Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
1979. OKTÓBER 3., SZERDA =<M'i1an Csepel Autó Pontos szállítás Egy-egy vállalat, gazdasági egység egész éves tevékenységét általában az esztendő végén felmutatott eredményei alapján ítéljük meg. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ezeket az eredményeket a folyamatos, év közbeni munka alapozza meg. Érdeklődésre tarthat tehát számot, hogy a megye legnagyobb ipari üzemében, a Csepel Autógyárban hogyan alakulnak az esztendő első kilenc hónapjának termelési mutatói, milyen mértékben, tesznek eleget a dolgozók vállalt kötelezettségeiknek. — A vállalati terveiknek megfelelően teljesítjük az első háromnegyed év termelési feladatait, — kaptuk a tájékoztatást Lukácsi Gábor termelési, igazgatótól. — Árbevételi tervünket, 100,2 százalékra hozzuk, ez közel 6,6 milliárd forintnak felel meg. A készárutermelés több mint 6,4 milliárd forint, ami 100,4 százalékot jelent. Mint a számok is mutatják, ütemében is és mennyiségében is időarányos, az év eleji elképzeléseknek megfelelő volt az eltelt időszak tervteljesítése a Csepel Autógyárban. A szigethalmiak legfontosabb feladata az Ikarus maradéktalan kiszolgálása, a kül- és belföldi piacra készülő autóbuszok alvázaival. Mint a közeli napokban az Ikarus székesfehérvári gyárában megtartott egyeztetés is bizonyította, az Autógyár ennek mind mennyiségileg, mind pedig a szállítás ütemezése tekintetében eleget tesz. W. B. Kertbarát mozgalom Maguk és mások hasznára Sokat hallani a rádióban, olvasni újságokban, a hol mozgalomként, hol csak baráti kör néven emlegetett, különböző kertbarát közösségekről. De valójában takar-e különbséget a két elnevezés, vagy csak hasonlónak vélt kifejezések csereberélgetéséről van szó? Rétfalvi Sándor, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának gazdaság- politikai főelőadója, kérdésemre válaszolva elmondta, hogy ezek a közösségek tulajdonképpen kettős tartalmúak, egyrészt baráti körök, hasonlóan a bélyeggyűjtők, vagy mondjuk modellezők hobby-közösségeihez, másrészt itt a szabadidős tevékenység túlnő a partikularitáson és társadalmi szintű tevékenységgé válik, ameny- nyiben a népgazdasághoz kapcsolódva, a tagok legtöbbje értékesítésre is termel. Hasznosabb művelés — Tehát egyszerre baráti kör és társadalmi fontosságú mozgalom? — Igen. A Hazafias Népfront 1967-ben mint mozgalmat indította el azzal a céllal, hogy a háztáji és víkend- telkek tulajdonosait meggyőzze, de ami fontosabb, hozzásegítse ahhoz, hogy hasznosabban, termelékenyebben műveljék földjeiket. — Ha a mezőgazdaság irányelveit nézzük, ma a kertbarát mozgalomnak nagy jövője van. Valóban így van? — Az országban szerte, mintegy 1000, ebből Pest megyében száz kertbarát kör működik, ahol a baromfi, nyúl, sertés tenyésztésen keresztül a galambászatig, méhészetig, a kiskerttulajdonosaknál pedig a gyümölcs termesztéstől a gomba- és gyógynövény termesztésig minden megtalálható. — Milyen programok hangolják össze e közösségek kettős jellegű tevékenységét? Szakmai segítés — A kertbarát körök ösz- szetettsége a rendezvények sok. féleségében is megmutatkozik. A fő hangsúly az illető szakcsoportok szakmai segítésén van, mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban. Néhány példát röviden; főként a téli időszakokban tartják az előadássorozatokat (ezek felhívják a figyelmet a korszerűbb termelési módokra és eszközökre is). — Az általános és kulturális programok viszont a szabad idő másik felének kellemes eltöltéséhez kapcsolódnak. Általában mindenütt a kultúrott- honok