Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

MV iucret 1979. OKTÓBER 14., VASÁRNAP A múlt emlékei, a jelen valósága Kopár hegyek, tarlók, bar­nító lombú erdők között ka­nyarog az aszfaltút Piliscsabá- ról Tirmyére. A két községet 1970. július elsején egyesítet­ték, az Elnöki Tanács 19. szá­mú határozata alapján. A csaknem ötezer lakosú Pilis- csaba lett a székhely község; Tinnye pedig afféle holtköz­séggé vált. Az itteni tanács- helyiség kedden délelőtt zár­va volt, ezért visszaautóztunk Csabára. Egységes közösség Megállunk Piliscsabán a tanácsháza előtt. Naszvodi Bé­la újabb gépkocsira vár, mely tovább vinné; mi pedig be­nyitunk: Gáspár Ferenc, a nagyközségi tanácselnök szem­mel láthatóan örül jövete­lünknek. Meg is kérdezi: mi­nek köszönheti a .látogatást? Rég nem jártunk itt, illetve Tinnyén. — Tinnye érdekes település — mondja. — Homogén, egy­séges a lakosság, minden te­kintetben elüt a székhelyköz­ségtől. Kezdetben a tinnyeiek rossz néven vették az egye­sítést, pontosabban azt, hogy nem Tinnye lett a székhely. Mert a századforduló után nagyközségi rangban voltak. De most alig 1300 a lélekszám. Az utóbbi kilenc évben, saj­nos, szélnek eredt a volt ve­zető garnitúra, elmentek Tök­re, vagy máshová, ahol na­gyobb lehetőségeik vannak. Most már alig lehet valami­Í yen funkcióval megbízni va- akit. Minden falugyűlésre ala­posan fel kell készülnünk: mindig felteszik a kérdést: mit kapott Tinnye? Véleményem szerint sokat, jóval többet, mint amennyit önerőből meg tudott volna valósítani. 1975—77-ben 4,2 millió forintot költöttünk Tinnye fejlesztésére. Két ut­cát portalanítottunk, bővítet­tük az iskolát, az óvodát és a villanyhálózatot. Egyébként a vb napirendjén nemsokára is­mét szerepel Tinnye társköz­ség. A fejlődés mértéke Régi iratokat böngészünk. 1975-ben Erdei László tanács­tagi csoportvezető — most el­nökhelyettes —, így számolt be a tanácsülésnek: „A két község közös tanáccsá való összevonása óta eltelt négy év sok problémával volt tele­tűzdelve. Az első időszakban igen sok ellentét adódott... Ez a feszültség, ha lassan is, de felengedett.” 1978 januárjában Gáspár Ferenc számolt be a végrehaj­tó bizottságnak. A papír meg­őrizte szavait. Elmondta, hogy lényeges népességnövekedés nincs, a lakosság száma 1264. Az életkörülmények nem tér­nek el jelentősen a székhely­községétől. Tinnyén évente 8 —10 családi házat építenek, azért gondoskodni kell a par­cellázásról. Útkorszerűsítésre 2,5 millió forintot költöttek; a művelődési otthon felújításá­ra csaknem 400 ezer forintot; az orvosi rendelőre, szolgála­ti lakásra több mint 800 ez­ret. A postai és a gyógyszer­tári ellátás megoldódott, új zöldségesbolt nyílt, s a fűtő­olajat is helyben lehet meg­venni. Látogassunk el Boda Zsig- mondhoz, a község nagy öreg­jéhez, aki 16 évig volt a helyi népfront elnöke. Itt született, 1911-ben, amikor még úgyne­vezett kisnemesi község volt Tinnye. Két kis könyvet ad kezünkbe, a kötetek a község régmúltját taglalják. Egy ok­irat szerint Tinnyét 1274. áp­rilis 29-én alapították. A hét­száz éves évfordulót méltó­képpen megünnepelték 1974- ben; emlékművet is emeltek. Egykor itt vezettek a főutak. Buda, Fehérvár, Esztergom és Visegrád között járva nagy ki­rályaink utaztak át Tinnyén. A négy város által határolt terület volt az ország szíve. A XVI. századig Tinnye, a bu­dai hegyek legészakibb foká­nál lévő település előkelő rangban volt. A fénykort azon­ban nem követte olyan fejlő­dés, mint máshol. Munkalehetőségek Nézzünk csak néhány szá­mot! II. József 1784/85-ös ösz- szeírása szerint 167 ház volt Tinnyén, s 1067 lakos. (Pi­liscsabán csupán öttel több lakost írtak össze akkor.) Most a 250 házban 1264-en