Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
wem 1979. OKTÓBER 14., VASÄRNAP Koldusdiák Millöcker „Koldus diák” című nagyoperettjéből készít televíziós játékot Seregi László rendező. Az 1700-as években, Krakkóban játszódó történet dramaturgja Báni László. A felvételek a Budai Vár rondelláján készülnek, Nagy József vezető operatőr kamerái előtt. A főbb szerepéket Horváth Tivadar, Németh Marika, Kovács József, Bordás György, Zempléni Mária, Domonkos Zsuzsa és Virág József alakítják. ZENEI ESTÉK ZSÁMBÉKON A jó muzsika szolgálatában KITŰNŐ HÁTTÉR AZ ELŐADÁSOKHOZ Zsámbék a művészetek kedvelőinek eddig a késő román stílusú templom impozáns romjait juttatta eszébe. Most már második éve az Esztergomi Tanítóképző Főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatának koncertsorozata, a „főiskolai zenei esték” is szorosan a községhez kapcsolódik. A hatalmas tömegű barokk kastély egykori kápolnájából kitűnő akusztikájú, meleg kis koncerttermet alakítottak ki. A széphangú szovjet hangversenyzongora, a jól megválasztott ünnepélyes vöröskárpitú széksorok, szőnyegek, a dekoratív növényzet nagyszerű hátteret biztosít a zenének. Készülődés az élményre — Tavaly ősszel Varsányi László zongoraestjével avattuk fel az aulát, s több jól sikerült koncerten vehettek részt növendékeink — mondta Hargitai Károly, a főiskola zsámbéki kihelyezett tagozatának igazgatója. — Idén a Koppenhágai Egyetemi Férfikar nagysikerű, , elbűvölő estjével kezdtük a zenei programokat. Tudatosan úgy állítjuk össze, választjuk ki a műsorokat, hogy a növendékeinkkel megszerettessük, és ezzel a jövő kulturált pedagógusainak testi-lelki szükségletévé tegyük a jó, színvonalas zenét. Hallgatóink nagy része bennlakó, ezért a felelősségünk még fokozottabb. Terveinkben szerepel, többek között, a KISZ Művészegyüttes kamaraestje, a BM Kamara- zenekar, a Vujicsics együttes fellépése. Három zenész tanárunk készíti fel előre fiataljainkat a zenei élmények befogadására. Az egyes koncertek műsora szinte illusztráció a tanulmányi anyaghoz; jó példa erre a következő ária-, dal- és gordonkaest, ahol Scarlatti, Schubert, Schumann, Grieg dalaitól egészen Verdiig, Zolnay Mária operaénekes, Kiss Domonkos Judit gordonkaművész és Szabóky Márta zongoraművész előadásában elevenednek meg művészi színvonalon a kötelező tudnivalók. Francia dalok A főiskolai zenei esték második koncertjén, október 9-én Péczely Sarolta dalestjére került sor. A művésznő műsorát két egymástól elég messze álló zenei tömbből építette fel. Az első részben francia dalok hangzottak fel, francia nyelven, többségük a magyar hangversenydobogókon alig ismert, ám igen hatásosak, hálás előadói feladatot nyújtanak. Gounod ismeretlen költő versére írt Őszi est című művén Schubert, Schumann hatása érezhető. Jean Rameau Vallomására komponált romantikus zenéje az elfojtott érzelmek kitörését ábrázolja. Césár Franck is romantikus verseket zenésített meg. A Rózsák násza című dal a vers és zene tökéletes össze- rímelése. Gabriel Fauré: Egy nap története három vers megzenésítése: a Találkozás, Mindörökké és a Búcsú a kezdődő szerelemtől az elválásig rajzolja meg az érzéseket, nem csupán az egyes mozzanatokat zenésítve meg, hanem egységes drámai ívet épít. Az est első részének csúcspontja volt a Mindörökké