok számára az önálló munkát, a saját keresetet. Dersze a változás csak fo■* kozatosan történhetett. Az utóbbi két évtizedben 1,3 millió, korábban háztartásbeli nő vált önálló keresővé. Ebből 400 ezren maradtak a mezőgazdasági termelésben, akik továbbra is a paraszti munkát tekintik élethivatásuknak, 480 ezren pedig még mindig háztartásbeliek, s csak odahaza a háztájiban és a családban dolgoznak. Persze ők is dolgozók, sőt sok esetben többet dolgoznak, mint azok, akik valamelyik mezőgazdasági üzemben vállaltak munkát. A kisgazdaságok, a háztáji gazdaságok művelésének nagyobb részét, hozzávetőlegesen kétharmadát a nők végzik. És ez nem kevés, hangsúlyozza a szerző. Persze az önálló keresetű nők sem mentesek a második, sőt a harmadik műszaktól. Nemcsak a szövetkezetben, állami gazdaságban állnak helyt, hanem a háztájiban és a családban is sokat dolgoznak. Az önálló munka mégis nagy előrehaladás, mert megszüntette kiszolgáltatottságukat. EGYÜTT A GYEREKEKÉRT Klubkönyvtár Piliscsabdn Az Általános iskolai nevelés és oktatás terve, közkeletűbb nevén az új Tanterv 28. oldalán ez áll: A közművelődési intézmények sajátos eszközeikkel és a gyermekeknek nyújtott szolgáltatásaikkal egyre nagyobb szerephez jutnak az új ismeretek terjesztésében, a gyermekek érdeklődésének kielégítésében és szélesítésében ... Az egész életen át tartó művelődés, önművelés megalapozásában, az iskolában szerzett ismeretek elmélyítésében különösen fontos szerepet töltenek be a könyvtárak... Rendkívüli órák — Piliscsabán 500 az általános iskolai tanulók száma. Piliscsabán nincs művelődési ház, de a klubkönyvtár sokféle hasznos elfoglaltságot kínál. Vetélkedők, rendkívüli órák, szakkörök találnak itt otthonra. Még sportrendezvényekről is gondosikodnak. A baj csak az, hogy a nagyobb ünnepségek, műsorok csupán alkalmi lehetőséget adnak az idősebbek és a tanulók találkozására. Ezeket ugyanis — színházterem híján — a Pilis- völgye Tsz nagytermében tartják. Délidőiben indultunk a klubkönyvtárba a tanácselnökkel, Gáspár Ferenccel. Bizonyára nem véletlen, hogy —■ bár érkezésünket nem jeleztük előre — ott találtuk a klub vezetőjét s a könyvtárét is. Jelen és terv Nagy Ferenc klubkönyvtárvezető: — Rajzszakfkőrünkbe 30 általános iskolás gyerek jár, több mint öt esztendeje. A felsőtagozatosok fotószakköre művészeti nevelést is ad, nemcsak fényképezési ismereteket. TIT-előadásainkat az itteni mezőgazdasági szakközép- iskola diákjai is látogatták, s az általános iskolásokkal együtt részt vettek az író-olvasó találkozókon, amelyeken például Dékány Kálmán írót vagy Sárándi József költőt láttuk vendégül. Lengyel Zsuzsa elemzi a munkavállalás nehézségeit is, megállapítja, hogy a családi lekötöttség, a falvak hiányos ellátottsága, a szolgáltatások alacsony színvonala nehezíti a munkavállalást. Még mindig nagy különbségek vannak a városok és falvak közt. A falvakban például gyermekintézmények is alig vannak. A könyv második részében a falusi dolgozó nők fejlődéséről, a munkavállalás okozta emberi, erkölcsi változásukról is. Mindenekelőtt lehetővé vált számukra a kulturált orvosi, egészségügyi ellátás igenybevétele, jelentős segítséget kapnak gyermekeik felneveléséhez is, gyermekgondozási segélyben részesülnek. Több mint százezer család kap családi pótlékot, a mezőgazdaságban dolgozó nők közül 34 ezren veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, s a mezőgazdaságban aktívan dolgozó nőknek 12 százaléka mintegy 44 ezren saját nyugdíjra jogosultak. Változott gondolkodásuk is. Korábban a föld, a vagyon jelentette számukra az értékrendet, míg napjainkban egyre