adnak helyet ezeknek a köröknek, ahol igazi közösségi élet folyik, kezdve a sakkozástól, jóízű beszélgetéstől — — a közös hobby mindig összekovácsolja az embereket — a szervezett programokig. További cél — Milyen jellegű műsoroka legnépszerűbbek ? — Kétségkívül a nótaestek. Bár kedveltek az író—-olvasó találkozók, sőt a gazdaságpolitikai előadások is. Ami azonban minden, ha még oly j M szervezett kultúrműsornál is Nagykáta Szabálysértések nyomában Nehéz manapság bejutni a nagykátai tanácsházára. Nem mintha nem fogadnák jó szívvel az ügyükben kilin- cselőket vagy a hívatlan érkezőket — az előadó még kétségbe is esik az újságíró jöttén: „Istenem, hát hova ültessem?!” —, csakhát az építkezésnek, szépülésnek is megvannak a maga hátrányai. Létrákat, malterosvödröket kerülgetve körülményes a bejárás. A kőművesek udvariasak: megáll a kezük, míg az ember átér a „veszélyzónán”. Többször várakoznak így. A látogató pedig örül, ha beér egy irodába, ott persze nem talál senkit, vagy nem azt találja, akit keres. Az igazgatásiak, például, a tanácselnöki előszobában kaptak menedéket. Fogalmi tisztaság Fülöp Jánosné előadó az írógép előtt ül és szabadkozik. Az építkezés miatt („Lassan már a végét járja a festés”), az elfoglaltsága miatt („Éppen a házszámokat írjuk össze, ez már az összesítés. Nem éppen az én dolgom lenne, de így van ez nálunk: mindenki mindent csinál”), aztán meg amiatt, hogy nem azt válaszolja a kérdésemre, amit — gondolhatja — vártam. — Megnőtt a szabálysértések száma az új BTK életbelépésével ? — Hát ez az; nem. Mi is forgattuk magunkba, mi várható majd, és mindig arra jutottunk: biztosan több lesz a dolgunk. Igaz, korai lenne még a kinyilatkoztatás, hiszen ügyintézőknek, ügyfeleknek is friss még az új szabályozás, de a nyári hónapok azt mutatták, hody az élet abban a mederben folyik, mint eddig. Egyszer ugyan jöttek pereskedőik, de megelégedtek a felvilágosítással. Lehet, hogy az illetéket sokallták. — Az igazság az, hogy segített maga a törvény is — szól közbe Karanci Sándor igazgatási csoportvezető. — Azok közé a ritka rendelkezések közé tartozik, amelynek fogalmazása tiszta, nem hagy maga mögött homályt. Ami szakmai ismeretre szükség volt — elsősorban a rágalmazás és a becsületsértés elhatárolása, illetve a magánlaksértés formái, mindkettő közül ugyanis az alacsonyabb rendű a tanácshoz, a magasabb pedig a bírósághoz tartozik — azt járási szintű tájékoztatón sajátították el munkatársaink. Felkészülten vártuk az igazságkeresőket. Nem bánjuk, hogy elmaradnak. Megtévedők — boltban — Akad helyettük más — mondja Fülöpné. Kérdésemre a csoportvezető és az előadó egyszerre bólogat: — A társadalmi tulajdon elleni szabálysértések. — Magyarán? — Az áruházi, bolti lopások. — Jelentős a növekedés? — Sajnos, igen. Most ősz van, és már ott tartunk, ahol tavaly zártuk az évet. — Ki lop? — Kis túlzással azt állíthatnám — magyarázza Feketéné —, nincs különbség. Nők épp úgy. mint férfiak; jó állásban levők ugyanúgy, mint a munkát kerülők; szegényebbek hasonlóan, mint a jómódúak. Ami egyedül örvendetes: kevés a fiatalkorú, az idén egy- kettő, ha akadt; még visszaesőként sem nagyon találkozunk velük, felnőtt fejjel. — Mit lopnak? — Egyet nem: kenyeret. Ami azt mutatja, hogy nem a szükség viszi rá a lopásra az embereket. De onnan kezdve aztán mindent: elsősorban italt. Ráadásul nemcsak helyben, de sajnos az ország minden részében „ismerik” a nagykátaiakat. Budapestről — sok az eljárónk — rendszeresen megkeresnek bennünket, de legutóbb, például, Szombathelyről érkezett értesítés. — Mit