élnek, alig kétszázzal többen, mint 195 évvel ezelőtt. A természe­tes szaporulat nyilván nagyobb volt, mintsem ennyi legyen a lélekszám. Sokan elvándorol­tak. Milyen kenyérre marad­tak volna? Az ipart a Kézműipari Vál­lalat varrodája jelenti a köz­ségben. Ez is több a semmi­nél, legalább 40—50 asszony munkát kap, s jól jön az a kis pénz. A tsz lakatosüzemé­ben 25—30 férfinak jut mun­ka. Ebből következően a ke­resőképesek jelentős része in­gázik, bejár Solymárra a PEMÜ-be, Dorogra, Pilisvö- rösvárra, vagy a fővárosba. A tsz egyesült, Tökön van a központ, itt csak a tehenészeti 'telep maradt. A közigazgatási központ Piliscsaba lett. Jó ez, kell ez, így ésszerű — tudják a tinnyeiek. De hozzáteszik, ta­lán a 705 éves múlt büszke tudatával, hogy: így mégse olyan ... Voltaképpen érthető, hogy az ember szeret ön­álló lenni, úgymond, a maga ura lenni — s ezt a községi létben is érvényesíteni. Ki­lenc év múltán is felcsillan­nak még a hajdani nagyság (?), önállóság emlékei... Aztán meg hiú ábrándokról hall az ember: megérjük-e, hogy ide is kijár a kék busz, mint Bu­dakeszire? Milyen szerencsé­sek a budakesziek, a csabaiak és a többiek ... Persze, jó itt is a közlekedés, egyre sűrűbb a buszjárat. Az orvos nagyon rendes, éjjel is kimegy. Van fogászat, női fodrász, cipész. (Az utóbbira mondják: csak el ne hagyjon bennünket!) Reális terv Vándorhentesüzlet. Ezt a fogalmat Tinnyén hallom elő­ször. Azt jelenti: szerdán és pénteken Perbálról jön a hentes, gépkocsiján hozza az árut, behordja az üzletbe, az után árusít. De azt is mond­ják, péntektől szerdáig hosz- szú az idő, legalábbis annak, akinek nincs hűtője, vagy ép­pen elég pénze két-három kiló húsra. Vagyis, kellene még egy árusítónap. Más kívánságról nemigen hallani. Nem járhatunk a felhőkben. Ami pedig a köz­ség fejlesztési tervében ben­ne foglaltatik, azt megvalósí­tották, és így lesz ezután is. A terv reális, számol a fej­lesztésre fordítható összeggel. Ami nincs a tervben: imitt- amott akad egy kis háztáji föld, kis kertecsk/éje minden­kinek van, megterem a zöldség, a krumplit sem kell ide te­herautóval hordani, az aprójó­szág elfér az udvaron — és mostanában már a mustot kóstolgatja a férfinép a he­gyen. Nemsokára jönnek az őszi borocskák; vagy egyik, vagy másik háznál megtana- kodják, milyen volt a szőlő­termés, az idei nyár? Tinnyét nem lehet úgy ott­hagyni, hogy Csaba f elé men­ve, az ötkilométeres út dere­kánál meg ne álljunk, immár ráérősen, a Garáncsi tónál. Tükrözi a lemenő napot, mint igazi tengerszem, bár a feltá­madó szél borzolja hátát. Ré­cék buknak alá, vadásznak a halra. Találhatnak harcsát, pontyot, sőt amúrt, tucatnyi halféleségből válogathatnak. A toki Egyetértés Tsz kezelésé­ben van a tó, ők gondoskod­nak a haltelepítésről. Persze, a horgászok miatt. Egy-egy stégen most is állnak, kicsiny merítőhálóval szűrik a vizet, s áztatják a zsinórt. Félkör alakban hegykaréj magaso­dik a csodálatos kis tó fö­lé. Honnan kapja az utánpót­lást? Mondják, forrás buzog a1 mélyben. Nyári hétvégeken 40—50 autó gyülekezik a tinnyei tó köré, ideális kirándulóhely. Szeretik, féltik a tinnyeiek. A tó mégiscsak Tinnyéé. Paládi József Fejlesztések a DKV-ban hi olajváros nagy távlatai Napjainkban egyetlen szak­ember sem vállalkozik jóslás­ra, az,előrejelzéseket óvatosan fogalmazzák meg. Különösein jellemző ez a magyar nehéz­ipar egyik fellegvárára: a százhalombattai Dunai Kő­olajipari vállalatra, hiszen vi­lágjelenségként kell számot vetnünk a szénhirdogén-kész- letek csökkenésével. S ha pe­dig ez igaz, bizony egyértel­műen meghatározza a feldol­gozók műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatait, gátat szab a korábban ésszerűnek tűnő