inkább a végzett munka, a szakképzettség, a közösségben folytatott tevékenység az értékmérő. Persze ez a folyamat még korántsem befejezett, hiszen még mindig sokan elhanyagolják a továbbtanulást, amikor férjhez mennek már nem érdekli őket a közösségi munka. Ezen nem könnyű változtatni, a megszokás, a korábbi hagyományok, így a szak- képzettség szükségességének a meg nem értése nehezíti az előrelépést. A szerző tanulmányában " felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben tovább emelkedik a nők aránya a. mezőgazdaságban, ezért érdemes volna továbbképzésüket jobban átgondolni. A kötetet a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg, tetszetős formában. Gáli Sándor — Sokan anélkül is eljönnek, hogy valamiféle foglalkozást hirdetnénk: „csak úgy”, pingpongozni, vagy olvasni a könyvtárba. Persze egyre több szervezett elfoglaltságot igyekszünk teremteni. Idei tervünk, hogy német és francia nyelvtanfolyamot indítunk, s irodalmi szakkört, amelynek általános és középiskolás tagjai együtt tanulnák a verseket, prózai műveket, sőt zenés Irodalmi műsort is adhatnának idővel, főleg a nagyobb községi ünnepségeken. Most még szünetel a disco, de október 13-tól havonta egyszer idevárjuk :a táncolni vágyó fiatalokat. S ugyancsak tervezzük, hogy népi tánccsoportot alakítunk. Ehhez már felajánlották segítségüket a pedagógusok, de mi még keressük a szakképzett vezetőt. Schönek Jánosné a tízezer kötetes könyvtárat vezeti: — Csak tavaly óta dolgozom itt, s első utam az iskolákba vezetett. Vittem magammal a munkatervet, hogy egyeztessem a pedagógusokéval. Meglett az eredménye. Az első az volt, hogy az igazgató kérésére a szabad szombatokon is nyitva tartott a könyvtár, jöhettek a gyerekek. Éppen ezeken az iskolai szabad szombatokon kovácsolódott össze az a kilenctagú -kis társaság, amelyik részt vett a televízió orosz népmesefordító pályázatán — s mutatja a levelet, amelyet a televízió küldött a könyvtárnak: „Ezúton gratulálunk a szakkör tagjainak a Tizen Túliak Társasága fordítói pályázatán elért eredményeihez, s további jó munkát kívánunk.” A levél melléklete pedig egy 400 forint értékű ajándékutalvány ... Folytathatnánk még a sort: volt itt mes-eíró-pályázat, (ennek díjait a gyermeknapi ünnepségen a G ara ncsi-tónál adták át), több ízben állítottak fel könyvsátrakat. március 21-én az úttörők és KISZ-fia- talok versengtek a Tanácsköztársaságról tartott vetélkedőn, idén pedig rendkívüli irodalmi. történelmi és biológiai órák színhelye lesz a könyvtár, s az iskolákkal közösen már tervezik a gyermekek könyvhete idejére a vetélkedőt Móra Ferenc életéről, műveiről. S szeretnék együtt gyarapítani az ifjúsági könyvtár tagjainak számát, mert az 500 tanulóból eddig csak 180-an iratkoztak be. Közösséget teremteni A piliscsabai Felszabadulás úti általános iskola igazgatója, Szívós Sándorné szerint a klubkönyvtár nemcsak a kötelező olvasmányok kölcsönzésével segít a nevelőknek. — Iskolánkban öt szakkör tevékenykedik — a matematikai, biológiai, képzőművészeti, báb- és vöröskeresztes csoport, de jó lenne, ha a klub- könyvtár még más szabad idős csoportokat is szervezhetne. Például a gyerekek közül sokan kívánják, s jő néhány szülő is örülne, ha indulna barkács vagy modellező szakkör; erre iskolánkban nincsen mód. — A napközis gyerekek kéthetente legalább egyszer a klubkönyvt-árban töltik a nap egy részét: mesedélutánt, diavetítést tartanak, vagy ismerkednek a könyvtár köteteivé' a kölcsönzés módjával. Afjó kapcsolat kölcsönös, ezt mutatja például, hogy az iskolai bábszakkör tagjai néha a könyvtárban is adnak műsort, s például