tehet a tanács? — Büntet. Mérlegeli az anyagi, erkölcsi körülményeket, és kiszabja a megfelelő összeget. Egy liter pálinka „ára” háromszáz forint. Ez persze, nem olyan erő, ami elriasztaná a „megtévedőket”. Mert az elkövetők jobbára tévedésre hivatkoznak, maguk sem tudják, magyarázzák, hogyan is történhetett. Egyszerre csak kezükben volt az ital.... A visszatartó erő — És mi tarthatja vissza az embereket ? — Ha az anyagi büntetés mellett éreznek erkölcsi hátrányt is. Így mindig hatásosabb, ha a munkahelyet keressük meg. A munkatársak, főnökök, esetleg a családtagok előtt nehezebb viselni a bélyeget. Volt olyan ügyünk, ahol személyesen keresett meg bennünket az elkövető: csak az asszony kezébe ne kerüljön az idézés. — A visszaesés? — Ritka, különösen a munkahelyhez átküldött szabály- sértőknél. S ez a tény megszabja munkánk irányát is: a büntetés kiszabásának módjával is fokozni tudjuk a visz- szatartó erőt. M. A. többet jelent, az az, hogy a körökön belül egyre több önművelő csoport létesül. Például Solymáron, Pomázon énekkar szerveződött, ahol a kórusvezető maga is tag és csupán önmaguk örömére és szórakoztatására verődtek össze, nem esetleges későbbi szereplések titkos reményében. — Mi a kertbarátmozgalom további célja? — Legfontosabb törekvésünk, hogy erősítve a szakmai segítséget minél több olyan tagunkat is bevonjuk az értékesítésre termelők már szép számú táborába, aki mind ez ideig csak saját magának művelte telkét. Azonkívül szeretnénk, ha minél több fiatal venne részt a mozgalomban, mely túl népgazdasági hasznosságán, szép és egészséges hobby. S. H. K. Szakmunkástanulók Szigetszentmiklóson a 208. számú Steinmetz kapitány Szakmunkásképző és Szakközépiskolában háromszázhuszonnégy első éves tanuló kezdte meg az új tanévet. Az iskola a ráckevei járás nagyobb gyárai, elsősorban a Csepel Autógyár, a Pest-vidéki Gépgyár, a Szövetkezeti Szállítási Vállalat, valamint a MALÉV részére képez szakmunkásokat. Életmentő vér Jobb érzés adni, mint kapni Tudjuk jól: a vér életet ment. Ez az oka annak, hogy lapunkban hetente többször is olvashatják: véradónapot tartanak ekkor és ekkor itt és itt. Ezúttal a hír így fejeződött volna be ... a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat csepeli telepén, szeptember 25-én, reggel 9-től délután 4 óráig. Tanultam valamit A hír szárazon kopogó néhány szava helyett hadd álljon itt ma több. A vállalat ebédlője meg' változott: középütt lepedőparavánnal övezve ágyak. Az ágyakon emberek, a vénájukban tű, vékony műanyag csőben folytatódik, benne sötétvörös folyadék áramlik a palackokba. Vér. Műtétek nélkülözhetetlen kelléke, gyógyszerek alapanyaga. Akik adják — s mindannyian önként, térítés- mentesen — tudják jól, hogy mások életét mentik vele. Legyen hát a szó a véradóké. Csorba Attila Dunakesziről jött, s életében először adott vért: — Féltem kicsit a tűtől. De nem fájt. Hogy ki kapja a vért, nem tudom, de lehet akár egy családtagom is ... Legközelebb megint jövök. Most egy kollégám hívott, ő másodízben ad ma. És, ha legközelebb jövök, én is remélem, hogy magammal hozom néhány kollégámat. — Cserébe? Két szendvicset és egy üveg sört, a veszteség pótlására. De ez nem csereérték. Mutatja a kis lapot, melyet eddig kezében szorongatott. Ez áll rajta: elismerésünket és köszönetün- ket fejezzük ki Csorba Attila véradónak, aki szocialista és embertársai iránti kötelességérzésből 350 köbcentiméter vért adott önkéntesen és térítés nélkül beteg embertársainak megsegítésére. — Tanultam Is valamit ma. Eddig azt sem tudtam, hogy RH-pozitív és „A” a vércsoportom ... Illés Sándorné szintén először jött. — Izgultam, hogy rosszul leszek, talán épp az izgalomtól. De nem történt semmi. 