elképzeléseknek. r Uj létesítmények A Dunai Kőolajipari Válla- fhtnál 1961 óta — négy ÁV- üzetm létesítésével — kilenc és fél millió tonna kőolajfeldol­gozás lehetőségét teremtették meg A különféle fehéráruk, egyedi aromás szénhidrogé­nek, kenőolajok, bitumenek és motorbenzinek tárolására pedig létrehoztak mintegy másfél millió köbméter térfo- gotú tartályparkot. Ügy tűnik tehát, megfelelő a DKV kapa­citása, sőt ki sem használják teljes mértékben. A célt azon­ban, hogy az egyre dráguló kőolajból minél több, értéke­sebb terméket tudjanak elő­állítani, csak akkor érhetik el, ha újabb létesítményekkel gazdagodik az olajváros. Pon­tosabban: a meglevő berende­zéseket is átalakítják, oly mó­don, hogy egyúttal a termőké­pességük is növekedjék. Kénmentesítés Jó példa erre a DKV-fberu- házás III. üteme, amelynek során az aromás üzemeket újítják föl, s bennük új oldó­szer bevezetésével, jelentősen növelik elsősorban a benzol- és a toluol term elést. Kiemelt beruházásuk a gázolaj, kén­mentesítő és a claus II-es üzem is, mindkettőben az év végéig meg kell indulnia a próbaüzemelésnek. A befekte­tés nem csekély: az idei ösz- szes beruházások költsége megközelíti az egymilliárd fo­rintot; az üzembe helyezési költségek pedig várhatóan még túl is haladják ezt az összeget. Fel tehetnénk a kérdést: az ötödik ötéves tervidőszak vé­gére tehát befejeződik a DKV fejlesztése? A válasz határo­zott nem, s ha még nincsenek is végleges, elfogadott tervek, körvonalaiban már megfogal­mazódtak a két következő öt­éves terv legfőbb célkitűzé­sei. Valamennyi fejlesztést a minőségi változásoknak, igé­nyeknek rendelik alá, nem számíthatnak a következő tíz évben sem a termelés számot­Épül a gázolaj-kénmentesitő II. FEGYVERROPOGÁS veri fel mostanában az erdők csendjét; vadászidény kellős közepén járunk. Mi került eddig terítékre? — kérdeztük Balázs Istvántól, Pest megye vadászati felügyelőjétől. Az idén nem kezdték korán az apróvad vadászatát a me­gyei vadásztársaságok; a zö­me október elején látott hoz­zá, de vannak olyan területek, ahol qsak november elején kezdik. Ennek egyik oka az, hogy a fácánok természetes szaporulata még nem elég érett: a kakasokat nem lehet egyértelműen megkülönböztet­ni. faroktolluk nem nőtt meg eléggé, s nem színesedett ki teljesen tolldíszük. A mester­ségesen nevelt fácáncsibék is kicsik, harmadik nemzedékü­ket e napokban engedték sza­badon. El kell vadítani őket, hogy megszokják a természe­tes környezetet, s megtanul­janak repülni. Az sem elha­nyagolható szempont, hogy sok helyütt még lábon áll a kukorica, nem lehet jól látni a felröppenő vadat, s így bal­esetveszélyes a vadászat. A vadkacsavadászat szep­tember elejéd kezdődött, no­ha röptette kacsára már augusztus elsejétől lehetett volna lőni. Most a szokásosnál kevesebb a réce, a tavaszi szárazság miatt kisebb lett a szaoorulat. Ennek ellenére előfordult, hogy egy-egy ügyes Elütött jávorszarvas Fogolyra lőni tilos! vadász hajnalban 14—18 vad­kacsát is puskavégre kapott. Az idén először tilos fo­golyra vadászni. Az országos rendelkezést azért adták ki, mert helyenként kérdésessé vált a faj sorsa. Pest megyé­ben nem is látni mostanában foglyot KORLÁTOZTÁK a mezei nyúl vadászatát is. Ebben az évadban, december 31-ig a vadásztársaságok csupán két- két nyúlvadászatot tarthatnak, s egy vadász csak egy nyu- lat. lőhet. Ajándékba sem szabad nyulat lőni, minden vadász csak a magáét puf- fanthatja le. Az országos ren­delet korlátozza az élőnyúl- befogást is. Egyébként.az idén nagyon szgp a fácán és a nyúl termé­szetes szaporulata. Kérdés, hogy késő őszre, télire meg­maradnak-e? Megfigyelték ugyanis, hogy ilyen években vadászat nélkül is megcsap­pan a számuk. A