két nevelőnk is részt vesz a klubkönyvtár társadalmi vezetőségének munkájában. Az iskola nevelési lehetőségeit bővíti, gyarapítja a klubkönyvtár, ezért szeretnénk eddigi együttműködésünket elmélyíteni, még sokoldalúbbá tenni. — Tudjuk, hogy sok tanulónk rendszeres látogatója a klubkönyvtárnak, s szeretnénk, ha még többen tartoznának közéjük, hogy ott találjanak igényességüket fejlesztő elfoglaltságot. Szó volt már arról, hogy kevés az alkalom, amikor a tanulók és a felnőttek találkozhatnak, ez többnyire csak az üzemlátogatásokon történik meg. Idén az úttörőmozgalom egyik kiemelt feladata a szülőkkel, a felnőttekkel közös programok szervezése, ehhez is segítségül hívjuk majd a klubkönyvtárat. Vasvári G. Pál RÁDIÓFIGYELŐ HOGY TETSZIK LENNI? — Bizonyos gyanakvással fogadok minden olyan műsortípust, amelynek fő célkitűzése, hogy megfeleljen egy korosztály ízlésének, érdeklődésének. Az ilyen műsorok tapasztalatom szerint nehezen tudják elkerülni mindazokat a közhelyeket, amelyek egy-egy korosztályt körüllengenek. Ha valaki megelégszik azzal, hogy a környezetét így fogalmazza meg, saját magára vonatkozó gondolatai, érzései is megsíny- lik ezt — sajáit problémáit, életének fordulatait is köny- nyebben elintézi azzal, hogy „abban a korban vagyok...” A nyugdíjasok szombatdélelőtti műsora, a megszólaltatott riportalanyok, s a kérdező riporterek is ilyesféle gyengeséget mutattak. A riporterek a „kornak kijáró tisztelettel” és az öregségnek kijáró „gyöngéd melegséggel” a hangjukban tették fel sablonos kérdéseiket, amelyek többnyire nem céloztak mást, mint, hogy egy-egy életút adatai a maguk papírízű unalmasságá- ban elhangozzanak. Pedig nem akármilyen élet állt mögöttük: egyikük a világ egyik legnagyobb lepkegyűjtője, szenvedélyes tudós, másikuk nagyszerű szobrász, akinek szobrai Európa majd minden nagyvárosában ott vannak, ketten aktív sportolók ma is, s nem is akármilyenek, az ötödik pedig az egyik leg-, nagyobb csepeli üzem egyik vezető embere volt. Ezekről az életekről lett volna mit mondani, csakhogy az élet gazdagsága nem elég ahhoz, hogy gazdagon, s hitelesen képet is tudjunk adni róla. Ehhez •kellett volna jó riporterek, beszélgetőpartnerek segítsége. HÁROM FÜTTYSZÓ — Tandori Dezső hangjátéka vasárnap délelőtt hangzott el. Első hangjátéka ez a költőnek, s ahogy a Rádióújságban írt bevezetőjében hangsúlyozta: ifjúsági. Az „ifjúsági” megjelölés is közhelyekkel megterhelt, s meglehetősen lekezelt része az irodalomnak, talán ezért vette védelmébe Tandori ebben a bevezető írásában. „Csakhogy én az irodalmat, legvilágosabb pillanataimban, már eleve azért is amolyan »-ifjúsági-« ügynek érzem, mert nagyon ifjú, nyolcéves voltam, amikor... Amikor ez elkezdődött. Prózával, ha szabad Így mondani. És verssel folytatódott csakhamar. Ennek is harminckét éve.” Ez a hangjáték sokszorosan „ifjúsági” — története ott kezdődik a főhős, Madár, ifjúkorában, egy „eladott” iskolai futballmeccs és egy meg nem nyert iskolai novellapályázat emlékei elevenednek meg. De ezek az emlékek nem a gyerekkor mindent megszépítő messzeségéből jönnek elő; ezek az események olyan történetet adnak elő, amelynek folytatása van — egy életen át. „Nem lehet egy olyan osztályért küzdeni az irodalmi pályázaton, amelyik a fociban csal” — mondja Madár, nem éppen emelt fővel, hanem nagyon is megkínlódva ezt a tanulságot. De talán éppen ezért, mert úgy megkínlódott érte, lett sok év múltán ilyen igaz történet belőle. Szerzőjének nem visszanézni, keresgélni kellett a múltban valami „ifjúsági” történetért, — ifjúsága „adta ajándékba” ezt a történetet. Mosonyi Aliz