előadása. Péczely Sarolta nagyon kultúrált énekléséből is kiemelkedett a felejtést elutasító nagy szerelem drámai érzékeltetése. Debussy három dala következett ezután. A francia zeneszerző a dalirodalomban új harmóniát, új arányokat teremtett. A lágy szomorúság, az esti táj nyugalma, egy búzavirágcsokor mind-mind az átélt pillanat szépségének tükröződése a zenében. Erő és tisztaság a magas hangregiszterben, érzelemgazdagság, a drámai fordulatok kitűnő érzékeltetése jellemezte Péczely Sarolta előadását. Az est második részében Kodály népdalfeldolgozásaiból hallhattunk. Az 1907—9-ben magyar népi szövegekre, zongorára és énekhangra írt Énekszó című sorozatból öt dal következett. Súlyosabbak, szomorúbbak, mint a francia dalok. A műsor másik csúcspontjaként a Csitári hegyek alatt című népdalfeldolgozás szép, szívhezszóló előadását hallhattuk; majd XVII. századi virágénekeket, a népköltészettel szorosan összefonódó népi szerelmi dalokat. Ráadásként Fauré Alom után című művével fejezte be koncertjét a művésznő. Nagy siker A kísérő szerepét magas szinten ifj. Fasang Árpád zongoraművész látta el, főleg a francia daloknál kapott fontos feladatot, ahol a zongorakíséret és az ének szinte egyforma súlyú a belső arányok szerint. A francia dalok szövegét szép figyelmességként minden hallgató megkapta magyarul, Ginter Károly fordításában. Ünnepi ruhák és ünnepi arcok után a vastaps bizonyította a zsámbéki „főiskolai zenei esték” szükségességét, azt, hogy a jövő tanítói szeretik és igénylik a színvonalas zenét. Hajós Anna HONFOGLALÁS BUDAKALASZON Jobb a nevelőnek és a diáknak A budakalászi általános iskola új épületét augusztus 20-a tiszteletére avatták fel — az ódon, kopottas iskola tőszomszédságában. Ma már tanítanak benne. Igazi honfoglalás volt, ami itt az avatástól a tanévkezdésig történt ... Szünet, folyosó. Csonka György hatodikos, szalámis kiflit majszol. — Jobb itt tanulni, a régiben össze volt fogdosva, rugdosva a fal. Azután több eszköz van, érdekesebbek az órák. Nekem a fizika szakterem tetszik a legjobban, a múlt órán is kísérleteztünk. Fizikából kaptam a legtöbb ötöst is. Segítettünk a többiekkel a padokat rendezni, hoztunk virágot, én a történelem és orosz szaktantermekbe. Változás? Régebben egy osztályunk volt, a tanárok jöttek hozzánk, most fordítva. Követem a hatodikosokat, éppen fizikaórájuk lesz. Az avatás óta megváltozott a terem. Akkor is helyükön álltak a padok, s a beépített szekrény is. (Ez utóbbiról azt kell tudnia az olvasónak, hogy párját ritkító módon nem az építők tervezték, hanem a pedagógusok; minden szakteremben olyan a beosztása a rekeszeknek, polcoknak, ahogy az oktatásnak legkedvezőbb.) Kívánhat-e többet az újdonságot kereső: új tanterv szerint, új munkatankönyvből, s új szaktanteremben oktatnak. Ráadásul idén első ízben hatodikosokat — a fizika rejtelmeire, szépségeire. Ismerősek tán az olvasónak is hetedikes korából a kifejezések: gravitáció, elektromos mező, mozgásállapof- változás. A mai gyerekek hamarább sajátítják el e fogalmakat. Az imént azt írtam: munkatankönyv. Ez az újszerű munkaeszköz egyesíti a tankönyv és a munkafüzet előnyeit: a könyvben az ábrák, szöveges részek között akad bőven kipontozott sor, a megoldandó feladatoknak. Bánlakiné Németh Ildikó a kicsöngetés után