szépen fej­lett nyulak feltehetően azért hullanak el, mert hirtelen megváltoznak az életfeltéte­leik; amikor letarolt puszta lesz a határ, s nem találnak zöld táplálékot, stresszállapot- ba kerülnek, nem tudnak át­állni. Ezért ajánlatos — bár­milyen furcsán hangzik —, korán elkezdeni a nyulak ete­tését: karókra zöld lucernát kirakni. Ami a mesterséges tenyész­tést illeti: a Felsőbabádi Ál­lami Gazdaság vadgazdálko­dási kerületében 86 ezer fá­cánt neveltek fel a Pest me­gyei vadásztársaságok számá­ra. Fogolyból 3500 darabot te­lepített 12 megyei vadásztár­saság. Remélhető, hogy így mégsem maradnak fogoly nél­kül a Pest megyei mezőségek. A szarvasbőgés szeptember elején igen intenzíven kezdő­dött, elsősorban a Börzsöny­ben. A bőgés ideje alatt 175 bikát lőttek ki, és adtak át a MAVAD-nak. Az özbakvadá- szat október 15-én véget ér. Eddig 1016 bakot adtak le a vadásztársaságok a MAVAD vecsési telepére. Ez a tervhez képest kevés. Özsutából 138-at ejtettek el, szarvastehénből pedig harmincat. A vaddisz­nó kilövése szinte folyamato­san történt; májustól szeptem­ber végéig 364-et kaptak pus­kavégre. A VADÁSZTÁRSASÁGOK nagy bevételre tettek szert, s teljesítették azt a kötelezett­ségüket, hogy a külföldi ven­dégeknek trófeás vadat bizto­sítsanak. Az idén felemelt ki­lövési tervet kell teljesíteniük; s az eddiginél több devizát előteremteni. A vadászidény végén várhatóan pozitív lesz a mérleg. Természetesen a fo­kozott kilövés nem mehet a biztonság rovására. Eddig nem történt baleset. Ezután is fokozott óvatosságra lesz szükség, főként a mezőgazda- sági területeken, s magas szá­rú kukoricásokban. Végül egy érdekesség: Bu­dapest és Pomáz között já­vorszarvast gázolt el egy Sko­da. A jávor nem honos ná­lunk, a mi gímszarvasunk északi rokona. Csaknem két­szer akkora, mint a gím­szarvas. Egy másik jávort meglőttek, a harmadik pedig szabadon jár, valahol a Bör­zsönyben. Fogas kérdés, ho­gyan került ide három já­vorszarvas? Egy feltevés sze­rint a Duna vonalán lesétál­tak. Más verzió szerint állat­kerti célra hozták őket, és el­szabadultak. A kérdést még nem sikerült tisztázni. Az vi­szont bizonyos, hogy nem lenne jó meghonosítani ná­lunk a jávorszarvast, mert a mezőgazdaságban óriási káro­kat okozna. Ez a nagy testű vad rengeteget eszik,' néhány nap alatt letarolna egy tábla kukoricát. P. J. tevő mennyiségi növelésére. A fő kérdés, hogy mit vár a nép­gazdaság az olajvárostól? Választék- és minőségbizto­sítás — így foglalják össze két szóban a Dunai Kőolajipari Vállalat feladatait. Nézzük a minőségfejlesztés új útjait! Meg kell oldaniuk a propán­bután teljes fcénmentesítését, új adalékok felhasználásával javítani kell a motorbenzinek minőségét, a gázolajok kén­tartalmának további csökken­tésével el kell érniük a termé­keknek a KGST-n belüli mi­nőségi szintet. Készíthetők ezenkívül magasabb minőségi előírásoknak megfelelő alap­olajok, és ki kell kísérletezni újabb hatóanyag-típusokat. Van tennivaló a paraffingyár­tásban is — az élelmiszeripar részére is felhasználhatóvá kell tenni —, de olyan egysze­rűnek tűnő dologban is, mint az igen értékes maleinsav- anhidrid csomagolásának a korszerűsítése. Igényelnek-e külön beruhá­zásokat a felsorolt tennivalók? Keveset, állítják, miután meg­valósításuk főként a szellemi erőforrások kiadnázaisán mú­lik. Megújult telep A termékszerkezet bővítése azonban már nem csupán szándék, elhatározás kérdése. Előreláthatóan a VI. ötéves tervidőszakban megkezdi a vállalat a gázturbinahajtó­anyag gyártását, ehhez meg kell teremteni az előállítás feltételeit. Máris folyamatban van a reformáló IV., a mikro­kristályos paraffin- és a kata-' litikus krakküzem építésének műszaki