0-ás a vércsoportom, midenkinek adhatok. Nemrégiben megbetegedett a kislányom, három és fél éves, Viktóriának hívják. A mandulaműtétje után még sokáig vérzett. Neki is lehetett volna szüksége vérre. Másoknak is van gyerekük, s talán így segíthetek. — Engem is egy munkatársam hívott. Korábban is jöttem volna, de gyermekkorom óta baj volt a vérképemmel, s eddig nem adhattam. Most még üldögélek itt egy keveset, azután megyek Visz- sza az irodába dolgozni. Gyors- és gépírónő vagyok. Eddig 44-szer Tóth István a tmk-műhely- ben dolgozik, géplakatos. — Pontosan nem emlékszem már az első alkalomra. Huszonnégy éves lehettem, és valahol Pesten történt. Évente kétszer is adok. Most negy- venötödször. — Hogy miért teszem? Nem a köszönetért. Egyszer egy kisgyermekhez hívtak, a műtéthez kellett a vér. Táviratban riasztottak. Nem ismerem őt, soha nem is találkoztunk, levelet sem kaptam tőle a . TERMElfilzOVETKIZm Virág és Dísznövény K Isftereskcdetml GAZDASÁGI TÁRSASÁG Budapest A ROZMARING, AZ ÓBUDA, A GÖDI DUNA MENTI ÉS A SZENTESI TERMÁL SZÖVETKEZET RÉSZVÉTELÉVEL GESZTOR: A műtét után. Jólesett volna, persze. De a Vöröskereszt elismeri a segítséget. Eddig kétszer kaptam kitüntetést a véradásért, legutóbb Gödöllőn ez év tavaszán, a véradómozgalom 30. és a térítésmentes véradás 20. évfordulójára rendezett ünnepségen. — Mindig a bal karomba szúrják a tűt. Ügy látszik, jobb a bal vénám. A vércsoportom 0-ás. Nekem csak ugyanilyen vércsoportú ember adhatna, én mindenkinek;.. — A mai nap? Reggel 10-ig dolgoztam, utána hárman is átjöttünk az ebédlőbe. A másik két tmk-s egyike 17-sze- res, másika 20-szoros véradó. A munkahelyünkön — 24 éve dolgozom ott — még soha nem történt olyan baleset, amelyhez vér kellett volna. Wachtler Józsefné könyvelő: — Eddig énrajtam segítettek mások, most én adok vért. A műtétem után, a nagy vér- veszteség miatt volt rá szükségem. Kétszer palackból kaptam, egyszer az édesanyámtól. Ügy érzem, hogy kötelességem vért adni. Már csak azért is, mert a fiam gépkocsivezető, s egész nap a forgalomban — bizony nem veszélytelen. Eljövök legközelebb is. Jobb érzés adni, mint kapni... Régiek és újoncok — Tíz esztendeje legalább 250 dolgozónk vett részt az évente egy-egy alkalommal szervezett véradónapokon, s minden ízben 60—70 liter vért adtak, Az idei esztendő az első, amikor már a második véradónapot tartjuk — így Fülöp Gizella, a PÁÉV Vöröskereszt csúcsvezetőségének véradófelelőse. — Legutóbb februárban 130-an jöttek, ma két és fél százan. — A vállalat szétszórt telephelyein 3 ezren, dolgoznak, s megtévesztő az iménti alacsony szám. A mostani véradás sem érint minden telephelyet. Ha ezt figyelembe vesszük, az kerekedik ki, hogy évente félezren 150—160 liternyi életmentő vérrel segítenek a rászorulókon. Eddig a vállalattól 34-en kaptak tízszeres és hússzoros véradás után járó jelvényt. — A mai véradónapon részt vevő kétszázötven ember 600 dolgozónk közül jött. Nem volt könnyű összeverbuválni őket, csak magam nyolc településen agitáltam és szerveztem. Aki először jön, még többnyire félve teszi. A régebbi véradóknak elég any- nyit mondani, hogy várjuk őket ismét. S ahogy hallotta, többnyire újoncokat is hívnak magukkal. Az áldozat- készségük pedig minden elismerést megérdemel. Több példa is volt rá, hogy egy-egy baleset, súlyos műtét alkalmával egész szocialista brigádok jelentkeztek, hogy vérükkel segítsenek... V. G. P. i I