a tágas szertárban meséli: — Rettenetes rumli volt itt szeptember első napjaiban. Százezer forintot ér a sok fizikai szemléltető- és kísérleti eszköz, amit a gyerekek lelkes segítségével a régi épületből hurcoltunk át. Kiderült az is, hogy a beépített szekrény tervezésekor egy-két hibát követtünk el, de így csak magunknak tehetünk szemrehányást. Azért FTgy tűnik, életünk egy ré- sze meghívásokból áll., s valóban: ha mindahányat teljesítenénk, abból is állna. Asztal tetején halmozódó, asztalfiókban sorakoztatott vagy jobb híján — ad acta — szemétkosárba hajított egyszerű vagy cirkalmas invitálások között biztos kézzel és szemmel válogatunk. S agyunk legföljebb ha akkor billen ki a szelektálás megszokott ritmusából, ha valami váratlant, tudatunknak idegent talál. Mint legutóbb azt a stencile- zett lapot, amely „üzemtörténeti konferenciára” hívott. Mi tagadás, nem tudtam mit kezdeni a szóval — üzem- történet —, s felszínes ismeretemben röstellkedve ültem be Cegléden az EVIG-gyár tanácstermében a téma tudorai közé. Röstellkedésem akkor oldódott, amikor sorba kiderült: a nálam avatottabbak sem ismerik a pontos választ. Nem mintha elhanyagolnák területüket, szavukból, szemükből az elhivatottság tükröződött, csak hát baj van magával a fogalommal. Az üzemtörténetnek ugyanis nálunk nincs hagyománya. A nagyipar hazai indulásakor: a századfordulón, a századelőn, majd a két világháború között, alig volt, s ha volt is, feledésbe merült az üzemek históriájának a feldolA munkásság krónikája gozása. A háború utáni újjáépítés, iparunk szocialista átszervezése (később többszöri átalakítása) mellett napjainkban juthatott el a megvalósulásig a gondolat: írásba kellene foglalni, rendszerezve megőrzői a gyárak életét. A huszonnegyedik óra gondolata volt ez, hiszen egyre ritkul a hőskor ifjúmunkásainak sora; s velük halnak a régi gyárak, üzemek is, magukba temetve koruk titkait. Ezt hangsúlyozták az első üzemtörténeti konferencia résztvevői kát évvel ezelőtt Veszprémben, s vitték el a felhívást az ország minden részébe: írjatok üzemtörténe- tet. A megyei krónikások ceglédi tanácskozása a veszprémi kezdeményezést erősítette: történetírók mondták el tapasztalataikat; s hozták el munkájuk szép bizonyítékait; üzemük, gyáruk, szövetkezetük történetét. A helybeli Pataki Ferenc az EVIG-gyár krónikáját; Antal Domokosáé a kocséri termelőszövetkezet történetének díszes kötetét; Gárdos Lajos a szigetszer t- miklósi Csepel Autógyár jubileumi kiadványát. A kötetek mellé fülünk hallatára formálódott az j üzemtörténet-írás „receptje”: vágy egy lokálpatriótát, adj neki biztatást. Mert napjainkban ezen áll a krónikaírás: akad-e egy lelkes ember, aki végigtalpalja — végigverekszi — az utat az adatgyűjtéstől a megjelenésig. Harcolva az idő sürgetésével, küzdve a felejtő emlékezettel, pörölve a hallgatással. Mert gyakori az is, így mondták Cegléden, hogy onnan kapnak meg nem értést, ahonnan segítséget várnának: a vezetőktől. Szerencsére akadnak ilyen emberek, munkájuk nyomán teremtődik meg hazánkban az üzemtör- ténet-írás hagyománya. ők alakíthatják ki, formálhatják tisztára az üzemtörténet fogalmát is. Ami nem egyszerűen csak az üzemek, gyárak, szövetkezetek történetét jelenti. Még csak nem is a gépek, gyártástechnológiák alakulását, legkevésbé