előkészítése. Az igé­nyeket figyelembe véve, bő- víteniüfc kell ezen túlme­nően a propános aszfaltmente­sítő és a bitumenfúvató üze­met is. Megújul a DKV szinte már pusztulásra ítélt péti te­lepe is: az agrokémiai prog­ramhoz v kapcsolódva, egy sor növényvédő- és gyomirtószer alapanyagát — intermediereit — állítják ott majd elő. A vállalati elképzelések meg­valósítása — a központi elő­irányzatoktól, határozatoktól függnek —, ezt hangsúlyozzák a DKV vezetői. Mert hiába szeretnék létrehozni a xilol- elegy-izomerációt, vagy az új ortoxiilol üzemet, vagy megte­remteni a gázturbina hajtó­anyaggyártás lehetőségét, ha esetleg beruházási stoppot rendelnek el a felettes szer­vek. A bizonytalansági ténye­zők lehetőségét fenntartva, azért néhány fejlesztés meg­valósítása már nem tűnik il­lúziónak. Célcsoportos beru­házásban újabb 120 ezer köb­méter tárolóteret létesítenek, ennek 1982-re el kell készül­nie. Az intermedierek terme­lése is népgazdasági szükség­let, 60—80 millió forint a be­ruházás tervezett értéke. Sum- ma-summárum: a DKV a VI. ötéves tervben 4 milliárd (!) forintra saccolja az összes fej­lesztés értékét. Értékes termékek Ha öf évre tervezni nehéz,' -hogyne1 lenne az a távolabbi jövőt elképzelni, 1990-ig meg­fogalmazni az elképzeléseket. Annyi bizonyos, hogy az 1980- as évek második felére kerül­ne a katalitikus krakollóüze- mek továbbfejlesztése — je­lenlegi áron számolva is ez legalább 5—6 milliárd forint­ba kerülhet —, valamint az MSA 11. üzem építése. A mai maleinsav-anhidrid termelésé­nek megduplázására. Természetesen azzal is szá­molnak a szakemberek, hogy nincs megállás. 1990 után — bármilyen távolinak is tűnik e percben az időpont — újabb nagy fejlesztésekre kényszerül majd az olaj város. Elsősorban azért, mert addigra a beren­dezéseit nagy része elavul, he­lyettük új, korszerű üzemeket kell építeni. S nem akárho­gyan. Akkor is majd szink­ronban a népgazdasági cé­lokkal. És bizonyos: nem szá­míthatnak a százhalombat- taiak az alapkapacitás nagy­arányú növelésére, a fő hang­súly inkább a nyersolaj-fel­dolgozásból eredő származé­kok továbbfeldolgozására, az értékes termékek nagy töme­gű előállítására helyeződik. Dodó Györgyi Rehabilitáció a Csepel Autóban Sokrétű törődés Hosszabb, súlyos ^betegség, vagy baleset után az embe­rek többsége bizonyítani sze­retne. Aki elveszítette saját munkakörének elllátásához szükséges képességeit, még lehet teljes értékű ember más munkakörben. A csökkent munkaképessé­gű dolgozókkal a vállalatok rehabilitációs bizottságai foglalkoznak. A Csepel Autó­gyár szakszervezeti bizottsága a közelmúltban mutatta meg a rehabilitáció eddigi ered­ményeit. Ennek jelentőségét az a tény is hangsúlyozza, hogy a csökkent munkaké­pességű dolgozók száma a vállalatnál magasabb az or­szágos átlagnál. Az ok: ma még több olyan munkaterület van, ahol az átlagosnál több fizikai munkára van szükség. A rehabilitációs bizottság megalakulása óta feltérké­pezte azokat a munkahelye­ket, ahol a csökkent mun­kaképességű dolgozók foglal­koztathatók. Már 20 száza­léknál magasabb munkaké­pesség-csökkenésnél is nyil­vántartásba veszik őket. De azoknak az állapotát is fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérik, akfk tartós betegség­ben szenvedtek, A szakszervezet és a gaz­dasági vezetők tovább kíván­ják javítani a rehabilitáció eredményeit. Szeretnék, ha a rehabilitációs tevékenység az éves szociálpolitikai tervben is helyet kapna. A továb­biak során az üzemorvosi vizsgálatoknál kérik az orvo­sokat, hogy ne csak általá­nosságban jelöljék meg a dol­gozók munkakörét, hanem is­mervén a gyár lehetőségeit, lehetőleg adjanak konkrét ja­vaslatot a munkára. A

Next

/
Thumbnails
Contents