csupán számokat, adatokat, százalékokat. Az a felszólaló fogalmazott jól Cegléden, aki így vélekedett: keressük meg az embert az üzemekben. {VB ért üzemeink története nem egyéb, mint a magyar munkásság sorsának krónikája, M. A. mindennek akadt helye. Megkaptuk az új tantervhez szükséges mechanikai és hő- tani kísérleti eszközöket — ezekből minden tanulópárnak jut —, de a hetedikesek elektromos kísérleteihez állítólag még nem is gyártják a készletet. — Hogy jobb-e itt? Persze ... Eddig minden órára más terembe mentünk, most otthonosabb, a saját munkahelyének érezheti a szaktan- termet a nevelő. Bőnischné Bállá Anikó a terem másik gazdája, kémiát tanít: — Valóban lesz még tennivaló, mert a rögzített padok némelyikét újra a padlóhoz kell csavarozni, s bár az áramvezetéket az építők a padokhoz vezették, a hálózatba még nem kötötték be. Az első hetekben pedig hideg volt, de láthatja, ma október 11-én már működik a központi fűtés. Szokásos kezdeti gondok ezek. Többet jelent, hogy a korábbi váltott műszak megszűnt, a most csak délelőtt tanítunk, a délután a szakköri foglalkozásoké. A nevelőnek is jobb a délutáni szabad idő. Több jut a családra, az olvasásra, önképzésre. Azelőtt például este negyed 7-kor ért véget a hatodik óra. Ha délután volt a TIT-előadás, nem tudtam elmenni. Egy pillantás az orosz szakterembe: a falon fényképes tabló, a polcokon folyóiratok, újságok, Matrjoska- baba, olimpiai maci, szovjetunióbeli emléktárgyak. A szemléltető ábrákat a gyerekek és a nevelők együtt készítik, hiszen együtt tanulnak majd segítségükkel. Az élővilág-teremben állandó lakó is van már. A terrárium ékszerteknőse, a vízisikló, s a sök-sok virág. Nem él viszont, de az élet ismeretét szolgálja a rovargyűjtemény, a kitömött madarak sora, s a csontváz. Az érdekesség itt egy sárgával hímzett zöld zászlócska. Ez áll rajta: Az állatkerti biológiai vetélkedő legjobb nyolcadikos csoportjának. A húsztagú biológiai szakkör hagyományokat követve járt tegnap az Állatkertben ... Akadnak itt hagyományok is. Ezekről árulkodik a tablósor: a folyosón fényképek őrzik a II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat nyári Északmagyarországi vándortáborá' nak emlékeit. S akad módosult hagyomány is: Ahogy Edit néni, Horváth Istvánná hivatalsegéd mondja: — A gyerekek vigyáznak még az újra, bent nemigen szemetelnek. De tessék csak megnézni: az udvaron a kerítésen ülve uzsonnáznak, : a papírt kifelé, az utcára dobják! Pohárdi Lászlöné iskolagondnok munkája több lett. Üj hivatalsegédek is jöttek, az avatás óta kétszer annyi takarítószer fogy, s itt a gondnoki irodában állnak a sárga függönyök — az iskolát patronáló Lenfonó- és Szövőipari Vállalat dolgozóinak ajándékai — ezeket fel kell még szerelni. S a szekrény tetején az új vetítők, lemezjátszók, magnók, írásvetítők, ezek is rövidesen a helyükre kerülnek. A szakember így mondaná: az új épület átadása nyomán létrejöhetett a szaktantermi rendszer, s a felsőtagozaton megszüntethették a kétmű- szakos oktatást. Barna Béla azonban még nem szakember. Nyolcadikos. Praktikusabb végén ragadja meg az igazságot: — Régebben minden második héten tovább alhattam. Igaz, jobb a rendszeresség, a délelőtti tanulás, s a délutáni szabad idővel könnyebb gazdálkodni. Azelőtt a hatodik óra után este még harminc percig tartott hazáig a gyaloglás, és épphogy szót válthattam a szüleimmel. Most jut idő a tanulás után arra is, hogy segítsek otthon, arra is, hogy játsszak. Vasvári G. Pál TV-FIGYELŐ Családi kör. Bizonyára számos előfizetői szem nem akart hinni annak a látványnak, amelyet az egyébként békés és kedves Családi kör kínált a képernyőn pénteken este. Nem bizony, mert míg korábban leginkább azt taglalta ez a sorozat, hogy mikor illik a kézit csókolom helyett a jó napot és mikor fordítva — most egy buszmegállóban elnyúló félhalott mű- velődésiház-igazgató antialkoholista propagandájának nyomozási históriáját villantották fel. Akárha valami krimi fogalmazódott volna meg Dávid Ilona tolla alatt, úgy pergett le ez az ötven perc. Volt benne civil ruhás alhadnagy, volt benne poháröblögető korcsmáros, kihalt presszó, erőszakos leitatás — egyszóval minden olyan személyi, tárgyi és hangulati elem, ami nélkül nem bűnügyi történet a bűnügyi történet. Csak hát éppen az a nevelői, felvilágosítói szándék nem akart megmutatkozni! De hogyan is mutatkozott volna meg ily nagy, és a figyelmünket egészen más felé terelő körítés mögül az a — feltételezett — tanulság, miszerint lehetőleg ne igyunk, ha iszunk is, csak módjával emelgessük a poharat, s óvakodjunk a napról napra ve- delők csábítgatásától. Furcsa mód most még a szakértésre felkért pszichológus kiselőadása sem győzte meg a nézőt, hiszen az meglehetősen iskolás modorban ismételte el az alkoholistává züllés közismert három fázisát, s ráadásul úgy nyilatkozott, miszerint minden iszákos esetében szükségszerűen követnék egymást ezek a periódusok. Vagyis hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik a család fölbomlása, a dühöngési korszak, stb. Minden alaposabb lélektani ismeret nélkül is tudnivaló, hogy nem egészen általános ez a recept, hisz’ igen sokan képesek megmaradni a társasági kvaterkázók körében; csak kortyolgatnak, de nem isszák le magukat addig a bizonyos sárga földig. S ha már a sörök, borok és pálinkák fogyasztásának veszedelmeiről esett szó, hadd mondjuk el itt azt is, amiről ez a megkrimisített Családi kör nem szólt. Nevezetesen azt, hogy az alkoholisták megítélése — mint annyi más — állandóan változik. A legújabb mérce például úgy minősít, hogy azok tartoznak a kórosan iszákosok közé, akik a napszakoktól függetlenül, tehát mintegy folytonosan szükségét érzik az újratölte- kezésnek, valamint azok, akik immár nem tudnak eljutni a másnaposság — egyébként nem túl kellemes — állapotába. (Alkoholról lévén szó, még egy megjegyés: hogy hogy nem, ez a kifejezés arab eredetű; tehát éppen azoknak a nyelvéből lépett át világszerte használt fogalommá, akik a Korán tilalma miatt józanul kénytelenek élni.) Budakeszi. Egy sokkal nemesebb témával folytatva: a péntek esti híradó is beszámolt arról a kegyeletes ünnepségről, amely Budakeszin zajlott le. A Pest megyei helység második világháborús tábori kórházának közös sírjában nyugvó szovjet katonák maradványait helyezték át ott egy díszes emlékhelyre, a hősi halottaknak kijáró tisztelettel. Igazán nemesi cselekedet volt ennek a késői végtisztességnek a megadása, és nem kevésbé dicséretes dolognak mondhatjuk, hogy minderről a televízió is beszámolt, mégpedig az 'eseményhez méltó módon. Akácz László
